Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
VARGA ZOLTÁN: JOHN STEINBECKHEZ John, azt írtad Vietnamból: Pilótád keze olyan finom mi»t Cazalsé, ha nekilendül s játszani kezd a húrokon A dallamról egy szót sem írtál mi pilótád kezéből fakad csak a játékban gyönyörködtél, mi eltünteti a falvakat John, ott bombák zuhogtak morogva, s embert őröltek odalent véres folyammá áradt az a dallam Anyák kúsztak sákongva a porban, Anyák kúsztak «kongva a porban, keresték gyermekük fejét John, Te gyönyörködtél a kézben, és nem hallottad a zenét'? Lemtíe. szelíd-naív őriásod Te mondtad: véletlenül ölt » hol napfény helyett bombák zuhannak Hogy érik a gyümölcs? Megrészegültél a puskaportól, vagy valami mástői? — nem tudom De egy biztos: a halált dicsérted S erre nincs mentség! Neked se, John. EEVA-LHSA MANNER: (Finnország? Mély és tiszta Oly tiszta az ég: minden fénybe öltözött. Oly izzó a nap, mintha csak imént öntötték voina. Am egyre-örökre zogdoséditak a fürge vizek, szél fésüli a füvet, csiszolja kavicsait a patak, A zsúrlöfű absztrakt figurája időtlen-vén. Csak éber szeme fiatal, talán egy órája figyel. Az ég oly tiszta, bogy a fény átjárja a madár testét. A vizek oly mélyek... Más minden: a pere tovafutása. Fordította: Bán Ervin HALÁSZD! ISTVÁN: KÉRDEZZ Kérdezz a szeretettől: meglátod, szavaim elgyengülnek, lefonnyad róluk a szín, mert beszélni csak akkor szabad, ha elkerülhetetlen. Én inkább megsimogatok egy virágot. Kérdezz a szerelemről: meglátod, szemeim mondják a legszebb választ; parányi rebbenés, lilékből kikukkanó, de benne mindent megtalálsz, amit másképpen nem is lehet elmondani. Kérdezz a hazáról: meglátod, izmaim vallomása a legszebb, a sejtek szép összjátéka, a mozdulatok, biztos egymásutánja, a munka, mert a hazáról csak a kezemmel tudok szépet mondani. V) » fi# S cánk ban Tessék csak eljönni egyszer errefelé, akkor elhiszi nekem, hogy itt található a világ egyik legfényesebb sarka. De ha véletlenül sötétedé, után érkezne, ajánlom, hozzon magával zseblámpát. Ügy látszik, nem értettük meg egymást. Nem neon- es reklámfény világít ebben a kis zugban, nem is a sárga tányérú utcai lámpáktól van az említett fényesség... Képletesen használtam a ^legfényesebb” jelzőt. Amit elmesélek, valószínű, nem is egyedi és nem csak a mi utcánkban fordulhat elő. Az egésznek egyedül az ad különös jelentőséget, hogy milyen köri'lm > 'k között esett meg. Ha figyel, talán megérti, hogy miért fé- nyességes ez a hely. Ámbár ön. ugye, fenn van a polcon és így más a szeme... Tudja-e, hogy milyen gyorsan halad egy úthengerlő gép? Igen, lassan. Hát egy úthengerlő, ha gyalog jár az utcán? Persze, Ö is lassan, s azt tudja-e, hogy mit mondanak. ha így végiglépdel az utcán? Érdekes, eltalálta. J5ir a talpa alatt a föld, olvan lusta ember, biztosan nem szeret dolgozni, meg a munkáját sem szeretheti az ilyen”. Igaz. elég testes ember volt. A vénemberek azt mondogatták. hogy gyerekkorában sem látták még titokban sem szaladni — így könnyű volt rásütni a bélveget: lusta. De- hát az öregek szava se ér mindig aranyat. Annyi az egész, hogy hozzáidomult a gépéhez Maid figyelje meg eeyszer hogv a test a munkához. a munkaeszközhöz igazodik Nem nevet? Furcsa ember maga! Mikor ezt az elméletemet elmeséltem a szaktársaimnak, azok kiröhögtek. Azt hiszik, hogy tudálékos fickó vagyok, mert szeretem megfigyelni az életet, meg hát szeretek olvasni és néha. ugye kicsúszik a számon egy-egy olyan szó, mint a bevezetésben az előbb... Kuculi Istvánról van sző. Itt élt a mi utcánkban, a negyvenes házban. Egykenyé- ren az egész család. Az asz- szony. annak a szülei, meg a három fiúgyerek. Közülük az egyik már két éve házas, ő is hazavitte a feleségét. Ha ősz- összeszámolta, összesen nyolcán voltak. De errefelé inkább úgy mondták: heten laknak a házban, Kuculi Pista meg a kocsmában. Tényleg ott lakott, volt neki ott egy külön karosszéke, jó nagy. Hazulról vitte oda. Nem kellett messzire cipekednie, a kocsma húsz méterre volt a háztól. „Ha dolgozik, csak áll, meg kormányoz, az utcán úgy jár, mint aki minden lépés előtt gondolkozik egyet, ugyan mi lehet a talpa alatt, és ha ennek vége van, akkor meg a kocsmai ülésben verejtékezik a gatyája!” — így szóltak róla. Én sok mindent tudok, amit más nem. mert az én székem az övé mellett állott a kocsmában. Azt is tudom, hogv ő maga miért nem nevetett sohasem. Szokása szerint csak tréfálkozott. Azzal bosszantották, hogy nevetni is lusta. Fenét! Nekem megmondta: ha nevet, akkor nem kap rendesen levegőt a tüdeje. Különben nagyon komoly ember volt... Szóval... Észrevette, hogy a sok rosszat, amit rákentek, igyekszem lemosni róla. Hat igen. ha távolról nézzük a dolgot, volt is alapja a túl sok beszédnek. Hát, értem. Arra gondol, hogy az a ..légszomj” takaróul is szolgálhatott a munka utáni kocsma- zásnak, s annak, hogv otthon a ház körül nem lendített semmit előre. Persze, a munka! De gyorsan rávágta! Abban megegyezünk ugye, hogy aki megfelelő minőségű és meny- nyiségű munkát végez éveken keresztül, mégpedig úgy. hogy szereti is csinálni, arra az előbbi szavak nem illenek? ... A folytatása is ilyen egyszerű Már amilven egyszerű lehet az. hogv egy Kuculi István nevű úthen- gerlő meghal a kocsmában a saiát karosszékében, ló magyar bor mellett és ráamíg futja, a Sándor István ^ nevű pincér naponta egy in- £ gyen fröccsöt adjon munka á után”. A többi nem érdekes. Kel- ^ tezés stb. Ügy látom, ez megdöbben- ^ tette. Hogy valaki annyira í szeretheti a gépét, mint a fe- í leségét! Végrendelkezik róla! Mondja, ezt furcsának talál- ^ ja, vagy szénnek? Szépnek? ^ Azt vártam, hogy az edőb- ^ bit választja... . í 2 Azt mondtam, ha véletle- J nül sötétedés után érkezne, ^ ajánlom, hogy hozzon maga- ^ val elemlámpát. Mert elég ^ sötét kis utca a mienk. De —^ ha én lennék a szavak mes- j tere — azt mondanám, hogv ^ ilyen utcákban észre lehet ? venni az ilyen kis tettek fé- 2 nyeit is. | Tessék csak eljönni egyszer ^ (Czinke Ferenc rajza) errefelé, majd akkor elhiszi £ nekem, hogy itt található a£ világ egyik legfényesebb sár-2 ka. Egész sok kis fény van mi- í felénk, olyanok, mint cm5'- g elmeséltem Csak meg kell ^ keresni, s látni, az'án már ^ úgy érzi az ember, hogy nagy £ a fényesség! y adásuk még testamentumot is hagy hátra. Ügy ám. végrendeletet. Felolvasom, jó? Itt van nálam, mindig magamnál hordom! „Alulírott minthogy oly erőtlenségre jutottam, hogy már egy éve a munkámat is csak nehezen tudom nap mint nau elvégezni, lát most teljesen tudatomnál lévén, de várva, hogy valami baj jöjjön rám, a következőket foglalom végrendeletembe: — Házam és udvarom a feleségemre szálljon teljesen. Azt csinálhat vele. amit akar. — Három fiamnak szakmát adtam a kezükbe. Abból megélhetnek. segítségül azonban mindegyiknek hagyok öt—ötezer forintot, ami a takarékban van. — Ha pedig leesék a lábamról, azzal a kéréssel fordulok a tisztelt vállalatomhoz, hogy azt a gépet amin én dolgoztam, s amelyet én mindig kövérnek neveztem, annak adják alája. aki kéri. hogy az ő gépe legyen, ne pedig olyannak aki nem akar vele dolgozni. Aki pedig kérte, hogy az övé legyen, annak a karosszékem árából. FODOR JÓZSEF: Táguló körök í. Melletted emberek vannak, kiknek szeszélyed Bánat vagy öröm! Egy létünk van itt, e melléd rendelt kis élet És nincs más külön: — Őrjöngésed vagy jód ve’ed-rángva viselőd Tőled szerencsétlen vagy boldog a sír előtt. 2. Száz lehetőség, sors, ember bukkan eléd, mint Tárul a világ, S várod — égve tán — ki társkeresve feléd int. Rossz az árvaság. És mily láncba léptet jó avagy balcsillagod. Lágy kényszer játékán, ember, nem gondolhatod. Mint vesszőző had. ver száz baj, s lényünk ezek közt Szisszenve forog, S mely forró mérget hűt. a társban lelni eszközt Oly szokott dolog Mint rabokba vasnak mással-köz bilincseik, Egymásban a jók más rosszát is így szenvedik. 4. Egy léted van itten, — s perc az ember élete, — örülj vagy riadj. Kin múlik, milyen az legfőképpen társa: te. Ki mellette vagy, Rossz sors és gond: s oly sokszor en-szenvedély Egymásban főbb próba, és ezzel eszedben élj. 5. Rossz, baj ellen kapcsot keres az ember, — Hány, míg él, keres! — És fojt az üresség, mint hab, ha nyílt vízen ver És a szél heves. Mint űrbe s a szélbe, kapkodhat a léghiány, így fogódzik egybe sokszor két nehéz magány 6. Két sors így lesz, s ióbban egy: s együtt — s a világgal Font kapcsolaton így függ, rajtad át. s hű ember-kötelmed által Lét, társadalom. Példádon is. mint lágy hu'lám hullámtól lökött Növő emberség, mely élőt jobban összeköt. KÄTAY ANTAL: Mert ki lehajtja .. . Igazad van. Amint elfut az óra, véle rohannak köz-, s ünnepnapok, és ránktelepül súlyos belenyugvás, s ólomnehezékeivel az idő belenyomna a sárba, ha hagynád! Igazad van! A tél is ránehezül a házra, csuoasz akácok ágaira, kerítésekre, kutyaólra, fenyőre, s a föld is görnyedve lehajtja fejét ha súlyaival meggyötri a gond. de az ember... Jaj, csak az ember le ne hajtsa fejét! Ne szakítsa jajgás soha nagyobbra a szánkat! Mert a viharban, hófúvások embert zabáló rengetegében elvész k' egvszer behúryig sz°mét. mert ki lehattia fejét a v'ha"ban megvakul, vagy belepusztul a csendbe! ( /
