Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
Zúg Az. ENSZ szociális, kulturális és humanitárius bizottsága a tavasz első napjának nem piros betűs ünnepét — március 21-ét — javasolta a táji megkülönböztetés elleni harc napjává. 1 „A világ minden részen gyorsan fel kell számolni a faji megkülönböztetés minőén formáját és megnyilvánulását” — követeli a kiáltvány. — „A faji felsőbbrendűség elmélete tudományos vonatkozásban hazug, erkölcsi értelemben elítélendő, szociális szempontból pedig igazságtalan, veszélyes. A társadalom ellen elkövetett bűntettnek minősül, ha szervezetek vagy személyek más hépfajok, vagy csoportok ellen bőrszín vagy etnikai eredet miatt erőszakhoz folyamodnak.” ' Immár az Egyesült Nemietek Szervezetének alapokmányába foglalták ezt a határozatot, amelyet a közgyűlés 20. ülésszaka fogadott el. A faji megkülönböztetés elleni küzdelem * tehát már nemcsak a lelkiismeret parancsa, hanem a világ népeinek okmányba foglalt kötelezettsége is. f. Áz emberiség jövője elképzelhetetlen anélkül, hogy a világ minden táján fel ne számolnák az egyik legmegrázóbb előítéletet, amely bőrének színe, nemzetisége szerint osztályozza az embert. Most, a tavasz első napján, március 21-én, a világ valamennyi táján „zúg a folyó...” Néger vagyok, a bőröm ragyog, A szívem mélyén bánat zokog, Mert néger vagyok .;. A régi rabszolgák dala, S a szín nemcsak fekete, hanem sárga és barna - is. A Mississippi partjain, Amerika es Dél-Afrika nagyvárosaiban, elkülönített negyedeiben együtt énekelnek és tiltakoznak a megkülönböztető törvényektől szenvedők. És velük együtt, harcol és tiltakozik a világ valameny- nyi felvilágosult embere. (N. F.) Festmények — bélyegen ~ Megjelent a harmadik íest- mény-bélyegsorozatot ábrázoló színes levelezőlap-soro- ajat, mivel divatba jött az egyazon motívumot tartalmazó levelezőlapok és bélyegek gyűjtése. Az új sorozatot 30 ezer példányban készítették ék Ismeretien kazinezy-levelek Kazinczy Ferenc 1815-től halálig vezette a sátoraljaújhelyi levéltárat. Mint a vármegye napidíjas tisztviselője, a híres emberek leveleinek rendezése során elkészítette egyedülálló „auto- graphia” gyűjteményét. Munkája során a híres emberek egyforma alakú leveleit beköttette. Az így készült 23 kötetet latin nyelvű útmutatóval látta el és az aktákra széljegyzeteket írt. ' A levéltári anyag rendezése során most olyan — eddig Ismeretlen — levelekre buk- ikantak, amelyek Kazinczy •tanfelügyelő, táblabírói és levéltárosi korában íródtak. Az egyik ismeretlen Kazinczy- levél lényegében egy aktára írt széljegyzet, amelyet a nyelvújítónak Batsányi János költővel való haragos viszonyáról tanúskodik. 4 i/ön/í/ffúf IM8. március 21., csütörtök a folyó Dr. Martin Luther King, Nobcl-békedíjas lelkész, papi talárban beszél a négerek májusi békemenetében részt vevő tömeghez. Fehérek és feketék együtt tiltakoznak a londoni Rhodesia-ház előtt a Smith-re- zsim terrorja ellen. (MTI Külföldi Képszolgálat) Txwcuz I Figyeljünk csak az óránkra: ma ebéd után, pontban tizennégy óra huszonkét perckor: itt a tavasz. Köszöntöttük' már március 1-én is a tavaszt, az a meteorológiai volt, s bizony nem napfénnyel, meleggel, virágbomlással köszöntött vissza, A mostani: a csillagászati tapasz. Talán „ő” elhozza, a csillagokban hihetünk. A Nap már a Halak és a Vízöntő határán jár, most már hiába hozhat még hózáport is a szeszélyes március — megérkezett, itt van, ma délutáni tizennégy óra huszonkettő perc érkez- tének a pontos ideje. Ekkor fordul Földünk évi járásában úgy a Nap felé, hogy mindkét arcát — az északi és déli féltekét — egyformán világítja meg. A Nap járásában hihetünk... A mai éjszakánk — álmunk — pontosan annyi ideig tart. mint nappalunk, a Nap pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik, úgy mondjuk: napéjegyenlőség. Hiába: megérkeztünk a tavaszba, s nincs megállás máris elindultunk a nyár felé. Az idő még az „évszakhoz képest kicsit hűvös”, de a nők már eldöntötték a tavaszi divatot. Tavasz kezdődik, a csií I tagok bizonyítják. Tavas és szerelem. A Venus hajnali égboltról átjön u esti égboltra. íHajnalban ■ nézné?, alszanak még ilye kor az esti csillagnézól. Eljött az esti séták, valló mások, csillagnézések idt je. Feltűnnek már a. tava szí csillagok. Napnyugtán már felfénylik az Arciuru: Tehénpásztor ö. $ a mitológia szerint a Nagy Vied- i, vét őrizte, hogy le ne szűk- i lék az égről. (Ha a varodnak mutatod a Göncölt, akkor a Nagy Medvét muta tód, az Ursa Majort, a Göncöl azonos vele). Ennek is szép, tavaszi története van Areas, görög ifjú beleszeretett Dianába Juno istennő lyadásztársnőjébe. (Juno Jupiternek az öregedő, féltékeny felesége volt). Juno ezt néni tudta elviselni, ezért bosszúból medvére változtatta Arcost, s feltette az égre ■ és Arcturust, a pásztort bízta meg őrzésével. Akik pedig még éjfélkor is a parkban, utcán vannak — a csillagnézésben gyorsan. tavasszal elszalad az idő — azok harangkondu- láskor. éjfélkor az Oroszlánt is láthatják az égen, — kőbányai — HOLNAPTÓL Egy tévészerelő naplójából 2. Bár délutánra voltam Kordován ügyvédekhez bejelentve, úgy jött ki a lépés, hogy 11 ára körül érkeztem. Abban a reményben, hogy találok valakit a lakásban, becsengettem, ugyanis azért még senki sem panaszkodott, hogy előbb mentem. Több csengetés után bozontos férfifej jelent meg a kémlelő-ablakban. — Mit akar? — för- medt rám barátságtalanul. — A tévészerelő, — mondtam a bűvös varázsszót. Az arc nem enyhüli, de azért kinyílt az ajtó. Elegáns lakásba léptem. A szobában egy ifjú hölgy éppen öltözködött. ' — A feleségem, — mondta az ügyvéd. A hölgyről megállapítottam, hogy osztályon felüli márka, luxuskivitel, alig valamivel túl a garanciális időn. csak az ellenállása látszik gyengének Mindenesetre a lánya lehetne a férfinak. — Jó tévé, ifjú hitves a boldog élet titka, — humorizáltam, de csak a hölgy vette a lapot. Elmosolyodott, olyan hangosan, hogy a dobhártyám majd belerepedt és önkéntelenül azt a gombot kerestem, ahol ezt a nőt le lehetne halkítani. A „Szigma” tévé vadonatúj volt, sajnos még garanciális. Itt nem sokat lehet keresni. Kirámoltam a szerszámaimat. Aztán gondterhelt képpel leszereltem a hátlapot. Ezek a legizgalmasabb pillanatok. Hosszasan fürkészem a gépet, időnként hümmögök, ráncolom a homlokom. A tulaj ilyenkor úgy csüng arcomon, mint kismadár a fán. Egyrészt. mert fintoraimból a számla mennyiségét próbálja megállapítani, másrészt, hogy meló közben ki ne cserélhessek valamit a gépében. Mert mind azt hiszi, hogy érdemes.. De ez az ügyvéd rám se nézett. A feleségével volt elfoglalva, öt bámulta. öt becézgette és az arca is azt sugározta. hogy a leghelyesebb minél hamarabb eltűnni. — Nincs semmi baj, — adtam meg a diagnózist. — Csak egy biztosíték-csere és már itt sem vagyok. Mindketten hálásan bólintottak. Bizonyára nagyon fiatal házasok. Ezeknek esténként még nem kell a tévé. Az ügyvéd urat nem érdekli, hogyan áll a Lu- na-program. mit mondott Garrison ügyész és a nőt sem izgatja az Apölló-rakéta sorsa, mert itt van ez az ügyvéd. aki kopasz, tehát nem egy Apolló, de legalább kéznél van. Egy mozdulat és máris felvillant a monoszkóp. — Kész vagyok. — Csodálatos, — sóhajtott az ügyvéd, de nem a tévé, hanem a nő csupaszemébe nézve. Már éppen csomagolni akartam, amikor az előszoba ajtajában kulcs csörrent, majd ideges csengetés har- sant. Csak az ügyvédre kellett néznem és máris megértettem a helyzetet. Olyan fehér lett mint a fal. — A feleségem! — rebegte az ügyvéd. — Nyisd ki! Tudom, hogy nem vagy egyedül — szirénázott kintről önagysága hangja. — Máris, szívem... — vacogta a férfi és elindult. Így mehet valaki az akasztófa alá. — És velem mi lesz? — sikkantott a lany- ző. de nem kapott választ. .— Semmi! Álljon mellém. — mondtam neki Kint nyílt az ajtó, en is kinyomultam. — Ügyvéd úr, mi is készen vagyunk. Nem volt nagy hiba. Az inasom megcsinálta. Az asszony mindkettőnket f élre sepert az útból. — Maga kicsoda? — förmedt a lányra. — Mondom! Az inasom... Kell az utánpótlás. Igaz, doktor úr? — He-he, — kedé- lyeskedett az ügyvéd, de már kezdett némi szín visszatérni az arcára. t— Na, ugrás, kislány, rakd fel a hátlapot... Ne olyan idétlenül te! — oktattam az ügyvéd feleségének első he- lyettését. akinek kezében még reszketett a csavarhúzó. — Apropos! A nagymodulációs kisfrekvencia amplitúdóját megnézted? — Igen... — válaszolt. — Az jó. Merthogy azt mindig meg kell nézni. — Miért az inassal csináltatja azt a drága gépet? — áriázott ezúttal hozzám az ügyvedné. — Az én lakásom nem tanműhely. Vegye tudomásul, hogy az én uram véres verejtékkel keresi a pénzt. Mi nem tudunk minden héten új tévét venni... — Hagyd, szívem. — így az ügyvéd úr. — A kislány egészen ügyes... — Akár mester is lehetne, — tóditottam meg az elismerést. — Igazán főzhetnél nekik egy feketét, — ajánlotta az ügyvéd és kituszkolta az asz- szonyt. — Te csak menj vissza, nehogy ellopjanak valamit.'.. — Ezt kikérjük ma-, gunknak! Nem kell a feketéje, asszonyom. Gyere. Kati. Megyünk- Fogd a táskát... Az ügyvéd elővette a tárcájából egy ötvenest, majd meggondolta magát és százasra cserélte... A lány a kapu előtt megkérdezte: — Honnan rudtad. hogy Katinak hívnak? — Olyan katis a képed... De jegyezd meg. hogy az inas nem tegezi le a mestert. Legfeljebb, ha hivatalosan is megisszák a pertut, — utasítottam rendre és a szertartást elvégezni bevonultunk egy presszóba. Az itt töltött időt az ügyvéd munkalapjára írtam. De azt még nem tudom, hogy az esti randit kinek számolom el ősz Ferenc
