Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-10 / 7. szám

I Szinkronban a világpiaccal A VlliATI Európában Aki könnyen, jól akar élni — legyen beteg ? Körkérdés a szövetkezeti táppénzesek ügyében Köztudott; ha mostaná­ban a földműves embert betegség éri, éppúgy elmegy a körzeti orvoshoz, mint a munkás. Az orvos őt is táp­pénzes állományba helyezi s erre az időre a termelő- szövetkezet fizeti. Ez igen nagy anyagi terhet ró a kö­zösségre. Sok gondot okoz az ellenőrzés, az a tény, hogy vissza is élnek vele. Amikor az egyik szövetke­zeti gazda felvette 3500 fo­rintnyi táppénzét a közös kasszából, azt mondták a többiek: „Ezek szerint, aki jól akar élni és könnyen .., az legyen beteg”. Mert kö­zülük sokan munkával sem kerestek annyit, mint emlí­tett társuk a betegségével. Vitatják szerte a megyé­ben ezt a kérdést. javasla­tokat adnak, megoldást sür­getnek, ez tűnik ki a meg­kérdezett bodonyi, síroki. lesenyö'elki. dormándí kö­zös oazd'rsár’ok vezetőinek, tanyainak véleményéből is, akik a következő válaszokat adták ez ügyben. 1. Mi okozza a legnagyobb gondot? — A betegek nagy száma. És az, hogy ellenőrzésük nincs megoldva. Míg ugyanis a be­teg ipari dolgozó hetente kö­teles felülvizsgálatra jelent­kezni a főorvosnál, addig a szövetkezeti tag csak négyhe­tenként. — Ahogy öregedik a tag­ság. úgy szaporodik a táp­pénz. Most éppen a tevve- aelt duplájánál tartunk. — Sokan kihasználják, hogy nem az SZTK fizeti a táp­pénzt, hanem a szövetkezet. — Látják, hogy a táppén­zes „beteg” sok esetben ka­szál, töri a háztáji kukoricát, aztán felveszi a pénzt, a hó­nap végén. A többiek csak zárszámadás után jutnak a forinthoz. Akik dolgoznak 2, Mennyi terhet rá a táppénz a szövetkezetre? — Előreláthatóan meg kell tízszerezni miatta a szociális alapot. — Nem lesz elég, amit év elején szántunk rá, „viszi az amúgy is kevés munkaegysé­get’. — Tavaly is sok munka­egység ment el a betegek se­gítésére. Az idén duplája se lesz elég. — Háromszorosát viszi el a szociális alapnak. Ez a mi kis tsz-ünknél is 80—100 ezer forintot jelent. 3. Ezt a hatalmas terhet jogosan hárítják-e a közös­re, vagy akadnak táppén­zesek, akik visszaélnek helyzetükkel? — Amikor a szociális bi­zottságai ellenőriztük a be­tegeket. bizony akadt olyan is, akit éppen gerendacipelés közben találtunk. — Hetente elkérjük a ren­delőből, kiket írtak ki táp­pénzre. Aztán megkérjük a brigádvezelőket. hogv figyel­jék őket. Visszaélés? Különö­sen fizetés utón sok a „be­teg”. Aztán ' cyyiket-másikat ott találtok a Torna mentén horgászni. Táppénzen. — Sokan bejelentik, hogy nem bírják .« f'zikai munkát. Kiíratták magukat, aztán mennek kukoricát tömi. ré­szébe cukkorrépát szedni... A háztáji munkát nem is számítva. Mert nincs megfe­lelő ellenőrzés. ■— Akadnak, akik végig ki­élvezik a táppénzes időt. A makkegészségesek is csak akkor jelentkeznek munká­ra, am'kor már nem tudnak újabb orvosi igazolást szeret­ni. Persze, a többség becsüle­tesen munkálkodik, nem re­ceptek, orvosi igazolások után futkos. — SZTK-ügyintézőt kell be. állítóni. Fizesse a tsz oda a biztosítási díjat, úgy mint az ipari üzemek, az SZTK el­lenőr’zzen és ők fizessék a táppénzt is. ne a tsz — A szomszédos termelő­szövetkezeteknek kellene kö­zösen fogadniuk egy ellen­őrt. Idegent, „aki nem, ha­ragítja magára a rokonságot”. Aki meg merj mondani, „bá­tyám, maga csal. a közösség pénzén élősködik, holott nem is beteg”. Megérné ez a termelőszö­vetkezeteknek. esetleg segít­hetne a területi szövetség is ezeken a gondokon. ★ Ügy véljük, érdemes fon­tolóra venni ezeket a ja­vaslatokat, különösen az utóbbit, hogy csökkenjenek az ebből adódó anyagi ter­hek és a szövetkezetek tag­sága ne érezze, hogy amig ők becsületesen dolgoznak, rovásukra mások, kihasz­nálva a laza ellenőrzést, „betegként” könnyen és jól akarnak élni. Kovács Endre A VILÄÖttACON tangót, tekintélyt szerezni, márkás névre szert tenni, s azt meg­tartani sohasem volt köny- nyű, egyszerű. Magas a mér­ce, óriási a konkurrencia, nagy a választék, sok a ve- télytárs. Mindig Is így volt, de nap­jainkban. a technika századá­ban különösen nehéz helyt­állni a nagy „vi’ágbörzén”. kis öröm, s büszkeség: a helytállók közé tartozik a Villamos Automatikai Inté­zet egri gyáregysége is. Euró­pa szinte valamennyi orszá­gában, Keletén, Nyugaton is­merik s keresik az egri gyár berendezéseit . A rang tehát már megvan, kivívta a gyár nagyszerű kol­lektívája. s minden bizony­nyal tovább népszerűsítik, öregbítik majd az Őszi Ven­cel igazgató asztalán felevő tervek, elképzelések, amelyek újabb nemzetközi sikereket, ered mérgeket „jósolnak” az egri gyárnak ... — Igyekszünk,, s mindent elkövetünk, hogy így le­gyen. Lehetőségből nincs hiány. Itthon é3 külföldön évről évre nagyobb a keres­let gyártmányaink lránt. Az alkalmat nem szalaaztjuk el... — A számokból következ­tetve: a tavaly? évhez viszo­nyítva az idén lényegesen szerző) 1358-ban. az első Gu­lyás (G. István irodalomtör­ténész) pedig 1867-ben szil- j letett, noha a fa megmunká­lása, a juhr.yájak. gulyák őr­zése már évszázadok óta ép­pen elég sok embert foglal­koztatott. Mai leggyakoribb vezeték­nevünknek. a Kovácsnak 42 viselője szerepel a lexikon­ban, de közülük is csupán négyen éltek már a XVIII. században (a „legidősebb”, az 1700 körül született K. János mérnök és térképész egyéb­ként még Fabricius el önevet használt) — a többiek a XIX. és a XX. század szülöttei. A XVIII. század másik legel­terjedtebb foglalkozás-neve — amennyiben ezt foglalko­zásnak tekintjük — a Kato­na. A lexikon összesen 12 ilyen nevű személyről em­lékszik meg, s közülük ugyancsak négy a XVIII. szá­zadi. nagyóbb feladatok előtt áll­nak ... — Hogy mást ne mondjak: az elmúlt éves tervünk S0 millió forint volt Az idei nem kevesebb, mint 150 mil­lió forint. Jelenleg 500 dol­gozónk van, de ebben az év­ben a létszám 800 fölé emel­kedik. Az átázáshoz megfe­lelően előkészültünk, sokol­dalú. részletes terveket ké­szítettünk. — HA MÁR SZÓBA KE­RÜLT az elmúlt esztendő, hogyan sikerült? — Több mint tízmillió fo­rinttal teljesítettük túl éves tervünket. Nagvon szép, je­lentős megbízatásaink voltak. Mi készítettük a Borsodi Érc­előkészítő vezérlőpultját, a szegedi szabadtéri sztópad vi’ágítását irányító berende­zést, a Tisza szederkényi Ve­gyiművek villamos automa­tikai berendezéseit. — Merre exportáltak? — Nehéz lenne valamennvi országot felsorolni. Egjsze- rűbb, ha azzal válaszolok, hogy az exportra gyártott magyar szerszámgépekhez is készültek üzemeinkben ve­zérlő berendezések. Ezek a gépek a világ szinte vala­mennyi országában megtalál­hatóak. — Eredményesen zárták tehát az elmúlt évet, de va­jon mit hoz 1968? — Reméljük, újabb sikere­ket. Nyugodtan kijelenthe­tem, hegy az új gazdaságirá­nyítás bevezetése számunkra nagyon is előnyös lesz. Fix belföldi piacaink vannak. Dolgozóink fiatalok, értik, szeretik munkájukat. Ügy ér­zem, joggal bizakodunk. — Milyenek az 1968, évi üzleti kilátások? — CSAK BÍRJUK kielégí­teni. Lengyelországnak kü­lönböző alkatrészeket, Cseh­szlovákiának ózonfejlesztő berendezéseket készítünk, va­lószínű, hogy a pilzeni sör­gyárban szerelik maid fel. A Szovjetunió vezérlő berende­zéseket kér, és ugyancsak szovjet megrendelésre ké­szítjük azokat a csirkeko- pasztó sorokat, amelyek le­vágják, megtisztítják a ba­romfit. Jugoszláviának ózon­fejlesztő berendezéseket és fényújságot készítünk. Per­sze még nagyon az év elején vágyunk, áz elmöndották fel enyésző része a 150 milliós éves tervnek. — Apropó: fényújság, ta­valy éppen ön javasolta, hogy Egerben is szereljenek fel egyet. — Az Egernek szánt fény­újság már elkészült. Rajtunk semmi sem múlik. A világpiaci rangot tekint­ve a kívülállók, az idegenek joggal gondolhatják, nogy a modern irányító, vezérlő be- r<—-d^zks^k egy korszerűen felszerelt, nagy mtórhan ké­szülnek. Pedig nagyon is el­avult, korszerűtlen üzemek­ben valósulnak meg a bonyo­lult tervek... — Nemsokára lényegesen jobb körülmények kö2t dol­gozunk. 50 millió forintos be­ruházással új gyárunk épül. Nemcsak a VILATI egri gyáregységének dolgozói ké­rik, a népgazdasági érdek is ezt kívánia: jó lenne, ha a gyár építőié, az ÉVM Heves rreeveí Állami Építőipari Vállalat megkülönböztető t figyelemmel törődne a gyá r énftés*vel. A határidők el­csúszása milliós veszteség' két okozhat a népgazdaság­nak. — Ön az utóbbi időbe?! több országban is iárt. N - volt utazásának a célia? — SÍAKM^J TAPASZTA­LATSZERZÉS, érdeklődé, tájékozódás. Varsóban eg?’ színpad világítását irányi* > berendezést tekintettem mé? Csehszlovákiában szakembe­rekkel találkoztam, Moszk­vában pedig részt vettem azon a kiáll-'táson, amelyen mi is bemutattuk termékein- két. Ha valaha, most ne * gyón is szükséges, hogy szinkronban álljunk a világ­piaci követelményekkel, ige­nyekkel. — Ügy hallottuk, nagy si­kere volt a VILATI moszk­vai kiállításának? — Igen, több mint kétezc szakember tekintette meg. A szoviet szakemberek elisme­rően nyilatkoztak betende zéseinkről, amelyek szerir- tűk is világszínvonalon áli­nak ... A VILATI egri gyáregysé­ge meghódította az európs piacot. Egy kitűnő, alkotó élelmes kollektíva áll a szép sikerek mögött. Koós József Melyik a „legrégibb foglalkozás’'? 4. És ml a büntetése az ál beiéinek? — Megszidjuk. Két esetben elvontuk a táppénzt is. —■ Háromszor volt fegyel­mi ez ügyben és írásban is , figye' meztettük a táppénz­csalókat. — Nálunk nem nagyon volt még példa a büntetésre Ok? Az leit volna, de hát... — Nálunk nem volt levo­nás. Nem haragíthatjuk ma­gunkra a falut. És még nem találtunk olyan embert, aki ilyen ügyben hajlandó lenne szidatni magát. 5. Milyen megoldást ja­vasolnak? — Központilag kellene megoldani... saját erőből nem megy. — Jó lenne, ha az orvos másodállásban elvégezné az ellenőrzést, mert a falubeli nem vállalja. A magyar családi nevek­nek számottevő része — amint ez tapasztalatból is közis­mert —, valamilyen foglalko­zást jelöl. S bár ezek a fog­lalkozások szinte kivétel nél­kül igen-igen régiók, már a középkortól kezdve elterjed­tek. családnévként többnyire csak 100—150 éve használa­tosak. Legalábbis ez derül ki — érdekes „melléktermékként” — a Magyar Életrajzi Lexi­kon nemrég megjelent első kötetéből. Bár a lexikon anyaga körülbelül ezer évet, s mintegy 30 nemzedéket ölei fel, a már évszázadok óla gyakori foglalkozások család­névként többnyire csupán a múlt századtól tűnnek fel. Az első „híres” Asztalos (A. Já­nos ügyvéd és baloldali po­litikus) 1822-ben, a két „első’ Ács (Á. Károly költő és Á. Zs’grr.ond műfordító) 1824- ben. az első Juhász (J. Ala­dár zongoraművész és zene­PIN'TÚ R ISTVÁN S ■MÉGSEM LETítIRÁLY m „Ilii maradok IV. Karolylioz” Horthy — az „alkotmányos rendezés” időpontja közeledvén — hívatja Prónayt, s a másik különítményes vezért, Ostenburg Gyulát, s meghagyja nekik: századukat sür­gősein fejlesszék zászlóaljnyi erejűre, mert szükség lehet rájuk a közeljövőben. Prónay- val arról is tárgyal, hogy királlyá válasz­tassa-e magát, nádorrá, vagy kormányzóvá. — Sokan szívesen látnának egy nemzeti királyt, Horthy Miklóst! — jelenti ki Prónay. — Nem — rázza meg Horthy a fejét. — Én hű maradok IV. Károlyhoz. Ö az ország törvényes királya. Más királyról, mint ő, szó sem lehet... Én legfeljebb a kormányzói tisz­tet vállalom. önmaga királlyá választása Horthynak még ilyen körülmények között sem sikerül­hetne. Teljesen reális azonban, hogy — mi­vel ő csak IV. Károly királyságába egyezne bele, ezt viszont ellenezné az antant —, az országból király nélküli királyság váljon, élén Hórthy Miklós kormányzóval. A Hu- nyad ak példáját már Szegeden is emleget­ték. S a számítás be is válik: az antant bu­dapesti képviselői közük: sem IV. Károly, sem más Habsburg semmiféle címen nem kerülhet az ország élére, „valamelyik kiváló magyart” válasszák meg államfőnek. „Kiváló magyar” csak egy van: Horthy Miklós, akinek értékelt a különítményesek fegyverei bizonyítják. Igaz, akadnak, akik más megoldást keresnének, de ezeket Hor­thy néhány nappal a nemzetgyűlési válasz­tások után, még az új parlament összeülése előtt, hadparancsban figyelmezteti: nem tűr kormányalakítást, semmiféle politikai ma­nővert add’g, amíg őt kormányzóvá nem választják. „A nemzeti hadsereg és karha­talmak fegyelme és hazaszeretete biztosíté­kul szolgál nekem arra — fejezi be legfőbb érvével —, hogy feltett szándékomat minden körülmények között keresztülviszem.” Aki eddig még vonakodott volna tudo­másul venni, hogy Horthy Miklós kormány­zó lesz az államfő, most már végképpen f el­hagyhat a töprengéssel. Csak az marad hát­ra. hogy a kormányzói intézményen gon­dolkozzanak. A nemzetgyűlés még nem ült össze, de a belügyminisztériumban már ké­szítik az 1920. évi I. törvénycikket, amely megteremti a kormányzói tisztséget. Horthy ellátogat a belügybe, Beniczky Ödön bel­ügyminiszternél átnézi a törvényjavaslatot, s mint jövendő kormányzó, elégedetlen a kormányzói jogkörrel. Követeli: az államfőt illesse meg a par­lament elnapolásának és feloszlatásának, a parlament által elfogadott törvények úl tár­gyalásra és határozathozatalra való vissza­küldésének joga is. hiszen azok a k'rílyt is megölették. Ben czky a második követelést hajlandó tel'esíteni. de a ház felnszl'-’tási joga iránti kívánságnak vonakodik eleget tenni. Horthy dühösen távozik, ö a katonai hatalom mellett a teljes politikai hatalmat is meg akarja szerezni, s szándékából nem enged Gondot jelent számára az is, hogy IV. Károllyal is számolnia kell. Az ex- király Svájcban él száműzetésben. Mivel az ország államformája még rendezetlen, a ki­rály tulajdonképpen bármikor hazatérhet, s elfoglalhatná trónját, vagy legalábbis be­jelenthetné trónigényét. Horthy ügyesen manőverez , Svájcba, IV. Károlyhoz küldi megbízottját. Azt üzeni a Habsburgnak: az ő kormányzósága ide glenes, a királyhoz való hűsége töretlen, IV. Károly híve volt. az is marad haláláig, de a király trónra ültetésével meg kell várni a békekötést. IV. Károly megköszöni a hűséget, s azt üze­ni vissza: egyetért hűséges alattvalójának elképzelésével, a maga részéről is támogatja kormányzóvá választását. A nemzetgyűlés két nagy pártjában, a kisgazdapártban és a kereszténydemokrata pártban ugyan akadnak, akik tiltakoznak Horthy megválasztása ellen, de még a kor­mányzóválasztó ülés előtt rá kell döbben- n’ük, hogy sok választásuk nem lehet. Azoknak a kereszténypárti politikusoknak, akik a 74 éves Apponyi Albert grófot akar­ják kormányzónak. Apponyi levélben maga magyarázza el: neki nem áll rendelkezésére karhatalom, csak Horthynak, s ha nem akarnak polgárháborút, akkor a fővezért kell megválasztaniuk. A levelet Huszár Károly miniszterelnök olvassa fel a párt értekezletén és hozzáfűzi: — Megértem a felháborodástakat. de ve­gyétek tudomásul, hogy ha holrap nem Horthyt választjátok kormányzóvá, szét fogják verni az egész nemzetgyűlést... 1920. február 29-én este Horthy M'klós a Gellért Szállóban foyad’a Ostenburg Gyu­la jelentését Az őrnagy jelenti, hogy min­den előkészület megtörtént, mm den rend­ben lesz másnap. A fővezér azzal a bűn­tudattól hajtja álomra a fejét, hozy ébren szőtt álmai a következő napon brielrisodn-’k. A parlament ülésére, a kormányzóválasz­tásra igyekvő képviselők csak az Ostenburg- különítmény adta katonai kordonon keresz­tül, a legszigorúbb igazoltatás után juthat­nak be az épületbe. Az eligazítás körül valami h’ba történ­hetett, mert Vass József képviselőt fél 11 óra tájban a katonák eltessékelik a kép­viselői bejárattól. — Mi az oka. hogy a rendes képviselői | bejáraton nem lehet közlekedni? — kérdezi f megszeppenve Vass József. — Nem tartozunk magának válasszal. Különben pedig, ha tényleg képviselő, jus­son bs az épületbe, ahogy tud. Vass József egy másik bejáraton mégis­csak bejut a kormányzóválasztásra, báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter azonban kinnreked, ö a miniszteri bejáraton próbál bemenni, de katonák áll iák útiát. Korány' odahívja a parancsoló tisztet, s igazolja ma-, gát. mint nv.niszter. A tiszt vállat von: — A katonaság azt a parancsot kapta, hogy senkit, legyen az Magyarország mi­niszterelnöke is, ne bocsásson be... A kormányzóválasztási kérnéd'a nem tart sokáig. Körülbelül 150 felfegyverzett kato­natiszt sétál a parlament folyosóián. sőt íel- fegvverzett tisztek vannak még az ü'^ste- remben is. A jelenlevő 141 képviselőből 131 szavaz Horthyra. Az altengemagy, aki mindezt maga rer- deztette, meglepetést színlel, amikor a Gel­lert Szállóban felkeresi a Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök vezette parlamenti küldöttség, hogy felkérje- méltóztassék át­fáradni a parlamentbe, a kormányzói eskü letételére A fővezér kiöltözködve, pornódé­tól fénylő hajjal, legszebb tengerész dísz- egyenruhá iában várja a delegációt, de a fe­hérvári püspök szavai után mégis azt mondja: — Engem egészen váratlanul ér az egész dolog. Velem sem a miniszterelnök sem más felelős politikus nem beszélt arról, hogy esetleg engem jelölnek a kormányzói tiszt betöltésére, és é:: erre egyálta’ű nem szá­mítottam... futjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents