Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

toi tili jO tai Emberkék között • • As egriek hamar feladták • Jövőre az NB I B-ben szerepel a csapa! ÍH.vori ET©-Eg^ri Dózsa 4:D (IsO) Amikor beléptem, abba­hagyták a „Bújj, bújj, zöld ég”-ot, és harsányan ezt mondták: — Kezikócsolom! — Tudni­illik, így sokkal egyszerűbb. Talán a fehér köpeny miatt gondolt orvosnak — pedig nem az vagyok —, mindene­setre Markó Anikó hangos sí­rásra fakadt, s távozásomig be Sem fejezte. Aztán leültem égy kisasztalhoz. Amikor a többiek látták, hogy Szeredi Andrea fesztelenül a számba igyekszik dugni egy műanyag kuglibábut, közelebb merész­kedtek. Liptai Zsuzsika egy kérdést is megkockáztatott: — Bácsi! Mit csinálsz?!... — Nehéz volt megmagyarázni. Azt pedig az olvasónak fölös­leges, hogy hol is jártunk. Természetesen egy bölcsödé­ben. Az egri „Ságvári”-ban, ahol egyébként telt ház van... Más férőhely híján — például még mindig nem nyílt meg a Hadnagy utcai bölcsödé — negyven helyett hatvannégy gyereket voltaic kénytelenek fölvenni. Nyáron még többet. Ezeket dr. Annási l'erencné- töl, a bölcsödé vezetőjétől tud­tuk meg. Azt is, hogy hála a jó kollektívának, eddig min­den járványt sikerült távol­tartaniuk. Húsz gondozónő foglalkozik az apróságokkal. Meg a leendő gondozónők is, mert ez nem­csak egyszerű bölcsőde: tan- bölcsöde is. Mi a napirend? Miközben többen igyekeznek meggyőzni, hogy az a fehér az asztalon terítő, és hogy az r-> nagyszakáliú baba tulajdon­(■A kis pesti asszony úgy nfiípdes az egzotikus növények ííbizött, mint egy pillangó. Száz­szor is elmondja: eddig soha .Mm látott virágot a kaktu- SK>n. Azt hitte, nincs is neki. A kaktusz! Szúrós, tükés, nagy petyhüdt gumók és kész. De hogy még virágzik is? S hogy i|yen gyönyörű piros virágot?! Gazdika, adja nekem azt A- virágot! — Me'yiket? / Azt, amelyik végig vi­rág. Flagelliformis. Csakugyan végig virág — mondta gaz­dika, és mosolyog magában, hogy ez a pesti asszony hogy eltalálta a lényeget. A hosszú Virágkocsányon elfogyhatatla- nul sorakoznak a sziromleve­lek. De még évődik égy kicsit: — Nem szabad elvenni tőle. — Nem-e? — rebben meg az asszonyka. — Nem szoktuk levenni a kaktusz virágát. Évente csak egyszer virágzik, meghagyjuk neki. — De hát elhervad! — S ha leszakítjuk? ’ — Akkor nem. Akkor szép. Ezt a kisebbiket lehet... Óvatos ujjakkal leszakítja az egyik virágot. Mindketten látják, tudják, hogy nem ki- ájpbb ez, és szebb, mint a má­sik Épp az. amelyik az asz- S^onynak kellett. képpen törpe, megtudom Var­ga Jánosnétól: — Reggel hattól nyolcig át­vétel, aztán reggeli torna, majd mosdás, fésülködési, és reggeli... A mosdás még nem megy önállóan. A törülközés már igen. Mindenkinek megvan a saját törülközője. A reggelinél is vigyázni kell, mert ugye... a másiké mégiscsak finomabb lehet... Ezután az egyik „leg- bölcsödeibb teendő követke­zik, a bilizés. Ilyenkor a ke­délyek megnyugszanak, s min­denki önmagával foglalkozik. Vagy a cipőfűzővel. Ez rop­pant izgalmas dolog, így aztán a gondozónők nem győzik új­ra fűzni. A foglalkozás ideje is kelle­mesen telik. Egy-két verset meg tanulnak vagy egy-két dalt Közben járnak körbe- körbe, mert így a szöveg és a dallam könnyebben belerázó­dik a fejecskékbe. Persze ne­hezebb feladatokat is meg kell időnként oldani. Ezek közé tartozik a szalvétahajtogatás. Van, akinek már kívülről megy... — Egy foglalkozás sem tart tovább tíz-tizenöt percnél — mondta Bojtos Sándorné. — Most, hogy jön a tél, kvarc-ól­juk is a gyerekeket. — Rendszeres az orvosi vizsgálat? — Ez az egyik legfontosabb. Minden nap van. A bölcsőde szakorvosa dr. Szalókiné, dr. Tóth Terez, aki­től egyébként — injekció ide, kanalas orvosság oda — nem tartanak az apróságok. Némi „kasztrendszer” talál­ható itt is. Úgymint: nagycso­port, akik közé többe* Között a törpét dögönyöző Németi iMcika is tartozik, aztán a kis csoport, élükön az éppen ha- sonfekvő Bóta Attilával, és a fel-alá sétáló Vajk Zitával... Na és Marsa Tomit ki r.e hagyjam, mert mindenkinek kész odagurítani a nagy lab­dát... S az őket átfogó hatal­mas, de kedves lármával. Ro­dele Éva most végezte a gon­dozónőképzőt, s mostmár „hi­vatásból” hallgatja a síkonga- tásokat, s állítja föl a fenék­re csüccsenőket. A legifjabbakat a rácsok­ban találni. Van, aki ül, van, aki hasai, és van, aki áll. Be­lépésemkor viszont javában sírdogáltak, kivéve Ligeti La­cikát, aki barátságos derűvel nézett széjjel, s mosolya nyo­mán két kis gödröcske támadt az arcán. Nemsokára ebéd lesz. Mi a menü? — A nagycsoport részére zöldségleves, és rakottkel... Mást kap a kiscsoport, és csoporton belül mást-mást a legfiatalabb korosztály. Hogy ízlik-e a koszt? Gömbölyűek valamennyien, s ehhez több kommentár nem is szükséges. Ebéd után pihennek. Már aki... Ez uzsonnáig tart, majd egy kis játék, aztán... aztán egyre jobban helyet foglal a gondolatokban a nemsokára érkező szülő. Mert ugye, jó volt ez a nap, játszattunk so­kat... de azért otthon még jobb. Bár ismer a történet olyat is, hogy valaki sírva ment haza.­(kátai) Győr, 4000 néző. V.: Kapósa (Igaz, Varga I.). Győr: Tóth — Keglóvich, Orbán, Izsáki — Nell, Kiss — Stolcz, Varsányi. Győrfi, So­mogyi, Szaló. Edző: Szusza Fe­renc. Eger: Papp — Kárpáti, Kiss, Winkler — Tátrai, Tóth — Fa- liszek. Varga, Zilahi. Kovács, Rajna. Edző: Szentmarjay Ti­bor. A mérkőzés kezdete előtt kedves ünnepségre került sor a győri pályán. A hazai csapat vezetői és játékosai búcsúztat­ták az aktív játéktól vissza­vonuló Palotai Károlyt, a csa­pat olimpiait bajnok tagját. A győriek kezdték a játékot és az első perc végén Keglóvich beívelt szabadrúgását Varsányi nagy helyzetben a kapu mellé bombázta. Két perccel később Tátrai fejese Győrfi elé pat­tant, de a csatár a léc mellé talált. Továbbra is a győriek maradtak támadásban és egy formás akció végén. Szaló sen­kitől sem zavartatva a kapu fölé lőtt. Az első egri támadás az 5. percben futott a pályán, amelynek végén Zilahi 25 mé­terről leadott nagy lövését Tóth látványosan hárította. Ezután kétszer is lesen akadt el a lila—fehér kezdeménye­zés. majd a 8. percben Fali- szek ügyesen m_at el a jobb oldalon, de kivárt a lövéssel és odalett a helyzet. A 15. perc­től kezdve egyre inkább a ha­zaiak vették át a játék irányí­tását. A 22. percben közvetett szabadrúgáshoz jutottak a győ­riek a vendégek 16-osán beiül. A rálőtt labda levágódott a sorfalról és egy percen át ide- oda pattogott a kapu előteré­ben, de végül Stolcz „jóvoltá­ból” elhagyta az alapvonalat. A 25. percben gólt értek ed a győriek: Orbán a saját 16-osá- nál szerelt, egyedül vezette vé­gig a pályán a labdát, amelyet Győrfihez, a csatár pedig Var­sányihoz továbbított. Az össze­kötő egy csel után a tisztán ál­ló Orbánhoz játszott, aki kö­zelről a hálóba gurított, 1:0. Középkezdés után a 35. per­cig nem sok esemény történt a pályán. Ekkor Varga lőtt tá­volról kapura, de a labda ma­gasan fölé szállt. Ellentámadás végén Győrfi került jó hely­zetbe. de elpattant tőle a lab­da. A 40. percben Varga nagy erejű szabadrúgását ütötte szögletre a hazaiak kapuvédő­je. Szünet után a néhány lelkes egri szurkoló azt várta, hogy a Dózsa a má­sodik 45 percben nagy hajrába kezd és küzdelemre készteti ellenfelét, amely „fél gőzzel” játszott. Ám nem ez történt. Eger teljesen feladta a talál­kozót és előre vetette árnyé­kát a súlyos vereség. Az 50. percbei) tovább növelte elő­nyét a hazai csapat. Egy előre­vágott labda tisztán találta So­mogyit, aki kapura tört. Papp kifutott a 16-osig és belevető­dött a lövésbe amely a jól ér­kező Szálához pattant, s a bal­szélső az üres kapuba gurított, 2:0. Lanyha iramban folyt tovább a mérkőzés. Egymás hibáiból „éltele” a játékosok. A 66. percben Stolcz összecsapott az egri Kiss-sel, a labda a győri játékos elé került, aki néhány lépés után, a 11-es pontról, biz­tosan lőtt a kapu jobb oldalába, 3:0. A 70. percben eldőlt a ta­lálkozó sorsa. Stolcz egy gyors támadás végén Somogyi elé tette fejjel a labdát, aki két csel után a vetődő Papp alatt lőtt a kapuba, 4:0. Teljesen re­ménytelenné vált ezután a mérkőzés. Egyik kapu sem forgott már igazán veszélyben, s amikor a játékvezető a talál­kozó végét jelezte, az időköz­ben megindult tömeg majdnem egészében elhagyta a sta­diont .., Mindenki azt várta a mér­kőzés előtt, hogy izgalmas, küzdelmes találkozóra kerül majd* sor, Eger megpróbálja a „lehetetlent”, a győzelem meg­szerzését, hogy ezzel továbbra is nyílttá tegye a kiesés elle­ni küzdelmet az NB I-ben. De nem ez történt! A közepesnél gyengébb iramú mérkőzésen alig akadt némi izgalom a pá­lyán. A hazaiak csak annyit nyújtottak, amennyi a győze­lemhez volt elég, a vendégek pedig érthetetlenül passzívan kedvetlenül rúgták a labdát, már előre „feladták” a győze­lem lehetőségét. Sok volt a hi­ba, a rossz labdatovábhítás mindkét oldalon, amelyben a vendégek jártak élen. Feltűnő volt, hogy a csatársor „buj­kált” a pályán, s alig kezde­ményezett valamit. Kiábrán­dítóan, szív és lélek nélkül játszottak, s ezzel végleg meg­pecsételték sorsukat a labda­rúgás élvonalában. A hazaiak teljes egészében rászolgáltak a győzelemre. Az egriek kapujában Papp elfogadhatóan védett. Kárpáti, Kiss és Winkler igyekezett, de a II. félidőben ők is többször meginogtak. A csapat legjobb része a fedezetpár volt. Tóth