Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-31 / 257. szám
wsallcaIB€oae@l£ avagy: mi lesz a gyöngyösi vízművel? Gyöngyösön nem tudják már, hogy bosszankodjanak-e, vagy nevessenek a városi vízellátó rendszer rekonstrukciójának késlekedése miatt. A munkák ugyanis —. amelyek egyébként 3 új kút építését, két tárolómedence létesítését, az Egyesült Izzó helyi gyáregysége vízigényének kielégítését ígérték — még a mai napig sem fejeződtek be elfogadható módon. Miért? Egyrészt azért, mert az eredeti terveket időközben többször is módosítani kellett s ezzel párhuzamosan természetesen megváltozott a program, kitolódtak a határidők. Ez év nyarán így már a harmadik terminusra kellett várakozniuk a beruházóknak, a későbbi tulajdonosoknak. Ez utóbbi során azonban már nem bírták „cérnával”, megsürgették, kereken egy hónappal előbbre kérték a műszaki átadás-átvétel napját, hogy a csúcsfogvasztás idején az új, korszerű hálózat már valamelyest enyhítsen a régi gondokon. A kivitelezők — ez a problémák másik okozója — azonban keresztülhúzták a józan számításokat s a próbaüzemelés alatt alig tettek valamit a korábban észlelt hibák kijavításáért. Az augusztus 31-re tervezett átvétel tehát ismét meghiúsult, mivel a műszaki ellenőrök számos kifogást emeltek. Egyebek mellett észrevették, hogy az előző szemle alkalmával jónak talált berendezések is felmondták a szolgálatot (??). sorozatosak a szivattyú- hibák, a sárhegyi telepen naponta nem kevesebb mint 820 köbméteres pontatlanságot mutat a rossz vízmérő óra, az egyik tartalék elektromos kapcsolóhoz a szerelők valahogy elfelejtettek” kábelt kötni s fi®velrr n kívül hagyták a kötelezően előírt biztonsági berendezések elkészítését. Rendre jegyzőkönyvbe kerültek a tapasztalt hiányosságok s az EVM Közmű- és Mélyépítő Vállalatot, valamint alvállalkozóit feszólították a reklamációk orvoslására. A későbbi tulajdonosnak, a Heves megyei Vízmű Vállalatnak a főmérnöke már hivatali programjába iktatta, hogy hetenként — néha több alkalommal is — Gyöngyösre látogat, nézi, sietteti a munkákat. Igyekezete azonban csaknem hiábavaló, mert a kivi felezők ráérősen dolgozgatnak, olykor annyira nem törődnek a rájuk bízott feladattal, hogy egyszerűen hozzá sem fognak. Volt eset, hogy az ellenőrök egyetlen dolgozót sem találtak a hibás berendezéseknél! Ügy látszik, hogy a csaknem 28 millió forintos rekonstrukciót nem veszik komolyan, mert a kezdetben 1965-re tervezett átvételre még napjainkban sem került sor. A sok-sok ^figyelmeztetés ellenére most is üzemképtelen az I. számú és a sárhegyi, úgynevezett magasnyomású szivattyú s rosszak a vízállásjelzők is. A Heves megyei Vízmű Vállalatnál mondott vélemény szerint ugyan mindez a tengernyi bosszúságon kívül most nem okoz különösebb vészt. Annyi a rendellenesség, hogy a pipishegyi gyár vízellátását a sárhegyi telep helyett Aba- sár községből oldják meg s az Felül kell vizsgálnunk az öregségről kialakult fogalmainkat Gondoljunk például a nagymama szó jelentésére. Valamikor a nagymama kendős, sötétruhás, beteges öregasszony volt aki gyerekei gondozására szorult. Ma már a nagymamák többsége megjelenésében is fiatalos, energikus: nem eltartottja, hanem támasza gyermekeinek, hiszen nyugdíjas éveiben magára vállalja az unokák nevelését. Azért természetesen élnek még közöttünk az előző nagymama-típus képviselői is. Éppen a velük való összehasonlítás ad rá alkalmat, hogy az öregség tartalmát újra fogalmazzuk magunknak. Szociális otthonokban, kórházakban vagy a családban meghúzódva találkozunk még a régi öregekkel, a régi 60— 70 évesekkel. A régi jelző nem a korukra, hanem az életformájukra vonatkozik. Ezek az emberek a nyugdíj biztosítéka nélkül öregedtek imént emlegetett hibás ellenőrző órák képtelenek a szivattyúk szükség szerinti kikapcsolására, így időről-időre bizonyos elektromos túlfogyasztás mutatkozik. Félő azonban, hogy ha tovább tart a kivitelezők késlekedése, akkor esetleg veszélybe kerül a jövő évi csúcsfogyasztás kielégítése., A víz ugyanis csupán Ilyenkor, elegendő, az épített és a jelenleg épülő új kútnak is mindössze segítenek a nyári ellátásban, azt teljesen megoldani még képtelenek. Szűkösen tehát elegendő lenne a rendelkezésre álló víz, a nyomórendszer jelenlegi hibái miatt azonban sajnos — kevés. Ezt már az idd nyáron is érezték a gyöngyösiek. Nem szeretnék ha jövőre megismétlődne! A rekonstrukciót kezeljék hát a mostaninál nagyobb felelősséggel, a munkákat jó minőségben fejezzék be végre. Elvégre közel 28 millió forintot fizetnek érte...! És ami szintén tnem lehet közömbös: egy 32 ezer lakosú város várja türelmetlenül..-! (Gy. Gy.) Munkás öregkor meg, ősszegy űjtögetett kis vagyonukból kiforgatták őket a rokonok, üres kézzel hagyta itt őket az élet. Gyerekeiknek nagyon sokszor terhére vannak, igyekeznek szabadulni tőlük. Nem lehet tudni, hogy az évok vagy a hosszú ideje tartó filléres függőség viszi őket mind beljebb az öregségben, a halál felé. Az öregség megváltása tulajdonképpen a nyugdíj, a viszonylagos anyagi függetlenség. Nemcsak azért, mert biztosítja az önfenntartást, hanem azért is, mert megőrzi az öntudatot, a méltóságot, tartást ad azzal, hogy ki-ki egy hosszú életben végzett munkával váltja meg a jogot az öregkori anyagi juttatásAs &®siróssák napja A magyár történelem egy érdekes, sajátos pillanatában forradalmi jelképpé tudott magasztosulni október virága, az őszirózsa. Igaz, a polgári forradalom jelképévé. De ez a polgári forradalom nem az égből hullt:. 49 évvel ezelőtt — csaknem pontosan egy esztendővel Pétervár nagy . forradalmi napjai után, Budapest népe megmozdult és egy lépést, óriási lépést tett a béke és a demokratikus fejlődés irányába: kivívta a polgári köztársaságot. Fennmaradt a távirat, amelyet a Népbiztosok Tanácsának nevében Vlagyimir Uljanov (Lenin) — így írta alá az üzenetet — az osztrák és a magyar néphez, a volt monarchia minden népéhez intézett. „Üdvözöljük a volt Monarchia népeit a császári és királyi fekete-sárga bürokrácia alóli felszabadulásuk alkalmából. Mélységes meggyőződésünk, hogy Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel magukat a bécsi bürokrácia és a bécsi kapitalizmus alól, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányolni... Önök ráléptek a forradalom útjára, haladjanak bátran ezen az úton, a győzelem felé.” Ennek a nagy lépésnek emléke a történelemben jelkép szerint az őszirózsához, személyében Károlyi Mihályhoz, a magyar arisztok- rácia legmesszebb tekintő, őszintén polgári forradalmat k ivánó, bár korlátoktól sem mentes nagy politikusához fűződik. Ö maga, utólag, világosan mérte fel, miért rekedt meg: mert nem> teremtett igazi népköztársaságot, nem elégítette ki a jogos kívánságokat, reményeket — amelyeknek létezését köszönhette. A szovjet földön írt távirat ugyanis szavahihetően tanúskodik a levitézlett ura':kodé osztályok szándékairól: a magyar földbirtokosok, tőkések és bankárok a polgári demokrácia álruhájában akarták tovább folytatni a régi játszmát. , D e az az október — minden megmaradt dokumentum, emlékezés, pár soros, vagy kötetnyi írás tanúsága szerint — nagy győzelmet, boldog felszabadulást jelentett. Október 31 azt jelentette, hogy a háború, amelybe a Habsburg-monarchia német orientációjú nagyhatalmi politikája sodorta az országot: egyúttal maga alá temette ezt a monarchiát, hogy Magyarország elszakadt Becstől, hogy vége lett a feudális világnak, a nagybirtok megkövült rendjének. A történelem sajátos játéka, hogy erre a döntésre a pecsétet egy haladó, nagy műveltségű nagybirtokos ütötte rá, akinek emléke a mi szocialista társadalmunkban, a mai Magyar Népköztársaságban is él, érdemeit elismerjük és megbecsüljük. Mint ahogy megbecsültek és egyre több emlékezés fényében kapnak őszinte és reális megvilágítást az egyszerű emberek, munkások, parasztok, katonák, tisztviselők tettei, akik híven és őszintén szolgálták ezt a nagy előrelépést akik letépték a K-betűt, Károly, az utolsó Habsburg-király monogramját sapkáikról és helyébe tűzték az őszi kertek virágát. A z az őszirózsa pár hónappal megelőzte az 1919-es vörös csillagot. A mostani ünnep is csak egy esztendővel előzi meg a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának fél évszázados jubileumát. Az évfordulók sora így ér el az első világháborút, illetve a Nagy Októberi Forradalmat követő forradalmi hullám csúcspontjához, a Magyar Tanácsköztársasághoz. B. F. hoz. Gyakran halljuk, hogy még középkorú emberek áhítozva gondolnak a nyugdíjas évekre. Könyveket vásárolnak azzal az elképzeléssel, hogy majd a nyugdíjazás után elolvassák saját könyvtárukat. Utazgatni készülnek, barkácsolni, kézimunkázni akarnak, vagy éppen főzni az unokákra. Célokat tűznek maguk elé, amiket éppen öregségük idején akarnak elérni. A család, a gyerekek nem rettegnék a nagyszülők öregkorától. Az öregkor értéke emelkedik attól is, hogy a betegségek korai felfedezésével, gyógyításával nemcsak a halál érkezhet később, hanem a magatehetetlenség, a teljes elfáradás is. Meg kell szoknunk egy új jelzős kifejezést: á‘ munkás öregkor fogalmát. És meg kell tanulnunk a sokszor csak meghirdetett tiszteletet belülről igazán érezni ez iránt az újfajta öregkor iránt. Fenekei Judit Ezer hold és a többiek A hrigádv esető A főmezőgazdász megígérte, hogy délután kettőre előkeríti Miska bácsit, a brigádvezetőt. Meg is érkezett időre kerékpárjával és az irodában beszélgetni kezdtünk. — Csak azt nem értettem, hogy miért keresnek ennyire? Bárhol jártam, azt mondták, hogy menjek be az irodába. Ügy látszik minden területre küldtek „hírvivőt”. Igaz, én hol a város egyik végében, hol a másikban vagyok. — Mit jelent termelőszövetkezeti brigádifezeiönek lenni? — Ezer hold szántót, 46 hóid gyümölcsöst és vagy 100 embert. Ennyi a „brigád” és a „murtkahelye”. Bs ennyi a felelősség. Nem úgy, mint az iparban. — Mi a brigádvezető feladata? — Az „koronként” változik. 1961 óta vagyok a tsz-ben. Az elején úgy kezdődött, hogy „János bácsi, István, jöjjön már ki dolgozni!” Aztán úgy, hogy hova menjenek a gépek, meg hogy érdemes lenne változtatni a gazdálkodáson. — Milyen a jó brigedvoze- tő? — Tudjon beszélni az emberek nyelvén. De úgy, hogy a munka is menjen. Megértesse magát brigádvezető társaival is. Nem árt az sem, ha jó élA FORRADALOM KORTARSAI Történelmi igazságot tettek — Mini agrárproletár fiatalnak, hamar a nyakamba szakadt az élet minden terhe — emlékezik a régi időkre Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke. — Ráadásul szinte már gyermekkoromban behívtak katonának. Javában pusztított az első világháború, mennem kellett. Nem szívesen tettem, hiszen az ország visszhangzott már a sebesültek elbeszéléseitől, a veszteségekről szóló hírektől. A vezetők persze mindent megtettek, hogy szépítsék a valóságot, s valami dicsőséges hazafiúi tettnek tüntessék fel a vérontást. Pedig az már kiderült, hogy számításaikban csalatkoztak. Vilmos császár önelégülten jelentette ki a háború megkezdésekor: „Mire a fák levelei lehullanak, fiaink itthon lesznek.” Mikor én katonának mentem, erről a kijelentésről már mindenki tudta, hogy nem egyéb felelőtlen fecsegésnél. Dobi István egysége 19-16— 1’7-ben Bukovinában szemtől szemben állt az oroszokkal. Addig ő maga is csak a hazatérő foglyok elbeszéléseiből hallotta, hogy Oroszországban valami készül. A fronton szembeálló csapatok magatartása hamar elárulta ezt a készülődést. Az orosz állásokból gyakran hallatszott át énekszó, háborúellenes induló hangja. Gyarapodtak a jelszavak is: „Le a háborúval! Menjünk haza!” Ezek a jelszavat nagyon közel álltak a magyai katonák szívéhez is. x És világgá repült a hír Olaszországban kitört a forradalom.' Megdőlt a cár hatalma, a nép kerekedett felül, földet osztanak. Mintha csóvát dobtak volna a szalmakazalba, úgy felizzott a hangulat magyar földön is. Igaz, jött az ellenség propagandája is: görögtűz csupán Leninék forradalma. Hamar ellobbant és jön a megtorlás. — Nem így történt — mondja Dobi István. — Érkeztek a hírek, hogy a nagy forradalom győzelmes csatákat vív külső és belső ellenségeivel.* Lenin mögött fegyverben áll a munkásnép, s a parasztok színe- java. A mieink, a magyar hadifoglyok is közöttük vannak. A világ mindinkább felfigyelt az orosz proletárok forradalmára. Nem görögtűz volt az, hanem lángözön, mely felperzselte a régi korhadt világot. Magyarországon különösen nagy a figyelem. A magyar munkások és parasztok tekintete mind fényesebb, hiszen sorstársaik egy nagy országban történelmi igazságot tettek. Nagyon hiányzott ez az igazságtétel magyar földön is. S végül megtörtént, ami addig csak az álmok mélyén ölthe- tett testet: Leningrad, Moszkva után. a világon először, Budapest utcáin győzött a proletárforradalom. Lenin is üzent. Velünk volt a nagy napokban. Rendre külte jó tanácsait. Parasztságunk is tele volt reménykedéssel. Ahol a legnagyobb volt a szervezettség, mint például Somogybán, birtokba vették az úri ezerholdakat, szövetkezeteket alakítottak. Sajnos, a Magyar Tana toképzelései vannak, és ha ügyes. „Elcsalom” a gépet a másik munkahelyről, mert hát a növénytermesztés nagyon fontos. Nem szép dolog, de mondom, nem árt az ügyesség sem. — Hogyan kell a brigadveze- tőnek dolgoznia? — Hatkor a gépműhely, gépelosztás, aztán oda sietni, ahol éppen szorít a cipő: a vetéshez, a kukoricatöréshez vagy a gyümölcsszedéshez. A brigádvezetőnek annyit kell dolgoznia, amennyi a napba belefér. Nagyon rövidek a nappalok. Ügy elszaladt ez a hét esztendő. Csak jár az ember ,,dimben le, ‘ dombon fel”, gazdálkodik. Azon fáradozik, hogy becsületes munkával mindenki becsületes pénzt kapjon. — Minek örül a legjobban a brigádvezető? — Amikor az aratás és a vetés is jól sikerült, az ember felsóhajt: ez az év is „bevált”! Csirke Mihály, az egri Petőfi Tsz brigádvezetője. 53 éves. Nyolc általánosa és egy növényvédelmi tanfolyama van. A közös előtt két hold szőlőn, egy hold szántón tanulta a gazdálkodást. Szeretik a gazdaságban. Miért? E kérdést nem tettük fel, kitűnt a válaszokból. (—ti J 1967. október 31., kedd lódást. Hiányoztak az alapok a korszerű mezőgazdaság 1: •> teremtéséhez, szinte minJ-.-nt elölről kéllett kezdeni. Ráadásul a falusi politikában ingadozások, hibák, tévedések :s szép számmal voltak. Sokka! nagyobb elvi szilárdságra, nagyobb körültekintésre lett volna szükség. Az 1956-os események súlvo- san érintették a szövetkezeteket, de azután meggyorsult, a fejlődés. A helyes, szilárd elvi politika megteremtette a fellendülés alapjait. A bizalom emberséges légkörében mindinkább igazolódott a szövetkezetek életrevalósága. Ma már egész mezőgazdaságunk szocialista alapokon fejlődik. Másfélmillió parasztgazdaság helyén 210 állami gazdasag, s mintegy 3300 szövetkezet szocialista nagyüzemi módon termel. A 65 ezer erőgép munkája, a megnövekedett műtrágva- íogyasztás, a félmillió hold öntözött terület a gazdálkodás színvonalának emel kedése rö! vall. A gépekkel könnyebb lett parasztságunk munkája is és nőnek a terméseredmények. A falu arca fokozatosan megváltozik, megújul. Csupán a második ötéves terv idején százezer új lakás épült íal- vainkban. A nyugdíjak rendezése, az orvos- és a gyógyszer- ellátás pedig megteremtette a szilárd létbiztonságot. — Nagy utat tett meg parasztságunk a felszabadulás óta, s ezt az utat a nagy október fénye világította meg. Lenin tanítása volt az iránytű. Parasztságunk hálás a kapott nagy segítségért. S ma már a munkásosztállyal szoros szövetségben vállalja a szocializmus felépítését, a békés teremtő munka védelmében rá háruló kötelezettségeket — összegezi a fél évszázad utolsó évtizede'nek tanulságait Dobi István elv társ. Kékesdi Gyula parasztságunk két nagy történelmi fordulatot élt át: a földosztást és a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A földosztással eldőlt az évszázados nagy per, melyet a parasztság ősi jussáért folytatott. Egykori nincstelenek földhöz jutottak, de a földdel együtt súlyos gondokhoz is. Mezőgazdaságunkban ugyanis elmaradott állapotok uralkodtak, a háború még a meglevő készleteket is tönkretette. Igaerő, vetőmag, művelési eszközök híján beidegzett rossz módszerekkel, kézi erővel kezdődött meg a munka a földosztás után. Sok gond, embertelen megerőltetés árán lehetett csak egy-egy lépéssel előbbre jutni. De az ország, szovjet barátaink segítségével, mindinkább talpraállt. A harcok eredményeképpen felülkerekedtek a haladás erői, a hatalom nálunk is a nép kezébe került, megnyílt az út a szocializmus építése felé. Falun ez akkor még nehezen ment, nem yolta'v meg a feltételek. Szövetkezetei' csak ott alakított a szegényparasztság, ahol a maga erejéből végképp nem. boldogult. — A szocializmus gondolata és hagyománya nem volt nálunk elterjedt dolog — mondja Dobi elvtára —, bár a parasztság a szovjet és a nyugati példák alapján már a felszabadulás előtt >s beszélt a szövetkezésről. Nekem például már a régi Magyarországon is az volt a véleményem, hogy a parasztság mostani sorsán csak a szövetkezés segít. A világosabban gondolkodók mindinkább belátták, hogy a fejlődés, az élet nem állhat meg a kis parcellák mesgyéjénél. Szövetkezni kell, s akkor könnyebb, jobb, emberibb lesz a paraszti élet. Sok akadályt kellett leküzdeni. Tapasztalatlanság, előítéletek, rágalmak fékezték a fejköztársaságnak nem volt elég ideje ahhoz, hogy megnyugtatóan rendezze a földkérdést, betetőzze a parasztság álmait. Forradalmunk puszta léte is gyilkos, ösztönöket váltott ki az imperialistákból. Ránk támadtak, leverték a Tanácsköztársaságot, abban reménykedve, hogy örökre kioltják népünk szívében a nagy október tüzet. Csakhogy ezt a tüzet népünk legjobbjai híven őrizték a szolgasors, a 25 éves megtorlás éveiben is. S a Szovjetuniót nem tudták legyőzni. A szocializmus országa erőt és biztonságot sugárzott. Tovább éltek a paraszti álmok, hogy lesz még szabadság, földosztás nálunk is. S a nagy október népe a második világháború vérzivatarában teljesítette 1919-ben vállalt fegyverbaráti ígéretét. Lépésiül lépésre összezúzva a fasiszták erejét, elhozta népünknek is a szabadságot. A parasztság örömére, a földosztás pillanataira még jól emlékszik a felnőtt nemzedék. S emlékezik a segítségre is, melyet a szovjet néptől kaptunk. A nagy október eszméje, a szabadság és a béke volt akkor pz a biztos alap, melyből új " ''Cink kisarjadt. Ebben a nagy építkezésben
