Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

Elindult Egerből". Vázlat- Debreczeni Józsefről f ItZAKONTI KAROLYI Szonett harmata balzsamír, Gondolat kelyhe: kegyszer Anyám éneke: anyanyelvem Megtanullak-e egyszeri Vagy végzetem talán, hogy véled Rajongó harcom hasztalan harcolom, C ágy némulok el majd húszezer Szegény szavammal gége­porcomon... 1*7 fejezi be Anyanyel­vűn c. versét Mottó]* le­hetne ez * pár sor égési munkásságának Is, hiszen • néhány sorban nemcsak Debreczeni József * kifeje­zésért, a költészet eszközé­nek birtoklásáért, a nyelvért vívott szakadatlan küzdelme van bezárva, hanem minden korok minden költőjének örök problémája Is. A hat­vanadik évén túllépő ember készít mérleget pályájáról: Töbt voltam-e a nyájnál, Jobb-e 7 Termettem-e életre egy magot7 Mát nem tudom. Hová ezüst dob be, Megmondják holnap majd a csillagok. DEBRECZENI JÓZSEF; Plettsta önéletrajzát fejezi be ezekkef a szavakkal. Eklé­zsiája egy tébolyult kor volt, „a szenvedés, Auschwitz hi­deg krematóriuma avatta va­lóban költővé". Budapesten született Gyen- mekkorát Egerben es Debre­cenben töltötte. Egyetemeit nem fejezi be, újságíró lesz. A Tanácsköztársaság bukása után a jugoszláviai magyar Irodalom lelkes szervezője, a szabadkai Napló szerkesz­tője. a szerb-horvát költészet hivatott tolmácsolója. Első könyve 1923-ben jelenik meg. Az 1928-ban kiadott, Szente- leky Kornéllal közösen szer­kesztett Bazsalikom antoló­gia, amely a modern szerb költészet első átfogóbb meg­szólaltatása, Jelentős állomás a két nép kulturális kapcso­latainak történetében. 1933-ban, amikor sor ke­rült a tervszerű jugoszláviai magyar könykiadásra. Jovan Ducic „Almok városa” c. útleírását fordítja sikeresen. Nemsokára újra Budapesten találjuk. Az Ünnep szerkesz­tője. A háború alatt Ausch­witzba kerül. A felszabadu­lás óta Belgrádban él Nemrég válogatott kötettel Jelentkezett az olvasók előtt. A Dal legyen a jel c. kötet nemcsak megjelent kötetei­nek anyagából nyújt váloga­tást, hanem eddig kötetben még nem közölt verseket I» tartalmaz. Versei költői útját Illusztrálják. Emberi és költői életútja elválaszthatatlan egymástól. Egy megpróbálta­tásokkal teletűzdelt élet min­den szépsége és kálváriája. Kötete nemcsak a vajdasági Irodalom, hanem napjaink magyar költészetének is je­lentős színfoltja. Verseiben az éjszaka váltakozik a nap­palokkal. Álmában apja asz­talosműhelyében Jár, ahol apja a „csillagok bordáját” gyalulja. Ki húsz éve halt kínhalált az úrba. Ott felhárongyot mártott politúrba S ragyogni kezdtek mind a csillagok!... Gyermekkora boldog szín­helyeit Idézi, az egri hóstyá- kat járja, a debreceni Nagy­erdőn csatangol. Mostani lakóhelye Belgrád a „hegyes­völgy es, furcsa város", amelynek utcái Egert Idé­zik... Kovács Béla LÉVAI és az ezredes EGRI ÁLOM Az egri hős tv át látom néhanapján 8 hol hegynek baktatnak közök* Ott ténfergck a vén Egerben, Ott, a szőlőskertek között. Gyerekkorom hóstyáján járok, Dobó, Gárdonyi jön velem. Tündér Fger, de szép is voltáli Csupa óbor, csupa történelem!... A vén főtéren szép voltál, patak; Tenger volt Ilyen kiskorába; Muskátlis házak közt siettél Reggel vélem az iskolába. Szelíd hegyed: a zöld Eged virrasztóit, Az alkonyat, mint szűzlány pirult 6 a várbástyán holt kürtösök porajkán Ilyenkor felharsant a múlt... Dobó vigyázó lépte dobbant, Mekcsey aknát neveltetett; Az asszonyok főzték a szurkot, Oolvób>«t szedi"lt a gyerekek. Mesemondó várbeli eslék! Szakállas ágyúk, omló, vén falakt Szép volt gyereknek lenni közietek A csipefátylas egri ég alatt. „Egri csillagok” csodáin andalognl Dobó szablyáját megbámulni itt És iskolába menet, az. utcá i Mcgstivcgclnl néha Gárdonyit. Rég láttam őket. Emerre-arra Dobált azóta a ladik A hegyrenéző, öreg utcák mégis Elérnek ide mind, a szivemig. Ma Is. Itt Bclrrád zajában. Hol Idestova hullok, pusztulok, Egerbe visznek vissza néha A sebesröptű férfllusztrumok. Az utcáik Itt Is hegynek futnak, Kalóz.hadnak ez Is ingoványt Mind emlékeztető Egerre: Hogy férfi Itt is egy Jutott ezerre 8 a férfi melllett ott harcolt a lány! ÁGOSTON IMRE; Egybevillant mosolyunk nem Is tudom már mikor vagy velem akkor-e mikor kezünk összeér vagy amikor szomjas szemünk közé belopja magát a nagy messziség most már a nap csak aranyat szitál a felhők tánca szemedből ragyog villám vakít az éjbe ostorán színesen minden fényt neked adok nem érzem már a zúgó zivatart nem vájnak csontig szikkasztó szelek viharban égő csipkebokrom vagy és karmatcseppben reszket a szemed nincs nappal éjjel csupa fényözön sugarán ugri-bugrál a derű az égbolt messzehangzó dalba fog mint csillag-ékes csodahegedű azt sem tudom már én vagy te vagyok vagvok-e vagy vagyunk-e te meg én csak úszom-úszunk fénytfvó szemünkben egybevillant mosolyunk tengerén — Na, kérem, Bakács, a memoritert! Tíz óra múlt öt perccel. Ennyit szokott késni. Ennyi Időt adott a diákoknak, hogy elcsendesedjenek a padokban a tízperc után. Már tudták. Jól tudták hogy öt perc zsi- valy még lehet, de aztán né­ma csend. Akkor jön 6. Be­teszi maga mögött a terem ajtaját, felmegy e katedrára, kinyitja az osztálykönyvet Ha nyugton ülnek, csendben, nincs semmi baj. De ha nem tartják be a szabályt, akkor jaj nekik. Akkor nincs ke­gyelem. Mindig betartották. Tíz óra öt. Feleié* ábécé szerint Ismerik a módszert, készülnek. Tehát Bakács! Vele mondja, magában: „Aurea prima sata est Betas, quae vindlce nullo, Spante sua. sine lege fi dem rectumque colebat. Eres, száraz bőrű keze a könyvön. Ovidius. Ez a mai anyag Tíztől tizenegyig. A szoba csendes; dohog a tűz. Lévai az ablaknál ül, a karosszékben, lábán kockás takaró, az ablakrésnél be­áramló hideg ellen. A kert fehér a hótól, de ma tompa, szürke a fény, a fekete fa­ágak mögül látszik, sűrű fel­hő nő a városka fölé, hóvi­har lesz. Lévai öreg keze Ovid tuson, a kockás takarón, a térdén. Délelőtt tíz óra. Csend. Ilyenkor azelőtt már a harmadik órát tartotta. — Vindlce nullo. Özeket Kérem, mondja csak, fiam, milyen eset ez a vindlce nul­lo? Igen. Igen. Ablatlvu* abso­lutus. Helyes. „Megtorlás nél­kül”. Jól fordítja, fiam. Egyedül van a szobában, a lakásban. Az ablak a kert­re néz. Lévai vett tfz deka marhafaggyút a hentesnél, kifüggesztette az orgonabo­korra, ide a közeibe, hogy jól láthassa, miként szállnak rá a cinkéik. Sóik madár van a kertben. Vörösbegy, fako­pács, feketerigó. rozsda fark —, de csak a cinkék szállnak a faggyúra. Vajon miért? Marton tudná, a kollégája, a természetrajz-tanár. De hát hol van Marton? Nem lehet már bemenni hozzá a szer­tárba Kiöregedtek ők már a szertárból, az iskolából. A cinkék óvatosan kerül­getik a madzagod függó ele­delt, kis köröket írnak le, gallyról gallyra szállnak; jobbra, balra pillognak, míg végre rá mernek röppenni a faggyúra. Egy, vagy két ma­dár. A többi Idegesen várja, mikor kerül rá a sor. Érde­kess, nem merik zavarni egy­mást Vakmerő tomamutat- ványokat végeznek: fejjel le­felé. függeszkedve csipdeaik a hintázó faggyúdarabot. Lé­vainak tetszenek a cinkék — sárga mellényük, kis fekete sapkájuk, zöld kabátjuk. — HoÚender! Onnan, ké­rem. hogy: Nec renovatus.,. „Nec renovatus ager gravt- dis canebat aristis.. Bizony, bólogat Lévai. Bi­zony. kedves Hollender fiam, fel *e szántották. Jód mond­..v„XXX\X,XX\NXX.V>.XXV,\VXXXXX\XXX,XXXXXXXXV.XXXXXV,xXXXXX\X\X.X\XXX'.XXXX,VXX\\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X\,\\XX\XV\X\XXXXX\,X\XVX.XXXXXXXXXXN\X\X\X'.