Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

Hatáskor és felelősség ............ >: " -■ - - ■ 1 1 — Hi t várunk a művezetőtől? Petőfibányán, a gépüzem­ben negyedik éve művezető Klement. János. Százhúsz em­bert bíztak rá. Most, az új mechanizmusban nagyobb, több-e a felelőssége mint ed­dig? Mit tart legfontosabb feladatának, hogyan, milyen ismérvek szerint „osztályoz­zák” mostanában a munká­sokat? Az első kérdésre Klement János határozott igennel vá­laszolt. Petőfibányán nagyobb a művezetők felelőssége. A fokozat követelmény nem­csak abbó)l következik, hogy ez idén az eddiginél több oszlopot kell gyártani és a megrendelő jobban megköve­teli a kifogástailan minőséget, hanem olcsóbban is kell ter­melni. A művezető legfonto­sabb feladata a költségvetés pontos betartása. Persze, nem elég ezt hangoztatni. A brigádok inkább azt várják, hogy folyamatosan dolgozhas­sanak. Ehhez viszont az szük­séges, hogy a csoportvezető idejében megkapja a költség- vetést, az anyagkimutatást és a rajzokat. A jó .előkészí­tés már fél siker. De melyik művezető, melyik ü^em elé­gedhet meg fél sikerrel? Hányszor előfordul, hogy nem érkezik meg idejében az anyag. A jó művezető ne ak­kor kapkodjon, amikor már egy csomó munkaidő kárba veszett, hanem előre értesül­jön az anyagellátási zavar­ról. A tervezővel és az üzem­vezetővel tárgyaljon, hogy a hiányzó anyagot mivel he­lyettesítheti, vagy melyik munkafolyamatot végeztesse előbb, mint, hogyan változ­tasson a technológiai folya­maton. Ha mindezt rugalma­san, jól oldja meg a műveze­tő, akkor ki lehet jönni a költségvetésből és jól fognak keresni a munkások, Petőfibányán az idén új ügyrendet adtak ki. Ebben pontosan meghatározták azt is, hogy mi a művezető jog- köre és miért felelős. Na­gyobb jogkört és egyben na­gyobb felelősséget jelent, hogy a művezetőnek döntő szavuk van a bérek, megállapításá­ban. Április 1-re, de legké­sőbb május 1-ig darabbérgr zést vezetnek be. A munká­soknak előre és határozottan meg kell mondani, hogy mennyi forint jár a darabo­lásért, a festéséért és a szere­lésért. Amelyik brigád 100 darab oszlopot gyárt, az 100- ért, de amelyik 110 darabok az 110 darabnak megfelelő bért kap. Ezzel egyetértenek az emberek, ezt várják, de fokozottabb mértékben meg­követelik a művezetőtől, hogy folyamatosan biztosítsa a munkafeltételeket. Nemcsak az oszlopgyártás­nál, nemcsak Petőfibányán, hanem több üzemben érdek­lődtünk, hogy a munkások elégedettek-e keresetükkel? A legtöbb helyen az volt a válasz, hogy lehetne több is. Aztán kitűnt az is, hogy a több keresethez nem is min­denütt lenne szükség újabb gépekre vagy a munkások túl­zott erőfeszítésére, inkább jobb munkaszervezésre, egy- égy menet közben előálló hi­ba vagy probléma gyorsabb és szakszerűbb megoldására. Kitől várják ezt? Elsősorban a művezetőtől. Amikor a személyi besoro­lásokra, a prémium, vagy a részesedés meghatározására kerül a sor, tapasztalható, hogy a gyengébb szakembe­rek, a tettekben nem éppen élenjárók jobban követelőz­nek, mint akiikre lehet szá­mítani. Bizonyos mértékig érthető, hogy az ugyanabban a műhelyben, ugyanazon a munkán dolgozók egyenlő keresetre törekszenek. Egy év alatt hányszor szegezik a mű­vezetőnek a kérdést: Én nem érdemiek annyit mint X és Z? Nem Jó művezető, az. aki az olcsó népszerűséget kere­si, aki hajlik az egyenlősdire és aki a jogtalan kérésre is bólint,- sőt hozzáteszi, hogy rajta nem múlik, majd szól... A művezetőnek mindig látnia kell, hogy a gondjaira bízott emberek nem egyfor­mák. Szakmai tudás, ráter­mettség, önállóság, akarat és műveltség tekintetében na­gyon is különbözők. Aki teg­nap még átlagos volt, egy idő után előbbre léphet, a régi hírnevet újabb _ tettek osztályozzák. A művezető munkával, a végzett munka eredményességével mérje _a műhely munkásainak érté­két és ennek megfelelően ál­lapítsák meg a bért Az egészséges és a bizton ságos munkafeltételek meg­teremtése, a sikeres szakmai és politikai képzés is a mű­vezető feladata, közvetve vagy közvetlenül felelős min­denért és mindenkiért a mű­helyben. Hogyan jusson a művezetőnek ideje és ereje, hogy érdemben és részlete­sen foglalkozzék7 a bérezés­sel? Jól bevált módszer, hogy a szocialista brigádokból, a legjobb szakemberekből há­rom fős bizottságot alakíta­nak. Ez a bizottság havonta értékeli a munkát. Tények­kel, adatokkal igazolják az eredményeket és szemtől szembe, nyíltan mondják meg a hibákat és a mulasztáso­kat. EJz a bizottság szorosan együttműködik a párt- és műhelybizalmival. így a mű­vezető biztos támpontot ta­lál árra, hogy ösztönző bére­zést dolgozhassanak ki, azt folyamatosain finomíthassák, a mindenkori követelmények­hez és lehetőségekhez igazít­hassák. Ma már a művezetőnek ' lósággal politizálnia kell a bé­rekkel, a prémiumokkal és a jutalmakkal. Ehhez nemcsak embereit, hanem a termelés minden mozzanatát, sőt rendelkezésre álló alapokat is pontosain ismernie kell. Szak­mai tudás, emberség és felsőbb vezetés példamuta­tása szükséges ahhoz, hogy a művezető megállja a he­lyét. Nem megy ez egyik nap­ról a másikra, bizonyára nem is mindenki alkalmas erre. A nagyobb követelmények vizsga elé állítják a műveze­tőket. Bízunk abban, hogy a többség kiállja a próbát és a műhely első embere marad. Dr. Fazekas László Villany a tanyán Nagyon sok faluszéli ház, tanya lakóihoz nem jutott még el a villanyáram. Ah­hoz, hogy a kilométeres tá­volságokat áthidalják, saj­nos, nagyon sok pénzre van szükség. A nagy költségek miatt nélkülözték a vil­lanyt a mátraderecskei há- romhegyesi tanya lakói is. Üj otthonaikat már úgy készítették és rendezték be, hogy a háztetőkre kitűzték a televíziós antennát, rá­diót, televíziót vásároltak, elkészítették a lakás veze­tékeit. A hét népes család segí­tésére összefogott a köz­ség, negyvenezer forintot adtak a transzformátorál­lomás építésére, villany- oszlopok és vezetékek vá­sárlására, és mindehhez tízezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek, így a közelmúltban kigyul­ladt a villany a háromhe- gyesi tanyán, működik a televízió, megszólaltak rádiók. Ai új transzformátorál­lomástól a tanyasiakon kí­vül bővíteni tudják az új település villanyhálózatát is. A most épülő családi házakba már a beköltözés­kor bekötik az áramot Hogyan lehetne még több fiatal a termelőszövetkezetekben? Beszélgetés egy pályaműről Olvasom az újságban, hogy az ország szá­mos viziszámyas-telepére vidáman, gágogva, langyos tavaszt remélve megérkeztek a már­ciusi kislibák. Langyos tavasz márciusban?/ Kis libák. ★ A csillagászok szerint március 1-én, a me­teorológusok szerint március 21-én kezdődik hivatalosan a tavasz. Most már értem: amíg ők ezen vitatkoznak, addig a két dátum között a tél az úr. ★ Nem múlt el nyomtalanul az elmúlt majd negyedszázad. Életszínvonalunk döntő válto­zását mi sem p •Idázza jobban, mint az a tény, hogy annak idej n a Ludas Matyiban egy hi- leg kályhán vacogó ember számolta: még hány nap van a tavaszig. Hah! Félre a feledésbe, igykori nyomor korszak! Ma már a radiátoron live számolunk... ★ Minden tél annyit ér, amennyi — belőle. nincs (—6) Mint lapunkban már hírül adtuk: Székelyt! István, a Hortt Általános Iskola taná­ra, a KISZ központi bizott­ságának pályázatán az álta­lános iskolák és a mezőgaz­dasági üzemek kapcsolatáról szóló pályamunkájával má­sodik helyezést ért »I. AZ IGAZGATÓI IRODÁ­BAN beszélgetünk. — Nem szeretném, ha na­gyobb érdemeket tulajdoníta­nának a pályamunkának, mint amennyit valójában ér. Nem találtam fel semmi kü­lönöset, inkább az elmúlt években szerzett tapasztala­taimat összegeztem — mond­ja Székelyfi István. — Ezeket csoportosítottam a főbb gon­dolat köré. Melyek ezek a főbb gondolatok? — Ahhoz, hogy az iskolai tanulók képet alkossanak a mezőgazdaságról és érdeklő­dést keltsünk bennük a ter­melőszövetkezetek iránt, bi­zonyos kapcsolatokra van szükség az iskola és a szövet­kezet között. A kapcsolatok egyik formája az üzemláto­gatás. Pályamunkámban azt elemeztem, hogy milyen egy Jó üzemlátogatás. Hiszen ha szervezetlenül történik, ak­kor jóformán semmi nevelő­hatása nincs. Szerintem ezért feltétlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezét munká­ját jól képzett szakember mutassa be, aki ismeri a munka minden fázisát Ha pedig a tanulók gyakorlat­ban is megismerkednek egy- egy munkával; akkor nagyon lényeges, hogy ezt vonzónak és ne riasztónak találják. A gyerekek ugyanis szívesen dolgoznak, de hamar elmegy a kedvük, ha nem jutnak hozzá az ivóvízhez, vagy nem tudnak munka után megmosakodni. Éppen ezért az üzemlátogatások megszer­vezése alapos előkészítő munkát igényel az iskola, de főképpen a termelőszövetke­zetek részéről. — MIT TART PÁLYA­MUNKÁJA legfontosabb ré­szének? — Végeredményben min­den fontos, amit leírtam, de hozzám talán az ifjúsági ter­A városi benzinkútnál har­sány kacagás közben szabad­kozik a kezelő: — Bocsánat, uram. de a há_ tam mögött igazán nem ve­hettem észxe, hogyan láthat­tam volna a kezében lobog­tatott pénzt Szentül azt hit­tem, hogy ön az, aki becsap­ta maga mögött a kocsiaj­tót. volánhoz ült K fizetés nél­kül kihúzott innen a piacé­ról. Amikor az autó idejött nem láttam, hogy ketten ül­nek benne... s ennyire ha­sonlók egymáshoz. Ikrek, Zelnik Mihály és Já­nos tréfálták meg a kútke­zelőt, akit aztán ők kértek arra. hogy ne haragudjon a játékért Skodájukba kéredzkedve beszélgettünk életükről. — Sokáig csak Miska ezüst­foga különböztetett meg ben­nünket . Egyformaságunk miatt gyakran keveredtünk érdekes kalandokba. A gye-* rekkori történetekre már nem is emlékszem, csak a későbbiekre... Suhancok voltunk s természetesen együtt dolgoztunk, ugyanab­ban a beosztásban. Emlék­szem, ekkor a főnök