Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-24 / 46. szám

Ifjúsági nagygyűlés Gyöngyösön Ä szovjet hadsereg megala­kulásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségek pénteken tovább foly­tatódtak Gyöngyösön. Dél­előtt a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásakor Medics László alezredes mondott be­szédet. Bata József, a városi KISZ­bizottság titkára köszöntötte a nagygyűlés részvevőit, majd Szócsőn yi József alezredes emlékezett meg a szovjet had­sereg fél évszázados, dicsősé­ges történetéről. Este a város üzemeinek, in­tézményeinek fiataljai nagy­szabású, fáklyás felvonulással fejezték ki együttérzésüket a hős vietnami néppel, lelkese­désüket a dél-vietnami haza­fiak nagyszerű harci sikerei fölött Júniustól 44 órás munkahét Szabják, „varrják" a vasai... AZ ELMÜLT ESZTENDŐ júliusában jártunk először az ÉVM Csőszerelő Ipari Vállalat vörösmajori üzemé­ben. Vendéglátóink majd­nem, hogy „szégyenkezve"1 fogadtak. A mindössze né­hány napos üzem tarka ké­pet mutatott még. Istállókból lettek az üzemek, a műhe­lyek, elhanyagolt öreg épü­letekből az irodák, még He­gedűs Sándor üzemvezető mérnöknek Is csak egy be­felé nyíló deszkaajtós „bun­galó” jutott „főnöki” irodá­nak. A látogatásunk óta eltelt bét hónap jelentős változá­sokat hozott az új üzemben. Most már nemcsak a dolgo­zók, de az üzemvezető is job­ban érzi magát Vörösmajor­ban... A kerecsendiek nagy tétje Túljutni a harminc forintos munkaegységen A közös gazdaság irodájá­ban alig fémek az emberek. A kerecsenén szövetkezeti gazdák most veszik fél el­múlt évi munkájuk ellenér­tékét. A fizetség, mint mond­ják, nem nagy. de tisztessé­ges. A tervezett 29 forintot osztják munkaegységemként és ez itt Kerecsenden jó né­hány éve így megy. 28—29 forint, makor, hogy sikerül. — Nem tartjuk kevésnek, de megelégeltük már. hogy nem jutunk túl a 30 forinton. — Ez a gazdák véleménye és a zárszámadási közgyűlésen rs erről esett szó egy sürge­téssel megtoldva; ideje most már valami nagyobb szabású tervet megvalósítani, hogy lé­nyeges javulás következzek be a gazdálkodásban, a jőve- delemben. — Igen... a sürgetés nem­csak a tagság részéről érke­zett, de mi, vezetők is sokat töprengtünk, számolgattunk, miként lehetne „lépést válta­ni”. többet adni a piacra, húst. terményt és több pénzt a tagságnak. — Efet egy szo­bával odább, a termelőszövet­kezet elnöke mondja, aki asztala mellett egy leendő korszerű tanya rajzait vizs- gálgatia. — És miben egyeztek meg a tagsággal milyennek látják e boldogulás útját? — Sokévi tapasztalat bizo­nyította. hogy a hagyomá­nyos módon nem lehet előbb­re jutná. Kilenc éve kísérle­tezünk a hagymától kezdve a dinnyével, különböző ipá­id növényekkel, de egy sem hozta meg a várt jövedelmet. — Mi lesz tehát a ^csoda­szer”? — A nagyarányú állatte­nyésztési. hizlalás. Ügy ter­veztük — és a tagság is egyetértett ezzel —. hogy I970-re évenként 4—1500 ser­tést hizlalunk, s 300 fejőste­henet tartunk. — Hogy tudnak ennyi jó­szágnak helyet adni? — Épp ezeket a terveket nézem. Nemrég kaptuk meg a MEZÖBER-től, 300 anya­kocát és a hízókat lehet ezek­ben az istállókban elhelyez­ni. Helyet kapnak a tehenek is, a növendékjószágok. Gyö­nyörű tanya lesz ez, majd meglátja. — De miiként biztosítanak abrakot, ennivalót a sok ezernyi jószágnak? — Erre is gondoltunk. Mi­vel a mi határunkban meg­közelíti a 20 mázsát a Bezosz- tája búza holdanként! ter­mése. ebből vetünk takar­mánynak is. Ez biztonságo­sabb mint az őszi árpa. Azon­kívül nagy hozamú kukoricát vetünk. Az első 50 holdas táb­lát már elő is készítettük a lengyel kukoricának, s bí­zunk abban, hogy a szükséges majd 200 vagon abraktakar­mányt nagyobbrészt sikerül a mi határunkban megtermel­ni. —v Ennek a tervnek a meg­Müósítása minden bizony­nyál sok pénzt igényét Hon­nan tudják előteremtem.? — Sok pénzt...! Valóban. Majdnem 25 millió forintot igényel az istállók, a fiazta- tók építése, azonkívül sok mellékes költség is akad. Új vetögépeket szerzünk be, hogy időben földbe juthassanak a magvak, traktorok is kelle­nek. De nem vagyunk saját erőnkre utalva, hiszen az ál­lam az építési költség 70 szá­zalékát fizeti, a többit pediig bankhitellel és saját erőből pótoljuk. — És makor válik valóra ez az elképzelés? — Reméljük, hamarosan befejeződnek a tárgyalások a hitelügyben. Az idén szeret­nénk megépíteni a fiaztatót, a növendékistállót. S hogyne adjuk hiába ki a pénzünket, előtte tapasztalatcserére me­gyünk tsz-efebe. állami gaz­daságokba, hogy a legjobban bevált épületeket válasszuk ki jószágainknak. Ez tehát a kerecsendiek nagy tétje, az állattenyésztés, a hizlalás nagyarányú fejlesz­tése. hiszen ennek régi hagyó, mányad vannak a községben. S mivel a tagság és a vezető­ség elgondolása találkozott a döntésnél, jó lenne, ha ezt a megalapozott tervet segítené­nek megvalósítani azok, akik ez ügyben segíthetnek, hogy e közös elhatározás eredmé­nyeként kimozdulhassanak a kerecsendiek a 29 forint bűv­köréből. Kovács Endre — Mindöl kezdet nehéz. Nem könnyű új üzemet szer­vezni, munkába állítani. De most már lényegesen előbb­re jutottunk. Kétszer any- nyian vagyunk, mint kez­detben, felépült két új mű­hely, a „bungalóból” is ki­költöztünk, s nemsokára megkezdjük az új irodaház és a szociális létesítmények építését. — A profil változatlan? — Igen. Vegyiművek, erő­művek, gázbontó telepek fel­szereléseit, az építőipar la­katosmunkáit végezzük. Nem panaszkodhatunk, bőven van munkánk. — Hogyan sikerült a tava­lyi fél esztendő? — A vártnál is iobban. A másfél milliós tervünket egymillió forinttal túlteljesí­tettük. Ez is bizonyítja, hogy dolgozóink nemcsak szeretik, de értik is munkájukat. Nem sablonmunkát végeznek. Raj­zok alapján szabják, „varr­ják”, formálják a vasat. Iz­galmas, szép munka... — NAGY SZÜKSÉG VAN ezen a vidéken az új munka- lehetőségekre, hiszen több bányát bezártak a selypi me­dencében ... — Valóban ez a helyzet. Dolgozóink nagy része bá­nyában dolgozott Nálunk biztos munkalehetőségre ta­láltak. Ebben az évben négy és fél millió forintos beru­házással korszerűsítjük, bő­vítjük üzemünket A munka is könnyebb és nagyobb jö­vője van, mint a lignitbá­nyászatnak, nem is beszélve arról, hogy valamennyien közelebb kerültek család­jukhoz. — Mennyit tad egy vas­szabász keresni? — Az átlagos kereset két­ezer forint Teljesítmény­bérben dolgozunk, tehát több és kevesebb is lehet Ki mennyit ■ ki hogyan dol­gozik. — Gépek, berendezések? •— A napokban kezdődött meg a korszerű, modern gé­pek szállítása. Nemsokára valamennyit munkába állít­juk. — Hány műszakban dol­goznak? — Reggel hattól fél há­romig. Van mosdónk, hideg­meleg vizünk, a szomszédos iparitanuló-intézetben étke­zünk. Júniusig minden má­sodik, utána minden szom­bat szabad lesz* — Említette, hogy ez év­ben négy és fél millió fo­rintos beruházással bővül az üzem. A dolgozók száma is emelkedik? t— Jelentősen. Már hóna­pok óta hirdetjük az újsá­gokban: nem kevesebb, mint száz lakatosra van szüksé­günk. Könyvelőt meóst technikust is felveszünk. Na­ponta jönnek hozzánk. Ma is már négyen jártak ná­lunk, s mind a négy jelent­kezőt felvettük. Nagy lehe­tőségek előtt áll üzemünk, s meg is fizetjük a jó szakem­bereket — A jó szakemberekre van tehát szükség, de a vassza­bászat ezen a vidéken még új, ismeretlen szakma.■. — Dolgozóink egy része a pesti központban tanulta meg a követelményeket a munkavégzés technológiáját Ok már ismerik a csínját- binját a szakmának. S rájuk hárul az a feladat hogy az „új fiúkat” már itt, Vörös- majorban megtanítsák a vas­szabászatra. A módszer na­gyon jól bevált — Ez évben már komoly feladatokat terveket el­képzeléseket kell megvalósí­tania az üzemnek... — FELKÉSZÜLTÜNK, s tg yekszünk maradéktalanul eleget tenni a követelmé­nyeknek. Közös munkánkat segíti, támogatja a már meg­alakult pártalapszervezet, a szakszervezet és a KISZ. Lassan minden tekintetben „összerázódunk”, s megszüle­tik Vörösmajorban egy ko­moly, modernül felszerelt üzem, amely száz és száz em­bernek ad majd munkaalkal­mat, kenyeret...- k, j. ­Üzletek a versenypályán Telefonüzenet a szakácsnak A minap a szokásosnál ki­csit jobban ráértem, nem „futottam” át a bolton, ha­nem megálltam, válogattam és kíváncsiskodtam A töb­bet vagy jóbbat kerestem, más-más felügyeleti szervek­hez tartozó űrietekben pró­báltam megtudni hogy mit tesznek a Kedves Vevőért, a Kedves Vendégért, mint fo­gadják az érkezését, milyen a kiszolgálás, a búcsúzás. Egy­szóval versengenek-e a fo­gyasztó „kegyeiért”, visszaté­réséért? Az egri főutca Csemegéjé­ben a kép ez alkalommal sem lepett meg iobban. mint az­előtt: a pedánsan rendben tartott bolt hűtővitrinjeiben éppen tizenötféle húsáru, huszonhárom féle tejtermék «erjesztette a betérők étvá­gyát a polcokon, piátokon kí­nált különféle cikkek gar­madája mellett Feltűnt azonban, hogy más helyekkel ellentétben, itt lé­nyegesen merészebbek a ki­szolgálók. több a szeletelt áru: a sonkát, szalámifélesé­geket „felbontják”, halmoz­zák. S ezt — amint észrevet­tem — szeretik a vevők, mert többet látnak. így nagyobb bizalmuk van, tudják, hogy nem kapnak zsákbamacskát. — No®, persze ez koránt­sem új fogás, valamiféle ere­detiség, akárcsak az. hogy a vágott húsféleségeket kivé­tel nélkül zsírpapírba csoma­golják s zacskóba teszik a péksüteményt — szerényke­dett az üzletvezető. S tenné­Igen. Tavasz. Jön. Mert jönnie kell. Nár­cisz a kirakatban. Hóvirág, ibolya, barka. Pat­tanásig feszülő rügyek az ágakon. Másként futnak már a felhők az égen, s más, kékebben kék az ég színe. S már ereje van a napnak. Hogy süt, hogy melegít, hogyan forrósítja szi­vemet dalra, szerelemre, versre, meg minden­re- Ö, te pompás, te mindig ifjú, te soha meg nem unható tavasz... — akartam felállni a pádról, miután e sorokat lelkesen jegyzetem­be véstem. — Uram — szóltam oda egy szerencsére éppen arra járónak — legyen olyan kedves, segítsen felállni! — Kérem... — lépett hozzám a férfi és ud­variasan felrántott tavaszt álmodó helyemről... — Talán a lába fáj? — Nem... Semmi baja... Csak odafagytam a pádhoz — mondtam és a tavaszról dúdolva egy dalt, náthától dagadt orral tovadidereg- tem. í—ól v4 forma semmi ? Meg vagyok döbben­ve. A formák már nem számítanak. A mozgás finom ritmikája sem. A selymes haj, a puha, simogató újjak, a mély­tüzű szemek sem szá­mítanak. Még a ma­donnaarc és az anya­könyvi bejegyzés sem. Mert ez mind kevés, és mind semmi ahhoz, hogy eldöntődjön: nő ez az illető lény, avagy sem? Igen: Mexikóban sex-vizsgálat alá ve­tik, — a nőket. így fejlődik a tudomány es a bizalmatlanság. Mindazok az évszáza­dos, sót bízvást mond­hatom évtizedes mód­szerek, amelyek eled­dig tökéletesen bevál­tak egy férfi számára, hogy megállapítsa, nő-e a másig, sőt, hogy milyen jó nő a másik, nos, ezek a hagyomá­nyos és az emberiség gyarapodó lélekszámút tekintve igen gyümöl­csöző módszerek meg­szűntek elismerteknek lenni. A férfiú érzelmeit, szakértelmét, vágyai iránytűjét, tekinteté­nek mágnesét, karjai­nak manipulátorát és minden egyéb termé­szetes vizsgálati eszkö­zét a nő nőségének megállapítását illetően pipetták, górcsövek, kémcsövek, elektron- mikroszkópok veszik át Mexikóban- Meg vagyok döbbenve. Még néhány nappal a hir vétele előtt is, saját mű­szereim — legalábbis naiv hitem szerint — tökéletesen jelezték, ha nő tűnt fel a láthatá­rom, sőt e műszerek olyan jól működtek, hogy a pillanat tört ré­sze alatt, a szellemie­ken kívül, mindent megtudtam a nőről, vagy legalábbis ne­hány sejtést leszámít­va — röntgenszemem valóban nincs — biztos voltam dolgom és cél­jaim illetően. Ebbéli magabiztossá­gomat nemcsak gén­jeim és kromoszómáim öi'ökletes tulajdonsá­gai garantálták, de férfitársaim hasonló magabiztossága is. így éltem évtizedek óta, s büntetőjogi felelős­ségem tudatában kije­lenthetem, hogy na­gyon jól, csalódásmen­tesen éltem. És most kiderül, hogy mindaz amit én jónak, helyes­nek és csalhatatlannak most kétségbe vagyok esve. Holnap este len­ne randevúm Malvin­kával, akit én eleddig kimondottan nőnek, de milyen jó nőnek tar­tattam, s mert tartot­hittem, az nem jó, és ha helyes is, nem csal- hatalan. A hormonokat is meg kell vizsgálni. A Mi fc.c tarn, esküdni mertem volna rá, hogy Malvin­kának midnen porciká- ja nő a javából. Na de, hogyan jusson egy sze- tátfi férfihalandó bor­monokhoz? Mit mond­jak? Mondjam azt Malvinkának, hogy mutassa a hormonjait? És ha félreért, $ ennek nyomán két olyan po­font kapok, hogy az eget is kromoszómák­nak nézem? Mexikó... Mexikó, miért tetted ezt ve­lem?! Csalt egy dolgot nem értek, azon túl, hogy így az egész dolgot nem értem. Rendben van, legyen laboraló- riumos sex-vizsgálat• Nehogy egy magát nő­nek kiadó nőről a győ­zelem után derüljön ki, hogy férfi, aki nem tudja magút férfinak kiadni, hát megelége­dett egy női mivoltlal. De mi van akkor, ha egy magát férfinek ki­adó férfigyőztesről de­rül ki, hogy... Vagy ez már illetlenség? Vagy a férfiaknak nincs olyan hormonuk, ami­től férfiak? Meg vagyok döbben­ve, ha így van. Kerek negyven évet éltem mint férfi, hormonok nélkül? Hogy a kromoszóma csípje meg... — . t*gri) ezetes, hogy tanácsot adnak egy-egy zsúrhoz, lakomához még akkor is. ha az érdeklő­dő történetesen már bevásá­rolt másutt. Annak pedig, aki itt a Csemegében szerzi be szükségletét — kívánságá­ra — akár házhoz is szállít­ják a „rakományt”. Lehet, hogy nem ..eredeti­ség”. sőt, nagyon is érthető mindez, mégis ismeretlen még sok helyen. Mert — mint kiderült — a „boltok ma még enélkül is megélnek”. Ezt bi­zonyította a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat közeli. Dobó téri árudája is. amely — jóllehet több mindeniben a Csemege mögött marad — forgalmá - val mégis vetekszik még a főutcai üzlettel.. Jól megvannak egymás -„vonzókörében” az éttermei; is. sehol sem panaszkodnak vendéghiányra. Ám nem ta­gadják. hogy azért mégiscsak igyekszenek felkelteni a na­gyobb érdeklődést: valami nem mindennapival külö­nössel. A Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat „Vörös Rák” csárdájában pél­dául (ha rákot éppen nem is tudtak adni) négy—öt féle halételt ajánlottak, birkahús­ból készített finomságokat, házi gyúrt tésztát kínáltak s a környéken a legnagyobb választékot mutatták. Nem messzi, a Heves me­gyei Vendéglátóipari Válla­lat „Jóbarát” üzletében azt bizonygatták az étlappal, hogy itt főleg a kispénzű em­berek tömeges kiszolgálására rendezkedtek be. Féladagos húsokkal, a szokásosnál vala­mivél gazdagabb körettel a szomszédoknál olcsóbb s meg - lehetősein laktató ebédet, va­csorát tálalnak. Sajnos — s erről már nem az étlap vagy a szakács téliét —: kevésbé vendégmarasztaló helyiség­ben .., Ugyanezé a Vállalaté a „Bisztró”. amelynek főleg csendes jellegére vigyáznak Az üzletvezető szerint az adagok minőségére, mennyi­ségére. a számolásra hosszú idő óta nem volt panasz El­ismerésnek tekintik, ha egy- egy csoport valahonnan a Dunántúlról levélben üzen újra Egerbe készül, mond­juk, májusra asztalt kér az étteremben. Estébe hajló, szemerkélő esőben már telefonon tuda kólóm az egri fogyasztási és értékesítési szövetkezet Szép- asszonyvölgy Kertvendéglőié­nek vezetőjétől: ilyen időben olyan messzire vajon mivei tudna kicsalni... ? A főnök bőrös malacsültet ajánlott burgonyával, savanyúsággal Kimentem, s ott többet is mondtak, mutattak. Megle­pett, hogy nem az egész sor magyaros specialitást emlí­tették elsőként, hanem azt. ha a vendégnek még ez sem elég, akkor kérhet mást is. Sőt: telefonrendelésre is el­készítik akárki kedvenc éte­lét. s akkorra tálalják, ami­korra a vendég óhajtja. S a raktárból, pincéből termesze tesen nem hiányzanak a már­kás külföldi italok sem. ha meg a hangulat éppenséggel úgy kívánja, akár reggelig is nyitva tartják a — külön­ben éjfél után egykor záró. előkelőén berendezett — mu­latót. Hát — ez van! Az ..új me­chanizmus” első két hónap­jában ugyan még különösebb, „fergeteges” harccal nem ta lálkoztam, ám — a kávéárak szembetűnő változtatása mel­lett — úgy tapasztaltam, hogy más. egy újfajta küzde­lem is megkezdődött az .egri versenypályán”. S ennek a fegyverei: csupán egyszerű ötletek —. amelyek viszont még kevés kereskedőnek jut­nak eszébe. Pedig lassan-las- san (kezdődik az idegenfor­galmi főszezon!), elő kellene szedni azokat, mert a vendég felett maholnap már csak így lehet győzni... Gy. Gy. MBmitEn 3 1968. február 84, —abat

Next

/
Thumbnails
Contents