Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-02 / 259. szám
Sikerek, eredmények a jubileumi munkaversenyben „Célegyenesbe” ért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteleténe indított szocialista munkaverseny. Az üzemek, a vállalatok maximális „ernbe- dobással” veszik az akadályokat, valamennyi dobogóra szeretne kerülni A verseny küzdelem a javából, még a részeredmények is rangosak, kiemelkedőéit. Érthető. ünnepről, adott szavakról, ígéretekről, tettekről van sző. Néhány legfrissebb, de már hitelesített részeredmény a gazdag választék közül... Mátravidéki Fémmüvek A forradalmi hónap erőt, lendületet adott a gyárban fo- lyó szocialista munkaversenyhez. Az üzemek, a szocialista, az ifjúsági, a munkabrigádok az év eleji vállalásokra menet Ezüstöt — Áremelési javaslatot teszek, s ugyanakkor bízom abban, hogy ez — a szokástól eltérően — tetszést arat. Én ugyanis a felvásárlási ár növelésére gondoltam. Pontosabban: egy bizonyos szellemi termék felértékelését javasolom. A szóban forgó szellemi termék szabatos meghatározása megtalálható a Magyar Nyelv Értelmező Szótára ötödik kötet 588. oldalán. íme: „ÖTLET: Hirtelen támadt, váratlan, gyakran meglepő gondolat.” A kövejkezö sorokban néhány példamondat is található, ezeket idézve azonban úgy tűnik: tulajdonképpen nyitott kapukat döngetek: „Aranyat érő ötlete támadt” — így az egyik. „Ötletével sok pénzt kéréséit” — ekként pedig a másik. Tapasztalataim azonban mégiscsak arra késztetnek, hogy fer,ntart- satn javaslatomat, mivel olyan embereket manapság gyakran lehet találni, akiknek aranyat érő ötletük támad, olyanokat azonban, akik ezzel sok pénzt keresnek, már ritkábban. Hogy miért van ez így? Ennek megmagyarázására támadt egy-két ötletein, de ezek ismertetése előtt hadd idézzek néhány nevezetes példát. Ott van mindjárt az a bizonyos „gordiuszi csomó”. Rengetegén próbál ják kibogozni, sikertelenül, mindaddig, amíg a monda szerint Nagy Sándor nem lépett színre. A világhódító rövid gondolkodás után előrántotta kardját, egy suhintás, kettévágta a csomót, tehát a lehető legegyszerűbben oldotta meg a fogas feladatot. „Jé!” mondták erre azok az emberek, akik tanúi voltak az eseményeknek. Vagy nézzük meg az élére állított tojás esetét. Erre Kolumbusznak támadt egy jó ötlete: fogta a tojást, s egy határozott mozdulattal az asztalhoz nyomta. A tojás egy kicsit berepedt ugyan, de a kísérlet sikerült, megállt az élén. „Jé!” — csodálkoztak az emberek, akik tanúi voltak az eseményeknek. És ezzel a két kis példával már alkalmunk Is nyílik némileg kiegészíteni az ötlet meghatározását. Az a bizonyos „Jé!” felkiáltás tanúsítja, hogy tulajdonképpen egy rendkívül egyszerű dologról van szó, amely ha végre eszébe jut valakinek, mindenki a fejére csap és így szél: „Hogyhogy ez nekem még nem jutott eszembe!” Ennek a dolognak két magyarázata van: vagy egyáltalán nem gondolkodott a megoldáson az illető, vagy gondolkodott ugyan, de mégsem jutott eszébe semmi. Ilyen is van, ez utóbbi lehetőséget kár lenne tagadni. Minket azonban elsősorban most azok %dekelnek, akik egyáltalán közben rádupláztak. S állják a szavukat, a harmadik negyedév végére már több mint négymillió forint értékű munkát végeztek el terven felül. A jubileum tiszteletére. A szerszámüzem dolgozói a használt anyagok felújításával 1 millió 416 ezer forintot takarítottak meg. 278 000 forinttal csökkentették az önköltséget, értékes szerszámokat készítettek társadalmi munkában. Az ifjúsági brigádok 1 416 000 forintot takarítottak meg, terven felül értékes célgépet készítettek. A hármas üzem maradéktalanul teljesítetté exporttervét, 0,5 százalékkal csökkentette a selejtet. A háromszoros szocialista energiaüzem 120 000 forinttal teljesítette túl a harmadik negyedéves tervét, a láncüzem 247 000 plusz forinttal „szegte meg” év eleji ígéretét, a dobozüzem közel 200 000 foaranyért! nem gondolkodnak a dolgon, ismerkedjünk meg tehát ezzel a típussal. Nagy Sándornak könnyű dolga volt, mert kardot hordott az oldalán. Kolumbusz felfedezte Amerikát, így hát kénytelen-kelletlen el kellett ismernie, hogy a Kolumbusz tojásának felfedezésére is képes. Node mit szóljon Egé- szenkis Péter, aki miután hallja és látja, hogy műhelyében sok a selejt, gondolkodni kezd a dolgon, aztán cdasom- fordál a művezetőjéhez. Egy ilyen jelenet gyakran ekképpen zajlik le: Egészen kis Péter: Művezető szaktárs, van egy jó ötletem. Nemegésznagy Pál: Micsodája van, szakikám?... Ne is folytassuk tovább ezt a párbeszédet. Az értelmező szótárból tudjuk, hogy az ötlet általában meglepő, s tapasztalatunkból pedig azt tudjuk, hegy Nemegésznagy Pálok nem rajonganak a meglepő dolgokért. Szerencsére azonban akadnak széles e hazában Nagy és Eg észen nagy I’álok is, cseppet sem kis számban. Velük mi a helyzet? Ötletes Péter: Van egy jó ötletem. , Egésznagy P.ál: (hátba veregeti) Gratulálok, halljuk gyorsan! Ötletes Péter: (meghatot- tan) Azt kellene csinálni, hogy... (Elmondja, hogy mit is kellene csinálni.) Egésznagy Pál: Brávó, barátom, ez nagyszerű! Csak az a baj, hogy ennek megvalósításához pénz kellene. És az, sajnos... (széttárja karjait) Ezt se folytassuk tovább, de mondjuk végre cl a mi ötletünket. Igaz, hogy minden jó ötlet megvalósításához pénz kellene, legtöbbször nem is olyan sok pénz. A jó ötlet viszont mindig sok pénzt hoz. Ebből a körből tehát úgy lehet kimenekülni, ha sok a jó ötlet. Azokból pedig kiválogatjuk a legjobbakat, cs megcsináljuk. Kézenfekvő a megállapítás: Néhány „Édességet az édességboltból” — neonfeHrat helyett csináljunk ilyen reklámtáblákat: „Gondolkozz!” „Mondd el az ötletedet!” Jaj! Ez nem jó, ez legalább olyan felesleges, mint az édességbolt-reklám. Hiszen nálunk rengeteg embernek vannak ötletei, s azokat nem is tartják véka alatt. Az esztergályos ragyogó közgazda- sági elképzelésekkel rendelkezik, a gépészmérnök a ru- dabányai ősember-lelettel kapcsolatban tud rendkívülieket, a labdarúgó-szakértő egyben kiváló űrhajós. Az első ötlet tehát: nem, ezt kimondani is felesleges. A második azonban annál időszerűbb: ne sajnáljuk az ezüstöt az aranyat érő ötletekért. Érdemes, hiszen elég, ha megnézzük az értelmező szótárt. Ötödik kötet 588. oldal. Benedek B. István rinttal járul hozzá a közös „kasszához”. Sorolhatnánk még a példákat, a nagyszerű eredményeket, amelyek azt bizonyítják: igazi, rangos verseny folyik a siroki gyárban. Selypi Cukorgyár A magyar cukoripari selypi gyára az első között csatlakozott a jubileum tiszteletére indított munkaversenyhez. Október elején áz év eleji vállalások teljesítése mellett újabb vállalásokat tettek a gyár dolgozói, s külön versenyre hívták a magyar cukorgyárakat. A kétfrontos verseny eredményei is kétszeresen értékesek: úgy teljesítették túl a harmadik negyedév cukorgyártási tervét, hogy a gyártási veszteségnormát 0,05 százalékkal csökkentették. A KlSZ-fia- talok társadalmi munkában értékes műszereket készítettek, s külön ünnepi programmal készülnek köszönteni a jubileumot. Mindent egybevetve: ha továbbra is így dolgoznak, mint eddig, akkor a selypi gyár dolgozói igen csak közel kerülnek a dobogóhoz, s egyenletes „futással” érnek idő előtt a célba. heveit megyei Bútoripari Vállalat Október 30-ától november 4-ig forradalmi hetet tartanak a Heves megyei Bútoripari Vállalat dolgozói. Az üzemrészek, a szocialista brigádok értékes vállalásokkal csatlakoztak a jubileumi hét versenyéhez: A fényezőbrigád behozza az anyaghiány miatt történt lemaradását, a durva gépház dolgozói 30 rakodóállványt készítenek el terven felül. Külön vállalásokat tettek a kárpitosok, az adminisztratív dolgozók. Az exportbrigád az exportterv túlteljesítését tűzte ki célul... Ha az ígéreteket, a vállalásokat, a számokat, az eredményeket nézzük, nem túlzás ha azt mondjuk: a jubileum tiszteletére kibontakozott munkaverseny méltó embereire talált az üzemekben, a vállalatoknál. Nem véletlen tehát, hogy már a „célegyenesben” tart a verseny. A verseny, amelynek egyetlen vállalásából sem hiányzik: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. fc. j. Akik a termelőszövetkezetek tanyáit járják, nem lepődnek meg különösebben, ha a félreeső részeken rozsdás vetőgépeket, egymásra dobált boronákat, ekéket, kerék nélküli pótkocsikat. rozzant sdlózót, vagy más gépet, felszerelést látnak félig, vagy egészen, gazzal benőve. Valahogy hozzátartozik már a tanyák képéhez ez a felhalmozott ócska, használaton kívüli géprengeteg. Ezek képében milliók hevernek a dud- va között. Hogy mennyi millió? Nehéz lenne ezt pontosan megmondani. Két termelőszövetkezetnél tüzetesen vizsgálták: mennyi gépi berendezést és felszerelést tartanak kihasználatlanul. és majdnem egymillió forint értékű ilyen gépet találtak. Nem nehéz következtetni ebből, hogy a megyében ezek szerint több tízmillióra tehető a rozsdásodó, használaton kívüli gép és felszerelés. Az összetétel igen változatos A traktor-ekéktől a rendsodrókig, a tejszeparátortól a hídmérlegig. a vetőgéptől a pótkocsiig, a műtrágyaszórótól a kukoricamorzsoló'g sokféle gép, felszerelés található, amelyet már évek óta nem használnak. Ezek között majdnem 60 ezer forint értékű munkagép teljesen új volt, köztük palántázógép tartozékai, vetőgép, műtrágyaszóró, silózó, amelyeket a traktorokkal együtt vásároltak a termelőszövetkezetek, de nem használtak egy percig sem, mert már sokkal modernebb gépeik vannak. Miként gyűlt össze ez a hatalmas értékű gép és felszerelés? A forradalom és hazánk „A leninizmtis két arcvonaton bontakozott ki: az egyik a béke, a másik a szocializmus frontja.” ílíarta * ajos) Vf isszaemlékezések és tanulmányuk, tör- * ténelmí és szépirodalmi művek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre, hogy megmutassa: milyen hatást váltott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világszerte és hazánkban. E most következő néhány gondolat, korabeli sajtócikkekből vett szemelvények, a magyar nép hangulatát tükrözik a forradalmat közvetlenül követő novemberi napokban. A háborútól, éhségtől, haláltól, gyásztól elcsigázott nép megértette: az oroszok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogoly-leveleket cenzúrázó cs. és kir. bizottság 1917. november 17-i jelentése is: „Az egyre súlyosbodó viszonyok nyomása alatt a szociális mozgalmak iránti szimpátia is mindinkább erősebb. Nem külpolitikai áramlatok hatása, sem a nemzetközi szocialista áramlatok irányítják, hanem teljesen bent az ország határai között született okok teremtik és erősítik: ...a béke és a megélhetés problémája.” A pétervári események híre a magyar sajtóban november 9-től látott napvilágot. Idézzünk fel néhányat az elsárgult lapok cikkeiből: „Pétervárott kitört a forradalom. A bolseviknek elfoglaltak fontos állami épületeket... Rendzavarásról eddig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálkodását.” (Az Est.) „A csodák korszakát éljük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tunya elnyomatásában lassan erjedt a nagy orosz néptömegben minden modern eszme... A béke kormánya győzött. Az antant búsulhat rajta.” (Pesti Hírlap, november 14.) „A munkások és parasztok kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sorsdöntőbb hatású lehet Európa életére, mint amilyennek a nagy francia forradalom volt... Emlékezzünk Leninre, akit üdvözöltek, aki eltűnt, akit halálra kerestek... aki hónapok alatt évek munkáját végezte el...” (Dél-Ma- gyarország, november 11.) A Magyarországi Szociáldemokrata Párt " november 11-i kiáltványában kijelentette: „Az orosz proletárság a forradalmi bátorságnak, áldozatkészségnek és eszményiség- nek ez a legmagasztosabb képviselője, hatalma ormára feljutva: a kölcsönös mészárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visszatérésre szólítja fel az egész világot” — írja a kiáltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta szavát a béke érdekében — de ezen túl, túl a nagyobb darab kenyér, a demokratikus jogok követelésén is — az orosz példa követését fogalmazta meg gyűléseken, tüntetéseken. Hiába próbálták a jobboldali szociáldemokraták csendesítő szóval mérsékletre inteni: „Nem romboló tüntetésre, hanem nagy békeeszméink mellett való nyilvános hitvallásra akarjuk elhívni a dolgozó és a háború igáját viselő Budapestet” — szólt a november 25-i városligeti Iparcsarnokban tartandó gyűlés felhívása. S a Népszava a gyűlés után így számol be: „A rendőrség és a belügyminiszter... nem tudták megakadályozni, hogy a főváros és a környék munkásseregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely elárasztotta a körutakat es az Audiássy utat... A menetben százezernél több munkás vett részt... A házak ablaksorait és a járdákat a nézők nagy tömegei lepték el és fehér meg vörös kendők lobogtatár.ával köszöntötték a béke harcosait...” p1 s ezen a napon, ezen a gyűlésen hang- zott el a tömegből: ..Általános sztrájkot! A magyar proletárság tanuljon az orosztól!” A gyűlés szónoka. Bokányi Dezső, javasolta: „Meg kell alakítani mindenütt a kézi- és fejmunkások tanácsát ebben az országban...” Nemcsak a főváros népe mozdult meg. Tüntetések, gyűlések voltai; Kisterenyén. Nagykanizsán, Győrött. Misko'con, tüntettek a vas^ Utasok, a Diósgyőri Vasgyár vezetősége karhatalmat kért a munkások felvonulásának megakadályozására. A Galilei Kör békelevelezőlapokat küldött az országgyűlési képviselőknek ezzel a felhívással: „A háború után nem 1 ük öntől, hogy volt-e a fronton, de meg! ük öntől, hogy mit tett a békéért? Mit felel majd erre?” S idézzünk a levelezőlap szövegéből: „Állandó békét akarunk... Akarjuk a népek békeszövetségét, amely az államok között felmerülő minden konfliktust hatályos nemzetközi jogi szervezet hatáskörébe utal. A békeszövetséghez tartozó államok kötelesek megvalósítani a férfiak és nők egyenjogúságán alapuló demokráciát, a teljes parlamentarizmust, és a külügyek demokratikus ellenőrzését.” Termékeny talajra talált a háború alatt a békéért harcoló forradalmi szocialistáknak 1917 decemberében a magyar katonákhoz intézett röplapjai is: „Testvéreink, eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniok, a saját országukban van, hogy az ellenség, amellyel, ha kell fegyverrel is szembeszállnak — a földesgrófok és iparbárók élösdi csapata, amely a különböző nemzetiségű Földtelen Jánosokat és Nincstelen Pétereket egymásra uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak.” G még egy dokumentum, minden kom- mentár nélkül — egy katonának 1917 novemberében a bukovinai orosz fronton írt leveléből: „Még mámorosak voltunk a hirtelen ránk robbanó orosz változások bombaszerű hírétől... Mikor ma délelőtt ránkszakadt az újabb meglepetésszerű hír: Balra tőlünk a pécsi hatosok, meg amodább a honvédek már barátkoznak az oroszokkal. Hogy történhetett ily györsan a barátkozás? Nagyon egyszerű. A kíváncsiság mozgásba hozta a fiúkat innen is, túlnan is. Kandi fejek ütődnek ki a lövészárkokból... Hosszú, várakozásteljes, aggodalmas percek. Mi fog történni? Vajon fognak-e lőni nájuk? Észrevették és nem lőttek. Egyenként, egymás után, azután csapatosan másznak ki az árokból. És integetnek.» Egy pillanatnyi tétovázás. Mintha egymás leikébe akarnának belepillantani... És megindulnak egymás felé. Innen is, túlnan is... A szorongás már oszladozik a lelkekből. És egy mámoros nagy érzés lopózik helyébe: az egyetemes emberszeretet meleg villamosáram« fut keresztül az idegeken.” ftavas Zsuzsa HOLT VAGYON Milliókat érő gépek, berendezések a dudva között Az első és legrégibb „forrás” az egyéni gazdálkodóktól átvett nagy mennyiségű fogatos vetőgép, borona. cséplőgép, eke, háti permetező, szekér és egyéb mezőgazdasági felszerelés. Ezeknek legnagyobb része ma már idejét múlta és egymásra dobálva ott hevernek a szövetkezeti majorokban. Egészen minimális részét tudják csak hasznosítani a háztáji kis parcellák megművelésére. Az értékük azonban még ott szerepel a leltárakban, s eddig nem nagyon gondoltak hasznosításukra. Elavultak, nem biztonságosak Ä régi ekék. boronák mellett ott rozsdásodnak azok a felszerelések, gépek is, amelyek már a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta kerültek a falvakba, de közben elavultak, vagy nem elég biztonságosak (mint egyes pótkocsi-típusok, amelyek könnyen felborulnak). De itt hevernek kihasználatlanul azok a gépek, felszerelések is, amelyeknek kijavítása már nem gazdaságos. azok az ekék, amelyek olyan traktorokhoz valók, mint a G—35-ös, amelyekből már csak itt-ott maradt mutatóban. Szaporította a kihasználatlan gépek számát a termelő- szövetkezetek egyesülése is. Mint Maikláron, de máshol is, valamennyi szövetkezet beszerezte a külön rakodóberendezést, növényvédő gépeket, s most, hogy közösen dolgoznak, fele nem szükséges már ezeknek a gépeknek. Azonkívül a gépállomásoktól megvásárolt használt traktorok. cséplőik, munkagépek jó része is a tanya sarkába került azóta, a felhasználatlan, pusztulásra ítélt gépek közé. Hasznosítani a holt vagyont! De nem is az a legfontosabb most, hogy azt kutassuk, miiként. milyen módon kerültek ezek a — még most is nagy értéket képviselő — mezőgazda- sági gépek a dudva közé? Hanem az, hogy miként lehetne ezt a holt vagyont hasznosítani, ezeket az értékeket megmenteni. A szövetkezetnél tartott vizsgálat során azt is megállapították a szakemberek, hogy a használaton kívüli gépek, berendezések fele, háromnegyede kis i a vitással üzemképeséé tehető, munkára fogható. Ezek között ekék, fűkaszák, cséplőgépek. szivattyúk, darálóik találhatók, amelyeket ha annál a közös gazdaságnál nem is, de más, tsz-ekben használni lehetne, A Magyar Nemzeti Bank Heves megyei igazgatósága javaslatot is tett erre, s remélhetőleg az őszi munkák elvégzése után hasznosítják ezt a javaslatot a termelőszövetkezetek, cserére, eladásra bocsátják azokat a berendezéseket, amelyeket ök nem tudnak használni. Sok lehetőség kínálkozik Ehken szintén sok ilyen gép és berendezés volt eddig kihasználatlanul, ott úgy hasznosították, hogy a még használható alkatrészeket kiszedték és így biztosították a többi gép működését. Amint pedig végeznek az őszi munkával, rendet tesznek a géproncsok ügyében, s kiselejtezik azokat, amelyek már semmire sem használhatók. Maklárom egy részét eladásra szánják a rakodó és permetezőgépeknek, más részét ötletes újításokkal átalakítják, így lesz az elhasznált kultivá- torból szőlőművelő gép, a nehézfogasból könnyű fogas, ami pedig nem éri meg az átalakítást, azt rövidesen átadják a MÉH-nek. Némi mozgás tehát tapasztalható. hogy a tanyákon felgyülemlett gépeket, berendezéseket hasznosítják. De ez még sajnos, nem minden közös gazdaságra jellemző. A tízmilliókat érő gépek, berendezések ott rozsdásodnak a gazban, kihasználatlanul értéküket vesztve, anélküli, hogy e még benne rejlő hasznos alkatrészeket értékesítenék. Pedig sok lehetőség kínálkozik erre. s jó néhány tsz már bebizonyította, hogy ez a holt vagyon életre kelthető. Kár lenne tehát sokáig várni az ébresztéssel. Kovács Endre Mmm3 1967. november csütörtök \
