Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-13 / 10. szám
ahol tanult toztam szűkebb baráti köréOtt tanít, — Lefogytál — mondom Vashegyi Katinak., emlékezve egyetemi éveinkre. Évfolyamtársak voltunk. — Talán most valót an, egy kicsit. Személyes okok Nemrég felutaztam és belátogat- Jam az egyetemre. Imre bácsi (a földrajz tanszék mindenese. ott úgy mondják, hogy laboráns, vagy segéd- munkatárs) még nevetett is, hogy három és fél év alatt nem változtam semmit. Q Vashegyi Katalin, a hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola biológia— űföldrajz szakos tanára. Egykor ugyanitt volt diáit. A Tlénykepe: magas, arányos alakú, sötétbarna hajú. energikus arcvonású, erőteljes, éles száj- és arcvonalakkal, melegbama tekintettel. — Visszakerültem Hatvanba. mert így akartam. Sikerűit. És sikerült azt hiszem zökkenőmentesen beilleszkednem volt tanáraim társaságába. Csupán a tegeződést szoktam meg nehezebben, vagyis hogy én is visszategezhetek. Talán öt—hat év múlva nekem is pertu lesz egy-egy tanítványom. Negyedikes osztályfőnök vagyok. 27 órám van egy héten, ebből hat biológia a többi földrajz. Az osztályomba 12 lány és 10 fiú jár. 49-en indultunk az elsőben. Képzelheted milyen osztály volt az, amelyből 22-en lemorzsolódtak: megbuktak, kicsapták őket Hát így indultam a pályán. Akikkel eljutottam negyedikig. azt hiszem azokkal jó viszonyban vagyunk. Közvetlen vagyok a gyerekekkel, de nem bratyizok le velük. Szeretem, ha az óráimon jókedv uralkodik, nem baj. ha gyakran nevetünk. (— Emlékszel — és jókedvűen neveit, mint akkor is, amikor a pálvölgyi cseppkő- barlangba látogattunk az évfolyammal —, hogy o barlang öreg idegenvezetője valahogy rosszul ejtette ki a dolinát, Péch Zoli megszólalt hátul, hogy úgy is megértjük, ha dorinát mond. Gyakran mesélek óráimon jókedvű történeteket egyetemi éveimből). 8 Vashegyi Katalin özvegy édesanyjával lakik együtt. Apja a Selypi Cementgyár műszaki osztályvezetője volt. akkor halt meg. amikor harmadévesek voltunk. Nem tarhez, őszintén szólva nem is tudtam akkor erről, rajta sem vettem észre különösebb változást A legkiegyensúlyozottabb lányok közé tartozott. Mindig úgy élt emlékezetemben, hogy erős. kitartó. A legjobb tanulók közé számított. A tanárok szerették. — Nagyon sokat tanultam az egyetemen. Én ott valóban mindent meg akartam tanulni. Mindent időben megcsináltam. Azt hiszem most is ugyanígy tenném. Az új reformtankönyvokbol tanítunk. Másképp kell tanítani, mint régen. Az új anyagot nem szoktam csupán közölni, igyekszek rávezetéssel, elemzéssel tanítani. Nem tartom magam szigorúnak, csupán következetesnek. Azt hiszem megtaláltam azt. ami a túlzott szigorúság és az enyhe értékelés között van A gyerekek sem tartanak szigorúnak. Megkövetelem a gondolkodást. A gondolkozásra nevelés a legnehezebb. Ha valaki biftázik. robbanni tudnék, kiborulok. (Az egyetem elvégzése óta is vizsgáztam már: országos idegenvezetői tanfolyamon és gépkocsivezetésből. Kocsi nincs, de néha alkalmam van vezetni. Azt mondják, tehetségem van hozzá. Kocsim nem lesz egyhamar. Jól kilövünk a keresetemből. Kétezer körül keresek. Ezt megfelelőnek tartom. Amikor apám meghalt én az egyetemen csupán az ösztöndíjból éltem. Néha elmentünk statisztálni vagy havat lapátolni). 8 Vashegyi Katalin az idkola földrajztanári munkaközösségének vezetője. A pedagógus KLSZ-alapszervezet szervező titkára. 1966 óta párttag. egy évig tagjelölt volt. Az egyetemen is a legaktívabb KISZ-tagok közé tartozott. Diákotthonban lakott és úgy emlékszem vissza, hogy ő és kollégista társai voltak a mozgatói a közösségi. társadalmi, politikai megmozdulásoknak. Elsősorban rájuk számíthattak. — Újból tanulni fogok, a világnézetünk ^lapjai tanfolyamon. Ezt a tantárgyat jövőre bevezetik. Nemrég volt egy értekezlet, amelyen a világnézeti nevelésről volt szó és hozzászóltam: Hogyan lehet megvalósítani a világnézeti nevelést a földrajz tanításában? A tanárnak tehát arra kell törekedni, hogy órája tömör és világos legyen, ugyanígy az óravázlat is. a felkészülése meg céltudatos. Kísérleteztem egy újabb módszerrel, a feladatlapos módszerrel, de inkább csak az ismétléseknél. Kivágtam a földrajzkönyv ábráit, lapra felragasztottam és kérdéseket szerkesztettem hozzá. (— Emlékszel, az első tanítási órákra a gyakorló iskolában? Minden gyereknél jók akartunk lenni. Most meg van két haragosom, szinte már ellenségem is. Két szülő. Állítólag énmiattam buktak meg a gyerekek és maradtak ki az iskolából. Igaz. hogy nem voltam hajlandó kivételezni, pedig szomszédaim). s Vasihegyi Katalint azt hiszem szeretik tanártársai és tanítványai. Az igazgató, dr. Bartos Imre elmeséli, hogy kis házi rendezvényeiken Katt a „kávéfelelős”, ő az aki gondoskodik, hogy kellemesebb, barátibb legyen a környezet, néhány kis figyelmességgel, ügyes ötlettel hangulatossá varázsolja ösz- sze jövetelei két. — Ritkán megyek él otthonról. Olvasok. Főleg szakkönyveket. Erre kell. hogy jusson és erre jut is idő. Szombatjaim általában foglaltak. mert majdnem minden hét végére jut egy-egy osztály rendezvény. Szerintem j a fiatal tanároknak köteles- \ ségük ezeken részt venni, i Egyre több embert ismerek: meg a városban, főleg tanítványaim révén. A tanári pálya elég sokra kötelezi az embert. Többre, mint például egy műszaki pálya. Kisvárosban mindenki ismer bennünket. Ez nekem egyáltalán nem kényelmetlen, semmi olyat nem csinálok, amit ne lehetne. (— Emlékszel, milyen jó egyetemi bulikat rendeztünk? Akkor volt divat először a rocky, aztán a twist. Jó volt. De az is jó. amikor az ember a vasútállomásról hazafelé két óra hosszáig jön ezen a negyedórás úton: megállítják az ismerősök, a szülők, a kollégák, a gyerekek. Mit tudsz a tölbiekről?) Berkovits György Védőital helyett — védekezés Népművelők konferenciája a fővárosban Elméleti művelődéspolitikai konferencián tanácskoztak pénteken a fővárosban a népművelés vezető beosztású szakemberei. A Magyar Néphadsereg Váci utcai Központi Klubjában rendezett esemény programjában először Nyers Rezsőnek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának A gazdaságirányítás új rendszer» bevezetésének fő kérdései, várható társadalmi hatása és az ezzel összefüggő feladatok című tájékoztatója hangzott el* majd dr. Nagy Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium pénzügyi és ellenőrzési főosztályának vezetője tartott referátumot Az új gazdaság- irányítási rendszer alapelve: és követelményei a kulturális ágazatokban címmel. A referátumokat sokrétű, elemző vita követte. (MTI) Telefonon felhívtam Dienes Mihályt, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat üzemvezető mérnökét és megkérdeztem, hogy szerdán—csütörtökön hány fok hideget mértek az egri dombokon. Pontosan nem tudta, de azt biztosan állította, hogy legalább 20 fokot mutatót a hőmérő higanyszála. Majd azt is hozzátette, hogy az egri olajkutaknál nagyon hideg van, mert ott mindig fúj a szél. Akkor mivel indokolja, hogy ősz óta az olajmunkások még egyetlen egyszer sem kaptak melegítő italt — tértem hirtelen beszélgetésünk lényegére. Hívatták a munkásellátási megbízottat. Ideges, zavart szóváltás hangzott a telefonban, majd az üzemvezető azt választ adta, hogy ő két hete sürgeti a melegítő Halt. De a szolnoki központ intézi a megrendelést, aztán nem volt áruja a nagykeresko. delmi vállalatnak, de már csomagolják a teát és a tükröt. (?) A magyarázat, vagy inkább magyarázkodás elfogadhatatlan. Nem két hete kezdődött a tél. nem most kell megrendelni a védőitalt, hanem a hideg idő beállta óta naponta és folyamatosan kellene adni a szabadban dolgozó munkásoknak. Elfogadhatatlan az üzemvezető magyarázata, mert ennél a vállalatnál szinte minden évben huzavona és vita van a jogos járandóságok kiadásával. Pedig tapasztalatcserére sem kell messzire utazniok. mert ugyanazon a telepen dolgozó, de másik vállalathoz tartozó olajipari fúrósoknak az év ősze óta is rendben kiadják a törvényben előírt védőitalt. F. L . Tudom már, hogyan kezdődik az agresz- szió. Végighallgattam. Pistike: Ha pofon mersz ütni, akkor jön a bátyám és olyan pofont kapsz, hogy csuklani fogsz tőle... Jenökc: Na ne mond... Akkor jön az én apukám, aki erősebb, mint a te bátyád, s mind a ketten olyan pofont kaptok, hogy ti még csuklani sem tudtok tőle... Pistike: Igen... Szóval, hogy a te apukád .. Hát vedd tudomásul, hogy a nagybátyám katona, géppisztolyos... Aztán idehívom és csak tatatata... és már készen is vagytok... Jenőke: Nevetnem kell... Még, hogy a te nagybátyád... Hát vedd tudomásul, hogy az én nagybátyám pilóta, és ha kell, száz rejlővel is idejön és akkor nektek a nagybátyáddal együtt kampec... S mintán hangos üvöltözés közepette a hadseregeket így sikerült mozgósítani, megjelent Pistike marcona nagymamája, és közbelépett mint az ENSZ, csak sokkal határozottabban, lekent két pofont mind a két agresz- szornak. Két perc múlva Pistike és Jenőke összebújva azon tanakodott, hogyan lehetne a marslakókat felsorakoztatni a nagymama ellen... í-ó) Gimnáziumi előkészítő szakmunkásoknak A szakmunkástanuló-iskolát végzett dolgozók gimnáziumi továbbtanulásának segítésére különbözeti vizsgára előkészítő tanfolyamot szervez az egri Dolgozók Gimnáziuma kellő számú jelentkezés esetén. A gimnázium I. és II. osztályának különbözeti anyagára felkészítő tanfolyam február 1-én indul hetenként két alkalommal délután. A tanfolyam végén júniusban, vagy augusztusban letett sikeres különbözeti vizsga esetén a tanuló a gimnázium levelező tagozatának III osztályába folytathatja középiskolai tanulmányait. A húsz hetes tanfolyam önköltséges. Húsz tanuló jelentkezése esetén a részvételi díj 200 forint. A tanfolyamra az .iskola igazgatóságánál 'Eger. Csiky S. u. 1. sz.) lehet jelentkezni 1968. január 24-ig. 15. A roppant medence nedvesen csillogó márványszobrai felett ezres világítógömbök onto! iák a fényt. Táncoló vízsugarak sziporkáztak, és finom muzs'ka szólt a súlyos virágszagtól fülledt kertben. Valaki a vállára tette a kezét: — Igazán örülök, hogy látom! Galamb jól alkalmazott egykedvűséggel felelt: — Boldog vagyok, vicomte Lambertier... A másik halálosan elfehé068. január 13« szombat 4 redett és megremegtek a térdei. — Az istenért! Megőrült? A nevemen szólít?! Na jó. Hát ezt most már hagyjuk. Itt egy megbeszélt szörnyű tréfáról lehet csak szó. Meg akarják őrjíteni. Csak ne lenne ez a pasas olyan fehér, és ne vacognának rémületében a fogai. De már mosolyog, és a szökőkút egyik n'mfájára mutatva, vidáman mondja: — Elhozta a vázlatot? Magánál van? Galamb a szökőkút egy más nimfájára mutatott: — Nincs nálam. — Jól tette, hogy nem hozta magával. Egész bizonyos, hogy figyelnek bennünket. Viszontlátásra holnap. Macquart nem jött el. Galamb fölényesen legyintett: — Sebaj... A vicomte eltűnt. Na, most gyerünk. Legfőbb ideje. Egykedvűen továbbsétált. Egy inas megállt előtte és szendvicseket kínált. Holló, hiszen ő éhes! De milyen éhes! Megevett két szendvicset. Egy másik inasnál néhány tortát. Most már kereste az inasokat. Végigette magát két-három sétányon, azután pokolian szomjas lett. Frissítőt Is kínáltak. Galamb nem mert megállanl sehol, mert elfelejtette a nevét, és így kerülnie kellett a bemutatkozást. Ezért minden útjába kerülő inasnál felhajtott egy pohár italt és továbbment. Különleges kokté!t gyűjtött magába. Pezsgő, málnaszörp, vermut, mandulatej, vörös chablis és egy kis pohárka erősen hígítóit szalmiákszesz, amit szúnyogcsípés esetére hordtak körük Nézd csak. hogy forog lassan a park! ...Később, amikor a tapsoló vendégek harmadszor ismételtették vele a Lou's elment az Üj-Hebridákra című dalt. Galamb csodálkozva látta, hogy zongorázik, és a pódiummal szemben álldogálnak a zenészek hangszereikkel. Miért nem játszanak ezek? Arra már nem emlékezett, hogy ő zavarta le őket. Szent ...Verbier márki meghódította a társaságot. Az i'yen bált úgyis csak az tette kedvessé. ha a vendégek között egy-egy közvetlen, vidám, spicces ifjú akadt. Galamb most már elment volna, de egyre újabb társaságba keveredett, és folyton azt dúdolta a foga között: „Gyerünk f ám, gyerünk innen... baj lesz ebből... eredj haza...” A gyomra mintha koktél- keverőnek képzelné magit, kavargatta az italt. Ott valami oldalajtóféle van... Gyerünk... isten, hiszen előkelő helyen van... őrnagy úr... Gyerünk azzal a C-moll etűddel... Hogy is van innen? Fene ezt a Chop'nt! Mindig baja volt vele... Hát amíg eszébe jut az a futam, addig, ha m g- engedik, eljátssza a Vidám bányászok dalát.« Egy virágágy mögül kilépett valaki és megfogta karját. — Macquart vagyok. — Nekem azt mondták, hogy maga nem jön... — hebegte ijedten. — Tévedtek. Három ember holnap útban lesz a terep felé. Lorsakoff engem küldött magához. Legyein szíves, mondja meg, hány óra van. Galamb kihúzta az arany zsebóráját. — Egy óra múlt... Macquart körülnézett, azután szó nélkül elvette az órát, és zsebre tette. — Kendben van... — súgta. — Gondolja? — felelte Galamb szomorúan. — Tessék — mondta a másik. — Itt egy doboz S.mon Arzt. És a kezébe nyomott egy dobozt. Nem nagy üzlet. Egy aranyóráért húsz darab Simon Arzt... Legalább Capo- ral lenne... — Viszontlátásra — búcsúzott, és halkan, gyorsan meg azt mondta: — A dobozban tizenötezer frank van... És otthagyta. Halló! Kérem... Jöjjön vissza! De Macquart elment. — Sebaj... Most hogy került ide megint a szökőkúthoz, a tömegbe? És ott van a kis kövér tábornok a nagy .bajusszal... Ennek az arcát többször látta az éjszaka folyamán, amint figyeli... Valaki megérintette a vállát. — Fél kettő. Megfordult. A tiszt volt, aki a villanyokat oltogatta. ha halott van a háznál. Ez mindig bemondja a pontos időt. Szó nélkül követte. A kapu előtt ott á’lt a valószínűtlenül kis autó. Egy motoros babakocsi! A tiszt indított««, ...... Kanyargós utakon haladtak szótlanul, eleinte széles íviámpás útvonalakon,, majd szegényes, elhagyatott külvárosi sikátorban. Megálltak: Kóbor kutvák futottak szét az autó előtt. A tiszt léke- zett és halkan így szólt: — Két óra van... Ez olyan, mint a rádió. Mindig bemondja pontosan az időt. Galamb kiszállt a barátságtalan, éjszakai, elhagyatott tájon és várta a tisztet. Ez becsapta az ajtót, rákapcsolt és otthagyta. Fehér frakkban! A mezőkön! Na, mos jól néz ki. Sehol egy teremtett lélek. A kóbor kutyák lassan visszatértek és kíváncsian körüljárták. ..Nagyon finom kis vicc volt a hadnagy úrtól, mondhatom” — gondolta tanácstalanul. Néhány léoésnvire tőle magányos csőszka!y ba állt. Hopp! Talán itt akad valami rongy, amit felvehet. De mit csinál a ruhája és a holmiia nélkül? Ö csali a menetszózadba akart bekerülni, de ha a felszerelése hiányzik, azért több évi kényszermunka jár. Hű, de nagy bajba keveredett... Nehéz szívvel és rossz szájízzel kinyitotta a kalyiba ajtaját. Belépett a dohos helviség- be és gyufát gyújtott. Aztán ámultán kiáltott fel. Egy pádon szép rendben ott feküdt az egyenruhája, a sapkája, az oldalfogwere és « pad alatt egv pár bakancs, j __ (Folytatjuk)
