Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

SZOKOLAV tv A ROLY: VE Ó, pillanatok, percek, áhitat, amikor az időből kilépve újra megszületek, érzés és dallam kél vándorútra, megállt a világ, hogy most minden őrá figyeljen, a gyermekre, akit mindenki szeret, s akinek rózsás arca senkire sem hasonlít, csak lépdel előre, nem is csecsemő már — elzúgtak az évek, a pillanatok, s megy sosem járt útakon, arcába hajló ágakat tördel, játszik a bogarakkal — s nem tudja, hogy csak szívem világa állt meg, hogy nemcsak őérette sütnek a csillagok, s járnak az utcán nappal-este. Megy tovább nem földi réteken: ANTAFY ISTVÁN: Nem lehet mindent... Nem lehet elviselni mindent, legalább nem — nyomtalanul. Talán ha mást Is mutatsz kint, s bent« átkozódsz irgalmatlanul, de ami fáj, az táj. Kudarcod nem könnyű elfelejtened. Csak tán, ha idézel egy arcot, nyugszik meg háborgó szíved. FARKAS ANDRÁS: lAz átculö eget betölti... Ha délidőben feltekintek Az égre, kósza fellegek Sorát látom, s mint hószín ingek Fedik be a nagy végeket. Halottas gyász ez szemeinknek, A szivünk, vagy a réveteg Képzelgés, vagy félénk tekintet Nem lát belőle egyebet. Ha ingformájú fellegekben Nem látszik test, se arc, se láb, A perc idétlen és ízetlen. De majd tavasz jön, fény-nyaláb, S az áradó eget betölti Minden formával, ami földi. Február lí-i tapml- tffTfi tutinkban Abk&rovita Endre ▼ A*** adjunktus „Rombol-e ma is a ponyva?” címen cikket irt, amelyre március *-i szá­munkban ér. Farkas András válaszolt, „A ponyvára vont Rejtő és Berkesi” című Írá­sában. A vitát most irodal­mi oldalunkon folytatjuk. (A szerkesztőség) EGY KIS OLVASÁSSZOCIOGRÁFIA A z Irodalmi alkotást és az irodalmi éle­tet az író és az ol­vasó teremti meg. Csak ott és akkor beszélhe­tünk eleven irodalmi életről, ahol-valamilyen formában, — a könyv egy lapján, egy vers­sorban, természeti képben, a hŐ6 jellemének egy szikrá­jában. a mű eszmei mondani­valójában — az író és olvasó egymásra talál. Az olvasó azonban nemcsak a könyv lapjain akarja megismerni az írót, aki életének egyik alko­tó eleme, hanem személyesen is. Az ünnepi könyvvásárok, a költészet napja, az őszi és tavaszi könyvhetek visszaté­rő alkalmak arra, hogy az író megismerje olvasóit A ta­lálkozások színhelye egy-egy könyvtár, olvasóklub, hírlap- olvasó, művelődési ház, oly­kor színház, máskor egy is­kola díszterme. Évek óta fo­lyik Itt nálunk egyfajta jó­ízű és okos beszélgetés mun­kások. parasztok értelmisé­giek és írók között A talál­kozások ma már nem proto- kolljellegűek, hanem közvet­lenek és derűsek. Mindez ar­ra mutat hogy van irodalmi élet. az író nem elefántcsont­toronyban él. az olvasó érde­keltté vált a műben, az em­berek érdeklődnek az iroda­lom kérdései iránt Művelő­désük egyik legmegbízha­tóbb alapja a könyv, A kö­zelség, az érdeklődés eleven­sége. a könyvtárak növekvő forgalma tesz lehetővé vitá­kat amelyekbe a művelődni vágyó emberek tömegei kap­csolódnak be, A viták során új nevek, fogalmak és kérdések buk­kannak elő; ilyenek miöt a modernség, a sznobizmus, a közérthetőség, a különös, új kritikai hullám, a science fiction, az irodalmi eklekti­cizmus. a társadalmi elköte­lezettség, Rejtő és Berkesi, Szakonyi és Eliot Új és új kérdések. Mi a modern? Van­nak-e már új esztétikai ka­tegóriák? Milyen Irodalmi hagyományokat fogadhat el a ma olvasója? Rombol-e a krimi? Merre vezetnek az új irodalom és irodalmak útjai? Kiket olvas a ma embere? Van-e értelme az olvasás magányának? Alkotói-e író­ink a világirodalomnak? Mi a magyar könyv sorsa kül­földön? Irodalmi tényező-e a kibernetika? Teremt-e új műfajokat a televízió vagy már önmagában is új forma és kifejezési lehetőség? Egy nép már megtanult olvasni. most megtanulja gondolatait szabatosan kife­jezni, vitázni, állás* foglal­ni. era hiszem, hogy sok alapja volna annak az aggoda­lomnak. mely a ha­gyományokra hivatkozva ki akarja ütni az olvasók, kü­lönösen a fiatal olvasók kézé­N S^\\\\\\VA\V Te már nem ismerted Bos- sányit, ugye? Persze, de­cemberben helyeztek el, ő meg januárban került a vál­lalathoz.. Magas, szőke, mac­kómozgású férfi; az a fajta, akit észre se veszel, vagy megbolondulsz érte. Nem tu­dom, megfigyelted-e már, ezek a szőkék negyvenévesen is olyanok, mint a kisfiúk. A szemük kéksége... S a mo­solyuk! Meg abban is van valami az örök kisfiúbóL Nekem nem sok kellett, hidd el. Palit én nagyon megszenvedtem; fél eszten­dő sem volt elég, hogy kihe­verjem. Az ember végered­ményben az életét teszi fel arra a férfira, akivel össze­köti a sorsát; s nincs olyan sok élete.:. Az a gazember hát évet rabolt el az életem­ből. Tavaly váltunk eL Hu­szonhárom voltam, amikor elvett, most a harmincadik­ban vagyok. Igazán csak hat év múlt el a válásunkig? De­hogy, fiam. A fiatalságom is. Ö most harminckét éves. Fiatal ember. Én meg? Nem, hagyd, ne is beszéljünk róla! így fest az a híres egyenlő­ség a két nem között.:. Szóval, esztendeje, hogy el­váltunk. És akkor jött ez a Bossányi. Nem mindjárt; fél év múlva. Addig, hidd el, rá se tudtam nézni a férfiakra. De ez az ember — nevess ki, úgy beszélek, mint valami bakfis! — más volt, mint a többi. Nem azzal kezdte, hogy mikor megyünk egy­szer vacsorázni, vagy hogy utazzunk együtt kiszállás­ra... Csak sóhajtozott és mély, tűnődő pillantásokat vetett rám; de hetek teltek el, s egy árva szót sem szóit. Azt sem tudtam, nős-e? Gyűrűt viselt ugyan; de azt mostanában az elvált embe­rek is hordják, hajadon-ri- asztónak. Egyszer bent ma­radtam estig, mert sok volt a restanciám. Elfelé, a por­tán már, belébotoltam Bos- sányiba. A vezértől jött; ér­tekeztek. — Egy kávét — azt mond­ja —, igyunk meg egy kávét, Lili, mert összeesem. — Jó — mondom —, Igyunk. — Én is fáradt vol­tam, gondolhatod; fél nyolc felé járt. Hát így kezdődött. Ilyen ostobán, hétköznapian. Egy fekete az Aeróban. Illetve ott még nem is kezdődött semmi; de nyolckor zárnak, és kidobtak bennünket. — Sétáljunk még egy ki­csit — könyörgött. — Millió hangya mászkál a fejemben, Bi&RÄMy • TAW'S: nem tudok így hazamen­ni! — Mit ve­szítek? — gondoltam. Az üres lakás vár, meg a hi­deg ágyam.« Sétáltunk, ut­cáról utcára. A nagy térnél már az egész életét ismer­tem. Nős volt, igen, két gye­rek apja. De boldogtalan. Te, ha egy férfi boldog­talan! Szár­nyakat kap tőle, s úgy tud panaszkodni, akár egy köl­tő... Még nem voltunk az út végén, de én már tudtam, hogy meg fo­gom vigasz­talni. Megér­demli ... Ha most így vissza­gondolok rá, úgy érzem, nagyon szép volt ez a hat hőnap. minden napja az volt, hétfőtől péntekig. Szombaton és vasárnap so­se láttam. Pénteken este za­vartan elköszönt, a hétfői vi­szontlátásig. Tudod, hogyan van az ember ilyenkor: a férfi otthoni életéről nem beszél. Feszélyező is, tapin­tatlan is.., Első kitárulko­zása óta én se hoztam szóba; s észrevettem, hogy ő is kí­nos gonddal kerüli ezt a té­mát. De nem bántam; ma­radt éppen elég, amiről be­szélhettünk. Én még így nem voltam soha, senkivel! Min­denhez értett, minden érde­kelte. S mindenről valami nagyon egyéni, roppant ere­deti véleménye volt; élvezet­tel hallgattam. S az energiája, te, a fiatal­sága! Engem felrázott abból a tompultságból, amelyben a Pali utáni hónapokban él­tem. Ügy éreztem, éveket fi­atalodtam mellette. Olyan volt, mint egy kamasz. Csil­lapíthatatlan életerő. Azt a szót, hogy fáradtság, akkor hallottam tőle utoljára, ott a porta előtt, a legelső napon. Valami csendes, kitartó boldogságérzettel teltek meg napjaim; úgy éreztem ma­gam, mint aki révbe ért. Ér­ted, ugye? Az ember nem li­A hét enyém zennyolc, ta­lán nem tud már úgy lán­golni. De hu­szonnyolc is elmúlt —- és izzani csak most tud iga­zán. Ha nem történik, ami történt, s utunk nem válik el, ta­lán soha nem ismertem vol­na meg ezt a furcsa, sza­bálytalan bol­dogságot. Csak a va­sárnapok, a vasárnapok.. „ őszintén szól­va, a szomba­toknak még örültem is. Ekkor min­den hely zsú­folt, az em­ber nem szí­vesen megy el hazulról. Meg aztán: mosás, vasa­lás, alapo­sabb takarí­tás: az ilyes­mire is kell idő; s a hosz- szú szombat délután nagyon alkalmas erre. Hanem a va­sárnap ... Az ember ül a frissen ta­karított lakásban, kinyitja a rádiót, olvassa az újságot, — és nem megy az idő! Pedig a délelőtt még csak elmúlik valahogy, az ebéddel is el­megy egy óra — de kettőkor végképp megáll az idő! Már kettőkor, képzeld — és egy­szerűen sohasem lesz este tíz! Ez a pokoli nyolc óra, vasárnap kettőtől tízig — ez a legnehezebb a világon! So­ha olyan fáradt nem voltam, mint ilyenkor, vasárnap es­te. És nem szabad arra gon­dolni: mi lehet most vele? Hol van, mit csinál? — mert olyankor a két öklöddel sze­retnéd verni a homlokod... Minél inkább tiéd az a férfi, annál inkább érzed, mennyi­re nem a tiéd... De aztán, szerencsére, jön a hétfő, megint látod: s a vasárnap délután lidércnek rémlik. Egészen a következő vasárnapig.. ■. Ha unod, abbahagyom. In­kább elmondanám; egy ki csit mindig megkönnyebülc tőle. Mondhatom? EgyiK ilyen nyomasztó, szürke, re­ménytelen vasárnap délután, úgy öt őrá tájt, azt éreztem:^ nem bírom tovább. Ha nemi megyek emberek közé, j bői a Berkesi-könyveket, vagy Rejtőnek a harmincas években írt persz’flázsait, Arany Jánost és Kemény Zsigmondot féltve az e!fele­déstől. A krimi-, ponyva-, közízlés- és példányszámvi- tákban gondolnunk kell ar­ra, hogy irodalmi ízlésünk nem fejlődik és nem is fej­lődhet egyenh1 ar­ea is, hogy mi tömegkultúrát akarunk és ebben a kultúrá­ban egyformán leien van a Falu jegyzője, Az öreg ha­lász és a tenger, az Októberi vihar. Akikért a harang szól, Balsac éppúgy, mint Gárdo­nyi, Camus és Dürrenmatt, Németh László éppúgy, mint Fejes Endre vagy Szolzsenyi- cin. Konzervatív és moder­nista sznobiainknak, vala­mint a türelmetlenkedőknek látniuk kellene, hogy a szo­cialista kultúra nemcsak egy folyamat eredménye, ha­nem néntömegek részvétele a művelődésben. Egyszerűen arról van szó, hogy a Koráb­ban kultúrából, a művészet, az irodalom értéséből kire­kesztett tömegeket olyan kulturális szintre emeljük, hogy ennek a társadalomnak egy tagja maga is ítéljen, maga is felfogja a szépet, szeresse