Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-25 / 279. szám

370 ember közül csak egy? Visontán hosszú percekig folyt a vita. Nem személyes­kedés, nem makacsság és rosszindulat, ellenkezőleg: el­vi szilárdság és a helyes gyakorlat megvalósítása dik­tálta az érveket és ellenvé­leményeket. A gépszerelő üzem 370 dol­gozója közül az idén csak egyet vettek fel a párt so­raiba. Mi ennek az oka? Va­jon a visontai munkások és a műszakiak nem fogad iák el a párt céljait, politikai irányvonalát * és szervezeti szabálvzatát? Nincsenek ön­ként jelentkezők? Voltak és most is akadnak önként jelentkezők. De a pártszervezet vezetősége azt mondja, hogy sok helyről és nem régen kerültek Vison- tára az emberek. Előbb ala­posan meg kell ismerni a jelentkezőket. Az új szerve­zeti szabályzat szerint most- már nincs tagjelölt, annál nagyobb a felelősség, ha va­lakit a pártba ajánlanak, vagy felvesznek. Több ön­ként jelentkező közül ebben az évben csak egyet találtak méltónak a munkásosztály élcsapatába. Elháríthatatlan akadály-e az, hogy valakit nem ismer­nek régen? Nem méltányta­lan-e, ha visszautasítják a kérelmet, mert az ajánló és a „jelölt” két-három évvel ezelőtt még az ország más­más helyén dolgozott. Há­romévi várakozási idővel és a bizalmatlanság látszatá­val „büntessék” azt, aki nem régen dolgozik az ország leg­nagyobb beruházásán? Az előző munkahely kommu­nistáidnak ajánlását miért ne lehetne elfogadni? Nem túlságosan merev a gépsze­relő üzem pártszervezetének vezetősége? Nemcsak a magyar, ha­nem a német szakemberek elismerését is kiérdemelték a visontai szerelők. Az első géplánc már dolgozik és minden remény megvan rá, hogy a másodikat is határ­időre összeszerelik. Munká­ban, tanulásban és magatar­tásban példamutató szocialis­ta brigádokat találunk a gép­szerelő tizemben, de tavaly is csak egy párttagot vettek fel. Két év alatt 370 ember közül csak kettőt? Mindent mérlegelve a be­ruházás párt-csúcsvezetősége szerdai, ülésén helyes hatá­rozatot hozott. Megállapítot­ta, hogy a gépszerelő üzem­ben jól halad a munka, ez a pártszervezet a legiobbak közé tartozik, de a tagfelvé­tel során elvétették a lépést. Kapkodni nem keli, enged­ményeket nem szabad tenni. Éhre nincs is szükség, mert az alapszervezet öt dolgozót sorolt fel. Főleg rájuk gon­dolnak. amikor a tagfelvéte­leket újból felülvizsgálják. F. L. Azon a késő-őszi napon • • . ötven éve. 1911. november 25-én. százezer budapesti munkás éltette a lenini forradalmat és követelte a békét az Iparcsarnoknál. A századfordulót követő idők harcos nemzedéké; 1917 végére megtizedelte az első világháború. Akik itthon maiadtak, azokat a háborús rendeletek szá­zainak drákói szigora, a nyomor és a járványok sújtot­ták. „Ebben az időben” — jegyezte fel a rendőri krónika — „az árak felszöktek és egyre nehezebb volt a megél­hetés”. SzipoiyoztéK a népet az árdrágítók, a láncolók, a feketézők. Megnőtt , a hadiüzemekből önkényüleg eltá­vozott munkások száma” — panaszkodott az akkori rend­őrkapitány. „Sok a bérmozgalom ... Növekedik a hábo­rúellenes és hadseregellenes akciók száma..És a hír­hedt papírtalpú bakancsok és posztócsalások botrányát újabb félmilliós bőrszállítási panama követte. Rendszere­sen megdézsmálták a katonáknak küldött postacsomago­kat. Katonaruhába öltözött banditák kirabolták a vona­tokat Nvolcvanezernél több szökött frontharcos bujkált a városban Masa a budapesti rendőrkapitány állapította meg: „F.lszaporodtak a nyílt mozgalmak a háború befeje­zéséért ... Az általános nyomor és a reménytelen jövő rémkóoe felizgatta az elcsigázott és leromlott szervezetű népet”. Szükségképpen aktivizálódott a munkásság. Legjobb fiai fokozatosan megmozdultak a II. Internacionálé meg­alkuvó vezetőinek befolyásától. Kezdték létrehozni a gyáiközi bizottságokat és sorra-rendre megfogalmazták politikai és gazdasági követeléseiket. Felfokozta akarat­erejüket a lenini forradalom győzelmének híre. Magyar- ország szervezett munkássága követeléseinek első helyé­ire állította a békét Orosz testvéreik példájára munkás és katona-tanácsokat akartak, általános sztrájkot s ennek folytatását: forradalmat. . JfcjJainos. forradalmi párt még nem létezett. Ezért csupán Különféle baloldali csoportok és egyének agitáltak és szerveztek a munkások soraiban. Műhely- értOKoz'etek. szakszervezeti tanácskozások és gyűlések jelezték e munka eredményességét. Hasztalan fékezte a munkások harci akaratát a szakszervezeti bürokrácia s az opportunizmus, és hiába fen veget ődzött a hatósági ter­ror — a forradalom erőinek gyarapodását többé nem le­hetett meeakadálvézni Ebben az eszterdőhen, tavasztól őszig, háromszorosára emelkedett a szakszervezetek tag- látszée-a. és nanonta úi csoportok csatlakoztak a leendő forradalom balhoz Fok orosz olasz vés szerb fogoly dol­gozott akkoríhan a br*r?ti"z-e-mcb-HeTi. ezek mind támoeat- b a magvar munkások Óévét, kik kifejezték valamennyi dntooTÓ érU~vzt — a parasztokét és a fronton vérző mii­Tí OS fz- »3 fon ^ Ilyen előzmények után. 1917. november 25-én, vasár­nap délelőtt, százezer munkás szállta meg a városligeti Iparcsarnokot és környékét Demonstrációjukat a hata­lom nem merte már megakadályozni, de készenlétben tar­tolta a csendőrséegel megerősített rendőrséget, a rendé­szeti bevetésre kiképzett katonaságot és a Várban elhe­lyezett bnsrvík ezredet. Azon a zúzmarás. ködös késő őszi napon e'réntelenedtek a hadiüzemek, amelyekben ve«érr»nonkőn+ som szünetelt egyébként a munka. Buda- pest p*rrp a nanra. Benn, az óriási hodályban. Bokányi beszélt. A mun­kások köszöntötték a lenini forradalmat, a békét, az el­nyomatást és kizsákmányolást megszüntető úi társadal­mat. Eközben időnként oív erős hangorkán támadt amely megrázta a fagyos levegőt és a fákról lehullott a zúzma­ra Rettegett és lapult a reakció, bár akadtak polgári li­berális hangok is, amelyek helyeselték az iparcsamoki pvi lést. Például a Világ című lap. ame’v vezércikkben fcgialkozntt vele. fcv: „Az orosz forradalom megterem­tette az ái+R’ánns béke lehetőségét... Budapest munká­sai fol-melik hste’mas hangjukat a béke mellett... Tisz- toir+tei és megípdtiltpp üdvözöltük a munkásezrodoket. mi, „„ egész szenvedő Magvamrc-ág nevében szólalnak mo- ^'--k az erő és övék a iövondő. ..” non déintépjép S7PP rerdkfvűM koneresz- szust tartott. A.mdo a naoirondop csak a eviile­Ír evrn*? ryakprJc-á ^57 p OQ-7+ÓTO.C* Pg p r->momryy VÓv'*-I/4íic.é«.? ..-..^U-l. m fi-imrorlolrttvi C-»rv? 1 cs 1~>5T'n'l o»f k’OVP'tp'Jev«;.»^ ■frvTTv'^ ípKpb m ócríc Ko+öt-f p +ot*pyT1hf5 ŐS «tZ^rtC- ’1P H f p T pngnnrf Ty* o rtyxrn n/icó Vi<1 Az inan'snrnoki nevfwfps d°mo^>s+r*5c;(5 foko­*rnrir),tt a forradalmi F»v év mőHőrt győzött az „őszirő^ca” a óv mőrH?i*éban p nrolptór­frrradaTpm. r-»Ár vau p-tprvic+a—Vr?nísta nőrt — n fóti őri óc-rt olr Vip>rpo',!2'r'r!/i5 áldomása volt az 191.7-es iparcsamoki tömegfelvor^1,5«! Földes Mihály «4 botf Jutalom hangver­senyjegyet kc.ptam. Ez érthető, hisz én va­gyok a vállalatnál a legbotfillübb. Felvettem az ünnep­lőt. A hangversenyre egymás után érkeztek a vidám, mosolygó em­berek. A lépcsöhá*ban aztán, mintha a ruha­tárban felejtettek volna a moso'yt ki-ki felvet­te a zeneértő treat és kimért merevséggel vonult a széksorokhoz. Megszólalt a zene. Per­cekig pecegte ték a hárfát és megfigyeltem, hogy a hegedűnek min­dig ugyanaz a két hangja szólt. Mélyen a gyomrom táján el­indult egy alattomos, de kérlelhetetlen ásí­tás. Vadul birkóztam oele. Osszeszorltott aj­kaim között aztán gör­csösen elhalt. Slhitá- roztam, nézegetni fo­gok. Addig is lélik az idő. Pecegtetás. Fran- cianégyes. A mellettem ülőnek jobbra-balra billegett a feje, az lan egy Hir­telen mozdulattal a mellén kötött ki. A partnere súgta a fiilé­be hogy itt nem illik aludni. Kikérte magá­nak, csak azért hunyta le a szemét, hogy job­ban elmélyülhessen a muzsikában. A zenekari ülések fe­lett a legjobb. Ok leg­alább látják a I• őrmes­ter arcát. Egyszet lát­tam egy filmen. Cso­dálom. hogy a zenészek nem nevetgélnek. Fel­fedeztem egy frakkos, fehér nyakkenaost In­gatta a fejét és sóváran nézte a zenekart. Biz­tos ő a tartalék gon­doltam. Ettől kezdve állandóan vártam, mi­kor kezd bemelegíteni, mikor kap fel egy vo­nót. A cipőm! Vadul bele­hasított a fájdalom a lábamba. Szoros ez a vacak, hogy a fene en­né meg. Egyszerű az egész, lehajtok kikö­töm a fűzőt, n-eglazí- tom és kész. Megmoz­dultam. A székem megreccsent... Még- egyszer, megint recs- csent. És pont most, valami halkat muzsi­kálnak. Derékból eny­hén előregörbülve meg­merevedtem. Többen engem néztek. Még mit gondolnak rólam' Remélem ez a szenve­dés nem ’átszőtt az ar­comon. Igyekeztem át­szellemülte» nézni. Mennyi lehet még hátra? Próbáltam a zakó ujját óvatosan, alig észlelhető kar- ránqásokkal feljebb tornászni. De az óra csatja beleakadt a mandzsettagombba... Felfedeztem a rám sze­gezett messzelátót. Ösz- hajú hölgy kezében. Hát te figyelsz en­gem! Tratatata... Tra- tatata... Aztán hirtelen vala­ki összecsapta a kezét. Mire mindenki vadulj diadalittasan tapsolni kezdett. Én is! Csak tudnám, honnan tudta az első, hogy mikor kell tapsolni. A ruha­tárból a közönség ki­vette az arcát is és a hallban újra mindenki mosolygott. Másnap, sajnos, csak Kissel, Naggyal, Ko+j ráccsal és Molnárral találkoztam. Mondom, sajnos, mert így csak nekik tudtam elmon­dani fennkölt arckife­jezéssel. hogy valami csodálatos volt a tefr napi hangverseny. Regős István Csak hát az a pénz talán ak­kor fontosabb célokra kell... S még egy csokorra való pa­nasz a községbeliektől: A fő utcai szövetkezeti bolt kicsi is, korszerűtlen is, ko­rántsem válik kényelmére az üdülőhellyé nyilvánított Szil­vásváradnak! Ünnepnapokon pedig minden üzlet zárva van — még a főidényben is — s ennélfogva a legelemibb élel­miszerekhez. iparcikkekhez is lehetetlen hozzájutni... Most meg bezárták a vendéglátó vállalat egyetlen cukrászdáját is, mondván: nem gazdaságos a fűtése. így a süteményt, a kávét jelenleg a kisvendéglő­ben árusítják. Az étteremben azonban például az édességet szerető gyerekek csak korlá­tozottan tartózkodhatnak — rendelet szerint. S a kávé, sü­temény. a felnőtteknek is bi­zonyára jobban ízlene a cuk­rászdában... > A szilvásváradiak örömére vasúti megállót létesített a ta­nács a Szalajka-völgy előtt. Ott .azonban még a mai napig sincs váróterem, de még vil­lany sem. A MÁV mulasztása folvtán az emberek sötétben, hidegben, esőben s nemsokára ♦alán hóban álldogálnak. Nem furcsa...?! ★ Ma még bizony meglehető­sen sok furcsaságot jesvezhet fel az ember Szilvásváradon. Ám nyílván sokkal kevesebb jutna belőlük egy képviselői fosadón»’">ra ha a helvb“li ve­zetők önállóbbak lennének va­lamivel. elevenebb kanr-solatot tattanának fel az illetékes ke- rcakodelmi szervekkel, fóru­mokkal — vagy éppen a vas­úttal. Sok mosPaj gondot ísv egyszerűen is el lehetne intéz­ni... Gy. Gy. biztosítanánk a többiekhez ha­sonló segélyt, akkor esetleg foglalkozhatnának ezzel a nyolcvanegy esztendős bácsi­val is. A képviselő minden­esetre megígéri, hogy utánanéz az ügynek... ★ „Feljelentés” a Szabadság utca lakói ellen: a talaj, ame­lyen a járművek közlekedné­nek, hepe-hupás. A mély göd­rök feltöltésével senki sem tö­rődik. Némelyek pedig nem­csak az efféle közömbösséggel akadályozzák a forgalmat, ha­nem ráadásul még anyagtáro­lásra is használják a közutat! S olyan is akad, aki községi területre épít engedély nélkül! Mondván: „az én házam előtt azt csinálok, amit akarok ..” A képviselő őszintén csodál­kozik: a köznapi szabálysér­téssel igazán foglalkozhatna a körzeti tanácstag is, vagy ha nem, hát a vb.^ Kiderül: az utcákra persze másutt is ráférne a javítás: makadám út, járda kellene. A pénz azonban meglehetősen kevés. A szilvásváradiak zöm­mel csak 100—100 forintos községfejlesztési dflat fizetnek s ebből sajnos, nem sokra fut­ja. Még a jelenlegi legnagyobb vállalkozásra — amelynek fon­tosságát ugyan lehetne vitatni — a Bér patak medrének ki­kövezésére sem jut annyi mint kellene. Pedig néhány érde­kelt közület is megpróbált már segíteni. A munka mégis félbemaradt A mederrendezés gyors be- feiezésének lee’-ízc n fekvőbb lehetősége az lenne ha a He­ves megvei Vendéeiútóinari Vállalatnak lí)69-re Ígért pénz­összeget. a menyei innám eset­leg már jövőre biztosítaná. Vajon milyen problémák foglalkoztatják ma a szépfek­vésű bükki község népét, mi r panaszuk, kérésük a szilvás­váradé választópolgároknak...? — érdeklődtem magam is kí­váncsian. amikor a héten részt vettem Sas Kálmán ország- gyűlési képviselő fogadónap­ján, Egy kopott, fáradt öregem­ber — azt mondta, hogy nem régen töltötte be a 81. évét — magyarázta: végső lehetőség­ként próbálkozik. Nagy a gondja, mert a népes család, egyetlen keresetből él. Hatan vannak bányász fia fizetésére, a fiatalokon kívül jómaga meg ez ugyancsak Idős felesége. Kettejük közül már egyik sem tud dolgozni, csak esznek, esz­nek, terhelik a gyereket- Valamikor megvoltak a saját kenyerükön is, de aztán az öt hold földet a helyi állami gaz­daságnak adták. Most se föld, se nyugdíj, semmi. Mit lehetne tenni az érdekükben? Nehéz a válaszadás, az Ígé­ret. Régi jóslat fordult igazra: a bácsi is — mint még any- myian akkor — „az alföldiek suttogására, ijesztgetésére” hallgatott, vonakodott a ter­melőszövetkezettől. minden jó tanács ellenére másképen cse­lekedett. Az állami gazdaság nem fizethet nyugdíjat, a bá­csikának s társainak most ne­héz az élete. Valamiféle községi segítség Jöhetne csak számításba, ám a helvi vb-elnök szerint erre egvelőre nincs mód. Jelenleg ugvanis mintegy 16—17 rászo­rulónak adnak rendszeresen havi 300 forintos támogatást. Talán ha költségvetési össze­get némikénnen módosítaná a járási tanács, egvelőre lega­lább négy-öt ember részére Jegyzetek egy képviselői fogadónapról Elvek és a gyakorlat v Havi 200 forint — a férfiak javára ismét emelték a férfiakét is, és a bérfeszültség maradt. Üttörő ktezdeményezés volt — és eredményes. Tervezik hogy továbbra is f gye lemmel kísérik a nők fizetésének ala­kulását és minden esetben fel- eme'ik szavukat az ellen a méltánytalanság ellen, hogy valaki csak azért kapjon ke­vesebb pénzt, mert nő. A tanácsoknál megtették az első lépéseket, de úgy gon­doljuk, másutt sem ártana ha­sonló felmérést végezni. Sok o’yan munkahely van még. ahol azonos képzettségű, azo­nos munkát végző nők keve­sebbet kapnak a férfiaknál, ahol az „egyenlő munkáért egyenlő bért” csak elv és nem gyakorlat. — d — össze. A férfiak általában 100 —300 forinttal többet kapnak ugyanezért a munkáért, mint 3 nők. Találkoztak olyan eset­tel, ahol az önálló fe" adattal megbízott feleség fizetése 100 forinttal kevesebb volt, mint a lényegében kisebb beosztás­ban dolgozó férjé. A megyei tanács különböző osztályain 200—300 forintos e'térést találtak, az Egri Já­rási Tanácsnál átlagosan 195 forinttal kerestek kevesebbet az azonos beosztást! nők, és némi eltéréssel hasonló a hely­zet a megye többi járásaiban is. A felmérések eredményén maguk a hivatalok .'ezetői is meglepődtek. Senki sem gon­dolt arra. hogy ilyen nagy a különbség. Próbálták az okot Is meg­keresni A legfőbb az, hogy a feleségek keresetét csak ki­egészítőnek tartják a férj ke­resetéhez. De az egyedülálló asszonyoknak is kevesebb bért állapítanak meg a férfiaké­nál... Dicséretére vá’ik a tanácsi vezetőknek, hogy a november 7-i rendkívüli előléptetéseket arra használták fel, hogy leg­alább részben orvosolják ezt a jogos sérelmet, s igyekeztek azonos szintre hozni az egy­forma munkát végzők fizeté­sét. De volt olyan he'y, ahol emelték ugyan a fizetést, de Két munkás áll a gépek mellett. Gyakoriott mozdulat­tal teszik be a munkadarabot, indítják a gépei Az egyik 5.50- es órabérért, a másik 7.50- ért. Két ember kimutatást ké­szít az íróasztalnál. Számol­nak, jelentéseket írnak, ugyan­az a beosztásuk. Az egyik 1700 forintot kap havonta, a má­siknak kétezer forintot szá­mol le a pénztáros. Hatalmas rajzasztalok. Üj épü'eteket, lakótelepeket vagy új gépet terveznek a fehér kö­penyes mérnökök. Az egyik 2300 forintot keres, a másik 2700-at. Képzettségük azonos, ráter­mettségük és beosztásuk is. De egyikük nő, a másik férfi. Es ez súlyos, forintokban le­mérhető megkülönböztetést okoz. Érdekes, mondhatni úttörő munkára vállalkozott a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek Heves megyei nőbizottsá­ga, amikor elhatározta, fel­méri, hogyan érvényesül a ta­nácsoknál az „egyenlő mun­káért egyenlő bért” elve, ami­ről oly sokat beszélünk, s ami­ről tudjuk, hogy nincs, vagy csak ritkán van, amikor fér­fiak és nők fizetéséről van szó. Azonos munka beosztású, kö­rülbelül azonos képességgel és képzettséggel dolgozó férfiak és nők bérét hasonlították dalmi szerveik képviselői, vala­mint a Vak Bottyán Gimná­zium tanulói. * Dr. Sereg József bevezető szavai után dr. Honiért Kezsö elevenítette fel a gyöngyösi születésű internacionalista forradalmár harcos útját, ame'ynek a fehérgárdisták ki­végző osztaga vetett véget Krasznojarszkban, 1919 augusz­tusában. Dukesz Artúr emlékét ke­gyelettel őrzi Gyöngyös la-« kossága. Gyöngyösön, a Huszár utca 15. számú házon vörös már­ványtábla hirdeti: E házban lakott Dukesz Artúr (1S92— 1919) internacionalista forra­dalmár. aki részt vett és már­tírhalált halt a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­ban. A Magyar Kommunisták Pártja megalakulásána < év­fordulóján tartották meg teg- n délben az ünnepséget, amelyen részt vettek a mun- k '.amozgalom evöngyösi vete- jai. a politikai és társa­Leleplezték Dukesz Artur emléktábláját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents