Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-10 / 239. szám

Úgy van a tengelyen a négy­szögletes csomagtér, mint egy nagy fadoboz. Hátul lris ajtó Manci és Sanyi húzza. Nő- niuszok. Manci néha acsarko­dók Sanyira, de hiába, mert Sanyi heréit paripa. S ez így megy már hét év óta Péter- vására és Mátraballa között mindennap Furcsa egy postakocsi ez, az oldalán a jellegzetes postai kürt -mellett ez a felírás ol­vasható: Ezüstkalász Tsz. A tsz fuvaroz a postának. A fuvaros-postás munkaegység­ben dolgozik. Még emlékszem — de lehet, hogy csak olvasmányaimból —, hogy valamikor csilingelt a postakocsi, a fény vissza­verődött sötét felületéről, rugó­zott, mint ma egy jobb autó és büszke paripák suhantak vele, meg a bakon ülő egyen­ruhás szigorú postakocsissal. No, de ez személyszállító volt és nem csomagszállító. Vi­szont akkoriban a postáé volt a kocsi is, a ló is, a postako­csis is. 25 liter borért egy pofon — Mi volt a legnehezebb darab, amit eddig fuvaros éle­tében szállított? — kérdezem Császár József postakocsistól. — Mindig csomagokat szál­lítottam. 17 évvel ezelőtt kezd­tem. Egyik csomag olyan mint szem a csomagokat. Kihordom a házakhoz. Aztán jövök visz- sza, Ivádon át Péterkére. Köz­ben ahol kell, leadom a cso­magokat Ami marad, azt itt hordom széjjel. Tíz óra után érek a postahivatalhoz. Látja, most is itt vár egy teherautó, aírról átrakjuk a csomagokat Hét vége mosoly nélkül Szó sincs róla, hogy hétről hétre szombaton és vasárnap kora délutántól késő estig szinte menetrend szerint ne­vettesse meg nézőit a televí­zió. Gondosabb szerkesztéssel azonban egyenletesebben le­hetne adagolni a vidámabb és komorabb hangvételű műsor- számokat. Alig néhány hete, jóformán csupa vidámság volt a hét vége, most pedig — a Flinstone-családot leszámítva — nem telt egyetlen mosoly­ra sem. De nemcsak komorra sike­rült az elmúlt hét vége. emel­lett sajnos, még a színvonal­lal sem dicsekedhetünk. Az esti órák fő műsorszámai nem tetszették. Szombaton este Geszti Pál és Gimes György tv-filmjét. Az Ördög testét mutatta be a televízió. Hiteles dokumentu­mok alapján az ismert LSD- ügyet dolgozták fel a film írói. Szándékuk világos: lelep­lezni az USA titkosszolgálatá­nak veszedelmes akcióit, egyes amerikai tudósok tudomány- és emberellenes mesterkedé­seit. Nos, éppen ez a leleple­zés nem sikerült maradékta­lanul. Nem sikerülhetett, mert a cselekmény nélküli kusza történetet túlságosan direkt módon, rossz publicisztikai tónusban tálalták a képernyő­re. Különösebben izgalmas cse­lekményt nem láthattunk, hi­szen az egyetlen akciót, a Le- niingrácEba címzett cukorszál­lítmány megfertőzését az ame­rikai elnök leállította. Igaz. cselekmény nélkül is maradt Vidám napló A napokban fárasztó kiszállásról későn éjjel értünk haza. Amint ilyenkor szokás, a kol- légámmal azon kese­regtünk. hogy milyen kevés idő marad a pihenésre. Reggel új­ra kezdődik a nagy felelősséggel járó, iz­galmas munka, és így megy ez napról napra. — Tudod — mondta a kollégám — én csak a sógoromat irigylem. Erdész, és csodálatos környezetben lakik. Nyáron a természet teljes pompája, ősszel az ezer szín, de a tél is gyönyörű. Olyankor odajár egy-két őzike a házhoz, és a tenyeré­ből eszik a kenyeret. — Szoktatok odajár­ni? ■— kérdeztem fel- tnllanyozva. — Hogyne, hogyne — hangzott a válasz — csak most nem le­het, mert a sógorom idegösszeomlással fek­szik a kórházban. Kaland — Képzeld, kalan­dom akadt — meséli a feleségem. — Már az értekezlet elején feltűnt, hogy egy ki­csit kopaszodó, de amúgy igen jó kiállá­sú kartárs kitartóan nézeget. A szünetben azután odaült mellémi — Hogy még 1908 napig, akkor megyek nyugdíjba. ifjabb korában bok­szolt és birkózott. — Húzz be nekem egy jobbegyenest, ami­lyet csak tudsz — kér­te. Balegyenes ki­feketét és ásványvizet hozott. Beszélgettünk erről-arról, majd so- katmondóan megkér­dezte: meddig dolgo­zom. — És te mit feleltél? — kérdeztem kíván­csian, és mi tagadás, egy kicsit nyugtala­nul. Évekig külföldi küldetésben volt az egyik barátunk. Ami­kor a legelső alkalom­mal ismét összeverő­dött a régi társaság, elmesélte, hogy meg­tanulta a japánok hí­res önvédelmi sportját, a dzsudót és teljesen elsajátította a fogásait. — A legerősebb em­ber is tehetetlen ve­lem szemben — mond­ta büszkén. Körülné­zett és megakadt a sze­me a kétméteres állat­orvoson, akiről mind­annyian tudtuk, hogy — Dehogy teszem én azt veled — sza­badkozott az óriás. — De csak nyugod­tan, ha én mondom — biztatta a barátunk. A következő pilla­natban zúgott az ütés, és a dzsudó-bajnok hatot hempergett. Az állatorvos ugyan­is balkezes volt. E. R. ,‘NXVO‘XXXVvXVXXXXXVvXXXXXXXXXXW.XXXXX\\XXX\XXXXXXXXXXX-X NYIKOIAŐ AMOSZOV: fordította* radó eyóRsy 26. Mélységesen megundorodtam. Lát­ni, sem akartam a jelenetet. Nem álltam meg, és megmondtam a tol­mácsomnak. Elcsodálkozott. „Hát nem dolgoztak meg érte becsülete- Són?” Mit felelhettem volna? Ná­lunk ez elképzelhető? Nem, nem múlt el nyomtalanul majdnem fél évszázadunk. Igaz, eredménye még nagyobb lehetne. És sokat kell még tijámink a fejünket, hogyan fokoz­hatjuk. Sok még a selejt. JEz most bánatomban jut eszembe. Az életnek megvan a maga rendje. — No, hogy állunk Okszana? *- Percenként százhuszonöt. Az összehúzódások gyengülnek... Gyima: r— A vérnyomás is csökken. Száz­tíz volt, most kilencvenöt. fiát tessék, kezdődik. A legyőzhe­tetlen. Az elháríthatatlan. A nyomás tovább csökken, aztán újra megáll a szív. Ne állj meg! Ne állj meg! Kö- nyörgök! Kihez könyörögjek? Csak magam­ban bízhatom. És ezekben a gyere­kekben itt... Gyima: Tegyünk tán a cseppentőbe még egy kis noradrenalint? 4 Ménmiw 1367. október 10., kedd Hogy fenntarthassuk a vérnyo­mást?... — Jól van. Egy keveset. A noradrenalin szűkíti az ereket a vérnyomás emelkedik tőle. de fo­kozódik a szív megterhelése is. Jobb lenne a szív összehúzódását erősíte­ni. Az erre szolgáló szereket azon­ban már beadtuk, és nem használ­tak. Mégis, félek a noradrenalintól. — Még nem adtad be? Hagyd, In­kább kortizont. Nagy adaggal. Még nem próbáltátok? Kiderül, hogy még nem. Hogy is felejthették el? Nem fogjuk fel ész­szel, md van ebben a hormonban, de néha csodákra képes. Ügy látszik, az összes sejtek működését erősíti. Jó orvosság. Altató-ápolónőnk, Ljuha, fecsken­dővel szívja fel az oldatot és így töl­ti a csepegtetőbe. Az oldat lassan fog csöpögni együtt a vérrel. Közben a vérzés folytatódik. Igaz, percenként már csupán negyvenöt csepp. Ez bizonyára a vérnyomás csökkenésével függ össze: kisebb a nyomás ereje. — Hozassatok még két liter véri; az állomásról. Frisset. Mennyi vért igényeltünk már má­ma? Mintegy három litert. Csakhogy ez 'különleges műtét. Az amerikaiak egy átlagosra öt litert készítenek elő. Minek takarékoskodjanak? A beteg fizet, a munkanélküli pedig adja a vért. Hány óra: Fél nyolc. A szívmeg- állás óta már félóra telt el. Ez nem rossz. Haza kell telefonálnom: nem tudom, hányra érek haza... Felesé­gem bizonyára aggódik Szásáért. <5 is a bámulói közé tartozik... Még emlegeti is példaként: milyen finom modorú, milyen udvarias. Így van, de nem ez a legfontosabb. Megyek telefonálni. Felállók. Mégsem, félek! Ügy rém­lik: ha kilépek, megáll a szíve. Meg­várom, amíg állandósul a vérnyomá­sa. Biztosra veszem ezt? Természete­sen: nem. Inkább bajtól tartok. Mindenki néma. Gyima a pulzust számlálja. Lenya a tömlőt fújtatja. A beteg alszik. Nem akarjuk felkel­teni. — Milyen a vérnyomása? — Kilencven-kilencvenöt. — Okszana? — Nincs változás. Percenként százhúsz összehúzódás. Ülni kell ó> várni. A sebészei nemcsak műtét, nemcsak izgalom és szenvedély. Hanem várakozás is, kétség, tépelődés: mit tegyünk? Pillanatnyilag semmit sem tehe­tünk. Ha a vérzés nem csökken, ki kell szednünk a seb varratait. Jaj, csak azt nem! Vacogok. Inkább meg. halok én magam, semmint, hogy is­mét kezemben tartsam a szívét! Élet és halál. Mennyi mindent töl­töttek bele ebbe a két szóba a köl­tők és a tudósok! Pedig valójában minden egész egyszerű. Legalábbis Szasa és barátai így mondják. Az élő rendszerek csak bonyolultságuk­ban különböznek az élettelenektől, Csak információfeldolgozó program­jukban... Szakavatottan fűzöm gondolatai­mat, mint egy vérbeli kibernetikus: Kár, hogy csak magamban, és senki sem hallja. Pedig beláthatná min­denki, milyen okos vagyok. Minden­ki okosnak tartja magát. Tehát én is. Emlékszem, Szasa egy este a dol­gozószobámban szőtte ábrándjait. Pontos szavait elfelejtettem, de em­lékszem az értelmükre: — Megalkotják az elektromos agyat. Óriás-agy lesz. Matematikiir sok, mérnökök ebben nem kétel­kednek. Feltétlenül meglesz. Gép. amely képes felfogni és tanulni. Sok­kal gyorsabban, mint az ember. El­készítik és rákapcsolják, mondjuk, egy tudósra. A gép felfogja a tudós gondolkodásmódját, és saját emléke­zetében megrögzíti annak minden ismeretét, jellemalkatát, érzéseit. Második énjévé lesz. a tudós meg­hal, de az agy tovább él és alkot. — Előadásokat tart. zenét hallgat és megszidja munkatársait a hanyag­ságukért. — Ne nevessen. Ha a gép kime­rül. hiszen a gépek is öregszenek, akkor egy másik ember „agyát” ül­tetik át bele. íme az örökös öröklő­dés. Ekkor azonban Szasa önmagával kezd vitázni: — Nem, sajnos ez sokkal nehezebb feladat lesz. Egy szervezetet lemá­solni nem lehet. Lehetetlen elkészí­teni az én agyam modelljét, annak minden sejtjével és kapcsolatával. Csak egy másik agyat, lehet alkotni, egy okosabbat. Ez sok mindent át­vesz tőlem, mint egy fiú az apjától vagy egy tanuló a nevelőjétől. Fej­lődni, tökéletesedni fog. És — eltá­volodik. Nekem pedig majd meg kell halnom. Valamit azonban még­is megőriz belőlem. Talán nagyon ts sokat. S ez kellemes tudat. — A megvénült atya kiszenved zseniális fiának karjában. Ábrándosán mosolygott, szeme csillogott. (Folytatjuk) a postakocsira. Szóval, sose lehet tudni, mikor van vége. Késő éjjel is etetek még gyak­ran... Nyugdíjba szeretnék már menni, 60 éves vagyok. — Úgy látom, jó erőben vom, meg jókedélyű is... — A fuvarosnak mindig so­kat kellett ennie, meg innia. A jó erős pálinkát szeretem, a szilvát meg a törkölyt. A ba­rackot nem. Elszívok két do­boz Munkást, néha pipázom is. A legjobban nem a húst, hanem a főtt tésztát szeretem... — és babrál a viharlámpájával, közben rendíthetetlenül dolgo­zik és mosolyog. — Ha esik az eső? — Megázom. — Ha jön a fagy? — Bekecset, bundát veszek, meg csizmát. Pálinkával fel­melegíti az ember magát. — Nem törték még fel a ko­csit? — Még nem. De egyszer el­loptak egy .25 literes hordót borral. De utána mentem az illetőnek. Lekentem neki egyet, máris hoztam vissza a hordót. Az autó felesleges A pétervásári postahivatal- vezető szerint még egynéhány helyen lehet forgalomban ilyen postakocsi. Nem lenne kifize­tődő, ha autót vennének. Nem is tudnák kihasználni. A lo­vas kocsi csak csomagszállítás­ra alkalmas, viszont a posta­zárlatok buszon mennek. Az Ezüstkalász Tsz-nek 3100 fo­rintot fizetnek a kocsiért, a lovakért és Császár Józsefért. — S ha nyugdíjba megy Császár József, van utódja? — Még nincs. De majd ke­resünk. — berkovtts a másik, mindegyiket cipelni kell. Először maszek fuvaros voltam, de földem is volt és beléptem a tsz-be. Ott is fuva- roskodtam. Aztán a tsz bérbe adott a postának. — Ismeri a postai jelzése­ket? — Persze. Megszoktam már — s közben kipakolja a pé­tervásári postahivatal udvarán a Mátraballáról, Ivádról szál­lított csomagokat. Szortirozza. — Mesélje el egy napját. — Reggel befogás előtt meg­etetem, megitatom a lovakat. Hatkor útra kelek Mátrabal- lára. A vasútállomáson átve­*» Postás vagy fuvaros? — Fuvaros voltam világéle­temben. — Tudják az emberek, hogy • jármüve postakocsi? ‘ — Már hét éve járok vele ismernek a környéken. Manci és Sanyi húzza Döcög a szürke postakocsi. A por soha nem látszik rajta, egyforma a színük. A bak fe­lett kis tető van, az ülés fe­dele felhajtható, és ilyenkor . inkább láda, mint ülőhely. Gyertyás viharlámpa himbá­lózik felakasztva az oldalán. A szürke postakocsi volna még két izgalmas téma, kár, hogy az alkotók nem vál­lalkoztak mélyebb kibontásuk­ra. A két tudóstípus összecsapá­sának sokoldalú ábrázolása még akkor is hasznos lett vol­na, ha ismerünk és láttunk e témakörben már jó néhány lelkiismeretvizsgáló filmet. A másik nagyon is aktuális té­ma, amit csak felszínesen érintett a film, a Vietnamból hazatért amerikai katona tra­gédiája. aki az LSD kábító ha­tása nélkül nem tudja elvi­selni a vietnami borzalmakat. A filmet Keleti Márton ren­dezte. Az ő rutinjával, jól is­mert művészi elképzeléseivel sem lett több ez a film, mint egy jól szerkesztett leleplező híradás. A remek közelképek és portrék, az operatőr Nagy József munkáját dicsérik. A népes szereplőgárdából Lukács Margit, Páger Antal, Major Kedves vevő ­Legyen szempont Szinte elcsodálkozik az em­ber, hogy egyik-másik üzlet­ben, vendéglőben milyen ked­ves, udvarias a kiszolgálás. Tö­rődnek a vevőkkel, elnézik, ha a kedves vendég válogatósabb türelmesen várják a megren­delést, amíg a vendég kivá­lasztja az étlapról a neki leg­jobban megfelelő ételt. Másütt ennek éppen az el­lenkezője tapasztalható. Ide­Tamás és Avar István jatéka tetszett. Vasárnap este egy angol filmet mutatott be a televí­zió. Az egykori németországi fejedelemségek idején játszó­dik a Tánc a halott szerelme­sekért című film, amely Han­noveri Lajos György udvará­nak erkölcseibe, cselszövésed­be enged betekintést. 1948-ban készült ez a film, egyáltalán nem remekmű — még csak jó filmnek se mondható — nem tudni, miért kellett ezt most bemutatni. És főleg miért va­sárnap este? Szívesebben lát­tuk volna ebben az időpont­ban a szombat délután bemu­tatott Tiszta égboltot, amely nemcsak azoknak jelentett nagyszerű élményt, akik elő­ször látták, hanem azoknak is, akik most másodszor talál­koztak Csuhraj nagy sikerű filmalkotásával. (márkusz)- kedves eladó az udvariasság is! gesség, kioktatás az osztály­része a vendégnek. Hányszor hallunk ilyen szavakat: — Gyorsabban kérem! Nincs időnk itt ácsorogni. Legyen tekintettel a vevő úr társaira. Ök is sietnek, mi is sietünk... Ilyenkor az az érzése az em­bernek, hogy ezek a pincérek, elárusítók nem is szakmabe­liek, nem is fizetésükért a kö­telességüket teljesítik, hanem valamiféle „társadalmi mun­kában’; szívességből dolgoz­nak. A megyei tanács keresk delmi osztályának megállapí­tása, amely szerűit az utóbbi időben szaporodtak az udva­riatlan kiszolgálások, elgondol­kodtató. Érdemes lenne az illetéke­seknek megfontolni, hogy új alkalmazottak beállításánál egyik fő követelményként az illető modorát, magatartását vegyék számba. A kedves­ség, a türelem, az emberek szeretet® legyen éppen olyan alkalmassági szempont egy ke­reskedő munkába állításánál, mint a szakmai rátermettség. Mert nem elég, ha egy keres­kedő jól tud számolni. Jól kell eladnia’ udvariasan kell ki- szolgálnia, tudnia kell bánni a vevőkkel is. Üdvös lenne, ha ezt az utóbbi jó tulajdonságot már az előkészítő iskolák is fontosnak tartanák. — Sok a vevő, azért vagyok ideges — mondta az egyik el­adó, amikor vele beszéltem. Ez természetesen nem in­dok az udvariatlanságra, a ke­reskedőkhöz nem méltó visel­kedésre. — szí —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents