Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
2 s E £ I s E B 0' Í B m E E E E E E E * a E « V r I E I I inHvanrmmnnaai n.nmmni «VMitumamm BORISZ POLEVOJ: Haritonov, as . utász Hatvan esztendővel ezelőtt szOletett Borisa Nyikolajevics PolevoJ, a szovjet irodalom Jelentős alakja, akit főleg novelláiból, valamint az Egy igaz ember és az Arany című regényeiből Ismernek a magyar olvasók. As évforduló alkalmából közöljük ezt a novellarészletet. Nemcsak épül etszárnyakért és házakért folyt a csata, hanem szobákért, a lépcsőházakért is. És a hadosztálynak a hadsereg törzskarhoz küldött egyik jelentése így szólt: „Heves harcok eredményeképpen az északi körzetben az „ezredes” első téglalapjában elfoglaltuk az I-es él 2-es számú lakásokat” Ezekben a napokban as egész kalinyiná frontszaka- szon elterjedt Nyikolaj Haritonov utász híre. Valóban csodákat művelt Éjszaka, szörcsi zmában. hogy zajtalanabbul járjon, olyan nesztelenül, mintha kísértet lenne, átment az úton az „alezredestől” az ..ezredeshez”. Ugyanilyen ügyesen erős hatású röpítő aknát helyezett él a németektől nyüzsgő ház sarkában, meggyújtotta a kanócot és eltűnt. Szinte feloldódott az éjszakában. Majd rövid idő múlva robbanás hallatszott a gyalogság előretört az épület romjai közé. és még el sem oszlott a robbanás füstje, a robbanás Zajától megsiketült németek még magukhoz sem tértek, amikor már el is foglaltak néhány szobát vagy lakást... Az utászok fáradságtól elcsigázottan, nehéz lövész- árok-álomba merülve aludtak. A pince minden sarkából különböző hangnemben harsogó horkoláö tompa zajjal töltötte meg az egész épületet. A levegő olyan volt hogy a lámpában a láng nyugtalanul imbolygóit és pislákolt. Közvetlenül a kis lámpa alatt alacsony, sovány katona ült és a saját maga által készített, de nyilván igen éles késsel, nagy igyekezettel faragott valamit Miután közöltem vele. hogy írni akarok róla a. „Pravdá”- ban. kissé hitetlenkedve nézett rám és udvariasan elhárította, hogy magáról beszéljen. Sok Ilyen tárgy — amelyet Nyikolaj Haritonov faragott — járt kézről kézre a katonák között az utászszázadban, amelynek — most eszembe jutott — Grustn kapitány volt a parancsnoka. A bajtársak az őrmestert ezermesternek hidegvérű, megfontolt. bátor, és okos embernek tartották. ífeat. zsilipeket, a vfTlanyeró- műveket. pusztította és aknázta az utakat hogy az, amit az emberek jólétére építettek. ne szolgálja a fasizmus sötét céljait. Lehet hogy Haritonov tóét tölténytárat sem lőtt Vd az egész háború alatt, de a kárt, amelyet ez a zárkózott hallgatag ember az ellenségnek okozott, csak egy tüzérségi üteg munkájával lehetne összehasonlítani. A Kalinyin város elfoglalását megelőző éjszaka Hari- tonovot kiküldték, hogy vágja át az ellenséges erődítmények drótakadályait A kapitány figyelmeztette, hogy a drótakadályok előtti tér valamilyen új. eddig még fel nem derített módszer szerint van aláaknázva én a szomszéd zászlóaljból már két utász elpusztult a rejtélyes csapdákon. Haritonov magához vette a csipőfogót és elindult. Megközelítette a drótakadályt, de mielőtt munkához kezdett volna figyelmesen megtekintette azt a helyet, ahol baj- társai elpusztuljak. A drótok alatt nyomok látszottak, a titok, úgy látszott, ezzel volt kapcsolatos. Haritonov végigkúszott a drótakadály mellett és egyszerre csak észrevette. hogy annak tüskéiről alig észrevehető, hóval borított szálacskák csünge- nek le. Az utász odakúszott, ahol a szálacska a hóba ért. ügyesen eltakarította köröskörül a havat, majd leheletével melengette a helyet, anélkül, hóm megérintette volna a fonalat. Tudta, hogy ez a fonal a halálhoz vezet. Csaknem érintette Amikor a hó elolvadt. meglátta, hogy a kis gödör fenekén kerek fémhenger vonalai rajzolódnak ki. Kiderült a ravaszság. A drótakadály legkisebb rázkódását a szál továbbította a robbanóanyaghoz Óriási erejű akna semmisítette meg az óvatlan utászt és egyidejűleg elsöpört minden nyomot, amely a titok nyitjára vezethetett volna. Ugyanakkor azt is jelezte az előőrsnek hogy valaki feltűnt a dróakadály- náL Haritonov megértette, hogy miről van szó. Ledobta bekecsét és számot vetve magában azzal, hogy a levegőbe repülhet, óvatosan dolgozni kezdett. Grusin kapitány — aki a legelső lövészárokhan ült — számolta a múló másodperceket és türelmetlenül tekintett ki a sötétbe arrafelé, amerre a katona eltűnt. Már régen elmúlt a feladatra kitűzött idő. de Haritonov még mindig nem tért vissza. De robbanás sem hallatszott. Ez pedig azt jelentette, hogy él. A kapitány, a hidegtől vacogva. fesztelenül nézte óráját. Végül is hajnal előtt, amikor a sötétség szótoszló- ban volt és már szürkülni kezdett, nehéz lélegzés és hóropogás hallatszott. Haritonov ugrott be a havas mellvéden át az árokba, össze volt karcolva, kimerült volt. kékre fagyott ajkaival fáradtan mosolygott. Foga vacogott a hidegtől. Zsebéből elővette a fémhengert, amely kávéfőzőre hasonlított. — Itt van. Meg kell mutatni a gyerekeknek. Huszonnyolc darabot vágtam le belőlük a drótról. Ravasz munka. Ha egy kicsit is megérinted a vezetéket, akkor „váljék egészségedre...” És hanyagul a hóra szórta az ártalmatlan aknákat, majd kihúzta magát és jelentette: wAz átjáróhelyeket átvágtam és fenyőlevelekkel jelöltem meg. kapitány elvtárs”. ... És most Itt áll ebben a tágas teremben, amelyet betölt e napsugár és a forgó turbinák egyenletes zúgása, itt áll. izgatottan, feszülten és úgy hallgatja az új gépek zúgását mint anya a gyermeke első hangját és szürke szemében nagy. Igaz emberi boldogság fénye látszik.,. SZOKOLAY KÁROLY: IDU Kezében viszi az idő az álmomat és nem tudja, hogy alszom. Elhordja nappalaimat, és nem tudja, hogy enyémek voltak. Óriások óriása, önmaga terében lépked egykedvűen, lenézi a földgolyót. Emlékeink morzsáit mind befalja évszázadok falatjaival. Észre sem veszi. Ne könyörögj hozzá, szavadat meg nem hallja. Nevetségesen az űrbe kiabálsz össze-vissza ha hozzá beszélsz. De olyan is mint a tenger, fürödj meg benne. Kapaszkodj fel a hullámaira: előre lendít. Végezd a dolgod üteme szerint, s munkádban lesz a lendülete. Hallgass senkihez sem szóló szavára. VlGII TIBOR: Anyámhoz még mindig oboa-zöldek ott ma a földek húzod-e még elfogyó tested lélekharangját midőn kihullott már fiad tárcás gondjaidból mint körtefa szirma óvó karjaiból? Jársz-e mit régen csönd-derűs réten a fák közt lelked tiszta egével? — es oly távoli már: vittél magaddal magam a nyűgöst a nyughatatlant s be sokszor volt is okod engem a testedből kiszakadta! megszidalmazni majd szánva mosollyal megsimogatni tudom ez mind távoli már ám tadod te is s én érzem is hogy mennyire fáj nagykedvű csatangosságom s hogy tornyon aa álmom s rajta álmot emésztő gond a süveg de bátran verekszem — testedből szakasztott — e nyárs-tüzű nyárban A NT AM míg élsz míg itt ülsz szivemen 6 ANY AM! VARGA ZOLTÁN* Van Gogh Tűzgolyó zuhant homlokára Bordái között napraforgók ágaskodtak Vörös folyó ömlött szemére Szája elizzott a hallgatásban VUlámos kisülések telítették a vásznat ó boldogan reszketett a fényben Tűzharang kongott fülében, szivében S odakínálta testét minden robbanásnak Volt nap. hogy a katonák csak pár mondatot hallottak tőle. De a században mondogatták: ..Haritonov ezt meg ezt mondotta. Az őrmester azt tanácsolta, hogy így meg így cselekedjünk.” Az élete ugyanolyan egyszerű. szelíd és derék volt, mint ő maga. Egy vjatkai kályhás fia volt. Gyermekkorában apjával együtt járta az országot és a falvakban esetlen orosz kemencéket rakott. Szerette munkáját és tökéletesen el is végezte, amit rábíztak. De amikor megkezdődtek az első óriási ipari építkezések, visszaadta apjának a szerszámot, elbúcsúzott tőle és Dnyeorosztrojnál. a nagy gát építésénél maradt. A Dnyepro6ztroj méretei megragadták képzelőefejéit. Az építőmunkásból utász- katona lett. Az ember, aki élvezettel alkotott téglából és betonból, hatalmas épületeket. a visszavonuló csapatok legutolsó soraiban menetelt, robbantotta mögöttük a hida.,, De mi ez? Dong, dübörög a föld, messziről z/.tJi.!*rí fi ej.L '/ • * -*-*V -f^i /« /a^atn 6 ZEN DREI IMRE: Vietnami ballada Feleségem már hőt hőnapja áldott... Látni is rajta... őt... a gyereket. Büszke boldogság az, hogy gyerekünk lesz... ... A városokban háború dúl, dühöngve rombol, öldököl... Ide mentettük gyermekünket, aki majd most kap életet, ide a békés erdőszélre, hol az asszony bambuszkunyhóban édes terhével szendereg. Az arcán látom: boldogan álmodik, az anyává levés boldogsága ez. Talán már hallja a gyermek gügyögését, ■ szinte látom, hogy fogja a karján és mondja vele az első szót: A-pa! Majd ha kimondja ezt a szót nékem, kezem közt a magasba emelem: Ilyen nagyra nőj, fiam! Olyan nagyra, amilyenre még apád sem tudott!... Oh!.., De csitt!... Álmodik a kedves. Es megzavarni az álmát nem szabad. s I hallani, a sok gép erre taHL Hát már itt sem ölelhet a béke? Hát már ide is átterjed a harc? ...A feleségem alszik... alszik mélyen, szivén ringatja első gyermekünk... Lánctalpán szörnyek már közelben járnak. Lövedék pattog, tör, zúz szerteszét, repülőbombák hullanak a tájra jajgatva sir, sikolt az erdő, ahogy reccsenve zuhannak a fák, Ébredj fel, asszony! A háború utolért, jöjj az ölembe, rohanjunk tovább!.,« Ébredj már asszony!... Nem szól... megrázom... Jé... jé... vér... véres a szája, véres a ruhája... az arca sápadt... A keze még meleg!.,. Vér csorog a földre, a kettőjük vére... ... Gyorsan orvos kéne... de nincs.., nincs sehol!... Letépem az ingem, hogy bekötözhessem... De már... de már... késő!... Már halott... tmtmmmáAjsmteUsssaidsáHmu CÁ tengert még nem látta a tudós, i noha a könyvek leírásai alapján tökéletes képzetei voltak a fenséges elem természetéről, egy napon mégis elindult, hogy személyesen tanulmányozhassa az óceánt. Áthítattal állt meg a sziklás ormon. A hullámok mozgásában rejlő energiáról pontos számításokat végzett, a tenger dús illatát elemezve jóváhagyta mások beszámolóit, a víz áramlásairól és a széljárásról is elégséges tapasztalatokat szerzett. Akár meg is fordulhatott volna, hogy otthon megírja mások okítására legújabb értekezését a tengerről, ö azonban igazi tudós lévén, nem érhette be ennyivel, felfogadta hát a környék legjobb halászát, beszállt a csónakba, és megmutatta az irányt, amerre haladni kívánt. A halász tempósan meregette az evezőket, és bozontos, deresedő szemöldöke alól nem túlzott kíváncsisággal figyelte a tudóst. Hosszú élete során találkozott az ember minden fajtájával, kiismerte a tenger valamennyi szeszélyét, tehát már semmin sem csodálkozott. Inas, hosszú karjai megfeszültek a nehéz munkában, a csónak gyorTudós a tengeren h—san siklott a csendes vízen. A tudós pedig leült a csónak farába, a padra, kezét a tengerbe merítette, és megízlelte a vizet. Csakugyan sós volt. Próbált felfedezni benne valami rejtett árnyalatot, boldogan tette volna teljesebbé ezt az ősrégi ismeretet, de harmadszor is pontosan azt az ízt érezte nyelve bimbóin, mint először. Már jól bent jártak, a tenger egyre jobban hullámzott, az ég is elsötétült. — Uram, vissza kell térnünk a partra — mondta a halász. — Majd én mondom meg, mikör térünk vissza — szolt a tudós. — Tanulmányaimban sohasem engedek meg magamnak fel- szirtes kapkodást A halász morgott valamit, de a tudós ezzel sem törődött. Határozottan tetszett neki a megélénkülő tenger, elbűvölte a hullámok-•------- ———■—---— já téka, a látvány feledhetetlen varázsa. Az önfeledt tanulmányozás közben azt is meglátta, hogy a halász milyen egykedveűn bámul maga elé, tr,án képtelen bármit is felfogni a lenyűgöző élményből. Ezért őszintén sajnálta az öregembert, annyira, hogy meg is szólalt: — Mondd, fiam, tudsz-e olvasni? — Nem én, uram, mert gyermekkoromtól ez a munka az osztályrészem. — Ö, boldogtalan ember, így hát az emberélet harmadával kevesebbet ér a te életed, mert nem tudhatod, milyen öröm mások gondolataival gyarapodni! A halász szótlanul evezett tovább, karjait fárasztották a növekvő hullámok. A tudós alaposabban szemügyre vette. — És írni tudsz-e7 — Nem én, uram, mert egész életemet a tengeren töltöttem. | UiUUUlltil — Ö, szegény ember, így hát az élet második harmadával is kevesebbet ér a te életed, mert sosem tudhatod meg, milyen gyönyörűség saját gondolatainkkal másokat tanítani. A vihar hirtelen tört rájuk, ami azon a tájon gyakran megtörtént. A csónak ijesztően hányódott a tarajló hullámokon, néhány pillanat múlva mindketten csuromvizesek lettek. A halász rendíthetetlen nyugalommal dolgozott az evezőkkel, a tudós pedig rémülten kapaszkodott a törékeny jármű peremébe. Kiáltania kellett a halásznak, hogy meghallja kérdését a tudós. — Mondd, uram. úszni tudsz-e? — Nem tudok, jó ember, hisz egész életemben a tudományokkal foglalkoztam! — Akkor kapaszkodj belém, mert bármely pillanatban felborulhatunk, és odavész életednek mind a négy fertálya. tudós igy cselekedett. A halász megfordította a csónakot, és halálosan kimerítő munkával sikerült megmenteni mindkettőjük életét. GERGELY MIHÁLY i * % CÁ 9
