Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

Nyolc Ásványvíznek mondják a ve­gyészek azokat a forrásvizeket, melyek oldott állapotban ás­ványi sókat tartalmaznak, 10—30 grammot literenként. Az ásványvíz rendszerint gá­zokban, főként széndioxidban gazdag. Nemcsak üdítő, frissí­tő, szomjúságoltó ital — nép­gazdasági kincs és csodálatos gyógyerő. ;• Induljon utunk a Mátra északkeleti lejtője alatt. Itt j^rinte egymás szomszédságá- ÍJ?.n buzognak fel a vulkanikus giélvségből a kristályos forrás­vizek. A parádi fö'gvben négy forrás vízét kóstolhatjuk. Tulajdonképp a birkáknak kö­szönhetjük, hogy e gyógyvizek­ről tudunk. A jámbor jószágok hamar rászoktak e forrásvi­zekre, s bármily távolról is idejöttek, szórójukat oltani. A kíváncsiság a pásztorokat nem hagyta nyugodni, s mikor ők Is kóstolót vettek kulacsaikba, az első vízcseppékkel a forrás­vizek hírét is szétvitték a kör­nyékre. Már évszázadokkal «Belőtt isimerték és használták az itteni „savanyúvizet” — a ese vicét A sasvári elágazásnál a leg- Jjregebb forrás. 1827-ben é~"ít Itt az első ivócsamok. meg ’■fördőház is. Mikor később le­bontották. Ybl Miklós terve­zett és épített helvette kínai stílű pagodát, ahol mai nap is palackozzák a kénes, termé­szetes szénsavas, alkalikus üdí­tő gyógyvizet.-Két forrásunk 1600 liter vizet szolgáltat naoonta, de a hozam és a víz minősége év­szakonként változó — mondja a palackozó vezetője, Szántai László. „Tavaszkor és hajnal­ban (az éjjeli állás után) leg­nagyobb ereje van” — írta Ptáy András már 1819-ben. — A legnagyobb baj, hogy kevés vafi a vízből. Akár tíz­ezer litert is palackoznánk na­ponta ha a forrás bírná. — Talán, ha kutatófúrást végeznének... —- Veszélyes játék lehet. El­veszíthetjük azt az 1600 litert is, amit a forrás naponta ad. Díszes^ német nyelvű elisme­rés a falon: „Anerkennungs­diplome”. Az okmányt Bécs- ben állították ki, 1894-rben. őszi erdők között kanyarog a műút, szűk völgyben. Bár­kit kérdezgetünk útközben, A Varsói Szerződésben részt vevő országok hadseregeinek együttműködését a fegyverzet nagyarányú egységesítése is könnyíti. A baráti hadseregek­ben a lövészfegyverek azonos típusúak, tehát csak egyféle lőszer- és alkatrész gyártásá­ról kell gondoskodni. . Néphadseregünkben azonban fegyverkonstruktőrök, fegyve­reket tervező és kivitelező mérnökök is dolgoznak. Mi a feladatuk? Hogyan egyeztet­hetők össze a hazai konstruk­ciók az egységes fegyverzet elvével? Erre kértünk választ XArincz István mérnök őr­nagytól. „Honosítás,'* — sok gonddal * — Most éppen két tárgyalás k&zött vagyok — mondja Lő­rincz őrnagy. — Ezek a tár­gyalások szervesen illeszked- ffék tervezői munkánkba. Na­gyon sokféle követelményt kell figyelembe vennünk, sok áSakértővel kell egyeztetnünk |iZ álláspontokat. az— Az egységesség elve is egy a követelmények sorá­ban — kezdi sorolni —, de nem zárja ki, csak korlátozza a tervezői munkát. Azt jelen­ti, hogy a fegyverek „élő” ré­szeinek kell egységesnek, köl- Rsonösen rporVhetőeknek len­niük. (Élő: valamennyi ko­pásnak kitett va°v fnovó al­Itg+X'Ac’r A<; f.íjfn'vpV fa 1 . p rzjanir a <5n~a4ty,'k’' E7cnk’- Vü1 rré*v*r> Követke7c » ................— 1 — 4 M nűls 1967. november 22„ szerda pohár ásványvíz Mi szüli szívesen útbaigazít. A kér- dezgetést kíváncsiságból tesszük: ismerik-e kincseiket az itteniek? A kútnak tisz­telete múlhatatlan. Orvosi előírások nélkül is a forrá­sokhoz jár gyógyulni a nép. Elérjük az „anyaközséget”, Parádot. Autónk indexe jobb­ra villog, s hamar elérjük a parányi erdei települést — Óhutát. A település szélén, fosztott ágú topolyák, tölgvek és cserfák között — a Clarisse- forrás. Mélyített lépcsők vezet­nek a bugyogó vízhez. Vasas szénsavas víz. Főzi és feketíri a bort. Vassalakja leülepedik az üvegben, megfogja a zo­máncot is. Gyomorbetegségek ellen kitűnő. Ugyanúgy, mint a parádi völgy másik két kút­jának vize, a Szent Istváné és az Ilonáé. A forrásvizekre va­lóságos gyógyvizem épült Egv iramodás a Sándcr-rét- ig. Festői környezetben a cse- vice-kút. S aztán már csak Recsken állunk meg, a fő út menti 27. számú háznál. Senki sem szól ránk. idegenekre, mit akarunk. A ház gazdái meg­szokták, hogy sokan betérnek ide, az udvari kerekeskuthoz — csevicéí inni. A derecske? csűreiből telik meg hetedik poharunk. Recsk felől jövet, az utolsó kapaszkodó tetején tűnik elénk a falu. Nevezetessége a XVI. századi várrom, a Ka- názs megmaradt magas tornya s annak a mammutnak a csontjai, amit a határbn ástak ki. A mélyben gázmező feszül. Korábban egy élelmes derecs­ke! polgár Fónad cene Ferenc, a lakásába is bevezette és in­gyen főzésre meg fűtésre hasz­nálta a földrepedéseken fal- búgyborékoló gázt A cigányházak végén, völgy- katlanban a csurgó crevice. Jó harminc éve járnak ide a kör­nyékből demizsonokknl. A ké­nes illat már messziről árulko­dik. Kísérleti fúrás során tört elő a víz, akkor lefojtották, s ami „erejét” bizonyítja: a fojtás mellett utat keresett magának. Ideje lenne szabad- utat engedni neki, s gondos­kodni hasznosításáról! Szélesebbre tárulnak a mát­rai völgyek. Metsző szél zúg alá az erdős magaslatokról, ahogy újra átsuhanunk Recs­ken. Lánctalpas gépek mor­golódnak a réti laposban, ta­karmánynak való kukorica­szárat silóznak, szántanak bele a földbe. Kanyarodik az út, előbb Sírok új lakótelepe tűnik elő. Ködben borong a Papkő ormán a váromladék. A Salvus talma dombok közé ékelt. Bükkszék lakói teljesen a sós ízű gyógy­víznek köszönhetik hírnevüket. Olajat kerestek itt a föld mé­lyében, s az olaj mellett a gyógyvíz is' feltört. Az olajku­tak később, az évek során, el­apadtak — a Salvus azonban megmaradt. A 40 fokos meleg vízben remek fürdőzés esik, ugyanakkor palackozottal! ivó­kúrára alkalmas — az emész­tőszervek betegségeinek az en­dokrin bajoknak hatásos ellen­szere. Kevéssé becsüljük a termé­szetnek ezt a bőkezű ajándé­kát. A Salvus-forrás napi ho­zama — egyenletes váltakozá­sokkal — 800—1050 köbméter, de ebből a győgyvízmennyiség- böl csak 6—7 kSbmétér kerül palackokba. A többi víz szaba­don elfolyik a patakba! Talán kevés az üveg, vagy nincs elég gép, munkáskéz a palackozás­hoz? Nem tudni. S a víz egyre csak folyöogál. Miért hagyják elveszni a jelentős gyógyászati értéket? A gyógyfürdő kicsi, több medencét kellene építeni, mert évről évre szaporodik az ide látogatók száma. Tervez­lek ugyan egy 400 ágyas gyógyszállót, de ki tudná meg­mondani, mikor lesz az elkép­zelésből valóság? Addig a Sol- vus csak folyik, folyd.ogál a falu patakjában. Nem haszno­sítják cseppjeit, hogy jusson belőle mindenkinek, amennyit kíván... A nyolc pohár ásványvíz pár csepp csupán abból a ten­gerből. amely hegyeink mé­lyén rejtőzik. A forrásvizek önmaguk törtek utat, vagy acélfúrók nyomán szökken­tek felszínre. Megóvni kell minden cseppjét, hasznosíta­ni, s nem engedni, hogy ér­ték nélkül elvesszenek. Nem­csak üdítő, frissítő, szomjú­ság oltó italunkról van szó — ásványvizeink gyógyere- jűek, s ez mindenképp nép- gazdasági kincs. Pataky Dezső a táncdalénekeseket? „Megyei amatőr táncdaléne- kes verseny! A Heves megyei Vendéglátó Vállalat rendezésében. Részt vehet minden 16—30 év közötti fiatal, aki tehetséget és kedvet érez a táncdaléneklés iránt.” (Keretes hirdetés a Népúj­ságban, az október 29-i, va­sárnapi számban.) Levelek Ketten a 100 közül, idézet 2 levélbő!: „Nagyon szeretek énekelni, de sajnos, alkalmam még nem adódott rá. hogy nyilvánosság előtt bemutatkozzam. így te­hát érthető, hogy örömmel ol­vastam pályázati felhívásu­kat... G. Lajos Tiszanána.” „...Fiatalok vagyunk, sze­retünk énekelni. Vágyódunk a szép tánczene után. Szeretet­tel, nagy lelkesedéssel és öröm­mel olvastuk az újságh’rde- tést. Arra gondoltunk, mi is részt-. veszünk ezen a nemes vetélkedőn. Gondolataink már­is a legizgalmasabb pillana­tokban száguldoznak. Nem csupán kalandnak érezzük ezt az alkalmat, hanem sokáig szeretnénk énekelni... Szívé­lyes üdvözlettel F. Mária és M. Piroska, Egerbakta.” Jelentkezők — Hogy jutott eszébe? — A faluban „dilisnek” tar­tanak, mert naphosszat ordít- tatom a rádiót és vele éneke­lek. így tart ez már évek óta — aztán elkezd énekelni: Ez az a ház, ahol semmi sem vál­tozott. „Meleg alt, meglepő zenei ízlés, egyéni technika” — mondja mellettem az egyik zsűritag, M. Julianna nagyvis- nyói, hosszú, szőkehajú, 17 éves csinos lányról. Hallás után tanulja a dallamot is, a szöveget is. — Miért jelentkezett? — kérdezem Sz. Márta hatvani harmadikos gimnazistát. — Én jelentkeztem — vá­laszol mosolyogva mellette ülő édesanyaja —, Márta nem tu­dott róla. Gyerekkora óta ál­landóan énekel otthon, dalo­kat, operettet, magyar nótát, tánczenét. Imádja a zenét. El­küldtem a nevezést, csak ké­sőbb mondtam meg a lá­nyomnak. — Ismeri a kottát? — kér­dezem önkéntelenül, mivel V. Mária, szinte részegen az iz­galomtól, énekli, hogy Öh, Mr. Alkohol, és állandóan ké­sik egy-két ütemet. — Nem. — Táncdalénekes szeretne lenni? — Nem tudom. Persze én akarnék, de azt hiszem, ehhez zeneiskolába kellene járni. Selejtező A nézőközönség több száz. Zsong a terem. Várakozás, elektromosság, kíváncsiság, szakértelem, — szinte köz­üggyé emelkedik a várható attrakció. A jelentkezők nagy része gátlástalanul megy a mikrofonhoz. A legtöbben elő­ször énekelnek mikrofonba. Sárgaruhás, magas lány Za­lai nay mozdu’atait utánozza. Egy kitűnő dzsesszzongorista és zenetanár: — Borzalom ez az egész. Már nem bírom soká. Tizenketten tovább jutottak a döntőbe. Kiestek A folyosón zokog egy lány. Két rendkívül csinos gimna­zista hölgy faggatja a zsűri- elnököt. — Mi a baj? — kérdezem. — Nekem jó a hangom, de nagyon izgultam. Nem lehetne valamit csinálni? — így az egyik csinos szőke. A síró lány: — Hát hogy fogok én a Ki mit tud?-on szerepelni, ha itt is e" buktam — és a hangja elcsuklik. — Mindenáron táncdaléne­kes akar lenni? — Nem, hanem jogász. — Hát akkor? Kártyacsata... — De hát a Ki mit tud?, és énekelni tanulok már évek óta — F. Mária második gim­nazista vígasztalhatatlan. — És miért jó táncdaléne- kesnek lenni? — kérdezem a másik csinos lányt, a fekete hajút. — Mert az nagyon jó. Nem­csak a népszerűség. Egysze­rűen, hogy az ember munkája az, hogy énekel. Komponálok — Mennyi volt ez a szép szürke gitár? — Négyezer forint. — A fiú, M. László is szürke pulóver­ben van. — Megérte ?• — Meg — és játszani kezd egy számot, saját szerzeményét. — Ismeri a kottát? — Nem. — Akkor hogyan szerezte a számát? MINI BAKÉTA Műanyag a fegyver gyártásban — Korszerű fegyverek konstruktőrei követelményeket említhetem: kis súly, kis terjedelem, nagy tűzerő, megbízhatóság, egysze­rűség, a gyártás gazdaságossá­ga, üzembiztonság mostoha kö­rülmények között... — Ezek között ellentmondó követelmények i§ akadna* ... — Kétségtelen. A tervező­nek bizonyos kompromisszu­mokkal mindig számolnia kell. De vannak mások is. Például olyan aprónak látszó dolog, mint a fegyver színe. Eddig általában megfeleltek a sötét, matt színek, amelyek átlagos terepen a legkevésbé észreve­hetők. De a felderítés korsze­rű módszereivel, az infratech- nikával és a földi lokátorok­kal éppen az ilyen színű fegy­vereket a legkönnyebb felde­ríteni. A nukleáris háború le­hetőségéből fakadó új követel­mény a hőállóság is: a fegy­ver alkatrészeinek károsodás né’kül kell elviselniük lökés­szerű. nagy energiájú hősu­gárzást is. — De mindezeket a követel­ményeket már az alaptípus ki­alakításakor figyelembe vet­ték ... — Amennyire lehetett, ter­mészetesen. Köztudomású azonban, hogy a technika mai fejlődési üteme mellett, mire egy fegyver eljut a tervezés­től a nagy szériájú gyártásig, szinte máris korszerűt’enné válik mert időközben már megjelennek új szerkezetek, új anyagok, a világot szünte­lenül nyugtalanító „helyi há­borúkban” újabb tapasztala­tok és ezekből fakadó követel­mények bukkannak fel __Eb­bő l következik, hogy amikor a már bevált fegyver doku­mentációját megkapjuk és előkészítjük hazai gyártását, a tervezés óta felmerült vala­mennyi új szempontot figye­lembe véve módosításokat al­kalmazunk. Ezt nevezzük „ho­nosításnak”. Bevált a műanyag — Milyen eredményeket si­került elérniük? — Általában a géppisztoly vált a legáltalánosabb fegy­verré, s éppen ennek honosí­tásában értünk el szép sike­reket. Külsőre többé-kevésbé elté­rő géppisztolyokat veszünk szemügyre. Egyiknek fából ké­szült a tusa és a tár előtti markolata. A másik világos- szürke műanyag. A harmadi­kon hiányzik a tusa, lehajtha­tó válltámasz helyetesíti. A negyedik ugyancsak válltáma- szos, de jóval rövidebb. Mégis valamennyi ugyanannak az alaptípusnak a továbbfejlesz­tett változata, cserélhető al­katrészeik azonos méretűek és ugyanazzal a lőszerrel működ­nek. — Legjelentősebb a mű­anyag a'ka’mazása — mutat­ja Lőrincz őrnagy. A műanyag-tusájú fegyver' egyik előnye már felemelés­kor kiderül: jóval könnyebb a fatusánál. Kereken hetven dekát sikerült megtakaríta­niuk. További előnye, bogy a műanyag jobban állja az ütést, és a sugárzó hőt. Ez utóbbiról úgy győződtek meg, hogy a kétféle fegyvert egy Martin­kemence nyitott ajtaja elé ál­lították. A fatusa már lángra lobbant a sugárzó hőtől, ami­kor a műanyag még mindig megőrizte szilárdságát. Gyár­tása egyszerűbb és olcsóbb. Fröccsöntéssel készül, nincs gyártási hulladék, előállítási költsége a fatusának mindösz- sze egyötöde. A rendkívül be­vált magyar újítás iránt kül­földön is nagy az érdeklődés. Géppisztolyból kilőtt mini-rakéta A „honosítás” eredményei tehát jelentősek. Lőrincz őrnagy furcsa, nyíl­vessző formájú lövedéket mu­tat. „Tolla” is van, szára is. I1 yenforma lehetett nyilazó őseink gyújtogatásra használt szurkos fejű nyila. Tehát: vissza a középkorhoz? — Nem új dolog — kapjuk a felvilágosítást —, régóta is­merik a puskagránátokat. Ez is az. — Mire használható? — Ismét a vietnami háború tapasztalataira hivatkozliatom. Ott bizonyosodott be: előnyös, ha a lövészfegyverekből nem­csak pontcélokra, hanem terü- ’etre is tudnak tüzet leadni Ugyancsak fontos, hogy a lö­vész-alakulatok önerejükből tudjanak védekezni páncélos harcjárművek ellen is. Ezt a célt, szolgaija a géppisztolyból kilőhető puskagránát. Kumu­latív (egy pontra irányított ha­tású) robbanóanyaggal töltve képes átütni a ma használt páncélokat, ezenkívül repesz- gránátként is hatásos. A lö­vedék a kilövéskor viszonylag kis kezdősebességet kap, majd pályáján a kilövés után mű­ködésbe lépő rakéta-hajtómű gyorsítja fel. — Miért van erre szükség” — A géppisztoly, mint el­mondottam, mind könnyebbé válik. A puskagránát súlya mintegy egyötöde a géppisz­tolynak. Ilyen súlyarány mel­lett igen nagy lenne a hátra­lökő erő, ha nagy kezdősebes­séggel indulna. A rakéta-se- gédhajtású puskagránát „visz- szarúgása” alig nagyobb a kö­zönséges lőszernél, mégis nagy sebességet ér el a hasonló más fegyvereknél sokkal laposabb röppályán. — Ez tehát „mini-rakéta”, amely növelheti a géppisztoly sokoldalúságát? — így is lehet mondani. Fegyverkonstruktőreink fel­adatai közé tartozik még — rrv'nt a beszélgetés során kide­rült — korábbi fegyverrípu- sok korszerűsítése, új anya­gok és szerkezeti elemek ki­próbálása. így sikerült egye­bek között a régi kerekeken gördülő, védőpáncélos, Gorju- nov-féle géppuskából korsze­rű, feleakkora sú’yú, de nagy tűzerejű és igen pontos köny-. nyű géppuskát k’^akítani. El- J mondhatjuk tehát, hogy íegy-1 verkonstruhtőrrirk. a termelő | i*-"'mek mérőökrihez hason­lóan azon fáradoznak, hogy p cTrr™-mai” a fegy­verek a honvédelem igényei­nek megfele'ően gazdaságo­sak, korszerűek és hatásosan alkalmazhatók legyenek. Katonai szemléim — Megtetszett egy akkord és azt végig vittem — és ének­li is hozzá saját szövegével; természetesen a szerelemről. Mellettem egy zsűritag: — Egy hangnemben, C-dúrban tud csak gitározni... Rutinosak A zongorista mosolyog, ami­kor K. Ágnes énekel. Felfi­gyelek egyrészt a mosolyra; másrészt az énekre. — Hiába — mondja a zon­gorista —, Schubert-dallamo- kon nevelkedett, — ugyanis K. Ágnes évekig tanult zene­iskolában . R. József magabiztos: — Ti­zenegy éve énekelek. 62-ben a rádió 13-as stúdiójában vol­tam felvételen. Minden jól sikerült. Csak elvittek katoná­nak. Korda Györggyel kato­náskodtam, fel is léptünk együtt. Aztán nem sikerült semmi... Nem tudtam megra­gadni az alkalmat. Hátha most. Döntő előtt Korrepetálás folyik a műve­lődési ház kamaratermében. A 12 versenyzőt felkészítik a döntőre, a Gárdonyi színházi szereplésre. Izzadnak a kísérő zongoristák: meg kell állapíta­ni, hogy ki milyen hangnem­ben énekeljen. Bizony, ez nem is o yan egyszerű, mert ki is­meri itt a hangnemeket? A zsürielnök: — Kérem, jól ügyeljenek, jegyezzenek meg mindent és sokat gyakorolja­nak. Mert maguk közül is csak azt engedjük a színpadra akit megfelelőnek tartunk. Berkovits György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents