Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-30 / 283. szám

ZOi mű' ■ m > \ . y Húsz éve — „pénz nélkül” És tovább ? ... van költségvetés. Az iskolai klub ezután is az intézet ren­delkezésére álló összegből ré­szesülhet. A KlSZ-szervezet- nek szintén van pénze, a tűz­oltók klubját pedig természe­tesen a tanács finanszírozza. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: a klubok számára tudnak-e tagokat toborozni? Ez Erken nem probléma. Von­zó erőnek minősülhet többek között a négy — köztulajdon­ban levő televízió (mindegyik klub kap egyet-egyet) —, s már maga az a tény, hogy a falu különböző helyein állnak ezek a helyiségek, s programjával mindegyik ma­gához „édesgetheti” a kör­nyékbelieket. Volna mégegy lehetőség: a tsz-ben van egy olyan helyiség, ahol 50 ember is elfér. Miért nem lehetne itt is berendezni egy klubot? Nagy Zoltán erre elmondta, hogy er­ről még vita folyik. Sajnos ilyen témák szerepelnek: ha megnyitják, ki biztosítja, hogy oda el is megy a tsz-tag? Vagy: és ha a falat leverik?.» Ki biztosítja a javításra a plussz költséget? A tervbe vett többi klub programját a különböző tár­sadalmi szervek a községbeliek véleménye alapján állítják össze. Persze még ez is változ­hat, az emberek igénye és ér­deklődése szerint. Mindezeket olvasva talán úgy tűnik, hogy plussz költség nélkül is megoldható Erken a népművelés. Persze ez így nem igaz. Például az iskola épületében működő klubok még színvonalasabb munkát tudnának végezni, ha — Is­merve az igényeket — Erken az iskola évi költségvetését megemelnék. Az is sokat je­lentene, ha a tsz a kulturális alapját úgy használná és hasz­nálhatná fel, hogy azzal töb­bet segítene tagjainak — te­hát a községbelieknek — a kulturális igények kielégítésé­ben. (Abból a költségből, amellyel három ember külföl­di kiránduláson vehetett részt 300 ember mehetett volna el itthon más, hasonlóan hasznos kirándulásra). Ezek azonban kisebb szép­séghibák. amelyeken jó együttműködéssel — s ez Er­ken megvan! — hamar lehet segíteni. Bizonyítékot pedig már a közeljövő szolgáltathat. (hátai) HEGYMÁSZÁS — Egészségünkre! (Quick karikatúrája) HAJNALI CSENGETÉS Jó reggelt, itt a tej ! Amikor Nagy Mária, a kora reggeli órákban becsönget va­lamelyik Hadnagy utcai lakás­ba, még álmos emberek fo­gadják. Az óra számlapján ak­kor még alig haladt túl a ha­toson a mutató.-(Az egyik csa- dálfő elmondta, hogy kettős előnye miatt veszi igénybe ezt a szolgáltatást: biztosan és mindig pontosan felébreszti, ugyanakkor házhoz érkezik a család reggelije.) A kislány ményt. Aztán folytatja hajnali ilyenkor előszedi a kosarából a körútját, tejet, a vajat és friss péksüte- Megvallom Készülődés a raktárban... őszintén, hogy Alekszandr Lobegfyeal»«: Sorsok ős szerelmek Andrej Martinovics Koszt- rov petrográdi egyetemista volt 1914-ben. A petrográdi egyetemisták élete nagyjábó. megegyezett a világ bármelyik táján élő fiatalok életével: teli voltak vidámsággal, kaland­dal, szerelemmel, igazi nagy tettrevágyássaL Mind meg akarta mutatni, hogy ő az igazi, aki megváltja a világot. De volt valami, amiben a pet­rográdi diákok élete eltért minden más diák életétől. Bár 1914-ben Petrográdban már érezhető volt a forradalmi mozgalom hatása, Andrej Mar­tinovics Kosztrov életét kitöl­tötte az egyetem zűrzavaros ifjúkori szerelmének tüze, a barátok vitái és az egyetemis­ta életből elmaradhatatlan ta­nulás. Még nem döntött sorsá­ról, jövőjéről, hitéről, amikor kitört az első világháború. A regény cselekménye két síkon bonyolódik. Egyrészt Andrejt követjük nyomon a háború forgatagában és a hát­országban átélt kalandjaiban, másrészt szerelme, Tatjana sorsát ismerhetjük meg, aki tragikus haláláig reméli, hogy Andrej újra az övé lesz. S a regénybe beleszövődik ,egy harmadik szál is: Andrej gye­rekkori barátjának, Pjotrnak a története. Alekszandr Lebegyenko Sor­sok és szerelmek című könyve kitűnő regény. Hömpölygő epi­kája a klasszikusok stílusát és cselekményszövését idézi fel az olvasóban. Alapos és rendsze­rező tudása vázolja fel a tör­ténelem eseményeit, izgulunk és lelkesedünk, mert törté­nete fordulatos, stílusa olvas­mányos. G. M. jelentette ki. Szabadidejében a tanuláson kívül sokat olvas, moziba és színházba jár. Ren­geteg barátnője van. Táncolni ritkábban megy. tipikus leningrádi zott a boldogságtól, mert bi­zony nekem nagyon tetszett Leningrad. Natasa tipikus leningrádi fiatal. És vajon mit jelent ez? Talán ott kezdődik, hogy amikor tanácstalan volt nova is vigyen először egyszercsak felültetett a Metróra és kivitt a Finn pályaudvarra, megmu­tatni azt a mozdonyt, amellyel Lenin érkezett 1917 áprilisából finn száműzetéséből Pétervár- ra. Lenin — Leningrád — for­radalom... — Moszkva, vagy Lenin­grad? — kíváncsiskodtam. — Leningrad természetesen — mosolygott Natasa. — ltol beszélnek legszebben oroszul? — Leningrádban — vágta rá Natasa —. aki a t-betűket (ta­lán leningrádiasan?! érdekesen egy kicsit c-nek ejti. — Meghívlak, menjünk el valahová. — Kár elindulni, most az ünnepnapokon sehová se tu­dunk beférni — jelentette ki Natasa. — Ugyairi — hitetlenkedtem, de három-négyórahosszás gya­loglás, troli és metróutazás után igazat kellett, hogy adjak neki. — Mi ez az épület? — A Sztroganov palota... Ez a leningrádi területi pártibi­zottság... Ez a Népek Barátsá­gának háza... Ez a Szaltikov- Scsedrin könyvtár húszmillió könyvvel, — válaszolt minden­re pontosan Natasa. — Este koncertra megyek — mondtam. — Biztos az új koncertte­rembe, ami négyezer szemé­lyes, — és már sorolt is egy néhány új adatot. November 7-én este a Nyé- va-parti tűzijátékhoz igyekez­tünk, akkor mondtam, hogy inkább menjünk trolival. — Nem férünk fél, az egész város oda igyekszik — és Na­tasának megint igaza lett. — Akkor menjünk taxival. — Nem kapunk, több tízezer taxi kellene most ehhez — és Natasának újból igaza volt. Már kezdtem mérges lenni ezekre a lakonikus válaszok­ra „Ugyan majd én—” gon­doltam magamban —, de én sem tudtam többet elintézni. Hát igen, Natasa itt szüle­tett, itt tanult és itt dolgozik. Tisztában van szinte az év minden egyes leningrádi nap­jával: mit lehet és mit nem. És sohasem tévedett. Egyszer nem volt két kopekosunk és így nem szánhattunk trolira, mi­vel az automata kalauz csak ilyen pénzösszeget fogad cl. Az automata pénzváltó is csupán öt kopekosokkal rendelkezett. Ránéztem Natasára. Nincs — mondta nyugodtan, ünnep ven sok az utas, sok aprópénz kell. S végül már megszoktam én is, hogy Leningrádban minden magától értetődően van, vagy nincs. Ügyeskedni, fondorlato­sán elintézni valamit nem igen lehet. Innen adódott Natasa rendkívül nyugalma, igazi „le- ningrádiassága” amely oly tá­vol állt minden nálunk néha szokásos „ügyeskedéstől”. Egyszerűen öltözött. Csupán kalapjaival hívta fel magára a figyelmet annak ellenére, hogy ezek sokkal egyszerűbbek vol­tak, mint a magyar női kala­pok. Divat a kalap, mert prak­tikus, hiszen itt sóikat esik az eső. Natasa a tíz osztály elvégzé­se után dolgozni ment egy la­boratóriumba. A leningrádi Akadémiai Ásványtani Intézet egyik osztályán végez ásványi színképelemzést, neves kutatók mellett. Közben esti tagozaton felsőfokú technikumban tanul elektronikát és kibernetikát. Az idén végez, üzemmérnök lesz. — Ez nagyon nehéz lehet — szaladt ki a számon. — Elég nehéz és én jobban szeretem a francia nyelvet és a művészeteket. — Akkor miért mást ta­nulsz? — Édesanyám kívánsága. Anyja egy üzemben diszpé­cser, apja gyári munkás. Na­tasának öt napos munkahete van. Ezt teljesen váratlanul és tőle szokatlan büszkeséggel Natasa szimpatikus finom jelenség. Kedves, halk, sze­rény, készséges. Keveset be­szél, fölöslegesen szinte egy szót sem. Mindezeket már az első órákban megállapítottam. De volt még valami, mire rög­tön nem jöttem rá, pedig az első pillanatban raeg'éreztem, hogy ez a valami a legfonto­sabb. Később már ráérezlem erre is. de megfogalmazni ne­hezen tudtam. Nálunk mostanában sűrűn járja ez a kifejezés, hogy ..megjátssza magát”. Nos, hát Natasa „nem játszotta meg magát”. Nem akart másnak mutatkozni, mint ami. nem akarta palástolni önmagát nem hivalkodott és nem dicse­kedett, de nem is hizelgett, nem akart hamisan kedvébe járni az embernek. Azt hiszem ezek nagyon fon­tos tulajdonságok, de úgy gon­dolom még fontosabbak azok a körülmények, amelyek ilyen­né — ilyen Natasává — teszik az embert. Mert túl azon. hogy a szovjet fiatalság rendkívül erőfeszítéssel, szorgalmasan dolgozik és tanul — és talán éopen e révén — nagyon őszinte és úsv tud m egri verő ben vom ást ke’1 ten i, hogy nem kell mást mutatnia, mint ami­lyen a valóságban. n — És miiven a szovjet fia­talság? — tettem fel Natasá­nak a kérdést. — Egyszerű és erős — vála­szolt szűkszavúan. BerUov't- Ovörnr\ (Következik: öntudatos és egy kicsit vagány) régóta vágytam ilyen kénye­lemre. Gondoltam, nem kell olyan koránt otthagyni a meleg ágyamat, felöltözni és tolonga­ni a tejért. Helyette minden ellenszolgáltatás nélkül szinte az ágybá hozzák azt. Sajnos, az örömöm korai voll, ez a ké­nyelem csak az új városrész lakóinak adatik meg Egerben. Csak az ABC-áruhaz dolgozói gondoskodnak így a vevőikről. A lányokat kerestem, akik nap-nap után teljesít'k ezt a „nemes” feladatot. A reggeli inspekcicsok Ábel Erzsébet és Prokai Edit tanulók voltak. Rajtuk kívül Fehér Teréz és Nagy Mária járja reggelenként a lakóházak lépcsőit. Vala­mennyien szívesen vállalták ezt a munkát — Miért csinálják? — Nagyon érdekes ... Nevetnek. A reggeli hideg kip’rosította arcukat. Az imént visszatért két lányt biz­tatják: „meséljétek el a liftes esetet...” — Az egyik épületben el­kértük a Tftkulcsot — lángoló arccal beszél az egyik —, az ötödik emeletre kellett men­nünk. Amikor lefelé jöttünk, a lift megállt a második emele­ten, és nem mozdult se le, se fel; Csak később tudtak kisza- badítan-' bennünket. Ezen a naoon fél órát késtünk a többi helyekről. — Biztosan reklamáltak .. 1 — Megmagyaráztuk a késést, nem tehettünk róla. Külön­ben mindenütt szeretnek ben­nünket. örülnek, ha megyünk. — Hánv előfizetőjük van? — Harmincöt. Augusztusban még csali tizenketten voltak. ^Ita’ában fél hé'ra kérik a te­jet, de van, aki megelégszik ha fél nyolcra visszük. Dolgoz­nak, vagy iskolába mennek és 'rdulós előtt nem jutna ide- 'ükből a bevá sarlósra .. Az ABC áruház vezetői nem látják biztatónak a reggeli kiszállítás jövőjét. Munkaerő problémákról beszéltek nincs vállalkozó erre a munkára és így csak a tanulókkal tudják kiküldeni az árut. Kedden és csütörtökön, amikor iskolájuk van. nem tudnak helyettesítés­ről gondoskodni. Ezért előző nap dupla mennyiséget szállí­tanak. Ideiglenes megoldásnak tekmtik a tanulók közreműkö­dését, különösen akkor, na ez az igény tovább növekszik —- ég erre lehet számítani, hiszen ez a szolgáltatás újkeletű, alig néhány hónapos — kettő vagy négyórás kisegítőkről kell gondoskodni Az épülettömbök házmestereivel szeretnének egyezséget kötni. Az elképzelés szerint a kihordott tejet a ház­mesterek — térítés ellenében — felvinnék a lakókhoz. A lányok újra és újra pakol­ják kosaraikat és útrakelnek. Ezúttal azokat keres:k fel, akik fél nyolc órára kérték a tejet, a vajat, és a péksüte­ményt. Talán most is sikerült liften utazni. A csöngetés után pedig k'pirult arccal, vidá­man köszöntik az ébredőket: •Jó reggelt, itt a tej!” A város más pontjain is bi­zonyára örömmel fogadnák ezt a kellemes ébresztőt, amely most még csak kis területrffi korlátozódik. (pilisyi jlfcyakorló népművelők álta- hHos véleménye szerint meg- K-lő anyagi támogatás nél- ■B:. lehetetlen jó munkát vé- flKni. Ezt szinte már „sza- ppykért” hallhatjuk — nem iMokolatlanul! — tőlük... teért iá meghökkentő (mely­ikek ugyanakkor örül is az em- toá-j a „kivétellel” való talál- kozás.'i Erken találkoztunk egy fai-étellel. Kultúrházunk nincs — mondta ESendó János vb-elnök. «►*A következő ötéves terv- kí talán sikerül „köfa”-meg- fa^áritáasal és állami támoga­tásitól egy klubkönyvtárat épí­teni, A típus-terv megvan hoz- pf. s megfelelne a község igé- péinek. ind ezek mellett azonban S Erkel mégiscsak ^jan élet, pélynek ritmusát a jószándé­és szívós, hozzáértő mun- ftáVal végzett népművelés mtíbélyozza. <30- Természetes, hogy ma * klub-forma adja a leg­főbb lehetőségeket — mondta ffefegy Zoltán iskolaigazgató, éípművelési ügyvezető. — Bgyelőre még csak egy klu- Ä van, ez az iskolában mű­KS'agjal felnőttekből, szülők- fe állnak. A program egy­részt a szülők iskolájáé, más- téfát a ‘ TIT-előadásoké. Per- 9Be mindezek mellett, ugyan- ltT/színjátsző csoport is műkö- ÁK A csoport sokfelé szere- játít már, s a bevételből szín­házlátogatásokat szerveztek a fővárosba. Van televízió is, többféle tanfolyam és sorol­hatnám tovább a rendezvénye­ket Egy klub azonban ke­.’.jövőre — erre van több he­lyiség — szervezzenek majd egy tűzoltó, egy KISZ. egy áttörő és egy községi klubot. ,~r- Mindezekhez anyagi fe­dezet is szükséges. Van-e rá költség? — Húsz esztendeje az iskola adott helyet a népművelésnek is. Belefért az iskola költség- vetésébe — bár szűkén — ez a linunka is. Tehát eddig a nép­művelés szinte pénz nélkül folyt ETken. A községi klubra gs*- ' Szeretnék magyarul ta­lálni, de nem kapok orosz- Mirivű magyar nyelvkönyvet %^fáingrádban — mondta Na- ttua, leningrádi ismerősöm. ~ És miért akarsz magya- tanulni? — kérdeztem, de 8Ztán eszembe jutott, hiszen úgyis gondolom miért, mivel ífetasa. vagyis a húszéves Na- íalja Priscsemihinoj nyáron Magyarországon járt, sőt Eger- ajtvTis volt egy levelező part- fiijánál, egy magyar fiatalem­li&atasa szívesen mutatta meg feliem Leningrádot és nevetve jSfeett rám, amikor bizonytala­nul ráálltam az egyik leningrá- dí Metro állomás mozgólépcső­ig. Még meg is fogott és megkérdezte, hogy szédülök-e? Büszkén mutatta a hatalmas É&bmásokat, meg a szélvész- «Ébrs szerelvényeket. V«— Ezt még én sem tudom, thigy merre visz — és rámuta­tott az egyik Metro-vonalra, SS«elv most készült él novem­Ä 7-re. őnkértt értem jött a szál­lodába s mindig elvitt valaho- Mi Állandóan kérdezgette «gye'szép. tetszik? És sugár­f; Hlénűirői! november 30., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents