Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

gágos tanácskozás Egerben a korszerű haisifiságrél Ufód Hadár történcttudős: A hazafias nevelés belerasad a történelembe! lenforradalmi korszak ele­venebben él a fiatalok tuda­tában, mint 1945 utáni éle­tünk vívmányai, eredményei. — Hiba van a fiatalok ne­velésében — hangoztatta. — A hazafias nevelés gyengé­je, hogy megmarad a törté­netiségnél. A nevelés a tör­ténelemből indul ki, s to­vább nem is jut ennél. Vitába szállt azokkal, akik elmarasztalják a fiatalokat azért, mert saját helyzetü­ket nem a múlthoz mérik, s túlzott igényekkel lépnek fel. — Semmi kivetnivaló nincs ebben — mondotta — ifjúságunk nem a múltban, inkább a jövőben keresi esz­ményeit, s igényeit ehhez a jövőhöz, a jelenkor fejlett országainak lehetőségeihez méri. Továbbiakban egyes fogal­mak (nemzeti kérdés, nacio­nalizmus, internacionaliz­mus, korszerűség és realiz­mus stb.) időszerű értelmé­nek, súlyának, arányainak problémáit boncolgatta. Han­goztatta: a lelkes, odaadó hazafiság érmését kell fel­ébreszteni az emberekben, s ezek erejét a szocializmus építésének szolgálatába állí­tani; el bennük a hazaszeretet ér­zését az irodalom tanulmá­nyozása. Erre a kérdésre a legszegényesebb, legsemati- kusabb válaszokat kapta, amely figyelmeztet irodalom- oktatásunk fogyatékosságai­ra. A mai magyar irodalmai Szentivánji Kálmán, frő: Betemetni az árkokat az emberekben is! alig ismerték a megkérdezett Dr. Lendvai Vilmosné pedagógus! fiatalok. Sípos István kívánságként j± 11111 nkáSIH OZ2»«l 9OSil iSH ft I* tolmácsolta az íroknak: az ifjúsághoz közelálló, a mai élet problémáit érdekfeszítő­en, vonzóan tárgyaló műve­ket alkossanak. vannak Bobó Istvánjai A korreferensek sorában elsőnek Mód Aladár, törté- nettudós kapott szót. Helye­selte az egri hagyományte­remtő kezdeményezést, hogy fórumot teremtenek fontos kérdések tisztázására. El­mondotta, nemrég Veszprém­ben járt, s egy felmérés kap­csán azt tapasztalta: az el­Szentivánvi Kálmán író ar­ról beszélt, hogy Balaton- melléki szülőfalujában, ho­gyan építették fel Nobelák gyárát, s hogyan vontak mes­terségesen határt, élősövény nyel, a gyári lakótelep és a falu házai közé. A sövényt később kiirtották, s árkot mélyítettek helyébe; a felsza­badulás után az árkot bete­mették, eltüntették. — Az árkokat mindenütt be kell temetni — mondotta az író. — És be kell temetni az árkokat az emberekben >s. El kell tüntetni a láthatatla­nul is létező, mesterségesen magasított válaszfalakat. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a korszerű haza­fiság csak egyet jelenthet, szocialista hazafiságot. Az el­lenforradalom idején sokan hűtlenekké váltak hazájuk­hoz, mondotta. Sokan disszi­dáltak. Ezek hazafiságbói megbuktak. Ám ha hazatér­nek, ha visszalátogatnak, ünneplés fogadja ezeket a ..magyarokat”. Nem kell ün­nepelni őket! Vannak itt, él­nek itt olyan emberek, akik­nek soha, a legnehezebb idő­ben sem jutott eszükbe, hogy ezt az országot el is lehet hagyni. Ezeket kell ünnepel­ni. A mindig hűséges hazafi­akat kell ünnepelni, a Kor­szerű hazafiakat Illés Lajos kritikus: A hazaszeretet és a honvédelem elválaszthatatlan Sipos István, az egri városi pártbizottság első titkára: Cselekvő erővé formálni a hazaszeretet érzését! — A szülőföld, az ország, a - .... nép, a nemzet, a haza szere- " tétére való nevelés a legfon- || tosabb célkitűzéseink egyike §| — mondotta. — Egyetlen kor §§ sem lehetett közömbös ab- ill ban a tekintetben, hogy a || felnövekvő nemzedék milyen || mértékben tudja kialakítani, i|| cselekvő erővé formálni a hazaszeretet érzését. Beszámolt arról a felmé- || résről, amelyett 300 tizenhét és tizennyolc éves fiatal, — gimnazisták és ipari tanu­lók, — megkérdezése útján végzett. A kérdések között szerepelt a haza fogalmának méghatározása is. A 300 fia­tal közül mindössze négy.-n adtak olyan választ, amelyek _-a földrajzi viszonyok mellett helyesen a társadalmi és po­litikai viszonyokról is emlí­tést tettek. A fiataloknak vá- laszolniok kellett arra a kér­désre is, hogyan mélyítette S.XS\SXXXV.XXXXXXXXXX\XXXXX\XXXXX\NX^NXXXXXXXXXX\XXVV y.\v Elmondotta többek között, hogy bár sokrétű, gyors fej­lődésével egyre újabb témá­kat szolgáltatott, a hadsereg nem vált önálló szereplővé az irodalomban. A hatvanas években már lényeges folya­mat játszódott le az intemar cionalista felelősségtudat je­gyében; a kubai válság, a vietnami agresszió új műve­ket hozott létre, amelyek a szabadságért harcoló népek­kel vállalt együttérzés tala­ján születtek. Ugyanez az érzés — folyatta Illés Lajos —, ugyanez az érdeklődés itthon, például a honvéde­lem kötelezettségeivel szem­ben, nem nyilvánul meg. Szólt a fiatal írónemzedék munkájáról is. Katonai tár­gyú írásaikban a hadsereg élete többnyire csupán mi­liő, a honvédelmi nevelés szándéka nélkül. Elmondot­ta azt is, hogy ma már olyan művekre van szükség, ame­lyek hatóereje egyre széle­sedik. Sajnos a hatvanas évek első fele a hazaszere­tet és a honvédelem fogal­ma közötti kapcsolat fellazu­lásának volt az ideje; — A tevékeny hazaszere­tetbe a honvédelem is bele­tartozik — mondotta Illés Lajos. — A honvédelem fo­galma nemcsak témakör, ha­nem gazdag eszmei, erkölcsi világ. — Ügy tekintek az írókra és költőkre — mondotta fel­szólalásában dr. Lendvai Vilmosné, általános iskolai igazgató — mint a pedagógus, a hivatásos nevelő legjobb segítőtársaira. Legjobb fegy­vereinket, nevelési eszközein­ket az irodalomtól kapjuk; A honvédelemre és a haza- fiságra való nevelés eddigi eredményeinek felmérésekor az a tapasztalat született, hogy a gyermekek jelentős részének fogalmai, képzetei megrekedtek a hazafiság pol­gári demokratikus értelmezé­sénél. A szocializmusról, mint társadalmi rendszerről a gye­rek csak a VIII. osztály má­sodik felében tanul, ekkor találkozik a szocializmus irodalmával is. A tanár Gár­donyi segítségével közel hoz­za a gyermekszívekhez a tö­rök elleni harcok hőseit, Jó­kai segít lelkesedni negyven- nyolcért, de ugyanez az iro­dalomtanár — mondta dr. Lendvai Vilmosné — irodal­mi eszközök híján van, ha 1919-ről, vagy az 1940-es évek ellenállási mozgalmairól ta­nít. — Ä munkásmozgalomnak is vannak Dobó Istvánjai és Bornemissza Gergelyei — mondotta a felszólaló —, sőt Cecey Évái is vannak. Pél­Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi dijat Szakonyi Károly írónak. miniszterhelyettes, átadja az első (Kiss Béla felvételei) dául Stromfeld Aurél a szo­cializmusért folyó harc Dobó Istvánja lehetne, ha Írói toll életet lehelne belé. — Szeretném kérni az itt lévő írókat — mondta —, hogy írjanak róluk, a mun­kásmozgalom hőseiről is, se­gítsenek nekünk. Írjanak igazat, szépet, művészit az általános iskolai tanulóknak. ★ A vitában felszólalt még Jobbágy Károly költő, aki az irodalomoktatás fontosságá­ról beszélt. Dr. Arató Endre, történész, egyetemi tanár a nyugati burzsoá ideológusok mai hazafiság-értelmezését boncolgatta; A vitában elhangzottakra Dobozy Imre válaszolt, ösz- szegezően megállapította: ha hazafiságról beszélünk, mind­járt hősi tettekre, hősökre gondolunk, s elhaladunk az apró tettek, a hétköznapok helytállásának tényei mellett. Az irodalom munkásaira vár a feladat, hogy méltó alkotá­sokban állítsanak maradan­dót a hétköznapi hazafiság­ról. A tanácskozás dr. Lendvai Vilmos zárszavával ért vé­gett. A tanácskozás végeztével a Park Szálló ét­termében Ko­vács Pál ve­zérőrnagy, hon­védelmi minisz­terhelyettes, a néphadsereg po­litikai főcso­portfőnöke dísz­ebédet adott a tanácskozás részvevőinek. Itt került sor az írószövetség és a Honvédel­mi Miniszté­rium 1967. évi közös pályáza­tának értékelé­sére, s a nívó­díjak átadásá­ra. Az első dí­jat Szakonyi Károly kapta Inter arma cí­mű elbeszélé­séért. Nívódíjat kapott még Bertha B ulcsu Az őr (rádiójá­ték) és Soós Zoltán Pityert, a hős (elbeszélő költemény) cí­mű munkájá­ért. 40. , I— Már öt perce a cseppek gyako­risága nem több negyvennél. — Csak számoljátok tovább. Le- flva. elég a narkózisból. Tán anél­kül is alszik majd a Sztyopa vérétől. ■ Zsenya, a főiszámoló, felkiált: ' — Harminc csepp! Ilyen kevés még nem volt. — Volt már huszonöt is. Ne örülj előre! — Én azt nem láttam. Nálam, nem ment negyvenöt alá. , Mindenki fáradt. Erejük fogytán. Pe várni kell. Valaki úgy kiált, mintha szuggerálni akarná: V; — No, állj már el! Elég volt! ! Nem használ. A cseppek hullanak, yre hullanak. . — Javasasszonyt kellene hívni. Volt olyan, aki a vérre is ráolvasott. Anyám saját szemével látta. Bár nemigen hiszek neki, ideges sze­gény... Ezt Oleg mondta. A többiek ne­vetnek. — Ha találnánk egy ilyen javas- asszonyt, mindjárt szerződtetnénk tudományos főmunkatársnak. — Minek szerződtetni? Fizetné azt mindenki maga is! Különféle javaslatok hangzanak el. A vérzés egyike a legnagyobb csapásoknak. Fizetnének akármilyen összeget. Közben Szasa megmozdult. Ébre­dezik. — Szasa! 1 NbtjIÍsbm 1961. október 36., csütörtök NYIKOl A3 AMOSZOV’ SZÍV »gondolat ^FORDÍTOTTA« Q ADÖ GYORGy Felnyitja szemét, üres tekintet. — Szasa, nézz rám! A szemhéj és a szemöldök nehány rendszertelen mozdulata. Majd te­kintete rám, az arcomra tapad. Fel­ismert. Látom ezt néhány meghatá­rozatlan jelből. Fejét forgatja. Mu­tatja, hogy nincs jól. — Zavar a cső? Tudjuk. Egy ki­csit várj, mindjárt kivesszük. Igen, most kihúzzuk a csövet. Csak előbb meggyőződünk róla, hogy jól lélegzik. Ügy látszik, van re­mény. — Feküdj nyugodtan, és próbálj mélyen lélegezni. Erre koncentrálj. — No mi van, Zsenya? Hány csepp? — Huszonöt. Már három perc óta. Véget éltek volna kínjaim? Nem akarom elhinni. Várjunk még, hát­ha közbejön valami. Viszont a logi­ka, és a tapasztalat szerint: újabb szövődmény valószínűsége csekély. Pillanatnyilag. Ma éjszakára. Még a vizelet is rendesen folyik. Ha a szí­ve ugyanilyen rendesen fog működ­ni, akkor a veséje is rendbe jön. Csak nehogy a vérzés megint fo­kozódjék. Még ha megmarad ez az 'item, az sem veszélyes. Tizenkét órán belül biztosan eláll. Vérveszteség mintegy hatszáz köb­centi. Kibírható. Várunk még tíz percet. A lépcső­házban rágyújtunk. Már beszélni sincs kedvünk. Túl járunk az éjfé­len. Visszatérünk. Szasa nyitott szem­mel fekszik és teljes öntudatban for­gatja fejét. Látni, hogy szörnyen kí­nozza a légcsövébe vezetett cső. El is távolítjuk onnét. Most jó. Átvite­tem a betegszobájába, magam pedig felmegyek a második emeletre, a la­boratóriumba. — Irina Nyikolajevna, magának most haza kell mennie. Tiltakozó mozdulat. Erélyesen le­intem. — Nem, nem. Reggelig semmi sem történhet. Adja meg a telefonszámát. Én itt töltöm az éjszakát — Nos, akkor engedelmeskednem kell. Nekem nincs jogom... Még a síron túl sem... Semmi kedvem érzelgős eszmecse­réhez. Semmi bonyodalmat sem óhajtok. Ezért jobb, ha távozik. Majd aztán. Aztán tisztázzuk a dol­gokat. — Jöjjön, elkísérem az ajtóig. A főkapu zárva van. — Nem kelL Jártam itt már estén­ként. Ejha? Furcsa. Azt hittem, nem ta­lálkoztak. De nem firtatom. Történt, ami történt. — Köszönöm önnek. Azt hiszem, hozzájárul, hogy beszélgessek veie a legközelebbi napokban. — Igen, természetesen. Majd tele­fonálok, vagy maga juttassa eszem­be. A lakásomon is lehet. — Viszontlátásra. Kérem, vigyáz­zon Szására. \ Miért mondja ezt? Mert szerelmes, és ez több a barátságnál. Ezért van joga ezt mondani. Elment. Ez jó, ez is feloldódás. Legalábbis egyelőre. Átmegyek a be­tegszobába. Szását már bizonyára odaszállították. Remélem, útközben nem történt valami. Látszólag ez a legsimább: végigvinni a folyosón va­lakit, majd fel a liften — a súlyos betegek mégis gyakran nehezen vi­selik el. Megyek a hosszú folyosón. A fel­ső világítás nem ég, csak az asztali lámpák világítanak a nővérek asz­talkáin. Minden nyugodt és meg­nyugtató. Jajgatás sehol. Ezen az emeleten főként olyan gyermekek fekszenek, akik velük született szív­bajjal kerültek ide. A kórtermek sö­tétek. De nini, itt világosság látszik. Mi lehet az? Belépek. Kis helyiség, három ággyal. Két kislány félig kitakarva fekszik. Egyikük, Ljuszka már túl van a mű­téten, és haza készül. Marija Vaszil- jevna mesterséges vérkeringés be­kapcsolásával varrta be szívében a kamrák közti sövény rését. Szövőd­mények álltak elő, nehezen sikerült. Akkor is itt töltöttük az éjszakát... Most alszik, rózsásan, csinosan. Ál­mában mosolyog. Vajon ml kelleme­set láthat? Elképzeli tán, hogy ha­zaérkezik, viszontlátja babáit, barát­nőit? Boldog. Hasonlít Lenácskához. Semmi különös nem történt itt. Egy idősebb nővér, Anna Makszi- mova penicillin-injekciót ad be ép­pen. A harmadik ágyon a kis Vitya félálomban nyöszörög. A nővér csit- titgatja, halkan, kedvesen. Jólesik hallani. S itt a műtét utáni állomás. Az asztalnál Marija Dmitrijevna egy fecskendővel bajlódik. Mit csinál? Még nincs itt a váltás? De megjött, itt van Szima. — Marija Dmitrijevna. mit keres maga itt? — Csak itt maradtam. Most meg már késő volna elindulnom. Ez nem igaz. A valóság: nem akarta Szását tapasztalatlanabb ápo­lónővérekre bízni. Tudta, hogy sú­lyos műtét lesz. Belépek a betegszobába Szasa ágya. Szemét lehunyva fekszik. Kis­sé nyöszörög. Fájdalmat érez. Az el­ső éjszaka igen gyötrelmes. Sok nar­kotikumot adni nem szabad, mert az árt a légzésnek, kevés pedig nem használ. A színe azonban rózsás. Ez jó jel. Körülötte orvosok és nővérek sür­gölődnek. Gyima épp a vérnyomását méri. Lenya ír valamit egy lapra. Zsenya ismét a drénnél. Okszana be­állítja az EKG-készüléket: úgy lát­szik, azt akarja megfigyelni, hogyan működik a szív immár a betegszo­bában. Még Valja is itt áll kémcsö­veivel. Petro, Oleg... Egész tömeg. Vigyáznak, nehogy meghaljon. Hdflb ha ez mindig sikerülne! . I . . (-Folytatjuki,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents