Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-09 / 265. szám

A jubileumi évforduló jegyében (Folytatás az 1 oldalról.) vét elhelyezem, azt kívánom. hogy az itt egy év múlva emelkedő hatalmas gránittöm- tx>k, körülölelve a forradalmi törekvéseinket legmélyebben szimlbolizáló vörös csillagot, mindig október és a szabad­ság, a szocializmus gondola­tát hirdessék az egri dolgozók és idelátogató idegenek lelké­ben és szívében... — E gondolatok jegyében helyezem el új, épülő emlék­művünk alapkövét, s a terüle­tet átadom Eger város építő­munkásainak — fejezte be ün­nepi beszédét a városi pártbi­zottság első titkára. Ezután helyére illesztette az emlékmű alapzatának piros és nemzetiszínű szalaggal átkö­tött első építőkövét. Az ünnepség az Internacio nálé hangjaival ért véget. í j kórházat és gimnáziumot avattak Hatvanban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados ju­bileumi ünnepségeinek megyei rendezvénysorozatában kiemel­kedő eseménynek számított a hatvaniak ünnepe. Az 50. esz­tendő tiszteletére új kórházat és gimnáziumot avattak, adtak át rendeltetésének. Üj-Hatvanban, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában avatták fel ünnepélyes külsőségek között az új gimnázium és szakkö­zépiskola impozáns, tíz tanter­mes épületét. Délután 2 óra­kor, a zászlódíszbe öltöztetett gimnázium tágas előcsarnoká­ban kezdődött az avatási ün­nepség, amelyen részt vettek a megye és Hatvan város, va­lamint a járás párt-, állami és tömegszervezetek képvise­lői, s ott voltak az ünnepsé­gen az új gimnáziumban ta­nuló diákok szülei is szép számban. A magyar és a szov­jet himnusz elhangzása után rövid megnyitó beszéd, szava­lat következett, majd Szalay István, a megyei tanács vb- elnökhelyettese tartotta meg avató beszédét. Elismerését fejezte ki azok­nak, akik személyes munká­jukkal eredményesen hozzájá­rultak a létesítmény megvaló­sításához, s külön köszönetét mondott az épület felelős ter­vezőjének, Zdravics Jánosnak, aki nagy szakmai hozzáértés­sel végezte a tervezést, s az építés során a művezetés teen­dőit is ellátta. Beszéde befe­jez» részében a gimnázium növendékeihez szólt: iparkod­janak, hogy megfelelő hagyo­mányok, tradíciók segítségé­Ünnepélyes pillanat a 452 ágyas új hatvani kórház avatásán: dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter átvágja az intézményt elzáró nemzetiszínű szalagot. j (Foto: Kiss B.) tömegszervezeti vezetője, Ta­más László, a megyei pártbi­zottság titkára. Bíró József, a megyei tanács vb-elnöke, Sza- lay István és Berecz István, a megyei tanács vb-elnökheiyet- tesei, Tiliczki József, a me­gye országgyűlési képviselője. Új szobor Péter vásárán Az októberi forradalom 50. évfordulóján kettős ünnep színhelye volt Pétervására. A község lakói kedd délelőtt a moziban gyülekeztek, őket és az ünnepély vendégeit, közöt­tük Barta Alajost, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, az ünnepség szónokát, Klaisz Ferencet, az Egri Járási Párt- bizottság képviselőjét, Kovács Bertalant, a járási tanács el­nökhelyettesét, Somogyi Mik­lós szobrászművészt köszön­tötte Szántó István, a köz­ségi pártszervezet titkára. Kü­lönösen nagy taps fogadta T. P. Szidolenkót, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének kép­viselőjét. Barta Alajos ünnepi beszéde után színvonalas mű­sorral szórakoztatták a nagy­gyűlés részvevőit a község is­koláinak művészeti csoportjai. A nap másik szép eseménye a Somogyi Miklós szobrász- művész alkotásának leleplezé­se volt Pétervására főterén. A zászlót tartó munkásnő szob­ránál Ivádi László községi ta­nácselnök mondott beszédet. • • Ünnepek után A krónikás, amilyen szívesen tett elegeit kötelességé­nek tavaly, a IX. pártkongresszus évében, ugyanolyan kedvvel adott számot a Nagy Októberi Szocialista Forra­lalom félszázados jubileumát köszöntő munkaversenyről is. S ugyanolyan jolesöen tapasztalta azt is, hogy az igye­kezetre most sem kellett nógatni az embereket, a vállalá­sok lenn a műhelyekben, a brigádokban születtek és az ígéretek teljesítéséért ki-ki felelősséget érzett. Formájában, tartalmában sokat nemesedett ez a ve-, télkedés: nem. sztárokat nevelt, nem helyi kis dicsőségek­re törekedett — hanem közös céljaink megvalósítását sür­gette. Jóllehet, hogy évközben felállítottak néhány rekor­dot is, de általában nem a feladatok hajszolására a ter­vek minden eszközével való túlszámyoM ára törekedtek. A többletek — amelyekről a sajtó rendsz résén hír:, adott — nagyon is reális pluszok, a mennyiségek mellett a minő­ség is elismerést szerzett. Műhelyeinkben, üzemeinkben, gyárainkban — csak úgy mint kinn a földeken — ismét megmutatták, hogy tudnak jól is dolgozni. Sok heluütt éppen ezen űr idei ver­senyen szerezték vissza megtépázott hírnevüket, mások p”di.g tovább növelték rangjukat. Az eredmények itt. is. ott is örömet hoztak — s végsősoron előbbre vittek vala­mennyiünket. És ez az igazi, a legnagyobb öröm ’ Korántsem lenét azonban akkora, hogy betelhessünk vele. Az út, amelynek kezdetét 50 évvel ezelőtt jelölték meg az októberi hősök, még számos mérföldkövet hord a. vállán s mi —s váltottuk. valljuk — egymás után mind­egyiket el szeretnénk érni. Ehhez pedig folytatnunk kell a munkát ugyanolyan tempóban, akkora kedvvel mint amilyenbe belelendültünk — éppen az utóbbi években. Sok még a dolgunk, egy-egy ünnep csupán pihenőt je­lenthet, nem pedig célt. végállomást. Megállásaink, erő­gyűjtéseink legyenek a további küzdelemhez, az újabb si­kerekhez Legtöbb helyütt két-két és fél napig megszakítottuk a munkát, szusszantunk egyet, terített asztalok mellett sok-sok vidámsággal vertük el a fáradságot s miközben nagy elődeinkre emlékeztünk, egy kicsit befelé is néztünk: nincs mit szégyenkeznünk a hősök előtt. Így érezzük ezt ezután is, legyen okunk ekként véle­kednünk! Megtehetjük, ha ott és úgy folytatjuk ahol, aho­gyan abbahagytuk. Túl vagyunk ugyan a jubileumon, de előtte még az év végének s mindazoknak az éveknek, amelyek a szocializ­mus, a kommunizmus beteljesüléséhez vezetnek. .Ve csak várjuk eljövetelüket, hanem szorgos, becsületes munkával nap-nap után tegyünk is értük valamit, hogy a holnapok gazdagabbak legyenek mint eoykor álmodtuk hogy évröl­éire jobban éljünk, boldogabbak, elégedetebbek legw'ink valamennyien. Oy. Gy Eddig háromszázmillió forint Hacsak abból mérnénk le, mi­lyen jól élünk ma, hogy a He­ves megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat milyen Mi is hossú járulunk Az Eg-yesíilt Izzó szovjet exportja Szalay István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, átadja az új tíz tantermes gimnázium épületének „aranykulcsát” dr. Lukács Lajosnak, a Hatvani Városi Tanács vb-titkárának. el az iskola mielőbb rangot ívjon ki magának Heves me- ye középiskolái között. Ez­tán jelképesen átadta a gim- ázium aranykulcsát a Hatva- i Városi Tanács végrehajtó izottságának. Dr. Lukács La­os, a városi tanács vb-titkara ivid beszéd kíséretében dr. láté Józsefnek, a gimnázium í szakközépiskola igazgatójá- ak adta át az épület kulcsát. Délután fél 4-kor avatták fel latvan város új, kilencemele- 2s kórházát. A város szélén, hol a bokros, vizenyős terü- L-ten még pár évvel ezelőtt is saWf a gyerekek űzték roman- ikus játékaikat, az ország és megye egyik legnagyobb és tgszebb kórházát adták át erideltetésének november 7-e nnepén. A kiemelkedő ese- nényen részt vett a megye és i város több párt-, állami és Az ünnepséget dr. Novak Pálné, hatvani városi főorvos, országgyűlési képviselő nyitot­ta meg. majd dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter mon­dott avató beszédet. Méltatta az októberi forradalom világ- történelmi jelentőségét, azokat a tudományos, műszaki, kul­turális és egészségügyi sikere­ket. amelyeket az eltelt fél év­század során a szovjet nép ért el. Az új kórházat Tóth János. a Hatvani Városi Tanács vb- elnökhelyettese vette át. Ez­után kitüntetéseket és jutal­makat nyújtottak át azoknak az egészségügyi, építőipari dolgozóknak, akik az új 'éte- sítmény létrehozásában, a szo­cialista egészségügy előbbre- mozdításában eredményes munkát végeztek. Felsorolni is sók lenne, mi mindent gyárt az Egyesült Iz­zó gyöngyösi félvezető és gép­gyára a szovjet partner részé­re. Termékeinek kilencven szá­zalékát a gépgyár a Szovjet­unióba szállítja, a félvezetők pedig közvetlenül jutnak el ide, beépítve különböző hír- adástechndkad berendezések­be. Egy tény: szinte a létét kö­szönheti a gyár a szovjet ex­portnak. De a gazdasági ré­szen túl, arra is kiváncsiak voltunk, hogyan hat az em­berek, a dolgozók magatartá­sára, munkájára a faladat — szerény eszközeinkkel, lehető­ségeinkkel támogatni a Szov­jetunió fejlődését. Évi százmillió forintos meg­rendelést kell teljesítenie a gyöngyösi gyárnak a szovjet partner részére. Ezeknek zö­me bonyolult vákuumtechni­kai berendezések bői áld. Nehe­zíti a feladatukat, hogy a ter­mékek tulajdonképpen egyedi gépek. Nem lehet tehát a ru­tinra építeni, mindig élőiről kell kezdeni mindent. Ismer­kedni a géppel, a technológiá­val, a felhasználandó anyag­gal, elVégezni a felszerszámo- zást — újból és újból. £s még itt sem lehetett meg­állni. Ki kellett cserélniük a régi gépeknek közel a felét, ami mintegy negyvenmilliós költséggel járt együtt. Az üzemcsarnokot is át kellett alakítani, a világítás és a szel­lőztetés sem volt megfelelő az új feladathoz. Mindez további összegeket igényelt. Ma már a legkülönfélébb anyagokkal dolgoznak. Az egysz»rű acéltól kezdve a kü­lönböző nemesfémekig sőt a radioaktív anyagokig. Ezek­nek a technológiája olyan fel­készültséget követelt meg a dolgozóktól, amivel eddig nem rendelkeztek. A nehézségek ellenére is szívesen tesz eleget a gyár kol­lektívája a feladatának, hi­szen ismeri annak politikai súlyát is. — Személy szerint a gyár vezetőinek is újszerű volt mindaz, amit néhány évvel ez­előtt elkezdtünk — mondta Sántha Imre főmérnök. — Meg kellett ismernünk a szovjet felvevő piacot, meg kellett is­mernünk partnereink távlati terveit, hogy fel tudjunk ké­szülni a további igények ki­elégítésére is. ' — Szovjet partnereink rend­kívül igényesek — fűzi az el­mondottakhoz hozzá Skuliéti János igazgató. — A kereske­delmi szakemberek és a ter­mékeink felhasználói is töké­letesen' ismerik a világszínvo­nalat az adott gyártmányokra vonatkoztatva. Nekünk nem­csak ennék a színvonalnak megfelelő gépeket kell szállí­tanunk. hanem még azt is túli kell szárnyalnunk. Olyan igény ez, ami serkentőleg hat ránk is. Hadd jegyezzem meg, miden szerénytelenség nélkül, hogy a szovjet megrendelőink eddig még mindig elégedettek voltai: velünk. követelményeket megszokni. A dolgozók éppen eleget csodál­koztak kezdetben. A termelési tanácskozáso­kon, a taggyűléseken és a szakszervezet értekezletein mindig hangsúlyozottan ke­rül szóba a tény: a gyárnak a Szovjetunió iránt vannak kö­telezettségei. Politikai erő is van ebben a körülményben, de egy kis büszkeség is keveredik hozzá. A kötelezettségen túl a dolognak az a másik oldala Is mozgatja a munkásokat, hogy ■ ők maguk is segíthetik az „idősebb testvér”, a szov­jet nép életszínvonalának nö­vekedését az általuk készített termékekkel. Jelec, Novoszdbirszk és Nov­gorod nemcsak a gépeket fo­gadja, hanem az Izzó szak­embereit is, akik a berendezé­sek beszerelését segítik a hely­színen. Szabó László művezető és Lénárt Imre üzemmérnök járt már ott a gyöngyösiek kö­zül. Azt hinné a kívülálló, hogy kényeskedő, finomkodó embe­rek azok a munkások, akik a szovjet exportra kerülő gépe­ket szerelik. Kesztyűben dol­goznak. Csak azért húznak kesztyűt, mert a csupasz tenyérrel való érintése a berendezésnek már rozsdásodást okoz. Kényes be­rendezésekről van szó, — hó- és saválló festékkel kell azo­kat védeni. Nem volt könnyű ezeket a Dicséretet érdemelnek eddi­gi munkájukért Jávorszki Ala­jos brigádjának a tagjai, akik az óránként kétezer darabos lámpagyártó fejelő gépen dol­goznak. Sándor László brigád­ja többek között a miniatűr ballonfúvó automata gép sze­reléséért érdemlik meg az el­ismerést. Az első három ne­gyedév teljesítménye alapján a legjobb teljesítményt Bágyi Mihály és Borsodi Dezső bri­gádja produkálta. Bágyiék szeptemberben mindössze 72 forint értékű selejtet csinál­tak. Valamennyien a szovjet ex­porton dolgoznak. A gvár eddig esedékes ter­vét időarányosan teljesítette. Forintértékben közel kétmil­lióval meg is haladták. G. Molnár Ferenc forgalmat bonyolít le, nagyon megnyugtató végeredményt kapnánk. Az első három ne­gyedévben ugyanis 300 millió formt forgalmat bonyolítottak le az élelmiszer-üzletek a me­gyében. Ez az összeg pedig több mint 12 százalékkal ha­ladja meg a tavalyi azonos időszak forgalmát. A kereskedelemben sok mú­lik az eladókon is. A vállalat éppen ezért serkenti a szocia­lista brigád mozgalmat, amely­nek keretében az eladók udva­riasságát, figyelmességét is fo­kozzák: Tavalv még csak 26 brigád versenyzett a szocialista cím­ért. ebben az évben további húsz brigáddal, toővült a szá­muk és összesen mintegv 530 személyt fognak össze a brigá­dok. A figyelmes kiszolgálás mel­lett arra is ügyeltek, hogy he­lyes készletarányokat alakítsa­nak ki. csökkentsék az önkölt­séget. Eddig már a nyereségré­szesedés értéke ezeknek követ­keztében 14,5 napi keresetnek felel meg. A helyes készletkia­lakításra tett. vállalásuk ered­ményeként még nem kellett a vállalatnak bankhitelt felven­nie. sőt: betétállománnyal ren­delkezik. Jó munkájuk jutalmaként november 7-ére kilencen kap­tak Kiváló dolgozó-jelvényt, tizenhatan pedig Kiváló dolgo- zó-oklevelet. Rajtuk kívül még több mint 80 dolgozó részesült pénzjutalomban, amelynek tel­jes összege meghaladta az 50 ezer forintot. Tollár Béla hatvani és Faze­kas Pálné bélapátfalvi üzletve­zetők a belkereskedelem kivá­ló dolgozója kitüntetést vették át a megyei tanácson. 3 1867. november 9., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents