Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

Tizéves az űrkorszak Az egész szovjet nép szer­dán nagy jelentőségű év­fordulót ünnepelt: az „űr­korszakot” megnyitó szput- nyik—1 fellövésének 10. jubileumát. Az ünnep je­gyében sok ezren vettek részt a „Hősök fasorának” felavatásán. A moszkvai Béke sugár­út és az égbetörő kozmosz­emlékmű közvetlen köze­lében nyílik a „Hősök faso­ra”. A sétány mentén há­romméteres talapzaton állnak a szovjet űrkutatás hőseinek mellszobrai. A hősök galériáját Vlagyimir Komarovnak, a hősi halált halt űrhajóénak a szobra zárja le. A szerdán megjelent moszkvai lapok terjedel­mes cikkekben méltatják a nagy nap jelentőségét.” A kozmoszba vivő utat a szo­cializmus nyitotta meg” — október hazája — a szput- nyik hazája” — „A Szov­jetunió a világűr első fel­fedezője” — ezek a vezér­cikkeknek is azt húzzák alá, amit a Pravda hang­súlyoz: az első műhold fel­lövésének elévülhetetlen érdeme á szovjetek orszá­gát illeti. A tíz évvel ez­előtt végrehajtott hőstett fényesen példázta a szocia­lizmus alkotó erőinek nagy­ságát, az októberi forrada­lomban született új rend­szer gazdasági hatalmát és gigászi teremtőerejét, a szovjet tudomány és tech­nika nagyszerű sikereit. Az évforduló alkalmából a szovjet lapok hasábjain rendre megszólaltak a koz­mosz hősei, az űrpilóták, Gagarin, Tyitov, Leonov, Feoktyisztov, Nyikolajev nyilatkozott a sajtó képvi­selőinek. Az évforduló kap­csán nyilatkozó szovjet és külföldi tudósok nyomaté­kosan rámutatnak, hogy a Szovjetunió a világűr bé­kés félhasználása mellett száll síkra, az űrkutatást planétánk közös ügyének tekinti. __________________ Mélyponton ax osxirák—^olasx viszonyt Az olasz sajtó hevesen bírálja az osztrák hatóságokat „Veszélyes lyukak az osztrák biztonsági hálózatban” BECS (MTI): A legutóbbi dél-tiroli ter­rormerénylet után — Trenti- nónál két csendőrt tépett szét egy pokolgép — egybehangzó bécsi és római jelentések sze­rint mélypontra zuhant az osztrák—olasz viszony. Az olasz sajtó hevesen bírálja az osztrák hatóságokat, mert nem tesznek hatékony intéz­kedéseket a terrorhullám meg­fékezésére. A római külügyminisztérium ugyancsak osztrák mulasztá­sok számlájára írja az újabb halottakat. Az osztrák nagy­követet emlékeztették rá: a merénylet néhány nappal az­után történt, hogy az úgyne­vezett Dél-Tiroli Felszabadi- tási Bizottság újabb akciókat helyezett kilátásba. Ennek el­lenére osztrák részről nem is­merték fel e szervezet veszé­lyességét és nem tettek meg­felelő intézkedéseket. Az osztrák kormány csak elítélte a gyilkos merényletet s fel­hívta a lakosságot, segítse a hatóságokat a terrorizmus el­leni harcban. A bécsi sajtó egyetért ab­ban, hogy az események mind kuátástaianabbá teszik az osztrák közös piaci tárgyalások jövőjét. A polgári Presse feltűnést keltő cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az osztrák biztonsági szervek hálózatá­ban „veszélyes lyukak van­nak: a rendőrök magúk sem tudják biztosan, hogy az egyik vagy a másik kollega nem ro­konszenvez-e maga is a ter­rorizmussal” s nem eegiü-e elő a tettesek e menekülését. Mint a lap megírja, a hatósá­gok jó! ismerik az Ausztriá­ban lévő terroristákat, figye­lik találkozóhelyüket, letar­tóztatásukra azonban „nin­csen jogalap". fi nagyszabású francia paraszt-füntetésekneft csaknem háromszáz sebesültfe van PÁRIZS (MTI): Hivatalos közlemény szerint csaknem háromszáz sebesült, köztük egy életveszélyes álla­potban levő áldozata van a Franciaország sok vidékién le- f vt nagyszabású paraszt- tüntetésekmék, amelyek he- lyenkint zavargás képét öltöt­ték. A hétfői összecsapásokkal a minisztertanács kedd dél­előtti ülésén foglalkozott. Az itt elhangzott állásfoglalások De Gaulle tábornok és Edgar Faure. földművelésügyi mi­niszter részéről azonban nem nyugtatták meg a háborgó pa­Események v\vixaass«iflaai!^^ BECS: A kairói száműzetésben élő Szaud, volt szaúd-arábiai ural­kodó, repülőgépen orvosi ke­zelésre Bécsbe érkezett. HÁGA: Az indonéz nagykövetség szóvivője Djaikartából kapott hivatalos jelentéseikre hivat­kozva cáfolta, hogy a múlt hé­ten kivégezték a halálra ítélt Untung alezredest és két tár­sát. CLEVELAND: A Demokrata Párt polgár­mesterjelölő gyűlésén elsöprő győzelmet aratott a néger Carl B. Stokes. CONCEPCION: A concepcioni egyetem diák­jai tüntettek a felsőoktatás de­mokratizálásáért. A rendőrség a diáktüntetőket erőszakosan oszlatta szét. Több diák meg­sebesült, hatvanat pedig letar­tóztattak.’ TOKIÓ: A japán fővárosiban 70 or­szág küldötteinek részvételé­vel megnyílt az Utazási Szer­vezetek Nemzetközi Szövetsé­gének kilencnapos közgyűlése. A gyűlés részvevőit számos államférfi — közöttük Koszi- gin szovjet miniszterelnök és Johnson amerikai elnök üdvö­zölte. SZIMFEROPOL: Ajub Khan, pakisztáni el­nök szerdán befejezte látoga­tását a Szovjetunióban és Szimferopolból repülőgépen hazautazott. ADDIS ABEBA: A nigériai szövetségi kor­mány kérése nyomán október 31-re halasztották el az AESZ hattagú nigériai békéi te tő^ bi­zottságának íagosi látogatását. Ezzel kapcsolatban Addis Abe- bában bejelentették, hogy Hailé Szelasf.zié, etióp császár október 5-e helyett csak ké- sőbDi időpontban utazik a ni­gériai fővárosba. MOSZKVA: Befejeződött a „Háború és béke” megfilmesítése. Tolsztoj történelmi regénye filmválto­zatának negyedik részét a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának nap­ján láthatja a szovjet mozilá­togató közönség. A Lityeratur- naja Gazeta munkatársának Szergej Bon dares uk a „Hábo­rú és béke ’ sorsáról elmondot­ta. hogy a harmadik és a ne­gyedik részt hamarosan be­mutatják Japánban, s Francia- országban. Lengyelországban, Csehszlovákiában, Svédország­ban, Finnországban, Olaszor­szágban, az Egyesült Államok­ban cs a latin-amerikai orszá­gokban most kerül sor a be- muiató előadásokra. A film alkotói sok meghívást kaptak ezekre a premierekre. KnlRÖ: A fejlődő országok 77-ha­talmi értekezlete, az október 10-én, Algírban megnyíló „gazdasági Bandung” előtt az arab országok és az afrikai or­szágok gazdasági küldöttségei előkészítő konferenciát tarta­nak ugyancsak Algéria főváro­sában. Az arab gazdasági érte­kezlet október 6-én ül össze, az afrikai konferencia október 7-én kezdődik. rasztoikat és szervezeteiket, akik elsősorban amiatt elége­detlenkednek, hogy a közös piaci vámhatárok 1968-ban bekövetkező eltörlése és az ezt előkészítő árszabályozás tönk- remenéssel fenyegeti az állat- tenyésztéssel és tejtermeléssel foglalkozó kis- és középparasz­tokat Franciaországban, és egyúttal az ország nyugati fe­lében kiterjedt vidékeiknek sú­lyos gazdasági nehézségeket okozhat. A kormány intézke­dései ugyanis, amelyeket a me­zőgazdaságnak az új feltéte­lekhez való alkalmazása céljá­ból az elmúlt években hozott, kifejezetten a nagytermelők­nek előnyösek, és a többi kö­zött azt a célt szolgálják, hogy meggyorsítsák a koncentrációs folyamatokat a mezőgazdaság­ban, és így tegyék azt verseny- képessé nemzetközi tekintet­ben. Marie-Madelaine Dienesch, gaulle-ista parlamenti képvise­lőnő interpellációt intézett a belügyminiszterhez, amelyben kéri a lefolyt összetűzések okainak kivizsgálásét. A minisztertanács ülésén el­hangzott vád a parasztok ér­dekképviseletei ellen, hogy in­kább keresztezik, mint előse­gítik a kormánynak a problé­ma rendezésére irányuló erőfe­szítéseit, a szervezetek elhatá­rozottságának megkeményedé- séhez vezetett, és fokozta az előkészületeket az október 12- re meghirdetett újabb tiltako­zó napra, amelyen a parasztok sok fontos országút forgalmá­nak az elrékesztését tervezik. Francia politikai körökben attól is tartanak, hogy a pa­raszt-tüntetések hatására a centrumhoz tartozó sok kép­viselő eredeti szándékától el­térően Kénytelen lesz megsza­vazni a baloldal által kedden a kormány gazdasági és szociá­lis politikája ellen benyújtott közös bizalmatlansági indít­ványt. A Francia Kommunista Párt és a demokrata-szocialis­ta baloldali szövetség képvi­selőcsoportjának tagjai han­goztatják, hogy a parlament­ben minden esetben tolmácso- lói lesznek az országban ki­alakuló tiltakozó mozgalmak­nak. 2 mmhi" 1967, október 5., csütörtök Riasztó felfedezés: „Fekete özvegy* Belgiumban BRÜSSZEL (MTI): Riasztó felfedezést tett a belga Tervuren városkában lé­vő Afrika-múzeum egyik őre. Amikor egy egzotikus vidék­ről érkezett ládából csoma­golta ki a Iegfrisebb külde­ményt, fekete pókot pillantott meg. A szakértők óvatosan do­bozba zárták a rovart, és meg­állapították, hogy a világ egyik legveszélyesebb pókfaj­tájának egyik példánya került kezükbe, a „latrodectus mac- tans” vagy közönséges néven a „fekete özvegy”. A „fekete özvegy” csípése ugyan nem mindig halálos — közölték vigasztalóén a szakértők — de mindenesetre tizenötször mérgezőbb, mint a csörgőkí­gyó marása. w Pepita Jancsi és a többiek Mostanában sokfelé feltűn­nek a vörös nyakkendős úttö­rők. A kislányok a hősök sír­jait gondozzák, öreg néniknél buzgölkodnak. Seprővel, fel­mosó rongyokkal. A fiúk más elfoglaltságot keresnek és ta­lálnak is maguknak, amint egy idős nyugdíjas tanítónő me­sélte e\ — könnyes szemek­kel. Meghozták a szenet, s a néniké azon törengett, hogy ezt a tizenegy mázsát hogyan is tudja behordani... Beletelik egy-két nap, vagy talán még több is. Amint igy gondolko­dott, egyszer csak feltűnt ® ka­pu nyílásában négy vörös nyakkendő, s felette négy friss mosolygós gyermekarc. Berak- jrzk a szenet, néniké? — kér­dezte az egyik. — Igen, igen. jó lenne, csak hát nincs most pénzem... — vallotta be szé­gyenkezve a néni. Nem is pén­zért csináljuk — mondta ön­tudatosan egy másik. Hová rendezzük? — igy a harmadik. Azzal nekifogtak, s zsenge 15 perc alatt helyén volt a szén. A néni csak ámult, $ előkészí­tett két-két piros almát az al­kalmi munkásoknak, de a fő- vállalkozó erre is csak a fejét rázna. Köszönjük, de nem fo­gadjuk el. De hát miért? — csodálkozott a néni. — Tetszik tudhi, most nemes tetteket gyűjtünk — világosították fel a kérdezőt —, s akkor igazi, ha semmit sem fogadunk el érte. — Óh. ti gyerekek, ti gyerekek! Legalább a nevete­ket mondjátok meg, hogy gondolhassak rátok... En Pe­pita Jancsi vagyok, viccelt az egyik kis szenes kezű, ők pe­dig a barátaim. Jó melegedést a télre! S azzal elszaladtak. A néni utánuk sietett, de már csak azt látta, hogy vissza­nevetnek a sarokról. András Lajosné A győri roham... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére kezdődött az úttö­rő mozgalmon belül az „Auró­ra akció”. Az akció szeptember 3-án indult Győrből. Mintegy ezer pajtás gyűlt itt össze, köztük én is, a recski úttörők képviseletében, 17 Heves me­gyei társammal. Szeptember 1-én nagy izgalommal utaz­tam Győrbe. Kedvesen fogad­tak bennünket. Egy győri paj­tásnál aludtam, akivel sokat beszélgettünk lakóhelyünkről. Este tábortűznél műsorral kö­szöntöttek bennünket a házi­gazdák. Másnap kezdődtek a komoly próbák. Feladatunk: a Téli Palota ostromának fel­idézése. Megyénként alakultak a katonai osztagok. A fárasztó próbákat a délutáni pihenés követte. Este pedig lampionos felvonulással üdvözöltük a vá­rost. Később a vízi úttörők színpompás felvonulásában gyönyörködtünk. A színes ra­kéták az égboltot is ünneplőbe öltöztették. Volt pompa vízen, szárazföldön, levegőben. Vasárnap kezdődött a nagy akció: a „Téli Palota ostro­ma”. Bár nem igazi ellenség állt velünk szemben, a gép­fegyverek, bombák is ártal­matlanok voltak, mégis izga­lom töltött el bennünket a harc megkezdése előtt. Tud­tuk, bennünket az egész or­szág úttörői néznek, helyt kell állnunk, mint annak idején bátran helytálltak a vörös­katonák. Osztagonként egy- egy katona irányított bennün­ket. így haladtunk, közeled­tünk a „Palotához”. Közben megkaptuk a parancsot, mely Lenin elvtárs páncélautójáról hangzott el, melyet az „Auró­ra” akció ideje alatt teljesí­tenünk kell. A parancs el­hangzása után pedig a csapa­tok döntő rohamra indultak, örömujjongástól zengett az egész város, elfoglaltuk a „Téli Palotát”. Vasárnap délután hazafelé indultunk. Itthon büszkén szá­moltam be társaimnak a felejt­hetetlen élményről. Szűrös Sándor Recsk Akadályversenyt rendeztünk Szeptember 29-én reggel lá­zasan gyülekeztek az úttö­rők az iskolában. A kisdobo­soknak négy állomáshelyen ke­resztül kellett eljutni a végcél­hoz: a tóvölgyi játszótérre! Az úttörők pedig akadályverseny­re mentek. Rendező: az iskolai úttörőcsapat, helyi és járási MHS-szervezet. Száz torokból visszhangzott az erdei tisztáson a fogadalom­tétel a verseny megindulása­kor: Én... úttörő, becsülettel fo­gadom, hogy az úttörő honvé- delriíi versenyen minden tu­dásommal részt veszek. A verseny ideje alatt fegyelme­zett magatartásommal példát mutatok. Elindultak a jelzések nyo­mán a hármas csoportok. Első állomásnál, egyensúlyo­zó pallón való átmenet után, gránátot kellett dobni. A 2- nál kötelet másztak, a 3-nál lőttek, légpuskából. Utolsó ál­lomáson sebesültszállítá® sze­repelt a programban. Volt cso­port, amely tíz perc alatt tette meg az utat, jelentéstétellel együtt. Mindkét korcsoportból az első helyezettek, fiúk-lányok, egy-egy könyvjutalmat kaptak az őrsi könyvtár számára. Ké­sőbb az 50 év jegyében szel­lemi vetélkedő folyt. Vitai Sándor jó teljesítményéért, s a három legjobb állövész egy- egy tollat kapott a csapattól, és minden részvevő MHS-jel- vényt! Dr. Várady Tiborné Egerbakta Arany János nyelvészeti játékaiból... Arany Jánosnak sok szójá- tékát ismerik. Amelyet itt köz­lünk, arról csak kevesen tud­nak. Halála előtt az agg költőt szembetegség gyötörte. Szem­baja olyan súlyos volt, hogy az orvos feltétlen nyugalmat ajánlott neki: naponta több óráig kellett teljes sötétben ülnie, bespalettázott szobában, hogy a szemét pihentesse. Ilyenkor papírosszeleteket vitt be magával a szobába, és azokra felírta, ami ott a sö­tétben, kínzó unalmában eszé­be villant. Egy ilyeh papírszeleten ez állott: 2 5 8 + 2 ! A rejtélyes számsör megfejtése ez a szó: bes-öt-ít-en d-dő! A megfejtés kulcsa pedig az, hogy a különböző számjeleket különböző nyelven kell ol­vasni: bes (törökül) kettő (bes). öt (magyarul) (öt), hűit (fran­ciául) nyolc (it), + (angolul) and (end), deux franciául) kettő (dő). Jól jár a harmadik A kutya jóllakott csonttal. Alig tudott már szuszogni, annyit evett. Volt a csontok között egy darabka kenyér is, de a'rra már csak félszemmel sandított. Jó lesz későbbre — ezt morogta magában. Szájába kapta a kenyeret és lustán a falhoz sétált Vele, ott gödröt kapart és a falatot a gödörbe tette. Aztán jócskán kotort rá földet. Amikor be­fejezte a műveletet, lefeküdt a kőlépcsőre, mintha valami pu­ha heverőn nyúlt volna el. Az ereszen éhes veréb üldö­gélt, aki látta mindezt, és alig várta, hogy lerepülhessen a morzsákat felszedegetni. Le­röppent és felcsipegette azt a pár morzsát, ami a rejtekhely köré hullott. Aztán addig ug- ra-bug!rált, amíg lábával el­kaparta a homokot és kivil­lant a kenyér fehér belseje. Több sem kellett a veréb­nek, egyszeribe belecsípett és a csőrével cibálni kezdte. Derekasan kellett dolgoznia, mert a kutya épp elég homo­kot takargatott reá. Meg- megállt pihenni. A nagy mun­kától melege lett, és nagyon gyorsan kalapált, a szíve is. Most az epérfán üldögélő ve­rebek is megpillantották a ke­nyeret. Egyszeriben leröppen­tek ők is lakmározni. Vitatkoztak, veszekedtek, irigykedtek és olyan éktelen zsivajt csaptak, hogy a kutya felébredt és közéjük vakkan- tott mérgesen: — Szedett-vedett népség! Nem elég, hogy elszeditek a másét, még ilyen szörnyű lár­mát is csaptok! — Még, hogy a másé! Hiszen én találtam, tehát az enyém! — Feleselt nagy hangon a ve­réb. Erre aztán a kutya felugrott és haragosan közéjük csörte­tett. A verebeknek annyi ide­jük maradt, hogy felröppen­hettek az eperfára. Éppen akkor sietett arrafelé a szép, fehér tyúkocska. Lát­ta ám, hogy a kutya szörnyű­mód mérges valamiért. Hal­lotta, hogy a verebek szem­telenül kiabálnak, hogy így, meg úgy.,.. De a tyúk rájuk sem hede­rített, még csak körül sem te- kintgetett, hanem egyszerűen, jóízűen bekapta a maradék kenyeret. A hebehurgya verebek ezen aztán még nagyon sokáig ve­szekedtek. Azóta is, ha összegyűlnek valamelyik fán, se vége, se hossza a fülsiketítő lármának, verébzsivajnak. Láng Etelka SASS ERVIN: Emlék a nyárról Hegyet, völgyet bejártunk, ösvényeke» nótáztunk, szép lepkéket kergettünk, délidőben jót ettünk, ha esett a sátorban társasjáték jött sorban, ha nap sütött úszkáltunk, napfürdőztünk. labdáztunk, a kövérek lefogytak, a soványak meghíztak, öröm volt a javából, mindenkinek a tábori...

Next

/
Thumbnails
Contents