Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-08 / 32. szám

Hová indulnak a nyolcadikosok?... A Sertelcapu utca már valóban Eger peremén van, itt áll a XI. számú általá­nos iskola épülete. Nyolc év után a negyven Jegöre- , gebb” diák innen kap szárnyra, innen indul ki-ki I saját vágya, célja felé. Teg­napi számunkban egy falu­si iskola szerepelt a pálya- választásról szóló témánk­ban. Most a „városiak” kö­vetkeznek ... Néhány számadat beveze­tésképpen: a negyven gye­pek közül húsz a középisko­lai tanulmányok mellett dön­tött. húsz pedig iparitanuló­intézetben szeretne szakmát tanulni. A középiskolai „as­piránsok” közül 4-en szako­sított osztályt választottak (kéimia-biológia, illetve mate, matika-fizika). egészségügyi szakközépiskolába egy kis­lány jelentkezett, az általá­nos gimnáziumot négy diák. a többi az esztergályos szak- középiskolát választotta. Ná­luk bizonyára a Dobó Gim­náziumban tett látogatás ha­tott a legösztönzőbben. Ami az iparitanuló-jelölteket ille­ti, nagyobb részük a műsze­rész szakmával szimpatizál, de találunk közöttük a szo­bafestő és a pék szakma iránt érdeklődőt is. D. Negyvenen a „óvónő szeretnék lenni... nagyon szeretem a piciket!” már bizonyított is érvei mel­lett, ugyanis... a legnagyobb biztonsággal közlekedik a Jétrán ... ! Tóth Tibi ugyan­csak elektroműszerész szeret­íros pereméről ne lenni: érthető... Édesap­ja ugyanis villanyszerelő. Az iskolában ~ Tibi volt az. aki bemutatta, hogyan kell egy-, vagy kétkapcsolós csil­lárt szerelni... Akad még vegyésztechni­kus-jelölt is, Elek Jóska, aki­nek természetesen a kémia a kedvence, míg a matematika legjobb barátja, Kovács Lali, az osztály egyik legjobb ta­nulója közgazdasági pályára készül. Aztán van „gépész- mérnök” is: Kolozsvári Pis­ta. Imádja a motorokat, s le­hetőleg mindent szétszed. — Van egy kerékpárom, azt már nagyon sokszor szét­szedtem, meg összeraktam. Aztán van egy rossz moto­runk is, amit nemsokára megjavítunk apuval! Egyelőre még csak ter­vek, de komoly tervek ezel$, mert ők is tisztában vannak vele: nagy felelős­séggel jár egy jelentkezési lap kitöltése! Ha leírta a szakma nevét, az a szó már sorsdöntő lehet. Hogy van-e különbség a „falusi” és a „városi” igények között? Nincs. Esetleg csupán any- nyi, hogy a kiválasztott vá­„Ha majd gépészmérnök leszek...” (Kiss Béla felvételei) rosi iskolából éppen nem készült senki mezőgazda­sági pályáira... Máshonnan igen. Az igényeket jól is­merik, mert a tanárok nemcsak a különböző szak­mák megszerettetésére, ha­nem a valóság őszinte is­mertetésére is gondot for­dítottak. Ezért nem csodálkoztam, amikor a gyerekekkel be­szélgetve éreztem: tudják, milyen felelősséggel tartoz­nak önmaguknak, s azt is, hogy többé-kevésbé helye­sen mérlegelik lehetőségei­ket. Persze segítségre, tá­mogatásra, biztatásra ez­után is nagy szükségük lesz! (kábái) *— Szaklkám, maguknál mivel kezdték meg a nagy téli gépjavítást? — Célprémiummal. (Zsoldos Sándor rajza) Sajtótájékoztató a rádióban Mo estet Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban A rádió szórakoztató osz­tályán szerdán azokról az ér­dekesebb műsorokról tájé­koztatták a sajtó képviselőit, amelyeket az év első felében sugároznak. A fél év műso­rai között szerepel az első eredeti magyar rádiókrimi, a Gyilkosság egy sztriptízbár­ban. A darab íróját, rendező­jét, szereplőit nem nevezik meg, a hallgatók egy 13 plusz 1-es totószelvényt tölthetnek ki a második résé meghall­gatása után. Ezen a darab­ban szereplő 13 színész ne­vére kell tippelni, a plusz 1-et pedig az találja el, aki a gyilkost megnevezi. A nyertesek között -két 1000 és hét 500 forint értékű klasz- szikus könyvösszeállítást sor­solnak ki, hogy a krimira­jongók is ismerkedjenek meg a klasszikus irodalommal. Az első részt február 17-én su­gározzák. Ü.j műsor a Mit üzen a rádió? című adás, amelyben Sípos Tamás vezető riporter válaszol majd a hallgatók leveleire. A műsor, amely minden beérkező közérdekű írással foglalkozik, első ízben február 18-án jelentkezik. Nagyszabású vállalkozás a Pódiumon a színház című non-stop műsor, amelyet március 27-én sugároznak 14 órától 0 óra 25 percig Mit tehet az az ember, aki mély humanizmusától áthat­va megmenteni igyekszik az emberiség egy részének el­kallódni készülő élethivatá­sát? Természetesen feltalál valami optimista szerkezedet, például a pedálos klarinétot! No, de a találmány kivitele-^ zéséhez pénz is kell! Ezt vi­szont, miként a mindennapi betevő falat biztonságát, „az élet perifériájára” csúszott Agostino Capece családja nélkülözi. Márpedig valahon­nan okvetlenül kell szerezni pénzt. De honnan, és mi mó­don? Természetesen a bank­ból, rablás útján! A világtörténelem ismer szomorú és vidám bankrab­lást is. A „szomorú” jelent­het erőszakkal bekövetkezett halálesetet, a „vidám” jelent­het egy bankrablás folyamán világra jövő új életet, mint ebben a bohózatban is. Miért ne lehetne temető, pénzrak­tár, s egyben szülőszolja is a Szentlélek Hitelbank pán­célterme? Samy Fayad sze­rint lehet. Ha már éppen bankrab­lásról van szó, a tény nem nélkülözheti az izgalmat, egy betörés alaposan megszerve­zett kivitelezését, ahol vagy egy hajszálon, vagy éppen a biztonsági riasztóberendezés elektromos vezetékén sok minden múlik. A sok kacagást és még több tanulságot ígérő három- félvonásos bohózat Magyar- országon egyelőre még a mis­kolci Nemzeti Színház, illet­ve az egri Gárdonyi Géza Színház műsorán szerepel, te­hát ősbemutatószámba is megy a ma esti egri premier. Orosz György Jászai-díjas rendező „irányításával” kö­veti el ezt a nem minden­napi bankrablást a Capece család, amelynek tagjaiban kedves színészi 'önerőseinket látjuk viszont: Némethit Fe­renc Jászai-dfjast, Lenkey Editet. Gouda Györgyöt, Pé- va Tboluát. Somonyi Miklóst. Margittay Ági Jászai-díjast, Csiszér Andrást és Kautzky Ervint Ezekhez elég hozzátenni még, hogy ketten értelmisé­gi, öten katonaszülők. 33-an pedig fizikai dolgozók gyer­mekei. Mesterházi Marika és Joó Erzsi —, ha minden jól megy — műszerészek lesznek. Mi az alapvető indok? Erre Erzsi­ké válaszolt, s természetesen ezt mondta: — Szeretem a fizikát. Ahogy erről a szakmáról a bátyám egyik barátja mesélt, én is kedvet kaptam. Egyszer már meg is szigeteltem ott- ho négy elszakadt resódró- tot!... — Hol szeretnél dolgozni? — A VILATI-nál... Szegedi Gizi óvónőnek ké­szül. Némi „tapasztalatot” már óvodás korában is szer­zett — nagycsoportos volt! — s ezekhez a picik szeretető társul most. — Ha óvónőnek készülök — jelentette ki Gizi —, ak­kor tovább kell tanulni, és én — szeretek tanulni ...! Akad orvosjelölt is: Szabó Ottilia. Ápolónőjelölt pedig Majoros Anna. Anna sokszor járt már a kórházban, s ked­ves. szép munkának tartja az ápolónők feladatát. A bio­lógia kedvenc tantárgya. A legnagyobb és legszebb in­doka azonban: sokáig ápolta beteg édesanyját... Kozma Laci édesapja szak­máját szeretné követni: festő és dukkózó szakmunkásnak készül. — Sokat segítek apunak, lassan már én is értem ezt a munkát. Hozzátehetjük, hogy Laci 4 MéimsBMi T»B8. február 8., csütörtök /V\AfWy/VWVWWWW\/V\AMA^VA^\A^A^MAfAArVVWW\A/NAAMAAíV\/\/\A^\A^VV\A/\A/VAr\A/\A^/V\^ aHQMM **p; / REJTŐ JEÍHSO/ “3® ■i Marokkóba, majd Oranba mentünk. Közben apród ón­ként megtudtam sok min­dent. Például, hogy Grisom lőtte agyon Russelt. De nem találta nála a tervet. Ezt Brétail kerülő úton elvitte, mert sejtették, hogy a kísé­rők között ellenség van. Russel aznap hajnalban megtalálta az átjárót. De beteg volt. Ezért sürgette Brétailt. hogy nekivágjon az útnak egyedül. De másfelé, hogy ne találkozzék velük. Brétail Oramban várta Rus­selt. Helyette Korsakoff, La- porter és Grison jött, Bré­tailt is megzsarolták. Ügy, mint engem. Fénykép és jegyzőkönyv a halott Rus- selről. Brétail szörnyű gya­núba keveredhet: megölte a tanárt. Ha az esküdtszék fel­menti is. a gyanút senki sem moshatja le róla. És leve­lekkel is zsarolták. Russel felesége és a titkár már ré­gen szerették egymást. Vala­mikor az asszony néhány le­velet írt hozzá, állítólag kompromittálóit, és ezeket Lorsciíkoff ellopta. Russelné és Brétail szörnyű helyzetibe került. Engedelmeskedniük kellett. Brétail beismerte, hogy a terv birtokában van. Azt mondta, hogy hajlandó osztozni az árán, de nem ad­ja ki a kezéből, csak a vá­sárlónak. ö akar megalkud­ni. Lorsakoff ebbe is ,bele­egyezett, de csak úgy, ha Brétail minden lépését el­lenőrizheti. Laporter meg én mint inasok vigyáztunk a titkárra a házban. Ha ki­mozdult. Lorsakoff vagy Gri­son állandóan a sarkában volt... A helyzet most az volt, hogy kölcsönösen egymás nyakán tartották a kezüket. De aki a másik torkát ösz- szeszorítja, az önmagát megfojtja. Éjszakánként La­porter nemegyszer kutatta át a házat a térkép után, de fogalma sem voit. hol lehet. Brétail továbbra is kifogá­sokkal húzta az időt. Köz­ben feltűnt a háznál Corot kapitány, általában olyan­kor, ha Brétail nem volt otthon. Ügy látszott, hogy az asszonnyal jól értik egy­mást. Azon a napon sirokkó volt... Csontig sajgó meleg szél fűit. a bal dobhártyám kettős lüktetéssel dobolt a carotis ér izgalmától. Kodo- nyát repesztő nyomás ter­peszkedett a város fölé. A szobámba mentem, hogy le­dőljek. Ilyenkor óráikig fe­küdtem az ágyon, és csak a konyak segített rajtam ... Fél üveggel ittam ki egv haj­tásra, szokásom szerint, és végigdőltem az ágyon, hogy aludjam.. -. Egyszer csak forró lett a fejem, rángani kezdett a karom... a lá­bam ... de kiáltani, felugra­ni nem tudtam... Mi ez?... Mintha valami lidércnvo- másos álombéli jelenet ját­szódna le: nyílt a szekrényem ajtaja, és kilépett belőle fél­meztelenül. átdöfött orral a törpe pigmeus főnök: Illo- mor! Kiáltani üvölteni akar­tam, mert a karom, lábam a tamtam és a síp ritmu­sára mozdult, de csak fe­küdtem tehe­tetlenül. rán­gatózva, és a főnök csen­desen ' meg­szólalt: „Ez volt a fogadalmam.*' Egy pisz­tolyt tett az asztalomra, egy szájrán­dulással, mitha csak köpne, ezt mondta: „Nogad!” ölj! Még láttam, amint lándzsá­ját emelgetve, a törpe né­gerek hosszú lépéseivel el­megy ... Azután tüzek lobogtak fel, sípok szóltak, tam-tam hangzott, és torkokból fel­szökő néger dalok... Többre nem emlékszem... Hamuszin arccal meredt maga elé, rekedten a sok beszédtől és a rémüleles em­lék főj boga fásától. — ... Mikor magamhoz tértem, megkötözve feküd­tem az ágyamon. Laporter vizes ruhával törölgette az arcomat. Sejtheted, mi tör­tént .. j — Ne, ne... — mondta Galamb iszonyodva. — Ne mondd... Gondolom... Hallgattak. ...Hajnal derengett a si­vatag felett, és a szállongó porsziporkák már megvillan­tak néhol a fehéres virra- dásban. Kölyök lárvaszerű der­medt arccal suttogta: — Mind a hármat.:, én... a kivi mámorában ... La­porter bizonyára megakadá­lyozhatta volna. Felharsant az ébresztő. Futólépésben kellett vissza­térni a táborba ... — A legfontosabbat!... — lihegte futás közben Iljics — ...még nem mondtam.., La­porter kényszerített a légió­ba... ök el tudták intézni, hogy ehhez a századhoz ke­rüljek... — Majd ráérsz... — Nem. nem... most’kell. Laporter akarta, hogy be- álljak ... Aut-Taurirt-tól utat építenek ... Az elveszett Russel-féle átjáró helyett a Batalanga földön... Az egyenlítő őserdején át... Le­hetetlen vállalkozás ... mégis meglesz ... százával hulla­nak el az emberek ... Ezzel a századdal sokan vannak, akik meg akarják akadályoz­ni... Engem azért kénysze­rített Laporter és Grison... Elfulladt a futástól, nem kapott levegőt, de megpró­bált beszélni... — Laporter a légióban van és... a neve... Már nem jött hang a tor­kán. csak futni tudott sípoló tüdővel... De még a nevet akarta mondani, és... Lövés dördült! Iljics futás közben egy szaltószerű bukfenccel elte­rült a porban, hátára gurult, és szétcsapta a karját. Azu­tán nem mozdult, csak a szá­ja sarkán kibuggyant a vér ... (Folytatjuk) MEGTUDHAT MINDEN ÜDSÄGOT/

Next

/
Thumbnails
Contents