Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-17 / 13. szám

Á hangjegyek birodalmában — Itt majd bátor. Molnár Mariannák. — Nézzük meg Jóska ■ a második félév darabjait. fj Vigh Jóska # beieegyezően hallgat, hóna alatt egy ap­ró hegedűvel. Az asztalon T. Zaharina előadás-gyűj­teménye, ab­ban lapozgat Szabó Tiva- damé tanár- nő. aki „mel­lékesen” a --^hevesi zene­iskolát is ve­zeti. — Elját­szom neked a Moaart-kerin- gőt. s ha tet- •Szik. azt ta­nuljuk meg .először. V A szobában „felcsendülnek , Mozart bájos Kerin gőjének, (hangjai. Jós­ka nagy sze­mekkel figyel. — Nos, tet- .BBBlk? — Igen! — Akkor ez lesz az előadá­si darabod. A házi feladatod fjedig, hogy kotta nélkül meg­tanulod a Haydn Dalocskát. Közben Molnár Mariann (elsőéves hegedűs, másodikos általános iskolás) már becso­magolta a hegedűjét. Váltunk néhány szót. — Tetszik néked ez a hang­szer? — Igen. Tivadar bácsi mondta apunak, hogy nékem hegedűt kellene tanulnom. Meghallottam ég kedvet kap­tam hozzá én is. így kezdő­dött ... — Hangversenyre jársz-e^ — Szoktam. Meg a rádió­ban is hallgatom. —■ Mit hallgattál utoljára? — Mozart-hangversenyt. Ez a negyedik esztendeje a hevesi zeneiskolának. 1962- ben mint munkacsoport in­dult. 30 gyerekkel. 1964-ben már hivatalosan is zeneisko­la lett. Az egri zeneiskola „fiókja”. Az elmúlt négy év eredményei, sok szép tanulsá­ga arra késztette az illetéke­széles vonóval kell játszani — mondta a tanárnő sefket. hogy az önállósítás gondolatával foglalkozzanak. Ezt a tanári kar is szeretné elérni — kívánságuk nem is indokolatlan. — Ma már százhatvan nö­vendék tanul itt előképzőben, vagy hegedű, zongora, rézfú­vó. illetve gitár szakon — mondta Szabó Tivadamé. — Évente sikerrel rendezzük meg négy ízben a növendék- hangversenyt év végén pe­dig a tanárok lépnék a pó­diumra. Persze, a zenei élet nem csak ennyi. Eger és Gyöngyös után Hevesen is megrendezi hangverseny-so­rozatát a filharmónia. Hogy számot is mondjak: az idei programokra eddig 350 bér­let kelt eL Hat tanár foglalkozik a gyerekekkel Nem mind fő­hivatású. Dr. Ábrahám Lász­ló például körzeti orvos, ő heti négy órában a kürtöt tanítja. Az igazgatónő a he­gedűsökkel. dr. Kádár Imré- né és Somfai Mária a zongo­ristákkal, Ferenczi Katalin pedig a fafúvósokkal foglal­kozik A gitár szakon Schu­bert Henrik a tanár. — Itt végzett növendékek közül van már valaki konzer­vatóriumban? — Hogyne. Nagy Katalin és Almádi Julianna Miskol­con tanulnak. Komiczki Sán­dor és Szabó László is oda ké­szülnék a jövő tanévben. Nemcsak hevesiek tanul­nak itt; körülbelül 28 gye­rek vidékről jár be. — Mi az, ami a legszüksé­gesebb lenne a hevesi zeneis­kolásoknak? — Több helyiség kellene. Jelenleg három teremben ta­nítunk. Egy a szolfézsé, kettő a hangszereséké. Ha az épü­let hátsó frontját bővítenék, még három termet nyerne a zeneiskola. Nagyon fontos lenne ez. mert növekszik az igény, egyre többen szeretné­nek beiratkozni hozzánk. Az eddigi példákra is gon­dolva: megérné a fokozottabb támogatást, hiszen e járás­ban a zenének igen nagy a kultusza. (k&tai) í j filmgyárat terveznek Érdekes terveken dolgoznak a KÖZTI mérnökei. Egye­bek között itt készül a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat te­lepének korszerűsítési és egy új filmgyár létesítésének be­ruházási pragramja. Először a Lumumba utcai filmte­lep rekonstrukcióját kíván­ják elvégezni. Itt jelenleg két elavult műterem áll, amely­ben a modernizálás után köz­ponti hangosztályt létesíte­nek. Az ötszintes épületben lenne zeneterem, két nagy keverő-, szinkron- és vágómű­terem. Terveznek új igazga­tási épületet, kosztüm- és magnószalagraktárt- A prog­ram második része: új film­gyár építése, helyéül a Csö­möri úton több mint 4 hek­táros területet jelöltek ki. Mit mond a tudós: Lehet-e Ideien aiifai élni? Napjainkban a fiziológusok és a sebészek egyre többet foglalkoznak a gondolattal, hogy mikor tudják megvaló­sítani az agy átültetését. A kísérletek során rhegál- lapították, hogy az emlékezet központja az agyvelő homlo- ki részében van Műtéttel te­hát könnyű hozzáférni. Elmé­letileg ebből az következik, hogy az idős embereknek úi „emlékező szubsztanciát” le­het adni, ami biztosítja szá­mára az új ismeretek befoga­dásának lehetőségét. Készülő magyar filmek A Magyar Filmgyártó Vál­lalat műtermeiben készül Bácskai Lauró István rende­ző munkája: „A hamis Iza­bella” című humoros bűn­ügyi film Makk Károly Galambos La­jos forgatókönyvéből rendez filmmé egy tragikus szerelmi történetet „Görögök” címmel. Bacsó Péter ..Csirkék az or­szágúton” címmel rendezi új filmjét. A produkció megtör­tént eseményt dolgoz majd fel: két fiatalember és egy leány drámai sorsát. A MAFILM idei tervei kö­zött új filmmel szerepel Sze­mes Mihály is. „Kéí kará­csony közt” című filmjében egy tragikus sorsú szerelmes- p>ár veszi fel a harcot a falu előítéleteivel. 1968-ban több elsőfilmes rendező alkotását mutatják be a filmszínházak. Köztük van Mészáros Márta, aki „Az eltávozott nap” című filmjé­vel lép elő. Rendezőként mu­tatkozik be a „Feldobott kő” című alkotásában Sára Sán­dor operatőr Ugvancsak első­filmes rendező Sándor Pál: „Bohóc a falon” című mai tárgvú alkotása a napokban készült el. Nemrég tért haza Romániá­ból Kása Ferenc rendező, alá új filmjéhez, a „ítélet”-hez keresett tájmotívumokat és szereplőket. Az alkotás Dó­zsa György emlékét idézi majd, s az 1514-es paraszthá- porú emberi-társadalmi prob­lémáival foglalkozik. Nagy­szabású alkotásnak ígérkezik — Fábri Zoltán rendezésében a magvar—amerikai kopro­dukcióban tervezett „Pál ut­cai fiúk” forgatása. Ezzel kapcsolatban felve­tődik egy fontos kérdés: hon­nan vegyenek az orvosok agy­sejteket, hacsak nem ölnek meg ezért egy élő embert? Már régóta ismeretes, hogy úgynevezett tápoldatban bi­zonyos anyagok hozzáadásá­val eleven szöveteket lehet nevelni. Ráadásul ennél az eljárásnál a sejtek megőrzik sajátosságaikat. Remélni le­het, hogy a közeljövőben tápoldatban sikerül agyvelő- anyagot is neveim, s ezt az­után idegen agyba átültetni. Az utóbbi időben azonban teljesen ú.i gondolatok is fel­vetődtek. Tudjuk, hogy az agv- és idegsejtek az embrió­nál csak az ötödik hónapban alakulnak ki véglegesen. Az ötödik hónapig még kénesek osztódni. Ez annyit jelent, hogy növelni tudják e sejtek számát, ha az embrió ötödik hónaoos kora előtt serkentem tudjuk osztódásukat. Ez bizonyos hormonok se­gítségével már ma is lehet­séges. Az állatkísérleteknél így határozott eredményt ér­tek el: sikerült megkétszerez­ni az idegsejtek számát. (MTI! A forint* a fillér, a pengő és társaik Pénz szavunk — egyike a legsűrűbben emlegetett ma­gyar szavaknak — a latin pendo igéből származik. A mérlegre helyezett súlyt, a pcndust, a nehezéket nevez­ték így. Magyarul 1481-ben írták le először. Am Pénzes Lőrinc (1370) és Pénzverő Márton (1453) — jóléte, illet­ve mestersége jeleként, tehát szóösszetételben — már ko­rábban is szerepel. A pénzt az Árpád-korban még súlyra mérték- Mértékegysége a — 240 grammot kitevő — már­ka volt. 1270 körül olvasunk először — az Esztergomból Budára helyezett pénzverő- ház emlékeként — a budai márkáról; ez utóbb országos pénz-súlymérték egységessé vált. Magyarországon az első pénzt I. István — újabb megállapítás szerint: atyja, a szintén Stephanusnak ke­resztelt Géza fejedelem — verette, ezüstből. Aranypénzt nálunk először I. Károly ki­rály —; a firenzei, florenci aranypénz mintájára — vere­tett- Ezt az aranypénzt ne­vezték — a florenci mintáról — florentinusnak. forintnak. Forintunk ősének magyar neve, mint családnév, FTo- rentos Antal (1403), Forynthog Márton (1504) személyével kapcsolatban a XV. század eleje óta szerepelt. (Az 1453- ban említett Foronthatlan János azonban alighanem az V\z\a-VWWWW\0^0/WWl--VWVO/WWW\OAO/W\OA-VV\AO/\0/V\AOAOAOAO/WWV\/VVWWWVVw'VVV\,VWV^ c-v WWWVWvVWv wWVWWV P.HOVICARP: / RE JTŐ J ENÓ/ ■t Troppauer elpirult és le­sütötte a szemét: — Örülök, hogy egy világ- gjal ajándékozhattalak meg... — rebegte, és elfogultan, reszkető, roppant nagy ke­zével előkotort zsebéből egv hevenyészett eposzt. Kisimí­totta a papírt, nagy élve­zettel nyelt egyet és drámai hangon jelentette: „Holnap vonul az ezred, hahó! Irta: Troppauer Hümér.” Galamb élvezettel tudta átadni magát gondolatainak, Tropp>auer egy-egy hosszabb költeménye közben. Szokásá­vá vált, hogy a borízű hang zsongása kísérje elmélkedé­sét, és ha a költő elragad­tatott arccal szünetet tartott, * Nénüisng IMS, január 17» szerda találomra megölelte: — Gyönyörű! Csodálatos! Feledhetetlen! Nincs még egy? — Ebből még négy éneket írtam! — Kevés! Olvasd gyorsain! Te! Te Puskin! A költő élvezettel nyalo­gatta görbe, széles száját, za­vartan simította meg boros­tás, kék állát és folytatta. Galamb pedig tovább tűnő­dött azon, hogy mit kellene tenni a tizenötezer frankkal. Világos, hogy nem az övé. Nem vághatja zsebre más ember pénzét, csak azért, mert tévedésből hozzá kerüli* Elsősorban tehát át kell néz­nie tüzetesen a tárcát, ame­lyet a meggyilkolt ember holmijával együtt kénytelen volt zsebre tenni a fürdőszo­bában. A kalyibában, átöl­tözés után, ezeket magához vette. A zubbonya zsebében van minden, azonban a hol­mikat megnézni csak „lég­mentesen” biztos helyen le­het. De egy ilyen kaszárnya csodálatosan megépített va­lami. A mosdóhelyiségeknek pjéldául nincs ajtajuk. Ne­hogy egy pillanatra ellenőr­zés nélkül legyein, akit el­lenőrizni alkarnak. Hol néz­hetné meg a tárcát? Mégis­csak képtelenség, hogy itt van a zsebében és nem kuk­kanthat bele. A legénységi szobában mindig tartóakod k néhány ember, ott nincs al­kalma, a kantinban még ke­vésbé... és a városba nem engedik ki... Átkozott dolog. — Na?! — kérdezte dia- tía asan Toppauer. — Nem találok szavakat... mnber! Hogy te ezzel a zse­niddel itt vagy és nem Svéd­ban ülsz a Nobel-dí- jo i — .» vari egy költő manap g ko „tol? - kér­dezte tragikus megadással, és ujjaival végigszántott rit- kás, de hosszú fürtjein. — Szóval tetszett? — Óriási! Csak az utolsó két sor, mintha, tudj’ isten... — Igen! Ez az — lelkende­zett a költő —, nagyszerűen látod a lényeget! Magam is éreztem, hogy ennél a rész­nél kissé hanyatlott a ked­vem, és ott kell befejezni, ahol egyedül maradok a min- denségban, mint egyetlen csillag... Kivett egy tintaceruzát, megnyáíazta és nyomban ki­húzta a két sort. — Most jön a harmadik ének, kissé hosszú, de felül­múlja az eddigieket. izgatottan várják az ezred- parancsnokságról a vizsgáló- bizottságot a szakértővel. De közben telefonértesítés jött, hogy a bizottság csak reggel száll ki, addig hagyjanak mindent úgy, ahogy most van. Felelősek azért, hogy a bizottság érkezéséig semmit se mozdítsanak el a helyéről. Nyomban elzavarták a kí­váncsiskodó katonákat a mo­sókonyha környékéről és egy hadnagy harsányan rendel­kezett: — Latouret őrmester! — Igen, hadnagy úr. — A bizottság érkezéséig őrséget állít a mosókony­hába! Minden úgy maradjon, ahogy most van! Senki sem — Mit nekem hosszú, ha egy Troppauer-versről van szó! Olvasd, mert ledöflek! Te... Te halhatatlan! A kaszárnyaudvaron két tiszt sietett át. Nagy felfor­dulás volt. Délután felrob­bant egy kézigránát a mosó­konyhában. és nyolc katona közül csak egy maradt élet­ben, súlyos sebekkel, Most léphet be a . helyiségbe. ...Galamb ott tartott gon­dolatban, hogy a fene egyen meg minden rejtélyt. Neki már sohasem lesz ehhez való érzéke, Troppauer viszont ott tartott versében. hogy „ha megrendül majd a min- demség. és valahonnan fel­csendül egy átok...” Felcsendült! — Troppauer, maga bár­gyú, nyolepupú teve, hogy az a... Szóval felcsendült az átok. Latouret őrmester ajkáról, hogy ' valóban megrendült a mindenség, és ha csak a fele igaz annak, amit állított, az is elég lett volna ahhoz, hogy a Troppauer család legtávo­labbi felmenői is elsüllyed­jenek szégyeneikben... A költő, irataival és zilált fürtjeivel, porig alázva va­csorázni ment. Galamb állt, mint a cövek. Latouret a ba­juszát húzogatta és nézte. Arcán kigyúltak a sebhelyek. — Közlegény! — Igen, őrmester űr! Kis hatáspauzát tartott. — A mosókonyhában nyolc halott fekszik, illetve az, ami megmaradt belőlük. Hatórás őrséget áll... Öt p>erc múlva teljes menetfelszerelésben jelentkezik az őrparancstnok- nál. Kegyetlen dolog volt. A hadnagy nem is gondolt arra, hogy magányos posztot küld­jenek ki éjszakára a szörnyű helyre. Még kevésbé olyan embert, aki hajnalban indul a sivatagba. — Megértette? — Megértettem, őrmester úr! — Mit vigyorog!!? — üvöl­tötte magából kikelten, mert azt várta, hogy Galamb el­sárgul az iszonyattól és düh­től. — Talán örül az. őrség­nek? — Örülök, őrmester úr! — mondta őszintén, mert csak­ugyan örült. Ezen a magá­nyos helyen nyugodtan meg­nézheti a zsebében őrzött tárcát. Biztos, hogy nem za­varják. 4F oly tatjuk) első kereszteshad vezérét, az 1096-ban hadakozó Walter von Habenichtset, francia nevén Gautier Sans Avoir-t tekinthette eszményképének! (Nevezték a középkori arany­pénzt dukátnak is; ez a név a velencei dukátus — fejede­lemség (duca-dózsa)— nevét őrizte. A középkor apró pén- zét dénárnak nevezték. Ugyanezt jelentette a garas és fillér is; utóbbinak ma­gyar nevével 1425-ben talál­kozunk először. Lengyel ere­detű aprópénz volt a dutka, majd a poltura; Polturának II. Rákóczi Ferenc rézpén­zeit nevezték- Pengőnk neve jelzői eredetű; a latin mone- ta clangenst, a német klin­gende Münze-t nevezte el „pengő forintnak" Kossuth mint pénzügyminiszter. Pa­pírpénzeken! Pénzneveink közül a tallér a legifjabb. 1517-ben a Schlick grófok a esehföldi Joachimsthal -r Joákhim-völgy — ezüstbá­nyáinak fémhozamából ve­rették az első Jachima-tha- lereket. E „thaler” — völgyi — szóból vettük át nii a tal­lér, a németek a Thaler, az amerikaiak a dollár nevét! Nálunk a legkedveltebb tal­lér Mjária Terézia nagy ezüst­je volt. Mind e pénzek között máig a k- p. becsülete a leg­nagyobb, A készpénz erede­tileg kéz-pénz volt. A pecu- nia manuális, a Handgeld 1516-ban jelenik meg nyelvi emlékeinkben. Már akkor W fogalom!

Next

/
Thumbnails
Contents