\XXX\XXX-.,\V,X\XXV. — Maga könnyen hozzá­jut, küldjön néhány fényké­pet a pesti színésznőkről... Nem állhattam a szavam, úgy nevettem, hogy a sze­mem teleszaladt könnyel. — Nem bízik a tükörben, Annácska? Arcába szökött a vér, úgy mentegetőzött: — Nem azért, csak gyűj­töm a képeket. Már az autóbusz lépcsőjén álltam, amikor utánam kiál­totta: — Férfiképeket la küld­jön ... legyen szíves... Ettől én pirultam el, na­gyon szégyelltem az iménti nevetésemet. Teitek múltak a hetek, né­hány hónap is elszaladt, amikor ismét eszembe ju­tott az én Anna Sanyeginám. Karácsonyi ajándékokat vá­sároltam éppen, amikor egy dohánybolt kirakatában meg­pillantottam egy sereg szí­nészportrét. Erről eszembe jutott a lány zavart arca és Ígéretem. Nem gondolkod­tam sokat, kabátom zsebét teletömtem színészképekkel és fiatalosan, hebehurgyán felpattantam a legelső vo­natra. Ott. a városban tud­tam meg. hogy mert kará­csonyeste van, nem megy már aznap autóbusz a falu­ba. De .engem már semmi sem tarthatott vissza. Mintha valamelyik garabonc ás kései utóda lettem volna, nyakam­ba szedtem a lábam, neki­vágtam a háromórás útnak. Még nem hullott le az első hó, fekete volt a karácsony, erős szél fújt, de az Is en­gem segített, szinte szárnyá­ra vett, mint az álom. Jóked­vem volt. úgy emlékszem dúdoltam, fütyörésztea., olyan tisztának még soha­sem éreztem a szívem. buzgón, kitartóan. Menedék után néztem, rátaláltam egy közeli szalmakazalra. bele­túrtam magam a szalmába, mint a csavargó, mint a buj­dosó. A nyirkos szalmában azonnal csontomig hatolt a hideg, később átázott zajtam m nal felé. amikor elcsedese- J dett az esó, kikászálódtam a £ szalmából, aztán szomorúan visszafordultam. Nem az el- ázott ajándék m att fordítót- í tam hátat a falunak, hanem eszembe jutott, hogy ázott- > sáros öltözetemért talán ki £ I Talán félúton jártam, ami­kor rámtört a veszedelem Mintha nagy sötét erdőb tévedtem volna, fölöttem ' körülöttem elfeketedett a v lág. s olyan hirtelen, mint májusi zápor, megeredt a>. eső. De nagy, hideg esőcsep­pek kopogtak a kalapomon, a vékony szalmaréteg, maid a télikabátom, a zakóm, a? ngem, zsebemben didereg'?!, i színészek meg a srin nők. hifba óvtam őke1 szin e a sz vem melegnél i ka'.al'san töltöttem az éji me'ynél a betlehemi éjs aka sem lehetett csendesebb, haj­ts kergetne a házl5ól az én _ A na Sanyeginám rátarti \ éisapja. Azután még sokáig emlé- } b iera a lányra is, arra azj .xzikára is. A lány emléké-} tői sokáig fájt a szívem, bal térdem pedig olykor még ma < 1$ sajog a reumától, s Ja, fiam. A föld felszántat­lanul is gazdagon termett A* volt az aranykor. De aztán... Lévai megrezzen. Valajd zörgeti az ablakot. Egy bot, egy górcső* bot táncol as üvegen. És menten feltűnik egy vigyori, szakállas, vén arc. Pirospozsgás, húsos arc, kék szemek, őszes-szőke sza­káll. Kucsma, nyúlnrémes rö­vid bunda. Az ezredes! Már tíz óra ötven lenne?! — Sorakozó! Sorakozó!! Micsoda hangja van ennék az ezredesnek! Lévai int, hogy hidegre fordult az Idő. De amaz türelmetlenül to­pog. s bekiált: — Je vou* en merdel Mármint a hideg. — Nevet, sűrű párát lehel, baj­szán. szakállán kis dér a szá­ja körül. Botjával döfködl a havat. — Jöjjön csak. nincs kibúvó! Azt akarja, hogy ki­hallgatásra rendeljem?! — Jó, jó — morog Lévai. De az ezredes már nem fi­gyel rá, valakit láthat oda- kinm a kerítésnél annak kö­szön széles mozdulattal. Csak gzután fordul vissza az ab­lakhoz — Jöjjön, tanárkám. megvárom a sarkon! — S már megy Is. át a kerten, elzavar­ja a cinkéket csörtet ésével Lévai leteszi Ov dius* az ablakpárkányra Kis papír- szeleteket helyez oda. ahol a költő a vaskorról ír — Nem hagy békén. Erő­szakos — mondja Ovidius- nak. De nem meri megvárakoz­tatni az ezredest. Nem meri mondani, hogy nem megy. Mert akkor ideáll az ablaka alá, vagy bejön. Az még rosszabb. Bejön és elkezdi a történeteit. Persze, az utcán is szakadatlanul beszél. De az más. Nem kell odafigyel­ni. Sál, fülvédő, érmeleg,-tő, bundacipő. Lévai alig tud mozogni a sok gönctől. Be­zárja az ajtót; a hó megfa­gyott, csúszik, belekapasz­kodik a vadszőlő indáiba, •sak úgy mer nekivágni, ivatosan. — Ö. az ördög vigye el magát! Csak szolgált volna a kezem alatt! Nem lenne ilyen fázós! — így fogadja az ezredes. Botjával hado- nász. ’ harsog, mint egy bömbölő rádió. Lávái nem szereti a hangoskodásK — Na, jöjjön, tanárkára, kell egy kis mozgás. Megge­bed ott a könyvek között. EJ, én nem szeretem a tétlensé­get. Száz évig akarok élni. Már ma is, hétkor, a keríté­semet reperáltam. Egy kupi­ca pálinka, és ki a jó leve­gőre! Mennek felfelé a Fácán­kert utcán. Lévai megáll, fújtat Az ezredes mindunta­lan elhagyja. Magyaráz: — Tudja mennyit aludtam én a szabadban? Még két évvel ezelőtt is! Sátorban. Téli tá­bor. Olyan is volt ám! Látta volna katonáimat. Aki fázott art kizavartam a hóba. Dör­zsölje le magát hóval deré­kig kiskatona! Ügy ám! Nem volt ott nátha! Nem bizony! Lévai le-le- marad. Nem hallgatja aj ei­redest. Ismert a szöveget Nyáron meg arról beszél, hogy nem sza­bad vizet Inni. A* ezredes megáll. Botjá­val előre mu­tat — Látja azt a fatomácos házat az emel­kedőn? Az a cél. Egyeztes­sük az óráin­kat Tizenegy óra harminc. Helyes? Tizen­egy óra negyvenötkor elfog­laljuk az objektum előtt a térséget Egyenletes tempó. Orron át vegye a lélegzetet, s lói kifújni a levegőt, hadd tisztuljon a tüdő. Rajta! Elő­re! Csak a széles hát, a nyúl­prémes rövid bunda, a nagy bakancsok, a bot. Lévai köve­ti az ezredest, nem mer el­lenkezni. Csikorog a hó, ar­cát csípi ,a hideg. Most vég­re csend van. Az óráin is mindig csend volt Nem be­beszélt hangosan, azt akarta, hogv figyeljenek. Előredőltek a padban, hogy jobban hall­ják. „Aurea prima sata est aetas...” . A diákok figyelő tekintete. A krétaszag, a tinta szaga. — Pontosan! — kiált fel az ezredes. — Látja, pontosan 15 perc! Kiszámítottam. Jól van. tanárkám. szép teljesít­mény Ezért pihenő Jár. Lévai felnéz az ezredesre. Sűrű párát lehelnek mind­ketten. A fn torrá cos ház kert­jében fenyők. Hó. Mennek lefelé. Az ezredes arról beszélt, hogyan bánt a katonáival. — Nem enged­tem őket elpuhulni. Egv kis fáradtság? Nyöszörgés? Je vous en merdel — ahogy a francia mondja. Csak a maga érzékenységére vagyok te­kintettel. Nekik megmond­tam ma avarán. Na, ieen. Aki elhagyja magát, annak vége. Száz évig akarok élni!... Odalenn, a tanár kertjénél megállnak. Az ezredes hir­telen elhallgat. Botját le­ereszti. vár. Lévai megkerüli A Járda szélére áll, most ő van maeasabban. — Akkor hát délután négykor — mondja megvál­tozott csendes hangon az ez­redes — Pontos leszek. Lévai arca szigorú. Ki­húzza magát, köhint. — A memorifert is kérdezem maid. Készüljön fel rá. fiam! r W68, Január 7* vásáros^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents