Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-28 / 49. szám
Nincs béke a cifrapartl portán — Segítségüket szeretném kérni az... unokám ellen. Pár napja ugyanis megvert a gyerek, s annyira elbánt a feT leségemmel is. hogy utána kórházi kezelésre szorult. A mentőkkel kellett beszállíttatni... Szánalmas tekintetű öregember hívására kopogtatok az egri. cifraparti porta egyik ajtaján. A. szerkesztőségben járt panasztevő felismer s szíves szóval invitál a felső házba, ahol leragasztott, sérült homlokát mutatva, almahá- mozás közben meséli idős hitvese: — Ma szedik ki a „varratot”... Összetörte a Pista az orromat is. s a látlelet szerint ágyéktáji zúzódásom is volt. Nagyon fájt mindenem, de ahogy az orvosok elláttak odabenn. én mindjárt hazajöttem. mert nem akartam senki idegen terhére lenni... Látja, így jártam én. pedig csak csitítottám a Pistát, hogy hagyja már, ne üsse az uramat, de ő nem hallgatott rám. ellenem fordult és engem is bántott És fenyegetett, hogy kikészíti az egész családomat Merthogy régóta haragszik ránk, pedig én mjndig csak jó mos. toha nagyanyja voltam... Azelőtt még szeretett a Pista, íel-feljárt hozzánk, mi kínál- gattuk. evett is .jól érezte magáit nálunk. Mit adhattunk volna többet? — Nem tisztel már bennünket az a gyerek, ellenünk fordította az anyja. Most mind a ketten azt kiabálják, hogy én vagyok az oka a fiam halálának is — szólal meg az öregember. — Ugyan mi kö-, zöm lett volna ahhoz a betegséghez? Nem én találtam azt ki, nem okozhattam... hiszen az apa voltam... A jus- sot is hiába hánytorgatják, megadtam én ami járt. Ök lakhatják az alsó házat, mi meg a felsőben maradtunk. Kapnak a bolt béréből is. Keveslik a pénzt, de hát törvény szerint fizetem, nem te. hetek arról, hogy az adószámla. a víz meg a szemét díjainak rendezése utón kevés marad, amit nekik postára adhatok. netét. Hangsúlyozzák, hogy a fiút tiltották: ne üsse meg a nagyapját. S biztosan az öregasszony sem kapott volna az ütlegekből, ha egy görbebottal nem támad mostoha unokájára... A két család között különben régi a gyűlölködés az örökség, a részelés. a megoszlott porta miatt. Elismerik: gyakori volt a szóváltás. mert az idős gazda — aki lám-lám. egyetlen fiával sem tudott békében lenni — szeretett akadékoskodni. Most is csak azért kötött bele a Pistába, mert az kidobta a pincéből a szemetesedényt. Ezért szidta a gyereket, ezért emlegette nemrég meghalt apját. Csoda, ha ez fáit ennek a tizenkilenc éves fiúnak ...? Ki hagyná a meghalt apját csúfolná?! Nem, nem a gyerekben van a hiba — védték — nincs azzal semmi baj, dolgozik rendesen, hazaadja a fizetését is. Jóformán abból él a családfő nélkül maradt osalád... rftásre. 1. így látta. Egyébként gyermekkori pajtások, a „bűnös” gyakran szokott segíteni náluk te. Jó akaratú srác. A másik lakásban — a porta túlsó félén — másképpen mondják el a verekedés törtéA békétlem porta feletti ház tulajdonosa is csak a gyereket védi. Azt mondja, hogy az öregember valóban izgága egy kicsit, szeret pereskedni, őt is piszkálja az új épület miatt. Onnan fentrőil kaparinak, igazságtalannak látja a szomszédot. akinek állása van a emellett odahaza húsfüstölés- sel foglalkozik és lovat, kocsit is tart. A bolt béréből igazán többet adhatna a három gyerekével kínlódó özvegynek... Lenn. a bérelt bolt vezetője — aki ugyan a falon sók mindent áthallott a veszekedésből —nem akar egy idegen család ügyeibe avatkozni, de megjegyzi: a fiatalemberrel még lesz baja a törvénynek... így ismeri. A közős, mindkét részről ajánlott tanú, egy bevárosi üzletben ugyancsak a fiú pártján van. s úgy adja élő az emlegetett verekedés történetét, hogy az ütésekből csak a nagymama kapott, s bizonyít ra az sem sérült volna meg annyira, ha rá nem esik a keA „vádlott” három éve dolgozik segédmunkásként az építőknél. Társai jó véleménnyel vannak róla, szorgalmas. kötelességtudó embernek ismerik. Többszöri keresés után találkozom vele. Előző nap a rendőrségen volt. Tudja, miért jöttem. — Igaz a verekedés: megütöttem a nagyapámat is, nagyanyámat is. Szégyellem, nagyon bánt a dolog. De hát annyira felidegesítettek! — Megverte már az öregeket máskor is? — Nem. Ez volt az első eset. Meg az utolsó is... Többé hozzájuk sem szólok. — Nem érdemlik meg. hogy szót váltson velük? — Kikészítették az apám ideijeit te. miattuk nincs békesség odahaza. A ház kell azoknak, meg a boltbér. Nem mi! — Igaz, hogy megfenyegette a nagyanyjáékat? — Nem fenyegettem őket, csak azt mondtam: a testvéreimmel majd összefogunk és nem hagyjuk magunkat! — Néhány napja, hogy az építkezésen jártam. úgy mondták, az iskolában van. Mit tanul? — Be akarom fejezni az általánost. De egy hónapja feléje se tudok nézni az iskolának. (?!) — Hallottam, hogy az NDK- ba készül? — Igen. szerettem volna kimenni én is, de most már nem hiszem, hogy lesz belőle valami... Ültetik is a fákat Vasárnapi számunkban szóvá tettük, hogy városszerte igen sok fa kerül fejsze alá ezekben a napokban, kezdve a belterülettől a várost övező dombokig. Ugyanakkor hangot adtunk annak az aggodalomnak, hogy vajon gondolnak-e arra, hogy pótolják azt a több száz fát, amelyet most a télutón kivágnak? Az első reagáció biztató híreket hozott. Az Egri Varosgondozási Vállalattól közölték, hogy a maguk részéről gondoltak a fák pótlására, ha nem is azokon a területeken, ahol az idén ledőltek a jegenyék, tölgyek vagy fenyőfák. A Lenin úton, a Népkertben, s más helyen fásítási programot hajtanak végre, s ezernél több csemetét ültetnek el az idén. Jó olvasni az ilyen híradást. De még jobb lenne, ha glosszánk által közzétett aggodalomra más szervek, vállalatok, magánosok is hasonló, érdembeli választ adnának. Minél több fa ültetésével. Ven elé" fink to1!1 berken PSOTA A Tragédia — miniben A panasz mellé még ezeket Jegyeztem le. Aztán kitéptem a füzetből a lapokat, összegyűrtem és eldobtam. Nincs szükség a nevekre, hiszen a történet — sajnos — manapság még más szereplőkkel, másutt is ismétlődik.., Gyónl Gyula Százhatvan-ezer kézzel írott betű, levelezőlapnyi területen. Ehmann Lajos mohácsi lakos Madách Imre: „Az ember tragédiája” 160 ezer betűjét 23 oldalon egy könyvecskében papírra vetette. A képünkön látható nagyobb könyvecskében írta le „Az ember tragédiája”-nak szövegét, a 160 ezer betűt. Az ujja hegyén levő kis, 17x17 milliméteres könyvecskében pedig egy másfél oldalas újságcikk szövege olvasható, — jó sze- műeknek is csak mikroszkóppal. (MTI Foto — Bajor József felvétele) . vWWI/VAA PtHOVfif/IRP; / REJTŐ JENŐ/ 54. Tehát Pencroft azonos Laporterrel? Gondolhatta volna. .. Ó, de buta volt, hiszen mikor ő a „Si lön savaiét játszotta Murzukban... Kölyök azt kiáltotta: „gyilkos’' és Pencroft torkának ugrott... Még azt látta, hogy Spo- liattskyt elkötik mellőle, és vizet öntenek rá... Meghalt?... öt újra letakarják... Érzi, hogy a szája habzik... Menynyi idő telhetett el? Sötét lesz minden. Zúgva kalapál az agyában a vér. és... elveszti az eszméletét. Vége... „Hála istennek, most már * UműisőM 1968. február 28., szerda vége...” Ez volt a búcsúzó öntudat utolsó reflexgondolata. .. Arra tért magához, hogy a kórházi ágyon fekszik, és az orvos elgondolkozva hajol föléje. A kapitány is. A vörös szanitéc magasra tartja a lámpát. Latouret őrmester a háttérben. Mi ez? Kibírta a huszonnégy órát? Brandyt öntenek a szájába. Ettől jól átmelegszik, és a vére keringésbe jön. A mindenségit ennek az elpusztíthatatlan szervezetének! Az ezredorvos a szívét hallgatja. — Vasból van ez az fm- ber. A szívverés máris ütemes .., — őrmester — szólt a kapitány —, ha jobban /an a beteg, kísérje a századirodába ... Jobbulást, barátom .., Mi? Mi az, hogy barátom? És jobbulást? Mióta van ez az ember ilyen jóba vele?... Mi történt? Hát ezek összeesküdtek a biztosítóval, hogy ő ne tudjon meghalni? Miféle izé £z megint?... De még nem volt annyi ereje, hogy beszéljen. Előzőleg ez történt. Délután négykor vesztette el az eszméletét És fél ötkor érte jött az őrség, a kapitány vezetésével. Velük volt az ezredorvos és a szanitéc hordággyal. Ha félórával később jönnek, már nem él. Hogy mi történt? Finley Delahayhoz ment, és a betegen fekvő őrnagy- nagy jelentette, hogy egy legényt, aki útközben kitűnően megállta a helyét, en cra- paudine kikötötték huszonnégy órára. Gardone elsősorban kis híján kardot rántott Finleyre. De az őrnagy tökéletesen fedezte a tisztet — Én kértem Finleyt, hogy tegyen jelentést a büntetésekről — mondta Delahay. — Nem állt módjában eltitkolni az esetet — Nos hát... Szerintem ez a közlegény kém. Üj beosztásomnál figyelmeztettek fentről, hogy ügyeljek itt a gyanús elemekre, és mivel nem tudom bizonyítani a közlegény bűnösségét, ami azonban kétségtelen, pusztulnia kell! Emberélet, szolgálati szabályzat nem számít, ha fontos katonai érdekek parancsolnak!... — Ha így van, ahogy mondod ... — felelte az őrnagy —, már régen át kellett volna kutatni a holmiját. Finley, fúvass sorakozót, és amíg az emberek lent állnak, vizsgáld meg annak a legénynek a hátizsákját! — Én is jövök — mondta a kapitány. ... A viasszosvászon zsákot felbontva, elsősorban Troppauer versei kerültek elő. Azután megtalálták a 88-as titkos szolgálati őrnagy igazolványát. Vezérkar D. osztály... Gardone halálsápadt lett. Visszatett mindent, de a kis táskát és a tartalmát felvitte a századirodába. — Kérlek... te azt hiszed? — dadogta. — Azt hiszem — felelte Finley —, hogy a vezérkar D. osztályához őrnagyi- rangban csak egy tiszt van beosztva: íves. Azt hiszem, hogy ez az ember, akit kiköttettél: — íves őrnagy. — De.. i de hát ki az, aki megköttette őt en crapudine? Hé, őrmester... őrség... Orvos és hordágy... — Közben a zsákot átadta Finleynek. — Zárd be, kérlek, a pénzszekrénybe. Finley bezárt mindent a pénzszekrénybe és átadta a kulcsot Gardone-nak, aki azonnal elindult Galambért. ... Harrincourt makkegészségesen és éppen ezért szomorúan ott állt a kapitány előtt. _________j — Közlegény! Itt néhány baromi ember aljasan bánt magával. Ezeket megfenyítem. Latouret állandó corvée- szolgálatba került, a két altisztet börtöncellába küldtem. — Valamivel halkabban mondta: — Amikor ide áthelyeztek, figyelmeztettek, hogy segítségére kell lennem néhány bizalmas kiküldöttnek ... Azért bíztak meg engem, mert... van stratégiai érzékem... Minden kívánságát mondja meg, és én teljesítem. .. Galamb az egészet nem értette, de habozás nélkül rávágta: — Egy barátomat, Trop- pauert... elítélték... A kapitány ismét elsápadt. A mindenségit, az is a Titkos Szolgálat embere lesz. Itt olyan botrányba keveredik, mint az Ain Szefra-beli kapitány... hű, de kínos! — Miért nem bízott meg bennem, őr... közlegénv? Az az ember bizonyára halott már. Latouret és elsősorban Finley kegyetlensége idézte elő ... — Felvette a kagylót. — Őrparancsnok?... A corvée közölje a rabokkal, hogy addig nem nyitjuk meg a vízcsapot, amíg nem szolgáltatják ki a travaux- ra ítélt katonát. Legalább is a sorsáról biztosat kell tudni... — Letette a kagylót és a páncélszekrényhez ment. — Itt megőriztük néhány holmiját. .. Ha tetszik, át veheti. Nem akartam, hogy hozzáférjen valaki. Gardon ámultán lépett hát-' ra. A szekrénynek az a rekesze, ahol a viaszosvászon zsák feküdt, most üres volt. (Folytatjuk) Az Országos Filharmónia egyik műsorában Psota Irén Kossuth-díjas, a Madách Színház tagja fellépett Egerben, a Gárdonyi Színházba!». Énekelt. Beszélgetésünket közreadjuk, úgy mint Psota Irén monológját. — E! kell menni a közönséghez, nem elég ha filmen, vagy a tévében néha találkozunk egymással. Az élő színpadi fellépés közvetlenebb, jobb kontaktust teremthet. Ma már azt vallom, hogy nem kell mindenhol ott lenni. Volt egy időszak, amikor a színházon kívül a hanglemeztől a szabadtérig, a szinkrontól a reklám filmig sok mindent elvállaltam. Most már ezt nem csinálom. És én csak akkor érzem jól magam ha mindenhol és mindenben teljeset- nyújtok, Ha játszom, akkor nem tudok másra gondolni, állandó izgalmi állapotban vagyok. Fizikailag ez nagyon kimerítő. Ezért nem is vállalok például sok fellépést— Jelenleg a Madáchban most nem játszom semmiben. Évente átlag egy-két bemutatóm van. Most kirándultam az Operettszínházba, a Helló, Dolly főszerepét játszom. Örülök ennek a szerepnek. Tulajdonképpen nem tudom pontosan, hogy mi való nekem és mi nem. Ezt nem is nekem kell eldönteni Nincs „kedvenc” szerepem és szerepköröm. Idegenkedem attól, hogy kimondjam: mit is szeretnék eljátszani. Inkább a rám osztott szerepekbe szeretek beilleszkedni. Ügy érzem, hogy bennem egyszerre létezik a tragédia és a komédia- Ez a kettő az igazi műfajom. — Munka közben arra törekszem, hogy minél hamarabb teljesen megtanuljam a szöveget. Ez az alapépítmény. Sokan emlegetik, hogy ösztönös színésznő vagyok. Ez annyiban igaz. hogy valóban nálam az ösztön a vezérmotívum, de szeretem a szerepeimet tudatosan megközelíteni. Tudom azt is, hogy sok bennem az impro- vizatív képesség. Ezért szeretem a filmet. Sajnos, az utóbbi időben kevés alkalmam volt filmen játszani. — Az a véleményem, hogy aimi ma volt, az holnap már elavult. Ezért nem is gyűjtök például semmit, még a rólam megjelent kritikákat, vagy fotókat sem. Egy szenvedélyem van: a játék. „Örömömben” szeretek játszani. Nem tudok mindennap egyformát csinálni. És nem tudok utánozni sem. Már főiskolás koromban minden helyzetgyakorlaton szerettem első lenni, hogy ne legyen hatással rám senki. — Én szeretem a közönséget, figyelek rá. s azt hiszem, hogy a közönség is figy-tai rám és szeret. M^rt a közönség is szeret játszani s ezert talán megtaláljuk egymással a kontaktust. — berkovits — Idegenforgalmi u donság: Turislakiub épül a Mátrában Heves megye legm ígasabb fekvésű községében, a Mátra hegyei között meghúzódó Mátraszentimrén a maga nemében egyedülálló • idegenforgalmi objektumot építenek. Ez a kis falu közkedvelt kirándulóhely, ahol állandó a vendégjárás; bel- és külföldi turista egyaránt szívesen fölkeresi, nem is baszéjve arról, hogy sok tudósnak és művésznek milyen kedves ..fészke” a közsé g. A szépen fejlődő község vezetői elhatározták, hogy turistaklubot létesítenek, amelynek építéséhez már hozzá is kezdtek A mátraszentimrei turistaklubban hat szoba várja az üdülő vendégeket. A folyosók és a szobák falain — a tervek szerint — állandó jellegű helytörténeti Kiállítás rendeznek. Az épületet — amely a szórakozni vág' helybeliek előtt is nyitva A — még az idén átadják rer- del tetősének.