is se­gédkezett mivelhogy szere­tett bennünket összetévesztet- ni: Miskának ugyanolyan fu­tárruhát adott, mint nekem, így esett aztán, hogy egyszer Petőfibányán nagy sopánko- dásomra a zsúfolt autóbuszon is helyet adott nekem a so­főr. Valahol a rózsái—ecsé- di elágazónál járhattunk már. - amikor az út szélén hirte­len előtűnt a testvérem s in­tegetett. hogy álljunk meg. A A s esüstfog döntött Különös autónkaland — Szemfényvesztés a föld alatt Meglepetés a légyotton pilóta dühösen intett kifelé, mondott egy cifrát, szidta az értetlen kölykök akit ugyan már felengedett a gépkocsira s lám, most megint csak könyörög..; Aztán hirtelen fékezett s kábán bámult visz- sza: jó, jó, de ennyi idő alatt, vajon hogyan jutott idáig ez a gyerek, miként előzhette győződött róla, jót nevetett rajtiínk ő is. — Más alkalommal, a IX- es aknában frontelőkészítő vágatot hajtottam, a hónap végén a mesterrel felmértük a teljesítményt A sichta után, odahaza mondta Mis­ka. aki különben abban az időben lovas kocsival fuva­!■'■ .... . . . H „ > I Az évek múltán eltűnt a teljes hasonlatosság Mihály és János között.,. meg az autóbuszt? Amikor rozgatott a környéken, hogy észrevett, megdörzsölte a sze- lemenne már egyszer ő is a mét s hangosan tűnődött: föld alá, mert nem volt még igaz lehet ez? S mikor meg- , a tárnában sohasem. Fáradt voltam, hajlottam a szóra 9 így másnap a bátyám 6zállt le helyettem. Nem vették ész­re a cserét, már majdnem le­telt a műszak, amikor újból megjelent a bányamester, vakarta a fejét g mondta, hogy valami nem stimmel a tegnapi mérésnél. Aztán oda­szólt Miskának, hogy: No, Jancsikám, fogd csak meg a zsineg végét és húzd addig mint tegnap Persze, hogy meglepődött, zavarba jött a Miska s nagy bűnbánóan be­ismerte a „csalást”... — A „móka” odahaza, Ró- zsaszentmártonban folytató­dott — fűzte hozzá Mihály —, amikor a szokatlan bá­nyajárás után fejfájással ér­keztem vissza. Mondtam az anyámnak, hogy nagyon hit­ványul érzem magam, készít­sen már valami borogatást. Aztán lefeküdtem. Várok, várok, egyszer csak hangos kiáltással felriad a testvé­rem: Juj. mit akarsz ezzel a hideg vacakkal?! A mama ugyanis az alvó Jancsi hom­lokára tette a vizes ruhát... Akkoriban még annyira ha­sonlítottunk egymásra, hogy gyakran otthon is összekever­tek bennünket... — Mi érdekes még? Le­gény kori bálozása ink. amikor a testvérem után olykor én is felkértem valamelyik kis­lányt egy-egy táncra r ami­kor bemutatkoztam neki. az illető szélhámosnak mondott, mert az előbb más nevet hal­lott. Vagy az. hogy egyszer Miska után történetesen én is Balatanföldvárra mentem üdülni s esténként a bátyám régi padján vártam rande­vúra a hölgyet, aki jött is, és később alig akarta elhin­ni tévedését. Személyazonos­sági igazolványommal kellett bizonyítanom, hogy Jánosnak hívnak .. Mondjam-e. hogy Katica lányom az unokatest­vérével egyik alkalommal összeveszett a Miskán. mert nem tudták eldönteni: ki­nek az apukája. — Már csak nevetem, ami­kor Jancsi katonacimborái nekem köszöngetnek s az ecsódi bányászok néha meg jegyzik: megint nem a ma gad kocsijával vagy. bizto­san maszekolsz. Az úgyszólván végig ha sonló szakmában dolgozó ik rek ugyanis amikor felhagy­ták a bányászkodással, mind­ketten gépkocsivezetőit let­tek. János Ecsédről túrázik nap nap után. Mihály meg a pásztói .tejüzemtől. Szeged­től Budapestig járják az or­szágot. gyakran úton vannak, alig találkoznak egymással. Februárban töltötték be 31. évüket. A születésnapot külön-külön ünnepelték, csak gondolatban voltak együtt • nyolc testvérrel, özvegy édes anyjukkal... Gyóni Gyula melőszövetkezetek témája áll a legközelebb. Talán azért is, mert korábban már vezettem ilyen szövetkezetét. Néhány évvel ezelőtt népszerű volt a mezőgazdasági nevelésnek ez a formája, de mostanában valahogy elfeledkeztek róla. Pedig azt hiszem, hogy ez a leghatásosabb. — A gyerekek az ifjúsági termelőszövetkezetben meg­ismerkednek az alapvető me­zőgazdasági munkákkal, az egyes növények termesztésé­vel, az állatok nevelésével. Megtanulják értékelni a munkát, — már csak azért is, mert a végzett munka után pénzt is kapnak. — Ezt természetesen az is­kola egymagában nem tudja megvalósítani, csak a terme­lőszövetkezet segítségével. Hiszen földterületre is szük­ség van. Azt is elmondha­tom, hogy egy ifjúsági szö­vetkezet akkor tölthetné be igazán szerepét, ha az ipari jellegű politechnikához ha­sonlóan, kellően el lenne lát­va gépekkel, felszereléssel. — A bioógia-szakkörökről is írt tanulmányában. — A MEZÖGAZDASÄGI MUNKA megismertetésében jelenleg nagy szerepük lehet­ne a szakköröknek. Lehetne; — mert a mostani gyakorlat más. Célszerű lenne, ha a szakköri foglalkozások nem­csak a tanteremben folyó vizsgálatokra korlátozódná­nak, hanem helyet kapnának a termelő üzemben folytatott gyakorlatok is. Erre — a ke­vés idő miatt — nincs lehe­tőség. — Mi lenne az ideális megoldás? — Ha heténte egy napot a termelőszövetkezetben tölt- hetnének a gyerekek. — Horton milyen a kap­csolat az iskola és a tsz kö­zött? — Elmondhatom, hogy jó. Ezt bizonyítja, hogy egyre több a fiatal a szövetkezet­ben. Tavaly például a to­vábbképző iskola hallgatói­ból egy tízfős kertészeti bri­gád alakult. A fiatalok azóta is a közösben dolgoznak. Az idén pedig újabb brigád ala­kul a gyerekekből. — Mi késztette a "pálya­munka megírására? — Hosszú évek óta isme­rem a falusi fiatalokat, élet­körülményeiket, életfelfo­gásukat. Ezek a tapasztala­tok sarkalltak, hogy részi vegyek a pályázaton. A meg­írást több hónapos munka előzte meg Egyrészt rend­szereztem a tapasztalatokai; másrészt újabb adatokat gyűjtöttem. Elsősorban a fia­talokkal való személyes be­szélgetéseket éreztem fon­tosnak, hiszen ők Ismerik legjobban saját magukat, s így természetes, hogy ők tud­nak a legtöbbet mondani ön­magukról. Számított-e a sikerre? — A negyedik kategóriá­ban — amelyben én is in­dultam - első díjat nem adtak ki. Két Heves megyei Pályamunka - egyik az enyem — osztozott a máso­dik helyen. Nagyon örültem, nem gondoltam ilyen ered­ményre. — MI VOLT AZ ELSŐD­LEGES célja a pályamun­kával? — A termelőszövetkeze­tekben szükség van a fia­talokra. Ügy gondoltam, ne­kem is hozzá kell járulnom ahhoz, hogy minél több fia­tal találja meg a helyét a mezőgazdaságban. Pálya­munkámmal elgondolkoztat­ni, problémákat fölvetni, öt­leteket adni akartam. Kaposi Levente JÚPfJHSÍB 3 1968. március 19., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents