Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-28 / 305. szám

Ba rajtam múlna .. i A felszerszámozást és a minőségi munkát fokoznám ' Egyre nagyobb érdeklődés ftyiivámil meg az autószerviz •munkája iránt, aminek oka a gépkocsik számának növe­kedésében található meg. Ezért; kérdeztük meg a gyöngyösi szerviz dolgozóját. Viktor Tibort, ha rajta múl­ttá, mit tenne az igények jobb kielégítéséért, a meg­rendelőkért — Kezdem azzal, hogy most álltunk rá a Warsza­wa gépkocsik nagyjavításá­ra. Ehhez a lakatosszerszá- ruok . viszont nem állnak jSIllő mértékben a rendelke­zésünkre. Egyébként is, elég «agy az „önállóság” a mun­kások körében, jobban kelle­ne fogni őket Kifogástalan minőségű munkáról sem be­szélhetünk minden esetben. Érezzük a belső meo hiányá­nak rossz hatását. Márpedig é konkurrencia megnőtt, hi­ten a Gép- és Motorjavító Ktez egyre több ügyfelünket viszi el. Ha versenyképesek áicarunk lenni, sürgősen vál­toztatni kell néhány dolgon. ” Bártházi István, a szerviz- átkcnÜE vezetője az előbbi javaslatokra így válaszait: , — Teljesen egyetértek mindazzal, amit Viktor Tibor ^mondott. Most már az a kérdés, mit lehet csinálni. Szerintem mindennek oka a ’tólzsúftaltság. A műhely­csarnokban alig lehet meg­mozdulni. Terjeszkednünk kell, amihez a lehetőségünk a közeli jövőben meglesz. A közvetlen szomszédunkban lévő nagy épületet, az úgy­nevezett Káder-laktanyát a tavasszal megkapjuk. Oda te­lepítjük a nagyjavítást, amit szalagszerűen szervezünk meg. Itt már lehet majd mi­nőséget követelni, a teljes szerszámozást és műszerezést biztosítani. Ide telepítjük a kárpitos- és a fényezőmű­helyt, a mostani műhely­csarnok pedig a futó javítá­sokra és a garanciális mun­kákra marad meg. ahol a dolgozóink tiszta ruhában végzik a munkájukat. Az át­szervezés következtében a mostani „nagy önállóság” is megszűnik, mert mindenki­nek pontosan megszabjuk a feladatát. A belső meo, az ellenőrzés is csak így oldha­tó meg hiánytalanüL — Mikorra várható mind­ez? — Miután az anyagi elő­feltételeink is megvannak, és az új épületben sem kell nagyobb átalakítást végez­nünk, a jövő évi nyári fő­szezonra már az elmondot­tak szerint állunk megrende­lőink szolgálatára. — Gondolt-e közibeeső in­tézkedésekre? — Korábbi jó hírnevünkre kényesek vagyunk. Mindent megteszünk addig is, hogy megrendelőink elégedetten távozzanak tőlünk, minőségi kifogás ne merüljön fel a munkánk ellen. Az autótulajdonosokat —, ha úgy tetszik — karácsonyi és újévi ajándéknak elég megnyugtató Bártházi István ígérete. Mi is jó autózást kívánunk hozzá! (—ár) Gondolni as emberre *&••• ittlakolt a jogi munka a vállalatoknál •"'•■Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése a vállalato­kon belül is valamennyi munkaterület összhangok céltudatos tevékenységét kö­veteli meg. Hogyan alakult a vállalat életében a jogi mun­ka, erről tájékoztatták az Igazságügyminisztérium tör- ! vény előkészítő főosztályán a i jpgpzabályelőkészítés tapasz- j talatai alapján — az MTI ; munkatársát: A jogi .munka súlyának | növekedése előtérbe helyezi a' vállalati jogász munkakö­rét és tevékenységét is. A jogtanácsos szerepe nem ki­zárólag e szerződéses kapcso­ltok terén bővül, hanem a vállalat belső életében is. A papír türelmes. A gör­csös merevséget. érzéketlen­séget is némán eltűri. Ilyen papírt gyűrögetek. s legszí­vesebben összetépném. A mondatokban nyelvtanilag nem találni semmi hibát, a gépelés is precíz. Csak az emberséges érzés tiltakozik bennem a fehér lapon sorjá­zó hideg, fekete betűk ellen. A fűrészporízű mondatok el­len.- .. .40 éven át végzett oda­adó és lelkiismeretes munkál­ja elismerése mellett, tekin­tetlel arra. hogy öregségi nyugdíj-igé nyj ogosultságot szerzett, munkaviszonyát (dá­tum: ettől eddig) 15 napi fel­mondással, megszüntetem. Munkakönyvét „munkaviszo­nya megszűnt” bejegyzéssel kiadom. A felmondási idő alatt munkájára igényt nem tartok. Felhívom, hogy mun­kakönyvé átadása után az SZTK-nái járjon el nyugdíja folyósítása végett... S aztán a sablonos szöveg: az ilyen és ilyen bizottság nevében ezúton is köszöne­tét mondunk. Erőt és egész­séget ... A munka öregjeit búcsúz­tatják. Több évtizedes tevé­kenység áll mögöttük. Nyuga­lomba vonulnak —, hogy él­vezzék a pihenést — ez az élet rendje. S a munkakönyv­ié bejegyzik a két jellegtelen szót: „munkaviszonya meg­szűnt’. Nem lehetne egysze­rűbben és szebben, mondjuk igy: „nyugdíjazás”, vagy „nyugalomba lépett”. És mindegy, hogyan, csak ne ilyen rideg, kegyetlen szá­razsággal: „munkaviszonya megszűnt”. S aztán tovább: felhívom. Igen szabályos szó. amit helyénvalónak tar­tok egy adóhátralékost fi­gyelmeztető iratban, vagy bí ­róságok fizetés-meghagyás: felszólításaiban. De nem he­lyénvaló egy életnyi munka után. Egy életnyi „odaadó és lelkiismeretes munka” után Mert azután csak egy lehet­séges: megkérem. Nekem még bőven van időm, hogy .,öregségi nyugdíj­igény jogosultságot" szerez­zek. De ha arra gondolok, hogy majdan ilyen papír lesz a fizetségem, már most megkeseredik a. szám íze. Nem tudom, akik ilyen mon­datokat gyártanak, gonáol- nak-e az emberre, vagy csak a betűket látják? Nem tu­dom. gondolnak-e arra. hogy majdan ők is kézhez kaphat­nak majd ilyen nyugdíjas­búcsúztató „pfeciz gépira­tot”? Szívből mondom: nem kí­vánom nekik., (kyd) A Peer Gynttől a Déli rózsákig Olyanok vagyunk mi tele­víziónézők, mint a mindent megbocsátó szülő: nem em­lékezünk már semmi morgo­lódó rosszra, a „megtért” té­vé karácsonyi műsora min­dent elfelejtetett velünk, amiért egykor há hörögtünk. Gondban, bajban van a té­vé-kritikus, nemcsalt e há­rom nap műsorainak gazdag­sága, de színvonala miatt is. Őszintén a szívemre téve ke­zem, bevallhatom: könnyebb írni a rosszról, ám örömtelibb nézni is , írni is a jóról. Így vagyok most ezzel én is, amikor csakis műsorral a kézben tudom feleleveníteni a háromnapos műsorkaval- kádot, amelyben olyan film­színészekkel találkozhattunk, mint a fiatal Lawrence Oli­vier, vagy a nemrég meghalt Toto, amikor olyan művé­szeiéről kaptunk kevés szavú, de a szó helyett a művésze­tük nyelvén szóló portréfil­meket, mint Bernáth Aurél, Gyurkovics Mária és Kun Zsuzsa. Nem volt hiány a „krimi­ben” sem és karácsonyhoz illően ez sem volt hátborzon­gató, hanem inkább csak de­rűs és egy kitűnő színésznek még kitűnőbb alkalom, hogy szinte testre szabott vígjáté­ki figurájával úgy játsszon, mint egy önfeledt gyetek, úgy, ahogyan ezt Mrs. Piper, alias Gobbi Hilda tette, Bax­ter főfelügyelővel. Kovács Károllyal. Olyan „show”- műsorok voltak, amelyek egyrészt a könnyűzene, más­részt a zene nehéz múzsájá­nak szerelmeseit elégíthették ki. A 2-as stúdió klubdél­utánján a fesztelen nyelvi tu­dással rendelkező Poór Klá­ra és Antal Imre vendége­ként az idei táncdalfesztivál külföldi részvevői találkoz­tak egymással és közönségük­kel. Bennem legmaradan­dóbb élményt Kobzon pol- száma, Pislaru román népda­la és a finn Carola sajátos egyénisége hagyott, anélkül, hogy a többi kedves vendéget sérteni akarnám ezzel. A világhírű vendégeink hangversenyéről csak felső fokban lehet szólni, — nem miattuk. Az ötletért, hogy magyarországi látogatásuk egy-egy alkotó pillanatát csokorba fűzve nyújtotta át a televízió. Nem hiszem, hogy ebben a műfajban ren­deztek volna valaha is ilyen utolérhetetlen színvo­nalú randevút a televíziózás történetében. Külön kívánok szólni a Világirodalmi Magazin kará­csonyi számáréi. A beharan­gozás így hangzik: „A köny­veket lapozgató olvasó szer­telenségével válogat a mű­vekben...” a Magazin. Nos, ez a „szertelenség” nagyon is tudatos szerkesztésnek tűnt, az emberi érzelmek, a lélek- rajz belső összefüggései fe­lől közelítette meg az össze­állítás, derűs, tragikus, de mindig mélységesen huma­nisztikus megfogalmazásban az emberek egymáshoz való kapcsolatát. Nyikolaj , Csu- lcovszkij novellájának fele­sége, Berek Kati egyszerű, mélységesen igaz és hiteles ábrázolásában, Molnár Ti­bor korántsem „segítő”, sok­kal inkább alkotó közremű­ködésével az utóbbi évek egyik legkimagaslóbb, szinte televízióra írt remekműve. Hozzá képest ugyan halvá­nyabbnak tűnik, a kissé bi- zarrnak tűnő ötletével de Stefani „Csónak jön a ta­von” című dramatizációja, ami azonban feltétlenül meg­ragadja az embert: az a mély sóvárgás a szeretet után, amit „abban” a világban pénzért lehet, de azt is csak átmenetileg megvásárcln i. Ügy tűnik, de Stefáni novel­lája mintegy történelmi és dramaturgiai ellenpontja Csukovszkij művének és a mű társadalmának. Kevésbé tetszett — vélemé­nyem szerint — Hemingway „Ahogy a kutya vezeti a va­kot...” című adaptációja. Nem Sinkovits Imrén, vagy Dómján Edit alakításán múlt ez, hiszen úgy érzem, a kép­ernyőn kissé érzelgősnek ha­tó történetet igyekeztek az emberi egymásrautaltság hi­telesebb szférájában újraal­kotni. A vak ember e törté­nete, legalábbis a képernyőn, csak annyiban emelkedett a szokványos és könnyet fa­kasztó történetek fölé, amennyiben egyáltalában nem „szokványos” iró alko­tása, s ez természetesen meglátszik az adaptáción is. Moravia két novellája könnyed és csevegő hangon az emberi kapcsolatok ezer­nyi oldalából kettőt ragad meg, az „Amolyan közepes”- ben szarkasztikus éllel, míg a „Kibékülésben” a tárca­írók könnyedségével, finom, bár nem mély lírával. A Peer Gynt megkapóan szép és gondosan szerkesz­tett részleteivel kezdődött, lé­nyegében — és Gobbi Hilda, valamint Sztankav László megkapó alakításával! — a háromnapos nonstop-műsor, amelyet Gyurkovits Mária repertoárjának legjellegze­tesebb darabjai zártak le. Megpróbáltam megszámolni, hány órát ölelt fel ez a gaz­dag és élvezetes műsor, amelyben ugyan lehetne hi­bát találni/ de amelyet most méltatlan lenne firtatni, de végül is letettem szándékom­ról. Peer Gyntöt és Csukovsz­kij t, Rubinsteint és Lawren­ce Olivier-t mégsem számol­hatjuk percekben, — ez a szerkesztők dolga és nem a műsort néző és élvező közön­ségé és nem' is a kritikusé. Gazdag volt a televízió ka­rácsonyi ajándéka, ■ lehetett belőle válogatni, bár ez rend­kívül nehéz feladatnak bizo­nyult. Jómagam nem is tud­tam! Gyurkó Géta Tizenegy film a tv januári műsortervében A televízió 1968 első ne­gyedében nem kevesebb mint 33 játékfilmet vett műsorter­j REJTŐ J EWÓ/ rwi­*s érthetetlen módon szép kiben visszarepült az aszta­lához,’ egész társaságát, vala­mint néhány liter rumot a íöídre rántva. r: A többi már gyorsan ment. A vendégek egy része felug- s$It, és az idegen felé rohant. Ez egy _ széket ragadott meg és leverte a lámpát. ■ Általános zűrzavar támadt. Gsprómpölés, ordítás, vere- fesdés zaja töltötte be a helyi­séget, és egy alkalmas pilla­natban Galamb az egész bár­pultot a verekedőkre dobta, -majd utánahajította a kocs­4 kénmsáf} december S8., csütörtök márost a konyhakéssel, a csa­poslegényt a tüzes piszkáló- val és a főpincért a fiával... ... Másnapra rendbe hozták a vendéglőt, este szólt a zene, és a kórházban tartózkodó törzsvendégeket leszámítva, együtt volt a szokott esti kö­zönség. Kilenc órakor nyílt az ajtó, és belépett a vidám idegen.' Szalmakalapiát főúri gran- dezzával emelte meg, és ud­varias vigyorral a .középre lépett. A kocsmáros, a csapos, a főpincér és a fia megder­medtek. — Hölgyeim és uraim! — kezdte Galamb. — A tegnap esti svédtorna miatt elha­lasztott koncertemet szíves engedelmükkel ma tartom meg. A kafnagy úr ideadja a harmonikáját, és az elő­adás kezdetét veszi. Ezután átvette a zenész harmónikáját, felállt egy székre, ráült a támlájára, kiskabátját egy elegáns moz­dulattal odadobta a főpin­cérnek, és mély érzéssel el­játszotta, hogy: „Louis, a fűtő elhajózott az Oj-Heb- ridákra”. A második strófát énekelve adta elő. A szám kétségkívül tetszett. A han­gulat még fagyos volt, de többen már elengedték zse­bükben a bicskát, és ez er­refelé egy neme a békülé- kenységnek. Mikor azonban Galamb rázendített a „Hej tengerész, hej tengerész. Mit neked vihar és mit neked vész” kezdetű indulóra, ame­lyet rövid sztepptánccal feje­zett be, mindenki tapsolt, és vad lábdobogással követel­ték, hogy a művész folytassa koncertjét,. _____. . .. . . .. Ha rrincouTt záróráig meg­alapozta népszerűségét, tá­nyérjára bőségesen hullott az aprópénz, és mikor egy fé­sűre feszített selyempapíron elzümmögte a „Kacagj bo­lond, bár festett arcodon könny csorog...” kezdetű slágert, olyan jókedv kereke­dett, .hogy Lala, a bicikli­tolvaj, aki különben is nagy­vonalúságáról volt közismert, eperbólét hozatott, és hajna­lig még sok üveg rum fogyott el. Harrincoürt volt a kikötő kedvence. Nemigen akadt olyan ember, aki összemér­hette volna vele az erejét, és kártyakunsztokat is mutatott. Sen lei sem hallotta még ká­romkodni. A tizennégy éves szivarossal olyan udvariasan beszélt, mintha a fiúcska a legrégibb törzsvendégekkel egyenrangú gazember vol­na. Mindig simára volt borot­válva, és Miminek, aki a „Bicskadobó” 'nevű helyiség­ben a likőrt kezelte, virágot küldött a születésnapjára. Féltékeny éjszaki lovagok többször le akarták szúrni, és ritkán ok nélkül. Ezeket atyai gyengédséggel ő maga vitte el a legközelebbi kötö­zőhelyre. Ilyen volt Galamb. mégis lehetőleg elkerült min­den nézeteltérést, és a leg­rosszabb tréfákat is eltűrte. Szolidsága miatt elnevez­ték Galambnak. Esténként vendégszerepeit a mulatókban. Nemcsak száj­harmonikán játszott. Ha kel­leti# hegedült, qte.rázott és Sem a kormányos, akit Rongy Eleknek hívtak, sem a vitorlamester nem ismer­te a fenti előzményeket, ami még nem lett volna baj, de a ltot tengerész elhozta az ét­terembe a kövér Yvette-et. egy kedvükre való hölgyet, aki nyolcvan kiló volt ugyan, de teljesen babaarcú. Yvette állandóan tapsolt Galamb­nak, aki éppen szerepelt. Már ez nem tetszett a Kor­mányosnak. De később a kö­vér Yvette példátlan szem­telenséggel kivett a vitoila- mester • tenyeréből egy teljes ötfrankost, és odadobta en­nek a jöttment komédiásnak. — Hej! Pojáca! Add visz- sza az ötfrankost! — mond­ta a vitorlamester a kocsma közepére lépve. Legnagyobb csodálkozás­ra a színművész átnyújtotta a pénzt. — Parancsoljon, öregem. Csak ne izgassa fel magát, mert unokafivéremet így ütötte meg a guta egy alka­lommal. Metzben volt ve­gyeskereskedő a szerencsét­len. — Még pi-maszkodsz? Ne­sze!... A többit leírtuk. A vitorla­mester olyan pofont kapott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font bagót, a kormá­nyost pedig addig verte, amíg ez komolyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az alkalomból be is mutatko­zott, hogy ő Rongy Elek. Most együtt ittak a sarok­asztalnál, és a kormányost már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki teljesen babaarcú volt) nem vette le a szemét Galambról. — Csodálkozom — mond­ta a kormányos, tülökké da­gadt orrát időnként egy po­hár vízbe mártva —, hogy ilyen randa mesterséget vá­lasztottál. Aki ekkora pofont tud adni. az előtt nyitva a világ. (FolyUttjuk) vébe Ezek közül mindjárt az új év első hónapjában 11 alkotás kerül képernyőre. A Marcia című produkció­ban Angyalhoz fordul segít­ségért az a sztár jelölt. akit halállal fenyegetnek, ha a titokzatos körülményeik kö­zött meghalt népszérű sztár szerepét elvállalja. A népme­séit hangulatát idézi A Iáivá - ri vadász című szovjet film. Hat variáció egy különös té­mára a Fehér mellény című NSZK-produkaó. Ugyancsak az NSZK-ban készült a Doddy és a testőrök című film. Hartog nagy si­kerű színdarabjának filmvál­tozata A családi ágy című francia alkotás. Háromrészes, izgalmas, ka­landos, fordulatokban gaz­dag, angol, bűnügyi film a Melissa. Egy asszonyt meg­ölnek és a bűntényt további gyilkosságok követik. S hogy oldódjék a hangu­lat, megtekinthetik a nézők a Bertold-Bertőldini címmel három ostoba legény kaland­jait elmesélő olasz vígjátékot is. A vígjáték a Legyünk boldogok! című arsgol pro­dukció is. Januárban kezdődik a te­levízió Klasszikusok a kép­ernyőn című sorozata, amely tv-filmváltozatban mutatja be a világirodalom halhatatlan alkotásait. Ezúttal a Hamle­tét láthatják a nézők. Maxi­milian Schell főszereplésével és a Don Garlost. Öt folytatásban adják a tv-ben a Mario című osztrálí ifjúsági filmsorozatot. j

Next

/
Thumbnails
Contents