a könyvet, a verset, az izgalmas színházi esté­ket. Azt sem hiszem, hogy iro­dalmi életünkre ma csak a középszerű művek lennének a jellemzőek. KI merné köz­életi és irodalmi középszerű­nek mondani a Rozsdateme­tőt, a Húsz órát és a Hideg napokat, Váci Mihály, Ju­hász Ferenc, vagy Garai Gá­bor költészetét? Az Ipari társadalmak kultúrája, tö­megeink kulturális Igénye messze más. mint a fejlődés postfeudális fokán megre­kedt sznoboké és ebben a mai ízlésszintben most egy­szerre jelenik meg Berkesi 150 000 példányos kiadások­kal, a Csendes Don, a Dok­tor Faustus, a Bűn és bűnhő- dés, a Hamu és gyémánt. T íz évvel ezelőtt a könyvtárosok leg­nagyobb gondja az volt, hogyan tud­nak elegendő Jókait és Mik- száthot, Victor Hugót és Gár­donyit adni az olvasónak, de akkor még szó sem volt a re­N-----cw---- --------------- -------7 me gfulladok. Még az is meg- fordult a fejemben, hogy te- j lefonálok Tibornak. Bossá- j nyinak, igen. Bár úgy beszél- j tűk meg a legelején, hogy ^ otthon soha nem hívom, most í mégis elővettem a telefon-1 könyvet, fellapoztam. De az-? tán meggondoltam magam és j gyorsan felöltöztem. Inkább j sétálok egyet j Egy kis lombot akartam | látni, hiszen olyan lassan jött ? idén a tavasz. Egy család bal- ? lagott előttem, apa, anya, s két nagy gyerek. Egy tizenöt j év körüli fiú, s egy tizenhá- í rom éves leány. Lassan sé- á táltak a lanyha tavaszi dél-? utánban; talán ők is a zöld í felé igyekeztek. Meg akar- j tam előzni őket, de hirtelen j megtorpantam. A férfi vala- j hogy ismerősnek rémlett | lativitáselméletet, a kvantum­it i y. 'Sen. Bossányi. ? mechanikát, a kibernetikát Voltaképpen nem is értem, j népszerűsítő könyvek száz­hogyan ismertem rá: egészenj ezres példányszámáról. Ma az idegen volt Egy másik em-^ olvasók a mai életet ábrázoló bér. A ruhája, igen, s a ha- ^ könyveket keresik, mert éle­te; az tetszett ismerősnek. í tükre, mindennapjaikra is Még a mozgása is más volt, ? választ keresnek ezekben a hidd el! Lassúbb, fáradtabb, a könyvekben. Az elmúlt évek- S a hangja, a nevetése! Mö-? ben a Rozsdatemető, a Húsz géjük settenkedtem, egy-két j óra is százezres példányszám- beszédfoszlányt is elkaptam, j ban jelent meg, Arany János A hangja mélyebben zengett; j versei 62 ezer, a Csendes Don volt. hpnno uoiuivit -- 4 hatodik kiadása 40 000, Tho­mas Mann Doktor Faustus cí­mű regénye 35 000 példány­ban, és — horribile dictu — ezek a könyvek el is fogytak. Thomas Mann üzlet lett Ma­gyarországon! volt benne valami apás, no j nem találok jobb szót rá. AÍ nevetése is szelíd; ha velem j volt, idegesebben zizzent \ mindig. ? Egyik oldalon ment ő, köz- \ tűk a két gyerek, a másik ol- í dalon az asszony, ö inkább? a gyerekekkel tréfálkozott, í az asszony meg csak éppen? mendegélt ott mellettük. Né- j ha a kirakatokat nézte. Egyik j divatüzletnél meg is állt; ak- j munkások, parasztok, értelmi­kor elébük kerültem. No. Hát j a kislánya szakasztott ő; aj fiú inkább az anyja De jó-á képű kölyök, bár már kama- j szodik. Igen. A szívem heve- \ sebben vert, a torkom is el- 2 szorult. S megálltam én is a? kirakat előtt. De ki olvassa őket? Könyvtárak polcain poro­sodnak? Nem, ezeket a könyveket ségiek, fiatalok és öregek ol­vassák. akik egyre nagyobb számban keresik fel a könyv­tárakat és anyagi erejükhöz mérten gyarapítják magán- könyvtáraikat. Se szeri, se száma a különböző olvasónap­lóknak, olvasói jegyzeteknek, aforizma- és mondásgyűjte­ményeknek, mottótáraknak és mindez nemcsak valami is­kolai kötelező olvasás recita- tív dokumentuma, hanem az olvasás egy formája, részvé­tel az irodalmi életben. apjainkban már ki- tapinthatóan is ta­núi lehetünk a mű­veltségében gyara­podó, Ízlésében egyre csiszo­lódó és modernné váló olvasó- közönség jelenlétének, mely szerves alkotó eleme az iro­dalmi és kulturális létnek. A Berkesi-regények magas pél­dányszáma nem a fejletlen íz­léssel vagy egyfajta körmön­font kiadói politika üzletsze­rűségével függ össze, banem egyszerűen azzal, hogy a Bér kesi-könyveket százezrek ol­vassák, elsősorban munkás- olvasók és munkásfiatalok, tehát olyan rétegek, me­lyek korábban meglehető­sen távol estek az irodalom­tól, az olvasás élményétől, a lektűrtől. Regényei igen sok, nem is könnyű leckét ad­nak fel az olvasónak. Egy-egy regénye világnézeti vita, s az igaz hazafiság, becsület, tisz­tesség, barátság áramkörébe kapcsolja az olvasót. (Nem is olyan rossz regény a Játék * tisztességgel!) Berkesi a mi világunkat, sokszor keserves gondjainkat írja meg. Azért olvassák sokan és szívesen, mert az ellentmondásos élet­ből, bonyolult emberi kéte­lyekből keresi a kivezető utat. De hát épp a fiatalok keresik ezeket az utakat egyre türel­metlenebbül. Az irodalmi mű­veltség és minden műveltség pedig valahol az addig isme­retlen türelmetlen megisme­résének vágyával kezdődik. A mikor az irodalmi létnek ezekre a gyűrűző hullámai­ra gondolok, idéz­nem kell Bajzának a kritiká­ról és az írói respublicáról írt szavait: „Ott, hol az Írói respublica kezdődik, nem ér­dem, nem születés, nem hiva­tal többé, egyedül okok, egye­dül ész adnak elsőséget; s én. ezeknek szoktam, ezeknek tu­dok térdet és fejet hajtani, nem semmi auktoritásnak...’ Azt hiszem, ma már nemcsak írói respublicáról beszélhe­tünk, hanem kulturális res­publicáról is, amelyben egy­másra talál az író és az olva­só, s ebből a találkozásból vi­rágzik kJ az új irodalmi tu­dat. Évszázados mulasztásokat kellett és kell itt nemzedékek­nek pótolni, de hát ez nem egyik pillanatról a másikra történik és a szocialista irodai- lompolitikába beleillik Arisz- tofanész és Sartre, Gorkij és Apollinaire, Madách és Brecht. Kafka—Solohov, Proust—Tolsztoj, Vörösmarty és Garcia Lorca és — uram, bocsá’ — még Berkesi és Rej­tő is. Ebergényi Tibor Aztán találkozott a tekin- j tétünk. Első pillanatban meg 2 sem ismert, láttam rajta: idő- 2 be telt, mig ebből a vasárna- 2 pi világból átlendül abba a 2 másikba, ahol nekem szőri- í tott helyet. ■ Sután biccentett, s fordult j is nyomban el; a leánya kér- j dezett valamit, arra felelt, j És lassan rátette kezét a fiú j vállára. : Továbbindultam. Hazamentem, bevettem egy j uiiotvnt, de még így is haj- < iáiig sírtam. Azóta már többször keresett telefonon,: de én soha nem érek rá. 4 TÉNAGY SÁNDOR: Ha egymásra ráismerünk Csali megértsd: nem te vagy s nem én vagyok _ Cs ak a szerelem, ha lehunyjuk szemünk, csak ez a hirtelen fény az esti hóesésben. Mi ketten, ha elképzeltük is önmagunkat, alig hasonlítunk arra, akik ezután leszünk. Egy arc: két változatban, két arc: egyazon testvéri jegyekkel — És a szerelem, ha kinyitjuk szemünk, és ez a hirtelen bunyorgás. ha egymásra ráismerünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents