Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-28 / 255. szám

Y »»* r • w r| íjjogo szirénák és „békés" hétköznapok Sokrétű feladatot teljesítenek rendészet korszerűsítésére. El­fi tud többet a Szovjetunióról ? Varjú Valéria a meiryei gyíisetes — Húzzál, pajtás, egy borí­tékot... A kérdésed: Ki ren­dezte a Patyomkin páncélos című filmet? — Eizenstein! — A zsűri döntése? — Két pont. Pénteken délelőtt az egri Megyei Művelődési Házban rendezték meg az úttörők Ki tud többet a Szovjetunióról? jubileumi vetélkedő megyei döntőjét. Véget ért ezzel az úttörőcsapatok egyik legizgal­masabb és legeredményesebb versenysorozata, amelyben több mint hétezer pajtás vett részt, készült a fél évszáza­dos jubileumát ünneplő szov­jet nép történetének, művé­A megyei döntőn a járási és városi vetélkedők győztesei vettek részt — huszonnégyen. „Mi a Goelro-terv?” „Melyik szovjet színművésznő alakítot­ta az Alba Regia főszerepét?’' Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sek özöne fogadta a pajtáso­kat, akik meglepően jó vála­szokkal feleltek. A döntő cél­ja az volt, hogy az egyéni teljesítmények alapján állítsák fel a rangsort', a személyhez szóló kérdésekre külön-külön kapták az értékes pontokat. A kisegítőknek jutalompont járt és ez csak növelte az izgalma­kat. a játékkedvet. De nem­csak a lexikális tudást kérték Ritkán esik szó róluk. Egy- •gy nagyobb tűznél említi meg • hivatalos kommüniké: „A kivonult tűzoltók hősies erő­feszítéssel rövid idő alatt meg­fékezték a tüzet?’. A minden­napjukról keveset tudunk. Mert az, hogy valóban rövid Wö alatt elbánnak a vesze­delmes tüzekkel. hosszú-hosz- szú évek fáradságos munkájá­nak gyümölcse. És a hősies­ség is valami olyan dolog, ami nádszeres önneveléssel •fejleszthető az emberben — hosszú, kitartó edzés során, v Meglátogattuk a BM Heves megyei Tűzrendésze ti Parancs­nokságot. hogy megismerked­jünk tevékenységével. Kérdé­seinkre a- megyei parancsnok, Toronyai István alezredes vá­laszolt. a — Hogy lehet valaki tűzol­tó? Régebben — az 1950-es években történt nagy változás­kor. amikor a tűzoltóság tűz­rendészetté vált és szükség vall a tömeges utánpótlásra — íjonciskolák működtek. Most nagyjából teljes a létszám, a pótlás menet közben történik. A tűzoltóságnál állandóan folyik a kiképzés, a gyakorlás — a tűzoltók évente legalább 280 órán át tanulnak —, mert erre nagy' szükség van. Azok az emberek, akik ezt a szolgá­latot élethivatásul választják, nehéz körülmények között, na­gyon gyakran életveszélyes helyzetben dolgoznák. A legki­sebb feledékenység, vagy rossz fogás nehezíti az eredményes oltást, s a legkisebb meggon­dolatlanság is emberéletet kö­vetelhet. A rajok, amelyek tűz esetén szirénázó autóval ro­bognak szerte a megyében, sót a megye határán túlra is — 24 óránként váltják egymást — állandó kiképzésben, részesül­nek. Csak nagy vonalakban: a tűzoltóknak pontosan keli ismerniük az egyes anyago­kat, azok égési tulajdonságait. Tudniuk kell, hogy a külön­böző tüzek nél milyen gőzök, vagy gázok fejlődhetnek. Jellemző, hogy Csak a tűzmegelőzés szűksza­vúan 3000 oldal tudnivalót fog­lal magában, s ehhez még a sssakirodalom kapcsolódik. De ez csak az elméleti rész. A gyakorlatban pontosan ismer­niük és alkalmazniuk kell a bonyolult felszerelést. Álla­munk az utóbbi években je­lentős összeget fordított atűz­látta terepjárós gépi fecsken­dőkkel, speciális tűzoltó esz­közökkel stb.. hogy minden esetben gyorsan tudják a tüzet lokalizálni. - S ezt állandóan gyakorolják, hiszen az oltás­nál minden egység minden tagjának megvan a maga kü­lön feladata, a parancsnoktól a fecskendőkezelőig. Fejlesz­teniük kell a mozgáskészséget, a fogásbiztonságot, s újra meg újra be kell idegzeniük a sze­relés sorrendjét. Nem beszél­ve arról, hogy a felszerelés karbantartása is rendkívül fontos, hogy az adott esetben rendben működjön. S ezt egészítik ki a bátor­ságfejlesztő gyakorlatok. Pél­dául ugrások, létramászás többemeletes magasban, ön­mentés, sötétben végzett gyakorlatok oxigénes légzőkészülékkel. A tűzoltóknak meg kell szok­niuk ezeket a helyzeteket. Hi­szen egy pincetűznél, ahol minden füsttel telített, az is­meretlen labirintusban, a sö­tétben kell megközelíteniük a tűz fészkét. Az ilyen feladat eredmé­nyes végrehajtásához a szak­tudás és bátorság mellett meg­felelő fizikai és tájékozódási képesség, valamint egymás iránti bizalom szükséges. A ve­szélyben a tűzoltó számíthat arra, hogy ha valami baja tör­ténik, a társa élete kockázta­tásával is megmenti. A Heves megyei tűzrendészet dolgozói között jó az elvtársi szellem, bíznak, s joggal bízhatnak egymásban a tűzoltók. Amint a parancsnok el­mondja, a tűz lokalizálásán túl elsőrendű feladatuknak tart­ják a megelőzést. Nagy erőt, energiát köt ez le. A nyilván­tartásba vett létesítményeket — mintegy félezret — járják, ellenőrzik, de sort kerítenek a nyilvántartásba nem vett lé­tesítmények időszakos ellenőr­zésére is. Kontroli-vizsgálatot tartanak, hogy az üzemben, gyárban stb.. a jogszabályok­ban előírtaknak megfelelően végzik-e a napi tevékenységet, az épít­kezést, a termelést, a tárolást. A tűzoltók fontos szakértői feladatok ellátásával is meg vannak bízva. Valamennyi új létesítménynél ott vannak és ügyelnek a szabvány-szabály­zatok betartására, ugyanakkor a tűzoltók tanácsokat is adnak, szakvéle­ményt a tűzbiztos építkezések­hez. Rendszeresen és tervsze­rűen végzik a felvilágosító munkát, közvetett és közvet­len módon. A megyében éven­te 50—70 ezer embert ismer­tetnek meg a tűzrendészet alapjaival. Óvják az embere­ket a felelőtlenségtől, tanítják a biztonságos munkára, s ahol a szép szó nem használ: érvé­nyesítik törvényes jogúkat: szabálysértési eljárást indíta­nak. Évente mintegy 200—250 ember sérti meg megyénkben durván, szándékosan, vagy vé­letlenül a tűzrendészeti előírá­sokat! Mint megtudjuk, évente át­lagban 200 tűzeset történik Heves megyében. Ebből mint­egy 120-at az állami tűzoltók oltanak el, a többit az önkén­tesek. Megyénkben 116 köz­ségben. Egerben és Felnéme­ten működik alegység. Rajtuk kívül 50 üzemi, létesítményi tűzoltóság és a fiatalok Ifjú Gárda tűzrendészeti szakasza (30 községben) tevékenykedik. Az utánpótlás biztosítását az úttörő szakkörökben működő 1581 ifjúsági tűzoltó biztosítja. E csoportok kézben tartása, szakmai irányítása, képzése, ellátása neon kis gond! Vala­mennyit a hivatásos tűzoltók végzik, ők a felelősek tevé­kenységükért. Éppen ezért minden tőlük telhető módon segítik munkájukat. 1960-ban például csak 30 kisnyomású fecskendő állt rendelkezésük­re, jelenleg két község kivéte­lével már m’ndenütt megtalál­ható, sőt. hét község gépj ár­műves fecskendővel is dicse­kedhet! És lehetne tovább sorolni bővebben a tűzoltók tevékeny­ségét, amelyet akkor végez­nek, amikor nem üti fél fejét sehol a „vörös kakas”. Nincs „felesleges” idejük. Gondot fordítanak a tűz megelőzésére, a továbbképzésre és a tűz ol­tására. Naponta újra és újra felhangzik a riasztás a lakta­nyában, s ekkor egymás után a fecskendőkhöz ugranak a tűzoltóik. Az esetek többsége: gyakorlat. S ha „éles” a riasz­tás, vijjogó szirénával elindul­nak a gépjárművek, hogy sok- sok év össze gyakorlottságával, a szaktudással és a kiváló technika segítségévéi helytáll­janak minden tűzzel szemben. Fazekas István Évszázadok muzsikája Stílusosan illusztrált kis mű­sorfüzetében adja hírül az Or­szágos Filharmónia új soro­zatát: az Évszázadok muzsiká­ja című koncertprogramot. A tíz hangversenyből álló műsor első eseménye novem­ber 28-án lesz: Nicanor Znba- leta spanyol hárfaművész lép fel a Magyar Állami Hangver­senyzenekarral, amelyet Fejér György vezényel. December 29-án a Magyar vonósnégyes ad hangversenyt, Brahms, Bartók és Beethoven művei­ből. Január 10-én a Bartók vonósnégyes és a Magyar fú­vósötös hangversenyére kerül sor. Sirokay Zsuzsanna, Szabó Mária, Kóté László és Mező László közreműködésével; a műsoron Bach, Mozart. Ránky György, Honegger művei és Durkó Zsolt Vonósnégyesének magyarországi bemutatója sze­repel. 4» szelének, irodalmának, gazda­sági eredményeinek hatalmas ismeretanyagából. számon a pajtásoktól, hanem próbára tették a fantáziájukat, ügyességüket is. Egyik ilyen feladat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél év­százados jubileumát köszöntő plakáttervet kellett készíteni. Az addig még névtelenül és csak számmal jelzett 7-es versenyző munkája külön ju­talomra ösztönözte a zsűri tagjait. Kollektív munkát igényelt a következő feladat, a riport- készítés. Csapatonként egy-egy pajtásnak meg kellett inter­júvolni egy „csapatvezetőt” és egy tevékeny „úttörőt” a jubi­leumi ünnepség alkalmával. A kérdések és a válaszok egy­aránt „helyükön” voltak. Az eredmény: a hármas számú csapatot jutalompontra minő­sítették. Közben idegnyugtatásul luít- ballon-fújó versenyre került sor. Az első egy dundi fiú lett, aki piros arccal dagasz­totta hatalmasra a ballonját. Ez volt az egyetlen feladat, ahol a lányok hátrányba ke­rültek. A megyei döntőre ugyanis a lányok fölénye volt jellemző. Már az összetétel kedvezett nekik: kilenc volt a fiú és tizenöt a lány. A finis­ben, amikor meg kellett raj­zolni emlékezetből a Szovjet­unió térképét az ismertebb városokkal és folyókkal, is­mét változott az élen vezető pajtások rangsora. Végül is a legtöbb pontot egy nagyfüge- di úttörő: Varjú Valéria gyűj­tötte össze. Hetes rajtszáma mellett 39 pont állt. Második ugyancsak a „gyengébb nem” képviselője, Szurányi Mária hatvani pajtás. A harmadik helyre Kondás István halmaj- ugrai úttörő került. Csapat­ban a gyöngyösi járásiak sze­repeltek a legjobban. Az élen végző pajtások a több óráig tartó vetélkedő végén értékes jutalmakat kaptak. Dardssilingi fotó Körösi Csorna Sándor sírjáról Vendégül látta nemrégiben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem dr. Nisth Ranjan Kar indiai egyetemi tanárt, aki többek között beszámolt arról, hogy hazájában nagy becsben tartják a híres magyar nyelvész és világuta­zó, Körösi Csorna emlékét. Képünkön a magyar világutazó síremléke Dardzsiling- ban. NYIKOI AJ AMOSZOV SZÍV GONDOLAT FORDÍTOTTADBA DÓ GYÖRGY (Befejező rész.) 42. V Ez és az összes előbbi nem hagy örülni. Altkor szakítunk. Találhatunk könnyebb munkát is. Diákoknak elő­adni, és operálni — sérvet vagy oly­kor gyomrot, epehólyagot is. Szintén lesznek bosszúságaim, de sokkal rit­kábban, ha a súlyos eseteket a bel­gyógyászokra és magukra a betegek­re bízom. Foglalkozhatom unokám­mal, olvashatok jó könyveket, szín­házba járhatok, sőt elmélkediietem az orvostudomány teóriájáról és kü­lönféle könyveket írhatok. Kénye­lem. jólét... S a fizetés marad ugyanannyi. A pénz másodrendű kérdés. Persze nem abszolút érte­imben, de amennyim van, annyi »lég. * Fenya néni hozza a teát. Két po­hárral és néhány falat fehér kenye­ret. Tiszta kendőben. — Egyék csak, Mihail Ivanovics. Elfáradhatott... ■i — Köszönöm, Fenya néni, nagyon köszönöm. ■ A jó asszony beszélgetni szeretne, de én valahogy képtelen vagyok er­re. Megérti az arcomról és visszavo­nul. ígéri, hogy mindjárt hozza az ágyneműt ' Jó a forró tea, ha az ember szá­ját összemarta a dohányfüst. Tán ettem volna valami komolyabbat is. jBh, megvagyok anélkül. Fáradt vagyok. Hátam sajog. Fe­jem nehéz. És ugyanakkor érzem: nem tudok elaludni. Hiába. Altatót? •Várjunk ezzel. Nem szabad elenged­4 kmüsáu 1987. október wombat nem magam. Szásának altatót kell rendelnem. Bár Gyima nyílván magától is rá­jött erre. Vagy mégis, menjek oda? Nem bírok felkelni. Kitalálják ők is. Az élet értelme: embereket meg­menteni. Bonyolult műtéteket végez­ni. Üjakat — jobbakat — kidolgoz­ni. Hogy kevesebben haljanak meg. Más orvosokat becsületes munkára tanítani. Tudomány, elmélet — azért, hogy megértsük dolgunk lé­nyegét és haszonra fordítsuk. Ez a feladatom. Az embereket szolgálom. Kötelességem. Más: Lenácska. Mnidenkinek gyér. meket kell nevelnie. Ez nemcsak kö­telesség — szükséglet is. Jólesik, na­gyon. Mégiscsak derék dolog, hogy ő él. Igaz, bizonyára ő sem éli már meg azokat az eljövendő gépeket. De megteszi értük azt, ami tőle telik. Ha ez az Irina... Családi összeom­lás, izgalmak... ezt nem bírja ki. Hogy lehetne megóvni? Majd igyek­szem. Lehetőségeim korlátozottak. Szasa szellemi világa számomra irá- nyíthatatlan rendszer. Azért, mert sokkal okosabb, mint én. De leg­alább a szívét tudtam beszabályoz­ni: mármint az izmokból álló szívét, nem a lelkét. (Lélek. Furcsa!) Sebaj. Átvarrhatjuk a másik billentyűt. Betehetünk majd egész mesterséges szívet is. Milyen bátor. Hogy nekem hány ilyen billentyűre telik az erőmből — nem tudom. Nem is érdekel: telik, amennyire telik, nem fogok velük takarékoskodni. Legyenek az embe­rek hasznára. Most tetszelgek ma­gam előtt. Ronda dolog, ha ilyesmin kapja rajta magát az ember. „Micsoda szenvedéseket vállalok a betegei­mért! önfeláldozóan harcolok a halál­lal!” ördög tudja. Mindenki ilyen volna! Az ember mindenekelőtt cseleked­ni szokott. Jól, rosszul, így vagy úgy. Ezenkívül gondolkozik is a cselek­véseiről. Szintén különféleképpen. A harmadik szint: hogy mintegy külső szemlélőként figyeli a saját tetteit gondolatait. Hasznos orvosság ez a bizonyos vétkek — például a hival­kodás — ellen. De még ezt is lehet mintegy távolról szemlélni. És kide­rülhet: hogy az ember semmilyen se. Sem jó, sem rossz. Szürke. Fenya néni csak nem hozza azt az ágyneműt Tapintatosan időt ad, hogy nyugodtan megigyam a teámat. Vagy még egyszerűbb az ok: éppen ágytálat kell vinnie egy súlyos be­tegnek. Helyes. Már jön. Még matracot is cipel. — Ugyan, Fenya néni! Minek ez a matrac? Puha a pamlag. — Hogy még puhább legyen. Na­gyon elfáradhatott. — No és mi van, a műtét utáni állomásról semmi rosszat se hallani? — Bizonyára rendben van min­den, mert Marija Dmitrijevna is be­ment pihenni a főnővérhez. Hiszen azért marad, hogy segíthessen, ha Szasa rosszul lenne... Aranyból van az ön keze... — Elég, elég, Fenya néni. — Mindenki mondja. — Jó, jó... Ez azt jelenti: néni, most már hagyjál magamra. Megértette-e vagy sem, mindenesetre jóéjt kívánt és elment. Az éjszakából már nem sok ma­radt hátra. Az óra fél kettőt mutat Hátnál tovább nem fogok aludni. Levetkőzöm, eloltom az asztali lámpát. Micsoda élvezett: az ágyon végignyújtózni egy ilyen nap után! Egész testem sajog. Megjegyzem: ez jóleső sajgás. Aludni, aludni. Mozdulatlanul fek­szem. Aludni..» aludni... Nem, a gép’működik. Megint az élet értelméről. „Két cselekvési program van”. így mondta Szasa, és igaza van. Én meg alaposan meg­szoktam ezt a szót Megtanultam a használatát... Az egyik program: gyermeket szülni és nevelni. Hogy életben ma­radjanak ás tovább szaporodjanak. Általában ez nem is rossz program. Csak nem veszi tekintetbe a más emberek iránti humanitást. Fogd meg, fojtsd meg. Hogy utódokat ad­hass, ahhoz magadnak is jóllakott­nak és erősnek kell lenned. S ez közben még élvezet is: győzni, hal­mozni, parancsolgatni. Az agykéreg még fokozza is ennek a kellemessé- gét Arcok, események suhannak... Ál­lati-programok. Társaságban dicse­kedni a bevarrt billentyűvel: ez is ilyen. Raja sír: ez is. Vajon Irina hazaért-e már? Szereti őt: ez is ilyen. A másik program: a közösségi. Az embernek mások érdekében kell dol­goznia. Hogy mindenki jobban él­hessen. Ez nem nyújt semmi olyan koncentrált élvezetet, mint a szere­lem vagy a gyermek. A társadalom oltotta belénk. Ne­kem élvezetet szerez és erőt ad a bajok elviselésére. Nyilván igen fontos, hogy az em­ber meggyőzze erről önmagát. Ettől lesz boldog... Én most boldog va­gyok... Tehát?... Aludj, te boldog ember... Aludj... De nem, nem olyan könnyű ela­ludni. Üj gondolatok jönnek, sorban egymás után. Holnap milyen műtéteink lesznek? A szív-tüdő motoros műtétet elha­lasztottuk. Kár, gyengék voltunk. Talán még vissza lehetne csinálni? Nem. Az anyának megmondták már, hogy elmarad. Az anyai szív rém játékszer, nem lehet vele ide-oda... A kis Ljova helyett vesszük a fel­nőtt Szorokint, aorta-szűkülete van. Petro fogja operálni. Ugyanaz a vér­csoport. Igen, őt vesszük. Csak, úgy rémlik, mészlerakodás is van a bil­lentyűjén. Magamnak is ott kell lennem, hogy bekapcsolódhassam, ha nehézség támadna. De hiszen holnap korábban akar­tam hazamenni, hogy írhassak! Azt a cikket már rég el kellett volna küldenem. Nem baj, az még várhat. A betegek előbbre valók. Jó így el­fáradni, aztán elnyújtózva feküdni. Ha nem nyomnának azok a gon­dok... Megint csak a gondok... Teg­nap... Ma... Holnap... Egy élet' át-» Bennük rejlik a boldogság. T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents