Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

REFLEKTORFÉNYBEN

PP

Küldj dedikált fényképet!”

Antal Imre zongoraművész és tv-riporter

A tanulás joga és segífése

— Mire számíthat a műsor közönsége?

— A leközelebbi „halló fiúkat ..közvetíti az Intervízió. A stúdióban Magyarországon tanuló Vietnam5, bolgár, lengyel, mongol. NDK, cseh és szovjet fiatalok vesznek részt az adásban. Mindannyian tudnak magyarul, egy-két nyelvet én is beszélek, remélem, nem lesz semmi fennakadás. Nagy

érdeklődéssel várjuk a külföld visszhangját.

— Mikor kerül sor az inter- víziós „Halló fiúk.. ,-ra?

— Csütörtökön.

Bernáth László

A LEUTŐBBI IDŐK egyik nagy érdeklődéssel fogadott új rendelete a múlt héten látott napvilágot. A munkaügyi miniszter, egyetértésben a művelődésügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával, szabályozta a munkájuk mellett továbbtanulók kedvezményeit. Érthető az országos figyelem. A tavalyi tanévben igen sokan vették igénybe a továbbképzés lehetőségét. Az általános iskolákban körülbelül negyvenezer, a középiskolákban közel 150 ezer, a felsőoktatási intézményekben több, mint 37 ezer volt a továbbtanulók száma.

Időszerű a szabályozás, mert ennek révén — az alkotmányban biztosított tanulási jog messzemenő figyelembevételével — mégiscsak irányí- tottabb, gazdaságosabb lehet a dolgozók továbbképzése, mint eddig volt. A lényeg

A merengő...

(Foto: Kiss Béla)

ugyanis az, amint az új szabályozásból világosan kiderül, hogy a munkakörök betöltéséhez szükséges, tehát a népgazdaság, s közelebb a vállalat szempontjából fontos tanulmányokat vállaló dolgozók nagyobb kedvezményben részesülnek, mint azok, akiknek a tanulmányai nem a munkakör jobb ellátását, a színvonalasabb, szakszerűbb és eredményesebb vállalati munka érdekeit szolgálják. Természetesen a nagy célt, népünk művelődésének szakadatlan fejlesztését ez semmiképpen nem hátráltatja. A rendelet különös gondot fordít az általános iskolai és gimnáziumi tanulókra. Ök feltétel nélkül kapják meg a továbbtanulási kedvezményt, illetőleg a tanulmányi szabadságot. Az új rendelet szelleme azonban tükrözi azt is, hogy tekintettel kellett lenni a néha és néhol már zavaró jelenségre, amelyet éppen a dolgozók továbbképzése okozott. Sokan olyan tanulmányok miatt vették igénybe a kedvezményeket, amelyeket tulajdonképpen semmi sem indokolt, s ez a munkahelyen zavart okozott.

MILYEN FONTOS különbségek vannak a most megjelent. 1968. január elsején életbelépő, illetve az 1960-ban és 62-ben kiadott rendelkezések között? A leglényegesebb az, hogy ezentúl a tanulmányi munkaidő-kedvezmények teljes tartamára a következő feltételekkel jár az átlagkereset:

a. ) ha a munkakörére jogszabály, vagy kollektív szerződés által előirt szakképzettséget szerzi meg;

b. ) a nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatú képzésben vesz részt (például a tanulmány utolsó évében oktató-nevelői munkát végző pedagógus), vagy

c. ) a vállalattal tanulmányi szerződést kötött.

Egyéni elbírálás alapján, rendkívül méltánylást igénylő esetekben a vállalat a térítést, tehát az átlagkeresetet,, részben vagy egészében akkor is megadhatja a dolgozójának, ha az említett három feltétel egyikének sem felel meg. Szabályozza a rendelet, — amely különben a Magyar Közlöny 1967. november 18-i számában jelent meg —. azoknak a kedvezményeit, akik nem felelnek meg a feltételeknek. Igen jelentős, hogy azok, akik már folytatják tanulmányaikat, az iskolatípus befejezéséig mindenképpen megkapják a továbbtanulással járó kedvezményeket.

Egy további lényeges része az új rendeletnek a különböző kedvezmények rögzítése. ' Az általános iskola esti és levelező tagozatán, továbbá a gimnázium esti tagozatán tanulókat három munkanap tanulmányi szabadság illeti tanévenként. Eddig hat nap jártj Ez a változás azonban a legtöbb érintett dolgozó esetében nem hátrányos, sőt azoknak, akik hosszabb ideje állnak munkaviszonyban, egyenesen kedvez. Eddig ugyanis a különféle címen járó pótszabadságot be kellett számítani a tanulmányi szabadságba, ami ezentúl a rendes, az alap éa a pótszabadságon felül jár. Ugyanezt kell alkalmazni a szakképzettséget nyújtó és a felsőoktatási intézményekben tanulóknál is. Bár ezek tanulmányi szabadsága csökken, most — minthogy ez sem megy a rendes szabadság terhére —, túlnyomó részüknek ugyancsak előnyös az új rendelkezés. Szabályozták a tanulmányi szabadságon kívül a munkaidőkedvezményt is amely a felsőfokú intézményekben tanulókat az esti és a levelező tagozaton megilleti.

A HÉTKÖZNAPOK GYAKORLATA természetesen igen sok részletkérdést vet majd fel. Az új rendelet humánus, tárgyilagos előírása azonban a vállalatok és a magukat továbbképző dolgozók helyeslésével találkoztak.

<V. J.)

Az idő megoldja...?

Bontják Gyöngyösön a Fő tér egyik sarokházát. Ebben még semmi figyelemre méltó sincs. Bontottunk már eleget, bizonyára bantunk is, hiszen Gyöngyösön is elég sok az olyan régi épület, amelyik alig

soltam, hogy inkább meséljünk érdekességeket. Ráálltak. De ez lett i a vesztük, mert a nagy mesélésben kijózanodtak és nem is emlékeztek előző indítványukra... így van?” — kérdezte Vitalij. „így” — válaszolták és megnyerte a mesé- lési versenyt — valóban úgy, mint egy diplomata.

fiatal „diplomaták'

í^jlA gyufát még oroszul kérték A. szálloda halijában, de már angolul köszönték meg. Rögtön Jájjtváltottak egyik nyelvről a 'másikra s megkérdezték honnan jöttem. Négyen voltak, 5©mint kiderült négy kereske- matróz Kalinyingrádból. JSfúsz év körüli fiúk. Hárman «közülük kitűnően beszéltek ■angolul. Elegánsak, szinte választékosán öltözöttek voltak. Gyakorlottan viselkedtek á

..^Sállodában.

fcjjA néhány napos ünnepet Le- ningrádban töltik. Bejárták

Í

iár szinte az egész világot.

fűltünk beszélgetni, aztán •j^ég néhánvszor összetalálkoz- •jfcvmk. de mindig siettek vala- ,,hová frissen, mosolygósán és .•^elegánsan.

B

xn— Hogy lett kereskedelmi ftengerész? — kérdeztem a

^filmszínész kin'-ésű Anatolijt?

— Egyszer, leheltem úgy kilencedik osztályos, elbújtam a ncalinyingrádi rakoarton, majd női .r.h

De

m

»

í

Vmfímu

•1967. november 29., szerda

éjjel fellopózkodtam agy hajóra, leosontam a raktárba. Bebújtam egy üres ládába. De reggelre a ládával együtt a parton találtam magam. Kiderült, hogy a hajó most érkezett és csak hetek múlva indul újra. Egy óriási pofont kaptam az egyik tengerésztől és hazakullogtam. Apámtól még nagyobbat kaptam, azért mert nem aludtam otthon az éjjel.

Akkor elhatároztam, hogy másnap is megpróbálkozom. De ugyanaz megismétlődött. Ezután elmentem a kikötői parancsnoksághoz megkérdezni, hogy melyik hajó indul. „Ott van, olvasd le a tábláról”. De nem tudtam leolvasni, mert „hajós nyelven” volt felírva. Elhatároztam, hogy megtanulom minden áron a „hajós nyelvet”. De mire valóban megtanulhattam már középiskolába jártam — és Anatolij úgy hadart angolul, mintha anyanyelvén beszélne.

— Hol tanult meg angolul?

— A középiskolában kezdtem. Aztán katona lettem, balti matróz. Leszerelés után kereskedelmi hajóra kértem magam. Második éve vagyok a „Druzsbán”, (Barátság). A nemzetközi matróznyelv az angol, Nekünk kötelességünk.

hogy tudjunk jól beszélni a nemzetközi kikötőkben a rengeteg országból összesereglő tengerésszel. Nem lehetünk némák, hiszen a sportolókon és művészeken kívül mi utazunk legtöbbet a Szovjetunióban.

— Miről szoktak beszélgetni a nemzetközi kikötőkben?

— Mindenről. Európa szinte minden nagy kikötőjét megjártam már. Voltam Helsinkiben, Gdanszkban, GőteborgRostockban, Hamburg- Londonban, Le Havre- sőt Észak-Afrikában is. barátságot kötöttem s ezt mind nyelvtudásomnak köszönhetem. Egy kicsit mi is a szovjet diplomáciához tartozunk — tette hozzá Anatolij mosolyogva.

ban,

ban,

ban,

Sok

Vitalij egy másik tengerész már gyerekkorában rendkívül érdeklődött az emberek iránt. Rengeteg barátja volt és különösen kedvelte az öreg embereket. Velük beszélgetett naphosszat. A középiskola után szociológus akart lenni, de nem vették fel — így lett tengerész. Ugyanis egy öreg „tengeri medve” barátja mondta neki: „Ha meg akarod ismerni fiam az embereket, legyél matróz”.

És Vitalij ma már nem bánja, hogy az lett. A többiek

Fejesének hívják, ő a hajó KISZ-titkára. Elmeséli, hogy bizony nem is olyan egyszerű egy nemzetközi kikötőben „diplomatának” lenni.

Egyszer — nem akarta elárulni diplomatikusan, hogy hol — betértek egy kikötői vendéglőbe néhányan. Bent már emelkedett volt a hangulat, fogyott a „matrózfröccs”, s őket részeg, vagy spicces matrózok üdvözölték a világ minden tájáról valahogy így: „Aki nem tud egyhajtásra egy liter pálinkát meginni, az takarodjon”. Hát Vitalijék nem is akarták ezt megpróbálni, de távozni sem voltak hajlandók, szerettek volna enni valamit. Es ekkor — mintha Rejtő Jenő írta volna — kinyíltak a bicskák. Vitalij meg háta mögé parancsolta a többieket és ezt mondta nyugodtan: „Sajnos nekünk nincs bicskánk, mert ezt az elavult fegyvert már nem használják nálunk. De tudok jobb erőpróbát: ki tudja a legérdekesebb történetet elmondani a világ kikötőiről, ahol eddig megfordult. Ha legyőztök bennünket, akkor elhagyjuk a helyiséget”.

Hát erre először nagy nevetés lett a válasz, de aztán elkezdték. Vitalii győzött ezzel a történettel: „Egyszer valahol azt akarták, hogy igyunk meg egy liter pálinkát egv hajtásra, mert ha nem. hát kibicskáznak bennünket. Én erre azt javab

— És maga mit őrzött meg a tengerek világából? — kérdezte Klimet, a legszótla- nabbat.

— Egyszer egy amerikai kereskedelmi hajó SOS jeleire siettünk és letértünk eredeti útirányunktól, az Északi-tengeren. Előkészültünk a mentésre. Odaérve leszálltunk a mentőcsónakokba, hogy megnézzük mi a baja a veszteglő hajónak. Nagy meglepetésünkre nem engedtek fel bennünket. In kább várnak egy másik hajót, mondták. Ugylátszilc nem szívesen mutatták volna meg ezt a legmodernebb típusú hajójukat, de más segítség nem érkezett. Mi meg lehorgonyoztunk és vártunk. Már majdnem eltelt egy egész nap. Mi türelmesen, nem mondom egy kicsit bosszankodva várakoztunk, de aztán Kénytelenek voltak elfogadni a segítséget

0

— Milyen a szovjet fiatalság? — kérdeztem a negyedik társuktól.

— Milyen? Olyan, mint Anatolij, Vitalij és Klim.

Berliovit« »- vKror\

(Következik: Egy tipikus leni ng ra4Ü

felel meg lakás céljára.

Ennek a sarokháznak azonban van némi mellékzöngéje. Hónapokkal ezelőtt kiköltöztették már belőle a lakókat, hiszen az épület szanálását jóval korábban elhatározták, mert a helyére majd az OTP- székház kerül. Benne maradt azonban a földszinten egy cukrászda. Valami olyan meggondolásból, amíg bírja, hadd legyen ott. Bár a szóban forgó emeletes ház állaga szemmel láthatóan gyengécske volt; a cukrászdát megtűrték benne.

Aztán egy tégla meggondolta magát, megunta a régebbi helyét és megindult lefelé. Közben eltalált egy idős nénit, mire a szakértők megállapították: a cukrászdát is Id kell telepíteni a renitenskedő épületből.

Igenám, de alig egy-két héttel korábban fejezték be a Fő tér felújítását. Emiatt a bizonyos épület miatt a felújítás nem lehetett teljes, mert a sarokház néhány méterrel kilógott a többiek sorából, tehát akadályozta az út kiszélesítését.

Kérdés: mi lesz most már? Meghagyjuk-e az útszűkületet emléknek, vagy ismét elkezdjük az útrekonstrukciót? A két rossz közül melyiket vá- asztják az illetékesek?

...és eszünkbe jut: hányszor beszéltünk már arról, hogy a pénz pocsékolásának egyik formája a különböző munkák összehangolásának hiánya. Mint most is. Arról a bizonyos épületről már hónapokkal hamarabb határoztak. Le kell bontani. A sorsdöntő tégla nem okozott meglepetést. — És ha azt mondtuk kezdetben: bontottunk már eleget és bontani is fogunk még, valahogy úgy kellene folytatni: rontottunk már eleget, de ezt lehetőleg hagyjuk abba. Esetleg úgy is, hogy a felelősök személyét megpróbáljuk kideríteni. Ha lehet...

(WnfT

nem engedtek. Aztán, amikor 1966. januárjában indult a „Halló fiúk ..akkor ismét hívtak. Azóta 23 adásban vettem részt, s itt a szerepem inkább a konferanszié feladatkörére szorítkozik.

— A szöveg olyan természetesen hangzik, mintha a gondolatok ott. a képernyő előtt születnének.

— Pedig csupán egy-egy kötőszót, vagy éppen szórendet változtatok az eredeti szövegen — ennél többet soha. Mindent megtanulok.

— Bár nem Ön írja a szöveget, véleménye nyilván van a „Halló fiúk .. ” koncé [•dójáról.

— Azokkal értek egyet, akik a „Halló fiúk.. ."-at teenager- magazinnak tartják. Szó esik mindenről, ami ezt a Korosztályt foglalkoztatja, s amelyben alkalmazkodunk ugyan igényeikhez is — elsősorban a sok zenével, — de bizonyos közvetett nevelési, erkölcsformáló funkciókat is vállalunk.

— Miként fogadták azokat a kis jeleneteket, vitákat, amelyekben e korosztály magatartási problémáit feszegették?

— Sok levelet kaptunk. A fiatalok inkább örültek annak, hogy az őket annyira foglalkoztató kérdésekről hallhattak.

— önnek viszont rendszerint igazságot kell osztani, és gyors tanácsokat adni. Nem kellemetlen szerep ez?

— De. egy kicsit. Ezért hiszik azt a telefonálók, hogy én egy mindent tudó ember vagyok, p>edig csak jó zongorista szeretnék lenni.

— A műsorok többségében módjában van zongorázni is.

— Nem akarók reklámot csinálni magamnak, ezért, ha lehet, most nem zongorázom. Ami viszont nagy örömömre szolgál, hogy a tv nyomán a Filharmónia is „felfedezett”. Nem. mint zongoristát, hiszen már több éve szólistájuk vagyok, hanem mint előadót. Egy új ifjúsági sorozathoz én írtam és mondom el az ismeret- terjesztő bevezető szöveget. Ily módon csinálok reklámot a komoly zenének Nagyszerűek az eredmények, éppen vidéken, ahol ezekre az ifjúsági hangversenyekre rendszeresen telt házak előtt kerül sor.

jpk népszerűségnek nagy •«ója van Különösen akkor, ha valaki nem számol ezzel a hátránnyal és a nyilvános teÍ

mkönyvben hagyja a szá- t. így aztán nem csoda, ha tál Imrénél — kivéve, ami- a posta minden tilalma elére kihúzza a dugót — éjjel-nappal cseng a telefon. Egyszer reggel hatkor bájos női hang ébresztette: „Légy szíves, Imre. küldj egy dedikált fényképet!” A hang tulajdonosát íá&nészetesen még sohasem látta. A telefonkellemetlenkedés csúcspontját valószínűleg az a jókedélyű társaság érte el, Egpely éjfél után tárcsázta fel. Közölték vele: fogadtak a testsúlyára, döntse el a fogadásukat, mondja meg. hogy hány $}ó?

,Egy kicsit fáradtnak lát- *&k, mintha mostanában túl so- dolgozna.

íw— Dolgozom. A közelmúltban például Békés megyében harminc hangversenyen működtem közre nyolc nap alatt. Most Miskolcon voltam, ahol négy nap alatt nyolc koncerten zongoráztam.

Ebben az évben ön nyerte « Liszt—Bartók nemzetközi

zongoraversenyt. Bizonyára sokat kell gyakorolnia. Van erre lehetősége?

— Odahaza van egy láthatat. lan órarendem. A lakőbizott- gággal ugyanis megegyeztünk, hogy csak este kilenc óráig gyakorolhatok. Munkaszünetes nápokon p>edig kettő és öt között csendben kell maradnom. De így is elég idő jut gyakorlásra.

S a művész munkájához még a tv-riporter feladatai is...

Nem. az nem olyan sok idő. Adás előtt néhány nappal megkapom a forgatókönyvet, s csak az adás csütörtökje kíván teljes napd elfoglaltságot tőlem.

— Hogyan lett zongoraművészből tv-riporter?- — A Fiatal Művészek Klubjában történeteket meséltem, s ezt meghallotta Békés József, a tv ifjúsági osztályának vezetője. Megkérdezte, mit szólnék ahhoz, ha pnózára is behívnának ... Nem sokkal később valóban behívtak a „Köszöntő” című adáshoz: a személyi igazolványokat adtuk át a 16 éveseknek némi műsor, s az én zongorajátékom és konferan- szom kíséretében. A műsor előtt annyira drukkoltam, hogy vissza akartam lépni. De már