Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-24 / 46. szám

Fantomas a Scotland Yard ellen Takarékos hatvaniak Takarékos és szerencsés em­berek a hatvaniak. Hatvan környékiek, akiknek forint­jairól beszédes számok valla­nak. „GITÁR-TIIElUl'IA” Látogatás a Központi Gyermekideggondozó Intézetben Jól ismerjük talár Fanto- twisl, tehát semmi meg­lepetés nem ért bennün­ket, mikor 'újból győzte­sén került ki legújabb „csa­tájából” a Scotland Yard ellen. Mégis, akkor mi az a „rejtélyes erő”. amely minduntalan arra bír ben­nünket, hogy zsúfolásig megtöltsük a filmszínháza­kat. ha meg­érkezik ez az arc nélküli szuperember? Miért? Mert szórakozni aka­runk. Kikapcsolódni a „szür­ke hétköznapok” világából, eäfelejbeni minden hivatali, üzemi és otthoni bosszúsá­got. A vetítés ideje alatt bi­zonyára sokan így is vannak ezzel, hiszen egy gyökeresen más „világba” kerültek, egy gyönyörűszóp mesevilágba, ahol ez az emberbőrbe bújt fantom — vagy fantomba bújt ember? — ostrom alá vesz egy középkorú lovag­várt. amely belülről a XX. századi legmerészebb fantá­ziájának rafinériájával van berendezve és a XXL század technikájával felszerelve, ahol a „világ” (nem az e vi­lág, hanem a mesevilág) 10 leggazdagabb embere tanács­kozik, hogyan kellene kibúj­ni az adófizetés alól, az alól, amit ez a fantom rótt ki rá­juk. Mi szegény, kicsi, ,kisem­berek” csak ámulunk és bá­mulunk, hogy van olyan em­ber — sőt van olyan fan­tom — aki úgy változtatja arcát egyik percről a másik­ra, mint ml az ingeinket, aki Jaguárral érkezik, helikop­terrel távozik, ha éppen nincs kéznél maszek rakétája, és eü megnyom egy gombot és úgy eltűnik egy szuperliften, mm*... mint egy szuperem­be». Hát igen, játékos fantázián­kat látjuk itt megvalósulni, — mindezt könnyed humor­ral fűszerezve, amit a kitűnő színész, Louis de Funes ad nekünk, néhány neves társá­val együtt. Jean Marais sem­mit sem öregedett, Mylene Demongeot pedig szebb, mint valaha. Az írókat (Pierre Souvestre és Marcel Haltain regényét filmre alkalmazta Jean Hal­tain és Pierre Foucaud) sem­mi sem korlátozta és zavar­ta, hogy fantáziájukat sza­NAGYSZABÄSÜ és válto­zatos programot ígér a Mát­rai nyár — 1968. elnevezésű rendezvénysorozat, aminek megvalósítására az idén ke­rül sor először. A különböző rendezvények két központban zajlanak le, amelyek közül — már hely­zeténél és környezeténél fog­va is — Sástó az érdekesebb. Itt víziszinpadot építenek meg, ami csak tovább fokoz­za a romantikus hatást A rendezvények másik köz­pontja Gyöngyös, a szabad­téri színpad. A műsor sokféle szórako­zási igény kielégítését céloz­za. Például a hangversenyek sorából kiemelkedik Feren- csik János vendégszereplése, aki az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarát ve­zényli. Érdekesnek ígérkezik a Parasztbecsület szabadtéri előadása is. Ezt az operát a tervek szerint Gyöngyösön, a badjára eresszék — sem a hagyományos kalandfilm, sem a krimi, sem a vígjáték törvényei. A rendező (André HunebeUe) és az operatőr (Marcel Grignon) mindezt hűen megvalósítva létreho­zott egy szuperszínes, szu­perszéles, „szupersztáras”, könnyeden szórakoztató fil­met — vagyis egy újabb Fan- tomast... akinek most sem volt nehéz dolga, mert a címben ígért Scotland Yard nem volt sehol. MÁTRAI Ny ÁR, 1968. a nagytemplom előtt adnúc elő. A vállalkozás minden­képpen figyelmet érdemel. SZINTE MÁR el sem kép­zelhető nagyobb szabású kul­turális rendezvény gyöngyösi dalostalálkozó nélkül. Az idén a felnőtt énekkarok mellett az ifjúsági kórusok is szerepelnek. Akik a könnyű zenét sze­retik, több jó nevű beat-ze- nekar produkcióját hallgat­hatják meg. A rendezők nem feledkeztek meg a népi zene kedvelőiről sem, ezért a szo­A takarékosságukat számon tartó helyi OTP-fiók betét­állományának összege jelen­leg már megközelíti a 90 mil­lió forintot. Benne, a nagyobb tételek mellett említésre méltóak az iskolások „vagyo- nai”, amelyek tanulónként elérik az évenkénti átlagos 70—80 forintot, s á KST-ben összegyűlő, együttesein évi 2 millió forintot kitevő befize­tések. A városban és a járás más területén élő emberek termé­szetesen nemcsak fizetnek, hanem időnként kölcsönt is kémek: építkezésre, lakásbe­rendezésre. A részletakció le­bonyolításán tavaly úgy könnyítettek, hogy megálla­podás alapján a hatvani szö­vetkezeti áruházra és a rádiió- szaküzlebre bízták a hivatalos formaságok elintézését. Hárman „kérés nélkül” is kaptak: a gépkocsi-nyere- ménybetéikönyvek tulajdono­sai közül az OTP egyet Re­nault. másik két embert pe­dig Moszkvics, illetve Tra­bant gépkocsihoz juttatott. S ha már Fortuna kegyelt­jeit említjük, hadd jegyezzük meg azt is, hogy a totó-lottó szelvényeken tavaly összesen 1 millió 300 ezer forintnál többet nyertek a fogadók. Ügy látszik, hogy az idén is akadnak jócskán szerencsé­sek. mert már eddig 7-en je­lentkeztek a fióknál 4-es lőt­té találatért járó pénzért. (—ni) vetkezeti népi zenekarok fesz­tiválját is bevették a prog­ramba. Emlékezetes élményt ígér a Budapest Táncegyüt­tes fellépése is. A különböző sportverse­nyek közül meg kell említe­nünk a Magyar Autóklub csillagtúráját, ennek célja: Sástó. A természetjárók a Mátra Kupa elnyeréséért állnak majd rajthoz. Az er­dészek ügyességi versenye mellett az agyaggalamblövök is bizonyítják majd tudásu­kat. A RENDEZVÉNYEK hosz- szú sorából csak néhányat emeltünk most ki. Ennyi is elegendőnek tűnik annak igazolására, hogy az idei má­jus, június, július és augusz­tus — a Mátrai nyár — 196)’. időszak — csakugyan sok jót ígér, kellemes időtöltésre nyújt lehetőséget e táj ked­velőinek, vendégeinek. Az ajtón felírás: „Vezető pszichológus”. Fehér arcú, ti­zenhat év körüli lány búcsúz- kodik. „A legfontosabb, hogy jól kialudd magad” — halljuk az utolsó tanácsokat. Tíz éve működik a főváros­ban a Központi Gyermek­ideggondozó Intézet. Veze­tője, dr. Schnell János igaz­gató-főorvos, aki csaknem négy évtizede foglalkozik a gyermekek lelki egészségé­nek gondozásával. — Nagyszerűen felszerelt gyermekorvosi hálózat mű­ködik az országban — mond­ja, — de gyakran előfordul, hogy megvizsgálnak egy gye­reket, s rendben találják szívműködését, vérnyomását, kondícióját, mégis szüksége van segítségre, mert talán éppen most kifejlődő szemé­lyiségében mutatkoznak rendellenességek. Ennek gyó­gyítása a mi feladatunk, s nem utolsó sorban a felvilá­gosítás, a nevelés. Végigmegyünk az intézet folyosóján. Szüleikkel gyere­kek ülnek a padokon. Találó képpel jellemzi fel­adatukat a főorvos, amint a kis paciensekre mutat. — A felnőtt idegbetegek kezelése nem más, mint ré­gi romok eltakarítása. A mi intézkedéseink célja a meg­előzés, hiszen minden beteg­ségnél leghatásosabb gyógy­mód a megelőzés. Az intézet működésének szükségességéit egyetlen adat jc4 szemlélteti: Magyarorszá­gon többen szenvednek kü­lönböző idegeredetű beteg­ségekben, mint a hajdani „magyar kórban” a tbc-ben. Dr. Sáray Júlia vezető pszichológusnál először arról a fehér arcú kislányról ér­deklődünk. — Régi paciensünk — mondja, — s most különösen segítségre szorul. Valami szerencsétlen véletlen foly­tán tegnap és ma két közle­kedési baleset szemtanúja volt, s amúgy is érzékeny lelkét ez érthetően megrázta; Különben tehetséges, értel­mes gyerek, de kicsi kora óta sok megrázkódtatás érte. Rendszeresen jár hozzánk, magától jött most is. Másik esetet említ. Jár hoz­zá egy másodéves egyetemis­ta lány, aki ha nem kapja meg a szükséges orvosi és pszichikai kezeléseket, nem­hogy az egyetemre nem jut be, de még a középiskolát WWW w/'W'V (gmf) — berkovtís — 51. Az emberek csendben ül­tek. Ez volt a gyarmat leg- sivárabb, legcsendesebb kan­tinja. Az egyhangúság, az őrjítő hőség letargikus íél- ,holtakká tette a katonákat. ^Megszámlálhatatlan sokasá­gú légy dongott a helyiség­ben. ' — Halló, uraim! Hiszen ez :itt nem is kantin, hanem gyászülés. — Galamb élénk kiáltása szinte szétfröcskólte a forró, nyomasztó levegőt. 'Az emberek megmozdultak. Azután felhangzott a száj­hármon ika. a Wíinűisiyi 1968. február 34., szombat Néhányan énekeltek. Még a hülye Kréta is vigyorogva mozgatta a kezét Olykor fel­rikkantott. Ezen mindenki nevetett. Pedig tragédia nél­kül ez a nap sem múlt eL A párás, dögletes, pipa- füsttől súlyos esti kantingőz- ben félájultan főttek az em­berek. Behallatszott az *nduló trombitája. És nyílt az ajtó. Troppauer rohant be... Riadtan, ijedten. — Fiúk ... a puskám ... eltűnt... Döbbenten hallgattak el. A vastag költő szomorú, bár­gyú szemével tanácstalanul nézett körül... Pencroft odadobott egy frankot a söntés bádogpolcá­ra és csendesen kiment. Hil­debrandt ülve maradt. — Micsoda hülyeségeket beszélsz!? — rivallt rá Ga­lamb. — Mi az, hogy e.tűnt a puskád? Egy Lebel gyors­tüzelő nem mesebeli tündér... — A ... az állványra tet­tem. Most őrszolgálatra kell mennem és ... nem találom. Eltűnt... Puskatus dobbant az ajtó­ban. Az őrség! — Közlegény! Nem jelent­kezett a szolgálatra! Öt perc múlva munkaruhában ki­hallgatásra megy. Galamb szájharmonikája is elnémult. Legjobb barát­ja a nagy fejű, vastag kíltő délután elindul kihallgatásra. Két hetet kapott, de végre is mindegy. Első nap meg­ölik. Latouret megengedte neki, hogy utoliára még be­széljenek egymással. Galamb nem tudott szólni. Csak nyelt, mert valami foj­togatta a torkát, és hosszasan szorongatta barátja kezét Ez mosolygott Széles, bohóc száját megnyalogatta közben. Oly csúnya volt és oly ked­ves. Zavartan simogatta ké­kes szőrzetét majomállkap­csán, egyik csámpás lábáról a másikra nehezedett végül átadott egy csomó írást Ga­lambnak. — A műveim — mondta fenkölten —, száztíz váloga­tott Troppauer. Őrizd meg. Ezzel tartozol az utókornak. Troppauer elindult. Az ős­erdőben kezdődő műútnál egyedül ment tovább. Néhány perc múlva eltűnt a szemük elől. Jól tudták: örökre. Troppauer csendesen ka­csázott a mű­úton, az ős­erdő belseje felé. Hilliers hadnagy ép­pen ellenőriz­te, amint le­rakják és ki­öntik a hideg bitumen bur­kolatot a le­tisztított föld­re. — 1865-ös közlegény je­lentkezik. A hadnagy beírta a no­teszébe és in­tett Ment... A nagy fák eltakarták a tiszt elől. Hil­liers sóhajtott. Jól tudta, hogy a katona el­tűnik. Szörnyű. És nem lehet tenni semmit. Üt kell min­den áron. ...Troppauer már messzi­ről látta a foglyok gúnyos és fenyegető csoportját a sátor- ház körül álldogálni. Valami megszorította a mellkasát... Egy hatalmas alak a cso­port szélén fenyegetően ráz­ta az öklét messziről. Tar- zanszerű, félmeztelen ember volt, csontos, lóidomú fejjel és övig érő Mikulás-sáakál- lal. A kezében dorongot ló­bált. — Fiúk! Egy katoná-al megint kevesebb ... — kiál­totta a Tarzan. — De ezt messzebb ássátok el, mert a múltkori idecsődítette a hié­nákat És elindult, hogy elsőnek' üssön a közeledőre. Trop­pauer egy pillanatig arra gondolt, hogy elfut. De ho­vá? Körül az őserdő járha­tatlan sűrűje. Ment tovább, egyenesen. — Kutya! Piszok, véreb! — kiáltotta a Mikulás külsejű vadember és felemelte a do­rongot. De valaki elkapta a, karját, és mint valami cso- mogat dobta félre. > — Ezt az embert nem bántja senki! A darócba bújtatott, félig penészes csontvázak fenye­gető rikácsolással közeledd tek ... Barbizon, a korzikai ban­dita állt Troppauer előtt ki­terjesztett karral. — Ez volt az a katona, aki vizet adott, hogy megitassa­nak téged, Grumont. Ez ver­te meg miattunk a goumiert. Aki hozzányúl, azzal én vég­zek. A Madonnára mondom. A korzikai fenyegetése magában véve még nem bi­zonyult volna hathatósnak. A bozontos hajú Mikulás- Tarzan akkor torpant visz- sza, amikor azt hallotta, hogy a katona megitatott egy rabot. Ezek a félholt alakok a szörnytett és az érzelgés között ingadoztak hisztérikus lelkiállapotukban. Trop- pauert vállon veregették és vigyorogtak rá. A köpcös kihúzta magát, és legszélesebb mosolyával mondta: — Akkor, ha megengedik, felolvasom egy költeménye­met — és kivett egy piszkos lapot. — Hajnali rózsák a Szahara felett. Irta: Trop­pauer Hümér! A rabok rémülten álltak. (Folytatjuk) sem tudta volna elvégezni. Adódik a kérdés: hogyan kerülnek ide a kis pacien­sek? Legtöbbjüket az iskolaor­vos, vagy szakorvos utalja be, sok gyereket a szülök hoznak el, nem ritkán a pe­dagógus tanácsára. — A jó szemű tanáron na­gyon sok múlik — jegyzi meg. — Egyik kis betegem­nél arra figyelt fel a tanár, hogy egyik naipról a másik­ra intőket kap, kötekedik, verekszik. Minősíthette vol­na őt egyszerűen komisz kö- lyöknek, ehelyett elküldte hozzánk. A vizsgálat kiderí­tette, hogy a diagnóniz a ski­zofrénia kezdeti megnyilvá­nulása. Ez a Isis szoba átmenet az orvosi rendelő és a tanári szoba között. — Hogyan viselkednek itt a gyerekek? — Szerencsére bizalommal jönnek hozzánk, sőt egyes szülők amolyan csodavá- róan. Néhány statisztikai adatot is kértünk arról, hányán lá­togatják a rendeléseket. Ta­valy 35 ezer gyereket fogad­tak — mondja dr. Réti Lász­ló — s nem mellékes, hogy a kezelt gyerekek negyven százaléka egyke. — Egyszerű ennek a ma­gyarázata — folytatja a pszi­chológus. — A fejlődésben lévő gyereknek nemcsak a felnőttek társaságára, ha­nem a hasonló korú gyerekek társaságára is szüksége van ahhoz, hogy helyes irányban fejlődjék. A gyermekkori zavarokat az úgynevezett Calderon- index segítségével különböz­tetik meg. A táblázat 1-től 39-ig sorol fel tüneteket, az utolsók, már az elmebeteg­séget súrolják. A leggyakrab­ban a 4-es és a 19-es Calde- ron-index-szel jelölt tüne­tek fordulnak elő. Az előbbi az elmaradt szellemi fejlő­dést, az utóbbi az érzelmi kapcsolatok zavarát jelenti; Ez elsősorban kamaszoknál fordul elő,, s kezelésével, il­letve levezetésével kapcso­latban egy érdekes „korta­nét” okára kaptunk magyará­zatot. Gitárláz tombol most a világon, a tinédzserek ked­velt divata ez azt azonban kevesen tudják, hogy e „jár­vány” elindítói angol gyer­mekpszichológusok voltak, Ök javasolták ugyanis, hogy a felgyülemlett mozgásener­giák levezetésére adjanak a szülők gitárt a kamaszok ke­zébe. Nézzük hát más szem­mel mi is ezúton a gitárt pengető fiatalokat, hisz ez se­gítség nekik a serdülőkor okozta zavarok áthidalásá­ban. Természetesen az intézet munkatársai a „gitár-therá- piát” csak egyféle módnak tekintik a serdülőkor ener- giatúliengésének levezetésé­ben. Tömérdek másfajta hasznos időtöltési mód, s a hivatástudatra való nevelés segíti át a kamaszokat a fel- nőttéválás kritikus szaka­szán. Benedek B. István .Hóra: Kincskereső liisköflmöu Üj tv-filmsorozat kezdő­dig a ma este 18-25 órakor sorra kerülő műsorral a tv képernyőjén. Ezúttal Móra Ferenc Kincskereső kisköd- mön című művét dolgozták fel tv-filmként. A főszereplő Ferkót Elisztratov Jóska, Szűcsnét Horváth Teri alakit» ja a filmsorozatban.

Next

/
Thumbnails
Contents