Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

gazda módjára Hz új tagsági könyv Felemelő ünnepségek zajlottak le az elmúlt hetekben pártszervezeteinkben. Mintegy hatszázezer kommunista vette át a párthoz való tartozás jelképét, az új tagsági könyvet. A .tagkönyvcsere felemelő, szép alkalom arra, hogy számot vethessünk a múlt tíz esztendő tetteivel és eiedrr.ényeivel, s felmérjük jövendőben! teendőinket. Ha az elmúlt tíz esztendőre gondolunk, jogos önérzet­tel állapíthatjuk meg. hogy a kommunisták nagy család­ja szoros egységben a néppel, helytállt az állandóan meg­újuló feladatok között. Az élcsapat jól vívta a harcot, he­lyessen szolgálta a szocialista társadalom építésének ügyét. Pedig nem volt ez könnyű időszak. Temérdek gond, hely­rehozni való szakadt a kommunistákra 1956 után. A szi­gorú önvizsgálat fényénél a hibák kijavításának eltökélt szándékában nem kisebb feladat várt rájuk, mint a meg­ingott bizalom visszaszerzése, sokak m ^csappant hitének, reményének, teremtő kedvének újjáélesztése. S az a párt­tagsági könyv, amelyet 1957-ben vett kezébe a Magyar Szocialista Munkáspárt tagsága, az évek során a nép irán­ti hűség, a kommunista becsület, a megszerzett bizalom okmánya lett. A rend és az emberséges jó politika megte­remtésének nagy csatáit sikerrel vívta meg a tagság. Az ország gazdasági élete mind jobban fellendült. A gyárak­ban erősödött a termelés rendje, a falu népe véglegesen a szocializmus útját választotta. S ma már termelési ered­ményeit biztatóan növelve, jól választott jövendőjének vallja a közös utat. Megtalálta a helyét értelmiségünk, a tudomány és a művészet alkotó gárdája Is, s ez nem csu­pán az itthoni eredményeken mérhető, hanem a nagyvi­lágban mind sikeresebben hódító szellemi exportunkon is. Egyszóval, a múlt tíz esztendő a gondok, bajok elle­nére is a gyarapodás, a megerősödés évtizede volt. Szép jelkép, hogy az új tagsági könyvek átadása egvben éppen a továbbépítés korszakának kezdetét Is jelenti. Ojabb nagy erőpróbát, amely 1968-ban az új gazdasági irányítási rend bevezetésével állít nagy feladatokat a párttagság és dol­gozó népünk elé. Fölösleges ismételni, hogy mit jelent jö­vendőnk szempontjából az új mechanizmus. Alkotóbb, a kezdeményezésekre, a munkakedvre, a tehetségre Jobban építő, eredményesebb gazdálkodási rend lesz ez. Biztosra vesszük, hogy az lesz, de nem önmagától. A lehetőségeket meg kell teremteni. Űjra nagy feladat vár tehát a kommunistákra, aldk tapasztalatból tudják, hogy a jobbat, az ígéretesebbet is propagálni, magyarázni kell. A már sok nagy csatát vé­gigharcolt kommunistákra vár a feladat, hogy a nyugodt bizakodás légkörét, a felelősséggel átitatott, teremtő ked­vet, egyszóval a jó politikai fundamentumot megteremt­sék. A vállalkozás nagy és merész. Nyílván lesznek fenn­akadások, az új gazdasági rend gyümölcse nem érik be egyik napról a másikra. A nagyobb követelmények, a fo­kozottabb feladatok számtalan kérdést vetnek fel, s ezek­re elsősorban a kommunistáknak kell válaszolniok. A nagy feladatok új csatára hívják a kipróbált gár­dát, amelv mindig akkor mutatta meg, hogy mennyit ér, amikor arra a legnagyobb a szükség. A pártmunkában, tapasztalatokban, emberség dolgában edzett forradalmi had most is készséggel vállalja a példamutatást, az élen­járók gondjait. (K Gy>) Hány ember olvas újságot, jár moxiba9 néx televíxiót ? Okos ezárult tehát a gazda­sági esztendő, s a ter­melőszövetkezetek illetékese: beletemetkeznek a zárszám­adás készítésébe, sőt már egy-két helyen a zárszám­adó közgyűlést is megtartot­ták. A fő döntések meghoza­talának ideje tehát elérkezett. Különös zárszámadás ez az idei. Nagy végtelenekben csa- pong és magán viseli az át­menet jegyeit Azt mondjuk, általában jól tórnak az idén a tsz-ek, job­ban, mint tavaly és ez igaz is. Az átlag azonban erős szélsőségeket takar. A szö­vetkezetek egyik — nagyobb — csoportja jól tudott már élni az önálló tervezés, a mezőgazdaság igényeinek fokozódó kielégítése, a ja­vuló árrendszer lehetőségei­vel, Ezeken a helyeken kö­vér számoszlopok sorakoz­nak a rubrikákban; az em­berek azon törik a fejüket, mire fordítsák a többletet amit megtermeltek, amiért kéményén megdolgoztak. A másik — kisebb — cso­port azonban tavaly is hur­colta mostoha adottságainak átkát, ráadásul még meglá­togatta a fagykár, a belvíz, sőt akadt hely, ahol a víz után az aszály is. Ezeken a helye­ken gond felhőzi a vezetők homlokát, s probléma, hogy miből fedezzék a hiányt. Tudják azonban, hogy (ha ez nem is végleges megoldás) az állam most is segítségükre 6iet Régi emlékeket idéz maga a zárszámadási rendelet is, bonyolultságával, többszörös, —- néha évekre visszanyúló utalásaival, valamint meg­kötöttségével. Ne féltsük azonban a főkönyvelőket, ér­tik ők a dolgukat. Tudják, hogy az új mechanizmus csak január 1-én kezdődött, a szántás pedig egy ezt meg­előző időszakot ölel fel, te­hát kényszerűen átmeneti jel­legű. az új, egyszerűbb és hosszabb időre szóló szabá­lyozás csak majd ebben az esztendőben jelenhet meg. A szakemberek azonban, míg a régi szakasz utolsó számadá­sát készítik, már az új viszo­nyokat figyelik, ezek útját igyekeznek a számoszlopok alakításával egyengetni. |é bből a szempontból ér­demes utalni nem is annyira a hosszú rendelet­re, inkább arra a rövidke közleményre, amely a Me­zőgazdasági Értesítő ugyan­azon számában jelent meg. Ez a néhány sor — a mező­gazdasági és élelmezésügyi, valamint a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank igazgatója nevében — nem intézkedik, nem ír elő sem­mit, csupán figyelmeztet Figyelmeztet arra, amit a szövetkezeti vezetők, a tsz- gazdák is látnak: az idei gazdasági évben, az új me­chanizmus viszonyai között az a tsz boldogul majd job­ban, amelyik nagyobb saját anyagi erőt tud az új célok szolgálatába állítani. Magya­rul, akinek több pénze lesz. A termelés szabadabb, ma­gasabb tiszta haszonnal ke- csegetető lehetőségei magá­tól értetően nagyobb befek­tetéseket, a gazdálkodáshoz nagyobb tartalékokat is kö­vetelnek. A zavartalan ter­meléshez szükséges, hogy a tagok rendszeresen és bizton­ságosan, havonta megkapják részesedésük bizonyos hánya­dát. amihez megint csak pénz kell. A kamatlábak emelé­se, a hitelpolitika új irány­elvei is annak biztosítanak előnyt, aki nagyobbik rész­ben a saját erejére tud tá­maszkodni. — A közlemény — de ma­ga az élet is — arra buz­dítja a tsz-eket, hogy okos gazda és jó üzletember mód­jára tartalékoljanak. Ne ug­rassák előre a személyes jövedelem arányát a felhal­mozás rovására; ne kerges­sék az esetleg erőszakoltan nagy összegeiket az osztásban, mert amit most megfontolat­A KIOSZ Heves megyei titkárságán jelenleg 2075 kis­iparos neve szerepel a tag­nyilvántartásban. Jobbára azoké. akik fi »foglalkozásként gyakorolják szakmájukat, ki­sebbségben pedig — a má­sodállású vállalati, gyári dol­gozóké. Sok is, kevés is ez a szám — mondták a napokban. Az előbbi megállapításnál bizo­nyos „rejtett tartalékokra”, a kihasználatlan. kapacitásra gondoltak, míg az utóbbinál a különféle — nemegyszer ősi — mesterségek „egykéi­re”. a gyöngyösi esemyőkészí- tőre. fésűsre, orvosi műsze­részre, az egri paplanoara, faesztergályosra, vagy éppen­séggel a népszerűbb, ismer­tebb szakmák „foghíjas” gár­dájára céloztak. Nemcsak a kisebb településeken, hanem sok esetben városainkban t* nélkülöznek egyes iparosokat, gondot okoz a háztartási kis­gépek, rádiók, tv-k javítása, a víz- és gázszerelés, a par­kettázás. a cserépkályha-épí- tés. S mert hat éve nem akad cipésztanuló, félő, hogy ma­holnap a lábbelik javítása is problémát jelent Ma még szükség van a tanul kiosztanak, az később még nagyon hiányozhat. Az önállóság nyújtotta számos kedvező alkalom mit sem ér annak, akinek üres a zse­be. S amit most bölcsen tar­talékolnak, az nagyon jól ka­matozhat az első újszerű gaz­dasági esztendőben. Ez a mostani tehát olyan pillanat, amikor bölcs belátás szüksé­ges a közös jövedelem fel­osztásához. A tsz-ek immár szabadon gazdálkodnak anya­gi eszközeikkel és valóban közvetlen érdekük. hogy hallgassanak a jó tanácsra, tartalékoljanak, erőt gyűjtse­nek. M indez nem vigasz a mostoha adottságú, gazdasá­gilag még erőtlen szövetkeze­teknek. Nekik is reményt nyújt azonban, hogy az ed­digi támogatást most is meg­kapják, bizonyos összegeket a nagy versenyből kivonnak és számukra félretesznek. A. jövőben pedig az állam új módszerekkel teszi lehetővé, hogy ők is lébra álljanak, hogy a gondfelhőzte zárszám­adást majd náluk is pozitív mérleg készítése váltsa fel! Földeák* Béla ‘ kisiparosokra, mivel a szö­vetkezetek, vállalatok nem tudnak elegendő szolgálta­tást nyújtani. Ezt, csupán a tavalyi év 85 millió forintos munkája is igazolja. S ami meglepőbb: a magánműhe­lyekben nemcsak a lakosság­nak dolgoztak, hanem álla­mi megrendeléseket is tel­jesítettek! Hat év óta ugyanis Heves megye is kapcsolatban áll a Kisipari Exportra Termelte­tő Irodával, amely köztudo­másúan belföldi vállalatok­kal is szerződik. Ennélfogva kaptak megbízást a megve- belii kisiparosok közül néhá- nyan különböző autóalkatré­szek. kötőelemek — sőt: szi­ták!.— készítésére, amelyek­kel többnyire jelentős össze­gű importot takarítottak meg. NEM KIS DOLOG a me­gyén túlra is eljutni, rangot, elismerést jelent, ha valaki dolgozhat a KETI-nek. Ép­pen ezért gondos felmérés előzi meg a szerződéskötést: csupán az vállalhatja az igé­nyes munkát, akinek ehhez megfelelő helyisége, felszere­lése van, tekintélyes a szak­májában s korábban köz­megelégedésre végezte fel­adatát. S természetesen to­DIÁK­OKTATÓGÉP Az „Ogonyok—2" oktató­gépet a Kijevi Egyetem szá­mi tóközpont jónak mérnökei konstruálták. A gépezet se­gítséget nyújt a diákoknak geometriai, elméleti-mechani­kai, anyagellenállási, elektro­technikai, grafikai feladataik megoldásában. A „pedagógus-gép” a kö­vetkezőképpen működik: ha a diák nem tudja önállóan megoldani a feladatot, meg­nyomja a megfelelő gombot, s a fénytáblán megjelenik a szövegmagyarázat Ez tájé­koztatást ad a feladat további megoldásáról, meghatározza a megoldás módszerét és a szükséges szakirodalmat. Ha ez sem elegendő. a gép rajz­ban ad magyarázatot A tananyag csupán aktív tanulás útján marad meg jól az emlékezetben, amikor az ember nemcsak egyszerűen átnézi a kész megoldást, ha­nem maga keresi meg. A gép az aktív tanulás ilven mód­szerére szoktatja a diákot. A kővetkező lépést csak akkor „súgja” meg, amikor minden megelőző műveletet elvégzett a diák. A megoldás helyessé­gét csengőszó jelzi. Az új gép nagy sikernek örvend a diákok körében. vábbra Is szem előtt tartják, figyelik a mestert: ellenőrzik a minőséget a határidők be­tartását mert legközelebb csak az jöhet számításba, aki minden követelménynek meg­felel. Dr. Nagy T^ajos, a megyei Iparigazgatási felelős 10—15 állandó KETI-st emlegetett,« az elmúlt évet tekintve hoz­závetőlegesen másfél millió forint értékű munkáról be­szélt. Szokatlan volt tőle hallani, hogy általában zök­kenőmentesen teljesítik a vállalati megrendeléseket, nincs különösebb panasz az anyagellátásra. Igaz, hogy gyorsan hozzáfűzte ehhez azt is. hogy véleménye inkább a régebbi időkre vonatkozik. A legutóbbi hetekben ugyanis váratlan meglepetésben ré­szesültek: megkapták az el­ső exportlehetőséget, ám a hozzávalókt ma is várják.,. KÜLFÖLDRE — első al­kalommal — 4500 darab fény. csőarmatúrát készítenének, miskolci társaikkal együtt se­gítenének a nyírbátori Vas- tömegcikkipari Vállalatnak. Ha azonban később sem jön az anyag, maradnak tovább­ra is a hazai piacokon. Gy. Gy. Az UNESCO és a népmű­velés szakemberei nem szűnő gonddal állították össze a vi­lág népeinek szellemi fo­gyasztását. Magyarországon minden ezer ember közül — gyermeket, öreget beleértve — 164-en olvasnak újsó’ot, 198-nak van rádiója és mint­egy 10-nék van televíz:ója. Ezer magyar évente 3400 ki­logramm újságpapírt forgat, olvas és használ el. (Ezzel megelőzzük az olaszokat, a portugálokat, a románokat, a görögöket, a jugoszlávokat • a lengyeleket is). Ez azt je­lenti tehát, hogy egy em­berre nálunk egy esztendőben 3,4 kilogramm újságpapír esik. A mozik dolgában sem ál­lunk rosszul: ezer lakos éven­te 14 alkalommal m“®-' r<w. ba. Az európaiak közül a Német Demokratikus Köztár­saság. Lengyelország. Bulgá­ria, Csehszlovákia lakóival mi vagyunk a leghívebb film­nézők Kisiparosok 85 milliója □ Régi szakmák „egykéi** □ Mi lesz az első exporttal PINTÉR ISTVÁN S 3T” S •% ■ VT * W CT-^J ■ -W m> .gtBSBHEirtlRMY Lelkii^mereH konfliktus németül . i. Miközben legbizalmasabb hívei, i \ az Ostenburger-különítményesek a parla­ment környékét és a parlamentet meg- ■ szállva tartják, hogy kormányzóvá vá­lasztását biztosítsák, Horthy ott áll a kül­döttség előtt és csodálkozik, hogy'kormány- > zóvá választották. Mintha halvány sejtelme sem ienne arról, hogy kerek három hón»ron keresztül a nemzetgyűlési választásokon tel­jes erővel folyt érdekében az agitáció, mint­ha sohasem hallott volna a katonaság által megszervezett városi és megyei törvényható­sági íeliralözönről, amely az ő kormányzóvá választását követelte és amelyet a katonai cenzúra alatt működő sajtó naponta közölt. Mintha Ostenburg Gyű'a valami játékos csínytevése lenne, hogy különítményével kö­rülveszi a parlamentet és tisztjeivel meg­szállva tartja az üléstermet és a. folyosókat. Ilorihy úgy tesz, mintha minderről nem tudna semmit, s mindenen csodálkozik. De néhány perces kapacitálás után már tudja „mivel tartozik a nemzetgyűlésnek”, haj- lai'u-3 a küldöttséggel elmenni a par'ament- . be, hogy személyesen közölje a nemzetgyű­léssel elhatározását. A különítményes tisztek sorfala mellett vonul be a parlamentbe. Még nem az ülés­terembe, dehogy. Tárgyalni kezd a nemzet- gyűlés és a pártok vezetőivel. Egyre csak azt ismételgeti, amit a Gellért Szállóban már elmondott. Csodálkozik. Ö igazán nem szá­mított arra, hogy kormányzóvá választják meg. A nemzelgyűlés tisztikara, élén Ra- kovszky István elnökkel, és a pártok vezetői úgv tesznek, mintha elhinnék a fővezér ur méltóságát nagyon meglepte, hogy őt válasz­tották kormányzóvá. Kérlelni kezdik, vál­lalja el a kormányzói méltóságot, akármi­lyen nehezére is esik. Horthy németre fordítja a szót, magya­rul ki sem tudja fejezni, hogy milyen lelki­ismereti konfliktusban vergődik: mint ka­tonatiszt, felesküdött a királyra, de ha most elfogadja a kormányzói tisztséget, akkor most új esküt kell tennie az alkotmányra és a nemzetre, mi lesz, ha a kettő összeütkö­zésbe kerül? A politikusok erőt véve idegességükön, kénytelen-kelletlen részt vesznek a komé­diában és igyekeznek Horthyt megnyugtat­ni. Magyarázzák, hogy nem lehet mit tenni, az antant nem járul hozzá a király újbóii trónra léréséhez., s különben is. a nemzet nehéz helyzetben van. s abból csak olyan avatott kéz, mint a Horthyé. emelheti ki. Erre aztán Horthy „lelkiismereti konflik­tusa” is megoldódik, s tekintetbe véve, mi­lyen nehéz helyzetben van a nemzet, közűi a Ház egyik különtermében összegyűlt vezető politikusokkal, hogy hajlandó föláldozni magát, de az áldozathozatalnak feltételei vannak Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnö­ke leül az íróasztalhoz, tollat ragad és ezt mondja: — Diktálja ön a követeléseit.’ A parla­ment teljesíteni fogja azokat. Horthy diktál. S most kibújik a szög a zsákból: elfogadja a választást, ha kiterjesz­tik a kormányzói jogkört, ha ugyanolyan jo­gok illetik meg majd őt Is, mint a királyt, ki­véve a nemességadományozást és a legfőbb kegyúri jogokat, vagyis megkapja a házfel­oszlatás jogát is, amelyet már előzőleg köve­telt Beniczkytől de a kormányzó személyé­nek megválasztása előtt megszavazott 1920 évi I. törvénycikkből még kimaradt. A pártok vezetői jegyzőkönyvet írnak alá, amelyben ígéretet tesznek: revízió alá veszik az 1920. évi I. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyekkel Horthy elége­detlen. Az 1920. évi XVII. törvénycikkben aztán a par1 a ment ki is terjeszti a kormány­zónak a Ház-feloszlatással kapcsolatos jo­gát, a törvények visszavetésével kapcsolatos jogát, kegyelmezési jogkörét és háborús ve­szély esetére biztosítja számára, az ország- gyűlés és a kormány utólagos jóváhagyása mellett, a hadseregnek az ország határain kí­vüli alkalmazását. Ezután már nincs akadálya annak, hogy Horthy Miklós díszes tengerészegyenruhájá- ban bevonuljon a nagyterembe és letegye 3lL esküt. — Én, Horthy Mik1 ős, Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az Hő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek. törvényeit, régi jó és helyben hagyott szo­kásait megtartom és másokkal is megtarta­tom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói tisztemet az alkotmány értelmé­ben a nemzetgyűléssel egyetértésben a fele­lős minisztérium útján gyakorolom és min­dent megteszek, amit az ország javára és di­csőségére igazságosan megtehetek. Isten en­gem úgy segéljen! A kormányzóvá vedlett tengerésztiszt ez­után mindenesetre beköltözhet a budai Vár­ba, a magyar királyok egykori rezidenciájá­ba. 6 ezután felesketteti magára mindazokat, akik azelőtt a királyra esküdtek. Húsvétkor a nemzeti hadsereg a Vérme­zőn díszszemlét tart. ünnepli fővezérének kormányzóvá választását. A kaszárnyákból hosszú sorokban, trombitaharsogás közepet­te vonulnak a darutollas csapatok a hely­színre. A körös-körül felállított tribünökre csak meghívóval lehet bejutni. Ott szorong a főváros színe-virága, grófok, hercegek, gyárosok, törvényhatósági bizottsági urak, vagyis mindenki, aki ebben a világban szá­mít. A felsorakozott csapatokkal szemben Pál­mákkal, díszcserjékkel, zászlókkal ékesített díszsátorban tábori oltár. Mellette helyezték el a miniszterek az antant misszió tagjait, a nemzetgyűlési képviselőket és egyéb előkelő­ségeket. Ott van Simonyi-Semadan minisz­terelnökkel (ő Huszár Károly utóda) az élén csaknem a teljes kormány. A díszsátortól balra egy magas gépkocsiban Horthy Mik- lósné ül a lányával, Paulával, egy másik ko­csiban a kormányzó két süvölvény karban lévő fia. István és Miklós kan helyet. Mag­dolna hiányzik már a családból, 1918-ban torokgyíkban meghalt. Az egész elhelyezés királyi szemlére emlékeztet, — a legfőbb he­lyei most n°m a király, hanem a Horthy- család tagjai foglalják él. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents