Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-12 / 293. szám

Felvételünk a főiskola csillagvizsgáló tornyának teraszán készült, ahol dr. Dezső Lo- rftnd, a Debreceni Napfizikai Intézet professzora, az egri csillagászati érdekességekről tájé­koztatta kijevi vendégeinket. (Foto: Pilisy) Kij évi tudósvendégek Egerben Az egri líceum öreg falai között Sípos István, az MSZMP Egri Városi Bizott­ságának első titkára, Szűcs László, a tanárképző főiskola igazgatója, a főiskola igaz­gatóságának tagjai, Heves (negye és Eger pedagógus- társadalmának képviselői kö­szöntötték vasárnap Iván Trofimovics Svec akadémi­kust, a Len in-renddel kitün­tetett Kijevi Állami Sevcsen- ko Egyetem rektorát, az egyetem aerohidrodinamikai tanszékének vezetőjét és S zerge j Konsztantyinovics V sze hszv jatszkij profese- szort, az egyetem asztronó­miai tanszékének vezetőjét, Lenin-renddel kitüntetett tu­dósokat, akiket szombaton délelőtt a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ta­nácsa ünnepi nyilvános ülé­sén „honoris causa” doktorrá avatta. Az egri látogatásra a ki­jevi vendégek külön kérésé­re került sor. Mint a beszél­getések során Svec akadémi­kus elmondta: „az egri fő­iskoláról sokat hallunk a Szovjetunióban és a világ­lexikonok is nagy terjede­lemben írnak jelentőségéről ezért nem mulasztottuk el. hogy meglátogassuk’. A két Lenin-renddel kitüntetett tu­dóst, a kíséretükben meg­jelent kijevi professzor-ven­dégeket, dr. Rapcsák And­rást a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem rektorát, dr. Bognár Rezső Kossuth-díjas akadémikust, az egyetem tudományos rektorhelyette­sét, a főiskola hallgatói vi­rágcsokrokkal köszöntötték. A vendéglátó főiskola igaz­gatója rövid tájékoztatót tar­tott ezután a pedagógiai és tudományos munkáról. A kö­szöntésekre Svec akadémikus, a kijevi egyetem rektora vá­laszolt. Az Igazgató irodájában megtartott fogadás után a vendégek megtekintették az Európa-hírű egyházmegyei könyvtárat, a csillagvizsgáló­ban berendezett kiállítást, ahol dr. Dezső Loránd, a Debreceni Napfizikai Intézet professzora kalauzolt. A csil­lagvizsgáló torony teraszáról sokáig gyönyörködtek a vá­ros panorámájában. A kijevi és debreceni ven­dégek a késő esti órákban utaztak el Egerből. Noha e sorozat keretében csak az önálló tv-produkciók­ról szokás írni, hadd tegyük most kivételt. Már csak azért is. mert a kedd esti színházi közvetítés igazi kép- emyőtéma volt. A nyírségi tragédia (egy fiú anyja védel­mében megölte apját) miért­je elevenedett meg a képer­nyőn, s özvegy Csemyiné szinte szobánkba lépve, a lel­kiismeretünket ébresztve mondta el kiáltását, hatvan- perces monológját családjá­nak történetéről. H. Bartha Lajos művét, amely a dráma­pályázaton joggal nyerte el az első díjat, a Katona Jó­zsef Színház mutatta be, s a színházi siker után. most a tv-nézők milliói is bizon vív­hatják, mennyire igaz, em­beri és emellett jó dráma a Kiáltás. Both Béla rendelé­sen túl elsősorban Kohut Magda élményt nyújtó játéka tetszett. Monológja ritka szín­házi bravúr. A tv jól válasz­tott. aráikor műsorra tűzte ezt a drámát. Szombaton este nemzetközi stewardess-vetélkedőt közve­tített a televízió. A 11 légi- társaság stewardessei igazán kedvesek és csinosak vo1 tak, jólesett a szemnek látni őket. Elismeréssel nyugtáztam Vit- ray Tamás nagyszerű iátz-V- vezetői ténykedését, kulturált csevegő stílusát — mindezt még angolul- is! — s eláru­lom. a műsor eleién büszke voltam arra is. hogy az Inter- vízió is átveszi ezt a műsort. Szóval minden nagyszerűen kezdődött... Csak aztán eszembe jutott, hogy mégis­csak szombat, este van, s illő lenne ve'ami érdekeset és szórakoztatót nvúkani e kedves nézőknek. Mert ez a Fly bv... egválta’án nem volt érdekes, sőt helyenként még Unalmas Is volt. A Századunk sze-trenztői ezúttal is érdekes és va’ams munkát végeztek, anvkor visszapergették a régmúlt eseményeket. Ezúttal az 1918-as cataroi matrózfelkelós körülményeivel ismertették meg a tv-nézőket. s a doku­mentumfilmek. valamint a szemtanúk, visszaemlékezései beavattak bennünket /a múlt kulisszatitkaiba. ! Vasárnap este a televízió ismét bebizonyította, hogy igazán nem kell a szomszéd­ba menni egy 'jó krimiért. Sőt arra sincs szükség, hogy élettől elrugaszkodott,' kita­lált történetekkel izgassuk a nézőt. Sokkal egyszerűbb, ha az életből merített témát dol­gozzák föl a hozzáértő szak­emberek. Ezt bizonyítja Az idézés című dokumentumjá­ték, amelyik egy régen meg­történt bűnügyet dolgoz fel érdekesen, fordulatosán.. A filmet Pintér József irta. ren­dezte Wiedermann Károly. A szereplők közül Bicskey Ká­roly és Kenderest Tibor játé­ka tetszett. Jó és izgalmas film volt az Idézés, sajnáljuk, hogy nem aknázta ki még jobban ezt a témáit a televí­zió — esetleg két-három ré­szes film erejéig. És még egy megjegyzés: miért kell eny- nyire kihangsúlyozni a törté­net dokumentum jellegét? (márkusz) KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNK RIPORTSOROZATA: Fehér szalag; a hajban Állok egy üszkös Kilóm előtt. Valamikor lakóház volt. Arrébb a téglatörme­lék közül ablakrámák me­rednek az égre. Félig elég­ve, meghajolva. Mint egv mondat végén a kérdőjel: Kik laktak itt? Kik pusztul­tak el? Diktálják a neveket. Nem nem írom fel. Hiszen a név semmit sem mond. Emberek voltak. Emberek, olyanok, akikkel nap mint nap találkoztak Hanoi utcáin, akikkel együtt izgultunk a Than Hoa-i bunkerekben. Akik féltettek, óvtak a gyil­kos bombáktól. Már elszállították a ha­lottakat. A megkövesedett szemű idős asszonyokat, a megcsonkított testű gyereke­ket De a föld mélyében sem nyugodhattak. A temetőre is szórják bombáikat kiforgat­ják a sírokat. Emberek te­szik. Valami különös borzon­gás fog el. Csupán ennyit írok le: Hanoi. Pho Hűé ut­ca 39. Á'lnk és nézem az embere­ket A törékeny termetű asz- Gzonvfkat. lányokat. Kétke­rekű taligákba rakíák a cse­rép- és té°lamaradvánvokat. A sajátjuktól búcsúznak. * Hmmás} ; 1967. december 12* kedd Igaz, nem volt nekik televí­ziójuk, hűtőszekrényük, a bútorzatuk is szűkös, talán néhány polcból állt De az övék volt Most is szinte két kezükkel kaparják ki meg­maradt ruhancm éjieket. Thi Kuong nemrég múlt 19 éves. A szerencse mentet­te meg. S miközben ez a vietnami lány elmeséli a tragédia óráit, szenved és mosolyog. Hányszor találkoz­tam ezzel a mosollyal, amit sohasem tudtam megfejteni. Ezen a napon 76 ember halt meg Hanoiban. Lakóhá­zak sora dőlt össze. lakóhá­zak. amelyek az amerikaiak hadi jelentésében, mint kato­nai célpontok szerepelnek. Eszembe jut eay korábbi, saigoni keltezésű hír: „Gé­peink több hullámban tá­madták Észak-Vietnamban. a Phat Diem haditengerészeti támaszpontot.. ” Meglepe­téssel hallgatták ezt a jelen­tést a kis város lakói. Az 5 környékük haditengerészeti támaszpont? Hiszen alig van r«éöár>v halászb^rkájuk. Találkoztam Mai Bo-val. az amerikai háborús bűnö­ket vizspá’ó bizottság egyik tagiával. Kéneket, dokumen­tumokat miáatott. S el­mondta a Ha Phu iskolások tragédiáját: — Az iskolakezdés előtti nercekben evúúó- és ana- nászbomöátvai támadják a tantermeket: harminchárom gyerek halt meg és huszon­nyolc megsebesült. Tudja milyen az az ananász-bom­ba? Az egész szerkezet alig nagyobb egy ananász gyü­mölcsnél. de a robbanás pil­lanatában száz és száz szi­lánkra szakad szét. Szinte átszitálja az emberi testet. Nehéz kioperálni, hiszen ahány szilánk, annyi vágás. Rendezgetem az emlékeket, a Vietnamban töltött három hét emlékeit. A veszélyben megfáradt idegeknek hosszú idő ez. Lapultam futóárok­ban, láttam a leégett iskolá­kat. gyárakat, a megcsonkí­tott gyerekeket. Beszéltem a Nam Mgan-i asszonyokkal, ak'"k életük kockáztatásával hordták a lőszert a sziki a fe­dezékekben küzdő katonák­nak. Láttam az egyik kato­na felégett tenyerét, aki — — vízhiányban — puszta kézzel cserélte ki a géppus­ka forró csövét. Emlékszem és nem felejtem el az egy­szerű embereket, akik meg­osztották velem szűkös rizs- íejadosjukat és meleg sze­retettel beszéltek Magyar- országról. Találkoztam Luong Tru óvoda lakóival. Láttam a nyiladozó értelmű csöppségeket, akiié az önfe­ledt játék helyett először azt tanulják meg: a jó kis gyerek hogyan megy az óvó­helyre? Lefényképeztem az édesapát. aki négyéves fiá­nak holttestét tulajdon két kezével kaparta ki a romok alól. Láttam ezekét, és félek. Amikor a televízió képernyő­jén gyilkos terheikkel újból megjelennek az amerikai gé­pek, félek, hogy megszokom a látványt és nem találok majd kifejezést, hogy leírjam mindezt. Mert nagyon nehéz írni arról, amit Vietnamban tapasztaltam. Túl sok olyan asszonyt láttam, aki hajában fehér szalagot viselt. A viet­namiak így gyászolnak. Vége. Magyar kuvasz a Bella Változatlanul nagy sikere van a televízióban ismételten műsorra tűzött filmsorozat­nak. a Belle és Sebastiannak. Kevesen tudják, hogy a film­nek magyar származásit fő­szereplője van, mégpedig a hófehér kutya. Belle .,szemé­lyében”, A magyar kutyáknak nagy a becsületük világszerte. A MAVAD az idén is több mint 150 törzskönyvezett, fajtiszta ebet — vizslát, pulit, komon­dort, kuvaszt, agarat — szál­lított, főleg tengerentúli meg­rendelésre. Három éve a Walt Disney- konszern kért három telje­sen egyforma, hófehér ma­gyar kuvaszt. A vállalatnak csak az egész országot bejár­va sikerült a rendelést telje­sítenie. A1 három ebet annak rendje és módja szerint el­szállították a tengerentúlra. Az egyik kutya — „akiről” kiderült, hogy idegen környe­zetben igen vad — New Yorkban megharapta a vám­tisztet, s emiatt hosszú ideig karanténba tették — termé­szetesen a kutyát, amelyet a megrendelő aztán át sem vett. Hogy hogy nem, a francia Gaumont filmgyár jobb sorsra érdemesnek tar­totta s mint ma is látható, nem csalódtak, „ő” lett a Belle. A MAVAD szakemberei már vem emlékezrielc erede- ti nevére, csak azt tudják, hogy h'res kutya, a ..paprikás Cézár” leszármazottja, s Ur- kúton egv agronomy* volt a gazdája. A szakénö szem azt is észreveszi, hogy Bei/e nem nagvon engedelmeskedik a felnőtteknek a Hímen, csupán egyes szem él vekhez sikerült hozzászoktatni. A kis Sebns- tian-nel is'nvílvín csak azért tartia a jó barátságot, mert itthon az anronómus két kitß lánya nevelte. Ezen a napon 76 ember balt t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents