Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-03 / 233. szám
Gyakorlati képzés — gyakorlat nélkül A gyakorlati képzés, közisHárom Heves megyei csapat a táblázat alján Ez történt az HtB Ill-ban A labdarúgó KB ni. Északi csőmért nevén a politechnika, az utóbbi években egyre rohamosabb hódítást végzett általános és középiskoláinkban. Ennek a foglalkoztatásnak a célja mindenki előtt világos: munkára nevelni, illetve olyan manuális készségek birtokába juttatni a fiatalokat, amelyek filiszteri mentalitásukat, szemléletüket csökkentik, a technika iránti érdeklődésüket fokozzák ■r Valahogy úgy: vegyék tudomásul a mi fiataljaink, hogy az érettségi önmagában kevés. A technikai eszközök használatához, irányításához is alapos műveltségre van ma már szükség. A cél tehát helyes, félreérthetetlen. De hogyan jutnak el 'idáig a fiatalok, milyen utat kell bejárniuk ehhez? Két gyöngyösi gimnáziumot választottunk ki példaként. Az általánosításra is alkalmasak ezek a középiskolák, úgy véljük. Keressük hát fel a két intézetet, érdeklődjünk tanártól, diáiktól egyaránt. Gyakorlat és gyakorlat Nem mindegy, hogy a gyakorlati képzés milyen területeit akarjuk bejárni. A második éves Berze Nagy János Gimnázium a szabás-varrás elsajátításához külön műhelyt biztosít: ebben tizenöt varrógép található. A gépírást tanulók hasonló lehetőségeket kapnak. Nem panaszkodhatnak a lakatosok sem, akik a MÁV Kitérőgyártó ÜV tanműhelyében készülhetnek a szakma fogásainak kialakítására. A Vak Bottyán Gimnázium politechnikusai azonos esélyekkel rendelkeznek a gyors- és gépírás, a műszaki rajz és az egészségügyi ismeretek gyakorlásában. Minden, vagy legalábbis majdnem minden a rendelkezésükre állj amire szükségük van. Talán megfeledkeztünk a mezőgazdasági gyakorlatokról, hogy ilyen kedvező képet igyekszünk festeni a politechnikai törekvésekről? Nem feledkeztünk meg, tudatosan hagytuk utoljára a felsorolásban, hogy ilyen módon is erőteljesebbé váljék furcsa, sőt: meghökkentő helyzete. Hogyan vélekednek a mező- gazdasági gyakorlatokról a legérdekeltebbek, a diákok? Válaszol: 31 lány A Berzések III. B) osztályából csak a 31 lány jár mezőgazdasági gyakorlatra, a fiúk valamennyien lakatosok. Miért választották a mezőgazdasági gyakorlatot? A felelet: a mezőgazdasági gyakorlat választott minket. Valamennyien az angol nyelvet akarták tanulni, ahhoz pedig a szőlész-borász gyakorlati képzést kapcsolták, tehát...! A sors iróniája folytán viszont az angol helyett is németet tanulnak. Csalódásuk tehát tökéletes. összesen hat olyan lány van az osztályban, akinek a szülei szintén a mezőgazdaságban dolgoznak. Közülük csak egy akar szőlész-borász szaktechnikus lenni: Melicher Marianna. Igaz, Horváth Márta is ezt a pályát szemelte ki ma- gána, de az ő édesapja — bányász. És a többiek? Mosolyogva legyintenek, vagy szótlanul néznek maguk elé. Csak egy lány akad az ösz- szesben, aki felelősséggel kijelenti, hogy ő tud szőlőt ojta- ni. Mert otthon tanulta meg. A többi csak elméletben ismeri ezt a műveletet. Hányán ismerik fel a venyigéről, hogy milyen fajtát terem? Egy sem, még a szőlőfört esetében sem tudja a többségük a fajtát megjelölni. Láttak már egyszer nagyüzemi szőlőtáblát, de senki sem magyarázta meg, hogy miért olyan, amilyen. Gépeket: traktort, munkagépeket a mostani gyöngyösi kiállításon láttak közvetlen közelről, de csak — látták. Felvilágosítást kaptak? Semmit. A kitett tábláról olvasták le az adatokat. Szeretnének gépre ülni, gépet irányítani? A fél osztály nyújtja a kezét. Ásó és kapa, aztán megint ásó és kapa: ez volt az osztályrészük eddig. Szőlőt kötöm: is csak egyszer volt alkalmuk. Paradicsomot és almát szedtek, meg burgonyát még. Az érdekes volt, mert nem volt egyhangú. Egyedül az elmélet: abból kaptak eleget. Mernek ilyen módon szakmai minősítő vizsgát tenni? Valósággal felka- cagnak. A kiváltó ok: a kényszer Érdeklődtünk dr. Sereg Józseftől, a Vak Bottyán Gimnázium igazgatójától is: hogyan ítéli meg a politeehnizá- ciót az iskolavezetés? Azt mondotta, csak olyan gyakorlati képzést szabad az 5+1 keretében megszervezni, amihez a személyi feltételeken túl a tárgyi feltételek is optimálisan biztosítottak. Véleménye szerint a reáltárgyakhoz kellene kapcsolni a politechnizá- lást, például a biológiához: laboratóriumi munka és növényvagy állatbiológiai gyakorlati tevékenység együttesében. De a fizika és kémia is alkalmas erre, illetve valamennyi reáltárgy. Szerinte a kényszer vitte rá az iskolákat a mezőgazdasági gyakorlatok bevezetésére. A rendelkezések és a tanterem- hiány kényszere. Az iskola pedagógiai szempontból tartja hasznosnak a politechnikát. Az a gyerek is kénytelen dolgozni legalább az 5+1 keretében, aki otthon kihúzza magát minden munka alól. A szülök és a gyerekek is azt várják viszont az 5+1-től, hogy előkészítse őket a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére — szakmát kapjanak az érettségi mellé. Ebből kiderül, hogy csak a szakközépiskola tud ennek a feladatnak megfelelni. A gimnáziumi mezőgazdasági gyakorlat vajmi keveset adott, a parasztszülők pedig inkább még el is riasztják ettől a pályától a gyerekeiket. Bizonyíték: a sok évi képzés után még a húszat sem éri el azoknak a diákoknak a száma, akik ebből a gimnáziumból a mezőgazdaságba mentek dolgozni. A sok százból...! A következtetés Szükség van a következtetés megfogalmazására? Lehet, hogy a két gyöngyösi gimnázium példája nem elég meggyőző mindenki számára, esetleg kivételnek is tűnhet. Valóban, két esetből könnyelmű dolog általánosítani. De csak ez a két eset található meg határainkon belül?... Egy bizonyos: az ásó és a kapa önmagában senki számára sem lehet vonzó jövő, különösen az érettségi előtt álló fiataloknak nem. Akkor miért vártunk varázserőt ettől a két szerszámtól? Jó lenne ásó- és kapa-ügyben is szembenézni a tényekkel. G. Molnár Ferenc portjában ádáz küzdelem folyik a bajnoki címért, a Papp j. SE. a Zalika SE.- az M. Bányász és az Bdelény szinte egyforma eséllyel harcol az első helyért — de hasonló izgalmas a küzdelem az alsóbb régiókban is, ahol a Gy. Izzó a sereghajtó, s közvetlenül előtte is két megyei csapat, a Gy. Spartacus és a MÁV HAC áll. A vasárnapi forduló meglepetését a jól játszó Gy. Spartacus okozta az esélyes Bdelény legyőzésével. EGERCSEHI—PETÖFTBANYA 3:0 (3:0) Egereseiéi, 400 néző, V.: Terebeai. Egercsehi: Bráz — Dorkó; Kovács,; Stoff — Ipacs, Orosz — Takács. Czifrik. Sulyok, Erdei. Edző: Gere Tihamér. Petőfibánya: Vaikli — Kotrócz, Papp, Juhász. — Kovács, Gáldi n. — Alattyáni. Eaczkó, Moós, Gelics. Ágoston. Edző: Tóth Gábor. A 4, perc sajnálatos eseménye: Laczkó a térdén megsérült és a vendégek ettől kezdve tíz emberrel játszottak tovább. Szinte végig hazai akciókat láthatott a közönség. a 10. percben Takács lövését védte Vakli, majd Moós szabadrúgását hárította Bráz. A 22. percben esett az első gól: szöglet végén Sulyok fejelt a hálóba. 1:0. A 29. percben Erdei egy kapufáról visszapattanó labdát értékesített: 2:0. A 32. percben kavarodás támadt a vendégek kapuja előtt és Sulyok közelről a hálóba továbbított. 3:0. Szünet után sem változott a helyzet, a fölényben játszó hazaiak sok helyzetet teremtettek; ezeket azonban nem tudták kihasználná. Laczfcó sérülése után nem lelhetett vitás az Egeresem győzelme, s a győzelem aránya nagyobb is lehetett volna, hiszen a csatárok a három gól mellett még öt kapufát rúgtak. Jók: Ipacs, Orosz, Czifrik, Sulyok, illetve- Gáldi U.i Moós. Terebesi jól bíráskodott; (sulyok) HATVANI KINIZSI—MÁV HAC 2:2 (2:0) Hatvan, 1200 néző. V.: Kredsz. Kinizsi: őszi — Szekeres, Botár. Gubis, — Püspöki. Lovász — Ur- bán. Boronkai, Kristy án; Tóth, Baranyi. Edző: Wéber László. MÁV: Nagy — Kókai, Terényi, Tóth I. — Kiss, Bálint, — Tóth II., Katona. Szabó Sármány. Ludvig. Edző: Somogyi Károly. Szinte állandóan a vasutasok térfelén folyt a küzdelem, s a 26. perc újabb Kinizsi-gólt eredményezett: ismét a balösszekötő Tóth volt eredményes. 2:0. Szünet után változott a helyzet, a Kinizsi fokozatosan visszaesett és a MÁV HAC-nak — bár vitatható gólokkal — sikerült kiegyenlítenie. A 72. percben Kiss kézzel tette a labdát maga elé, majd a leálló Kinizsi-védelem mellett a hálóba továbbította. A 80. percben Katona lesgyanús helyzetben kapta a Labdát és biztosain lőtt a jobb sarokba. 2:2. A helyi rangadó változatos, izgalmas és végig sportszerű küzdelmet hozott. Az első félidőben a Kinizsi, szünet után a MÁV HAC játszott jobban, az eredmény igazságos. Jók: Gubis, Püspöki, Tóth. illetve Terényi. Kiss. Sármány. Kreisz sok hibával vezette a mérkőzést. GYÖNGYÖSI SPARTACUS— EDELÉNYI BÁNYÁSZ 2:1 (0:1) Gyöngyös, 600 néző. V.: Kiss I; Spartacus: Varga — Acs. Nagy T.; Trencsényi — Kévés, Gáspár — Kövecsi. Rácz, Bágyi, Deli, Pethes; Edző: Treiber Rudolf. Tízperces tapogatózás után fokozatosan belelendült a Spartacus és sorra vezette támadásait. Pethes, majd Bágyi lövése jutott a kapu fölé, a 20. percben pedig Rácz ügyetlenkedett el egy jó helyzetet. A 36. percben az edeiényi középcsatár lesen kapta a labdát. Mindenki füttyöt várt; az egyik gyöngyösi védő is, aki a középcsatár elől kézzel felszedte a labdát. A játékvezető azonban nem lest, hanem 11-est ítélt, s ezt az edélényiek értékesítették. 1:0. A gólra heves Spartacus-rohamok következtek,- de egyenlíteni csak az 56. percben sikerült:Bágyi 16 méterről óriási lövést küldött a hálóba. A mérkőzés sorsa a 65. Eger, 1000 néző. V.: Németh L. Eger: Kovács (Tóth) — Mészáros, Szabó Szász — Alaxai, Tóth — Frommer, Hanus, Szklenár, Csizmadia, Kovács S. (Czeglédi). Edző: Kovács László. Dunaújváros: Sági — Juhász, Devecseri, Szabó — Nagy B., Le- hóczky — Török, Jagodics, Takács, percben dőlt el: Rács—Bágyi—Pethes volt a labda útja, s az utóbbi lövése védhetetlenül jutott a bal sarokba 2:1. A hátralevő időben Pethes fejesét és Bágyi lövését a kapufa mentette. Jó iramú, színvonalas mérkőzésen a kitünően játszó Spartacus nagyobb arányban is nyerhetett volna. A védelemben Ács, elől a két szélső és Bágyi, valamint a két fedezet nyújtott kiemelkedő teljesítményt. (lehóczky) sírok; VASAS—GY. VASAS IZZÓ 2:0 (2:0) Sírok, 350 néző. V.: Barcs. Sirok: Nagy — Zám, Rózsa, Ma- ruzs, — Kovács, Répás — I-Iadobá*.- Ivádi, Miykoilci, Antal. Fülöp. Ed'» ző: Horváth J. Izzó: Na>gy — Balázs, Tóth, Paszta — Nemes, Szabó — Szerdahelyi} Varga, Hialmóczki. Potye, Húgai, Edző: Ivádi László. Kezdés után kényelmes iramú; mérsékelt színvonalú játék alakult ki. Egyik csapat sem erőlködött túlságosan, ezért inkább csak a mezőnyben folyt a játék. Az első gólt az egyik gyöngyösi védő ke- zezése miatt megítélt ll-esből Miskolci szerezte, majd később egy formás akció végén Fülöp lövése jutott a vendégek hálójába. 2:0. Szünet után némileg változott a helyzet.’ a vendégek fokozták az iramot, szépitési lehetőségük Is álcád: Halmóczki azonban 11-est hibázott! Ebben a játékrészben a sirokiaíknafk is akadt helyzetük, a csatárok azonban rendre hibáztak. A hajrában is az Izzó volt a jobb: de tehetetlen támadósora semmi veszélyt nem jelentett Nagy kapujára. Az eredmény megfelelt a játék képének. Jók: Nagy. Répás: Antal. Az Izzóból senkit sem lehet kiemelni. ZALKA SE—MISKOLCI MTE 4:0 (2:0) Miskolc. További eredmények: Somsáiy— Alberttal ep 2:3, MEAFC—Szuhavölgy 2:0, M. Bányász—Papp J. SE 3:L Jó iramú, helyenként színvonalas, változatos küzdelmet vívott egymással a két csapat. A vendégeknek több helyzetük akadt, a csatárok azonban sokat hibáztak, főleg a nagy lövőerejű Mihály. A két pont sorsát végeredményben az döntötte el, hogy a hazai támadósor kevesebb helyzetét jobban használta ki. G: Szklenár 2, Tóth, Prommer, illetve Nagy B., Mihály (ll-esből). Az egri csapatban Kovács, Szabód Szklenár és Csizmadia nyújtott jó teljesítményt. Az első félidőben a Kinizsi irányította a játékot, s a 8. percben Tóth góljával vezetést szerzett, dór. Mihály, Linka. Edző; Fejes Sán4. tartalékok jól kihasználták helyzeteiket Egri Dózsa—Dunaújvárosi Kohász 4:2 (1:0) NYIKOLAJ AMOSZOV: mmiiGON DQL AT FORDÍTOTTA* R A DO GYÖRGY 20. Marina az asztalán motoszkál, készül a főszakaszra. A gépészek mintákat vesznek az analízisekhez. Gyi- ma a gyógyszereket ellenőrzi az asztalán és odahozat valamit. Csak mi állunk teljesen tétlenül. Időleges csönd az ütközet előtt. Teljes gondolathiány. Csak állok, nézem a szívet. Látom, hogyan válnak Összehúzódásai egyre ritkábbakká — a hőmérséklet csökkenésének mértékében. Már üresen jár: a vért a motor hajtja. — Marina! A töket, fonalakat ellenőrizted? A billentyűket már meghozták? — Igen, minden kész. — Mutasd. Tehát a billentyű. Rozsdamentes drótból készült váz, melyre plasztikanyagot húztak és igen aprólékosan úgy varrták rá, hogy pontosan olyan billentyű vitorlát ábrázolnak, mint a természetes. Jól kifundálta Szen- csenko. Legény a talpán mindenképpen, még akkor is, ha a billentyűje elégtelen. Nem számít. Fontos a fejeTöbb tennivalónk nincs. Várunk. Huszonöt fok. A test szövetei hidegek, mint a halottaké, rossz hozzájuk érni. A szív percenként negy- vénszer húzódik össze. Fibrillációjá- ra van szükségünk: a szívizom rend- szertelen felületi remegésére, mely a normális körülmények közt mélyen koncentrikus összehúzódásokat helyettesíti. Gyakorlatilag az alacsony hőmérsékletnél ez megállást jelent. 4 Mrním 1867. október 3., kedd S lehetővé teszi nekünk, hogy nyugodtan dolgozhassunk, kimetszhessünk, bevarrhassunk. Huszonhárom fok. Fibrilláció. — Kezdjük. A szívpitvart szélesen feltárom. Az erős pumpa néhány másodpercig szívta el a vért. S Íme, a billentyű. A szentek szentje. A szív száraz és mozdulatlan. Tán halott? Nem. Látni alig észrevehető rándulásait, s ez még az élet. Minden beigazolódott: a vitorlák megrövidültek, merevek, a mész szemcsékben és nagy, majdnem egy- centiméteres átmérőjű kupacokban szóródott szét. A vitorlák között rés tátong. Nem zárulnak össze: ez jelenti az elégtelenséget. A billentyű plasztikai pótlása lehetetlen. Vagy legalábbis igen kockázatos. — Kimetsszük. Csíptetőkkel ragadom meg a vitorlákat és kimetszem őket a billentyű szájadékának kerülete mentén. Kissé ijesztő művelet, még nem szoktam hozzá. Ugyanúgy, ahogyan az első amputálásokat végeztem: a láb többé nem nő ki. A billentyű helyén alaktalan nyílás. Ebbe kell belevaro- nom az új billentyűt. Kezdőnek a gyötrelmek. Bevárom csak igen kényelmetlenül lehet: mélyen kell és nincs hely, hogy megforgassam a műszert. Ezek az átkozott tűfogók egyáltalán nem tartják a tűt! Forognak, mint az ördög. Hogy mennyi vért fecséreltem már el miattuk, nem is tudnám megmondani. Külföldön már régóta olyan különleges tűfogókat használnak, amelyeknek tűszorító felületeit gyémántporral borítják. Ezek aztán úgy tartják a tűt, mintha odaforrott volna. Nálunk a minisztériumban még piszmognak... Mit nekik! Nem ők kínlódnak vele. Düh fog el. Csak egyszer egy olyan osztályvezető, akitől ezek a műszerek függenek, idekerülne az asztalomra! Megmutatnám neki... De sosem kerül ide. Sokáig varrók és hosszasan szitkozódom. Bele a levegőbe és szidom Marinát, hogy elkeverte azokat a tűfogókat, amelyeket magam válogattam össze... Marijára is rámordulok, hogy rosszul tartja és nem kapja el a fonalak végét... Szidom az egész világot. Restellem, de magamban az anyjukat is szidom. Fiatalkoromban kerültem volria ilyen helyzetbe! Akkor tudtam ám cifrázni. Az én „ultimátumom” — így mondta egyik társam. Szitkaimra senki sem felel. De mindennek eljön a vége. A billentyűt helyére varrtam. Harminc varrattal erősítettem meg. Erősen tart. Alaposan megkönnyebbültem. Körülnézhetek. — A hemolízis? — A harmincadik percben húsz volt. — És hány perce dolgozik a motor? — ötvenöt. — Miért nincs még mindig ana' lízis? — A centrifuga rosszul működik náluk. „Náluk”: ez a biokémiai laboratóriumot jelenti. — Mindig csődöt mond valami! De ezt csak úgy, akaratlanul mondom. Jól dolgoznak ott, rengeteg analízist végeznek, többet, mint másutt. A hemolízis egyelőre csekély. Tulajdonképpen nincs is már más dolgom, mint bevarrni a szívet. Nem nagy munka. Jó műszerekkel köny- nyű a billentyűt belevarrni. S a betegnek nincs mitől maghalnia. Tán megoldjuk még ezt a problémát. Elkápráztatunk mindenkit, még az amerikaiakat is. Sürgősen cikket kell írnom egy folyóiratba és felhívom a társadalom figyelmét... Mit fecsegek össze-vis&za? Cikkek? Társadalom? Itt fekszik egy beteg, felmetszett szívvel... Egy mér meghalt... És egyáltalán! Szégyellem magam. A hiúság férge rág. Azt hiszi az ember, hogy már eltaposta fennkölt szavaival, sőt gondolataival, és lám: még él. Lehetséges, hogy ez ösztökél engem ezekre a gyötrelmes műtétekre? Nem tudom. Néha egyszerre csak kételkedni kezdek önmagámban. Különösen veszélyes a siker és a hatalom. Nos hát — most varrjuk be. Ez is kényes művelet: a szívpitvar fala vékony. A gépet felmelegítésre kapcsolták át. A koszorúerekben meleg vér fut már és a szív gyorsan melegszik át. Már kétségkívül élő — rándulásai erősek, bár rendszertelenek. Tudományos kifejezéssel: fibril- latio auricularis. Az összevaroásnál nincs értelme a sietségnek. A felmelegedéshez úgyis több mint húsz percre van szükség. Ezért gondosan, nyugodtan végzek mindent. A műtőben ismét csend és békesség. Csak az hallatszik, amint a segédnővérek a sterilizáló helyiségben csörömpölnek. Számukra semmi sem szent, és mindegy, hogy műtő vagy konyha. Boszorkányok. Az összevarrás véget ért — Hány fok? — Harmincnégy. Már csak lassan emelkedik. A fibrilláció igen energikus, a szív rendszertelenül rángatózik. Látszik: már csak igen kevés hiányzik, hogy ezek a hullámok elrendeződjenek és egy-egy, erős koncentrikus összehúzódássá váljanak. — Készítsék elő a defibrillátort. Ez az a készülék, amely a másodperc töredékében összesen több ezer volt erejű áramütéseket adagol, s így készteti a szívet a ritmikus ösz- szehúzódások helyreállítására. Megszünteti a rendszertelen rángatózást, a fibrillációt. Remek szerkezet. S most hirtelen — micsoda öröm! A szív magától működik. Valami történt benne, a rendszertelenségből ritmus lett. — Szabályos ritmus! Ezt Okszana doktorkisasszony kiáltotta, aki az elektrokardiográfot figyeli készülékének képernyőjén. — Elkésett a közléssel, már mi í* látjuk. (Folytatjuk)
