Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

mezőgazdaság „vándormadarai” •Töveire a termelőszövetke- ..etekben is nagyobb lehető­ségei adódnak, az önálló gazdálkodásnak, amely sok esetben már megközelíti az ipar szervezettségét. Ez azon­ban nemcsak lehetőséget ad arra, hogy' a helyi adottsá­gokat és az új gazdasági mechanizmusból adódó le­hetőségeket kihasználják, de nagyobb követelményeket ró a szövetkezetek tagságára, vezetőire. Most elsősorban arról sze­retnénk véleményt monda­ni, helyzetképet adni, hogy a közös gazdaságok vezetői összetételüknél, szakképzett­ségüknél fogva milyen rajt­ról indulnak? S hogy az el­rugaszkodás mennyi sikert igár, vagy mit lehet még tenni, hogy az új körülmé­nyek között megfelelő mun­kát végezhessenek, döntéseik közgazdaságilag megalapo­zottak legyenek és kellően összehangolhassák a népgaz­daság, valamint a szövetke­zeti tagság érdekét. Elmennek a tsz-böl a képzett mezőgazdászuk, fi- könyve ük Maradnak a képzetlenebb brigádvezetők 0 megye szakember-e.lá:ása gyengébb az átlagosnál Tanulnak Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szövetkezetek jelenlegi vezető gárdája nem sok tapasztalatot sze­rezhetett még a nagyüzemi gazdálkodás új módszerei­ben, de főleg az eddig'nél önállóbb vállalatszerű tevé­kenységben, Igaz, közülük igen sokan törekedtek arra, hogy megszerezzék ezt a magasabb képzettséget. Nem könnyű szavakba ön­teni azt a mérhetetlen fárad­ságot, igyekezetét, ’ lemon­dást, amellyel megyénk min­den második közös gazdasá­gának elnöke közép- és fel­sőfokú képzettségre tett szert a mezőgazdaság tudo­mányában. Mindössze hat , termelőszövetkezet vezetője nem rendelkezik magasabb iskolai képesítéssel és egyet­len mezőgazdász és könyvelő sincs, akinek ne lenne meg a szükséges képesítés. Mindez azt mutatja, hogy az elnököknél, főmezőgazdá- szoknál. könyvelőknél gyö­keres javulás tapasztalható a nagyobb szaktudás meg­szerzésében. Emellett sok f.atai — majdnem száz ösz­töndíjas és gyakornok, — valamint a felsőbb szervek­től, iparból a mezőgazda­ságba irányított 239 szakem­ber is segít abban, hogy sike­resebben termelhessenek a közös gazdaságokban. A megye szakember-ellá­tása azonban még így sem mefelelő. mert míg országos átlagban 6300 holdnyi mező- gazdasági területet irányít egy-egy főmezőgazdász, ad­dig nálunk 8000 hold gond- ját-baját kell intéznie. Az ag- ronótnusokra is 150 holddal több jut mint más vidéke­ken. Nehezíti a helyzetet, hogy a szakmai, politikai to­vábbképzés igen sok vezető­nél elmarad a követelmé­nyek mögött. Gondot okoz az is, hogy a félezernyi brigád­vezető kteül nincs egyetlen sem. akinek felsőfokú kép­zettsége lenne, s közülük 370 semmiféle képesítést nem szerzett a mezőgazdasági is­meretekben. Legfőképp gya­korlati tapasztalataikra és helyi tájékozottá eukra ala­pozzák munkájúkat. Ez a helyzet különösen ag­gasztó, ha figyelembe vesz- szük az egyre bonyolultabbá váló termelési, irányítási és bizonylati rendszert, s ráadá­sul intézményesen alig-alig gondoskodnak a brigádveze­tők szakmai, politikai to­vábbképzéséről. Életkoruk is igen magas. Viszonylag ke­vés járművel rendelkeznek, hogy a rájuk bízott nagy te­rületeket ellenőrizhessék, irányíthassák. Ennek alapján kockáztatták meg a Szakem­berek a következő megállapí­tást: kétséges, hogy a brigád- vezetők közül sokan — >7 je­lenlegi képzettségükkel — ké­pesek lesznek-e az új köve­telmények szerint irányítani, szervezni a közös gazdaságok termelését. Elmeinek Sokszínű képet mutat te­hát a termelőszövetkezetek­ben dolgozó vezetők szakmai tudása, képzettsége. Ám fi­gyelmeztető a jövőre néz e, hogy igen sokan hagyják el posztjukat, mennek át az iparba, hivatalokba, állam- igazgatásba. Szinte napon­ként olvashattunk arról, hogy Istenmezejétől Gyön­gyösig, Ostorostól Mátrabal- láig mennyi gond akad a szakemberek vándorlásával, pontosabban a távozás okai­nak tisztázásával Szinte ijesztő méreteket öl­tött a? utóbbi időben a főme­zőgazdászok és főkönyvelők elvándorlása. Közülük, éven­ként minden harmadik mun­kahelyet változtat, de a kö­zös gazdaságok elnökeinek a fele sem éri meg egy he­lyen a három esztendőt i venként majdnem, száz kép­zett termelőszövetkezeti veze­tő mond búcsút előző mun. kahelyének. Az alacsonyabb elméleti képzettségű brigádvezetők esetében viszont — akiknek zöme helybeli gazdálkodó volt — jóval kisebb a válto­zás mértéke, többségük hosz- szú ideig marad vezetői posztján. flz okok? Miért ilyen sűrű az egyik közös gazdaságból a másikba vándorló szakemberek raja, és azoké akik végképp vagy időlegesen hátat fordítanak a termelőszövetkezeteknek? Az okok változatosak. El­sősorban talán azokat a né­zeteltéréseket említenénk. Udvariasság vagy határozatlanság...?! Ez a kérdés gyakran vető­dik fel. amikor olyan felszó­lalást, nyelvi megnyilatkozást' hallgatunk, amiben egy-egy nyelvi forma határozatlansá- -got. bizonytalanságot is tük­röz A bizonytalanságot a ha­tározatlanságot egyformán tükröző nyeivi- képletekben elszaporodnak a feltételes módú igék és feleslegesen előtérbe tolakodnak a meg- foga. mazást személytelenné tevő nyelvi formák. A televíziós és rádiós ri­poriokoan gyakran halljuk ezeket a nyelvi formáKat: i Azt kérdeném... Megker­esném-. .. Ismertetném... | crném... Elmondanám .. t b. Nagyon gyakran a ké­tkedést. a bizonytalanságot. határozatlanságot kifejező dán. esetleg, hátha, valószí- ueg. alighanem módosító :ók is terhelik a közlést. S lindez feleslegesen történik, lert a riporter úgy is meg- zzdi a mondanivalóját, is­merteti azt, amit akar. felte­szi a kérdést, egyszóval nem .bizonytalankodik és nem ha­tározatlan. Vannak, akik azt tartják, hogv ez nem egyéb, mint egyszerűen udvariassá­gi gesztus. De az udvarias­ságnak is van határa! Sok atározatlan, bizonytalan .özlésnek nem adhatunk fel- nentést az udvariasság ne­jben sem. Inkább az az igazság hogy likőr az előadó, a felszólaló am mer. vagy nem akar gészen egyértelműen, vilá­gosan foealmazni. akkor kö rülírásokkai él. s a határo ,za*Tans4eot s az elbizonyta- lankodási is tükröző nyelv5 Ilyenkor halljuk ezeket a mondatokat: „Még ezen \éten eszközölnünk kell a ki­tűzött feladatok megvalósí­tását”. Mi jellemzi ezt a ter­jengős nyelvi képletet? Első­sorban az. hogy az eszközöl Ige valójában csak „töltelék” és nagyon személytelen. Má­sodszor az -ás képzős főnév maga is határozatlanságra utal. Elködösíti a valóságot ez a mondat is: „A húsfron­ton sem történt még intéz­kedés”. Bizonytalan és na­gyon általánosító a húsfron­ton szóalak, s ugyanakkor az -és képzős főnév ismét fl- személyteleníti a fogalma­zást Az egyértelmű közlés inkább ezt a mondatot kö­vetelné meg: X. Y. nem in­tézkedett ...! Személytelen­né válik a cselekvés a ma még gyakran jelentkező „tel­jesedésbe nem ment” nyelvi forma útján is. A vi'.ágos, pontos fogalmazás személy­hez és konkrétumhoz köti a cselekvést, a történést: X. Y. nem teljesítette. Elvon ttá vá­lik a közlés akkor is, ha el­szaporodnak az elvont főne­vek: „A pedagógusoknál a szemléletváltozás bekövetke­zésének elérését kell szorgal­maznunk”. Annyira elvont, s valóban elszemélytelenedett ez a közlés, hogy senki sem gandol saját magára akkor, amikor az ilyen nyelvi for­málást hallgatja vagy olvas­sa. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvésze* i tudományok kandidátusa amelyek egyes vezetők és a tagság között adódnak, vagy amelyek a vezetők között alakulnak ki. Ezenkívül gya­kori, változást előidéző né­zet: „idegennek a falun kí­vül tágasabb, van itt helybeli is. aki munkaegységért elvál­lalja ezt a tisztséget". Sajnos, a legtöbb esetben nem vizs­gálják meg azokat a szerte­ágazó cl:okát — élet- cs mun­kakörülményeket —. ame­lyek egy-egy közös gazdaság elhagyására készteti az elnö­köket, mezőgazdászokat köny­velőket. Igaz, akadnak kö­zöttük. ákik nem bizonyultak méltónak a bizalomra, hi­szen korrupció és más vétsé­gek miatt 22 szövetkezeti ve­zetőt kellett az előző két év­ben leváltani. Jó néhányan pedig nem rendelkeztek olyan szakmai, politikai tudással, amely alkalmassá tette volna őket a közi'« gazdaság továb­bi vezetésére. Nagyon ritka esetben az Is előfordult, hogy a vezetők bérezési okok miatt hagyták el a termelőszövetkezetei, ki­lencen pedig nyugdíjba men­tek. Az „elvándoroltak” közül, legtöbbjük azonban maga választotta a cserét más kö­zös ' gazdasággal vagy az iparral. Közülük nem keve­sen bizonyos kényszer hatá­sára mentek el. mivel meg­kapták vezető társaik vagy a tagság „selycmzsinór-ajánla- tát’’: vagy beadják a felmon­dást, vagy fegyelmit indíta­nak ellenük és akkor nehe­zebb lesz az elhelyezkedés. Igen sok szakember, vezető a könnyebb’k utat választotta, a harc igazának bizonyítása helyett... elvándorolt. Marad an*k! Ezek a számók, tények re­mélhetőleg arra késztetik majd a szövetkezetek tagsá­gát, vezetőit a járási, megyei párt- és gazdásági vezetőket, hogv halaszthatatlanul felül­vizsgálják: miben tudnának segíteni, hegy ez a vándorlás megszűnjön. Hiszen a szilárd szakszerű vezetés egyik fon­tos alappillére a sikeres vál­lalatszerű gazdálkodásnak. Ezzel a vándorlási tempóval igen nehéz lesz ezt a célt megvalósítani. Biztató, hogy sok helyen már kedvezően alakulnak a személyi és emberi kapcsola­tok a vezetők és a vezetettek között. Egyre kevesebb az önkényeskedő elnök, mező­gazdász. főkönyvelő, brigád­vezető. s ritkábbak az egy­mást keresztező rendelkezé­sek is. De a munka sűrűje még mintha hátra lenne. A mezőgazdaság „vándor­madarai" még mindig a szak­képzett vezetők... S amíg ők nem találják meg a he­lyüket. nehéz lesz előbbre jutni az önálló, korszerű gaz­dálkodásban. Kovács Endre Q Este volt. Köd 1 és sikoltozó - szél a kopasz ágak között, illetőleg kopasz ' N *- ágak sikol­toznak a szél között. A kapu­alj olyan mint a kripta és a huzat úgy huhog keresztül rajta, mint éjfélek óráján a sírok szellemei a fejfák kö­zött. Brrr. Fel a lépcsőn. A meszet vedlő falakról kipkoppanás- sal csöpög a nyirok, úgy hangzik, mintha a végzet órája tik-takkolná: megszám- látatott. Nem félek. Nem na­gyon félek. Nagyon félek. Fé­lek. De megyek. Mennem kell. Nem tudom miért, de men­nem kell. Nagyon kell men­HÁROM RÉMISZTŐ RÉSZBEN nem. Hu, de nagyon kell mennem. A lépcső egyre sza­porábban nyikorog. Miért? Mert már fuiok rajta es fá­ból van és öreg a lépcső is, a nyikorgása is. Brrr. Csak ziháló lélegzetem, csak a nyirok kipkoppunása és a lépcső nyikorgása hali- szik. Valami történni fog. Érzem. De mi? Én is csak végén tudom majd meg, hát nem borzasz­tó? „Tessék már mondani, mi fog történni?" — Semmi köze, maga csak menjen fel a lépcsőn, nyisson be az ajtón és... Es? S li* : Az ajtó hal kan, nesztelenül tárul. Nem nyi­korog. , Az ilyen ajtóknak, amikor ténnie kell i laminek, nyi­korogniuk fcc l- lene. Ez a szo­kás. De ez az ajtó nem nyi­korog. Belém borzong a gya­nú: ez az ajtó azért nem nyi­korog, mert valaki, valamiért direkt megkente, hogy ne nyikorogjon. S ez a valaki iu van, a szobában. A sötét tör­va­M* ...hogy nincs is jobb annál ha dühösek vagyunk, s különösen nincsen jobb annál, ha dühünknek igaza is van. Egy dühös ember még lehet nevetség tárgya is, még leltet oktalanságért is mérges, mert értelmetlenül volt dühös. De milyen dühöt oldó boldogság az, amikor az ember olyanért dühös, amiben igaza van s miután jól kidühöngte magát — ha esetleg vál­tozás nincs is — megmarad az az érzése: igaza volt. S mennyi mindenért vagyunk dühösek manapság?! A minap ezen töprengtem, éppen azon dühöngve, hogy mi mindenen dühönghet egy magyar átlagpolgár. Rengete­gen! Itt van mindjárt ez a sok fakszni — szép magyarsággal mondva — a gépkocsik kötelező felülvizsgálatával. Az em­berfia összegürizik egy kocsit, aztán nem hagyják békén se úton, és most már se útfélen, vinni kell vizsgáztatni ott meg képesek levenni a rendszámtáblát és megütheti a guta a tulajdonost, amíg a kívánságnak megfelelően rendbe hozza kocsiját. Mert az megint dühítő, hogy kocsi annyi van már, hogy még ugyan mindig kevés de mégis sok. de szerviz annyi van, hogy nagyon kevés és a még több se lenne sok. Nem beszélve az alkatrészellátásról! Avagy itt van megint egy kitűnő dühöngeni való téma- mennyi idő, utánjárás és milyen kevés valuta, ha az ember mondjuk Svájcba vagy Ausztriába kér útlevelet. Bele lehet őszülni, kérem, amíg az ember egy vacak útlevélhez hozzá­jut, de a kapott valuta ügyes elosztásába csak belekopaszodni lehet. Nem szólva arról a sok kényelmetlenségről, ami nz em­bert éri a vámnál, ha mondjuk a révnél szeretne bejönni. Tiszta méreg, tiszta dühöngés az egész. Baj van a gáztűzhellyel — hajaj. amire azt kivárják. Televízió, rádió, hűtőszekrény, mosógép mind meg­annyi kellemes és hasznos tárgy, de mind megannyi bosszú­ság tárgya mert ha baj van velük — * naná, hogy baj van, pont nálunk ne lenne, kérem, baja ezeknek? —, akkor kész tortúra a javíttatásuk. S itt jut eszembe: hát lehet nálunk zsebrádiót kapni? Lehet. Protekcióval. De hol van az egy­szerű dolgozónak protekciója? Sehol. Nincs is zsebrádiója! Hát igen, tiszta méreg az élet, nem csoda hogy az embe­rek annyi gyógyszert szednek, s miután nem ők tehetnek róla, hogy ennyi a dühöngeni valójuk, még az a legkevesebb, hogy ezeket a gyógyszereket SZTK-receptre írják fel. Ha felírják. Ha azt írják fel, amit az ember kér. De az külön düh, hogy az emberfia világosan, értelmesen magyarul és szótagolva megmondja az orvosnak, milyen gyógyszert kér. az meg nem egy esetben kijelenti: ■ márpedig az nincs. Mármint hogy neki, vagy nekem nincs. Az van amit 6 akar. Mert az ember még az orvosnak is ki van szolgáltatva. Mondom, éppen e sok dühöngeni való felett dühöngtem, szivem igaz és mély, együttérző részvétével a magyar hon­polgár miatt, amikor úgy teljesen véletlenül nem is tudom, hogyan és miért, az jutott az eszembe: ejnye, egifkét év­tizeddel ezelőtt min dühöngtünk mi? Próbáltam visszaemlé­kezni azokra az időkre, amikor azok az idők voltak s nem jutott eszembe sem az hogy dünögtem-e. vagy csak szerettem volna, de... hogy is mondjam... önmagában nem esik jól a dühöngés az embereknek, hát nem mertem hangosan dü­höngeni. Hát gépkocsi miatt nem dühöngtem, az biztos... Ha jól emlékszem, azt hiszem, az útlevél sem volt dü­höngésem tárgya... Csizmáért nem a divathölgy dühöngött hanem a pa­raszt, mert nem volt, akkor tehát nem miatta, hanem érte dühöngött... Hűtőszekrény? Mosógép? Nem, nem. ezek sem. Akkor miért? Ja igen, emlékszem: volt a békekölcsön, amit önként kellett jegyezni, s amit befizettek a bérből és fizetésből élők; volt a begyűjtés; volt. ha volt. a ragacsos kenyér és a kom­mersz rum. Nagyjából ezért dühöngtünk. Hol nyíltan, hol halkan. Azt megelőzően dühöngtünk az újjáépítés vontatott- sága miatt, a feketézők miatt, a kupecek, síberek, fasiszták, a tönkretett ország, a hidak és elpusztított családtagjaink miatt. De hát ezek nem lényeges dolgok! A lényeg mégiscsak az, hogy tisztára őrjítő, hogy 1967-, sőt most már lassan 196S-ban még mindig annyit kell várni egy nyomorult gépkocsi-kiutalásra. Például. A csizmácskáról már nem is beszélek minek izgassam fel a kedélyeket. Ezért az a véleményem: nagyszerű dolog akkor dühön­geni, ha ugyebár, igaza van az, embernek. és ijesztő szobában, ahol még a szú sem perceg, né­mán tátog a rémülettől. Egy kis szú. És itt vagyok én. De miért? „Van itt valaki?” Semmi válasz. Csak a szél zúg kinn az éjszakába fordu­ló estben, csak a szú haVgat a bútorok mélyén, s csak én lélegzem. Kezem a kapcsolót keresi, óvatosan... lassan... hogy rw hallja senki, én sem. Nem is hallom. Ujjam rajta a kapcsolón, egy mozdulat és... 0 ... és ég a villany, hogy ré­mült nyüszítés tör ki a tor­komon. A szobában senki. Se élő, se hulla. Se áldozat, se gyilkos. Gyanús. Miért nincs senki a szobában? Lépek egyet. Még most sincs senki a szobában. Lé­pek még egyet és felhorka­nok: igen, most valaki moz­dult a szobá­ban. Csitulj, bolond szivem. En mozdultam, Én vagyok a szobában. Egye­dül. És az a másik?- i Igen, a má­rt sék! Kiszárad a torkom a ré­mülettől, az a másik csakis t másik szobában lehet... „Tessék mondani, ki van t másik szobában?" — Senki. Még nem jöttél haza... „Akkor tessék mondám humorista úr, miért tetszet ezt a rémületet végigcsináln itt velem?” — Ostoba fajankó maga fiam... Hát ki olvassa el é, főleg kit érdekel,* 1’og% Kdje vác Tódór házáé, J.eze i, a Ji utca 4jb alatti lakásába? (egrit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents