Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-22 / 44. szám
1 ÜZEMI TITOK JS z új Munka Törvényi “• könyve 34. paragra- íusa új jogi kategóriát — az üzemi titok fogalmát alkotta meg új gazdasági életünkben. Napjainkig ezzel az új paragrafussal még kevéssé értek rá foglalkozni a vállalatok. Számtalan, az önálló gazdálkodással szorosabb kapcsolatban álló szabály értelmezésével, alkalmazásával voltak eddig elfoglalva. Hogy hol, mi a titok, s miért az, s hogy titko- lódzanak-e egyáltalában — ezeket a kérdéseket a legtöbb vállalatnál most kezdik behatóan vizsgáink f Á szocialista társadalmi* ! gazdasági rendszerben vala! mennyi gyár érdekelt a műszaki színvonal általános emelésében, a népgazdaság gyarapodásában, mert a társadalomnak, mint tulajdonosnak, érdeke, hogy egyre biztosabb és nagyobb jövedelemre tegyen szert Miért jelenik meg akkor most az üzemi titok kategóriája gazdasági életünkben? A termelőeszközök változatlanul társadalmi tulajdonban vannak, miért kellene akkor most titkolódzni a tulajdonos társaknak egymás előtt? E kérdések olyan embereket is foglalkoztatnak, akik egyébként testestől-lelkestől hívei a megreformált gazdasági mechanizmusnak. A válasz lényege abban van, ez a további részletezésből kitűnik, — hogy ha lelkesítő céljai, alapelvei miatt elfogadjuk az új gazdaságirányítási rendszert, akkor nem mondhatunk nemet azokra a konzekvenciákra sem, amelyek a következetes megvalósítással elkerülhetetlenül együtt járnak. R z új Munka Törvény- könyve 34. paragrafusának megfogalmazása az önállóbb gazdálkodás, a fokozott anyagi érdekeltség megretemtésének természet- szerű következménye, az érvényesülő anyagi ösztönzési rendszer jogi kiegészítője. Nem sérti a „tulajdonos” ér- dekit — a társadalom érdekeit —, ha becsületes erőfeszítésekkel elért teljesítmény van mögötte. Ha nálunk ugyanis egy gyár „titkolod- Zik” és nem adja ingyen közre legjobb gyártási eljárásait, legkorszerűbb termékeinek rajzait és ezáltal a piacon olcsóbb vagy kapó- sabb cikkel jelenik meg, mint versenytársai, s így ér el nagyobb nyereséget —, ebből a nagyobb nyereségből többet fizet saját dolgozóinak, de többet fizet be a közös kasszába is. Ha több jö- . vedelem jut a társadalom pénztárcájába, akkor ebből több anyagi eszköz jut esetleg annak a vállalatnak is, amelyik esetleg lemaradt a fejlődésben, s ha több anyagi segítséget kaphat, akkor lesz miből utolérnie az élen haladókat. Az pedig még az éleződő verseny körülményei között Is kizártnak látszik, hogy egy vállalat csak azért kerüljön kritikus helyzetbe, mert a konkurrens üzem nem osztja meg vele gyártási titkait. Tehát a termelőeszközök társadalmi tulajdona mellett a szabályozott piac körülményei között az üzemi titoktartás általában nem járhat társadalmi veszteséggel. A gazdasági verseny nélkülözhetetlen feltétele a hatékonyabb gazdálkodásnak, a gyorsabb műszaki haladásnak, s a célzott hatása miatt érdeke a társadalomnak, hogy népgazdaságunkban valóságos verseny bontakozzék ki. Ez aligha sikerülne, ha a vállalatok nem kapnák meg a rendelkezési jogot az általuk létrehozott anyagi és szellemi értékek felett. Az üzemi titok bevezetése ugyanis egyik jogi támasza az érdekeltségnek: védettséget nyújt a kollektívák szellemi értékeire. A vállalati önállóságból fakadó nagyobb érdekeltség a jobb eredmény elérésében, megteremtette a csoport érdekeltségét, így mennél nagyobbak a vállalatok — csoportok — birtokában levő szellemi értékek, annál nagyobb lehet a vállalat — csoport — haszna a piacon, s annál magasabb az illető gyárnál a dolgozók jövedelme. A csoportérdekeltség hajtóerejének kibontakozásához, a versenykedv szításához szükséges volt a csoportérdek védelmének megteremtéséhez. A társadalom érdekeit jogi szempontból mindig is védte az államtitok és a szolgálati titok kategóriája, s vannak jogi szabályok az újítók, fel-, találók érdekeinek védelmére. Ez a szerzői joghoz hasonlatos. A vállalatok „szerzői jogát” pedig az új Munka Törvénykönyve 34. paragrafusa értelmében lehet megvédeni. A szabály értelmében valamennyi vállalat szabadon dönt, hogy mit óhajt titokban tartani. A lista ágazatonként, a termékek jellegének megfelelően hosszabb-rövidebb. A nagy termelő berendezéseket készítő gyáraknál rövid. Ezek a gyárak nem akarják túlságosan titkolni a megrendelők előtt a berendezések adatait, hiszen akkor költségesen nagy szervizhálózatot kellene üzemben tartaniuk. (Ilyen termékek előállítását egyébként sem könnyen határozza el egy más vállalat.) A textilgyárak, a ruha-, a cipő-, műszer- rádió- és tv- gyárak, közlekedési eszközöket előállító gyárak már hosszabb listákat állítottak össze az üzemi titokról. Ezek a gyárak olyan termékeket gyártanak, ameyeknél gyors a fejlődés, a divat változásai gyakoriak, s ezek a gyárak általában nincsenek egyedül a belföldi piacon sem. Ezekben az üzemekbn többnyire felkerült a listára a vállalati módszerek, kísérlet! eredmények, az anyagok ösz- szetétele, célgéprajzok, üzemszervezési intézkedések, szerződések stb. Ezek közül sok tétel addig a tapasztalat- csere körébe tartozott. A lehetőség az ingyenes tapasztalatcserére az új körülmények között vitathatatlanul szűkebb lesz. ®»zek után pl. egy-egy ** újítás átadása egy másik vállalatnak csak az újító gyárának beleegyezésével történhet meg. Ez a beleegyezés többnyire csak akkor jön létre, ha az újítás kidolgozásában szerepet vállaló üzem költségeit arányosan megtérítik. Lényegében ugyanez az alapelv érvényesül majd más műszaki, szellemi eredmények „forgalmazásánál” is. Az üzemi titok lényegét így fogalmazta meg egyik nagy vállalatunk jogtanácsosa: „E jogszabály segítségével ezután nemcsak a termék képezheti a gazdálkodás tárgyát, hanem a gyártási eljárás, és az ehhez kapcsolódó valamennyi ismeret is. A gyár szellemi terméke — a gyár vagyonának része. Joga van hozzá a gyár egész kollektívájának — s ha az segítségükkel jött létre —, kötelességük is azt, valamennyiük érdekében, megőrizni és kamatoztatni.” Lehetnek, akik vitatják majd ezt az álláspontot, de az bizonyos, hogy helyességét, to- vábbformálásának szükségességét végül is az új feltételek között zajló élet, a gyakorlat fogia megmutatni. Gerencsér Ferenc Parasztember — fizetett szabadságon A HEVESARANYOSI öreg emberek emlegetnek egy jóst, aki a múlt században megjövendölte: eljön az idő, amikor az emberek négy falunyi távolságból is láthatják egymást és úgy röpködnék a levegőben, mint a leggyorsabb fecskék. Az emberiség sok merész álmát mondta el ez a jövőbe látó ember, ám egyetlen olyan aranyosi sem él. aki azt hallotta volna a szájából: eljön az idő, amikor a parasztember is nyugdíjat kap és űzetett szabadságot, amelyet a Balaton mellett vagy éppen külföldön tölthet éL Valószínű azért nem mond« ta ezt akkor a jós, mert biz- tos volt benne, senki sem hisz akkor a szavának. Sőt! Most, amikor nyilvánosságra került, hogy azok a szövetkezeti tagok, akik rendszeresen dolgoznak a közösben, ugyanúgy fizetett szabadságot kaphatnak, mint az ipari dolgozók, még most 1968-ban is kétkedéssel fogadták a hírt. Terpesen a Rákóczi Tsz irodáján éppen erről tettünk említést az elnöknek, kérdezve, hogy náluk miként oldják majd meg a földművelők szabadságolását? — Hogy mondták? Fizetett szabadság? Na. erre én is pályáznék.-. — szólt közbe izgatottan egy kucsmás ember. aki addig csendben hallgatta a beszélgetést. — De tudja-e... ? Ennek a szabadságnak kikötései vannak. Azok kaphatják, akik sokat és jól dolgoznak. Ez a közbevetés láthatóan megsértette a kucsmás férfit, hiszen mint róla kiderült; ő, Horuczi Gábor, az elmúlt évben is 647 munkaegységet szerzett s ha úgy kívánta a munka, vasárnap is ott volt az állatok mellett. — Nehogy azt higgyék, hogy én csak a potyára vágyok. Hiszem vittek engem eddig is szabadságra. •. üdülni. Voltam Párádon, Debrecenben, az önsegélyező csoporttal. De hát az nem fizetett szabadság volt. A TOVÁBBI beszélgetése során megnyugodott Horuczi Gábor, hiszen, ha az idén kedve támad nyaralni, a munkaegységet is írják, amíg ő a Balatonban lubickol, vagy pihem a hegyek között. — Jobb hírt sose halljak, — ezzel búcsúzik, aztán még hozzáteszi: Hát még ha a nyolc évemet is beszámítják amit a szövetkezetben eddig ledolgoztam.., Beszámítják. A parasztember manapság majdnem hasonló feltételekkel mehet fizetett szabadságra, mint a gyári munkás, a kereskedő, vagy a hivatalnok. Régi szakmák utolsó mesterei A hangszerkész Falusi ház homlokára került a — hajdan különleges rangot jelenítő — tábla: „Pet- róczky László hangszerkészítő” ... Mögötte, álmodó lugasra nyűik a műhelyajtó. az épület első ajtaja. A nelyiség gyalupaddal. egy szembeötlő ' nyers színű ablaktokkal asztalosra vallana. ha imitt- amott nem őrizne zeneszerszámokat is. Tiltakozva magyarázza a deres hajú mester, hogy ő még nemigen avatkozott a mások dolgába, most is csupán szükségből vállalta magára saját ablakának kicserélését. Régen tanult szakmájától csak ilyenkor kalandozik el egy kissé, s valamikor csupán próbálkozott a szoborfaragással. Hegedűk, gitárok között beszélgetünk — A szolnoki Palatínus Györgynél szabadultam negyven esztendővel ezelőtt, s hogy egy kicsit a pesti, Rákóczi úti Mogyoróssynál is A. AGYEJSVILI: PRO TEKCIÓ Gija csüggedten csukta össze Az elméleti mechanizmus című tankönyvet. „Üristen! — gondolta —, hát meg lehet eny- nyi mindent tanulni?! Ki kellene találni valamit. — Apa. — fordult az édesapjához. — nem ismered te véletlenül Gabunyijt? — Salva lvano- vicsot? — Azt a professzort. — Hát Salva professzor?! rült fel az ca. — Én eddig mindössze any- nyit tudtam róla, hogy csak a hozzá beosztott pincéreket tudja eg- reciroztatni. s más tudományhoz nem ért, Gija feltárcsázott egy számot. nak nevét— Georgijrtak hívják. Georgij Gabunyin. — mondta aztán az apjának, — Ismered?... — Georgij?.., Nem ismerem. Salva lvanooicsot ismerem, de Georcím. megérdeklődte az elméleti mechanizmus professzorági jt nem... De hál miért kérdezed? Talán ő fog vizsgáztatni? — l-i-igen... sóhajtotta keservesen Gija. Másnap felkeresték Salva Iva- novicsot. s eléje tárták a tényeket. Mire az elővett egy cédulát, s a következőket kör- mölte rá: „Nyi- koloz. hallgasd meg ezt a ké t embert. A rokonaim”. Nyikoloz Cabu- nyin meghallgatta őket, s ő is írt egy cédulát: „Vano, hallgasd meg ezt a rokon gyereketr Vano csupa fül volt, s már írta is a cetlit: „Kedves Georgij! Hallgasd meg ezt a fiút, Rokonom”. Georgij — a professzor — való- ban meghallgatta Giját, s ő is írt — a fiú indexébe — egy hatalmas egyest. Fordította: Krecsmáry László gyakoroltam, végleg hazajöttem Hevesre, ■— Megérte? — Eddig még mindig akadt munkám. Gondolom, hogy ezután is megélek belőle... Főfoglalkozásként a megyében már csak ő folytatja ezt a mesterséget. A „környéken” Miskolcról ismer még egy szakmabelit s valamivel messzibb. Debrecenben csak a fivéréről tudja, hogy hangszereket készít, javít. Sokáig a fővárosból kapta a megrendelések zömét. de Özdröl, Balassagyarmatról. Salgótarjánból. Egerből, Gyöngyösről ma is rendszeresen felkeresik. Tucatnyi hegedű függ a falon. — Csupa javítás... Üjat utoljára 1962-ben ..faragtam”. A gitárt sem keresik már úgy, mint három éve. Jobbára inkább csak „reperálok” — mondja szomorkás mosollyal. — Van úgy, hogy a roncsot hozzák, kendőbe csavarva, s sürgős munkát kérnék. Aztán mégis, néha két—három évig sem jönnek a hegedűért Sőt, olyan is volt. amit tíz év után vittek haza. Beteg lehetett, vagy — mert ilyen is előfordult a szakmánkban — „dutyiban” ült a gazdája, senki sem gondolt az elárvult hangszerre. Sérült nagybőgő szomorko- dik a sarokban. Szécsényből hozták. — Ugrálnak-« még a nagr bőgőkbe... ? — kíváncsiskodom a mestertől. —- Ahogy hallom: még előfordul. S akad, aki mulatós kedvében összetöri a hegedűt is... A „tettes” — lakodalmas. éttermi vendég — azonban csak addig nagylegény, amíg fizetésire nem kerül a sor. A javítás díját sokszor a bíróságnak kell bevasalnia .., Mindig csak száraz fából dolgozik a mester: jávorból, ébeniből, juharból, égerből, bükkbői fenyőből. Vonónak meg leginkább a berzsenyi szereti. Ügyes szerszámokkal, fűrésszel, vésővel, miniatűr gyalükkal, aprólékos, hosz- szadalmais munkával alakítja lemezzé, hangszerré az anyagot Falusi műhelyéből csalták már a fővárosba is. hívták Szegedre, de ő mindig csak maradt. Merthogy méhészke- dik is. S a mézes hevesi nyarak varázsától nem tudott szabadulni. Egyedül Egerbe költözött volna kedvvel, ha műhelyt kap. Még nem volt tanulója, tizenhat esztendővel ezelőttt mindössze két hétig maradt nála az első jeletkező. Nehéznek, „türelemjátéknak” találják sokan ezt a szakmát. Petróc2!ky László így egyedül öregszik a mesterségében Fia. lánya, kisunokája „csak’ zenél, de a hangszerkészítés egyiküket sem érdekli... Gyóai Gyula Az idén tehát megvalósul! ez a megjósolni sem mert álom- Ám egyáltalán nens zavartalan ennek a nagyszerű vívmánynak a megvalósít tása. Komoly pénzt, anyagi áldozatot követel a szövetkezetektől, hogy a falusi emberek. a földművelők is fizetett szabadságra mehessenek, A vélemények ma még telve vannak aggodalommal biziakodással. Egyaránt fellelhetők a higgadt és szélső séges vélemények. — Nálunk háromszáznál több embert érint a fizetett szabadság. Ügy számoltuk legalább 120 ezer forinttá: kell növelni a szociális ala pót, amely így két-három szorosa lesz a tavalyinak. —- Ekként ismerteti a fizetett szabadsággal kapcsolatos véleményét Babus Zoltán, az atkári közös gazdaság elnöke. Aztán megerősítette: e tervek ellenére is élni akarnak a lehetőséggel, igénybe vehetik a fizetett szabadságot a szövetkezet szorgalma? tagjai. — De ha ennyi ember szabadságolja magát, miként birkóznak meg a munkával? — Ügy gondoliuk, a takarmánybegyűjtés idején nemigen állnak elő ilyen kérelemmel. És akkor se, amikor a csemegeszőlő rohad a tőkén, amikor még az iskolás gyereket is a határba szólítja a szükség— Mikor kaphatják meg tehát a szabadságot? — Nyáridőben. ... ha közösen kirándulunk, vagy betegségi, lakodalom, temetés' esetén. De leginkább télen ad iuk majd ki. MAJD FÉLTUCATNYI szövetkezetben érdeklődtünk ez ügyben s a válaszok hasonlóak voltak, bár néhány helyen disszonáns hangok is keveredtek az örömös véleményekbe. Ilyenek: — Fizetett szabadság? Hogy a tsz pénzén kapálják a háztájit? — Mi csak a törvényt kaptuk ... de pénzt nem adnak hozzá -.. — Miből fizetünk ki háromezer napot... munka nélkül... ? — Van nálunk elég fizetés nélküli szabadság, a téli hónapokban. Miért nem elég az? A munkások? Nem tudom mit szólna az igazgató, ha novemberben elköszönne az esztergályos, hogy majd tavasszal találkozunk. Meri a tagok ezt teszik. És még fizetett szabadság is •.. ? Ezek a szélsőséges vélemények. Felsőtárkányban, Terpe sen, de más községekben is, örömmel fogadták ezt az intézkedést. Örömmel azért is. mert eggyel kevesebb ok a szövetkezeti alkalmazottak és tagok közötti ellentétre. Azonkívül a szövetkezetben végzett szorgalmas munka megbecsülését látják benne — a megnövekvő költségek ellenére is. MINDENESETRE az lenne a méltó ehhez a rendkívül, nagy hatású intézkedés hez. ha úgy sikerülne megvalósítani, hogy egyezzen a szövetkezeti gazdák és a közösség érdeke, hogy ne fordulhasson visszájára ez az emberséges rendelet. Hozzcs: örömet, pihenést, megújuló munkiakedveit, segítsen a városi és falusi emberek életkörülményednek közelítésében, s jól beilleszkedhessen a régi álmok megvalósulásai közé ez az elv, amelyet a legmerészebb falusi jós sem mert bevenni a távolbalátó és a repülőgép közé. Kovács Endre Memsig. 1968. február 22„ csütörtök
