Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Gyöngyös új városközpontja merj Amikor Brutus ama bizonyos tőrdöfést oly sikeresen elvégez­te Julius Caesar sze­mélyét illetően, Bru- tusné otthon, aggód­va vette kézbe férje kezét: — Nem vágtad meg, szívem, az ujjadat? Dehogynem, te kis csacsi... Néz, itt bi- bis — mondta és ro­hant, hogy egy alig használt tunikából tépést csináljon... Mert ilyenek az asz- szonyok. Annak idején, ami­kor Borgia egy orgia keretében néhány féldeci mérget kevert kedves és szeretett vendégei italába. mi­közben jóízű csám- csogás közepette a háta mögé hajigálta a fácán csontjait, így vonta félre Bcrrgiáné, ügyet sem vetve a hörgő, haldokló ven­dégekre... — Bordzsi, nem megmondtam, szí­vem, hogy ne egyél ebből a fácánból... A fridzsidert még nem találták ki, s ez a fá­cán tegnapi készíté­sű... Tudod, milyen gyenge a gyomrod, még ételmérgezést kapsz, te kis mohóm Milyenek j az assionxok í csalóka is az idő — szólt és bezárta az ab­lakot. Nem is kapott torokgyulladást Amundsen. Mert ilyenek az asszonyok. Kovács holtrésze­gen ment tegnap ha­za és elesett a lép­csőn, kissé össze­vissza törve, vérezve vonszolta magát — és gyorsan hashaj­tót adott be Borgiá- nak. Nem is kapott ételmérgezést. Mert ilyenek az asszonyok. Történt, hogy Ga­lilei dühösen toppan­tott a földre és na­gyot kiáltott: — Mégis mozog a föld! — Te kis tudós szamaram — futott ekkor hozzá Galileiné —, mindig hetven- kedsz, hiszen már nem vagy olyan fia­tal... Tudod, hogy bo­kasüllyedésed van, mégis itt topogsz ne­kem... Azonnal le­ülni, priznicet arra a lábra, nehogy meg­fájduljon — mondta és hozta a vizes ron­gyot Galileiné. Nem is volt baia a boka- süllyedésével Galilei­t nek. Mert ilyenek az asszonyok. Állítólag Amundsen megjárta a Déli-sar­kot is, ahol többek egybehangzó vélemé­nye szerint meglehe­tősen hűvös az idő­járás és az összkom­fort se tökéletes. Bár néhányszor alvás közben odafagyott a, jéghez, de mégis si­keresen tért haza és boldogan nyitotta ki a rügyező márciusra ablakát hogy mélyet szippantson a levegő­ből, amikor Amund- eenné rohant oda hozzá ijedten: — Te, Mudsi te meg vagy kéri eg' őrül­ve... Csukod be azon­nal az ablakot... Tu­dod, hogy milyen könnyen megfájdul a torltod, s még nagyon to­és vább -a lépcsőn úgy hörögte: — Malvin... segít­ség... — Te piszok részeg disznó — mondta Malvin fensőbbsége- sen a lépcső legfel­sőbb fokán és akkorát rúgott Kovácsba, hogy az visszagurulva a lépcsőn még kiver­te három fogát is... — Mert ilyenek az asszonyok — pana­szolta másnap Nagy­nak, aki egyetértőén bólogatott, bár nem hallotta, miről van szó. Akkora pofont kapott hasonló ügy­ben tegnap a felesé­gétől hogy a fél fü­lére megsiketült. Igen, kérem, hol van már, oda már a női, az asszonyt erény. (egri) .. .hogy igazán nem nagy dolog az, ha az ember időnkint kis­sé megveri a feleségét. Esetleg gyakran és nagyon. Fő hogy a felesége legyen és józan, míg ő lehetőleg a férje és részeg. Az sem nagy dolog, bárki beláthatja, ha az ember időnkint, maximum naponta egyszer megrugdossa gyermekét, esetleg gyermekeit. Egyrészt a saját gyermekei, másrészt ebből is ta­nulnak azok az elkényeztetett mai fiatalok, hogy az élet nem fenékig tejfel, hanem jó, ha csak odáig rúgás. S végeredményben az sem nagy dolog, ha az ember baltát ragad és ezzel a helyre kis hasznos szerszámmal megpróbál ipiapacsot játszani. Igaz. hogy esetleg baltával nagyot is le­het ütni, de legalább, akit elfogtak, az megérzi, hogy komo­lyan kell venni ezt a játékot is. S egyébként is, véleményein szerint, egy olyan korban, amikor atom- és hidrogénfegyverek fenyegetik az egész emberiséget, egyenesen nevetséges figye­lembe venni, hogy Ittas Kázmér segédmunkás egy vacak bal­tával fenyegeti a feleségét és legfeljebb még két-három gyer­mekét. Azt meg egyenesen nevetséges lenne bűnül felróni, hogy kissé káromkodik is, vagy hogy kissé nagyon káromkodik is. Így könnyít a lelkén és dühén, s ez már a magyar ember nem­zeti szokása kérem... Képzeljék el, mi lenne akkor, ha ott lenne a balta a kezében, a szesz a fejében és még csak köny- nyiteni sem tudna magán. Még elgondolni is rossz! S nem utolsósorban, mindenkinek igazán magánügye, hogyan neveli családját, milyen eszközökkel bizonyítja fele­ségének, hogy mennyire nélkülözhetetlen számára, ha részeg; vagy hogy gazdag és árnyalt szókincséből milyen ütemben és mennyiségben nyújt át ízes falatokat kicsinyeinek és az ingyen cirkuszt természetesen a messziről érdektelenül figyelő nézőközönségnek. Demokrácia van ám nálunk, szép kis dolog terme, ha már szomszédok hatóságok abba is beleszólnának, hogyan tölti szabad idejét családja körében egy ember, mivel szórakozik, hogyan kalapálja egységbe kis közösségét és lényegeseit nagyobb közönségét. Belügy ez, s mi megtanultuk — a fene se tudja, ki tanított meg rá bennünket —, hogy tiszteljük más családok bármilyen belügyét. Mindennek így kell valahogyan lennie — győződtem meg minap két, egymástól nem is nagy időlcözökben megjelenő újságcikk olvastán. Mindkét helyen sihederré nőtt fiú ragadott szerszámot, hogy hosszú évek után lebeszélje e módszerhez konzekvensen ragaszkodó apját, pedagógiájának folytatásáról. A lebeszélés kétségkívül drasztikus formája nyomán — ugye, hogy jó mester volt az öreg! — mindkét esetben az apa kény­telen volt lemondani szórakozásának folytatásáról, miután ebben a leglényegesebb dolog akadályozta már: az’ élete. A két kamaszból serdült ifjonc egyszóval meggyilkolta apját, s miután ezt büntetlenül cselekedni aligha lehet, a síjlyosbító és enyhítő körülmények figyelembevételével a bíró­ság meghozza a maga Ítéletét. A gyilkosok megkapják bünte­tésüket, miután a felbujtók már előbb megkapták éppen azok­tól, akiket a primitív állatiság fokán erre neveltek. A kör tehát bezárult, a dolgok elrendeződtek, az igazság győzött e sorokat be is lehet fejezni. Azazhogy be is lehet ne. \ Ha nem jutna az ember eszébe egy s más, nem a gyilko­sok védelmére, akik embert öltek hanem az ember védelméres' akik gyilkossá lettek, pedig talán embert védő emberek lehet­tek volna. Ilyen dolgok jutnak az ember eszébe: .. .mi lett volna, ha a szomszédok közbelépnek. Nos, ha nem is Ott a szomszéd udvarán, de a tanácsnál, rendőrségnélj gyámhatóságnál. Ha úgy viselkedtek volna, ha olyan légkört teremtettek volna, amelyben erőt és biztatást, hitet és védel­met kap egy meghurcolt, megkínzott, részegtáncban megta­posott család és megvető, emiatt talán önébresztő kiközösí­tést az alkohol szadizmusa, .. .mi lett volna, ha már valóban hoztak volna olyan tör­vényt, amely éppen a demokrácia, a közösség védelmében és érdekében konzekvensen eljár az ilyen apával szemben. Szigorított büntetés jár annak, aki ismét a társada­lom vagyonához nyúl, helyesen, újabb szabálysértési eljárás az ellen aki ismét brutálisan üti-veri családját, esetleg né­hány hónap börtön az ismételt visszaesés miatt. Mind a két gyerek gyilkolt. S erre nincs mentség. De van magyarázat. Abban a légkörben, amelyet az ilyen apa meg­teremtett, s amelyen kívül más légkört nem ismert, vagy alig ismert, abban a helyzetben, amelyet az apa létrehozott, s amelyből más kiutat nem látott, vagy alig látott a nyugalom megteremtéséhez a gyerek, nos, ilyen körülmények között nyílegyenes út vezetett a szülőgyilkossághoz. Mert nem von­ták kellő időben és kellő keménységgel felelősségre az apát. most ezt kell megtenni az áldozat gyilkosával, aki maya is áldozat, — a fiúval. Természetesen, tűnjék bármilyen furcsának is, elsősorban mégsem rendőrségi, bírósági feladat ez. Hanem társadalmi feladat! S ez a lényeg. Az egyes emberek, a társadalmi szer­vek összefogása jelentős akadálya lehet, hogy fiatal emberkék­ből koravén gyilkosok legyenek. Az kelletik ehhez, hogy ne vallják és ne tűrjék, miszerint kis dolog, családi ügy legyen ama kedves szórakozás, hogy egy részeg ember rendszeresen megverje a feleségét, megrugdossa gyermekeit és baltával a kézben fogócskát játszhasson mindenki szeme láttára. Köszöntő helyett dßeaie!ettt a Jhelta A napokban új képeslappal gyarapodott a magyar újság- irodalom. Megjelent a Delta, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség természettudomá­nyos—technikai magazinja, a televízió népszerű, tudomá­nyos műsorának írott testvér­lapja. A folyóirat azzal a céllal született, hogy gyarapítsa a fiatalok ismereteit, felkeltse és kielégítse természettudomá­nyos, technikai érdeklődésü­ket, segítsen eligazodni a tu­dományok új vívmányai kö­zött. Ismertesse az új felfede­zéseket, alakítsa, formálja a magyar ifjúság materialista világnézetét, s bővítse általá­nos műveltségét. Az izgalmasan, tartalmasán, közérthetően megírt cikkek, az érdekes fényképek, rajzok minden bizonnyal sok olvasó barátot szereznek az új maga­zinnak, amely nemcsak szóra­koztatja, hanem tanítja is ol­vasóit. Kívánjuk, hogy így legyen. MwMé 1967. október 29., vasárnap gvánVSl a korszerűsítés meg1 őrizze. Középmaga* épületeket s Bertalan templom, az Orbán és a görög templom környéké­re nem javasolnak. Magasbe­építésre a Dózsa György és az Április 4. útjától keletre esc területeket jelölték ki. Persze, mindaz, amit most felsoroltunk, még csak az else díjas pályamunka és a zsűri javaslatait mutatja. A város- központ részletes “rendezési tervét ezeknek alapján készí­tik majd el, ha nem is min­denben hű másolataként az előbbi elképzeléseknek. \ Egy tény, erre a részletes rendzési tervre már nagyon- nagy szükség van, hiszen a vá­ros gyors fejlődése megköve­teli mielőbbi, végleges formá­ba való öntését. Azt is mond­hatnánk, Gyöngyös központja nem tud korszerűsödni nélkü­le. I millió forint amelynek elemeti része ár- kádszerűen ugrik ki a járda fölé. A homlokzat csupa üveg­ből készül. A legkülönfélébb iparcikkekket találhatják majd itt meg a vásárlók, a textilféléktől kezdve a műsza­ki árukig, összesen ötvenfős személyzet gondoskodik a gyors, kényelmes kiszolgálásról. Nemcsak a vevők kényel­mét veszik figyelembe az új áruházban, hanem az eladó­két is: a legkorszerűbb szo­ciális létesítmények állnak majd az itt dolgozók rendel­kezésére. A SZÖVOSZ tervező iroda beruházási részlege bonyolítja le a beruházást, amelyhez a városi tanács is sok segítsé­get adott már eddig is. A tervek szerint a modém. iparcikkáruház 1961. április 4-én nyílik meg. Az ÁBC-áruház ez Április 4. útja 3. szám alatt épül a Heves megyei Tanács Építő­ipari Vállalatának kivitelezé­sében.. Most folyik a szerződés megkötésének előkészítése. A vállalat, "mifi'élyt ä területet megkapja, azonnal meg tudja kezdeni a felvonulást. Az épít­kezés mielőbbi megkezdésére azért is szükség van, mért ezt az áruházat már a következő év decemberében szeretnék megnyitni a közönség számára. Érdekessége még ennek az ÁBC-áruháznak, hogy az eme­letén négy lakás készül el, mintegy nyolcszázezer forint költséggel. A beruházás többi része közel 3,5 millió forintot igényel. A Gyöngyösi Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet arra törekszik, hogy minél korszerűbb üzlethálózat­tal tudjon a város lakosságá­nak rendelkezésére állni. (gmf) egymástól. A legkisebb üzem sem maradhat meg a belvá­rosban, valamennyinek a vá­ros külső részén létesítendő ipari területre kell átköltöznie. Ezzel a megoldással a városi lakosság nyugalmát is biztosí­tani akarják a tervezők. Természetesnek vehetjük azt is, hogy az örökségként át­vett, ma még meglévő kis ut­cácskáik, amelyek sűrűn át­szövik a belvárost most, el­tűnnek majd. Fő útakként megmaradnak a Kossuth La­jos, a Vachott Sándor és a Petőfi Sándor utcák. Elvként azt is megállapítot­ta a zsűri, hogy a városköz­pont átépítését lassú ütemben szabad csak végrehajtani, úgy, hogy a városrészek mai han­Két áruház, \< Még csak az előkészületeknél tartanak, de a tényleges épít­kezés is rövidesen megkezdő­dik azon a két áruházon, amit i Gyöngyösi Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet fog majd üzemeltetni. Az iparcikkáruház helyén nár lebontották a régi épüle­teket a gyöngyösi Április 4-e ér 21—25. szám alatt. A Ke­res megyei Állami Építőipari /állalat a következő hónapban cezdi meg a felvonulási mun­kákat. Kétszintes, modem ■püiet emelkedik majd itt, véglegesnek. A bennük fellel­hető ötletek, irányelvek azon­ban figyelemre méltóak. Akik majd megláthatják a majdani városközpontot, bizo­nyára sok mindenen fognak csodálkozni. Állíthatjuk, rá sem fognak tudni ismemi. A mostani épületeknek túlnyomó többségét lebontják majd. A Fő tér arculata teljesen meg­változik. Ott, ahol most a já­rási tanács található, iroda­épület áll majd. A gyógyszer- tár tömbjét a hatszáz szemé­lyes művelődési kombinát váltja fel. A Móricz Zsigmond utcai tömbbe kerül a járási és városi tanács, valamint a két pártbizottság komplexuma. A mostani városi tanács épületé­nek helyén is irodaház áll j majd. j A Fő útvonalakon mindé- ] nütt üzletek lesznek az épüle­tek földszinti részén. Ezek az üzletek egy határozott rende­zési elv szerint követik egy­mást, sokkal ésszerűbben és t sokkal levegősebb elosztásban, ^ mint most 3 Az elavult, régi házacskák t mindenünnen eltűnnek. Több- f szintes épületek nőnek ki he­lyettük, mértani formákat mu- r tatva. Ezek az épületek lázi- t tott sort alkotnak majd. A t közintézmények úgy követik v egymást, hogy valamennyit 1 nagyon kevés fáradsággal le- 1< hessen elérni. Nagy zöldterüle- k tek határolják el a házakat é A zsűri a beérkezett 29 pá­lyamű közül az első díjjal Kaszta Dénes és Szmetanc György pályatervét jutalmar ta. A második díjat, soroláí nélkül, megosztotta Könnyű Csaba, valamint a két társter­vező: Bognár László és Megy- gyesi Tamás között. A harma­dik díjat Kotányi Zoltán és hocsmándi Gábor közös mun­kája nyerte el. Ennyi a szűkszavú hivatalos megállapítás annak a pályá­zatnak a végeredményéről, •minek feladata volt Gyön­gyös új városközpontjának ki­alakítása, ennek a városköz­pontnak a későbbi megépítése a részletes rendezési terv sze­rint. Mit tartalmaznak a nyertes pályamunkák, ez talán az iz­galmasabb kérdés a közönség számára. Miután a díjazott, összesen nyolc pályamunkát részletesen nem tudjuk ismv.tetni, ve­gyük élő az első díjjal jutal­mazott terveket Ennek né­hány, jellemzőnek tartott vo­nását mutassuk meg. Még annyit kell megjegyeznünk tá­jékoztatásul, hogy a bíráló bi­zottság minden díjazott pálya­munkából kiemelte az általa legjobbnak tartott részleteket azzal a meggondolással, hogy ezeknek ötvözetéből célszerű a végleges tervrajzokat elké­szíteni. Végső fokon egvik nyertes muni it sem vehetjük Korszerű hazafisáa - Korszerű nveliűvelés tian szerelmes, haraptam rá, de jött egy nagymenő, job­ban befűzte, s én mi a túrót vá­laszthattam volna, felszívód­tam, mint egy vakbélniűtét, s ott hagytam. ..* stb. Csak há­lásak vagyunk Kolozsvári Grandpierre Emilnek, hogy leg­újabb kötetében (Arcok nap­fényben, Bp. 1967.) a vitriolos gúny fegyverével harcol az ilyen nyelvi igénytelenségek el­len is. Ez a harc már nem­csak egyszerűen nyelvművelő feladat, valóban társadalmi kö­telesség, amit hazafias öntu­dattal vállalnunk kell, és mind­addig folytatnunk illik, amed­dig el nem érjük, hogy az aj­kakon tisztán, szépen, érthe­tően szólaljon meg édes anya­nyelvűnk, egyik legnagyobb, legdrágább nemzeti kincsünk. DR. BAKOS JÓZSEF tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa. zott nekünk." (7) — „A vers­ben azt realizálta a költő ('?), hogy sokait kell tennünk a béke vonalán is.” U?) stb., stb. A korszerű nyelvművelés azt tanítja, hogy van nyelvi morál is. Ez ellen vét, aki íz­léstelenül, durván, nemtörő­döm módon beszél és fogal­maz. Az ügynek is árt vele, amiről szólnia kell! De kárt okoz azért is, mert igényte­lenséggel fertőzi mindennapi életünk nyelvhasználatát. En­nek az elvnek a szemmel tar­tásával harcol az új, korsze­rű nyelvművelés az olyan nyelvi formálás ellen, amiben minden szó magyar ugyan, s mégis idegen tőlünk, s éppen ezért nem kérünk belőle és harcolunk ellene. Nem tudunk felmentést adni annak, aki nőismerőséről így beszél: „Belevaló csaj volt, alla­Országos tanácskozást tar­tottak városunkban a korsze­rű hazafiság kérdéseiről. Ez az alkalom is ürügyül szolgál számunkra, hogy egy igen időszerv problémát vessünk fel a címben jelzett összefüg­gésekben is. Ma már a ma­gyar nyelv, édes anyanyel­vűnk az egész nemzet számá­ra egységes közlő eszköz. Az anyanyelv művelése és védel­me, eredeti sajátosságainak, kifejező értékeinek propagálá­sa nemcsak szűk szakmai kö­röknek ügye és feladata, ha­nem valóban mindenkinek ha­zafias kötelessége is. Újabban az igaz hazafiság jegyében is azon kell munkálkodnunk, hogy a széles néprétegek nyelvi kultúrája és nyelvi ön­tudata gyorsabban fejlődjék. Mivel napjainkban mind szé­lesebb körben veszik birto­kukba azok is a szabadon szólás és a véleménynyilvání­tás alkalmait, akik eddig nem éltek, illetőleg nem élhettek vele, a korszerű nyelvműve­lésre új megtisztelő feladat is hárul: elsősorban azt segítse elő, hogy a tömegek tollán és ajkán megjelenő, megszólaló nyelv minél igényesebb, minél gazdagabb nyelvi eszközöket használjon fel a közlésre. A korszerű nemzeti tudattal együtt kell hogy járjon a mé­lyebb nyelvi tudat is. Éppen ezért senki számára nem le­het közömbös anyanyelve, a magyar nyelv ügye. Az egyé­ni nyelvhasználat sem lehet csak ösztönös, mindenkinek tudatosan kell törekednie ar­ra, hogy a szürke, az igény­telen, az érthetetlen nyelvi formák ellen felvegye a har­cot. Ma már álprobléma öncélú­an védelmezni nyelv- ’-;t az idegen szavak _m a konkrét, a aktivitás, az objektív, a realizál idegen szavak ellen kell harcolnunk, meri bizonyos összefüggések­ben jól teljesíthetik nyelvi szerepüket, hanem az ellen kell felvenni a küzdelmet, hogy ezek a szavak ne szol­gáljanak a ködösítésre, a bi­zonytalan fogalmazásra, az íz­léstelen nyelvi formálásra ürügyül és alkalmuí. Mert va­lóban igénytelen é&-értelmet­len a használatuk a következő nyelvi mezőben: „Üljünk le konkrétan (!?) és realizáljuk. hogy mi fűtötte be úgy az agyadat” (!?) — „A szubjek­tív kritika objektíve felfogott fáziseltolódása nagy aárt oko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents