Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

kamasz község

Kisköre hirtelen kamasszá

serdült: most éli kamaszkorát. A robbanásszerű változás elbizonytalanította. Nem találja a mezőgazdasági község a helyét a formálódó ipari tájban. A cselekedetek nem mindig egyértelműek, gyakran suták, mint a kamaszember kézfogása.

Mert Kisköre még nem tudta teljes szívvel odanyújtani a tenyerét az ipari óriásnak.

IV.

fel, hogy egy alumínium- gyár...’*

A termelőszövetkezet jövője « víztől függ. Attól a víztől, amit a duzzasztómű biztosít.

— Milyen lesz a jövő gazdasága?

— Mintagazdaság. Hatezer hold öntözött földterület, korszerű tanyaközpontok. Tudományosan elemzett gazdálkodás. fis több termék — nagyobb haszon, — mondja Kolozsvári László termelöszövetr kezeti elnök. — Na és, bogy el ne felejtsük: téesz-halászcsár- da, lacikonyha, üdülőtelep.

— Milyen áron lehet ezt megteremteni?

— Szerintünk csak úgy, ha a tagságnak a jövőért nem kell megkoplalnia. Ezek az emberek sokat áldoztak a máért is. Volt idő, amikor a vezetők viszálykodása, az árvíz kártevése, a szakszerűtlen gazdálkodás mindössze kilencfős rintos munkaegységet „biztosított”. Nem is tudom mi lett volna állami dotáció nélkül.

— Mi a jövő szempontjából a legfontosabb?

— önmagunk meggyőzése. EH kell dönteni, hogy néhány év múlva kik vezetnek és dolgoznak itt A „lebeszélők”, vagy a jövőben gondolkozók? Mert mi is félünk. Ez a mintagazdaság lehet hogy sokba fog kerülni nekünk. Talán 40 millióba. Jó lenne bírni-..

önmagukért álmodoznak a kiskörei gyerekek. Az első ábrándok a ma realitásához kötődnek: a jelen gondjainak megoldását kérik.

„Én csak azt szeretném, ha ez a község szép és nem ilyen elhagyatott lenne. Ha gimnáziumot vagy iparitanu- ló-iskolát építenének, hogy ne kellene elmenni más községbe tanulni. Ha minden sarkon állna egy artézi kút.”

A többiek is kérnek: „Építsenek kultúrotthont napközi otthont több orvosi rendelőt öntözőkocsik locsolják az utcákat, hogy ne kelljen a portól tüdőbajt kapni.”

A jövő kisdiákjaira is gondolnak: „Jó lenne, ha az iskolának építenének egy tornatermet, hogy ne a folyosón tornáznánk.”

forgalmat E nagyváros még

nagyobb zaját különleges készülékek fogják halkítami” írja Kenyhercz István.

Rádupláz a másik kisdiáit Vass Imre:

„Az én véleményeb szerint tíz év múlva sok villamos járkál az utcán. A gyerekek szórakoztatására vidám parkot, állatkertet építenek.”

A harmadik diák a jövőtől még egy nagy ajándékot kér: „Szeretném, ha feljutna a kiskörei futballcsapat a legjobbak közé.”

Ki kapjon fizetésemelést?

Mihez igazodjék a prémium és a részesedés?

Aztán elszakadnak a gyerekek a ma gondjaitól. Az álmok a fantázia világába csapnak.

„Tíz év múlva Kiskörét úgy képzelem el, mint egy rendszerezett nagyvárost. Á város utcáiban emeletes autóbuszok bonyolítják majd le a személyA dolgozatokban egy mondat ismétlődik a leggyakrabban: „Ha elképzelésem valóra válna, akkor nagyon jó lenne” Lelkes, a jövőben bízó fiatalokkal találkoztunk Kiskörén. Az elképzelések azt is tükrözik, hogy hajlandók a vágyakért dolgozni. E fiatalság gondolkodása, munkája nyomán fog egyesülni Kisköre két világa.

„Tán majd tfz év múlva Kádár János elvtárs is lejön

ebbe az újjáépített, hát mondjuk: városba. Én még azt is megírom, hogy ezt a községet TISZ AŰ J V ÁROS-nak keresztelném...”

(Vége)

{ Kapóst Levente Fóti Péter

Ha titkos szavazással akarnák eldönteni a kérdést, félő, hogy mindenki önmagára adná a voksot. Vajon jó lenne-e,

megfelelne-e az igazságnak és közös célkitűzéseinknek, ha a besorolásoknál, a prém'um- és a részesedési alap elosr isánál egyenlőségre törekednénk? Ettek a kérdések bizonyára mindenütt felmerülnek, ahol az új kollektív szerződést készítik elő. A Mátravidéki Fém- művekben már hetek óta dolgoznak a bizottságok, ezért egy kis tapasztalatcserére Sírokba utaztunk.

A gazdasági szakemberekből és a szakszervezet megbízottai- ból álló bizottság 20—24 kategóriába sorolja a vállalati munkaköröket, az egyszerű segédmunkási beosztástól a betanított munkás, a szakmunkás és a nagy tudást igénylő, bonyolult, fontos munkakörig. De nemcsak a szaktudást veszik figyelembe, hanem azt is, hogv milyen körülmények között kell a munkát végezni: nagy zajban, gőz és erős festékszag szennyezi a levegőt? Közepes, vagy nagy erőkifejtés kell a munkához?

De ugyanabban a munkakörben, azonos munkahelyen dolgozó két ember teljesítménye különböző lehet a szakmai tudás, a rátermettség és az akarat szerint. Ezekre a bonyolult összetevőkre gondolnak, ezeket fontolgatják Sírokban, amikor a megfelelő kategóriába sorolják a tubusüzem anyagmozgatód munkakörét, vagy a szerszámkészítői munkát. Munkakörönként alsó és felső határt javasolnak és ezen belül lehetőséget adnak a művezetőnek és az üzemvezetőnek, hogy érdeme szerint sorolhassák be a munkást.

Sírokban az év első felében

rendezték, javították a fiatal szakmunkások fizetését, mert nemcsak a panaszok, hanem a tények és főleg \ fiatal szakmunkások teljesuménye igazolta, hogy többségük rászolgált a béremelésre. Most azt vizsgálják, hogy milyen munkakörökben van hiány, kinek a munkája döntő leginkább a minőség javítására és a gazdaságosság fokozására. Ezeknek a bérét nagyobb mértékben kell emelni, ez szükséges, ez így igazságos. Persze, nemcsak szaktudás, hanem politikai érettség, a párt- és a szakszervezeti bizalmiak bátor kiállása is szükséges ahhoz, hogy a helyes elveket a gyakorlatban ne torzítsa sem protekció, sem harag.

Ki mennyi és milyen munkát ad a vállalatnak és a társadalomnak. annyit kapjon érte. Ez a szocialista elosztás elve. ezt jelentse a munka szerinti elosztás gyakorlata, ezt igyekezzenek megvalósítani azok. akik a vállalat „alkotmányán”, a kollektív szerződésen dolgoznak.

— Most még jobban eltérnek az igazságtól mint eddig: a vezetőknek most is magas a fizetésük, az új mechanizmusban meg még több prémiumot és részesedést kapnak — így érvelnek sokan. Valóban, a Gazdasági Bizottság határozata három kategóriába sorolja a vállalati dolgozókat A rendelkezéseknek megfelelően Sírokban olyan javaslat született. hogy az igazgató és közvetlen helyettesei, valamint a főosztályvezetők, összesen 12 fő, az 1-es kategóriába tartozzék, a II.-ba 89 fő (osztályvezetők, üzem- és művezetők, valamint fontosabb csoportvezetők) és a IIL csoportba soA jövőben, az ipar és a mezőgazdaság harmonikus találkozásában a ma fiatalsága fog dolgozni. Azok, akik a jelen pillanatban az iskola padjaiban ülnek.

A kamasz község fiataljait kértük meg, ábrándozzanak, álmodozzanak tíz-tizenöt év távlatában.

Kisdiákok, a VIII/B. tanulói hajolnak a papírlapok fölé. A holnapról, a holnaputánról vallanak. Lelkesen és túlzón. Gyerekesen.

Nem érdektelenül néznek a vőbe. Nem „párttalanul” ér- lmektől és elhatározásoktól entesen ábrándoznak.

„Ha megtanulok valamilyen akmát, akkor lehetséges, >gy Kiskörén fogom folytat- ” — írja Herczeg Márta. „Itt, Kiskörén szeretnék el- áyezkedni” — vallja Gál ina is. „Egyre több gép van Tisza II-nél, nagyon szeretik ott dolgozni” — lelkesedik >dor Laci.

És a Kisköre jövőjébe vetett zakodás tükröződik pályavá- sztásukban is. A gyerekek pszerelők, géplakatosok, kő- űvesek, asztalosok, clektco- érnökök szeretnének lenni. „Én, aki a termelőszövotke- t tagja leszek, remélem, >gy megváltozik a gazdaság, int ahogy már most is vál- zott”.

Nem félnek az elhelyezke- kstől, hiszen egyikőjük ezt ja: ..De emesak vízlépcső íz Kiskörén, hanem tegyük

es a

Cél évszázad elég idő áb■ hoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió — van.

A világ persze, sok minden okból és sokfajta hatásra változik. De azon, amit a technika; a tudomány, az emberisig tudatosodása az utolsó ötven évben teremtett, felismerhetjük megkülönböztető bélyegét annak, ami a Szovjetunió hatására jött létre, ami azért, és csak azért történhetett így, mert a szocializmus, a kommunizmus megvalósításának kísérlete valósággá válik

A Szovjetunió az egyetlen olyan ország — pontosabban

születésétől kezdve a második világháborúig az egyetlen volt, amely egy eszme jegyében jött létre, egy korszerű, sok tekintetben korunk előtt járó, jövőbe mutató, de ötven esztendő viharaiban életképesnek, növekedésre késznek bizonyult eszme jegyében.

Az eszme, a kommunizmus mindmáig nem valósult meg

teljességében és tökéletességében. Ez természetes. Éppen azért, mert a kommunizmus nem ábránd és nem varázslat, csakis reális és csakis emberi módon, vagyis hosszú, küzdelmes úton, győztes és vesztes csatákkal, magasra szárnyalva és megtorpanásokkal haladhat felé az emberiség. De ötven esztendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az az irány, amely felé a történelem, az emberiség halad.

Hogy miből látjuk ezt? Abból is, persze, hogy 1917-ben Oroszországban volt egyedül szovjethatalom és ma 14 országban épül a szocializmus. Ez idő alatt, akárhogyan nézzük, összezsugorodott a Régi és növekedett az Üj. A szocialista országok sorsa nem úgy alakult, mint ahogy előre, sokszor telve illúziókkal, az úttörők, s itthon Magyarországon, mi magunk is elképzeltük. Mégis, ha ötven évvel ezelőtt megkérdezték volna az úttörőket: érdemes-e mindenüket, energiájukat, életüket odaadni azért, hogy megszülessen egy ország, amelyre egy világ acsarkodóit, bölcsőjében akarták megfojtani, a fas'zmust szabadították rá. és az emberiség szabadságáért hozott második világháborús nagy áldozatára is azzal feleltek, hogy megindították ellene a hidegháborút, — bizonnyal azt felelték, volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellenséges nyomás, az óriási problémák súlya alatt el is torzulhat az eszme, ha előre látják, hogy viszály támad a szocialista országok testvéri közösségén belül, — hogyne mondták volna akkor is, hogy érdemes volt. hiszen már nemcsak egy ábránd, már nemcsak egy országban valóság, hanem országok sorában, az emberiség egyharmada küzd azért, hogy megvalósuljon a szocializmus.

1/ ülőn cikkek során, könyvtárra valót írhatnánk ártól, hogyan befolyásolta a szbcia!izmus országának léte, politikája, harca az emberek és népek szabadságának ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a világrésznyi Oroszország, fényes cári udvarával együtt, maga is csak elmaradott gyarmat volt. Ma már alig vannak gyarmatok, bár ^z imperialista, gyarmatosító országok ma gazdagabbak és hatalmasabb eszközökkel rendelkeznek, mint valaha. Ma is van neokolonializmus, van a világban erőszak, elnyomás és kizsákmányolás. De ezzel szemben nemcsak az áll, hogy az emberi szabadságnak és a békének egy világhatalom és szocialista szövetségesei az őrzői. A Szovjetunió és a szocialista országok létének hatását a világtörénelemre csak akkor mérhetjük le igazán, ha nemcsak azzal számolunk, amit ezek az országok elértek és megcselekedtek hanem azzal is, amit a tőkés hatalmak nem érhettek el, és nem cselekedhettek meg, ha,azt is figyeljük, hogy ami rossz és kárhozatos, azért és csak azért nem zúdulhat az emberiségre, mert van szocialista világha talon»,

A forradalom nagyvilág

Külön tanulmány tárgya, hogyan változott meg a tőkés országok gazdasági, társadalmi rendszere a Szovjetunió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a modem tudomány, a modem termelőerők kihasználhatók legyenek az „egyéni vállalkozás”, a „szabad piac” hagyományos keretei közt, központi tervezés, állami beavatkozás, az erők nemzetközi méretű összefogása nélkül. Akarják, nem akarják, a tőkés országok is csak így tudnak ma előre haladni. Minden arról vall, hogy a világban nem lehet többé a régi módon élni, hogy meg kell találni azt az új társadalmi együttélési módot, amelyben békésen és gyümölcsöt hozóan térnek meg korunk roppant energiái, amelyekkel az ember felépíthe .é a földi paradicsomot, de amelyekkel meg is semmisítheti önmagát.

A Szovjetunió, a kommunizmus leglényege, hogy kiküszöbölje az emberek életéből azokat az okokat, amelyek viszályt, erőszakot, háborúkat szőnek. A kizsákmányolás, mások elnyomása, terület, hatalom, előjogok féktelen étvággyal, mások rovására megszerzése — sokan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásíthatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A‘háborúk nem isten csapásai, az emberek szívesebben élnek becsületesen és tisztán, ha ezzel jobban járnak, miint embertársaik elleni farkas-viselkedéssel. A Szovjetunió, a szocializmus felépítésén fáradozva, arra törekedett, hogy megszüntesse a háborúk okát. De addig is, amíg az egész világon megvalósul a szocializmus, arra törekszik, hogy ne zúduljon a világra atomkatasztrófa. Vannak az életnek, a gazdaságnak olyan területei, amelyben áz Egyesült Államok előbbre van, mint a Szovjetunió. All ez megfordítva is. De ami a legdöntőbb, azt a Szovjetunió ötven esztendő alatt el tudta érni: a világ legerősebb tőkés hatalmát is képes visszarettenteni az atomháborútól. Megérti-e vajon a világ, milyen veszélyben forogna, ha a földkerekség két leghatalmasabb állama közül az egyik nem szocialista ország lenne?

C elmérhetetlen, mit köszönhet az emberiség a Szóvjet- * uniónak, már eddig is, és bízunk benne, hogy még többet köszönhet majd ezután. Azt már könnyebben lemérhetjük, mit köszönhetünk neki mi, magyarok. Ezt az országot a két világháború közt urai szovjetellenességre nevelték: 1919 után a fehérterrorral, aztán rágalmazó propagandamunkával és hamis félfasiszta mítoszok terjesztésével, a Don- kanyarba küldött, a Hitler utolsó csatlósaként elvérzett, félrevezetett magyarok keserves sorsával, s aztán még egyszer megpróbálkoztak ezzel, nyugati uszítok rágalmazó dajkair.e- séivel: volt idő, amikor azt hallottuk a rádióban, hogy a Szovjetunió „Magyarország kizsákmányolásából tartja fenn magát”. Vannak generációk, amelyek talán soha sem tudják teljesen kiheverni ezt a kórt, amit a régi Magyarország urai beléjük oltottak. De az új, felnövekvő nemzedék és az érett férfikorban járók megtanulhatták azóta, mit köszönhetünk mi, a tízmilliós, természeti kincsekben szegény, kezdetleges iparral, félfeudális földműveléssel a szabadságba lépő magyarok, az elmúlt két évezred alatt a 200 milliós, mérhetetlen természeti kincsekkel rendelkező, mindenkor elvtársi segítségre kész testvéri szomszédnak, a Szovjetuniónak. Az* köszönhetjük neki, hogy olyan ország, amelynek önérdeke az. hogy mi és a világ minden népe elnyomás és kizsákmányolás nélkül, szabadságban és jólétben éljen. A Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, a Szovjetuniónak nncsene.í milliárdos profitokat hozó külföldi beruházásai, a Szovjetunió történelmi kísérletet folytat egy új világ, egy új társadalom felépítésére, amelyben megszűnik a háború és a szolgaság oka. Aki ezt akarja a saját népe számára, az támogatja ebben a Szovjetuniót _ PATKÚ IMRE

rolják a dolgozók többségét, a beoszott alkalmazottakat és a munkásokat. A Mátravidéki Fémművek kategóriabeszosz- tása megfelel a rendelkezéseknek.

Az első kategóriába sorolt vezető valóban több részesedést fog kapni, mint a harmadikba sorolt munkás, de a vezetőtől jóval többet is várnak és nagyobb is a felelőssége.

Az sem lenne igazság, ha a takarítónő annyit keresne, mint a legjobban képzett szakmunkás. Az egyszerű, átlagos munkára vezethető vissza és annak többszörösével értékelhető a nagy szakképzettséget igénylő, bonyolult munka. A szakmunkásénál is mennyivel bonyolultabb a vállalat felső vezetőinek feladata és menynyivel több tapas-ztalatot én tudást igényel! Ezenkívül a gazdaságirányítási reform új ^ntéke’emet teremt. Azt követeli, hogy ne csak a munka mennyiségét és mirő~A~é- ménjük, hanem főleg azt vizsgáljuk, hogy milyen mértékben járult hozzá a vállalat gazdálkodásának eredményességéhez, vagyis az elért nyereség forinttal mérhető összegéhe* igazodjék a jövedelem.

Nem lehet vitás, hogy a vállalat igazgatója, főmérnöke sokkal többet tehet a nyereség fokozásáért, mint egy beosztott, vagy munkás. Az új mechanizmus nem a szegénység egyenlőségét, hanem a társadalmi jólét állandó növelését akarja megvalósítani. Ehhez pedig többet, korszerűbbet és főleg olcsóbb árut kell termem. Azt kell jobban ösztönözni, akitől nagyobb mértékben függ a vállalat eredményes gazdálkodása. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy nálunk a munkabér ne csak a munka szerinti elosztás, hanem a terv> szerű ösztönzés eszköze is legyen.

Tételezzük fel, hosv a vállalat 1968-ban eredményesen, jól gazdálkodik. A részesedési

alapot az éves bérek arányában osztják el. A 10—12 vezető béralapja és ennek arányában számított részesedésük nem jelentős összegű a 2400 munkás béralapja után számított és a munkásokat megillető részesedéshez kénest. Ezért senki se irigyelje a szűk körű vezetők nagyobb jussát.

A rendelkezés elkülönítette a munkások és a vezetők részesedését, a munkásokat megillető részt mások nem használhatják fel. A vezetők nagyobb mértékben érdekeltek a nyereség elérésében, tehát 'óbban is fognak iparkodm. hogy meglegyen a részesedés. Az új ösztönzési rendszer azt is jelenti, hogy eddig legjobb esetben 25 nap volt i nyereségrészesedés, az új mechanizmusban a munkások 45 navi '■érnek megfelelő részesedést " í’-^hatnak, a vezetők etil többet.

Mi történik akkor, ha veszteséged lesz a vállalat? Államunk ekkor is garantálja a munkások bérét, tehát a teljesítménynek, vagy az időbérnek megfelelő munkásjárandóságof ki kell fizetni. De az első kategóriába tartozó vezetők veszteséges gazdálkodás esetén csak alapfizetésük 75 százalékát kapják.

Az új mechanizmus újabb lehetőségeiket ad, hogy a magunkénak érezzük az üzemet, a gyárat. Ezt szolgálta a kollektív szerződés is. Üjabb lehetőség nyílik arra, h^oy a feltételeknek megfelelően szervezzük a termelést, közös célkitűzéseinkhez alkalmazzuk a szocialista bérezés formáit, hogv mindenki tudása legjavát adja — a köz és önmagára javára.

Dr Fazekas László

1967. október 29., vasárnap