Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

Äz országgyűlés elfogadta a költségvetést (Folytatás az 1. oldalról.) ezáltal korlátozott az új el­határozások érvényesítésé­nek lehetősége. Fontosnak tartom megem­líteni, hogy ami a beruhá­zások ágazati összetételét il­leti. az megfelel a harmadik ötéves tervben elfogadott fej­lesztési arányoknak. Az 1968. évi mintegy 57—58 m lliárd forint népgazdasági beruhá­zásból az iparban és az épí­tőiparban 47 százalék, a me­ző- és erdőgazdaságban, va­lamint a vízgazdálkodásban 17—18 százalék, a szállítás és hírközlés területén 15— 16 százalék, a lakás-, kom­munális, egészségügyi, szo­ciális és kulturális ellátás területén pedig 15 százalék valósul meg. A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházá­sok befejezésére és folytatá­sára használják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak vi­szonylag kevés számú — összesen 16 — állami dön­tési körbe tartozó új nagy- beruházás megkezdését irá­nyozza elő. Az 1968. évi terv kidolgo­zásakor nagy figyelmet for­dítottunk a tervcélok és a szabályozók olyan összehan­golására, amely az adott kö­rülmények között a legjob­ban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Amint ez ismert, ehhez a következő eszközölt állnak rendelkezésre: — az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beru­házások közötti arány meg­tervezése, — az egyedi nagy, célcso­portos és az egyéb állami beruházások előirányzatai­nak meghatározása, — a vállalati beruházások befolyásolása, főleg a jöve­delemszabályozási rendszer előírásai és a hitelezési fel­tételeknek a kormány által való meghatározása útján. A már ismertetett meg­gondolásokból — mint emlí­tettem — 1968-ban csak ke­vés számú új nagyberuhá­zás megkezdését vettük terv­be. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy került kiválasz­tásra, hogy a létrejött kapa­citások mindenekelőtt az alapanyag- és félkésztermék- szükségletek jobb kielégíté­sét, az építőanyagbázis bőví­tését, a lakásépítkezések ütemének gyorsítását szolgálják. A megfelelő arányok biz­tosításában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsoportos beruházá­sok, amelyek elsősorban a különböző hálózati rendsze­rek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgázkitermelés és vezetés­rendszer fejlesztését, a villa- mosenergia-hálózat bővítését, az országos közutak és a mező- gazdasági bekötő utak építé­sét, a vasúti közlekedés fej­lesztését. egyes vízgazdálko­dási feladatok megvalósítá­sát és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kór­házi hálózatfejlesztés és a középiskolai tantermek léte­sítésének feladatai. Szólni kell arról is, hogy az új gazdasági mechaniz­mus elveivel összhangban már 1860-ban jelentősen vál­tozik az állami és a vállalati döntési körben megvalósuló Meggyőződésem, hogy az ismertetett gazdaságpolitikai meggondolások és a tervcé­lokkal összehangolt szabá­lyozók együttes érvényre juttatásának eredményeként fokozatosan javulni fog az egész beruházási tevékenysé­günk hatásfoka. Űj gazdaságirányítási rendszerünkben a nép- gazdasági és a vállalati tervek mellett a tanácsi tervek képeznek külön egységet. A tanácsok számára a kor­mány egyrészt néhány olyan fontos, országos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját ter­vük kidolgozásakor figye­lembe kell venniük, másrészt országosan, s ezt bontva, megyei szintű tanácsonként meghatározza a fejlesztési alaphoz nyújtandó állami hozzájárulás összegét. A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll ren­delkezésre. Ebből a helyi be­vételi források körülbelül 1,6 milliárd forintot, a bank­hitel-felvételi lehetőség 0,2 milliárd forintot, az állami hozzájárulás ped'g 5,4 mil­liárd forintot tesz ki. A 7.2 milliárd forintos fejlesztési alapból a tanácsok 6.8 mil­liárd forintot beruházásra használhatnak fel; ennek legnagyobb tétele — 3,7 milliárd forint — a lakás­alap fejlesztését szolgálja Az iparilag elmaradott te­rületek Ipari fejlesztésének támogatására 100 millió fo­rint áll rendelkezésre. En­nek mintegy kétharmadát a már megkezdett ipari létesít­mények folytatásához kell felhasználni. Ezen túlmenően a kijelölt budapesti ipari üzemek vidékre telejítésé­beruházások aránya. A vál­lalati beruházások aránya évi 30 százalékról 1968-ban 40 százalékra ezen belül az iparban és építőiparban 22 százalékról 45 százalékra nő. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a korábbi állami döntések alapján folyamatban levő beruházásokat — részben ál­lami támogatással — a válla­latok általában kötelesek to­vább folytatni és ez jelentős mértékben igénybe veszi fel­használható forrásadat. A népgazdasági beruházá­soknak szerves nászét képe­zik a különböző hitelformák­ban megvalósuló beruházá­sok. E célra a t°rv és költ­ségvetés 7.4—7,8 milliárd fo­rintot irányoz elő. nek támogatásához 50 mil­lió forintot irányoz elő a terv. 1968-ban a tanácsok a korábbinál jóval nagyobb önállósággal dönthetnek gazdasági céljaik meg­valósításáról. Az eddigi tapasztalatok biz­tosítékot nyújtanak arra, hogy ezzel az önállósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a helyi, mind a népgazdasági érdeke­ket Befejezésül még egyszee hangsúlyozni szeretném azt » meggyőződésemet, hogy az 1968. évi terv és az ország- gyűlés elé terjesztett állami költségvetés megfelel gazda­ságipolitikánk irányvonalá­nak és biztosítja a feltétele­ket az új gazdasági mema- nizmus bevezetéséhez, előse­gíti annak kibontakozását Meggyőződésem, hogy a vállalatok vezetői és dolgozói minden tőlük telhetőt meg fognak tenni a gazdasági re­form sikere, az 1968. évi népgazdasági tervben elő­irányzott célok teljesítése ér­dekében. A továbbiakban dr. Ortu- tay Gyula Bács-Kiskun me­gyei, Szekeres László Szol­nok megyei, dr. Babies Antal budapesti, dr. Lukács János Zala megyei, Major Tamás budapesti képviselő szólalt fel. Ezután szünet követke­zett. A szünet után dr. Beresz­tóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az ország- gyűlés. Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kapott első­nek szót. 50 millió forint ipari ütemek telepítésére Kiss Árpád beszéde Tisztelt országgyűlési Kedves elvtársak! — Ha napjainkban a ter­melés fejlődéséiül, a társa­dalom igényeinek egyre ma­gasabb színvonalú kielégíté­séről hallunk, természetesnek tartjuk, hogy az a tudomá­nyos eredményeken alap­szik— mondotta bevezetőben, majd arról beszélt, hogy a tudományos eredmények alig egy évszázada kezdtek a ter­melésbe is behatolni. Lénye­ges különbség van azonban a technikai tudományok egy évszázad előtti és mai fejlő­dése között. Egy évszázaddal ezelőtt egyes kiemelkedő nagy egyéniségek ötletei, zse­niális éleslátása vezetett egy- egy korszakalkotó tíüálmány- hoz. ezzel szemben a mai kor összenasonlít- hatatlanul több nagy tu­dományos eredményt produkál a technika te­rületén, mini a megelőző korok bármelyike. S S ezek a tudományos ered­mények egymásra épülve, gyorsan követik eg”m;.st. Ma már iái udománvos eredmé­nyeket nem hozhatnak létre ! egymástól elszigetelten mű­ködő, nagy alkotó egyéni­ségek zseniális gondolatai, hanem azok csak szervezet­ten folytatott tudományos ku­tató tevékenység eredményei lehetnek. Ezután arról szólt Kiss Ár­pád. hogy korunkban a nem­zeti jövedelem egyre jelentő­sebb részét fordítják kutatás­ra, a tudomány fejlesztísé.e. Nekünk sincs szégyellni va­lónk: ie’entős összegekkel tá­mogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését. Amíg a legnagyobb és a legfejlet­tebb országok a nomzeíi jö­vedelmek általában 3—3.5 százalékát fordítják kutatás­ra. mi az elmúlt évek átlagá­ban a nemzeti jövedelem 2,3 százalékát költöttük erre a célra. — Rendelkezünk a jelen­tős tudományos eredmények elérésének másik feltételé­vel is: vannak világszerte ismert és elismert kiváló tudó­saink, a tudományos eredmények gyakorlati alka'mazására képes, ki­tűnő mérnökeink, a technikai tudományok szá­mos területén rendelkezünk komoly tudományos és mű­szaki tradíciókkal, jelentős kutatási iskolákkal. — Nem lebecsülendők te­hát azok az eredmények, amelyeket a tudomány és a technika fejlesztésében elér­tünk. mégis fel kellett tenni a kérdést, hogy a kutatásra fordított jelentős anyagi esz­közök és tudósainak, műszaki szakemberé nek magas fokú felkészültsége nem hozhat­na-e nagyob eredményeket, ha változhatnánk a kutatás szervezésének és finanszíro­zásának módján. A tudományos kutatások összhangjának javítására már az elmúlt években jelentős lépést tet.ünk a műszaki fej­lesztési alap rendszerének létrehozásával. Ennek egy ré­szével a vállalat, más részé­vel a minisztérium rendelke­zett. Jórészt ebből fedezték az •' alkalmazott kutatások költségeit. A műszaki fejlesz­tési alapban rejlő lehetősége­ket mégsem lehetett teljes mértékben kihasználni A kutatók ugyanis kevéssé vol­tak' érdekeltek abban, hogy elért eredményeiket a terme, lésben ténylegesen felhasz­nálják sőt sok esetben a szer. vezeti feltételek is hiányoz­tak. Az ipar nem tudott ka­pacitás! biztosítani üzemi mé­retű kísérletekre. Ezért ná­lunk a kutatási eredmény el­érésétől a gyártmányok be­vezetéséig eltelt idő általában nagyobb volt a nemzetközileg szokásosnál. Márpedig a gyorsan változó mű­szaki megoldások gazda­sági előnyeit a társada­lom csak akkor élvezheti igazán, ha lépést tud tar­tani a haladás ütemével. — A gazdaságirányítás új rendszereben a műszaki-ku­tatási és fejlesztési feladatok túlnyomó részét is a vállala­tokra bízzák. Ezzel a kuta­tás közelebb kerül a terme­léshez, jobban és gyorsab­ban tudja annak igényeit, szükségleteit kielégíteni. — A kutatásra fordított erőforrások összpontosításá­nak alapvető eszköze, hogy itt is jobban felhasználjuk a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségeket, kis or­szág nem képes arra, hogy minden fejlesztési tevékeny­séghez szükséges alap- és al­kalmazott kutatásokat elvé­gezze. Eszközeinket tehát koncentrálnunk kell. — Részvételünknek a nem­zetközi munkamegosztásban elsősorban a baráti orszá­gokkal, különösen a KGST- országokkal kiépített együtt­működés az alapja. E lehe­tőségeink ál'an dó fejlesztése és erősítése mellett töreked­nünk kell arra, hogy a fejlett tőkés országokkal folytatott együttműködés revén is szert tegyünk a műszaki-tudomá­nyos fejlődésünk szempontjá­ból hasznos ismeretekre. — A vállalatok és kutatá­si intézmények kapcsolatai­nak megszervezése szerződé­sek útján történik. A szer­ződéses rendszer mindenkép­— Az 1968-ban összesen több mint 4 milliárd forin­tot fordítunk kutatásra. En­nek az összegnek a kéthar­madával a vállalatok rendel­keznek, természetes azonban, hogy az országban folyó egész kutatási tevékenység szervezése nem hárulhat a vállalatokra,vannak olyan kutatási témák, amelyek túl­terjednek a vállalatok lehe­tőségein. Az ilyen iellegű ku­tatásokat egy-egy gazdasági ágazat körén beiül az illeté­kes minisztérium, több ága­zatot érintő kérdésben pedig az OMFR szervezi, hangolja össze és finanszírozza. — A magyar tudósok a tár­sadalom- és természettudo­mányok számos területén je­lentős eredményeket értek el. Méltán lehetünk büszkék tudósaink, mflszakiidnk nemetrvszer világszerte h elismert eredményeim, pen előnyös lesz. A vállalat nyilván csak olyan kutatást fog meg­rendelni, amiből gyors gazdasági eredményi vár. A kutatóintézet is csak ak­kor lesz hajlandó szerződés- kötésre. ha ebből maga is gazdasági előnyt remélhet. s biztosan számíthatunk a jövőben is alkotókészségükre, munkaszeretetükre a szocia­lista építés minden területén. Befejezésül hangoztatta, a tudomány, a kutatás eredmé­nyeinek gyakorlati hasznosí­tása az e^ész *ársadalom jó­létének emelkedését segíti elő.A költségvetésben a tudo­mány, a kutatás fejlesztésé­re előirányzott összegek en­nek minden lehetősegét biz­tosítják, ezért a költségve­tést elfogadom. Számos képviselő szólalt fel a továbbiakban, seajd szünet következett. Szünet után Kállai Gyula elnökle­tével folytatódott a tanács­kozás. Kállai Gyula bejelen­tette, hogy az 1968. évi költ­ségvetésről szóló törvényja­vaslathoz több képviselő nem jelentkezett felszólalásra. A vitát berekesztette, s megadta a szót Vályi Péter pénzügyminiszternek. Üaggyar tudósok világszerte elismert eredményei Vályi Péter költségvetési zárszava A pénzügyminiszter beve­zetőben hangoztatta, hogy a vitában rendkívül sok érde­kes, hasznos, az ország életé­nek szinte minden területét érintő észrevétel, kritikai megjegyzés hangzott el. Megelégedéssel nyugtáz­ta, hogy a képviselők he­lyesnek, reálisnak tekin­tik az 1968. évi költség- vetés tervezetéit, a jövő évi népgazdasági ter­vet, s helyesnek, reálisnak tartják a kormány gazdaság- politikájának vonalát is. A vita másik általános konklúziójaként szűrte' le a pénzügyminiszter, hogy a képviselők egyöntetűen he­lyeslik a gazdaságirányítás reformját. Optimizmus, ne- kigyűrkőzés — így jellemez­te Vályi Péter a légkört, amely áthatotta a költségve­tési vitát. Mint mondotta, ugyanez a hangulat jellemzi az ország dolgozóinak túl­nyomó többségét is. Teljes volt az egyetértés abban is — s ez csaknem va­lamennyi hozzászólásból ki­csendült —, hogy a gazda­ságirányítás reformja ígére­tes, jó dolog, de az ország népe azt várja, hogy a kor­mány tartsa kezében a gyep­lőt, egész gazdálkodásunk­ban pedig „vigyázzunk a pénzmagra”. Egyre több község a várossá válás útján balad — Jómagam azok mellé ál­lok, akik nem tartanak a kultúra kommercializálódá- sának veszélyétől, akik úgy ■vélik, hogy a párt és a kor­mány elvi alapokon nyugvó művelődéspolitikája a jövő­ben sem enged teret a seké- lyes, tömegízlóst rontó, az ideológiaialag káros művek­nek. Nagyon fonta« hogy megőrizzük kulturális életünk pezsgését, sokszí­nűségét, s gondoskodjunk arról 1— a jelentkező sokféle igényt színvonalas alkotások elégít­sék ki. Meggyőződésem, hogy a költségvetés elő'rányzatai e törekvéseket alátámaszt­ják. Kitért a pénzügyminiszter arra, hogy a vitában sok szó esett a televízióról, a nép­művelés egyik legfontosabb eszközéről. Hangortatta. hoffv a tv számára a költségvetés kielégítő mértékben bizto­sítja a szükséges anyag'ajfat. — A kormány nevében ki­jelenthetem, hogy elfogadjuk azokat a módosító javaslato­kat, amelyek a kulturális te­rület több pénzügyi ellátását szolgálják — mondta Vályi Péter, majd az egészségügyi ellátással kapcsolatos észre­vételekre válaszolt. Kijelentette, hogy a maga részé-ől elfogadhatónak tart­ja azokat a javaslatokat, ame­lyek a szoc'ális és egészség­ügy; bizottság részéről hang­zottak el, s amelyeket a terv- és költségvetési bizott­ság megerősített. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy bőven akad tennivaló egészségügyi vonalon is a munka gazdaságosabbá, cél­tudatosabbá. szervezettebbé tételében. — Több felszólaló kitért — általánosságban és konkrét példák kaocsán is — a taná­csok. elsősorban a megyei tanácsok központi alapokka’ való ellátására. Egyetértek azokkal, akik sürget k. hogy a kormány dolgozza ki a ta­nácsok több évre szóló fej­lesztési támogatásának és általában költségvetési támo­gatásának programját. Az idei év végén ez még azért nem történt, illetvp történik meg. mert a kormány külön kíván foglalkozni az 1969— 1970-es évek beruházási elő- iránvzatával és ezektől az előirányzatoktól nem választ­hatók el a tanácsok fe’leszté- sével kapcsola'os felada‘ok, az em’íiett program 1908 közepére elkészül, s a ta­nácsok akkor megismerik majd a pontosabb meg­határozó*! pénzügyi elő- » irányzatokat, amelyek alapján már körül­tekintően tervezhetnek az ötéves terv hátralevő idősza­kára. Válaszának következő ré­szében Pest megye és a fővá­ros helyzetével foglalkozott Vályi Péter. Különleges hely­zetben van a több: megyék­kel szemben Pest megye: magában foglalja a fővárost is. Igazuk van azoknak, akik úgy vélekednek, hogy Buda­pest gondjait, terveit a Pest megyeiektől függetlenül kell kezelni. A főváros szépítésé­re eddig is tekintélyes ösz- szegeket juttattunk a költ­ségvetésből. — a következő időszakban Budapest kom­munális ellátásának javítása és a lakásépítés gyorsítása szerepel a legfontosabb teen­dők között. Mindamellett ezek a feladatok nem szorít­hatják háttérbe a Pest me­gyeiek jogos igényeinek fi­gyelembe vételét — Örvendetes tény, hogy egyre több olyan községet említhetünk, amely már messze előrehaladt a város­sá válás útján. Amennyiben az érintett megyék, illetve ezek a községek meg tud'ák majd teremteni a megfelelő pénzügyi alapot a városi rangra emelkedéshez, nem gördítünk akadályt a „fel­sőbb osztályba léphet” mi­nősítés elé­Az alapanyagárakkal kap­csolatban elhangzott képvi­selői felszólalásra reflektál­va hangoztatta: a nyereség- adóztatás mértékének megál­lapításakor az alapanyagokat előállító vállalatok külön el­bírálásban részesülnek. Pél­dául a bérek növelésire for­dítható nyereségrészt na­gyobb összegben határozzák meg, ezenkívül az átlagosnál nagyobb amortizációs hányad marad e vállalatoknál a fej" lesztfsi alap k'egészítésére. * Közölte a miniszter: azt a kérést, hogy a tsz bekötő utak építésére előirányzott összeget harmincmillió fo­rinttal növeljék. Befejezésül a pénzügymi­niszter köszönetét mondott az elhangzott észrevételekért, javaslatokért, s kérte az or- sziggy ülést, hogy a terv- és költs:'gvetési bizottság által előterjesztett m >dosí U'sokkai a törvényjavaslatot fogadja el. A pénzügyminiszter vála­szának elhangzása után az elnök elrendelte a szavazást az 1968. évi költségvetés tör­vényjavaslata felett. Az or­szággyűlés egyhangúlag meg­szavazta s ezzel törvényerővé emelte az 1968 évi költség- vetést. Az országgyűlés Kállai Gyula zárszavával ért véget (MIT MmMMfh3 1967, december 23., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents