Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
Leltár miatt zárva... Ä féltékenységről Riport egy újévi felfordulásról Nem tudnám eldönteni, hogy az egri Ifjúsági Boltban (fűszer és csemege stb.) újévi, vagy tavalyi leltározás folyik-es Az áruk zöme még tavalyi, de a leltározás időpontja már január 2-át jelzi kezdő napként. A felfordulás, ami ilyenkor természetes, teljesen újévi. Már csak azért is, mert jó egynéhány árucikkre az új esztendőre jelzett árcédulák ragasztatnak... — Az árucikkek nagyobb részét már átcímkéztük — számolt be Hargitai Dénes áruda vezető az elmúlt másfél nap munkájáról. — Ennyi az egész leltározás? — Valamivel több... ugyanis leltárba vesszük a boltban található árukat. Tételekben nehéz lenne elmon- dani, de itt van a „kisokos — mutat egy füzetet. — Százötven oldalas, és minden oldalán hét-nyolc árut sorol fel. Ha összeszorozzuk a számokat, megközelítőleg ennyi minden található boltunkban. Vegyük például a csokiszeletek fajtáit. Legalább tízfélét felsorolhat kapásból bármelyik gyerek, másik tízfélét az eladó, a harmadik tízféle meg vár a sorára ... Leltározás ellenőr nélkül elképzelhetetlen. Ebben a minőségben Pádár Mária szorgoskodik az Ifjúsági Boltban, aki végső soron irányítja az egész munkát. — Az új mechanizmus már több feladatot adott. Négyféle kategóriába sorolják az árukat. Az első kategóriába — magyarázza Pádár Mária — a fix árat kapott cikkek szerepelnek: finom fehér kenyér háromhatvan, vagy a zsír csomagolva húsz nyolcvan, kimérve húsz forint. A második kategóriába a maximált árakkal rendelkező áruk foglalnak helyet. Ez azt jelenti, hogy például a búzacipó legdrágábban egy-hat- vanért adható el. Vannak alsó és felső árral „körülírt” cikkek is: többek között a halkonzervek, amelyek ára 7—II forint között mozoghat. A negyedik kategóriába a „szabadárukkal foglalkozik, melyek eladási árát a vállalat határozza meg, például: a kalocsai ropogós, a szörpök, befőttek... Szóval: a leltározással járó, felelősségteljes rendetlenség az uralkodó a boltban. s ha valaki azt hiszi, hogy unalmas ez a munka, forduljon Kácsor Máriához, aki írja a leltárt. Több példányban is. — Annyira kell figyelni, hogy nincs idő az unatkozásra. A rubrikák: az áru neve — kategóriája — mennyisége, mértékegysége — régi és új egységára. Amíg minderre sor kerül, Szűcs Teréz csoportosít a leltározási segédlet alapján, Hargitai Dénes diktál, Kácsor Mária ír, Pádár Mária ellenőriz. De ez még nem minden! Ezután készül az iker-leltár... Az előzőktől függetlenül Bóta Sándomé és Tamasi Ferenc „kettőse” másik leltárt készít, aztán összehasonlítják a két példányt. Ahol differencia van, ott a valóságnak megfelelően helyesbítenek. Aztán hogyan végződik mindez? Természetesen úgy, hogy a helyére raknak mindent. Az eladótérben már végeztek a leltározással, s míg az tovább folyik a raktárakban, itt már újra rendezik az árukat. Tar Júlia egy .Dole előtt ül, és egy nagy kosárból rakja ki a libamájkonzervet, szép so ban a polcra. Ide r<ár esnétika is kell, tehát hálásain '«ládát, mint a leltározás szigorú bürokráciája. Éppen a kétszázharmadik doboznál tartott... — Mikor nyit újra a bolt? — Két és fél nap kell egv ilyen munkához.Mára már végeztünk, — mondja az üzlet fiatal vezetője. Nehéz lenne hirtelen felsorolni, hogy a megyében hány üzletben folyik a leltározás, szinte éjjel-nappal, túlórákkal, lázas, gyors ütemben. Mert a boltok dolgozói is, a vevők is várják, hogy a tábla eltűnjön végre az ajtókról: „Leltár miatt zárva...” (kátai) A „ZÖLDSZEMŰ SZÖRNY* Válóperes bíróval egy esztendő bontópereiről beszélgettünk. — Mi szerepel leggyakrabban kifogásként, panaszként a bontópereknél, az „alperessel” szemben? — kérdeztük. — A leggyakoribb panasz az iszákosság, a durva bánásmód. De' majd minden bon- tópemél előfordul ez a fogalom: féltékenység. A féltékenység... A rendőri hírek közt is sűrűn olvashatjuk: „Féltékenységből elkövetett em ,•« .ölési kísérlet...” Minden harmadik válóok: féltékenység A statisztika számokkal is igazolja ezt: az összes válóokok majd egyharmadában a házasfelek féltékenysége — okkal vagy ok nélkül — szerepel, s ugyanígy az a bizonyos „harmadik”. Féltékenység, féltékenység. A költő így mondja: szerelem-féltés. A ponyvaregények: a zöldszemű szörny. Az idegorvos: „Egészen kóros állapotában féltékenységi paranoiáról is beszélhetünk.” Ha a családi élet romlásáról szólunk, sok más mellett erÜBERSÉG — Álljon meg, ember, itt felejtette a lakáskulcsát! (Zsoldos Sándor rajza) ről a betegségről is kell beszélnünk. Felkerestük egy rendőri hír szereplőjét. J. András, 34 éves középiskolai tanár, féltékenységből elkövetett utcai botrányokozásért került a rendőri krónikába. Hogy ragadtathatta el ennyire magát az egyetemi végzettségű, művelt férfi? — Nem tudom, mi történt velem. Magyar-történelem szakos tanár vagyok, pszichológiát hallgattam, vizsgáztam is belőle. Most azt kérdezi, hogyan kezdődött? Nincs logikája. Feleségem a sálját nem adia be a ruhatárba, szókének karfájára tette. Leesett, s a szomszéd asztalnál ülő férfi — egyedül volt! — abban a pillanatban odahajolt, fel akarta emelni. De láttam: a feleségem is lehajol érte. a kezük összeért — jó. ez véletlen —, de egymásra néztek, egy pillanatra, amikor kikapcsolt éberségük: egymásra mosolyogtak. — Aztán? — Aztán a férfi azt mondta: „Tessék”, a feleségem: „Köszönöm.” De hát nút mondhattak volna? Jó, ez is csak gyanú. De tudja, mi a szörnyű? Az, hogy ekkor képzelődni kezdtem. Tanár vagyok, tehát fegyelmezem magam, csak oldalazó bekerítésekkel kezdtem. így: „Ugye, kedves ez a fiatalember?” A feleségem erre: „Igen, nagyon figyelmes.” Most már repült a fantáziám. Miért ajánlotta a feleségem, hogy pont ide jöjjünk? Miért egyedül ült az a férfi, s pont a mi asztalunk mellett? Azt is látom — láttam a szemüket! — hogyan bújhat a férfi karjába a feleségem! S ilyenkor robban minden. Kérem, ez betegség... Beteges gyanakvás A rendőrségi üggyé vált látványos eset még nem káros, de csíráit már magában hordja betegséggé válásának. Épp az ilyen eseteknél van nagy szerepe — ahogy az orvostudomány nevezi — a szervezet ön gyógyulásának, öngycgyító képessegének. A lelki életben is gyakori az öngyögyulási folyamat, valamint a betegeknél — így mondja az idegorvos — „öngyógyulási tevékenység”. Ennek a tevékenységnek az önvizsgálat, az elhatározás, a » ■ ■ V W#/m «IBT w / RE JTŐ J EWŐ/ 'ÉHWfGalamb elhatározta, hogy soha többé nem lesz rokonszenves. Egy teljes hetet veszített drága idejéből Mar- seille-ben, ahol a légionárius semmiképpen sem lehet hivatásának áldozata. A vén katona k is megbánta már, hogy ezt a gyerekes külsejű katonát igyekezett rövid időre megóvni a sivatag borzalmaitól. Az újonc ugyanis, mióta elindult nélküle a menet. kizárólag a legmodernebb dzsesszdalokat fütyülte a raktárban, és azokat Is olyan hamisan, hogy a káplárnak állandóan sajgott a 4 UmmsU ISóS. január 4„ csütörtök fejlövése. így azután rövid idő múlva a „Légió Atyjá”- ról elnevezett gőzösön útban volt Oran felé. A kis, piszkos hajó nyugtalanul táncolt a Földközitenger hullámain. A légionisták a fenékben ültek és csajkájukból az örökös feketék itták. A Cz porai cigaretta rossz szagú füstje mint sűrű köd ülte meg a helyiséget. A rácsos lámpa csikorogva lengett, a katonák dermedtem gubbasztottak a homályos helyiségben batyuik, ládáik és pokrócaik között. A nyugtalan tenger állandó harsogása zúgott be kintről. Egy öreg légionista, aki második öt évét kezdte, és így jutott két hónap szabadsághoz Marseille-ben, az újoncokkal együtt tért visz- sza Afrikába. Hosszú, őszes, barna bajusza volt és nagy ádámcsutkája. Pilotte-mak hívták. Most csendesen pipáz- gatott, és halk hangon mesélt tapasztalatlan társainak eljövendő sorsukról. — Eleinte nagyon rossz odalent, de később, ha az ember látja, hogy sohasem lehet megszokni, hát beletörődik mindenbe... A katonák nyugtalan, sötét tekintettel hallgatták. Csupa tanulmányfej. Sovány, vér- telen suhan cfejek, szemük alatt sötét gvűrűkkel, napbarnított, elszánt, markáns kifejezésű arcok. Csak egy ember nem figyelt oda. Egy sovány, elálló fülű légionárius. Két párhuzamos ránc vonult az orra és a szája sarka mellett hosszában. Ha vigyorgott, ez a két ránc barázdává mélyült, és mert állandóan vigyorgott, a két különös barázda szinte odadermedt az arcára. Fényes, fürge szeme örökké ide-oda mozgott, és a homlokába fésült haja csak jobban kihangsúlyozta azt. hogy degemerált. Minden keze ügyébe kerülő tárggyal állandóan rajzolga- tott, ezért elnevezték Krétának. Rövid idő alatt Kréta lett a durva tréfák célpontja. De erről, úgy látszott, nincs tudomása. — M lyen az élelmezés? — kérdezte valaki. — Az kitűnő. Csak meneteléskor kissé egyszerű. Ha nincs idő főzni, akkor mindenki kap egy marék lisztet meg hagymát, és megeszi, ahogy tudja... Pilotte-tal szemben ült a légió legkülönösebb figurája. Középtermetű. groteszken vastag ember. N r í volt kövér, csak w Köpcös nyak, deszkám. . l; nagy csípőcsontok, irtózatos gorilla-állkapocs, és kopaszodó fején néhány sűrű, hosszú fekete hajcsomó gubancolódott össze. Igen keveset beszelt, mindig melankolikus szomorúsággal nézett a környezetére, és olykor piszkos papírlapokat olvasgatott, amikkel minden zsebét teletömte. — Azt hallottam — szólt közbe rekedten borízű hangján — hogy a légióban sok művész is szolgált már. Pilotte köpött. — Két évvel ezelőtt együtt szolgáltam egy norvég erő1/ ff ■--irit művésszel, bi- ( f'/'-'IZá zonyos Krögmannal. Szegényt egy ártatlan kocsmai összetűzés közben agyonverték. Azonkívül ismerek a Meknesben állomé,ózó árkászcknál egy kárpité ■' aki szépen trombitál Több művésszel nem találkoztam Afrikában. —• Maga talán művész? — fordult feléje egy újonc. A kérdezett, elgondolkozva simogatta hatalmas gorillaállkapcsát, amely borotvá- latlanul erős, fekete borostákat termelt: — Igen... — felelte sóhajtva —, én művész vagyok. — Miféle művész mag;a? — Troppeauer vágyóig, a költő... Ezt úgy mondta, mint aki döbbent ámulatot vár. De semmiféle elfogódottságot nem mutattak ezek a rezignált katonák. Inkább olyasféle megértéssel néztek ösz- sze, mintha orvosok volnának és megállapodnának valamiben egy konzílium után. — Ha megengedik — közölte szerényen Troppeauer, a költő —, elolvasom egy ismertebb versemet. És nrelőtt még határozatot hozhattak volna kérését illetően, már előhúzta piszkos papírcsomói egyikét, nagy élvezettel szétteregette, és bajtársainak legnagyobb megdöbbenésére olvasni kezdett: — Én egy virág vagyok, írta Troppeauer Hümér; És olvasott. Nyugodt, öntelt mosollyal, időnként meg- kuszálva hosszú, sötét hajfürtjeit... Mikor elmondta az utolsó sort. diadalmasan nézett körül. Iszonyú csend honolt a fenékben. Pilotte a rohamkésen tartotta a kezét. Csak egyetlen hang szólalt meg harsány elragadtatással — Bravó! Igazán gyönyörű! (Folytatjuk) fegyelem kell, hogy a motorja legyen. Persze, ehhez jó ha „társak” is akadnak; a legjobb társ ilyenkor a megértés. A sásavas merénylő asz- szony esete, volt szeretője gyermekeit megvakította; a bíróság halálra ítélte, szélső- , séges példa. De kóros, beteges féltékenység, am'kor a szerelmes vagy házastárs — és ez nem ritka — a legbru- tállsabb magatartástól sem riad vissza, s vérig sérti, kínozza partnerét. Ismerjük azokat. — akik, mert betegek, magukat is gyötörtetve — végtelen nyomozásba kezdenek, leselkednek, s gyanakvásuktól semmiképp sem lehet megszabadítani. Betegek már. Ideges mechanizmusok következtében alakulhattak ki ezek az antiszociális, jellembeli torz megnyilvánulások. Korai felismerésüknek igen nagy a jelentősége. Az idegorvos véleménye Végül az idegorvos-pszichológushoz fordultunk: A féltékenységtől el kell különíteni a féltést, ami po- ' zitív érzés a féltékenység negatívumával szemben. A féltékenység rendszerint fantáziaképektől támogatott érzelem, amelyben a bizalom hiánya a legdöntőbb. Az • egyéniségétől szeretné az egyik fél megfosztani a másikat, láncokkal magához kötni. Az önzésből táplálkozik. — Az emberek nagy része — folytatta áz idegorvos féltékeny. Ez az igazság. De: meg kell különböztetnünk a féltés fokozott formáját: „félek attól, hogy elveszik tőlem”. a másiktól, amikor: „gyanakszom”. Jogos ez a ragaszkodás a szerelem — nem tárgyához! — személyéhez, hiszen különben az emberekben rejlő poligám hajlam (ami többé- kevésbé mindenkiben megvan) fékjét vesztené. Gyakran azért féltékeny valaki, mert a magában rejlő poligám, „megcsalási hajlamot” kivetíti a másik félre. Tehát magáról ítél. Ha ezzel párosul az alaptalan gyanakvás, akkor kórossá válhat. Kór- élettanilag azt mondjuk: érzelmi, indulati zavar a féltékenység. a költő csak így: zűrzavar. Sokféleképpen gyógyítható, de általános recept nincs rá. K. Gy. daru gyáregysége keres felvételre, változó munkahelyre: vasszerkezeti lakatost, autogénhegesztőt, betanított lakatost, szerelő lakatost, segédmunkást. Jelentkezni lehet: Gyöngyösi Erőműszerelés darugyári kirendeltsége építésvezetőségénél, Visonta. Szállást biztosítunk! Sarud Község Tanácsa rendeletet alkotott 1967. évi 2. sz. alatt a piacokról és a piaci helypénzszedésről. A tanácsrendelet 1968. január 1. napján lép hatályba. A rendelet a vb elnökénél a hivatalos idő alatt bármikor megtekinthető.