jól játszott. Tátrai az I. félidő­ben nyújtott kitűnő tejesít- ményt. szünet után viszont rengeteget vállalt magára, s elfáradt. ,A csatársorban csu­pán Zilahit lehet fenntartás nélkül dicsérni, a többieknek nem ment a játék. Kaposi nagyvonalúan vezet­te a játékvezetői szempontból könnyű mérkőzést, bár né­hányszor felülbírálhatta volna partjelzőit, akik meglepően in. diszponáltak voltak, a lesek megítélésében követték el hi­bát a vendégek terhére. Fazekas István A bajnokság állása: 1. FTC 2. U. Dózsa 3. Győr 4. Vasas 5. DVTK 6. Tatabánya 7. Csepel 8. Bp. Honvéd 9. Pécsi D. 10. Szeged 11. MTK 12. S.-tarján 13. D.-újváros 14. Szombathely 15. Komló 16. Egri Dózsa 29 24 4 29 18 7 29 14 10 29 15 6 29 10 8 29 8 11 7 13 8 10 8 9 1 84:22 52 4 86:33 43 5 67:36 38 8 65:35 36 11 46:48 28 10 35:35 27 9 35:44 27 11 45:49 26 12 31:39 25 13 33:64 25 12 38:45 24 14 39:58 24 14 32:53 24 15 40:59 23 14 33:60 23 16 34:63 19 Wt 1867. november 21., kedd — Gazdika, én le akarom őket fényképezni. — Mondja, miközben hajába tűzi a virá­got. — Ugye, lehet? — Miért ne lehetne? Az asszony kiszalad a vi­rágházból. Előbb csak bekiált az ablakon, hogy keressék meg a fényképezőgépet, de aztán mégis előre kerül és bemegy. No, most ismét a fenti társa­ságot bűvöli néhány percig — gondolja a fiú. A gazdi néni — ez is afféle pesti becézés — Antonkával szaporítja a szót. Antonka édes testvér a pesti asszony férjével, aki azóta va ahol Brassó felé jár a fér­fiakkal a rozoga régi Mercin. Amikor visszatér az üveg­házi, azt akarja, hogy a leg­szebb kaktuszokat vSlami áll­ványra tegyék, külön mind­egyiket s ő úgy fényképez­hesse le őket. Gazdika hoz egy asztalkát, s úgy állítja be, hogy a háttér is csodálatos legyen, csupa folyondár és krisztusvirág. — Ezt hogy hívják? — mu­tat az asszony egy Kaktuszra. — Longihamatus... Egy igen közönséges fajta. Ta’án vá­lasszunk valami jellegzeteseb­bet... — Gazdika — mondja ké­sőbb —, az egyiken maga is legyen rajta! — Nem vagyok én kaktusz! — Hátha igen — s oda­nyomja az öklét a fiú képé­hez. Az meg csak áll és bá­mul, fogja az arcát. Az asszony hátraugrott és már el is kattintottá a gépet. Gazdika, hogy zavarát leplez­ze, sorra, mindegyik kaktusz­ról e’őadést tart. Ez Afriká­ból való, ez Mexikóból, ez agávé fajta, bódító italt ké­szítenek belőle, — mindről tud valamit mondani, mindnek van valami érdekessége. Az asszonyka fényképez és hallgat. Gépiesen igene', és hosszan néz a gépbe, mintha méterszámra fogyna a film, s nemcsak egy-egy pici kockát exponálna. A gép nézőkéjén át még inkább olyan ez az egész, mint egy mesevilág. Az üveg­ház ablakain túl a gyeigyói hegyek sötétlenek, a haragos­zöld fenyők fölött valószínüt- lenül kék az ég. S itt, a kerté­szetben a hosszan elnyúló dáliatábla, mint valami mese­szőnyeg. Egy pillanatra leül a cserepek mellé, egy alacsony állványra. Érzi, hogy semmi mást nem akar, mint ezt a varázslatot még sokáig, na­gyon hosszan. Gazdika leteszi a kezéből a cserepet, halkan, mint mikor elalszik a baba. Áll szorongva, lelkében súlyos fájda’ommal, mint aki bizonyos benne, hogy valamit el fog veszíteni örök­re és jóvátehetetlenül. A pesti asszony meg, aki szereti Pes­tet és szereti a férjét, ennek a Gazdikának a legidősebb bátyját: aki úgy jött Gyergyó- ba, hogy majd nagy hegyeket lát és sok jó levegőt szív, most visszalebben álmai gyermek­birodalmába. Abba a sosem- ’esz mesevilágba, amely gyer­mekkorában is csak fantázia volt, s most, íme, mégis való­ság. — Gazdi ka, ugye nagyon buta vagyok? — suttogja ké­sőbb. — Igen... nem — dadog a fiú. — Hát nem butaság ez, hogy elhiszem, amit it+ magam kö­rül látok? — és széttekint, széttárja a kezét, Gazdika egy kaktusz tüskéit igyekszik a tenyerébe nyomni. Úgy simo­gatja az erős tüskéket, mintha az asszony sötétbarna haja lenne az ujjai ügyében. — A tüske módosult levél — motyogja és nagyon bol­dog, hogy fáj a tenyere, hogy éget a sok kis seb és kiserked a vére. Odaszegezte magát, s nem esett le az asszony előtt, nem történt semmi. Másnap, ahogy az asszony a buszon ül a város fe’é, mind­egyre a fényképezőgépet for­gatja a kezében. Mellette An­tonka fecseg, s kérdezi: nem izgul-e a férjéért. Ö ráhagyja minden meggyőződés nélkül. Aztán hirtelen mozdulattal megnyomja a kis gombot a gépen, mire felpattan a há­tulja. A film sisteregve ku- corodik össze a nagy fényes­ségben. — Jaj, te, hát ennek vége! — kapkod Antonka. Csavar­gatja a filmet, szeretné meg­menteni egy részét, ö hagyja s ha’vány mosoly játszik a szája szögletében. Közben nem is sejti, hogy most — mint kislány korában — ki­tépett egy lapot a mesekönyv­ből. amelyen olyan csodaszép képek voltak, hogy azt senk1' másnak nem volt szabad látnia soha. Bizonytalanul játszott a védelem Eger—Győr 3:3 (2:1) NB I. tartalék mérkőzés, Győr, 300 néző, v.: Gyimesi. Eger: Kovács F. (Tóth S.) — Mészáros, Szabó, Bóbita — Alaxai. Hanus (Szász) — Prom­mer, Czeglédi, Szklenár, Csiz­madia, Kovács S. Győr: Barna (Tasnádi) — Szalai, Szániel, Tamás — Pozsgai, Lájer — Göböly, Merczel, Horváth (Orosz), Klar­stes (Nagy M.), Glázer. A hazaiak kezdeményeztek többet, mégis az egriek sze­reztek először vezetést: Czeg­lédi távoli erős lövését a ka­pus kiejtette, s a berohanó Szklenár nem hibázott, 1:0. Nem sokkal később egy elő­revágott labdára rosszul raj­tolt Szabó, majd egymásra vártak a kifutó kapussal, és a berobbanó Kursies közöttük az üres kapuba lőtt. 1:1. Szünet előtt néhány perccel Szk’enár egyedül tört előre, végig ki­cselezte a rátámadó védőket, elfektette a kifutó kapust is, ás közelről a hálóba gurított. 2:1. Középkezdés után Hanus megsérült és elhagyta a pá­lyát, helyére Szász állt be. Szünet után nagy erővel ro­hamozott a helyenként ke­ményen, sőt durván játszó' ha­zai együttes. Merczel góljával egyenlített, Göböly góljával pedig vezetéshez jutott. Nyolc perccel a ta’álkozó befejezése előtt Kovács S. éles beadásába Szániel beletette a lábát, s a labda a kapuba pattant, ön­gól. 3:3. A mérkőzésen mindkét ol­dalon sokat bizonytalankodtak a védők, s ezt ügyesen hasz­nálták ki a csatárok. A döntet­len eredmény igazságos. Jók: Szk’enár, Szász. Hanus, illetve Tamás, Lájer, Orosz.

Next

/
Thumbnails
Contents