Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
Eladni • • • de kinek ? Szerződéskötési körúton az egri járásban Ügy érezzük, hogy ez a rugalmasabb, tényyaztíág szerződéskötési fajta részben megoldja a primőrök, zöldségfélék „MÉK-üzletének” bizonytalanságát. Ezt tükrözi, hogy zöldségfélékre is jelentős mennyiségben kötnek szerződést » tsz-ek. Gyümölcs is piaci konjunktúra Foglalkozzunk most rövidén a gyümölccsel. Az erdőkövesdl üj Étét. Tei- melőszövetkezet négy vagon almára kötött szerződést maid 8 vagonra pótszerződésr «ért, amelyet támogatott a MÉK Az erdőkövesdieknek fontos az al- • ma szerződéses értékesítése. Saját maga csak kis tételben és csak távoli piachoz tud jutni. 60 mázsa almával segítette Makiár ellátását és ígv a MÉK-i árhoz viszonyítva 1800 forint nyereséget szemeu. de a mázsák hol vannak a vagonoktól? Az erdőkövesd ek lényegesen emelik — 700 ezer forintra — a megtermelendő mezőgazdasági termékek összegét; kelkáposztát, vöröshagymát, káposztát, burgonyát, almát adnak majd át a felvásárlónak. A pétervásári Ezüstkalasz Tsz szintén almára köt szerződést A vezetők gondolkoznak azon, hogyan lehetne jobb üzletet csinálni. Például ha tárolótérrel rendelkezne egy tea*, melőszövetkezet vagy több, akkor kivárhatnák a kedvező piaci konjunktúrát és nem lennének kitéve a felvásárlók „kénye-ked vének”. ★ Néhány hónap választ el bennünket az új gazdasági mechanizmus nyitány-évétől. Cikkünkben csupán regisztrálni akartuk a szerződéskötési rendszer formálódását. A több- csatornás értékesítés még nem kiforrott gyakorlat Sok közös gazdaságban tapasztaltuk, hogy várakozó álláspontra helyezkednek a szerződéseket illetően. A már megkötött szerződések az érdekek szférájában való megegyezést tükrözték termelő és felvásárló között. És remélhetőleg a fogyasztók érdekét is. Fóti P'W cl inatyátiyoiiág Megőrjít ez a magányosság. Rendben van, tudomásul vettem, hogy a Holdon nincs élet, csak kráterek vannak, megértettem, hogy holdi viszonyok között még az sem él meg, aki ezt a jég hátán is gyakorolta. A Hold tehát világít. amikor telehold van, nem világít, amikor nincs telehold és ki kall húzni minden versből a szerelmes holdvilágos éjszakát, mert egy rideg, élettelenül üres Hold nekem ne legyen szerelmem lámpása. Különben is, miért pont a Holdon legyen élet, amikor ott van... igen, itt van a Mars, amely... Rendben van, tudomásul vettem azt is, hogy minden bizonynyal a Marson sincs élet. Megnyugató hogy militarismus sincs, de négycsápú. csupaszéin nőcskék sincsenek, csak vörös por, valami vékonyka jégsapka a sarkain és kész. Tudomásul vettem, megértettem, hogy marsi körülmények között legfeljebb olyan organizmusok létezhetnek, amelyekkel értelmes szót váltani már csak azért sem tudnék, mert nemhogy állábaik, de méa álszájuk sincs... Különben is, miért pont a Marson legyen élet, amikor ott van, igen. ott van a Venus, amely... És most kiderítik nekem hogy a Vénáson sem lehet élet. Értik ezt? A Venuson! Pedig ez olyan pikáns bolygó volt. amint Ita- cérkodva belesegetett az ablakon. Annyit hallottam róla, s úgy hallottam róla, hogy ott kék fényben libegő szüzek élnek, akik alig várják, hogy földi férfiak érkezzenek, mert únják már a kék fényt. Ügy képzeltem, hogy ott ülnek valahol az atmoszféra alján, hosz- szú hajukat lantnak használva, meg-megpilledő reménnyel dúdolnak a Földet bámulva: „Ö, jöszte már, ó jöszte már...’ ’És én jösztök! És most kiderül, hogy szénmonoxid . az van, de élet az nincs, hogy az esthajnalcsillag nem azért van fenn az égen éjszaka, amikor a földi ember mégis jobban ráér, mert pont éjszaka vár rám a venúsi élet, hanem csak azért, mert így jön ki a lépés az égi mechanika törvényei szerint. Megőrjít ez a magányosság. Itt élek egyedül a naprendszerben, alig hárommilliárdod- magamban és tudomásul kell vennem véglegesen és visszavonhatatlanul, hogy sem a Jupiteren, sem a Marson. sem a Saturnuson, sem a Venuson nincs élet. Csak a Földön. Előre félek hogy a tudomány fejlődése során. azon belül is különös tekintettel az atom- és hidrogénbomba perspektíváira, végül azt kell majd megállapítani, hogy a Földön sincs élet. Hogy én milyen magános leszek akkor?! (egri) Mire megy el a vállalati igazgatók és főmérnökök munkaideje? Ezt mérték fel a szakemberek a textil- és ruházati, a műszer- és a vegyiparban, s ennek a felmérésnek az eredményeiből indult ki az az ankét, amely csütörtökön reggel kezdődött a MÁV Utasellátó művelődési otthonában. A tanácskozást a MTESZ központi ipargazdasági bizottsága, a Méréstechnikai es Automatizálási Tudományos Egyesület, a Magyar Kémikusok Egyesülete, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos egyesület rendezi. Az ankétem mintegy 200 vállalati igazgató és főmérnök vesz részt a legkülönbözőbb iparágakból. A felmérés ugyanis igen tanulságosan mutatja meg, hol kell változtatni az új mechanizmusban a vezetők munkaidőbeosztásan. A felmérés alapján készült összefoglalás szerint az igazgatók és főmérnökök munkaidejének 20—25 százalékát vették igénybe különböző ellenőrző szervek látogatásai. A vizsgálat kimutatta, bogy ezek az ellenőrzések többnyire nem összehangoltan, hanem sokszor egymást keresztezve történtek, gyakran több felügyeleti szerv pontosan ugyanabban az időben jelent meg ellenőrzésire, és kivétel nélkül minden ellenőrző csoport csak a veze-. tőkkel volt hajlandó tárgyalni. A vezetők munkaidejének 50—55 százaléka telt el a napi operatív feladatok ellátásával, amelyeknek nagy részét pedig át lehetett volna hárítani a beosztottakra, ha lett volna a vállalatnál megfelelő műszaki-gazdasági titkárság, vagy valami hasonló tanácsadó szerv. Ezzel szemben a vállalat jövőjével való törődésre, a gyártmány-, gyártás- és gyárfejlesztésire, az üzleti politika kialakítására stb. mindössze 8-r-lO százalék jutott a vezetők munkaidejéből. Az ankét részvevőinek egyértelmű megállapítása szerint a vezetők ilyen fajta munkaidőgazdálkodása az új mechanizmusban nem lesz megengedhető. Az ellenőrzésekre legfeljebb 10 százalék, az operatív feladatokra 30—35 százalék fordítható, a többi 55—80 százalékot pedig fenn kell tartani a jellegzetes vezetői funkciók ellátására, (MTI) fimLiséi} 1867. november U, felvásárlási tervéből 170 vagont már leszerződött. Szentiinentaliziuus nélkül Most nézzük meg a biztos üzlet másik oldalát. A váraszói Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet tavaly 300 mázsa burgonyára kötött szerződést a MÉK-kel. Ezt a szerződést idén márciusban '.’.00 mázsa erejéig felbontotta, úgymond: „nem látták biztosnak a termést”. A másik értékesítési csatorna: a tsz 600 mázsa gülbaba vetőmagot termel a Vetőmagtermeltető Vállalatnak. A ve- tőmagtérmeltető 2S0 forintot fizet minden mázsáért, a MÉK viszont ugyanezért a fajtáért csak 210 forintot. Érthető volt tehát, hogy a tsz melyik „céggel” csinált nagyobb üzletet. Idén ősszel a Vetőmagtermeltető Vállalat diszpozíció hiányában tárolásra „kötelezte" a közös gazdaságot. A -termelőszövetkezetben számolnak: kifizetődőbb 70 forint mázsánkénti engedmény- nyel a MÉK-nek most átadni a burgonyát. A MÉK felvásárlói megígérik: szerződésen felül átveszik ezt a szállítmányt. Természetesen nem „jótékony kodás i” célból, hanem -mert jól tudják értékesíteni a burgonyát. Miért mondtuk el ezt az esetet? Megmutatni kívántuk vele, hogy a biztos üzlet esetében is lehet mérlegelni az előnyöket, de számítani kell a kockázatra, hátrányaival együtt. A szerződések kötése és bontása az érdekek szintjén történik. Mert hát a gazdasági életben egyre kevesebb helye van és lesz a szentimentaliz- musnak. Rugalmasabb, ténygázdag szerződés És hogyan áll a bizonytalan üzlet: a primőrök, a naponta változó árú különböző zöldségfélék szerződéskötése? A mak'.ári Lenin Tsz aláírt szerződéséről írtuk ki a fejes káposztára vonatkozó táblázatot. »0 mázsa 1,80/kg iO mázsa 1,50/kg 10 mázsa 1,40/kg 10 mázsa 0,80/kg 10 mázsa 1,50/kg jes káposzta szokott a nyár hónapjaiban hiányozni a pultokról. Hol is „húzódnak” azok az értékesítési csatornák? — erről beszélgettünk a gépkocsiban. avatott vitapartnerekkel: felvásárlási szakemberekkel. A többcsatornás értékesítés vajon milyen választási lehetőséget biztosít a termelőknek, a gazdaságoknak? És a „csatornák” között mi a MÉK. a gyakran szidott és ritkábban dicsért szövetkezeti értékesítés helye? „A MÉK-nek az új gazdasági mechanizmusban újra meg kell nyernie partnereit, hogy vele kössenek szerződést” — írtuk egy nyári cikkünkben, amelyben a felvásárló és a termelő kapcsolatát elemeztük. Most itt az ősz, a szerződés- kötések kezdetének időszaka. Kötnek-e és kivel kötnek szerződést a termelőszövetkezelek? — erre a kérdésre kerestünk választ az egri járás néhány közös gazdaságában. Biztos üzlet A fedémesi Kossuth Termelőszövetkezetben Huszár Lőrinc főkönyvelő egy stencile- zett körlevelet mutat, a tsz- szövetség „intelmeit": a gazdaságok ne kössenek elhamarkodottan szerződést. A tsz-szö- vetség információi és szerződéskötési térvei csakhamar megérkeznek. — ötszáz mázsa burgonyára kötnénk szerződést — mondja a főkönyvelő. A burgonya néhány „társával” együtt: biztos üzlet. Országosan fix ára van, mint a paradicsomnak, a paprikának, a vöröshagymának is. A fedémesi gazdaság lengyel rózsafajtát termel, amelynek mázsánkénti ára 180 forint. Termésbecslés és egyszerű szorzás: a várható forint kiszámítható. És ez az összeg a jól el- 'átott szabadpiacon is alig emelhető. Tehát a gazdaság — elhamarkodottság nélkül — a biztos üzíletre szerződést köt, a helyszínen aláírások kerülnek a lap aljára. Ilyen termékeknél a MÉK-nek is könnyű dolga van: az egri kirendeltség 190 vagonos burgonyajúnius hő: 10 Július hó: 15 Augusztus hó: 50 Szeptember hó: 30 Október hó: 30 A szerződésben ehhez hasonlóan a kelkáposzta, a karfiol, a karalábé tervezett meny- nyisége és ára is megtalálható. (Szerződéskötési záradék: a tervezett ártól 20 százalék eltérés megengedett.) Mi a lényege és a jelentősége az ilyen szerződéseknek? Kettős előnyt biztosit: a termelőszövetkezet közéd biztosan számolhat az árral és I munkaszervezését is előre, ! szinte hónapra megtervezheti. A MÉK pedig e szerződés alapján több hiánycikktől megszabadul, hiszen éppen a feTanácskozás a vezetők munkaidő-gazdálkodásáról zókon múlik az elhatározás, de azt is meg kell fontolni, hogy jobb minőségért valamivel többet kell majd fizetni. Honnan, miből fedezik 1968. tói a bölcsödé, a napközi és az üzemi étkezés vállalati költségéit? A részesedési alapból, vagyis a nyereségből, a vállalatnál visszahagyott összegből. Sokan aggályoskodnak, hogy a várható nyereség és az ebből képezhető részesedési alap még nem ismert. Ki tudja hogy lesz? „Nem lehet előre inni a medve bőrére”. Kétségtelen, a túlzott igényektől tartózkodni kell, a kollektív szerződésben nem is keli túlzott mértékben és részletesen szabályozni, hogy a béren kívüli juttatásokra, melyikre mennyi jusson. Helyes a siro- kiak és a bervaiak elhatározása, hogy az ilyen célra fordítandó összegeknél 1968-ra is az idei színvonal tartását irányozzák elő. Ez megfelel a dolgozók reális igényének és1 nem terheli előre a nyereségből képezhető részesedési alapot. Ezekre a kiadásokra ugyanis a vállalatok az 1967. évi tényszá- moknak megfelelő kereteket megkapják. Az eddig szerzett jogokat, a kialakult szociális és jóléti ellátást tehát az új median izmus első évében garantálja szocialista államunk. Mire számíthatunk még? Az új mechanizmus első napjától szükséges, hogy a vállalatok élhessenek az új ösztönzési formákkal. Ezért a gazdaságirányítási reform lehetővé teszi, hogy év közben a részesedési alap terhére célprémiumokat és jutalmakat is fizethessenek. Kinek és menynyit? Ezt a vállrlut vezetőinek kell eldönteniük. Nem lehet sem túl sokat, sem túlságosan keveset. A túlzott „előleg” nagyon megterhelné az év végén fizethető részesedést, ha pedig túl szűkmarkú a vállalat vezetősége. akkor kellő ösztönzés hiányában „az aranyat érő ötletek” és azok eredményes megvalósítása marad el. Év közben folyamatosan figyelnünk kell az akadályokat és az eredményeket. Az új mechanizmus újabb lehetőségeket ad a tartalékok feltárására, az eredmények fokozására. Az új mechanizmus csak a lehetőségeket teremti meg, önmagunknak is változni kell, hogy megváltoztassuk a feltételeket — önmagunk és a köz javára. Dr. Fazekas László az óvodai ellátás előnyeiben, de éppen azok, akik a gyermeknevelés gondját és költségei! is vállalták, tehát nehezebben élnek, rászorulnak az állam, a vállalat anyagi támogatására. Mi lenne, ha a jövő évtől megszüntetnék a bölcsödét és a napközit? — Azt ne tegyék! Mi lesz akkor a gyerekkel — kérdezik a szülők. Természetesen csak azok értik meg a szülők erélyes tiltakozását, akik azt is tudják, hogy mindkét gyár várostól, falutól távol esik és ha mindkét szülő dolgozik, a lakótelepen nehéz, vagy szinte lehetetlen valakit találni, aki munkaidő alatt vigyázna a gyerekekre. De nem is iesz erre szükség. Sem Sirokban, sem a Bervában, mert a kollektív szerződés előkészítésén dolgozó bizottságok olyan javaslatod tesznek, hogy a bölcsödét és a napközi otthont is fenn kell tartani, a vállalat legalább olyan mértékű hozzájárulást adjon 1968-ban is mint az idén. Persze, arról szó lehet, hogy egyre több anya veszi igénybe a 600 forintos anyasági segélyt és egy-két év múlva nem lesz szükség a bölcsödére, vagy azt napközis óvodává lehet átalakítani. Az üzemi étkeztetést nem mindenki dicséri. Sok jogos és túlzott kifogás elhangzik naponta. Érdekes, hogy legjobban azok szidják, akik nem is étkeznek üzemi konyhán. De Sirokban nem ér meg 3,30-at, a Bervában 4 forintot, Illetve a B menü 6,48- at? Az ipari tanulók meg csak filléreket térítenek. A Finom- szerelvénygyár üzemi konyháján 800—900-an étkeznek, s vállalat évente 835 ezer forintot térít az üzemi vendéglátó vállalatnak. Az étkezést sem veszi igénybe mindenki, a vállalati dolgozóknak csak egyharmada él a lehetőséggel. De mindenkinek joga van hozzá, ebben nyilvánul meg az egyenlőség. Mi történne, ha megszüntetnék az üzemi konyhát? Akkor bizonyára azok is követelnék, akik eddig nem vették igénybe, vagy csak tavasszal és nyáron vásároltak jegyet. De sehol sem javasoltjuk az üzemi étkezés megszüntetését, mert ezzel éppen a kis keresetű dolgozókat sújtanák. Másrészt nem annyira szociális mint inkább egészségügyi kérdés az, hogy a távolról bejáró, hajnalban induló és csak este hazatérő emberek a gyárban meleg ételhez jussanak. Főleg Sírokban emlegetik, hogy javítani kell a kosz t ot, bővítsék a választékot, korszerűsítsék a konyhát. A dolgoAz elmúlt" napokban a Fi- nomszereivénygyárban és Sirokban jártunk;* Gazdasági vezetőktől, szakszervezeti tisztségviselőktől és egyszerű munkásoktól érdeklődtünk, hogy mi a véleményük a béren kívüli juttatásokról. Megmaradjon az üzemi konyha? Adjon-e a vállalat hozzájárulást az étkezéshez? Szükség van-e a böl csödére^Ss a napközire? Ha igen, mennyibe kerül ez a vállalatnak? Hogyan lenne jobb? Ha csökkentenék a béren kívüli juttatásokat és ezzel arányosan Met fizethetnének ki készpénzben? Vagy talán helyes középutat kell keresni: a szükséges mértékig gondoskodjanak a jóléti és szociális intézményekről, de arra ügyeljenek, hogy az év végére is maradjon a dolgozók között felosztható részesedési alap? Egyáltalán nem állítjuk, hogy a kérdésekre egyöntetű választ kaptunk. A bölcsödét és a napközit feltétlenül szükségesnek mondja az, akinek gyermeke ide jár, s nincs kire hagynia. Persze, a bölcsőde és a napközi is pénzbe kerül, de legtöbben csak azt tudják, hogy ők mennyit fizetnek. Vajon mennyivel járul hozzá a családosak gondjainak enyhítéséhez a vállalat? Amikor az adatokat kigyűjtötték. a kollektiv szerződést előkészítő bizottság Is meglepődött kissé. A Fi nomsz eredvén ygyár bölcsődéjében 40. a napközis óvodában 60 férőhely van. Reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak itt a gyermekek. A szülők jövedelme és az eltartott gyermekek száma határozza meg: 1—15 forintot fizetnek egy-egy gyermek ellátásáért, felügyeletéért A bölcsödé 471 ezer, az óvoda fenntartása 329 ezer, vagyis összesen 800 ezer forintba kerül évente a vállalatnak. Ebből a szülőik térítése 188 ezer forint Egy-egy gyermek bölcsödéi elhelyezéséhez évente a vállalat 9575, az óvodai költségekhez 4580 forinttal járul hozzá. A Mátravidéki Fémművek bölcsődéjét átlagosan 35, az óvodát 52 gyermek veszi igénybe. A siroki gyárnak 523 ezer forintjába kerül a bölcsőde és a napközi fenntartása, egy-egy gyermek neveltetéséhez Sirokban is körülbelül annyival járulnak hozzá mint a Bervában. Kétségtelen, mindkét gyár dolgozóinak csak egy kis hányada részesül a bölcsődei és Legyen üzem! étkeztetés? Mennyit adjon a vállalat a napközi otthon és a bölcsödé fenntartására?
