Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
A varsii műegyetemen véget ért a diákszírájk Masfjnrországf a franela «ajtóban t Ez a szívós nép 25 év aíalt ipari hatalom és modern állam lett — írja a Figaro Budapesten járt munkatársa —500 millió frank, bár 1966-ot követően kedvező fejlődés jelei mutatkoznak. Az Európa szívében fekvő Magyarország érdekes partner Franciaország számára — állapítja meg. A Figaro Budapesten járt munkatársának cikkét közli. A címe: „Kis ország, nagy történelemmel”. Magyarország bátran kivívta a jogot, hogy saját életet éljen. Mezőgazdasági nemzetből kevesebb mint 25 esztendő alatt ipari hatalom és modern állam lett. A cikkíró igazat ad annak a Budapesten sokat hangoztatott mondásnak, hogy Magyarország kis ország, nagy történelemmel. Ez a szívós nép kevesebb mint 25 év alatt át tudott váltani a modernkori feudalizmusból és főleg mezőgazdasági jellegű nemzetből tökéleteoen versenyképes ipari hatalommá. Ez nem ment minden túlzás és igazságtalanság nélkül. Az áldozatokkal és a könnyekkel a magyarok kivívták maguknak azt a jogot, hogy saját éltüket éljék. A gazdasági reformról szólva a cikkíró megállapítja, hogy az új gazdasági rendszer csak két és fél hónapja működik, még „bejáratásban” van, nem lenne bölcs dolog ítéletet alkotni róla. A két év után újra Magyarországra utazó látogatót azonban meglepi, mennyire megjavult a fogyasztási cikkek mennyisége és minősége, anélkül, hogy az árak érzékenyen emelkedtek volna, amitől pedig féltek. , Elnökválasztási kampányt Elkeseredett küzdelem a Johnson ém a Kennedy tábor között VARSÓ (PAP): Mint a PAP lengyel hírügynökség jelenti, a varsói műegyetemen véget ért az előadások bojkottja. A diákok utolsó csoportja a szombatra virradó (' szaka hagyta el az egyetem főépületét. A PAP-nak egy másik jelentése arról számol be, hogy R. Strzelecki, a LEMP Központi Bizottságának titkára, a politikai bizottság tagja, fogadta A. Zawinskit, a kengyel Szocalista Ifjúsági Szövetség, Z. Kurowskit, a Falusi Ifjúsági Szövetség és E. Piatkowskit, a Lengyel Diák- szövetség vezetőit és beszélgetést folvtatott velük az ifjúsági szervezetek aktuális tevékenységéről, a lezajlott eseményekkel kapcsolatban. Ezenkívül megvitattak néhány olyan problémát, melyek az egyetemi ifjúságot érintik. Lengyelország különböző városaiban munkásggyűlé- sek voltak, amelyek részvevői üzenetekben és táviratokban biztosították a LEMP vezetőségét és személy szerint Wladislaw Gomulkát, a párt első titkárát arról, hogy támogatják a párt politikáját a diáktüntetéseket előidéző bajkeverőkkel szemben. PÁRIZS: Az Humanité szombati számában folytatja Serge Leyrac „Egy érdekes partner: Magyarország” című cikksorozatának a közlését. A második cikk címe: „A francia —magyar kapcsolatok”. A cikkíró rámutat, milyen nagy szerepe van a magyar gazdasági életben a külkereskedelemnek, majd felidézi a francia—magyar kapcsolatok múltját. Megemlíti, hogy a két ország között 1925-ben kötötték az első kereskedelmi egyezményt, ennek azonban csak igen csekély jelentősége volt, mivel a Horthy-dik- tatúra elsősorban a német kapcsolatokra épített. A francia kulturális befolyás a magyar értelmiségre azonban ebben az időben is jelentős volt. Néhány év óta a kapcsolatok újra felélénkültek és 1966-ban Couve de Mur- ville Budapesten négy évre szóló szerződést írt alá. Magyarország nyugati kereskedelmi partnerei között Franciaország jelenleg a hatodik helyen áll. Ugyancsak negatív jelenség, hogy a két ország kereskedelmi kapcsolatainak mérlege krónikusan deficites Magyarország rovására. A deficit 1960 óta 4C0 WANSHINGTON (MTI): Johnson amerikai elnök sajtóértekezletén egyéb kérdések mellett az amerikai elnökválasztási kampánnyal is foglalkozott. Homályos szavakkal bár, de sejtetni engedte, hogy maga is indulni kíván a Demokrata Párt jelöltjének tisztségéért folyó harcban. Johnson igyekezett úgy feltüntetni, hogy számára nem volt meglepetés Robert Kennedy szenátor csatlakozása a választási küzdelemhez. „Ezt már egy évvel ezelőtt megmondhattam volna önöknek” — válaszolta az érdeklődő újságírók kérdéseire. Humphrey alelnök Mil- waukee-ban demokrata párti választók előtt mondott beszédében Johnson támogatására szólított fel. Wisconsin államban április 2-án lesznek a próbaválasztások. Humphrey kijelentette, a választóknak demonstrálniuk' kell, hogy az Egyesült Államok népe „elég bátor . ahhoz, hogy áldozatokat hozzon a tartós békéért”. s A jelek szerint a Demokrata Párt sorain belül kezdetét vette az elkeseredett küzdelem a Johnson és Kennedy tábor hívei között. A (Demokrata Párt országos bi- izottságának egyik vezető tagba sajtóértekezleten jelentette be, hogy „átfogó jellegű kampányt indítsanak” Kennedy szenátor ellen, Johnson újraválasztásáért. A sajtóértekezleten éles szavakkal bírálták Kennedyt, hangoztatva, hogy fellépése súlyos válságba sodorhatja a Demokrata Pártot. Robert Kennedy, folytatva körútját, a New York állambeli Binghamtonban beszélt. A hallgatóság előtt kifejtette, hogy a Johnson-kormányzat politikai vonala és a republikánus célkitűzések között a párhuzam világos. A Fehér Ház jelenlegi politikájával szemben — mint mondotta — csak ő és McCarthy szenátor kínál egészséges alternatívát. ★ Johnson elnök említett sajtóértekezletén bejelentette, hogy Sargent Shriver-t nevezték ki az Egyesült Államok új párizsi nagykövetévé. Shrivernek, aki Robert Kennedy sógora, ez az első diplomáciai megbízatása. Az elnök még egy kinevezést jelentett be: Wilbur J. Cohen lett az Egyesült Államok új egészségügyi, oktatási és közjóléti minisztere. c'hjíjviqée a tiidóip Laeűn Sajtószolgálatunk párizsi tudósítójától Elegáns, amerikai űr november végén bizonytalan időre lakosztályt foglalt Párizs egyik előkelő szállodájában. Neve William Douglass. Célja, hogy minél több francia tudóst, jól képzett mérnököt felvásároljon, magas fizetések, jó kutatási feltételek ígéretével és biztosításával az Egyesült Államokba csaljon. Douglass úr aztán tovább adja a tudósokat az Egyesült Államok kutató intézeteinek* nagy ipari vállalatainak. — Miért van szüksége erre az Egyesült Államoknak? — kérdezték az újságírók egy szűk körű sajtóértekezleten. — Mert az Egyesült Államok számára sokkal rentábilisa bb a kész tudósokat felvásárolni, mint kiképezni — hangzott a rideg üzr leti válasz. Arról van szó, hogy az Egyesült Államoknak évenként 75 ezer mérnökre van szüksége, de csak 45 ezret képez kJ. Ahhoz, hogy önellátóvá váljék, új egyetemeket kellene felépíteni, új pedagógusgárdát toboroznia, vagyis óriási pénzeket kellene befektetnie, s ez csak hosszé évek után térülne meg. Az USA ezzel nemcsak az egyetemi kiképzés költségeit takarítja meg, hanem időt is nyer. A tudor sok és mérnökök „kész?’ emberként érkeznek az Egyesült Államokba, sok esetben gyakorlati évek tapasztalataival. Megérkezésüktől számított viszonylag rövid idő alatt megfelelő pozíciókba állítják őket. Fontos tényező ez a technikai forradalommal vívott „időcsatában”, ahol állandóan az a veszély fenyeget, hogy a fejlődés üteméhez mérten lemarad a kiképzés, amelynek korlátáit ugyancsak az idő szabja meg. Az utóbbi években 20 000 orvost „vásároltak fel”, vagy csalogattak az Egyesült Államokba. Ezzel egy- milliárd dollárt takarítottak meg: ennyibe került volna ezek kiképzése az Egyesült Államokban. Douglass aztán elmondta azt is, hogy mind több problémájuk van a tudományos képzéssel a jelentkezők száma miatt is. Tíz éve még az amerikai egyetemisták 24 százaléka választotta a tudományos szakot, ma csak 14 százaléka. A francia „agyak” felvásárlását párizsi hivatalos körökben egyáltalán nem tekintik jószemmel, hiszen Franciaországnak is mind több és jobban képzett tudósra van szüksége. Hatalmas tudós- és mémökgárda nélkül nem lehet megteremteni sem az önálló frankalmazási jogát az Egyesült Államok eladja azoknak az országoknak ahonnan vásárolta a tudósokat. Ezek az országok a szabadalmakért jelentős járandóságot kötelesek fizetni évenként. Az amerikai szabadalmakat gyakran nem pénzért, évi járandóságért engedik át a francia, vagy más nyugat-európai vállalatoknak, hanem vállalati részesedésért. Vagyis a szabadalmak használatáért megkapják a vállalat részvényeinek egy részét, amelyek alapján azcia atomprogramot, sem a versenyképes ipari bázist, amelyek nélkül a francia nagyhatalmi politika katonai és gazdasági bázis nélküli álmodozás maradna. E távlati politikai aggodalom mellett van néhány — azonnali politikai hatású — figyelemre méltó üzleti meggondolás is. Ezek a következőképpen jelentkeznek: a tudósokért, akik eladják magukat, természetesen semmit sem térítenek a francia államnak. így elvész mindaz a költség, amelyeket a tudósok képe- zésére fordítottak — személyenként mintegy 200 ezer frank. Ezek a szakemberek az Egyesült Államokban kezdik gyümölcsöztetni tudásukat. Továbbfejlesztik az amerikai tudományt, új ipari, tudományos eljárásokat dolgoznak ki, modem gépeket találnak fel, amelyeknek szabadalmát, altén — minden befektetés nélkül — busás hasznot húznak a szabadalmakat használó vállalatok nyereségéből. Párizsban nyugtalansággal állapították meg, hogy a külföldi — főleg amerikai — szabadalmak mind nagyobb mértékben árasztják el a francia ipart. Míg 1950-ben minden száz szabadalomból 34 volt külföldi, 1963-ban ez a szám 62- re emelkedett. — A mi agyunk nem eladó! — nyilatkozta több francia tudós a párizsi lapokban, amikor értesült Douglass úr vásárlásairól. Ez azonban nem bátortala- nította el az agykereskedőt, s továbbra is járja a francia városokat, a tudományos kutató intézeteket emberi agy. megvásárolható tudósok után kutatva. Roger Range két évtized A mindinkább sokasodó történelmi évfordulók is Jel- Tik, hogy a felszabadulás óta mennyit tett, alkotott munkás népünk. Sokan talán még úgy emlékeznek a nagy napra, mintha ma történt volna, pedig éppen két évtizede már hogy 1848 márciusában sor került a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek, gyárak államosítására. Váratlan, szinte hihetetlenül nagy esemény volt ez akkoriban. Nincs többé tőkés igazgató, munkáskizsákmányolás, kapitalista nyerészkedés. Az új élet szele, a remények melege szinte perzselt azokban a napokban. Spontán hangulatú ünnepi gyűléseken iktatták be a munkások a soraikból kikerült munkásigazgatót cs úgy jártak- keltek az üzemi csarnokokban, a gyárudvarokon, ahogyan saját portáján mozog az ember. Nagy esemény volt. Aki átélte, ma sem tud izgalom és meghatődottság nélkül gondolni rá. Ez esetben indokolt a nagy szó: valóban történelmi fordu'at volt. A felszabadulást követő idők sokszor még zűrzavaros eseményei után az első nagy, meggyőző tett, hogy valóban a szocializmus felé haladunk, a nép nálunk is igazán szocialista módon gazdálkodhat az ország javaival, s elkezdheti azt az életet építeni, amelyet a kommunista párt programja olyan vonzónak rajzolt. A földosztás megszüntette hazánkban a feudális urak előjogait, a parasztok kezébe adta a földet. Mégis a gyárak, az üzemek államosítása volt a nagy hadüzenet az évszázados elmaradottságnak és biztosíték arra, hogy a feudális maradiságban tengődő agrárország fejlett ipari országgá válhat. Túlzás volna azt mondani, hogy az államosítás csupán örömök, ünnepségek halmaza volt. Csak azok tudják, akik birkóztak vele, hogy mennyi erőfeszítés kísérte a roppant vállalkozást. Szinte a semmiből kellett megteremteni egy szocialista ipart. Az úgy ahogy helyreállított gyárakban, üzemekben kellett egy fejlettebb, igényesebb társadalmi rend követelményeinek megfelelő termelést megszervezni. Mennyi csúfondáros ellenérv és ellenszenv kísérte a munkásigazgatók, a munkásokból lett egyéb vezetők erőfeszítéseit. S akkor érte ellenségeinket talán a legkellemetlenebb meglepetés, amikor kiderült, hogy a munkások nagyon is alkalmasak az ország vezetésére. Szívük, becsületük, a nép iránti felelősségérzetük pedig megsokszorozza erőiket, akaratukat. Csak a történelmi sorsfordulóra volt szükség ahhoz, hogy a munkásosztály bebizonyíthassa vezetői képességeit. Az államosítás óta eltelt két év*i- zed már nem hagy kétséget az iránt, hogy a gyár jó gazdája csakis a munkás lehet. Bebizonyította ért a fejlődés üteme is. Gyáraink, üzemeink gyors talpraállása. A rekonstrukciók, a bővítések, a korszerűsítések, s a jobban szervezett, több szívvel végzett munka nyomában bíztatóan növekvő termelés. A munkások keze nyomán új ipari üzemek, korszerű gyáróriások nőttek fel hazánk földjén. Egyszóval a két évtized során ipari országgá lettünk. Ez a húsz év persze nem lehetett elég ahhoz, hogy minden jó terv valóra váljon, de megteremtődött a szilárd, jó alap, amelyre bízvást építhetjük a szocializmus falait. Az eddig elvégzett jó munkára épülnek a további tervek, tennivalók. Arra épül az új gazdasági irányítási rendszer, amely betetőzi, kiteljesíti azt, amit a két évtized megteremtett. Ez a bizonyosság teszi még örvendetesebbé a szép évfordulót, s ad biztatást és még több kedvet a maga gyárában becsülettel munkálkodó vezető, irányító munkásosztályunknak a nagyobb felelősségvállaláshoz, az újabb erőfeszítésekhez. K. Gy. Bonn vegyi fegyvereket, helikoptereket és pilótákat küld Vietnamba A Kémet Szövetségi Köztársaság támogatja az agressziót MOSZKVA (TASZSZ): A vietnami agresszió bonni résztvevői sarokba szorultak. Űj. megcáfolhatatlan adatok kerültek napvilágra, amelyek arról tanúskodnak, hogy az NSZK a legközvetlenebb módon részt vesz az amerikai agresszióiban” — írja a Pravda csütörtöki számában Jurij Zsukov. Kiderült — írja a továbbiakban —, hogy az NSZK kormánya nemrégiben elhatározta, még 40 helikoptert küld Dél-Vietnamba kiszolgáló személyzettel együtt ér már ott levő 120 pilótán kívül a Luftwaffe 2500 technikai szakemberét küldi még Dél-Vietnamba. A saigoni báboknak nyújtott nyugatnémet segítség — már eléri a 800 millió márkát. Bonn a halált okozó „Ciklon—B” típusú gáz gyártási dokumentációját is átadta Washingtonnak. Ezenkívül az NSZK 75 OOC könnyfakasztó gránátot szállított Dél-Vietnamba. Mint ismeretes, a VDK kormánnyá követelte, hogy haladéktalanul szüntessék be ezeket az akciókat és vonják ki Dél-Vietnamból a nyugatnémet pilótákat, fegyvereket és felszerelést. Zsukov hangoztatja, hogy a szovjet közvélemény határozottan támogatja ezt a követelést. Véget kell vetni annak, hogy Vietnam a nyugatnémet fegyverek kipróbálási területe legyen — írja Zsukov befejezésül. Éles CSU-támadás az alomstop* egyeimény ellen BONN (MTI): Fritz Zimmermann CSU- képviselő, a Bundestag hadügyi bizottságának elnöke, ismét éles támadást intézett az atomstop egyezmény ellen és kijelentette, az NSZK megteheti, hogy ne csatlakozzon az egyezményhez. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert számottevő amerikai politikusok szerint az aláírás megtagadása még mindig jobb, mintha a neonáci szavazatok száma megduplázódik. A képviselő a szélsőjobboldali erők előretörésével fenyegetőzött az egyezmény aláírása esetére. Több ezer könyv 50 százalékos időleges könyvárleszállítás március 25-től április 13-ig az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban
