Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
Ennek a történetnek a megírását Gal ja sugalmazta. «/ ÜTEM • Egy ízben Gal ja ott játszott * POWttfl'M'CV * • többi gyerekkel együtt. Egy vásárlásból hazatérő asszony cukorkát hozott három gyereknek, köztük Gáljának is. Szóval, az anyja ... Másszor meg kétségbeesetten óbégatott: — Tesztvéjl Tesztvéj! Egy nyolc év körüli fiú kivált pajtásai közül, hanyat- homlok odafutott hozzá, és verekedésre készen, izgatottan kprHpTtP! — No, ki bántott? Kicsoda? Mondd meg! Tehát a bátyja. Ugyanaz a kisfiú kunyerál- va unszolt egy másik asszonyt: — Anyu, de igazán, engedj el. Hiszen gverekelőadás. Hiszen nemcsak én megyek... Galja arrébb húzódott, nehogy a fiú nyakon teremtse, és onnan biztatta az asszonyt: — Ne engedd el, Vela néni, mejt megint elkódojog! Tehát neki és. a bátyjának más az anyja... A házunkban lakó hallgatag, komor külsejű lakatos Gáljának, meg egy kisfiúnak egy- egy léggömböt adott. — Pijoszat igéjtél — nvag- gatta Galja —, ez nem oijosz, hanem zöld. A férfi megmagyarázta, hogy nem kaoott pirosat. — A kislánya? — kérdeztem tőle. Gáljára mutatva. Válasz nélkül sarkon fordult, és elment. — A paoád? — ké-deziem meg éltkor Gálját.-— a pótpapám — felelte. Vagy két hét múlva másik, munkából hazatérő férfi elé futott „Pótpapát-’ kiabálva. Egyszer meg egy kedves arcú. de szomorú asszonnyal találkoztam a liftben. Calja. meg egy valamivel idősebb kislány kapaszkodott a kezébe. Úgy tetszett nekem, hogy mind a hárman hasonlítanak egymáshoz. De Gáljának annyi anyja meg oótanja volt. hogy Inkább nem kérdeztem meg. így lett a sok szülővel rendelkező Galja talány. * S A titok nyit ját liftkezelőnktől tudtam meg. Hárman voltak Harmincévesek. Körülbelül egyformán alakult a sorsuk. Tanultak az iskolában, azután beálbak a gyárba dolgozni, futballmeccsre jártak, ismerkedtek a lányokkal a mozi előcsarnokában, télen néha síeltek, nyáron meg egyszer-ké'szer kimen‘ek a strandra, azután megnősültek. lakásért küzdöttek és gyermekkocsit vásároltak. Szergei állhatatos volt. mindenféle gép érdekelte, elvégezte a műszeripari technikumot, és huszonhárom éves ko-á- ban művezető le*t; mindg barkácsolt, mindig kiagyalt és feltalált valamit. Kétgyermekes családapaként az egyetlen lakószobában műhelyt rendezett be magának. Nvikolaj nem masa szab*a meg az életé». Úgy élt. ahogy alakult. Hét osztályt járt csak, és azután a fúrón és reszelőn kívül más szerszámmal nem is tanult meg b'nni. Ezt a kettőt is igyekezett minél hamarabb letenni, hogy több legyen a szabad ideje, de szabad óráiban nem talált magának semmiféle elfoglaltságot. Viktor a harmadk jó bar't, csak ipariskolát vév»e** és azután nem tanult tovább, de hegesztőnek jól bevált. Mégis valami másra vágyott. A könyvtárból gyakran vett ki regényeket. Volt türelme a rádióban zenét hallgatni, ami ugyancsak kihozta a sodrából az emberek közé, az utcára kívánkozó Nyikolajt. Az évek múlásával sem hullt szét a ház udvarán született gyermekkori barátság. Mindegyiküknek megvolt a maga dolga és a maga kedvtelése, s bár sok mindenben különbözött az ízlésük, de esténként összejöttek az udvaron álló pádon, elszívtak egy c garettát. beszélgettek, néha meg az asszonyokkal együtt, közösen mentek el a moziba. Az asszonyok is jóban voltak Gyakrabban benéztek egymáshoz, nr'nt a férfiak, ha a háztartásban szükségük volt valamire. Szergei és Viktor felesége Nyikolájtól mindig fáit ugyan, mivel az nem. szokott le leg'nvkori kilengé-eiről és mndegyre magával akarta vinni a férjüket. De a feleségét mindkét'en szerették. S akkor szakadt rájuk a szerencsétlenség... Nyikolái egy nap, fagyos időben, kigombolt kábé‘ban, csupasz nyakkal ment haza. és megfázott. Ennek a megfázásnak sem ő. sem az orvosok nem tulajdonítottak fontosságot. Hamarosan talpra is állt megint. Később azonban szokatlanul rosszul érezte magát — reggelenkint zihálva lélegzett, esténként a hideg rázta. Betegeskedni kezdett. Karcsú alakja sovány, pirospozsgás arca sárga lett. Aztán már csak foltokban ütközött ki a pír. amikor teste hirtelen görcsösen összerán- dult. és mellét majd szétvetette a gvötrő köhögés. Megállapították a tüdőbajt... Évekig lappangott a szervezetben. és a megfázás fellobbantotta... Ez súlyos csapás volt. Az élet terhel egyszerre megnövekedtek. Tilos volt a gyermekeke4 a térdére ültetni, a közös tálból enni, köhögni, vagy akár nyitott szájjal lélegezni.., Nyikolái! tüdőgondozóba, maid szanatóriumba utalták. Gyógyították régi módszerekkel és új orvosságokkal. Nem haldoklóit, de meg sem gyógyult. Nyáron délre akarták küldeni. Az elutazás előtti este az orvosokban és önmagában csalódva, leitta magát, és komocan beál’ítoh Szerveihez elbúcsúzni... A liftben. ú*ban a nyolcadik emeletre Szergej szomszéd- asszonya elhúzódott mellőle. S a konvháhan, ahol az egész család együtt ült a vacsoránál. Nvikolaj megjelenése riadalmat kekett A háziasszony zavartan ugrott fel. és azon nyomban bekergette a evermekeket a szobába. Azok e-v csapóéi sem ei'enkez4ek Az anvjuk bizonyára régen hevítik verte hogv távol kell tatárjuk mag**kat Kolia bácsitól Az as'zony fé1 —-e-m ozedte p7 ic7tfOrrSl n kenyere*. kolbász», salátástálat meg a cukortartót, sietve az ablakpárkányra rakosgat ta, majd ugvann»yan sután és gyorsan meg’nt visszarakott minden* az asztalra. — Ülj le! Ülj le' — hívta túlzott szívélyességgel Nviko- lájt. Amikor a férfi letelepedett, az asztal másik végére tolta a tálakat, letörölte a viaszosvásznat, a vendégnek a tányérjára rakta az ételt, a tányért elébe á'lította az asztalra, és minden mást letakart az asztalkendővel. — Én a macskának éppen így adok enni — mondta Nvl- kolá j tompán — külön, a sarokban ... A háziasszony elvörösödött, és nem válaszolt. Szergej pedig zavartan, kertelés nélkül kibökte: — A sverckeit félt’. Kolia... Megérthetnéd ... Igen, Nyikoláj megértette. Megértette, hogy élni akarnak ... S egyszerre elfogta az irigység. Az irigység meg a harag. — Menj át Viktorért — szólt oda Szergej a feleségének, és hozz'tette: — Mér k'szülöWink éo-en el a'-ari""k érted nienni. Hogy valahol euöltsünk együtt eav órát.. És igvunk egy-két kupicával. . Csak nem is tudom, szabad-e neked, vagy sem..., — Nekem már mindent szabad... És nevetve egv üveget bűzött elő a zsebéből. — A gazdagok készülődtek, a szegény meg italt hozott ... Beállított Vik'or Mefbták a ralinkét Nyikolái szemére vörös fé'vol borult. Még akart inni... — Hát ti entern a salát költsAe-rnre búcsúztattok? No. rajta nvi'sátok ki a buevellári.sotokat!... A háziasszony elment az éjjel-nappal nyitva tartó üzletbe ... l4tak arra. hogv Nv'koláj e?é=zsóhesen jöjjön haza. ittak mindnváluk ee-c-^gére — arra. hogy legyen mit inniuk, és legyen mire inniuk.,. Mindhárman berúgtak, de ewikilkn^k sem volt lókedve Éc Nvikolái minden priM-ral komorabb lett. E'foeta a re- m-nvte'enrég és egyre jobban ránehezedett lelkére a szörnvű kétségbeesés... Fei’-rr>‘n az űré« üveget és kidobta az ab’^kon. — Vaiakie-k a fel*-e -«-/k — jegyezte me» Szergej. . — Az a jó! — felelte Nvikolaj, és a második üveg után nyu’t. V’ktor le^oe+a a karját Nvíkdet megpróbálta kiszabadítani, de hará‘*a hát-acsava* ta a kr-ét. — Te!... Vi-'-ázz1 —kiáltotta Nvikoláj fenyegetően — Verekedni akarsz? — Na bo’—dozz — modta Viktor. E'bri! "attak. A háziasszony aggódva néze** be a knn'’h*tvj. — M1 az? — r-medt rá N";ko!aj. — Mit akarsz? Azt gondolod, bepiszkítottam valamit?... —- Art gondolom, hogy nem való neked az Ivás.. Fal- fehér vagy... — Nem a gondod, te rongy... Púsztulj innen, amíg ki nem kergetlek ... Az asszony a férjére pillantott, majd vállat vont és Id ment. Szergej ös«z/»-áneoj*a a sz^mövtökét: — Azért türlőzlelheUiéd magad! A vendége vagy... i *?J — <5, hát fgy állunk! Vendége vagyok! Megtűrtök engem!? Hfit tűije ek, csak tűrjetek... — És erollete.ten fel kacagott. — No, Szergej, nem sikerüli a mutatvány? Fél liter pálinkát pazaroltál a halotti toromra, és kiderült, hogy életben vagyok ... Hahaha' — Most aztán menj, és feküdj le — förmedt rá Szergej. és hozzátette: —• Holnap búromkor indul a vonatod? K.lké- redzkedem... — Igazán? Szóval azt h’szed. hogy utoljára? Azt hiszed, hogy a másvilágra kísérsz ki? És miért vagy olyan bizüv. benne? Miért tételezed fel, hogv ti temettek el engem, és nem én titeket? Ne siess, Szergej. Ne si-ess... A tüdövészesek nem egyszer túlélik az egészségeseket... Most majd levegőt pumpálnak a bordáim alá, és akkor majd meglátjuk... Meglátjuk... — Bolond vagy! — jelentette ki egyszerre Szergej és Viktor. — Lehet hogv bolond, de nem halott. Ne temessetek még el. Fűk' Ne emessetek! — Ugyan ki !em:t léged, mondd meg? Te magad jár tatod a szájad, és marjad... — Nem, nem jára’om a szám. A szemetekből látom Az átkozott szemetekből... Miért nem vágtál a pofámba, mikor az előbb a feleségedet ócsároltam? Miért nem vágtál a pofámba? Mert halottnak tartasz... — Elég! — tört ki Viktor. — Eridj az ördögbe! Inkább énekeljünk. ' És rákezdte. Nem valami örvendősen, de nem is méla- búsan. Szergej is csatlakozót* hozzá S ekkor váratlan dolog történt... Nyikolái rekedt hangon szintén rázendített. De alig hogv néhány strófát énekelt, egyszerre vér buggyant ki a száján ... Szergei felkiáltott. A felesége befutott. Megpróbáltak lefektetni a díványra. A fejét rázta: — Levegőt, levegőt... Az ablakhoz támogatták. Leült a párkányra. Szergei átrohant a szomszédba, hogv a men'őknek telefonál ion. majd visszaíött a konyhába. Az asszony felkapott egv törülpözőt, és Nyikolái száia elé tar'otta. At akarták hívni a feleségét. A férfi reked*en tiltakozott: — Nem kell... nem kell... Csak örjönsene itt.. Rázte a köhöués. A törü’ közön piros foltok ütöttek ki. Senki sem tudta, m'tévő lesvén. Aztán enyhül* a köhögés. Té’egzése egyenletesebb lett Lehunyta a szemét, és jo*ó> vá'lát az ab’akfé’féhoz támasztotta Szergei a mérik váltnál fogva tarto*ta. Az asszony se húzódó* t arrébb A beteg kimerültségét látva, azt hitte msz- szabbeviori az állnoota. mive1 nem vette ész-e hogy P -obam e'múlt, hirtelen türelmetlenül és meggondolatlanul felkiáltott: — Istenem! Hát miért késlekednek? Hiszen meg is halhat, mire megjönnek ... A beteg szesztől és be*egs*gtől ködös agya nem nrndiár fogta fel szavait De azu*án h’rtelen megértette... S talán saját vérének meleg, csípős szaga is ingerelte, a vérfol ok a törülközőn, melyet az asszony állhatatosan az orra allatt tartott ... Erőszakosan elrántotta fejét a törülközőtől: — Hazudsz! — kiáltoUa — Te magad halsz megt Te magad halsz me"! Nesz.e... dögöl j meg1 Megragadta a törülközőt, és az asszony arcára nyomta... Ekkor Szergej és Viktor kitaszították az ablakon. Mindez olyan gyorsan, szömvűségesen történt, hogy később senki nem tudta megmagyarázni... A per nyilvános volt. Intő példának szánták. N<*m a bíróság szűk termében tar tolták a tárgyalást, hanem a házunk tágas udvarán. Hogy mindenki lássa, hová taszítja az embert a vodka. Emberek százai előtt há-om nap’g azt tárgyalták hogyan élt három munkáscsalád. Három nap!g arról beszéltek. hosyan kell élni, s hogvan nem szabad élni. A bíró elmesé’te nekem, hogy éjszakánként nem aludt, önmagával küzdött, vitatkozott. Fegyelmezetten beszélt. És amit nem mondott el, azt megíreztem. E'képzeltem magamnak, hogv járkált és töprengett a szobáiéban Lefeküdt, és gondolkozott. Újra felkelt... Önvédelem? —■ villant fel az agvábun. — Nem. erről Itt 6ző sem lehet. Egy erőtlen, vérvesztesée‘ől elalélt beteg két egészséges férfival szemben. Nem fenvegethe*te az életüket.. Az igaz persze, hogv szörnvű Indulat feszült bennük. De ahhoz, hogy gyilkossággal felel lenek esv halálos beteg, szánalomra méltó, kábult asvú ember förte’mes ‘éttéré — vadállatoknak keliett lenniük nem embereknek. Különben nem az ablakon, ha-em az a1tón dob'ák volna ki... A hegesztőben nvilván kü'önös keevetlenség lakik Hiszen nem is érezhe4e4t semmiféle, legyőzhetetlen haragot. Egy marik nőt érte p sértés nem az ő feleségét . Az a-ca rideg, ePe-s^ges. zárkózott. Nem akar =emmit sem mondani önmagáról. A kérdésekre kurtán válaszol. De mégs-m rossz arcú. Egyenes. rövid .orr, szabályos száj vék-i-v, áttetsző bk:... Int'l’e’ tnál.’s emb—hek látsz '•... Va*on va’óbnn ma ’dn°m minden este o!va.sot* verseket és mordot* meséket a k'.sf!ának. amint a tanúk erősíthették? A bíró elhn*ározta, hogv négyszemközt beszél vele A nyilvánosság előtti bőszé1 griések a büntető törvén-kön w szabályai szerint folynak. A hivatalos beszélgetések racionálisak és r-"h'e4’-t/"sen nvor-as tóak. A bíró nem szólíthatja fel a vádlot’at. hogv verset szavaljon ... De a szavalás nem sikerült. A vádlót* értetlenül fogadta a bíró kívánságát. Különcségnek, gúnyolódásnak, bírói fogásna’" t“'k'nt-**e. Ma?;beo d 'nt d*** e1 Tri'-'r—scP a bíró. vazv talán titkolt ravaszságból vise’ked'k így. És azt kérdezte, m'ért kell azzal ravaszkodni, aki úgyis elmondott magától mindent. A bí-ó ragaszkodott kívá-s-feához. A vfd’e*t ici»--'“-^- telenül olvasott. A bíró kérte, olvasson még. A vádlott folytatta. A nyelve dagadt volt és akadozott, m'nt reggelenként az öreg embereiké. A bíró érezte, hogy a vádlott bizonyára száz, kétszáz, sőt, háromszáz ve'set is tud. Keresetlen, egyszeri! gyermekverseket. Tatán nem tudná m-hmo-dj-eí ro‘ tetőik bennük, de szereti őket. Bcn-ük találja meg vigaszát, élvezetét, csöndes esti örömét. És most arra kényszerítik, hogy nem a megszo’-ott hriyen hanem minden előzmény nélkül, válogatás nélkül olvasson. A vádlottat elvezették, a bíró pedig elment a más’k gyilkos lakására. Nem ez az előírás, de m^gis ezt tette. Meg akarta nézni a műhelyt amelyet a tanúk emlegettek. Ilyen műhelyt még sohasem '^tott él-'‘"b°-\ em- ké+aHős, keskeny szekrényben rejtőzött. Fényes kis lámpák, kicsmy esztergapad, satu, mikroszkóp, kis reszelők, paránvmérők, mű-rőlérek... A gyilkos ennél a nv'tot* szek-énynél üldözőivé töltötte estéit. S csodálatos dolgok kerültek ki a keze alól... Fgv töltö*oll. ame'v kütsőleg semmiben sem különbözik egvéb töltőtollaktól. Csak a vége vastagabb k’ssé. M-^gis esszén más. Meri: lehet vele a sötétben :s írni. Mzg*> világítja meg a papírlapot... A szobiban sok az efféle ho'mi, ‘ervez'sük sze’lemes, kivi te1-zésük pompás. 1. A leg-sodá- tatosabb e találmányok közül — az elektromos ruha. Huza- 1okból és elektródákból áll melvek a háton, a lábakon, a mellen és a füleken vannak elhelyezve. Súlyát tekintve szinte észre sem vehető holmi, de az ember es korgó fagyban is szőrmeburda nélkül, kisbabáiban vagy könnyű felöltőben do1 gozhat benne. Ez a szekrény az ez-rmester esti b'nod’lma veit. A mér- ne,kök megcsodálták üsves kezét, tárgyilazos'-hát ir'zve’ték, ezt tanácsolták. szabadMmaztassa találmányait. d° Szergej ze-doTkodő ember volt és n-m váU-tkejlő nem i-rt a dolgai után, varázsolt a varázslat kedvéért. Egy-két este gyönyc^'
