Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Ben miimondó ssttüványok A felvásárló kivesz egy al­mit az egyik ládából, néze­geti, majd kimondja a drákói ítéletet: másodosztályú. Az almás brigádvezetőjének el­szorul a szive és megkérdezi: miért? Mert így szabja elő a szabvány — kapja a választ — és gyorsan előkerül a ko­pott, sárga könyvecske, a mi­nősítők ..bibliája”: a mező- gazdasági szabványkönyv. A felvásárló bizonyításként felolvas néhány sort a köny­vecskéből: akkor lenne I. osz­tályát a Jonatán, ha „fajtára jellemző alakú és színű len­ne”. Ez ugye, érthető. Most már csak azt kellene tudni, hogy milyen az az alak és szín, ami a fajtára jellemző. Ezt azonban hiába keressük a könyvecskében: ilyen apró­ságra nem terjed ki a szab­ványkészítők figyelme: Az „ítélkezés" tehát — amely nem babra, hanem egy év nehéz munkával megte­remtett forintjaira megy — csak szubjektív lehet. A szabványkönyvről úgy is be­szélnek a közös aazdasáónk­ban hogy olyan, mint n fiská­liskönyv: paragrafusai csűrhe- tők-csa varhatók — és leg­gyakrabban nem a termelő- szövetkezetek érdekében él­nek „lehetőségeivel”, Az egyik közös gazdaság­ban. szép. színes képekkel il­lusztrált könyvet tettek elém. A paradicsomon csillogott a harmat, az őszibarack majd megszólalt a külföldi szab­ványkönyv lapjain. Az ilyen szabványkönyv csaknem tel­jesen kizárhatná a vitát — mondták —, de nagy szükség lenne ilyenre nálunk is. A felvásárlások zárásakor a jövő évi szerződéskötések ide­jén a jövő évi értékesítési vi­ták megelőzéséért a közös gazdaságok nevében új. tet­szetős. színes képekkel il­lusztrált szakkönyvet kérünk. Tömör, lényegre törő meg­szövegezéssel, — lehetőleg kizárva a többféle értelme­zés lebe* "■'éaeit — és közért­hetőséggel, hogy a könyv cél­ját elérhesse: alapját képez­hesse a nyugodt adás-vétel­nek. Az új szabványkönyv a vá­sárlókat is segítené megismer­hetnék a különböző tájakról \ érkező gyümölcsöket, kerté­szeti áruk minőségét — ezért e könyvet, úgy hisszük, a ke­reskedelem is igényelné. Ennyi igényt pedig hasz­nos kielégíteni! (-ti) * V­Ki ho! javíttat és hogyan? 1 ß Egy idős lakatosnál voltam ' éppen, amikor beállított hozzá a megrendelő. — Beletört a zárba a kulcs, ki kellene szedni és egy új kulcsot reszelni bele. Megcsi­nálná? Az idős mester az orra he­gyére csúszott szemüveg fölött nézett rá a megrendelőre. — Adok magának egy jó ta­nácsot. Menjen , el a kereske­désbe, vásároljon egy új' zárat. Ahhoz kap két kulcsot. Azt egyedül is be tudja szerelni. Még mindig olcsóbban jön ki így, mintha új kulcsot akar beszereltetni a zárba. Sokféle tanulsága van ennek az epizódnak. Melyiket vegyük előre? Talán menjünk sorjá­ban. ★ A javítások olvan érem. mint a többi: két oldala van. Az egyik oldala szerint, a javításo­kat azért igénylik aránylag kevesen, mert — hála a poli­technikai oktatásnak — azok jó részét mindenki maga meg tudja otthon csinálni. A másik oldala pedig az, hogy sokan azt sem tudják, hová fordulja­nak a javítanivalóval. A ktsz- ekről az a köztudat, hogy fő­ként árutermeléssel foglalkoz­nak. Meg még az. hogy na­gyon magas a rezsijük. Az éremnek mind a két ol­dala a valóságot mutatja, még akkor is, ha a ktsz-ek tilta­koznak ellene. Es a kisiparosok? Hát — iparosa válogatja, ök azért jobban hajlandók „kiszállni a helyszínre”, ha mondjuk a konnektor elromlott. De már a nadrág-alakítást fanyalogva fo­gadják el, a vállalása idő is elég tekintélyes ilyenkor. Persze: nekik is élniük kell valamiből, és az apró munká­ért alig lehet valamit, kérni, ★ — Képzelje el! Megtalpaltat­tam a cipőmet. Elvittem a ktsz-hez, azt mondták, egy hét múlva mehetek érte. Nem lett kész, mert „nem volt elegendő kapacitásuk”. Menjek három- nap múlva. Délre kész lesz. Akkor is hiába mentem, igaz, már „kézben volt a cipőm” de csak ebéd utánra lett komplett. Nem általánosítható ez a pél­da? Hányán tudnának ehhez hasonlót felsorolni: kétszer- háromszor el kellett menniük, mire az Ígéretből valóság lett. Fölösleges bosszúság és fölös­leges időveszteség. — Kaptam egy cédulát, amelyre ráírták, hogy mibe ke­rül a talpalás. N^z-m: egyéb munkák = nyolc forint. Nem mertem megkérdezni, mik azok az egyéb munkák. Miért számítanak fel nekem l nyolc forintot. Majd kiderül, ha a cipőt átveszem, gondol­tam. Hát, nem derült ki. Az egyéb munkákat sehol sem ta­láltam a cipőmön. Még csak ki sem bokszolták. ★ Mindenki keresni akar, az rendben van. A javítások árá­ból aránylag keveset kap meg a ktsz dolgozója. Persze, a re­zsi...! Lehet-e emiatt a javítást összecsapni? A pénz, annak is pénz. aki kiadja. A megrende­lő jó munkát vár érte. Nemrég még sok panasz ér­kezett a tv-javításokra és az autójavításokra. Amióta a két ktsz is belépett ezekre a szol­gáltatásokra, sokat javult a helyezet. Az autósak különösen a Gép- és Motorjavító Ktsz-t dicsérik, mert ott nagyon gyor­san és alaposan szolgálják ki őket. És ... végignézhetik, ho­gyan csinálja a szerelő a ja­vítást. Mi lenne, ha minden autó­tulajdonos ott állna a csarnok­ban a kocsija mellett, amíg mi a világítást szereljük? Igen, az Autószerviznek is igaza van a maga szempontjából, ★ — Kitört az üveg az ablak­ból. Megyek a ktsz-hez, kérem jöjjenek ki, üvegezzék be. Azt nem lehet, tessék behozni az ablakot. Ezt válaszolták. Hát miért nem jöhetnek ők ki? Megint ott tartunk: az idő — pénz. Jóval gyorsabban lehet az üvegezést elvégezni, ha a kedves kuncsaft becipeli az ab­lakot a műhelybei Frizsider? . . . FridzM*der? . . . Frigider? Egyik olvasónk hívta fel a .gyelmünket arra, hogy a Népújság hasábjain (1967. okt. 8.) találkozott ezzel a szóalak­kal: frigider. Azt kérdezi, he­lyes-e a szó, és vajon milyen ejtéssel hangoztathatjuk. A hűtőszekrény, a hűtőké­szülék megnevezésére használt szavak tehát nem véletlenül kerültek a címben is egymás mellé. Valójában nem is há­rom külön szót sorakoztattunk fe* hanem csak három ejtés- vá fozatot. /• francia frigidaire hang- so ugyanis többféle ejtésben h ^nálják napjainkban. A .ncia műveltségű emberek jloban a franciák által pro­dukált ejtésben élnek ezzel a szóval, tehát az egyik ejtés- változat: frizsider. Vannak azonban, akik inkább az an­golos ejtést kedvelték meg, és ezek az emberek fridzsidert mondanak. A harmadik 'ejtés­V-1 ozat, a frigider valójában ■>etes” ejtés. Bár itt je­li meg, hogy a Gerhard .g által szerkesztett nagy német szótár (Das Grosse Deutsche Wörterbuch, 1967. 1348. 1.) már nem ez ejtésvál­tozatot szótározza, hanem a frizsidert. Mind a három ejtésváltozat, -.ár közvetlenül a franciéból fedeztethető, a következő la­t’-n szavak szocsaládjába tartó zik bele: írigidus, frigidé, fri gidarium stb. Mind az iro­dalmi nyelvben, m’nd a szak­nyelvben használatos a frigi- darium szó a hűtőház meg ie- vezésére. Inkább csak az iro­dalmi és a csoportnyelvben és kissé zsargon jelleggel for­dul elő a frigid szó. A felsora­koztatott latin szócsalád egyik tagja ez a hangsor is. Már nemzetközi szóvá vált, s meg­található az angolban, a né­metben (frigid), a franciában (frigide), az olaszban (frigido), a csehben (frigidni). a spanyol­ban (frig-'do) stb. A köznyelv a hideg, az érzéketlen nő meg­nevezésére él ezzel a szóval és elsősorban az érzelmi hideg­ségre utal vele. Mint csoport­nyelvi szó, az orvosi szak­nyelvben külön speciális jelen­tést is hordoz. A latin frigidus (.hideg’, .érzéketlen’, .közönyös’) szó él tovább a felsorakozta­tott nemzetközi szóváltozatok­ban. , Ami a hűtőszekrény idegen megfelelőinek ejtésvállozatait illeti, az a véleményünk, hogy éljünk inkább a magyar hang- : sorral, bár ez nem jelenti azt,1 hogy az idegen ejtésű szóalak ne teljesítené nyelvi szerepét, j Sőt, adódik olyan helyzet, ami- j kor a magyar megfelelő nem * is helyettesítheti, pl, ebben a nyelvi képletben: „frizsider- szemlélet .. Dr. Bakos József tanszékvezető főisk. tanár, a nyelvészeti tud. kandidátusa ... hogy játszani kitűnő dolog, az ember emberré válásában minden bizonnyal jelentés szerepet játszott, — hogy játszott. Nem. kevésbé kitűnő dolog ajándékozni, örömet szerezni vala­kinek, aki kedves szivünknek, s minden bizonnyal a. termeszét akkor adott igen nagy ajándékot, amikor az első ember meg­tanult adni Ezek után nyilvánvaló, hogy játékot ajándékozni meg egyenesen utolérhetetlen dolog, hiszen az ember játszott, játszik és játszani, fog. sokan még felnőtt korukban is öröm­mel játszanak, túl a kártyán, vagy a biliárdon, a pompás vil­lanyvonattal is Mindez arról jutott eszembe, hogy mind vészesebben kö­zeledik a „hivatalos ajándékhónap”, a december, amikor hol mértéinek, hol kiürülnek a játékraktárak, hogy ismét megtelve adják meg magukat elkerülhetetlen sorsuknak, men nincs annyi *A*ék. ami el ne keine — méaha drága is. Es helyben va­gyunk! Drágák a játékok! Sőt egyre drágábbak a játékok1 Nem arról van szó, hogy harminckét alagúttal és netven szemaforral felszerelt, a pincétől a padlásig érő villanyvonatot krajcáron vesztegessen a kereskedelem; arról sincs szó, hogy csak filléres bóvlikkal tömjék meg a kirakatokat, amelyek még a szemnek sem jelentenek örömet, hát még az ujjaknak, amelyeknek érimésétöl is széthull a fantázia nélküli vacak... Legyen drága a villamosvasút is. de ne légijén vacak kacat, amely sem kézügyességet nem fejleszt, sem gyermekfantáziát nem izgat, sem a szülőknek sem a gyereknek örömet ne-m sze­rez. Vyenrc valóban nine* is szükség. De arra sincs, hogy játekkereskedelmünk berkeiben — két­ségkívül törekedve a szebbre, a jobbra, a pedagógiailag hasz­nosabbra — valamiféle nagyzási hóbort szaporodjon el, amely­nek nyomán ifjú és legifjabb nemzedékünket újgazdag proa- cokká nevelődne, igaz, s rögtön hozzá kell tennünk, hogy eb­ben nemcsak a kereskedelem a hibás, hanem maguk a szülők is. Tudom én gyakorló apa lévén, hogy ne tudnám, mennyire szeretjük és szeretnénk mindazt a csoda világot megadni a Játék-országbii is gyermekeinknek,'amelyekről mi annak ide­jén csak a mesében hallottunk, vagy szívszakaszló fájdalom­mal legfeljebb a kirakatban láttunk. Hát hogyne lenne pörgő, mozgó, forgó, tüzelő, sípoló já­tékcsodáknak keletjük, evek lő, főző, járó méteres babáknak sikerük, amikor legtöbbször — tegyük csak kezünket a szi­vünkre — nemcsak a gyermekeknek vesszük meg ezeket, ha­nem saját emlékeinknek 'is Magunknak — húsz, negyven év­vel később’ Kerít amibe kerül. Egyrészt, hadd játsszék az a gyerek, legyen meg neki mindene, ami nekünk nem adatott meg, másrészt ne fájjon o szive szegénynek, hogy a szomszé­déi; gyerekének van, neki meg nincs olyan, vagy amolyan já­téka .., S a kereslet igényét és az igényes keresletet kiszolgálni miért ne tenné a kereskedelem? És miért ne tenne méq drá­gább játékokat a kirakatta? — úgyis és azt is megveszik. De­hogy sírom én vissza a két. fél cipőpasztás dobozból madzag- összeköttetéssel szerkesztett telefont, dehogy sajnálom, hogy a ■ golyó csak olyan golyhó 'elnóttek agyában maradhatott meg, mint én, s hogy á gyermeki tantériával, eqy darabka fából, hogyan tudtunk mi csatacirkálót építeni dörgő hetvenegy ágyúival... De attól azért félek hogy a drága és mindent kifejező já­tékok beszürkítik i gyermeki, alkotó fantáziát — mert igenis alkotó fantázia az! —, elveszi az igazi játszás örömét és helyébe három, ragu hatévesek gőgös ..npkem mim van. neked nin­csen ...” vetélkedőiévé változtatja az elmerült órák idézetét. Arról már nem is beszélek, hogy a Télapó, vagy nevezzük Mikulásnak, kinek hogy tetszik, ma már nemcsak csizmát, vagy virgácsot, narancsot, vagy csörgő mogyorót hoz, de mint­egy előlegképpen játékot is. ajándékot is, nem is keveset: hogy ma, már nem azért nem szokás a cipőt kitenni .az ablakba, mert ugyebár az ósdi hagyomány lenne, hanem egyszerűen azért, mert hol ran olvan Télanó-szülő, aki egy kis cipőbe bele tudná rakni mindazt az ajándékot, — ami csak előleg ka­rácsonyra. Mondom, legyen drága játék is, ha annyiba kerül, ha ér­téke. a hozzá szükséges nyersanyag, Ötlet, kiállítás ezt szüksé­gessé is teszi. De legyen — és elsősorban ez legyen — olcsó, sokszínű, ötletes és nem bóvli játék. Igaz és helyes dolog, hogy a játékot nem évekre tartósan készítik, különösen nem az öl­esebb fajtát... De hogy napokra, sőt órákra, az talán mégis­csak túlzás. • Olvastam valahol, hogy a nemzetközi iát ékki állítás aján­latai keretéhrv eltűntek a két számieavű árak. Az Anikó ba­ba. és a véner baba, az elemes kivártókészlet és még több más effajta játék kénviseH a dránáf’. de ezek is jóval innen van­nak a száz forinton. t)rm hiszem, végtére is nemcsak az én vé­leményem. hanem, egyébként az mindenki számára, aki szeret erőmet okozni, de okosan látszayt és nézni a iáfszókaf. de nem kiürült zsebének nagyon is melankolikus hatású hangulata kö­zepette. Mert nem játék ám játékot ajándékozni, — egyébként zz a véleményem. Jh h— Közös ismerősök Csemcsegi ült mel­lém a presszóban, szem­mel láthatóan unatko­zott és ezt az állapotát velem szerette volna megosztani. Miután Csemcsegivel nem szí­vesen folytat eszmecse­rét az ember, mert e cserében csakis én le­hetek a vesztek fél szemrebbenés nélkül visszaásítottam neki. Kedélyes ásítgaiások közben telt el negyed­óra, amikor Csemcsegi megkérdezte: — Az ám, nem isme­red Porhácsot? — Nem, ki az a Pof- hács? — Hát az a kövér­kés. lúdtalpc.s ember aki a Gömb!:erekítő Vállalatnál dolgozik és jó barátja Vérségi­nek, akinek, a felesé­ge... = Nem ismerem a Vérségit — mondtam sziklaszi’árd hangon, mert tényleg, fogal­mam sem volt, ki az a Vérségi. — Te nem ismered a Vérségit? — hülede- zett Csemcsegi, és re­ménykedve fűzte hoz­zá: — Mondom, arról van szó, akinek a fe­lesége Pemete Tivadar barátnője... Annak a Pemetének, tudod aki feleségül vett egy Ford Taunust, de karambo­lozott a kocsival és a felesége nem ült ben­ne. És most kocsija nincs. — Fogalmam sincs, ki az a Pemete és őszinte részvétem, hogy a kocsija a fele­sége nélkül karambo­lozott. tsemcsegi egy pilla­natig letörten bámult' rám, szemében kétely és gyanakvás, sőt egy ■kis lenézés is, hogy nem ismerem se Por­hácsot, se Vérségit, se ragyogó sztorit, kérlek? — A Vérségiről... — Mondtam. hogy azt nem ismerem... Pemetét se... — De Cibolya Tódort csak ismered... Ez a legjobb barátja Peme­tének és néha együtt szoktak ultizni Vérsé­givel is. akiről tudok egy ragyogó sztorit, képzeld el... — Kiről tudsz egy — És a Pemetét? Ar­ról is tudok olyan dol­gokéit hogy a füled szétáll... — Esküszöm, a Pe­metét sem ismerem... — A Pemetét sem? — ingatta keservesen a fejét Csemcsegi. — De talán Porhácsot... Mégis... Arról is van egy olyan pletyusom, hogy a tíz ujjadat meg­nyalod utána... — Ide figyelj. Csem­csegi, hát nem meg­mondtam már az ele­jén hogy bármennyi­re is fáj ez nelced, de a Porhácsot sem is­merem. Csemcsegi rám né­zett, aztán lassan fel­állt. úgy mondta: — Unalmas egy frá­ter vagy... Veled még beszélgetni sem tud az ember... Aztán átült egy szomszéd asztalhoz, s néhány perc múlva már hallottam hogy mit csinált a kasszával a Porhács. míg a fele­sége mégis benne ült a Ford Taunusban, de azt mind tudónk, nem a Pemete f elesége vo't... Nagyon jól szórakoz­tak annál az asztalnál. Megértem. Sok volt a közös ismerősük... (egri) De miért ne lehetne az üve­gesnek is házhoz mennie? A fűszerüzlet hajlandó az árut házhoz szállítani. Egyre ter­jed az újonnan vásárolt tv-ké- szulékek házhoz szállítása és beszerelése is. Az üveges nem mehet házhoz? * . I Gyöngyösön a déli városrész-; ben már több ezer ember la­kik. Hány szolgáltató részleget lehet itt már találni? Van egy női és férfifodrász, maszek bő- röndös, maszek fényképész, maszek kozmetikus, egy haris. nvaszem-felszedő a bányászte­lepen és a MÉH-nek egy gyűj­tőhelye. Majd épül egy szolgáltató­ház is! Ezt szokták kapni vá­laszként a kérdezősködők. Hogy mikor? Egyhamar ugyan nem, de lesz ilyen, az biztos! Addig , tessék két kilométert sétálni a rossz cipővel, a javi tásra váró inggel, a Patyolat­nak szánt kabáttal, lepedőt is csak bent a városban lehet vá­sárolni és így tovább. Viszont van két italbolt alig néhány száz méterre egymástól és két füszerüzlet, szinte egymás szomszédságában. Mintha az arányok nem len­nének megfelelőek. ★ Valamire fel kell figyelni Az igények egyre inkább nő­nek. A javítások minősége iránt is. Ma már nem lehet semmit sem összecsapni, mert a konkurrencia éleződik. ÉS akárhonnan nézzük, a megrendelő kedvét kell keres­ni, mert ő adja a pénzt, ő ad­ja a munkaalkalmat. G. Molnár Ferenc cialista brigád végzett az első helyen. A brigád 9 hónap alatt közel másfél millió forintot ta­karított meg. 1416 ezer forint értékű anya­got újított fel, 196 óra társa­dalmi munkában fröccsentő szerszámoltat készítettek a Vip­ratox tubus gyártásához. A brigád maradéktalanul teljesíti- a szocialista verseny­mozgalom hármas jelszavát: kiválóan dolgozik; egy bri­gádtag egyetemre, hatan pe­dig politikai továbbképzésre járnak; aktívan bekapcsolód­nak a Gépipari Tudományos Egyesület helyi szervezetének munkájába is. A gyárban, s a gyáron kívül is segítik, tiszte­lik egymást. Nem véletlen, hogy az üzem vezetői példaként emlegetik a kitűnő kollektívát. Jelentős eredményeket ér­tek el a gyárban folyó szocia­lista munkaversenyben a Mát- ravidéki Fémművek ifjúsági szocialista brigádjai. Az ifjúsági brigádok verse­nyében a harmadik negyed­évben is a József Attila szo­Kilenc hónap alatt Másfél millió forintos megtakarítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents