Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Minden megváltozott ! _____ _ Be kölcén? I *** '#»»9*** Az elmúlt években minden alkalommal forró hangulatú, viharos zárszámadó közgyű­lések voltak a bekölcei Üj Barázda Termelőszövetke­zetben. A kevés jövedelem miatt elégedetlenkedtek a ta­gok, hibáztatták a vezetősé­get. kemény, néha túl ke­mény szavakkal illették őket. A vezetők pedig az időjárás­ra. a kedvezőtlen adottságok­ra hivatkoztak, s bírálták a tagokat is, hogy ne csak a vezetőkben, de önmagukban is keressék a hibát. egységenként s az egy főre eső jövedelem tízezer forint fölé emelkedett- Bekölcén még sohasem kerestek eny- nyit a szövetkezeti tagok. Ép­pen ezért elégedettek. Ártámogatás Elégedettség Halaszthatatlan „ta­nácskozás” ... (Foto: Kiss Béla) Az idén egészen másképpen zajlott le a zárszámadó köz­gyűlés. Az emberek nyugod­tan hallgatták végig az elnö­ki beszámolót s utána sem robbant ki az elmúlt évek­ben megszokott vita- A hoz­zászólók ugyan elmondták észrevételeiket, felvetették, hogy néhányan még mindig szívesebben üldögélnek az italboltban, mint a földeken dolgoznának, s azt is kifej­tették. hogy elszaporodtak a mezei lopások s emiatt ko­moly károk érik a szövetke­zetei. A közgyűlés hangulata azonban nyugodt, higgadt maradt mindvégig. Látszott az embereken, hogy elége­dettek. Miért? Bekölcén a termelőszövet­kezet még sohasem ért el olyan eredményeket, mint az elmúlt gazdasági évben. 1966-ban a közös gazdaság még 18 forintot fizetett egy munkaegységre s az egy tag­ra jutó jövedelem az ötezer forintot sem érte eL Az Űj Barázdát nemcsak a járás, de a megye egyik legrosszabb szövetkezeteként tartották nyilván. Most a közös gazda­ság 30 forintot fizet munka­Minék köszönhető ez a nagy változás? Elsősorban annak, hogy a szövetkezet jobban gazdálkodott, mint az elmúlt években. A különbö­ző növényféleségekből a gaz­daság majdnem ezer mázsá­val termelt többet a vártnál. Ezenkívül 47 hízót, valamint tenyészmarhát és 420 darab bárányt is eladtak. A jobb gazdálkodás azon­ban egymagában még kevés lett volna a nagyobb jövede­lem biztosításához. Rendkívül sokat segített a termelőszö­vetkezetnek az elmúlt évben bevezetett ártámogatási rend­szer- A szövetkezet — mint hegyvidéki közös gazdaság — ár kiegészítést kap bizonyos termékei, mint például a bú­za után. Az elmúlt gazdasági évben 472 ezer forintra rú­gott ez az összeg. A szövetkezeti gazdák sze­rint az ártámogatási rend­szer nagyon előnyös — egy­részt mert biztos, másrészt pedig azért, mert a jobb gazdálkodásra, a nagyobb terméshozam előállítására serkent. kezdődött a parkettagyártás és más cikkek előállítása- Az üzem létrehozása nem bizo­nyult hiábavaló dolognak, mert a faáruk nagy kereslet­nek örvendenek. Nem ma­radt el az eredmény sem, hi­szen az év közepétől az év végéig közei 370 ezer forint jövedelmet hozott a fafeldol­gozás a szövetkezetnek. így ez is jelentősen hozzá­járult ahhoz, hogy a gazdál­kodás megerősödjék, bizton­ságosabbá váljék. S egy hegyvidéki termelőszövetke­zetben. ahol rosszak a talaj­adottságok, kicsi a terület és az időjárás is nagyobb káro­kat okozhat — nagyon biz­tonságos dolog egy állandó jövedelmet hozó melléküzem- ág. Elöregedés Segédüzem A termelőszövetkezet 1700 holdjából jelentős terület, több mint négyszáz hold az erdő. Az elmúlt években en­nek nem túl sok hasznát vet­ték, nagyobb jövedelmet nem hozott a közösnek. Sok gondolkodás, számolás után tavaly júniusban kisebb fafeldolgozó üzemet hoztak létre a gazdaságban. Meg­Keresztnév, utónév, személynév...(!?) Országos vitán kerestek választ a következő kérdé­sekre: A címben jelzett elne­vezések közül melyiket fo­gadhatjuk el hivatalosnak? Szabad-e a névadást irányí­tani? Megengedhető-e a „ma­gyarkodás” az utónevek adá­sában? Kórhető-e hivatalosan az utónév megváltoztatása? Minden magyar állampol­gárnak családneve, vagy ve­zetékneve mellé keresztnevet, utónevet, illetőleg személy­nevet társítanak. A megkü­lönböztető, egyénítő névként használt, s a címben felso­rakoztatott nevek önmaguk­ban véve is utalnak funkció­jukra. A keresztnév a ke- resztségben kapott névre vo­natkozik, Nem véletlen, hogy régebben a családnév mellé több keresztnév is társult, mert nemcsak a szülőknek volt keresztnévadási joga, ha­nem a keresztszülőknek és a keresztelő papnak is. A pap pedig szívesen adott „marti- rológíai” és „bibliai” neveket az újszülöttnek. Leginkább iyen módon szaporodtak el nálunk a következő kereszt­nevek: Ágoston, Emánuel, Ábel, Dcúniel, Jeromos, Izsák stb. Az utónév elnevezés a ma­gyar nyelvterületen arra utal. hogy a magyar szórendnek megfelelően az egyénítő név valóban a családnév, a veze­téknév után következik: Bar­tók Béla, Ady Endre. Ezt a szórendet követik a japánok is a névadásban. A neves ja­pán karmester neve tehát: Tvaki (családnév). Kirojaki (utónév). Az indoeurópai nyelvek a fordított sorrendet követik, a keresztnév tehát megelőz’ a családnevet, ezért a németben a Vorname hang. sorral ípi^'ik: Albert Einstein. Thomas Mann. Az --i ónevek a gyerek ne­mére is utalnak, s ezért ala­kultak ki külön fiú- és leány utónevek. Sokszor ugyanaz a név szolgál megfelelő alak- változtatással mindkét nem megnevezésére: Gábor — Gabriella, Johann (János) — Johanna. A Júlia és a Julian­na név éppen ezért nem azo­nos nevek, mert más-más fér­finévnek alakváltozásai. A Júlia a latin Julius-nak, a Ju­lianna pedig a férfit megne­vező Julián névnek alakvál­tozata. Ami a „magyarkodást” il­leti. azt a gyakorlatot tart­juk helyesnek, hogy a ma­gyar származású Árpád, Bo- tond, Gyula, Enikő, Emese. Il­dikó stb. nevek mellett az ide­gen eredetű utónevek magyar alakváltozatait használjuk a névadásnál. A János, a Jó­zsef és az István alakváltoza­tok magyar nevek. Ugyanezek a nevek a németben Johan­nes, Jozef, Stefan. Az angol­ban John, az olaszban Gio­vanni, az oroszban Iván. A magyar József a szlávban Joszip, az olaszban Giuseppe stb., stb. Természetesnek tartjuk tehát, hogy a ma­gyar névadásban a magyar megfelelőket használjuk fel. Ne magyarkodjunk, de azért legyünk magyarok. K szorít­suk vissza a Gerard, a Mary, a Bessy, Daisy, Betty, Yvette utóneveket. Vannak, akik utónevük megváltoztatását kérik, mert nevüket komikus hatásúnak, tréfás hangulatúnak érzik. Legtöbbször a következő ne­vek megváltoztatáséra tesz­nek kísérletet: Adolf, Ödön, Hugó. Sámuel, Manó, Malvin, Leokádia stb. Ha azt kérdez­zük meg, miért menekülné­nek e nevektől, a válasz álta­lában az. hogy „valami ter­heli” ezeket a neveket, „s nem jó színben” mutatja be a név viselőjét. Ez természe­tesen csak egyéni felfogás, mert nem tehet senki arról, hogy a keresztségben pl. a Döme nevet kapta, s maga a név önmagában véve nem is csúnya, nem is furcsa, legfel­jebb olyan hangulat és színe­zet alakulhatott ki körülöt­te, ami miatt olyan szívesen menekülne e névtől a vise­lője. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Az elmúlt év tehát min­denképpen eredményesnek bizonyult. Joggal teheti fel ezek után bárki a kérdést: minden megváltozott most már Bekölcén? Ezután csak jobb és jobb eredményeket ér el a közös gazdaság? Nehéz lenne erre egyértel­mű igennel válaszolni. A fejlődés tagadhatatlan, de az is biztos, hogy nagyon sok gond. probléma megoldása várat még magára­Elsősorban a tagság elöre­gedése gátolja a további na­gyobb ütemű fejlődést. A szövetkezet 53 tagja közül harmincán nyugdíjasok és járadékosok, hárman egyálta Ián nem dolgoztak az elmúlt években. A maradó húsz tag között van az elnök, a mező­gazdász, a könyvelők. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ke­vés a tag. mint az a tény, hogy a növénytermesztést csak az ipari munkásokkal, a részes művelőkkel tudja megoldani a szövetkezet. A kis létszámú és öreg tag­ság komoly gátja a fejlődés­nek. Fiatalokra lenne szük­ség: A fejlődés ellenére sincs okuk a bekölceieknek az el­bizakodottságra- Fiatalok szakemberek kellenének, s i munkafegyelmet is lehetne még szilárdítani. A hegyvi­déki kis termelőszövetkezetek helyzete nem könnyű, nehe­zebb előbbre lépniük, mint másoknak. Egyetlen jobban sikerült év még nem biztos alap a fejlődéshez. A sikere­ket még jobb gazdálkodás­sal, még jobb vezetéssel szükséges megerősíteni. Kaposi Levente ,.. hogy a szövetkezetben dolgozó asszonyok értékét ét mértékét az szabja meg, mennyit hajlonganak a kapával, mennyit dolgoznak saját erejükből a közösben és a háztáji­ban. Minél többet ha jlonganak, minél többet dolgoznak ugye­bár, annál karcsúbb lesz a derekuk, annál kevésbé híznak el, s az orvostudomány már réges-régen bebizonyította, milyen veszélyes és mennyivel rövidíti meg az életet az elhízás. Ha tehát a szövetkezeti asszonyok tavasztól őszig a föl­deken és egész évben a háztáji körül szaporán dolgozva használják fizikai erejüket, ezzel meghosszabbítják életüket, s így mód nyílik arra, hogy még tovább dolgozzanak és haj­longjanak, ami ismét hozzájárul életük további meghosz- szabbításához. S miután nemcsak városon, de a falvakban is megkülönböztetett tisztelet övezi az asszonyokat — amit egyébként a szövetkezet vezetőségében levő sok-sok nő is példáz — teljesen érthető, hogy a férfitagság mindent el­követ az asszonyt élet meghosszabbítására. Illetőleg semmit sem követ el. Mert,ha elkövetne, mond­juk olyasféle tetteket, miszerint... talán... esetleg ... le­hetne róla szó, hogy valamiféle gép segítse az asszoni/i mun­kát . , Nos, ha ilyesmit tenne, minden bizonnyal feleslegesen tenné, mert az asszonyok felháborodottan tiltakoznának d férfiak munkájukat megkönnyítő merénylete ellen. A férfi, az persze más. A férfiember ne éljen sokáig, a férfiember meg is, — meg el is hízhat, ezért dolgozik kom­bájnnal. aratógéppel, fűkaszával, szecskázóval, silózóval, trágyaszóróval, takarmánykeverővel, csillével, transzportőr­rel, egyszóval gépekkel. A legkülönfélébb kis és nagy géppel, amelyek mind-mind arra alkalmasak, hogy megkönnyítve « férfiak szövetkezeti munkáját, hozzájáruljanak elhízásuk nyomán életük megkurtításához. Hát van-e olyan férfi, aki férfinek tartja és mondja ma­gát, nos, van-e, aki ily sorsot kívánna asszonyának, lányá­nak, anyjának, húgának, ügye, hogy nincs? Nincs is! Pedig lehetne! S egy kicsit komolyra fordítva a szót: miért nem Íefceí megkönnyíteni az asszonyok munkáját a földeken is. Jót tudom milyen nagyszerű, hogy van már mosógép, meg cent­rifuga is falun, s ez nem kis dolog, ha az asszonyt munkáról van szó. De az se lenne ám kis dolog, ha kisgépeket tervez­nének, vennének, ha kisgépek segítenének az asszonyt mun­kában a közös, de a háztáji földjein is. Milyen gépek? Szak­emberek dolga ezt felmérni, kifundálni és így segíteni.., Apró kis kerti traktorok, sokoldalú és olcsó segédgépek­kel, amelyek segítségével a „könnyű” és derékszaggató asz-, szonyi munka is valóban könnyebbé és gyorsabbá, sőt olcsób­bá is válna: kapáláshoz, permetezéshez, egyeléshez. szecs­kavágáshoz, morzsoláshoz, daráláshoz, ládacipeléshez és még a jó ég tudja, mi mindenhez! Hogyne örülne az ember szíve, ha látja, és azt is lát}s? hogy a kombájn ma már nem szenzáció, hogy a búza szinte emberi kéz érintése nélkül kerül a földbe, szökken kalászba és kerül a magtárba... Ám mennyire örülne az ember szi­ve, ha gondolnának arra a szövetkezeti vezetők, de a gépe­sítés szakemberei is, hogyan lehetne a szövetkezeti tagság nagy többségét jelentő asszonyt munkát is megkönnyíteni. Megkönnyíteni otthon is, a háztájiban is, de a közös­ben is. Egyébként az a véleményem, hogy az effajta okos és vi­szonylag olcsó kis gépeket nemcsak a szövetkezetek vásá­rolnák meg szíves örömest, de bérelnék vagy megvennék egy­szerűbb, praktikusabb fajtáit a háztáji gazdaság számára egyénileg is. Az jó, az helyes, hogy a konyha, a háztartás gépei mind nagyobb teret hódítanak falun is, — ez is ad, de mennyire, hogy ad segítséget a szövetkezeti asszonyok­nak. Ám ezek a kis és okos gépek valahogy megtorpannak a küszöbnél, a világ minden kincséért ki nem lépnének * kertbe, a háztáji földre vagy istállóba, s a közös földjeire talán még kevésbé. Azt hiszem — s erre bátran hívhatom tanúnak •> szövet­kezeti asszonyokat —, nemcsak a kapálástól, a le. 1 ■veiéi­től, á hajnaltól késő estig tartó ház körüli munkái d „le­fogyva” lehet meghosszabbítani és megszépíteni az életet. Lehet, úgy is, hoay ilyen kis népek segítik a nőket, ha már a neav a értek xpnít.ik a férfiakat. Legyen aépekben is °ay»r iogúságl Nem igaz, asszonyok? Mély megdöbbenés­sel olvastam kedvenc lapomban, hogy kí­váncsian kandikáló szemem illetlenül pis­logó egén felhők, aka­rom mondani, szok­nyák tornyosulnak. El­olvastam még egyszer, aztán újfent még egy­szer a hírt, és kese­rűen hajtottam le a fe­jem, igen, itt a tég. azazhogy hosszabb lesz a vég, mármint u szoknya vége. A miniszoknyák után a kiszámíthatatlan di­vat eléggé el nem ítél­hető fondorlata réven, beköszönt a maxiszok- nya időszaka. Ah, mi­csoda kor, micsoda vi­lág, csukódj be sze­mem, csitul) szívem, eljött, mert el kellett jönnie annak a kornak, amely gúnyos retorzió­val él az eddig potyán boldog férfinemmel szemben. Mert mit kellett ed­dig tennem, ha tanul­mányokat akartam vé- gezni ahhoz, hogy a mai női generáció for­mái mennyiben tükrö­zik táplálékban, test­edzésben és rugalmas­ságban szocializmust építő hazám fejlődését. Semmit. Csak tagra kellett nyitnom a sze­mem és a bokától egé­szen fel... fel, szóval egészen részletesen ta­nulmány tárgyává te­hettem, miszerint mi­lyen csodálatos, hogy mennyivel más egy női íb, bokától, a térden át, egészen odáig, hogy megállapíthassam, — nem... ez semmikép­pen sem férfiláb. És hol i'olt már az az idő, amikor pgy nő leült és zavartan meg­igazította a szoknyáját, nehogy a térde kivil- lanjon. Most legfe’jebb azért igazgatja meg, nehogy a csípő je lát- szódjék! És mindennek vége. Jön a szoknya- rángatás időszaka, ami­kor a nők energiájuk nagy részét erre a fe­lesleges műveletre összpontosítván, állan­dóan idegesek lesznek majd, több gyógyszert szednek emiatt, csök­ken a nemzeti jövede­lem, aztán az életszín­vonal, ennek nyomán visszafelé görbül a de­mográfiai grafikon... Hallatlan, milyen ká­rok származnak né­hány centiméternyi plusz anyag miatt, nem beszélve a néhány cen- timétemyi plusz anyag plusz anyagköltségéi:. Horribilis dolgok ezek. kérem! — Hála az égnek, ez az undorító erkölcsi fertő megszűnik... Ez, kérem, erotikái Ecseri volt, nem szemérem — lelkesedett (el Re­mete Elza okleveles csiperkegomba-váloga- tó és szendén lesütötte rég elkopott szem-villáit bokáig érő szoknyái alól kivillanó turista körömcipőjére.. — Jé... maxi lesz a divat! — vidult fel a tekintete Bájdús Pi­roskának, és az imént felhozott anaályaimat hallván nevetve tette hozzá: — Csacsi .. A maxiszoknya is lehet mini! — és pikánsan elpirult. Én is. És most alig várom, hogy bejöjjön az új di­vat. hogy meggyőződ­hessek arról, hogyan lesz n maxi szoknyából mini. bár tudom, hogy az előbbihez egy, az utóbbihoz két ymbcr szükségeltetik. De hát az ember egy kis ál- d'.rnttól ne riadjon vissza. Egészen meg vágyóW vigasztalódva. teert)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents