Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

Társadalmi hatvani a bíráskodás járásban Pályaválasztási tanácsadás - tudományos módszerekkel A HATVANI JÁRÁS csak­nem valamennyi jelentősebb üzemében működik társadal­mi bíróság. írásomban sze­retném kiemelni azokat az üzemeket, ahol valóban hiva­tása magaslatán működik a társadalmi bíróság és szóvá tenrn a hiányosságokat. A Mútravidéki Szénbányák I>etőfibányai szállító-szol­gáltató és anyageliáló üze­mében elvétve fordulnak csaz elő fegyelemsértések, s adott esetben törvényszerűen jár el az üzem társadalmi bírósága is. A több mint 900 dolgozót foglalkoztató üzemben 1967. január 1. óta m'ndössze hat fegyelmi ügy fordult elő és négy esetben tartott tár­gyalást a fegyelmi bíróság. ' Hasonló a helyzet a gép­üzemben is, ahol 636 dolgozó közül 1967-ben csak egy fe­gyelemsértés fordult elő. Betölti hivatását a Selypi Cukorgyár társadalmi bíró­sága is, bár az előfordult 27 fegyelmi vétség közül több ügyet is lehetett volna a tár­sadalmi bíróság ügykörébe utalni. Néhány üzem, vállalat tár­sadalmi bírósága azonban korántsem tölti be hivatását. A 320 dolgozót foglalkoz­tató Selypi Cementgyár fel­tétlenül „kiemelést” érdemel. Hosszú évek próbálkozásai ellenére sem sikerült aktivi­zálni a társadalmi bíróságot, jóllehet, volna mit tárgyal­nia, hiszen 1967. január l-től 12 fegyelmi vétség történt, s 2—3 ügy feltétlenül a társa­dalmi bíróság elé kívánkozott volna. ELJÁRÁSI mulasztások je­lentkeznek az ecsédi külfej­tésen bányaüzemnél is. ahol ebben az elmúlt évben 8 fe­gyelmi ügy fordult elő, de a társadalmi bíróság csak egy tárgyalást tartott, azon 6em hallgatta ki az eljárás alá vont dolgozókat és a társa­dalmi bíróság elnöke csupán a vizsgálati jegyzőkönyvek is­mertetésére szorítkozott. A Csányi Állami Gazdaságban igaz, hogy a múlt év során csak hat ügy érkezett a tár­sadalmi bírósághoz, de ennek ellenére több ügyben nem hoztak határozatot. Ezek a körülmények véle­ményem sze. "nt súlyos követ­kezmények k -1 j á r ha t n ak: megrendülhet a dolgozók bi­zalma a társadalmi bíróság­ban. A Mátravidéki Hőerőmű társadalmi bírósága két ügyet tárgyalt az elmúlt év során, r’e nem a szakszervezeti bi­zottság kezdeményezésere. hanem más szervek ügyá fő- tele folytán. Az Apci Qualität Könnyűfém ipari Feldolgozó Vállalat társadalmi bírósága egyetlen ügyet sem tárgyalt 1967-ben. pedig 19 fegyelmi ügy fordult elő. AZ ELMOND ATTAKBÓL két következtetés vonható le: helyénvaló és szükséges volt a társadalmi bíráskodás be­vezetése. A kellő aktivitás hiánya azokban az üzemek­ben tapasztalható, ahol az üzemvezető, az szb-titkár és a társadalmi bíróság elnöke kö­zött nincs megfelelő össz­hang. A passzivitásért első­sorban a szakszervezeti bi­zottság felelős, hiszen a tvr. 4. § (1) bek szerint a társa­dalmi bíróság megszervezése és ellenőrzése szakszervezeti feladat. Alaposan vizsgáim kell azt is. hogy a társadalmi bíró­ság elnöke és tagjai alkalma­sak-e feladatuk ellátására és tisztükhöz méltó magatartást tanúsítanak-e munkahelyü­kön. illetve magánéletükben. Tudunk olyan társadalmi bírósági elnökről, akit csalá­sért és okirathamisításért vontak felelősségre a közel­múltban, s ma mégis eredeti funkciójában van. Filmexpart SSS7 Az elmúit^vbén a külföldi országok 243 magyar játék­filmet és 471 rövidfilmet vá­sároltak meg. A sláger még mindig Jancsó Miklós Sze­génylegények című filmje volt: 16 ország mozijai ját­szották, illetve játsszák. Ti­zenkét ország vásárolta meg Szabó István Apa című film­jét. A sikerlista további sor­rendje: Pacsirta, Nappali sö­tétség, Hogy állunk, fiatal­ember?, Sodrásban és a Hi­deg napok. Csehszlovák'a, a Szovjetunió és Jugoszlávia jóformán minden második filmünket átveszi, sok ma­gyar filmet játszanak Kubá­ban, a HUNGAROFILM ál­landó vásárlója a nyugatné­met televízió és számos nyu­gati filmnagyhatalom is ve­vője a magyar filmeknek', mint Anglia. Franciaország és az Egyesült Államok. A társadalmi bíróságok tag- j jaitól elvárható, hogy fedd­hetetlen erkölcsűek, szorgal­mas, becsületes dolgozók le­gyenek. Ellenkező esetben el­vesztik tekintélyüket dolgozó­társaik előtt. Helyes lenne lényegesen redukálni a fegyelmi jogkört gyakorlók számát, mert cs-k így tudná összefogni az szó a fegyelemsértéseket. Sokat tehetnek üzemeikben a párt- alapszervezetek is a társa­dalmi bíráskodás fellendítése érdekében. Helyes lenne, ha időnként beszámoltatnák az szb-tiikárt az ilyen irányú munkájáról. KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSSAL biztosítani lehet, hogy a jövő­ben a társadalmi bíróság döntsön olyan ügyekben, ame­lyek társadalmi elbírálása különösen alkalmas a felelős­ségre vont személy és a töb­bi dolgozó nevelésére. A tár- sada'mi bíróságok így tudnak hatékonyan — a közösség vé­leményét közvetlenül kife­jezésre juttatva — hozzájárul­ni a szocialista erkölcs to­vábbi megerősítéséhez. Dr. Rőczey Ödön a Hatvani Járásbíróság vezetője A helyes pályaválasztás nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom érdeke; hiszen nem közömbös, hogy abban a munkakörben, amelyben valaki dolgozik, helyén érzi-e magát, szívesen végzi-e az adott munkát? Külföldön is, hazánkban is mind gyakrabban és rendsze­resebben veszik igénybe a pályaválasztási tanácsadás­hoz a tudomány korszerű eszközeit, módszereit. Budapesten, a Munkaügyi Minisztérium pályaválasztá­si pszichológiai intézetében is tudományos módszerekkel vizsgálják a fiatalok képes­ségeit, adottságaikat. Az in­tézetben a csoportos vizsgá­latok után egyéni konzultá­ció alapján döntik el: egy- egy diák milyen pályára a legalkalmasabb? Ezt a dön­tést alapos tanulmányozás előzi meg. Rendszeresen meg­figyelik az általános és a speciális értelmi képességet, a kézügyességet, a logikai készségét; a pszichológusok elbeszélgetnek minden tanu­lóval, mielőtt az azok ké­pességének legmegfelelőbb szakmát, vagy foglalkozást meghatároznák. „Vizsgáznak” a pszicholó­gusok és a készülékek előtt az általános iskolák nyolca­ay!W< Mélyen tisztelt Állami Biztositól Felháborodással vettem tudomásul, hogy már megint, vagy 33-edszerre, sem én kaptam meg a 20 ezer forintos életbiztosítási köt­vényt, mint az év első újszülöttje. Felháboro­dásom alátámasztására el kell mondanom azt az egyszerű tényt, miszerint miért én vállal­jak azért felelősseget, miért én szenvedjek most már életem végéig hátrányos helyzetet, mert amikor én megszülettem, még nem volt Állami Biztosító és nem is az új év első per­ceiben jöttem a világra. Az előbbiért az ak­kori társadalmi rendet terheli a felelősség, az utóbbiért pedig tapintatlanság lenne bárkit is hibáztatnom. A lényeg az, hogy ártatlan vagyok és mél­tatlanul mellőzött. Azért szólok most idejé­ben. hogy 1969 újévének hajnalán engem kö­szöntsenek azzal a kötvénnyel, már annál is inkább, mert elmúltam húszéves és így a pénzt rögtön fel is vehetnem. S akkor, ha nem is születnék, de újjászületnék! Én lennék az év első újjászületett embere. Szíves válaszukat várom 1969 0 óra 00 perc­kor... (—6) dikosai, de tanácsot adnak itt a pályaválasztás előtt álló negyedikes gimnazisták­nak és kivételes esetekben egyetemi hallgatóknak is. A Munkaügyi Minisztérium pszichológiai intézete fogj* össze és irányítja az egész országban a pályaválasztási tanácsadói munkát. Nyolcadik osztályos diák megfigyelőkészségét ellenőrzi pszichológus. (MTI foto — Bara István felvétele.) KITŰNŐI — Henrik, nagyszerű, így erősítsd! meg. Ez a legjobb kép amit eddig kaptunkl (A Stern karikatúráik) VX'C*:XXXWCvXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXX'CX>^XXXXXXXXXXX^XXXXXX'ÄXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXW.VXXXXXXX\.NXXXX\.XXXXXXXXW \\VNV\\\\\\V 9. Egy kedélyes őrmester jött eléjük. Az arca likacsos lett valami lőporrobbanástól, és a fél szeme alig látszott ki gö­röngyös, szivacsos, fehér üre­géből. Bajuszából csak né­hány macskaszerű szálat ha- •gyolt meg a robbanás. De ettől eltekintve igazán nyá­jas modorú ember volt. Már messziről integetett a bakák felé. azután ellépett előt'ük, tetőtől talpig végignézve őket. — Nagyon meg vagyok 4 I ímfils 1968. január 6.. szombat elégedve veletek — mondta őszinte elismeréssel. — Kár volna, ha rendes embereket hoznának ide megdögleni, mert itt valamennyien meg fogtok dögölni... Lelépni! Biztató, derűs mosollyal in­tett a katonák felé és elsie­tett. Ez volt a fogadtatás, illetve ez volt Latouret őr­mester. Az altiszt kijelölte háló­helyüket egy hosszú, fehérre meszelt szobában, és a holt­fáradt katonák rögtön hozzá­láttak, hogy szíjaikat és gombjaikat kifényesítsék. Csak Kréta, a hülye dőlt végig vigyorogva az ágyon, és elaludt. Galamb felrázta: — Hé! Hülye úr! Végezze el a paquetage-t, mert meg­büntetik, ha mocskos a gombja. — Nem baj. Volt egy nagy­bátyám Strassbourgban, áld egyszer a katonaságnál, mi­kor pucolni kellett volna a gombjait... — Csak nem akar itt me­sélni? Ha reggel nem ragyog a szíja és a gombja, nagyon elbánnak magával. — Nem baj. És visszafeküdt. Galamb megdühödött. Egyszerűen le­rángatta a zubbonyát, elvette a holmiját és megpucolta a sajátjával együtt. A többi már régen pihent, mikor Ga­lamb még mind'g melegítette a viaszdarabot a gyufaszál végén és fényesítette vele Kréta derékszíját. Közben barátságtalan dolgokat mon­dott a hülyéről, aki nyugod­tan aludt. ...Valamerre hadiállapofc lehetett, mert a rendes ki­képzési idő helyett csak négy hétig maradlak Oranban Hogy micsoda menetelés, futólépés, szurony- és lőgya- korlatok töltötték ki ezt a négy hetet, az meghaladta a legnagyobb pesszimisták el­képzeléseit is. Latouret őrmester a tik­kasztó déli hőségben időn­ként menetirány ellen végig­szaladt a bágyadt soron: — Gyerünk, fiúk, gyerünk, gyerünk!... Mit szóltok majd, ha egyszer komoly menete­lésre kerül a sor?... Díszlet pés! Még ez hiányzott! A légió hosszú, nyújtott lábú. döngő talpú díszlépé­sében kellett menetelni. — Gyerünk, drágám! Csap­ja oda a lábát, csapja oda, a mindenségit neki. nem val- cer ez, hanem menetelés! Egy-kettő... Futólépés!... Al­tiszt! Azt a pasast tegyék ko­csira és ha magához tér, díszőrségen áll a kormányzó­ság előtt. Galamb önmaga iránt un­dorral eltelve konstatálta, hogy hízik. A kemény kato­naélet nem volt szokatlan számára, de a világhírű lé­gionista kiképzésben mégis illett volna kissé közeledni az elmúlás felé. Ezzel szemben az egyetlen ember volt. akinek a szörnyű őrmester kimenőt engedélye­zett a városba a kiképzés ideje alatt. Ez a vigyorgó, kék szemű taknycs úgy vágja ki a díszlépést, hogy szinte beszakad a r’ . alatta, úgy ve1! s'.Vvállára a fegvvs:. : mint valami auto­mata... Hogy a fenébe tör­tént, egyszer csak azt mond­ta: — Takaródéig elmehet. Ne vigyorogjon, mert kikötte- teml... Hosszú sétára indult a ka­nyargó. mocskos, szűk utcá­kon, óvatosan átlépve az út­testen heverő, alvó arabokon. Bement egy vályogkunyhóba, ahol kávét mértek. A helyi­ség négy csupasz falból állt, és egyetlen nyílása volt: a hosszában. Nem nagyobb egy jókora disznóólnál. És nem is jobb szagú. Csak épp, hogy lenyelte a kávét és ki­sietett. És most valami egészen különös esemény történt. Ahogy kiért az ajtón, ol­dalra lépett, hogy a kunyhó mellett egy kőre helyezze a lábát, mert a nadrágszárán egy gomb meglazult, és most fel akarta varrni. Tű és cérna egy nő sietett ki. Bizonyos volt benne, hogy mialatt a gombot varrta, nem ment be senki a kávé­mérésbe. A szűk, csupasz fa­lú helyiségben az imént csak az arab tartózkodott. Nyílás, amelyen valaki másfelől be­jöhetett volna, bútor, amely eltakarhat valakit, nem volt a helyiségben. A vén arab sem változhatott át ifjú nő­vé, és a mezítelen, döngölj agyagföldből *em nőhetett ki e hölgy. Hogy jött ki a helyiségből egy nő. aki bent sem volt? Elhatározta, hogy vissza­megy a kávémérésbe. Az ajtó zárva volt! Vagy a nő zárta be kívülről, vagy, ami valószínűbb, az arab re­teszelte be. — Mi ez? Csoda? Kísértet? A nő nem látta a katonát, mert azonnal ellenkező irányba fordulva továbbsie­tett. Fehér lovaglónadrágja, lakkcsizmája most tűnik ei a sarkon, amint befordul Galamb utánasietett. A nő a Fort St. Thérése előtt hú­zódó külvárosból az európai negyed felé tartott, a hosszú Avenue Magenta desakahá- zaj között. Megszokhatta a trópust, mert fehér sisakján nem lengett tarkóvédő fá­tyol. A 1obb keze fején furcsa," majdnem szabályos anya­jegy volt. Ezt jól látta a lé- g-'onista. mert a nőt két lé­pés sem választotta el tőle. Ott ment előtte. És a keze fej 'n egy sötét, háromszög alak') folt! A szép síma bő* rön. Különös! (Folytatjuk) bejárat. Sem szék, sem bútor sehol, csak egy vén, szakál­las arab guggolt a földön, parázzsal telt kanna előtt. Kis edényben csészényi vizet forralt, és amikor a katona belépett, szó nélkül ráborí­tott a vízre egy kanál kávét. Csak ezután mondta: — Szélem... — Magának is, fiam... A helyiség három lépés volt szettében és ugyanannyi a legtöbb légionistánál van. Egy leszakadt gombért, egy apró feslésért olyan büntetés jár, hogy csak a legelszán- tabbak mulasztják el a szük­séges elővigyázatot. Feltette tehát a lábát egy téglára, be­fűzte a cérnát és megerősí­tette a gombot. Azután a másikat is szorosabbra varr­ta. Egyszerre az ujjába szűri A vályogkunynó ajtaján

Next

/
Thumbnails
Contents