Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

„Zene nélkül níucs Keli’es eiriberw Neír* az emberek a hibásak mi a véleménye a modern művészetekről? Esztétikai felmérés egri diplomások körében alkotástól. Ha ettől kicsit is sének. — Mi a véleménye a viet­Lyoni szökőkút mondatokon és a mondatok kapcsolatain keresztül rög­tön meg lehet érteni — egy az egyben. Az irodalom köz­vetlen művészet, még a leg­modernebb is. Műveltségünk tehát inoda- lomcentrikus — és, ha kép­zőművészeti alkotást szemlé­lünk elvárjuk, hogy az is egy az egyben mondjon szá­munkra valamit. Csak azt felejtjük el, hogy az irodal­mat is csupán ími-alvasni tudó ember értheti meg. A képzőművészetet is. A képző­művészet „írását-olvasását” viszont elavult módon vagy pedig egyáltalán nem tanul­hatjuk meg az iskolában. Irodalmi szemlélettel viszont nem érthetjük meg csupán a naturalista, vagy legfeljebb a teljesen realista szobrokat, képeket. Azonban a képzőművész is gondolkodó lény. Gondola­tait formákban, színekben, kompozíciókban igyekszik, közölni. Ha ábrázol, akkor gondolatokat ad. Ha másol, akkor csupán a környezetét adja gondolatok nélkül. Saj­nos — amint kiderült — ne­künk ez az utóbbi az érthe­tő. a tetsző. Tehát nem ért­jük a gondolatokat „képző- művészetben kifejezve”. Milyen az űr? Nem az emberek a hibá­sak. Nem a tárlatlátogató közönség. De nem is a mű­vész. Szakítanunk kellene az irodalomközponti szemlélet­tel. de ehhez még nagyon göröngyös és hosszú út ye^. zet. Addig viszont fennáll az a veszély, hogy a képzőmű­vészet egy vékony, értő ré­teg művészetévé válik csu­pán S ez azért veszélyes ép­pen a mi korunkban mert az ember állandóan új és új ter­mészeti jelenségekkel ismer­kedik meg — kijutott az űr­be is. Ha egy művész, mond­juk az űrt szeretné ábrázolni, akkor hogyan is fogjon hoz­követése nálunk a családiban általában hagyomány. Jóma­gam viszont nemcsak azért szimpatizálok a kommunis­tákkal, mert apám is így gondolkodik, hanem mert meggyőződésem: ez a helyes iránya a társadalom fejlődé­Kodály emlékhangverseny Egerben Kiváncsi kérdőívek jutot­tak el Egerbe, ahol többek közt néhány egyetemet vég­zett diplomás körében esz­tétikai felmérést végzett a Népművelési Intézet. Átlapozva a kérdőíveket, az első és a legmegdöbben­tőbb megáll am't ásunk az. hogy a diplomások sem ren­delkeznek sokkal nagyobb képzőművészeti . kultúrával, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. Idézetek Egyetlen kérdést ragad­tunk ki a kérdőív húsz kér­dése közül: Mi a véleménye a modern művészetekről? Erre vártak választ tanárok­tól, közgazdászoktól, agro- nómusoktól, orvosoktól, mér­nököktől, katonatisztektől. .Néhány idézet a feleletek­ből: : A modem művészet visz- szafejlödés a régihez képest. A közérthetőség hiányzik a modern festészetből és a szobrászatból. Addig legyen modem, amíg gyönyörködtet. „Nem nagyon ismerem”. „Nem szeretem az abszt­rakt művészet távol áll az embertől”. Az tetszik, ha reálisan áb­rázol. Nincs meg bennük a mű­vész és a témája közti azo­nosulás. Akkor jó, ha eayezik a va­lósággal, de a modem mű­vészet ettől elszakadt. Sok benne a túlzás, mert nem lehet megérteni. Olyan sok vad dolgot csi­nálnak. hogy még az sem ér­ti meg. aki alkotta. A modem művésziét meg­értése nagy koncentrációt igényel s ehhez nincs az em­bernek elég ideje. kapkodás, kiforratlanság, útkeresés.., .* „Nem tetszenek a moder­nek”. Diploma­műveltség ? — Még a magasabb kép­zettségű embereknek sincs önálló formanyelvi kultúrá­juk, legalábbis ami a képző­művészeteket illeti. ■ Ezért másképp nem tudnak köze­ledni egy alkotáshoz, csupán etikai , vagy politikai kategó­riák. szerint. A természetből, a környe­zetből indulnak ki és annak valósághű mását követelik az KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNK RIPORTSOROZATA: 7. Folytassa, fiatalember ! A filmszínész megjelenésű fiatalember Daniel Blanc. Magas, fekete fiú, nyugodt, szerény viselkedésű egyálta­lán nem olyan, amilyennek _a hasonló korú franc'ákat ná- (elsősorban a mozivá­eltér, már tanácstalanok, mert nem rendelkeznek meg­felelő képzőművészeti ala­pokkal. megfelelő vizuális kultúrával. Csupán a szépet várják és követelik ha vala­miben rútat látnak, ha elté­rőt a legszebb terrn észét!-em­beri .arányoktól, akkor már elutasítják. Bizony iskolai oktatásunk a h bás ebben — nyilatkozta Bánszky Pál, a Népművelési Intézet munka­társa. Tehát kiderült: nem sza­bad az iskolai végzettséget abszolutizálni, ha képzőmű­vészetekről van szó. S ezt csak megerősítik az idézett válaszok — mind csupa „művelt” diplomás válasza. Bár néhányan hajlanak ar­ra. hogy elfogadják a mo­dem művészetet. Középpontban az irodalom Legyenek modern alkotá­sok. „Szeretem, nagyra becsü­löm az útkeresést”, Vannak modem képek, amelyek elfogadhatók. „Megpróbálok közeledni hozzá.. Látszik a jóindulat, de ez édeskevés. A képzőművészet lényege legszűkebb alapjai­nak ismerete hiányzik, ezek­ből a megértést színlelő vá­laszokból is. Pedig az emberek szeret­nek gondolkodni, és általános tulajdonság, hogy szeretnek dönteni is. A modem képek és szobrok rendkívül sok gondolatot indíthatnak el s ha ezeket azr ember önma­gában rendszerezi. altkor máris eldöntheti, hogy mit ielent számára a látott alko­tás. Igen ám, de az iskolában a művészetek közül legin­kább az irodalmat oktatják. Az irodalom sajátossága pe­dig az. hogy az író gondo­latait a betűkön, szavakon, szonról) ismerik. — Folytassa, fiatalember! — mondom Dánielnek. El­mosolyodik és így szól: — Kérem, kérdezzen! — Mi érdekli elsősorban a mai francia f'atalokat? — A sportok, legfőképpen a futball. — De hisz a francia kerék­páros nemzet! — szólok köz­be. — Csak volt. Apáink még mindig remegnek a , Tour de France” éltaposóiért. mi m'r felesleges szívrontásnak tart­juk. A fociban több az élve­zet. — Poütizál-e? — A politikai irányvonal nami háborúról? — Utálatos história. Mi már egyszer végigcsináltuk, és alighanem idejében abba­hagytuk. még azelőtt, hogy teljesen megutált volna ben műnket a világ. Az amer' ka'akkal már más a helyzet. — Tehát? — Ha rajtam múlna, aaon­zá. hiszen még nem volt ott soha. Természetesen elgon­dolhatja, hogy milyen lehet ez az űr és így ábrázolhatja. Ehhez viszont új formanyeilv szükséges. Számunkra pedig, akik szintén nem voltunk az űrben, ez az új formanyelv és az általa közölt gondolat megnyithatja az utat. hogy megismerjük az űrt. Ha megértjük. Ha megértjük hogy a va­lóság ábrázolása ma az űr­korszakban már nem lehet a természet másolása, mert hogyan másoljuk azt. amit nem tapasztaltunk vagy nem is láttunk soha? Ha megért­jük. hogy nemcsak a termé­szetet lehet ábrázolni, hanem a gondolatokat is. S ehhez kérjük az oktatás és a népművelés segítségét. Berkovits György nal ki vonultatnám őket. Viet­namból és népszavazás út­ján egyesülésre szólítanám fel a két országrész lakossá­gát. . — Szakmája van-e? — Érettségi után bevonul­tam, tizenhat hónapig szol­gáltam, a leszerelés után pedig a konzervatóriumba iratkoztam, zongora-harmo­nika > szakon tanulok. Tanár szeretnék lenni. — Sokba kerül a tanulás0 — Csal: a könyvek, kotta és szerek. Egyébként tanít is heti nyolc éri.: adok ; egyik iskolában, Háromsx frankot fizetnek érte ha­von tat Ha megérte volna a hét­fői napot, nyolcvanöt esz­tendős lenne Kodálv Zol­tán. Tiszteletére és emlé­kére az egri zenepedagó­gusok munkaközössége hangversenyt rendezett az SZMT-kulturotthon nagy­termében. Ez a hangver­seny a „szokásostól” elté­rően nem csupán a Ko­dály-művek szépségéről mesélt ifjú és idősebb kö­zönségének. Többet akart és tudott nyújtani: szer­kesztésével a világhírű énekpedagógus-gyakorlat- ban nagyszerűen bevált oktató módszerét illuszt­rálta — az illusztráció itt sikeres bemutatót jelent — a zeneóvodától a zenei ál­talános iskolák legmaga­sabb osztályáig’. A munka- közösség tagjai léptek pó­diumra neveltjeikkel. A közönség komplett hang­versenyigénnyel nem fog­lalhatott helyet a nézőté­ren — szülőkből állt a publikum —. mégis vala­mi pluszt kapott, ami töb­bet jelentett egy nyilvá­nos tanulmányi versenynél Az igényt maga Kodály fogalmazta meg: „Zene — Mire költi a pénzét? —- Segítőn fedezni a család kiadásait. Anyámnak haza­adom, ő etet, ruház bennün­ket az öcsémmel együtt. — Könyvet vásárol? Meny­nyit? — Havonta egy-két köny­vet csupán. Nem olcsó. In­kább a könyvtárba járok. — Mj a kedvenc időtöltése? — A zenehallgatás. Havon­ta kétszer-háromszor hang­versenyre megyek. A kon­certjegy 8—10 frankba kerül. Az egyik munkáskórusban énekelek. A többi időm a ta­nulásra, gyakorlásra megy el. — Mikor szándékozik meg­házasodni? — Jövőre. Egy tanárnővel járok, nagyon kedves, okos. csinos lány. — Van pénzük az össze­házasodáshoz? — Nincs. De jövőre végzek és a kezdő fizetésem hétszáz frank. A feleségjelöltömhek valamivel több. Ennyi alig­hanem,-elég lesz egyelőre. — Hány gyereket szeretné­nek? — Kettőt. Egy kislányt és egy fiút. De ha két fiú vagy két lány lesz, az sem baj... — Mi a véleménye a há­zasságról? — Az élet legkomolyabb elhatározása, egy percig sem formalitás, hanem művészet. Csak az az ember lehet bol­dog, aki alkalmazkodni lúd, és mindig szereti a kiválasz­tottat. Ehhez pedig minden­nap újra és újra szerelmes­nek kell lenni, mindig mA hódítani az asszonyt, a irol — mondja egész belepirulva. ■lelkesülve. Nemhiába, .'nncia vér folyik az ereiben. Kulcsár László Vége nélkül nincs teljes em­ber”. Ez már önmagában bizonyítja a zenei általános iskolák létjogosultságát, a hétfői hangverseny pedig — életrevalóságát. Gyö­nyörködtettek a Kodály- dallamok, s biztató volt .az I. és II. számú általános iskolák ének-zene tagozatú növendékeinek fejlődése. Érdemes megemlíteni a szó­listákat: Vrbán Ágnes (zongora). Juhász Katalin (zongora). Kelemen Éva (zongora), Mező Éva (hege­dű), Benke Virág és Vass Márta (zongora-négykezes) és Székely Ágnes (zongo­ra). A kórusokat vezető Pogány Ferencné, Dienes Tiborné. Szepessi György- né és Moskovszky Vince egyéni teljesítményében és a hangverseny össz-egészé- ben bizonyítottak énekka­raikkal. műsoraikkal. A rövid előkészület azért tudott a hangversenyen si­kerben kicsúcsosodni, mert a munkaközösség tagjai­nak a zenei tagozatú isko­láknak jó munkakapcso­lata lehetővé tette ezt, akik Moskovszky Vincévé szakavatott irányítás mel­lett magukévá tették a Ko­dály Által megmutatott módszert és irányt. Mindezekkel együtt 3 hangverseny méltó volt Kodály Zoltán emlékéhez, s remélhetőleg elindít egy mindig reprezentatívabbá váló. szépen megrendezett évforduló-sorozatot. (kátal) Washansby állapota siilyosodik fi „lázadozó” szervezet Legújabb jelentések sze­rint Washkansky egészségi állapota a keddi nap folya­mán tovább romlott. Hivata­losan nem adtak ki jelen­tést, de az orvosok tájékoz­tatása szerint a beteg szer­vezete mindinkább „lázado­zik” az idegen test ellen. A kivetési folyamat első jelen­ségének tekintik a tüdőgyul­ladásos tüneteket. Mint az AFP megjegyzi, a foKvárosi orvosok helyzetét nehezíti, hogy olyan probléma meg­oldása előtt állnak, amilyen­re eddig még nem volt pél­da. Szívátültetésről lévén szó, pem áll rendelkezésre a kivetés megakadályozásának módszereit illetően semmifé­le gyakorlat vagy tapasztalat. Veseátültetés esetért például mindig lehetséges egy mű­vese bekapcsolása arra az időre, amíg újabb veseátül­tetéshez készülnek fel. A szív esetében azonban ma még nehéz elképzelni egy újbóli átültetési kísérletet. A remények a Groote Schuur-i kórházban mind­jobban csökkennek. Pii'anat- nyilag a legnagyobb veszély abban áll, hogy vérrögök képződtek Washkansky erei­ben. Nehéz elképzelni — ír­ja az AFP —, sikerrel jár-e végül is Barnard professzor­nak az az erőfeszítése, hogy a világ pillanatnyilag leghí­resebb betegének a szerve­zetét megakadályozza az „ön- gyilkosságban”. Változás a gyógyszereHenorzés remijében Az egészségügy; miniszter módosította a gyógyszerellen­őrzés rendjét. Az Országos Közegészségügyi Intézet, amely korábban a gyógyszer­ellenőrzés központi szerve volt, a továbbiakban az em­ber- és állatorvoslásban hasz­nált szérumok és bakteoroló- giai természetű védőoltó, gyógyító, valamint diagnosz­tikai készítmények m’nősé- gét ellenőrzi. Az emberor­voslást szolgáló egyéb gyógy­szerek ellenőrzésének felada­ta az Országos Gyógyszeré­szeti Intézethez került át. — Szabad vagyok, szabad! — lelkendezett a férfi, kijőve a válóperéről, és belekarolt a reá váró nőbe... Ha társaságban volt, mindig bölcs dolgokat akart mondani — s ezért kénytelen volt állan­dóan hallgatni. ★ Nem, Kovács semmiképpen sem olyan, mint a franciahonba visszatért Bourbonok: az igaz, hogy ugyan semmit sem tanult, de legalább mindent elfelejtett. Még azt mondják, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát! Hát én is megnősültem! ★ Mi egy feleség szépségének titkai A férj igénytelensége ! ★ Lehel tanulni a csillártól is: felettünk van, de lefelé világít... találtam ki SemmitU (ide még nem (—ó)

Next

/
Thumbnails
Contents