Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
Utazás a 't* \f£' ■ * ■* ■- :kty' ’&M-; :'■: N' «BUflít. 4. .'-A-w. ff napozó” körül *4 Mátrába igyekeztünk — a téli üdülés kitűnő és ná- btnk legmagasabb fellegvárába, as éw 120 havas nap világába, Ózok, séánkózók és a friss, éles, egészséges levegőn sétálók birodalmába. Előre örültünk, hogy találunk majd egy kis téli mozgalmasságot, úgy képzeltük, hogy a bezárkózott és fázó. a téli álmát alvó Egerből egyszeriben egy élénk, fehér paradicsomba kerülünk. Párádtól Máfrafsiredfg szidja a sorsot, hogy számára csupán ez. adatott. De alá el is megy, az is behúzódik a társalgókba, a szobákba és csak néha merészkedik ki a fehér világba. A hidegben ülni. szórakozni „nehezebb tudomány”, mint a melegben, például a Balaton mellett. Erre rá kell vezetni az embereket, ezt meg kell ízleitetni. Jó. mi nem vagyunk „síország”, akkor mit kellene csinálni? Mit kellene, mert azért nem olyan kihalt ez a téli Mátra — Galyatető, Mátraháza, Mátrafüred üdülőd telve vannak. Télen félmeztelenül Zakopanéi élményemre hivatkozom. ahol a Gubalowka csúcsán legalább úgy élveztem a tél örömeit, mint aikik síelték és szánkóztak. Én napoztam. Volt egy étterem és eszpresszó a csúcson, körü- löte terasz, nyugágyat és pokrócokat lehetett kölcsönözni, forró teát és forralt bort szolgáltak fel. így napoztam. Félóra múlva már félmeztelenül. Miért ne napozhatánk télen a Mátrában is? A Kékesen kellene egy eszpresszó és körülötte napozó. S talán ha lenne, akkor sok ember nem mondaná azit, hogy miért menjen a Kékesre, úgy sincs ott semmi. Párádon még csak bizakodtunk. Parádfürdő gyógyhely, a betegeknek a csend, a nyugalom jelenti a felüdülést, ne is várjunk különösebben mozgalmas világot. Galyatetőn már erősebben bizakodtunk. Aztán kimentünk és megnéztük a sípályát. És összenéztünk: ez is párját ritkítja, hogy a gyönyörű ve- rófónyes napsütésben egyetlen síző sem háborgatta a nálunk kitűnőnek számító le- siklót Bajor Ernő, a SZOT-üdülő vezetője és Bódy Lajos, a helyettese; — Azt hisszük, nálunk kitűnőéin lehet telelni. Van vagy száz süécünk és sok szánkónk. De nem nagyon veszik igénybe. Aztán mégis ezt teszik hozzá: sífelvonó, szánkópálya, »setleg korcsolyapálya is kellene. Most már kevésbé bizakodva vesszük az irányt Mát- raszentimre fedé. Hazánk legmagasabban fekvő, szinte alpesi jellegű falujába, képes- levelezőlapokra és színes filmre kívánkozó meredek utcái csendesen fogadnak A Vadvirág turistaházíban ebédidő alatt éppen nem volt senki. A tanácsházám a tanácsainak: — Amíg víz nincs, addig csendeseik leszünk télen. Lenne elég fizetővendégszobánk, de ma már minden vendég az összkomfortot szereti. A .ulajdanasok ráadásul keveslik a 14 forintot, amit az IBUSZ térít meg a fűtés után. A kihalt Mátraszentimre után, Mátraháza felé igyekezve, újabb remgn^tog el bennünket. A fiatra középpontjában hátira ... Egyenesen felmegyünk hazánk tetejére. Gyanús csend fogad a Kékesen. Az északi és a déli lejtő közös kiindulópontján sehol senki és semmi. Néhány lépéssel arrébb, az ÉDOSZ-üdiülő vezetője. Gráf Mihály; •— Egyszer már fel kellene szedni a sípálya 10—20—30 centiméteres nagy köveit. Máshol már ötcentis hóban is lehet síelni, a Kékesen ehhez 20 centis kell, mert kiállnak a kövek. Azitán. egyszer már fel kellene építeni a csúcson legalább egy eszpresszót — de mindezt halkam, meg- ’fontoltan mondja. A sífelvonót meg csak úgy, hogy alig hallom. Megért ő már sok tervet itt, meg ellentervet, 1 És még mindig nincs semmi a Kékesen, ami a turistáknak kellene. Mátraházán betérünk a Sportba, az üdülőközpont nyilvános éttermébe. Kevesen vannak. „Majd szombat, vasárnap” bizakodik a pincér. „Jönnek a sí buszok Pestről, Egerből”. A legszínesebb Mátrafüred. A fizetővendég-szolgálat szobáit itt hasznosítják legjobban. Persze az oka kézenfekvő; összkomfort, vagyis fürdőszoba és sok helyen már központi fűtés. No igen, de Mátrafürednefk régi hagyománya van. A leglátogatottabb annak ellenére, hogy jó síterep nincs, sőt, még igazi szánkópálya sem. Mi következhet ebből? Hogy nálunk kevesen síelnek és szánkóznak. „Síország” helyett A Mátra még mindig nem az. aminek lennie kellene: nem a tömegek téli üdülője. Ebben közrejátszik az is. hogy nálunk a téli üdülés még nem nyert polgárjogot. Aki ilyenkor megy szabadságra. az Ummííüt 1968. január 19« péntek Persze, ehhez javítani keltene a közlekedésen (Galyatetőiről 6 óra után már nem közlekedik busz Gyöngyösre), és több férőhely kellene a turistaszállókban. És a Bükk? (Jutott eszünkbe a másik téli paradicsom.) (Bánkú tra télen csak gyalog lehet feljutni.) Terv, terv, terv Berecz István, a megyei tanács vb-elnöklielyettese, aki az idegenforgalommal is foglalkozik: — Először: a Mátra meglevő lehetőségeit keli jobban kihasználni. Ha majd az érdekelt szervek látják, hogy milyen nyüzsgő az élet a Mátrában, akkor fejleszteni. Másodszor: a Mátra funkcióját meg kell határozni. A hegység elsősorban a télé — és az egész országé. Nem lehet csupán egy megye feladata a fejlesztés. Ez népgazdasági érdek. Harmadszor: egy jó hírrel szolgálhatok. Most jöttem meg Pestről és minden eddiginéL biztatóbb eredménnyel. Terveznek már csúszó- és ülőfelvomót, ródli- pályát. sípályát, sőt. turistaszállót is. Javasoltam, hogy az előbb említett „téli napozót” is érdemes lenne a programba felvenni. A Bükk? — folytatta. — Az valóban szép és megközelíthetetlen. De első a Mátra fejlesztése. Ezután jutott eszembe: Milyen jó lenne egy ilyen felhívás: „Jöjjön napozni a í fehér Mátrába, terasz, nyug- ' ágy. forralt bor és forró tea. ■ Sí- és szánkókölcsönzés!” Berbovits Gvörerv Magyar műfordítók kitüntetése A Szovjetunió budapesti nagykövetségén csütörtökön ünnepséget rendeztek a Megbecsülés Jele Érdeméremmel kitüntetett magyar műfordítók tiszteletére. Az ünnepségen megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, valamint kulturális és társadalmi életünk több kiválósága. F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete méltatta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége által kitüntetett Rab Zsuzsa, Szől- Jősy Klára és Makai Imre munkásságát: a szovjet irodalom fordítása, művészi tolmácsolása révén a két nép kulturális kapcsolatainak bővítése terén elért kimagasló érdemeit, majd átnyújtotta a megtisztelő kitüntetéseket. A műfordítók nevében Rab Zsuzsa mondott köszönetét. (MTI) Első számú bediene i sajt Háromszor több fogy, mint tavaly A háziasszonyoknak mindig jó „szimatuk” van. Azonnal felfedezik, ha valami újdonságot kínálnak az üzletben és mindig szívesen vásárolják azt. ami olcsóbb. Január elsejétől így lett az elsőszámú kedvenc: a sajt- A vállalatok számítottak a nagyobb érdeklődésre és bővítették a választékot. Megjelelt az üzletekben a Füsti, aí Gombás és a Mese sajt. De, hogy a forgalom a korábbiak többszörösét is meghaladja majd — erre már senki sem számított— Háromszor annyi sajtot adtunk el, mint máskor — mondják a Gólya utcai fűszerüzlet eladói Egerben. A pultokon 14 féle sorakozik és időben megkapják az utánpótlást. A Vörösmarty utcában is szívesen vásárolják a leszállított áru tejtermékeket Szerencsevadászok VASÁRNAP, 20.20-á. VÁNDOROL AZ ÁSZTAB — Ugyan mennyit fizethettek # pincérnek? (A Paris Match karikatúrája) Jack London televízióban látható három novelláját a romantikusan felfokozott emberi indulatok, a kiélezett szituációk fűzik egybe: a szerelem, a féltékenység, a pénz bűvölete, egy öregedő boxoló utolsó, sorsdöntő mérkőzése... Az első világháború előtti amerikai irodalom legjelentősebb egyéniségének Egy napi kvártély, Csak hús és Egy szelet sült című novelláit Déry György fordította és alkalmazta televízióra. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Horváth Teri, Gábor Miklós, Dómján Edit, Garas Dezső, Nagy Attila és Papp László. Rendező: Horváth Tibor. Pályaválasztási tanácsadó SZERDA, 16.15 Az adás egyik riportja a metró építőiről szól: a nagy létesítmény átadására vállalt 1970-as határidőt, csak akkor tudják betartani, ha megoldják munkaerőgondjaikat. A vállalat a hozzájuk kerülő fiatal munkásoknak szakmát ad az építkezés befejezéséig. Az adás másik témája összefügg azzal a rengeteg levéllel, amelyet a műsor szerkesztője kapott tanácsot kérő fiataloktól. Hajnali komédiái SZERDA. 20.20 | Könnyű, szórakoztató, olykor burleszk elemeiket is tartalmazó vígjáték a Hajnali komédia. Egy csendes, szerény, sőt félszeg fiatalember a főhős (Tahi Tóth László alakítja), aki úgyszólván szerzetesi életet él. Ilyennek ismerik. Egyik este azonban hölgyet visz fel a lakására. Ebből a helyzetből származnak azután a különféle bonyodalmak, és ezzel többnyire megoldódik a családok reggeli, tízórai problémája. Néhány napja hiányoznak az üzletből a dobozos sajtok és az eladók nem tudják mivel megmagyarázni a hiányát. A főutcai csemegében elégedetlen a vezető: „Nem tudunk tartalékolni, mert amit kapunk azonnal elfogy. Legutóbb 1400 forint értékű sajtot szállított a vállalat, nekünk ez nagyon kevés.” Sokkal nagyobb a sajt-vásárlás a Dobó téri csemegében is, ahol esetenként a túrakocsi késése okoz hiányt és akkor üres kézzel távozik a vásárló. Az egri tejipari vállalat eddig hetente két alkalommal a nagy igények miatt, most már naponta szállít árut az üzletekbe- Az üzem 10—15 százalékkal nagyobb forgalomra készült fel & nap nap után a társüzemektől és vállalatoktól ' háromszor több sajtot rendel, mint amennyire szerződött. És ez gondot okoz: több munkás, több alapanyag kell. Csak Trapis- ta sajtból két hét alatt több mint tíz mázsát adtak az üzleteknek, többet mint máskor egy hónapban. A főváros után itt árultak először Mese sajtot. Gombás sajtból naponta háromszáz doboz is kevés a megyének. A gyártó üzem zavarban van, egyelőre alig tudja növelni a termelését. Az egri tejüzem újdonsága a 15 dekás műanyag tasakok- ban csomagolt fehér sajtkrém, ami export juhsajtból készül. Megnőtt a vásárlói igény vajból'is, csak Eger naponta 4 mázsa helyett 12-őt kap az üzemtől. Bár a rossz munkakörülmények miatt az egri üzem különösebb meglepetésekkel nem tud szolgálni, egyezséget köt egy új műanyaggyártó üzemmel, és még az idén műanyag „köntösben” szállítja a poharas tejfölt. Az első számú kedvenc, a sajt mellett nem feledkeznek meg a többi tejtermékről semP.HOIArARP; /REJTŐJE NO/ ,f HtlV- e?sÉG 20. Tíz óra... A moszkitóháló nélküli ablakon betűz a hold és lassan kúszá-k előre, keskeny fénykörével a padlón. Egy, kettő, három... Roppanás. fordulás... Egy, kettő, három... ...Unalmas ezzel a fel és alá járással, az bizonyos. Legalább rágyújthatna az ember. Vagy egyáltalán sejtené, hogy körülötte milyen a világ Messziről tompa kondulá- sok hallatszanak. A néma csendben recseg alatta a padló. Nem valami kellemes őrség ideges embernek. Még szerencséje, hogy ilyesmiről a Harrincourt családban nem tudnak. Épp olyan egykedvű, mintha a kantinban volna. Néha azon veszi észre magát, hogy hangtalanul fü- tyürészik... Most valami reccsent a 3** rokban. Éspedig duplán. Azután csend. Persze, régi a padló, és ahogy éjszaka lassan lehűl a levegő, a nappali hőségben kitágult deszka ismét összehúzódik. Ettől a reccsenés. Ha valaki nem tanult fizikát, az most frászt kap. Messziről elnyújtott vonat- fütty hallatszik. Az ablakon át az elhagyott mezőn egy kóbor kutya fut keresztül, és minden csendes, csak valahonnan vízcsap szivárog... Most újra reccsenés. Hm... Miért mindig ugyanazon az egy helyen recsegteti a padlót a lehűlés?... A holdfény előresikKk a padlón, és most egy hanyatt fekvő emiberi fejet világít meg. Krétafehér, halott arc, kék szájjal, nyitott szemmel. Csúf vagy, öregem, ez nem kétséges. De ne félj semmit. Galamb nem bánt, csak őrködik. És holnap szépen eltemetnek mind a nyolcatokat. akkor azután átadhatjátok magatokat nyugodtan az enyészetnek. Egy nap ide vagy oda az örökkévalóságban már nem differál... Szegény jó Latouret őrmester. Isten nyugosztalja, ha a sors kifürkészhetetlen jóakaratából úgy adódna, hogy szélütés érje; ő most mérgelődne, mert azt hitte, hogy ilyesmitől egy átlagembert az epilepszia kerülgeti... S ahogy tovább siklik a hold, egy barna folt is látszik, egy tépett, véres zubbony, amelyet hevenyészve ráborítottak a tetemre. Egy, kettő, három... Roppanás, fordulás... Egy, kettő, három... ...Azért ez túlzás, kérem, ezzel a folytonos recsegéssel hosszabb-rövidebb időközökben. Nem azért... De hát valaki itt tartózkodik és ez tilos. Miféle marhaság ilyen helyen elbújni? Ámbár az is lehet, hogy valami rágcsáló van a padló alatt. A hold most egy hófehér, ökölbe szorult kezet világít meg, ahogy a fénykör lassan átsiklik a fején... Távolról újabb negyedet harangoznak, és valami madár sikolt fel egy pillanatra az éjszakában. A hold most a dermedt Pálma koronájából is odarajzol néhány hosszú levelet a padlóra... mocorog a rothadt deszka alatt, akkor nagy baj lehet a parancsellenes kivilágításból. És még azt hinné az a szálkás bajuszé, hogy fél. Pedig erre igazán nincs oka. Mi a fenét félne, szuronnyal a kezében? A zseblámpa fénye végigtáncolt a helységben a padlón, a falon, még a mennyezeten is. Sehol semmi. Az ajtó mellett a robbanástól szétrepedt egy hordó mínlumfes- ték, amivel a bádogtetőket szokták bemázolni. A rozsdás színű, nyúlós ragacs mint Megint rtxsssen kissé... Azután duplán és élesen... Mindenségit a hazajáró öregapádnak! Csináljuk szabályosan. Egy mozdulat és a fegyver súlyban van, egy kattanás a závárzaton és hangosan kiált: — Állj! Ki vagy? Csend... Előveszi a zseblámpáját. Villanyt nem akar gyújtani. Ha csakugyan egy rágcsáló valami őskori csúszómászó terült végig egyik faltól a másikig. A sarokban, amer- ről a recsegések hangzottak, egy pasas fekszik arcra borulva, nagy vértócsában, feje búbjáig letakarva egy köpennyel. Ez szegény már nem recseg... Ez itt balra, felhúzott térdekkel, aránylag épségben megúszta... De hol a feje?... A vakolat teiefrccs- kölve kis repeszdarabokka 1 és vérrel, mindenfelé tépett, íoszlányos rongyok és mozdulatlan. szinte természetes helyzetben odavetett testei; a padlón... Nyolc... Nem is... Kilenc... Nem nyolcat mondtak? Hm... Az bizonyos, hogy itt kilenc van... Nézd csak. De fura! Az ördög tudja. Akárhogy nézi: ez kilenc ember és egy láb... • Lehúzta a zseblámpa gombját. Vissza tette puskáját a vállára és tovább sétált. Majd leltárát csinál itt a halottakról! ...Nyolc volt. vagy kilenc, nem mindegy? Több nem lett azóta, és kevesebb sem, mert nem valószínűi hogy valaki errefelé lopja a halottakat... A csoda van ezzel a padlóval!... Két gyors reccsenés, egy nesz... és csend... ...A hold most jó darabon bevilágította a helyiséget és odatűzött áz arcra borult katonára a sarokban... Ott recseg a padló, az bizonyos, és... Mindenesetre erős idegzet kell ide... Mert például, esküdni mert volna, hogy a katona, ahogy arcra borulva feküdt az előbb, még mind- kétkét karját kinyújtotta. Most pedig az egyik... Na, mindegy... Mit fog itt részletkérdésekkel törődni? Minden halott úgy fekszik, ahogy akar! Éppen tizenkettőt kondul... A padlón holdfénnyel vilá-« gított, mozdulatlan testek... Félhomály, néha egy esepp hullása hangzik fel, és kint látszik az elhagyott éjszakai mező... Egy, kettő, három... Roppanás, fordulás... Egy. kett«*- három... (Folytatjuk)
