Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-17 / 272. szám
Bizalom és fegyelmezés H fegyelmezés hálátlan ** feladat. A tsz fegyelmi bizottságának tagjai nem hivatásos „büntetőbírák”, es előttük a „vádlottak padján” gyakran rokon, ismerős, vagy éppen jó barát ül. Könnyű a mentségeket is megtalálni: („félrelépett”, vajon más még nem csinált ilyent,1 semmiség az egész... És szövegeződnek a jelentéktelen büntetések, amelyek sohasem érhetik el céljukat: a kővetkező mulasztás, szabálytalanság megelőzését. A tsz-demofcráciában mindenki bizalmat élvez: véleményt mondhat, javasolhat, egyszóval beleszólhat a közösség munkájának, életének irányításába. Ezt a bizalmat jó munkával, becsületességgel lehet kiérdemelni. A bizalommal azonban nem. szabad visz- szaélni és a bizalmat — az érdemtelenektől *— megvonni kötelesség éppen a tsz-demokrácia tisztasága érdekében. A társadalmi tulajdon ellen vétőket általában megbüntetik termelőszövetkezeteinkben. Például a poroszlói Új Erő Tsz-ben az egyik tag 170 cső kukoricát lopott. A büntetése: a kár megtérítése, munkaegység-levonás és fegyelmi. Hasonló sorsra jutott az almatolvaj is. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével kibővült a ..bűnök köre” a közösség ellen hanyagsággal, mulasztással vétők is a „vádlottak padjára kerülnek. Eredntéiti ’.íiberendezés Gyöngyösről Sz. V. a tejszínt tartalmazó kannákat rosszul helyezte el a teherautón. Az egyik kanna a rázós úton kiborult, 23 liter tejszín kifolyt, 458 forint kárt okozva a gazdaságnak. A hanyag tagot a kár felének megtérítésére kötelezték. E példa is bizonyítja, hogy termelőszövetkezeteinkben lassan uralkodóvá válik az anyagi felelősség. Vannak olyanok, akik nem érzik sajátjuknak a tsz vagyonát. P. L. például engedély nélkül ült fel egy erőgépre és belehajtott az udvaron veszteglő pótkocsiba. A kijavításra fordított munkadíjat kellett megtérítenie — így emlékeztetve őt arra, hogy ami a közösé, az az övé is. q okán így - beszélnek a ® közös gazdaságokról: a tsz-ekben ismeretlen a munka- fegyelem. Ez tévedés. Ma már a munkafegyelem ellen vétők is a fegyelem! bizottság előtt felelnek cselekedeteikért, vagy nem cselekedeteikért. Az egyik fejős ittasan érkezett munkahelyére. A büntetése: a tejért járó prémium ősz- ■ szegnek csak a felét kapta meg abban a hónapban. 170 , forinttal lett vékonyabb a ; pénztárcája. A másik gondozó, ; aki már nem először próbált , ittasan munkába állni, két . munkaegységgel lett szegé- j nyebb. , A munkafegyelmet megkö- < vételik a traktorosoktól is. AlLuca szélién nem ülhetnek nyugodtan Reflektorfényben: a szennyvízderítők szennyvízbe kerülése azonban óhatatlan. Eddig a magyarázat. A gyöngyösiek most már az újabb mérések eredményeit várják izgatottan. Érthető okokból: ezektől függ, hogy a meglehetősen drága berendezést üzembe helyezhetik-e? Ha a próbák újfent nem sikerülnek, akkor valószínű, hogy a gyöngyösi derítővel is valami baj van. S Hatvan, Gyöngyös bosszúsága miatt — boszankodnat a megye, az ország is. Hiszen a derítők létesítésére fordított milliók végső soron valameny- nyiünk zsebét érintik! Gyónl Gyula Akárcsak a Népstadionban, ezek az eredményhirdető táblák is ugyanolyanok. Illetve: még modernabbak is, mint ahogy nem kis büszkeséggel közli Németh Ferenc üzemvezető. Az a berendezés, amin most dolgoznak a Kispesti Elektromos és Finommechanikai Ktsz gyöngyösi telepén, Kijevbe kerül majd. Jgyan- ide szállítanak még egyet, de csak jövőre. Az udvaron hatalmas ládákban vár elszállításira a kész berendezés. Szófiába viszik majd. — Moszkvában a központi postaépületben és ugyancsak Moszkvába, a Lokomotív Stadionban szintén a mi berendezésünk üzemel. — Ciril-betűkkel is használható? — Hogyne. Csak az arab írásjelekre kell módosítani rajta. Egy-egy betűmező a legkülönbözőbb féle írásjel kialakítására alkalmas. A megrendelőtől függően a berendezés tízszer harminc, nyolcszor huszonhat és még egyéb számú betűmezőt tartalmazhat. A villanyégőkkel tehát egyszerre háromszáz írásjelet lehet kialakítani a legnagyobb berendezésünkön. Néhány hónappal ezelőtt fogtak hozzá az eredményhirdetők összeállításához Gyöngyösön. Németh Ferenc a feleségével együtt kezdte meg az itteni dolgozók betanítását, akik korábban egészen egyszerű körülmények között kompresszorokat csináltak. Április óta kapták meg az új profilt, a budapesti ipari vásáron pedig már működött az első berendezésük. Nagy munka Az elkészült jelzőberendezés utolsó állomása ahol valamennyi égőt ellenőriznek. MEÖ, volt, emlékeznek erre a „hősi korszakra” alig titkolt büszkeséggel. És most? A harmadik negyedévben már túlhaladták a hétmillió forintot a termelési értékben. Az utolsó negyedévben pedig a nyolcmilliót is túl kell szárnyalniuk. Van itt a telepen azonban még egy részleg, amelyik a fénycsövek gyújtóberendezését szereli össze. Alkatrészeket A elintézte 1967. augusztus 24-i számunkban És a rozskenyér? című glosszánkban kifogásoltuk, hogy Gyöngyösön nem lehet kapni rozscipót. A következő választ kaptuk a legilletékesebbektől : „Cikkük nyomán gyöngyösi üzemünkben a rozscipóhoz szükséges alapanyag-gyártás feltételeit létrehoztuk. A sütőipar ilyen irányú igényét a jövőben bármilyen mennyiségben ki tudjuk elégíteni, nemcsak gyöngyösi, hanem megyei viszonylatban is. A gyöngyösi üzletekben újból megjelent a jó minőségű, ízletes rozscipó. Einer Ferenc, a Heves megyei Gabi. a- felvásárló és Feldolgozó Vállalat mb. igazgatója” Gyöngyösön nem állítanak elő, azt úgy szállítják ide. Nagyon kellemes munkahelyeket láthatunk ezen a kis telepen. Jól fűtött termekben ülnek egymás mellett az asz- szonyok; tekercselnek, forrasztanak, szerelnek. Nehéz fizikai munka nincs sehol. Itt végzik a menet közbeni ellenőrzéseket is, valamint az egyes betűmezők megoldását. Szinte fölösleges megkérdezni, elégedettek-e a dolgozók? Amióta az új termékek szerelésére áttértek, az átlagkereset mintegy ötszáz forinttal nőtt meg. Egy műszakban dolgoznak, hiszen valamennyien Ratonafeleségek, akiknek így teremtett munkaalkalmat a minisztérium. Az összlélszám 72 személy. Egyre több sportlétesítményben szerelik fel külföldön is a magyar elektromos eredményhirdető berendezéseket, egyre több országba jut el tehát a gyöngyöst asszonyok munkájának gyümölcse. (gmf) Elreccsent a bordám. Bemegyek a kórházba. Jó kis buli. Se ülni, se állni, se feküdni nem enged a fájdalom. A dohányzást azonnal abba kell hagynom, mert a köhögés pokoli kín. Valaki megirigyelhette tőlem a levegőt is, eléa nehezen szedem. Bevisznek egy terembe, készítenek rólam egy aktfotót. Aztán egy hang azt mondja: „A bal oldali hatos bordán a hátsó scapu- ralis vonalban dislo-' catio nélküli haránttörése van.” Szép kis szöveg. Bevonszolom magam a kórterembe. Jáaaj! Lefeküdtem. A szobában ketten fekszünk a másik sérves. Athörgöm a nevem, visszahörög. — Ha néha nyögök, ne haragudjék, barátom. Nevet a pali, aztán irtózatosan káromkodik mert a hasán fáj a nevetés. Délután megindul a búcsújárás. Jönnek a kollégák, egyesével, kettesével. ötösével. Tele van a kis szoba, hangosak. dohányoznak, egymást túllicitálva beszélnek, egészségesek. Időnként rámvigyorognak, s azt mondják, ne törődjek az egésszel nekik is volt bordatörésük, ta- valy, meg azelőtt, vagy ki tudja mikor? Ismét egymást túllicitálva mesélik a szimptómá- kat, hogy tudják ők. micsoda pokoli kín... De ők nem feküdtek vele... ötkor jön az öcsém. — Hál nem emlékszel? — kérdi holdvilágképpel. — Mire? — Hát persze, hogy nem emlékszel, mert én lábon hordtam. Bejártam vele az üzembe, pedig nekem kettő volt elrepedve. — Elmész édes öcsém... Később bejön egy kedves idős kolléga is és búcsúzásnál megkérdi: — A prof tudja, hogy te újságíró vagy? — Nem, nem tudom. Azt sem tudom, miért kéne tudnia. Akkor a bordám hamarabb ösz- szeforr? Vagy kevésbé fog fájni? — Én ismerem az öreget. Szólhatok neki — folytatja makacsul a kolléga. — Légy szíves, öregem. ne szólj, nekem nincs szükségem dupla kompótra. — Ahogy gondolod — válaszolja a kolléga rezignáltan. Este hívat a prof. Mégis szólt az a vén gazember, gondolom magamban. Felülök az ágyban, a sérves elismerően mondja, hogy én is szépen tudom cifrázni. Nem is hitte volna, hogy az újságírók, akik annyi szépet összeírnak, ilyen csúnyán tudnak káromkodni. — Hogy van, fiam? — kérdezi a műtőben a prof. — Kellemesen, professzor úr — vigyorgok. Nem használ itt semmi. Burokban születtem, be vagyok pro- tezsálva. A prof a szemével int a fiatal kollegának és kapok a hátamba három lószérumot. Tíz percig szóhoz sem jutok. Amikor az öreg mégszólal: — Könnyebb lesz a köhögés. Másnap kérem, engedjenek haza. — Jól van, fiam. Megnézem még egyszer. és ha rendben vannak a dolgok, akkor hazamehet. A búcsúnál kapok még egy kupica fájdalomcsillapítót, útra- valóként. Érzem, becsíptem tőle. Csacsogó kedvem támadt, az utcán rágyújtottam, odamentem a sarkon álló rendőrhöz és a füléhez hajolva, súgva megkérdeztem. hol van az Állami Biztosító kerületi fiókja? — Mi baja van, kérem? — A bordám. 400 forintot kerestem vele. Nekem háztartási biztosításom t>an, kérem, gondolok a holnappal, kicsiny családommal. — Mi közöm nekem ehhez? Menjen a dolgára, jóember... — Nem tetszik érteni. az embernek van 12 pár bordája, az 24 törés, az annyi mint 9600 forint. Ezt is a nők tolták el. mert a 13. bordámat már nem törhetem el. Amikor még a Paradicsomban Adám voltam, a jóisten álmot bocsátott rám és a 13. bordámat kicsente, hogy meggyúrhassa belőle a nő. Bár tetszik tudni, ha a nők akkor tudják, hogy az a borda 400-at ér az Állami Biztosítónál, azért másképpen történnek a dolgok. A rendőr arca felderül. — Jó kis buli ez a bordatörés. Ahogy előadja, elgondolkoztató — mondta bajusza alatt a rendőr és ebből azonnal megértettem, hogy ö is családos ember. — De — kérdezte, és közben szalutált egy arra járó tisztnek —, nem lenne gyanús az Állami Biztosítónak, ha az embernek mind a 12 pár bordája eltörne? Nagy pénz az, nagy summa. Suha Ando!r lehet. Csupán a rothasztó p 'ep áthelyezése, a konzervgyári szennyvíz önálló tisztítása — vagy esetleg egy új, minden igényt kielégítő derítő építése jöhet számításba. Akármelyikre esik a választás, nyílván újabb költségeket jelent. Köztük felesleges kiadásokat is — amelyeket természetesen idejekorán elkerülhettek volna. Ha már a derítőről beszélünk — egyidejűleg vessünk néhány pillantást a szomszédos város, Gyöngyös új létesítményére is. Társával ellentétben, aránylag gyorsan elkészült s úf>y látszott, hogy nem lesz vele különösebb baj. A számításokat a későbbiekben húzták át. A próbák során ugyanis furcsa kettősséget tapasztaltait a szakemberek: a derítő eléri a tervezett tisztítási hatásfokot, a tisztított víz szennyezettsége azonban jóval a megengedett felett van. Hát ez hogy lehet? — kérdezhetjük jogos kíváncsisággal, érthetetüenséggel. Nos, egyszerűen úgy — mondták a közelmúltban a vízműveknél —, hogy a Mátra alji város két nagy élelmiszeripari üzeme, a vágóhíd és tejfeldolgozó az előírt előtisztítás nélkül engedi szennyvízét a derítőbe. A nyugtalanító mérési eredményeknél — erre hivatkoztak a kivitelezők is. Viszont amíg ezek a tények fennállnak, a derítőt nem szabad használni. Ez természetesen nem jelenthet megoldást. Éppen emiatt kapott korábban felszólítást a két említett cég: gondosabb munkára, az észlelt hiányosságok kijavítására kötelezték őket. A tejüzemiek megnyugtatásul közölték a héten, hogy a előírt munkákat már végzik. A régi zsirmedencét megszüntették, új előtisztító berendezés épül benzin- és iszapfogóval. A kivitelezést az év végéig befejezik. A húsüzemből azt közölték, hogy zsírfelfogó aknáik műszakilag megfelelők, azok rendes kezelése esetén (??!) nincsenek különösebb problémák. Bizonyos mennyiségű vérnek a Ha a régi mondással éjünk, ] talán nem mondunk túlságo- < san nagyot, mivel a hatvani í szennyvízderítő megközelítőleg 1 igazán úgy készült mint a Luca széke. A Heves megyei Vízmű Vállalatnál, csakúgy mint a Zagyva-parti város ta- 1 nácsánál már fejből nem is s tudják, hogy a tervezők, kivi- i telezők mikor is kezdték el a 1 munkát, csupán annyi a biztos: 1 elég régen, több évvel ezelőtt. 1 No, de a létesítményt vég- 1 téré is befejezték, ne hánytor- gassuk hát a hosszúra nyúlt 1 időt. Helyette inkább a jelen- r nel törődjünk, a derítő próba- \ üzemével. r A dolgok rendjén mennek — újságolták a minap Hatvan- 1 ban. A tisztítás hatásfoka meg- i felelő. 1 Hatvanban azonban — Luca ]. szókén sem ülhetnek nyűgöd- j tan. A szennyvízderítő jó ha- c tásfoka ugyanis még nem min- s den! Köztudott például, hogy a t berendezés kapacitása már f most, a kezdet-kezdetén, a hi- a vatalos üzembe helyezés előtt f is kicsi, korántsem kielégítő! \ Hogy lehet ez? Ügy, hogy a v tervezésnél I figyelmen kívül 1. , V hagyták a konzervgyárát, t amely egyedül több szennyví- ^ zet küld a csatornákon, mint j, amennyit a város új létesítmé- t nye befogadni képes. Ez azon- e ban — csupán az egyik hiba ^ lenne. Mert — ha újabb költ- a séggel is. de — bővíteni lehet- r ne a derítőt. Lehetne — hang- j. súlyozzuk — ha annak idején nem tervezik olyan szerencsétlen helyre, mint ahol most 1' van, vagy esetleg a konzerv- e gyár időközben nem terjeszke- s dik annyira. Ám a gyár — minden hivatalos, tanácsi szak- vélemény nélkül — kijjebb tolta a határait úgy, hogy jelenleg már szoros szomszédságban van a tisztítóművel, a Azzal a teleppel, amelynek t úgynevezett rothasztója a szabadtéren van s ennélfogva s meglehetősen veszélyezteti a e néhány méterrel arrébb mun- 1 kálkodó élelmiszeripari dolgo- t zók egészségét, a konzervgyári £ termékek tisztaságát, minőségét J Mondani sem kell, hogy a í KÖJÁL mennyire ellenzi ezt a szomszédságot, s tiltakozását 1 már közölte is az illetékesek- 1 kel. 1 ,v Bővítésről — de talán még 1 t ^emelésről is — tehát szó sem r talános elv például Poroszlón, hogy az a traktoros, aki egy nap „elfelejtkezik” a karbantartásról — annak az egész heti karbantartási munkáért járó bért is „elfelejtik” kifizetni. E példák is bizonyítják, hogy a közösséget hanyagság, gal, mulasztással, nemtörődömséggel, vagy szándékosan károsítok általában megkapják büntetésüket. A fegyelmezésnek nagy nevelőhatása van, amit Poroszlón így fogalmaztak meg: a tagok maguk is megszólítják egymást — a közös érdekében. Sok „bűnös” azonban elkerüli a büntetést. És ez a siker újabb „tette” elkövetésére csábítja. Gyakran nemcsak őt, hanem másik társát is, aki szintén kipróbálja „szerencséjét”; Az elmondott esetek többségében a büntetés nem tükrözte a kár nagyságát. Így azonban megfelelő nevelöha- tásra szintén nem számíthatunk. A fegyelmezés, mint leírtuk, hálátlan feladat. Mégis el kell dobni az álemberiséget. A „tettesnek” ártunk a legtöbbet, ha „bűne” fölött izemet hunyunk, vagy tessék- ássék büntetéssel sújtjuk. A fegyelmezés ugyanis mindig az emberért történik. Ennek szellemében, ennek felelőssé- 5ében szükséges dönteni az jgyén és a közös együttes ériekét figyelembe véve. F. P. J __________________________
