Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

TcenäesicoziBc esz országgyűlés (Folytatás az 1 oldalról.) döntő többségükben igen A több mint 2000 állami válla­lat több mint 80 százaléka teljesen önálló, minden szer­vezeti alárendeltség nélkül, további 5 százaléka pedig egyesülési keretbe kapcsoló­dik. amely az érdemi önál­lóságot nem csökkenti, és csupán tizenkét százaléka tar­tozik valamely törzs alá. ahol viszont már a vállalatot il­letően alig beszélhetünk vál­lalati önállóságról. Az álla­mi vállalatok mellett mintegy 5000 szövetkezet, 80 000 ma­gánkisiparos és kiskereskedő működik, jelentős továbbá a mezőgazdaságban a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe. Mindez mutatja hogy szer­vezeti oldalról lehetséges a verseny. A gazdasági feltéte­lek oldaláról persze még sok tennivaló van a verseny élén. kí'ésére a sokszor mesterkélt monopolhelyzet megszünteté­sére. Gazdasági fejlődésünkhöz szilárd támaszt jelent szá­munkra a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista or­szággal való együttműködés, amit nemzeti vívmányként tartunk számon. Természete­den ez a gyümölcsöző koope­ráció sem lehet mentes a fej­lődés problémáitól, itt is ké­pesnek kell lennünk a meg­levő eredmények megtartá­sán túl új lehetőségek kö­zös feltárására. Mi azt vall­juk, hogy a nemzeti szuvere­nitás talaján állva keresnünk kell az új lehetőségeket a szocialista országok sokolda­lú együttműködésének fej­lesztésére, nem zárkózva el a közös vállalkozásoktól és a nemzeti piacok egymáshoz való közelítésétől. Keresnünk kell a fejlődő' országokhoz fűződő kapcsolatok bővítését a kölcsönös előnyök elve alapján. Fejlesztenünk kell a gazdasági kapcsolatokat a tő­kés országokkal is. tisztessé­ges üzleti alapokon, nem be­lenyugodva az országunkat sújtó diszkriminációkba, szüntelenül növelve verseny- képességünket. Vályi elvtárs expozéjában ismertette, hogy a gazdasági reform milyen irányban vál­toztatja az árpolitikát. Egyet­értve mindazzal, amit mon­dott, szeretném hozzáfűzni, hogy ezek a változások nem a visszakozás hanem a tovább­fejlődés szándékából követ­keznek. Csak o'yan fegyvert en­gedünk ki a kezünkből, amely már rozsdás. A gazdasági élet mai lükte­tése. ‘ a sok vertikumú gaz­daság, a széles külföldi érint­kezési felület, a fogyasztási igények változékonysága ma már a gazdasági élet egészé­ben nem bírja el a hosszú időre befagyasztott árakat, s a jövőben még kevésbé bírja el. Ahol pedig az árak felfe­lé é lefelé is erősen mozgé­konyak. vagy az áruválaszték gyakran cserélődik, ott nem érdemes állami apparátusok feladatává tenni az árak megállapítását, mert ezt ol­csóbban és végső fokon job­ban megoldja a piaci mecha­nizmus a kereslet és kínálat ütköztetésével Most. amikor sok tekintet­ben változtatásra szánjuk el magunkat. hasznosítanunk kell azt a sokéves tapasztala­tot, how az élelmiszerek az alapvető szolgáltatások árai központilag hatásosan rögzít­hetők. Ugyanez a törekvés azonban az iparcikkek zömé­nél hajótörést szenved azon, hogy két-három év alatt szin­te az eeész áruválaszték ki­cserélődik. Ezért feltétlenül helyes sokkal szűkebbre, az alapvető tömegfogyasztási cikkekre vonni a hatósági árak körét. E cikkeknél ugyanis az állam garantálni tudja hogy az adott árakon megfelelő árukínálat is le­gyen. Ügyelni arra: hogy az strak alakulása ne hozza lehetetlen helyzetbe a magyar háziasszonyokat Hangsúlyozni szeretném, hogy az árpolitika el nem különíthető ikerpárjának te­kintjük a bérpolitikát. Az árak és a bérek jövő évi a'a- kulását pirtunk Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésén behatóan elemeztük és az életszínvonal a’akulísa szem­pontjából külön mérlegeltük. Arra a követi eztetésre ju­tottunk. h gy a tervezett ár­intézkedések ésszerűek, az emberek többsége minden bizonnyal megérti annak in­dokoltság ' t. Lényeges és fon­tos, hogy az árak mozgása nem ró megkülönböztetett terhet a társadalom egyetlen jelentős rétegére sem, nem jár tehát az elért életszín­vonalnak a rétegek közötti újraelosztásával. A bérek és kiesetek emelésére minde­nütt lehetőség lesz. ahol ér­tékesíthető árut termelnek vagy forgalmaznak, ahol a termelékenység nő. Az álla­mi szolgálatban do'gozók ke­resete általában lépést tart­hat 'a vállalati dolgozók ke­resetének alakulásával. Ezért pártunk abban a tudatban fogadta el az árintézkedé­sekre és a béralaku'ásra vo­natkozó tervet, hogy azok a gazdasági fejlődésre se-ken- tően hatnak, a dolgozó töme­gek részéről pedig elfogadha­tóak lesznek. Az árpolit'kámk lényegét jellemezve Nyers Rezső rá­mutatott: Az árakban egyfelől utat engedünk gazdasági hatásolt kifejeződésének annak, hogy minél több termék ára iga­zodjon a költségekhez, s a nagyobb vagy k'sebb nyere­séghányadon keresztül fejez­ze ki a fogyasztók értékíté­letét. Másfelől fontos állami feladatnak tekintjük a k'- elégítő árstabilitás megte­remtését. Azt tartjuk, hogy ez egy­szerűién rsnde’ettel nem ér­hető el, harem azzal, hogy az állami szervek a gazda­ságpolitikai e-zközölikel he­lyesen élnek és érdemi ha­tást gyakorolnak az árak ál­talános színvonalára. Az új helyzetre való át­állás megköveteli a gaz­dasági szervektől a jó piacismcr"tet és a felelős kalkulációt. Kezdetben sok ember szá­mára bizonyára furcsa lesz. hogy bizonyos árak ezután kötetlenebbül változnak, de hamarosan megszekhatjuk, . 2 WimsSff ir~7 december 22., péntek nem fordul fel fenekestül a gazdasági élet, hiszen a mi viszonyaink között az inflá­ció lehetősége — nem elmé­letileg, de gyakorlatilag — 1:1 van zárva. Az új árpoli­tika kapcsán azonban egy fontos követelményt mindig szem előtt kell tartani: mind az állami szerveknek, mind a pártnak küie'essége ügyel­ni arra. hogy az árak alaku­lása soha ne hozza lehetet­len helyzetbe a három-négy m'llió magyar háziasszonyt. Ahogy az á lamnak vagy a vállalatnak biztonság kell1 a gazdálkodáshoz, a háztart'ri számvetésnek is biztos ala­pokon kell nyugodnia. Hi­szen a mai gyorsan változó világban is mindig egvik fő gazdasági tényező marad a háziasszony, mert fő tényező maga a család. Pártunk eddig is, ezután Is a munkásosztály érdekeire építi gae.daságpolit!káját. és messzemenően figye’embe veszi a parasztság érdekeit. Amikor alapvetően új gaz­dálkodási mídszereket java­solunk, nagyrészt a munkás­élet tapasztalataiból merí­Nemzetiink új tünk, a haladó munkás- és paraszt tömegek véleményé é támaszkodunk. Az ő véle- mónyük ped g az. hogy az államot — am ó‘n az szocla- l'sta állam — min leni.or el­ismerik és tisz’clethen tart­ják, tudják, hogy az állam boldogulása összefügg saját boldogulásukkal. Magukénak érzik az államot és sritat várnak tőle. De amikor üze­mi, szövetkezeti vagy taná­csi problémákról van szó. a kétkezi dolgozók nem nyug­szanak belő abba. ha fcg-mé azt'mondogatják né’, k hegy „ez ezért, az amazért állam­érdek”. Nem fogadják el az olyasfajla érvelést, hogy „mindent eldöntött már az állam te pecTg munkás és paraszt, csak üsd a va-at vagy száptsd a földet, a töb­bit meg bízd az államra”. Fis igazuk van, ha nem fo­gadják el. A központi szer­veknek el k l’ctt jwlrtiuk a felismerésig, hogy a munkás és a paraszt tö'-b helyi in­tézkedést akar és hclri fe’e- lőst is, olyat, akit helyileg ellenőrizhet. Ez a munkás- törekvés haladó s e’ve’nk'ból eredően támogatnunk kell. lehcíó'sísí'ket teremt s;oj;tí jövőjének £oruiálá»tá!)aii Ezért is szorgalmazzuk a tanácsok és vállalatok na­gyobb. fokozódó önáll le ’ s t. Számolunk azzal, hogy a tár­sadalmi érdek és az egy .ni érdek mellett markánsan je­lentkezik majd a kollektív közösségi érdek, amely a gaz­dasági életben mint vállalati vagy szövetkezeti érdek fog megnyilvánulni. Nincs ólaink félni ettől, mert ez is közös­ségi összefogásra buzdítja a dolgozókat. Az öntudatos munkás bizonyára továbbra is törekszik majd az egyéni érvényesülésre, de annyira és úgy, ahogy a szocialista élet szabályai megengedik, erkölcsileg jóváhagyják. Most a közösségi célok nagy része közelebb kerül a mun­káshoz. a paraszthoz, s ez növeli a közösségi felelősség­tudatot. így gondolkodunk a szo­cializmus elvi . kérdéseiről. amikor javasoljuk és támo­gatjuk a gazdasági reform bevezetését. Az: várjuk, hogy a széles munkástömegek, a szövetkezeti tagok újult len­dülettel végzik majd mun­kájukat; hogy új értelmet leap a szocial sta munka­verseny, hogy a magasabb követelményekhez igazodó tartalmat kap a ve etek és dolgozók egymáshoz való vi­szonya. Az új gazdasági mechaniz­mus új feladatok elé állítja Ez értelmiséget, növeli az ér­telmiséggel szembeni társa­dalmi követelményeket, ugyanakkor kilátásba helye­zi a nagyobb erkölcsi — é> arr.enny ben lehet —, anyagi elsnaerést. Azt tapasztaljuk, hogy az értelmiség- körében döntően tért hódítottak a gazdasági refer in eszméi, különösen a műszaki, gazda­sági és tudományos terüle­ten. Viszont az úgynevezett humán ' értelmiség soraiban so.ían nem látják még vilá­gosan a tevékenységükkel szemben támasztott társadal­mi igényeket. Fontos, hogy az uj-ert, a társadalmi hala­dás, rt vívott harcunk ebben az értékes rétegben is jobb megértésre, nagyobb támasz- ra tel üljön. ...A. kulturális tevékenység Jövőjével kapcsolatban — különös tekintettel az új gaz­dasági mechanizmusra _ he­ly enként még mindig talál­kozhatunk aggodalommal. Hallani olyanfajta aggodal­makról hogy vajon a kul­túra nem komm reiaüzdló- dik-e az új gaz’asági f?’t;- telek közép t e? E re a-t tu­dom mondani, hogy a jőve­Sándor beszéde Mátyás beszéde Fodor Istvánná Heves megyei képviselő felszólalása vagy el nem Ismert művészi érték, — végeredményben tehát azt az elvet követjük, hogy az állami kulturális le­adások e'osztásakor a fő iránytű mindig a kultúrpoli­tika általános célja legyen. Mindent összevetve, biza­kodva tekinthetünk a jövő esztendő elé. A párt nevében az 1968. évre szóló költségvetési ja­vaslatot e’fog-'é-—. További hozzászólások után Gáspár Sándor a SZOT fő­titkára szólalt fel. gazdasági vezetők, valamint a szakszervezetek kötelezett- sége t és jogait. A szakszer­vezetek élni fognak szé' körű jogaikkal, ha arra szük­ség lesz. A szakszervezetek több mint 3 millió doleozót tömörítenék. Ezt a hatalmas politikai és szervezeti erőt szocialista rendünk és a dol­gozók érdekelnek védelmében vetik latba. Nálunk a munkának, a be­csületesen és jól dolgozó em­bernek társadalmi rangja van. Mnden vezető legwi tudatában annak, ho°y fel­adatát funkció'át a nép megbízásából lária el. a mun­kásosztályt. a dolgozó embe­reket szolgálta. Követelje meg a rendet, a fegyelmet, a pontos munkát, usvanak- kor tisztessÄge.cen. embersé­gesen bánjon a dolgozókkal Tisztelt országgvűlés! Mindannvian azt akariuk, hogy erősödjék gvara"od:ék munkáshatalmunk, tovább szilárdé jón szociaista hazámé politikai és gazdasági ereje és tovább nő:ön a dolgozó emberek jóléte. A rrag-ar szakszervezetek ehhez az or- szágéritő mu-káboz m nden támoga'ást megadnak. A kormáry által beterjesztett költségvetés: tervezettel mind a magam, rpind a magyar szakszervezeti moz-nlom ne­vében ewetértok és annak elfogadását ajánlom a tisz­telt országgyűlésnek. Több képviselő szólt ezután a költségvetésről, majd Tí­már Mátyás miniszterelnök­helyettes emelkedett szólásra. vonalát átlagosan 1,8 szá­zalékkal leszállítjuk. Az árszmt csökkenés a for- ga.om (AJ szazait .iánál kb 5—10 százalékos. 18 százalé­kánál 10—20 százalékot meg­haladó mértékben érvénye­sül. Tímár Mátyás hangsúlyoz­ta. hogy a viszonylag szé­les körű árváltozások mellett a kormány tartja magát az életszínvonal emelése terén a terv előirányzataihoz. További hozz*.'’”! ások után Fodor Is‘vánr.4 Heves megyei kép vise’5 kapott szót. delmezöség elve a kulturális életben korlátozva és sajáto­san érvényesül, azaz b zto- sítható, hogy ne keresztezze a jövedelmezőség követelmé­nye a kulturális fejlődést. Pártunk kulturális politikája ném változik, a kulturális tevékenységet érintő új g~z- dasági szabályok célja, hogy az eddigi kultúrpolitikát az eddigi anyagi eszközökkel, az eddiginél hatásosabban érvényesítse. Az állam ezt azzal segíti, hogy szolid me­cénása marad a művészi ér­Gáspár A magyar szakszervezetek a kormány által beterjesz­tett költségvetési tervezetet jónak tartják, azzal egyetér­tenek. A költségvetés meg­felelően szóig ilja 1368-as cél­jaink megvalósítását. Jövő évi céljaink nem térnek el a korábbiaktól. Még's külö­nös gondot kell fordítanunk 1962-as tervünk teljesítésére. Miéi t? Mint ismeretes 1968- ban további lépéseket kell tenni az ésszerűbb beruházá­sok megvalósítására, a terme­lékenység emelésére a mű­szaki fejlesztésre, az üzemek exportképességének foko­zására, a belső piac igényei­nek jobb kielégítésére. Az életszínvonal 1968-ban is tervszerűen tovább emel­kedik. Az életszínvonal ös*ze- tevői közül különösen a fog­lalkoztatottság. a bé’ek és az árak alakulása érdekli a do'gőz ókat. A teljes foglalkoztatott­ságot változatlanul biz­tosi ani tudjuk. De valószínűnek látszik, hogy a munkahelyeket illetően ke­vesebb lesz a választási le­hetőség. Nvugaton za't csap­nak akörül, hogy néh 'ry ezer fiatal szakmunkásunk az NDX-ban vállalt munkát. Dbből olyan következtetést vonnak le. hogv munkaerő- elhclyez'si gondjaink van­nak. Nem az első eset, hogy tévednek. Képviselőtársaim tudják, hogy a fiataloknak és a Ma­gvar Népköztársaságnak is hasznára lesz, ha egy-két évet az NDK-ban töltenek ifjúmunkásaink. A rég mun­Tímár A költségvetési javaslat, Vályi elv társ beszéde, rész­letesen tartalmazza gazdasá­gi helyzetünk elemzését, 1968. évi elképzeléseinket. Az lS67-es év eredményei jelentőnek. Nemzeti jövedel­münk E—6 százalékkal nőtt, az ipari termelés növekedési üteme 8,5 százalék, az építő­iparé 10—11 százalék. A me­zőgazdaságban ' az állatte­nyésztés értékében 2—3 szá­zalékkal emelkedett, a nö­vénytermelésé viszont körül­belül ugyanilyen mértékben csökkent, főleg a tervezett­nél gyengébb kukoricater­més következtében. Külkereskedelmi mérle­günk szocialista viszony­latban kedvezően alakult, tőkés viszonylatban az import a tervezettnél na­gyobb mértékben nő,t. A továbbiakban hangsú­lyozta: Csökkentjük egyes, a vas­műszaki és tartós fogyasztási cikkek, ruházati termékek, mosószerek árszínvonalát, és erdeijük a költségvetésből do­tált búiorok és néhány nem alapvető szolgáltatás, vala- •mint a lapok árát. Ugyanak­kor csökkentjük egyes élel­miszerek árszínvonalát is Az élelmiszerek belső árarányai­nak javítása, a teüe-mékek. vaj, sajt. beremfhús na- ?volb íc.-'”-s‘’trsa érdekében, tde tartoz k a cukorár csök­kentére is. Megváltozik egves építő­anyagok ára is. A ráfordítá­soknak megfelelően emelke­dik a tégla, csökken a ce- m~nt és a fa. nyílászáró .'■tér­közé1 ek ára Az árerre'é'ek és csökkentések ew családi hAz kö’vówirél körülbelül kiw'-i’-'lp'k „wmást. A Jr!érrendszerben az évek során kialakult el­tékű, de anyagi támogatás­ra szoruló műv sreteknek és a tömegkultúra fejlesztésének is. De persze a tömegek va­lóságos kultúrál s igényét >s ki kell elégíteni, s ebben a szocalista állam nem helyez­kedhet arisztokratikus állás­pontra. Nem kell tehát fél­tenünk a kultúrát a tömegex gazdaságosan is kielégíthető igényétől. Ugyanakkor min­dig kellő tám~gat"st kell ad­nunk annak, amit úgy ne­vezhetünk, hegy a tömegek által még fel nem ismert, kásnemzedékek közül sokan tarisznyával és vándorbottal mentek „valcolni” a saját költségükön, hogy szaktudá­sukat növeljek és lépést tart­sanak a fejlődéssel. Mi ezt az állam költségén csináljuk és törekvésünk ezt még szélesí­teni. Gáspár Sándor ezután így folytatta: az átlagbér a terv előírásainak megfelelően 1968-ban általában mintegy 2,5—3 százalékkal növekszik, de az életbe lépő rendelke­zések szerint az üzem jöve­delmezőségétől függően na­gyobb arányban is növeked­hetnek a jövedelmek. A szakszervezetek állan­dóan vizsgálják, elemz’k az áraknak az egves dolgozó ré­tegekre valamnt a társada­lom egészére gyakorolt ha­tását Figyelemmel fogjak kí­sérni, hogyan érintik az ármozgások a nagycsa­ládosokat, az alacsony keresetűeket, az egyedül­álló nőket és a nyugdí­jasokat, és kedvezőtlen tapasztalatok esetén intézkedéseket igé­nyelnek a szükséges változ­tatásokra. Kedves elvtársak! Mint is­meretes, széles körűen meg­nőtt a szakszervezetek ha­tásköre. jogköre és ezt az or­szággyűlés az új Mun’-a Tör­vénykönyvében legutóbb tör­vénybe is foglalta. Most kö­tik a vállalatoknál a kollek­tív szerződéseket, amelyek­ben vállalati szinten js ösz- szefoglaiják a dolgozók és térő foigalmiadó-kulcsok miatt sokszor hasonló cik­kek árai is lényegesen és in­dokolatlanul különböznek. Ezért a forgaimladó-kulcsok egyszerűsívését,' nivellálását kellett végrehajtani. A ru­házati cikkeknél a fogyasz­tói árak, nivellélásának ha­tására a forgalom kb 7 szá­zalékot meghaladó áremel- k~dés következik be. Annak érdekében, hofv a szükséges mértékű áremelés ne érintse kedvezőtlenül a lakosságot, a ruházati tanmé’-ak 1968. január 1-1 induló arszín­Fodor Istvánná pedagógus, Heves megye 3. számú va- lasztőkcrüle.ónek országgyű­lési képviselője egyebek kö­zött megemlítette, hogy kü­lönösen a tanácsok Költség­vetési összegének emelkedése örvendetes. Szűkebb pátriája. Heves megye tanácsát példá­ul olyan új költs ,'gck is ter­helik, mint a 190 millió fo­rintos beruházással felépült 452 ágyas hatvani kórház fenntartása, vagy az egri 25 ágyas reumakórház, illetve a hevesi rendelőintézet mű­ködtetése. Ezenkívül a kö­ve'kezö három év alatt böl­csődéik. szociális otthona'k befogadó kópe'sí'e is nö­vekszik, s ezek fenn'artá-a is ..elv'sz” további 3—4 mil­lió forintot A köl'séTveiés arányait vizsgálva a k4nv!c"~lő felve­tette, hogy a tanácsok kom­munális előirányzatainak jö­vő évi 3,6 százalékos emelke­dése nagyon szűk lehetős get biztosít az utak. hidak, épü­letek karbantartására. Szólt arról Is, hogy a közismerten nagy id-gen- forgalmú Heves megyé­ben jónéhány új szállo­da, és vendéglő építésé­re lenne szükség, s a meglevőkre is ráférne az alapos felújítás. A költségvetési törvényja­vaslatot elfogadta és elfoga­dásra ajánlotta. Több hozz'‘«-ó'-ís elhangzá­sa után az elnöklő dr. Be- rcsztóczky Miklós az ülést elnapolta. Az országgyűlés ma, pénteken reggel 10 óra­kor folytatja ez 1968. éri ál­lami kö1 'fóove'-'sre vonatko­zó törvényjavaslat megvitt» tását

Next

/
Thumbnails
Contents