Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-09 / 33. szám
„nej, dm áré, dmmé. Harmadszor is kihívták a színpadra harmadszor is énekelt. Útdíjára ezt, hogy «Hej, danáré. danáré... Az olvasó ezek után már tudja, kiről is van szó: Kovács Nem jön Apollóniáról, a cigánydalók előadóinak koronázatlan királynőjéről Fellépés után néhány perce az újságíróé. — Már jártam Egerben — mosolygott a fényképezőgépre. A mosoly a néhány perccel ezelőtti tapsviharnak szólt. — Egy nagyon kedves kis vendéglőben voltam, a Vadászkürtben. — Hogyan lett énekesnő? — Kolozsvárott tanultam énekelni, ott is jártam iskolába. Egyébként Maros—Tor- da megyéből származom. Egyszer csak kiderítették, hogy jó színésznő lesz bélőlero. így — abbamaradt az éneklés. A nagyváradi színházban léptem fel. s játszottam az égvilágon mindent, énekes szerepet. vagy prózait, amit rám osztottak. De. amúgy „félállásban”, azért csak énekelgettem. Népdalokat, sanzonokat, operettdalokat... —■ Hogyan került cigánydal a repertoárba? — Nehéz lenne elmondani. Valahogy felfedeztem őket és »agyán szépnek találtam. Műsoromban ezután cigánydalok is szerepeltek. A háború után kerültem Magyarországra. itt is mentem férjhez. Ezután már csak énekeltem: jártam sokfelé, és — feltűnt hogy a közönség akkor tapsol a les- iobhan. amikor cigánydalt éneklek. Valóban: nagyon szépek, csodálatosan szépek ezek a dalok, csak — e’ég kevés ismert közülük. Három— négy csokrom van. amiket felkutattam, és megtanultam de több kellene. — A cigányok magokénak vallják ont. — Igen. És én ennek nagyon örülök. Sokszor járok közöttük; olyan meghatóan tudnak szerelni.. Egyszer, nem is tudom, hol léptem fel, a műsor után odajött hozzám egy cigány férfi, és lelkendezve mondta: „Maga úgy belegyalogolt a szívembe!” Nekem ért ez annyit, mint egy vastaps... Ez a beszélgetés egyébként körülbelül egy hónappal ezelőtt egy nagy program előtt történt. A további fellépésekről érdeklődtünk Kovács Apollóniától. — Néhány hónapra abbamaradnak a. hazai szereplései;. mert márciusban egy együttessel Ausztráliába utazom. A szerződés 3 és fél-négy hónapra szól. Márciusban indulunk. Éppen most volt az utolsó bemutatója a műsornak amit a szerződtetők néztek meg. Azóta eldőlt minden ... A magam részéről természetesen ott is, az ausztráliai turnén is cigánydaiokat énekelek. Ez most mér mindig megmarad nekem. Szerelnék még több, sókkal több. hasonlón szép cigánydalt felkutatni, megtanulni... (kátrn) az iskolaorvos... Az egri lajosvárosi általános iskolában nagyon szeretik dr. Czinege Mátyás körzeti orvost, aki egyben ellátta az iskolaorvosi teendőket is. Rendszeresen megvizsgálta a gyerekeket, betegség esetén azonnal segített, gyógyított a város központjától távol működő iskolában. Állandó egészségügyi felügyelete alatt minimálisra csökkent a betegség miatti hiányzások száma. Az új évben már nem jön az iskolaorvos. Az iskola- igazgató érdeklődésére olyan választ kaptak a városi tanács egészségügyi osztályától, hogy átszervezés folyik az iskolaorvosi munkát körzeti gyermekorvosok látják el: „Ahhoz viszont, hogy az iskolákat szétosszak a gyermek- orvosok között, előbb be kell tölteni az üres hatodik gyermekorvosi állást.. A lajosvárosi kisiskolások szülei és a tanítók aggodalma most indokolt, mert a beteg gyereknek be kén utaznia a város központjába és közben megfázásnak, fertőzésnek van kitéve A hosszadalmas átszervezés miatt közel háromszáz gyerek maradt orvos nélkül.», fp.) Naffy nemzeti céllövölde. Kit és hogyan miivel a MŰVELŐDÉSI HÁZ? T áteaólag nagyon egysze- " rű a kérdésre a feleletet megadni. Ügy tűnik, elég annyit válaszolni: mindenkit és minden elképzelhető módon, hiszen más feladata a népművelésben nem lehet egy kulturális intézménynek. Az ilyen általános megfogalmazás azonban, bármenynyire is igaz, lényegében semmit sem mond. Elvet állapít meg, aminek a megvalósítása azonban ennyiféle lehet, ahány helyen tevékenykednek ennek a világos célnak a megközelítésén. Válasszuk hát ki a gyöngyösi Városi Művelődési Házat vizsgálódásaink tárgyának, és itt keressük az előbbi kérdésre a feletetet a tények alapján. Kezdjük a kérdés első részével: kiket vonz magához a művelődési ház a város mintegy harmincezer lakosa közül? A skála nagyon széles. Óvodáskorú fiataloktól kezdve a már nyugdíjban lévőkig, de a háziasszonyok éppen úgy a rendszeres látogatói közé tartoznak, mint a termelőszövetkezeti dolgozók. Érmek a sokoldalú és változatos rétegeződének a reális alapja az, hogy a városban lényegé- ban csak ez az egy népművelési intézmény található. Ez ellen a megállapítás ellen fél lehet hozni: működik még a Fegyveres Erők Klubja, a bányászklub, a kisiparosok és a szakmaközi székház klubja, sőt: ezeken túl még néhány vállalat is fenntart kultúrtemeket Mindez igaz, de csak statisztikailag. Még akkor is izolált intézmények ezek, ha igyekeznek látogatóik számát kibővíteni. A Fegyveres Erők Klubja például nagyon rossz helyen található, hiába nyílik kapuja a Fő térre. Természetes környezetében, a honvéd-családok lakóhelyén, a déli városrészben sokkal hatékonyabban tölthetné be feladatát. Bár a klub paracs- noksága változatos, színes, vonzó programot állít össze havonta, az érdeklődés mértéke mégsem kielégítő. Anélkül, hogy a többi, szakszervezeti kézben lévő klub szerepét kisebbíteni akarnánk, lényegében azok egy meghittebb, családiasabb vendéglátó egység szerepét kénytelenek vállalni, amin az időközönként megszervezett ismeretterjesztő előadások sem változtatnak lényegesen. jVÍ iért nem koordinálja iT-*- ezeknek a kluboknak a tevékenységét a Városi Művelődési Ház? A kérdés jogosultsága kétségtelen. A megoldás azonban már beleütközik a vállalati befelé- fordulás akadályába. Sokszor az érintett művészeti csoportok vezetőinek féltékenysége sem lendíti elő a törekvés kibontakozását. Említhetjük az irodalmi színpadokat, a tánccsoportokat. a sorvadó színjátszó csoportokat — bizonyítékként. A várost reprezentáló nagy rendezvények időszaka a kivétel, mert például a gyöngyösi szüreti napok idején az erőteljesebb szervezés mindig kimozdítja a holtpontról ezt a céljában helytelen „vetélkedést”. A „fegyvernyugvás” azonban csak átmeneti jellegű. A meg-megújuló kísérletek az eszmei, elvi irányítás összpontosítására tehát rendre-sorra megtörnek a ki nem mondott pozícióharc zátonyán. A kérdés első részét még mindig nem zárhatjuk le. Van ugyanis két olyan réteg a városban. amelyet eddig még nem sikerült bevonni a művelődési ház rendszeres látogatói sorába. Az egyik az értelmiségnek az a csoportja, amelyik a pedagógusokat. mellettük az orvosokat fogja össze, a másik pedig az üzemek műszaki értelmisége. A közelmúltban úgy tűnt, hogy ebben az ügyben is sikerül a jeget megtörni. A TXT és a Hazafias Népfront patronálásával megalakították az értelmiségi klubot. Az első összejövetelekre számos olyan vezető beosztásban dolgozó személy ment el, akiknek példája a jövő optimista megítélésére jogosította fel a vezetőket. Aztán ... végkimerülésben dermedt meg a szándék. Látszólag egy biliárdasztal okozta a „csődöt”. Valójában azonban a nagyobb költséggel felújított művelődési ház mégis szegényesnek maradt lehetősége, a klubnak szükségből fakadó társbérlete volt az oka mindennek. Az egyetlen klubhelyiségnek váltott műszakban való hasznosítása nem teszi lehetővé a „sajátos légkör” megteremtését, az otthonosság nem mellőz(Kertész László rajza) porfátylak / REJTŐ JENÓ/ rm18. — Ä térré! Megismétlődött a jelenet. Ki-ki a földre tette fegyverét, és a hadnagy a kapitánnyal végigment. Galamb kilépett a sorból és feszesen megállt. A kapitány végignézte: — A puskád? — Nem találom, mon commandant ! ■ A hadnagy meglepetten felismerte a katonát: — A te fegyvereddel azt a vastag embert is megsebesítették. Hol voltál, amikor a lövés történt? A merénylőnek megint Wmlm SMS. február péntek nem sikerült Galambot eláztatnia. öten is jelentkeztek, hogy az áldozat mellett futott. Egy altiszt jött puskával a kezében. — Itt a domb mellett, ötven lépésre a sebesülttől találtam. — Ez a te puskád? — kérdezte a hadnagy Galambot — Oui, mon adjutant — Különös. Neked mindig alibid van, és közben a puskád gyilkol. Semmit sem tudtak megállapítani, de Galambot, habár teljesen igazolták a katonák, a megmagyarázhatatlan gyanú, a bizalmatlanság rosszindulatú homálya fogta körül. A menetoszlop folytatta útját. Iljics bal vállát érte a lövés és a tüdőt is megsértette. Az ezredorvos és a vörös szanitéc ápolás alá vették. A Szaharának olyan vidékén meneteltek, amerre évekig nem vetődik el ember. Vergődve, küszködve haladtak. A lábuk bokán felül süppedt az izzó talajba, égette, felsebezte a Dőrüket, és a napi másfél liter pos- hadt vízadag nem enyhítette nyomorúságos állapotukat A végsőkig ingerlékeny és ideges volt ember, állat egyaránt. Még Galamb is dühös lett. Sok vacak por ment a száj- harmonikájába, és vagy egy félhanggal hamisan tújt. Később egészen eldugult. Pillanatnyi lelkiállanota is kissé emlékeztetett egy eldugult szájharmonikára. Szerette ezt az ijedt, sápadt gyereket Szegény. Milyen szomorú eset, ha az ember ebben a korban az alkohol élvezete miatt gyilkos lesz. De egyszer csak kiszabadul innen ez a fiú, és akkor majd azt a tanácsot adja neki, hogy járjon zenés kávéházba, az jót tesz lelkiismeretfurdalás ellen. Igen! Ezt a tanácsot fogja adni, ha már ez a kedves gyerek hozzáfordult a bánatával. És majd azt is ajánlja neki, hogy ne csavarogjon állandóan Afrikában, mert ez nem vezet jóra, inkább nézzen valami állás után, mondjuk legyen vasutas vagy hírlapíró, és a szolid élet idővel helyrehozza. Fene ezt a szájharmonikát — Közlegény — szólt a kavargó homokzivatarban hörögve a káplár, aki végigment a szakaszon. — Maga ri- nocérosz?!... Pléhböl van?! Hőőő. ; Az emberek rakásra döglenek, és itt szájharmonikával bíbelődik? Hőőő... Khm... Khm... Szétszakad a tüdőm. A déli áramlás sűrű portölcsért kavart Galamb udvarias érdeklő' déssel nézett táj — Valaki rosszul lett? — Ember! Négyen kaptak hőgutát délután! — Az a naptól lehet. Az emberek rogyadozva köhögtek, a kavargó portölcsérek az ötvenfokos izzó légáramlásban jajgató pokollá tették a menetoszlopot, és Galamb a körömpiszkálójá- val a szájharmonika oldalán egy srófot próbált meglazítani ... Mennél közelebb értek az egyenlítőhöz, annál kínzóbb volt ez az állandó vándorlása a pornak. A passzát zónájában, jártak. Mintha a forró talaj füstölögne, úgy röpköd állandóan a homok, és az összezsugorodó nap panizsr szerűen izzik mögött — Zárkózni! Zárkózni! — ordítja a káplár, mert percenként felbomlik a menetoszlop. — Nincsen srófhúzója véletlenül? — szólítja meg kedvesen Galamb. Az altiszt szitkozódva, köhögve botladozik tovább a porban. Egy katona kizuhan a sorból, többen a fejüket fogják és jajgatnak... A páncélkocsi a kis kaliberű ágyúkkal leállt. Három szédelgő mechanikus a gépből kirezgő benzinpárák fölé hajolva dolgozik az óriási gépezetben ... Valaki megérinti a félájult szerelőt. Galamb áll mögötte: — Legyen szíves, kérem, hogyha ezzel a munkával kész lesz, akkor hozza rend- be a szájharmonikámat is ... • • ■ Csak az mentette meg az életét, hogy hirtelen lehajolt és így a kalapács néhány centiméterrel a feje mellett zúgott el... Este, amikor lehűlt a levegő, erőltették a menetelést. Az egyenlítő felől szüntelenül szállongó portölcsérek jeges, fehér sugárzásban terjengtek. A gróf úr, aki aránylag jel bírta az utat, a hidegtől ideges lett. Hlavács, a suszter ment mellette. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy előkelő bajtársának vacog a foga — Sohasem hittem volna, hogy emberek erre képesei: — mondta Hlavács. {Folytatjuk) hető kialakítását. EnéLkül pedig nem megy. A művelés hogyanjára már könnyebb válaszolni. Olyan módokat kellet találni, amik a tv-konkurren- ciában a sajátos előnyt adták. A szakkörökről van szó. Azokról a foglalkozási keretekről, amelyekben a tevőleges részvétel biztosítja a vonzást. Így találták meg a legkisebbeknél a zenei előkészítő foglalkozást, a felnőtteknél a nemzetközi klubot, ahoi a klubtagok nyelvismereteiket gyakorolhatják, ezenkívül az olyan tanfolyamot, amelyek a háziasszonyoknál; bizonyos értelemben véve szakmát ad: szőnyegszövés például. Említsük meg, hogy a szőnyegszövő tanfolyam sikeres elvégzése után a háziipari szövetkezet azonnal munkát ad a jelentkezőknek. Bedolgozók lehetnek. A gyakorlati élet szempontjából érdekesek a szabás-varrás- és főzőtanfolyamok is. jV em szabad megfeled- ^ keznünk a művészeti csoportokról sem. Ezekben a csoportokban az önképzés a lényeg, akár a tánc-, akár a színjátszó együttest említjük, de hasonló módon az énekés zenekar esetében is. Nem elkeseredett, csalódott dilettánsokat akarnak nevelni. Hogy a művészeti csoportok a közönséggel való találkozást is igénylik, hogy szívesen vállalkoznak a környező községekben egy-egy előadás megtartására, ez természetes. Színvonalas produkciójuk sikert vált ki, ennek is csak örülni lehet. Nem feledkeznek meg azonban arról — ami nagyon fontos a csoport tagjainak lelki egyensúlya szempontjából —, hogy ők „csak” műkedvelők. A „csak” ebben az esetben jó értelmű megszorítást takar. Nem akarnak versenyezni a hivatásos művészekkel. Szórakozni és művelődni akarnak, és másokat is csak szórakoztatni, művelni akarnak a maguk eszközeivel. Eredményeik bizonyítására említsük meg, hogy a Vid- róczki népitánc-együttes a közeljövőben lengyelországi túrára indul. Teljesítményül; alapján érdemelték is ezt az utat. Az eredményeik azonban még nagyobbak is lehetnének, ha a tárgyi feltételek mindenben biztosítva lennének. Vegyük például a helyiségkérdést. Nincs annyi, amennyi kellene. Nem tudják tehát például a barkácsoló szakkört és a képzőművészeti szakkört megszervezni Hová tegyék ezeket? A meglévő helyiségei; is kicsik, tehát csak bizonyos létszámot foglalkoztathatnak. Ezért a jelentkezők egv részér vissza kell utasítaniuk. Vagy egy másik dolog: kénytelenek anyagi meggondolásból a művelődési ház műsorpolitikájában engedményt tenni a divatnak. Havonta legalább egvszer táncösszejövetelt rendeznek valamelyik népszerű beat- együttes részvételével, mert ez hozza a kasszasikert. A színházi előadásoknál is hasonló a helyzet. A szolnoki Szigligeti Színház társulatával olyan műsorra kötöttek szerződést, amely a könnvű műfainak ad engedményt. Ez viszont telt házat biztosít. Még ezek után sem mondhattuk. hoav hiánytalan választ adtunk a kérdésre: kit és hogyan művel a művelődési ház Gyöngvö«ön? Nagy vonásokban közelítettünk csak a kérdéshez, de ebből is kiviláglott bizonyára, hogy a művelődés otthona a körülményeihez kénest igyek- szi'- hivatását' jól betölteni. p1 gy a fontos: soha se elégedjenek meg az elért eredménvrkk°l. keressék mindig az úiabbrt. a vonzóbbat. Ez a törekvés eddig sem hiányzott. A végső tanulság? Talán az. ha nem hivatko-urk mindig csak a nehézségekre, a hatékony megoldást meg lehet találni. Erre mutat A gyöngyösi rvttda is. G. Molnár Ferenc
