Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-25 / 252. szám

Panaszok nyomában : rr Bundázás" nélküli igazság — Egy közepes közepes! Nem azt mondom, hogy rossz de lehetne jobb is. A leves mindig ízlik, a többi már rit kábban. a minőséggel kellen« valamit csinálni. Meg van né­hány apróság is. Valamelyik nap például későn hozták t kenyeret. Kenyér nélkül pedig kevesen laknak jól. A „nagy könyvbe” ugyan nem került az akció, de sze­rintünk újabb gólt lőtt az üze­mi étkeztetés. Igaz, nem soká­ig tartott a vezetése. Az egyen­lítés már rég a levegőben ló­gott... „Sokszor azt sem tudjuk, mit eszünk" Fél egy-háromnegyed egy között kezdődik az ebédidő az ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat egri főépí­tésvezetőségénél. Negyed kettő­kor már száznál is többen áll­tak a Hadnagy úti építkezés tálalója előtt, de az ebédnek meg a szaga sem volt. Fél ket­tő előtt pár perccel érkezett meg a kocsi-« — Én voltam az első, de ké­sőn főtt meg a krumpli, ezért késtem — kapjuk a magyará­zatot az ebédkiadó asszonytól. (Érdemes volt utánanézni, mert nem teljesen úgy volt: a krumpli valóban később lett kész, de a kocsi sem volt ott időben. Az elhárító taktika: nem volt kész az ebéd — ed­dig mindig bevált) A levest majdnem mindenki visszavitte. Csirmaz László művezető sem ette meg: — Őszintén megmondom, nem vagyunk elégedettek a A mondás szerint: ki-ki egy a maga föztjét. Igen ám, de m lesz azokkal, akik nem főz nek? Enni mindenképpen kel Hát persze, semmi baj, üzem koszt is van a világon... Üzemi koszt. Egy pillanatii sem lehet kétségbe vonni: jc okos dolog az üzemi étkezte tés. De még mennyire jó Gyors, olcsó, kényelmes, nen véletlen, hogy naponta százak ezrek veszik igénybe. Sőt százak, ezrek szeretnének mi­előbb hozzájutni. Ezzel is úgy vagyunk, min annyi mással: szidjuk, dicsér­jük. Kicsit közpréda is. Per sze hogy az, nagy család ü naponta az asztalokhoz, sói ezer szájízt kell, vagy keilen« kielégíteni. Egyszer sikerül máskor nem. Baj mindig csal akkor van, ha nem sikerül Valószínű olvasóink is ekkoi ragadtak tollat s panaszos so­rokkal kértek segítséget tő­lünk: járjunk utána panasza­iknak, mert úgy érzik: munka­helyükön nem is olyan jó az az úgynevezett jó üzemi koszt Utánajártunk. Váratlan ven­dégként belekóstoltunk né­hány üzem, vállalat kosztjába íme a tapasztalatok, az észre­vételek. Természetesen általá­nosítás nélkül..­„Drága, rossz — nem kell' Az egri öntöde ebédlőjében 12 óra után néhány perccel az egyik asztalsornál már minden szék foglalt. Közéjük teleped­tünk, az 54 éves Fullajtár La­jos öntőtől érdeklődtünk: — Ebédre várnak? — Az öntők közül hem ebé­del itt kérem senki. A zsíros kenyér is többet ér ennél a kosztnál. Drága, rossz, nem kell. Nincs íze, kevés. Ha jó lenne, örömmel előfizetnénk rá.‘ Orosz Ignácné ebédkiadó hétről hétre előfizet az ebéd­re... — De nem mindig eszem meg. Tegnap is tele volt a rizs apró csontokkal. Az az igazság, hogy néha nagyon is elspórolják a belevalót az étel­ből. Van amikor nagyon jól főznek. Általában véve azon­ban elég gyenge. Megkérdeztük még másokat is, de csak az elmondottakat ismételgették. Ezek szerint 1:0 a panaszosok javára. „A minőség javulhatna" — Miért nem tetszettek elő­re szólni, akkor nagyobb tisz­tasággal vártuk volna magu­kat — tessékel jókedvűen iro­dájába Vámos Nándorné, a Vörös Csillag Traktorgyár eg­ri gyáregységének étteremve­zetője. — Panaszkodnak a főztjük- re az öntödei munkások! — Van a mi konyhánknál még rosszabb is. Nem rossz ez a mi konyhánk. Persze, nem olyan, mint az otthoni. — Miért sós ma a leves, meg a főzelék? — Három fiatal szakácsunk van. Elsózták. Most mit csi­náljak? Nem könnyű ezer em­bernek főzni. Borics Béla köszörűs egye­dül ült az asztalnál. A kelká­poszta-főzeléket kóstolgatta. — Jó? — Ennyi pénzt megér. Ol­csó, jóllakik az ember. — S általában? — Inkább a minőség javul­hatna. Mennyiségre elég. A minőséggel van még a baj. Alapjában véve azonban el­megy. Egyenlített tehát az üzem­élelmezés. Az eredmény: 1:1. „3ó, de lehetne jobb is" Ebéd közben zavartuk meg Lajosházi Andort is, az Egri Gépállomás raktárosát. — Milyen osztályzatot adna a, kosztra? A közelmúltban nagy sikere volt a Budapesten megrende­zett „Hungaropach 67” csoma­golási kiállításnak. A nagy érdeklődés indokolt, hiszen a csomagolás ma már nemcsak az erre hívatott szakemberek ügye, hanem élénken foglal­koztatja az első számú érde­keltet. a nagyközönséget is. Hosszú ideig lebecsülték, sőt egyenesen pazarlásnak tartot­ták a kulturált, a célszerűsé­gében is vonzó csomagolást annyira, hogy már-már a szük­ségest is elhagyták. Ennek az lett a következménye, hogy csaknem elsorvadt egy ipar. a nem eléggé tetszetős külsejű áruk értékesítése pedig nehéz­ségekbe ütközött külföldön is, belföldön is. A helytelenül ér­telmezett takarékosság ezen a téren kárt okozott a népgaz­daságnak. Az áruk egyre szaporodó bö­Ismerkedjünk az új törvényekkel Hogyan létesíthető és módosítható a ui unka viszony ? Az új jogszabály a munkavállalást, illetve a munkára való alkalmazást a dolgozó és a vállalat szabad elhatáro­zására bízza. A dolgozónak jogában áll az, hogy kiválasz- sza a legmegfelelőbb munkahelyet, a vállalatnak pedig az, hogy a neki legmegfelelőbb dolgozókat alkalmazza. Az elhelyezkedést, illetve alkalmazást a központi Sza­bály csupán néhány kikötéssel korlátozza. Megtiltja Pél­dául, hogy nőket és fiatalkorúakat egészségükre ártalmas munkakörben alkalmazzanak. Oj, rendkívül fontos korlá­tozó intézkedés az is, hogy a 14—16 éves fiatalkorúakat csak szülői beleegyezéssel lehet alkalmazni. Viszont el­lenkező előjelű központi kikötés, hogy az alkalmazásnál egyenlő feltételek esetén előnyben kell részesíteni a tér­has és szülő anyákat és biztosítani kell a munkában meg­rokkant dolgozók foglalkoztatását, amennyiben munka- képességüket visszanyerték. A terhes és szülő nők előnyben részesítése a felvétel­nél jelentős lépés a családvédelem fejlődésében, s e pa­ragrafus nagyon fontos azokkal a nézetekkel szemben, amelyek a dolgozók nők egyenjogúságát, érvényesülését gátolták. A gyermek és az anyaság megbecsülésének ez a legújabb megnyilvánulása a iegkritikusabb időszakban jelent fokozott védelmet a kettős hivatást betöltő dolgozó nőnek. A munkavállalás megalapozottságát segíti a próba­idő olyan ésszerű meghatározása, amely lehetőséget ad arra, hogy az adott munkakör körülményeit és feltételeit iigyeiem.be véve szabják meg a vállalatok a próbaidő tartamát A törvényben megszabott háromhónapos maxi­mális határon belül úgy szabályozhatják a kollektív szer­ződésben a próbaidőt, hogy a nagyobb hozzáértést és szak­mai felkészültséget igénylő munkakörökben hosszabb le­gyen, s módot adjon mind a munkavállalók képességei­nek, mind a munka feltételeinek a megismerésére. A pró­baidő alatt mindkét fél azonnali hatállyal felmondhat. Ha a vállalat úgy látja, hogy a dolgozót más munkakörben tudja csak foglalkoztatni, legalább három nappal a próba­idő letelte előtt nyilatkoznia kell, hogy a dolgozó eldönt­hesse, vállalja-e a kínált munkát, vagy nem véglegesíti a munkaviszonyt. A vállalat és a munkavállaló szóbeli vagy írásbeli megállapodást, munkaszerződést kötnek. Az írásbeli mun­kaszerződést a dolgozó akkor is igényelheti, ha ezt nem írja elő külön jogszabály. A változó munkahelyre szóló alkalmazást azonban mindenképpen írásban kell lefek­tetni. A munkaszerződés rögzíti, hogy a vállalat milyen munkakörben és milyen bérrel alkalmazza a dolgozót. Újszerűén szabályozza a Munka Törvénykönyve a munkaszerződés módosítását, tehát a vállalaton belüli, illetve más vállalathoz történő áthelyezést. Az eddigi sza­bályozás szerint a vállalat egyoldalúan módosíthatta a munkaszerződést és bárkit, pédául, alacsonyabb munka­körbe helyezhetett. Az új szabályozás szerint a munka- szerződést csak közös megegyezéssel lehet módosítani, Ez a rendelkezés természetszerűen következik abbó1, hogy a Munka Törvénykönyve nemcsak a munkába lépést, hanem a felmondást is a dolgozó elhatározására bízza és nem korlátozza semmiféle hátrányos következménnyel. Ha ugyanis a dolgozó hátrány nélkül felmondhat, akkor nyilván nem vállalja el a neki nem alkalmas munkakört, s így semmi értelme őt egyoldalúan ilyesmire kötelezni. Előfordul, hogy a vállalat csak azért folyamodik az áthe­lyezéshez, mert az adott munkakörben a dolgozó nem végez jó munkát. Amennyiben az illető nem vállalja el a felajánlott munkakört, munkaviszonya felmondással meg­szüntethető. Átmenetileg indokolt esetben meg lehet bízni a dol­gozót munkakörébe nem tartozó feladatok ellátásával, s ugyanazon a telephelyen belül ideiglenesen más munka­körben lehet foglalkoztatni. Hogy az átmenetiség es a* ideiglenesség konkrétan mennyi lehet, ezt a vállalatoknak a kollektív szerződésben kell megszabni. Mindenképpen biztosítani kell, hogy az ideiglenesen vagy átmenetileg más munkakörben foglalkoztatott dolgozó az eredeti mun­kakörével járó bérét megkapja, illetve ha ennél felelősség­teljesebb munkát végez, akkor a bérezésnél ezt is vegyek figyelembe. O. a. Mariann néni a virágokat, azután leült. — Nyugdíjba mentem, mondta hangosan önmagának. E határozott kijelentés, a be­következett valóság valaho­gyan egyszerre csodálatosan széppé változtatta a hivatal­ban eltöltött harminchét esz­tendőt, és ereje támadt ahhoz is, hogy egészen részletesen végiggondolja a mai napot. Megnézegette az ajándéko­kat, kiszámolta az asztalra az ezer forintot, amelyet Sári kartárs nyújtott át, elolvasta a köszönőlevelet, amelyet az igazgató küldött és még az öreg fűtő szavai sem tűntek már olyan kegyetlennek. Csengettek. Váratlanul rob­bant be Antika. — NAGYANYU! Nem tu­dom megcsinálni a számtant. Mariann ölébe kapta, de 6 ma egyáltalán nem volt ba­rátkozó. — Anyukád miért nem se­gített? Antika az asztalra csapta a füzetet. — Mutattam neki, de dolga volt. És különben is. Te most már ráérsz. Anyu mondta, hogy ma délben nyugdíjba mentél... Szalay István MwSmm 1967. október 25., szerda ) sem csak a panasadKban. a lá­i toriakban, az elmondottakban, i a pro és kontrában kell az i igzságot keresni. Említettük ! már, hogy nagy család ül na- - ponta az asztalokhoz, sok ezer ; szájízt kell. vagy kellene kieló- ' giteni. Egerben, nem számítva a Fmornezerelványgyárát, kö­zel öt és fél ezer ember kosz­tol üzemi konyhákon. S itt kezdődik a baj. Az Üzemélel­mezési Vállalat konyhái sok­szorosan túlterheltek, a 360— 400 kosztosra berendezett konyhák ma már 1500—1600 embernek főznek. Ezek után ki csodálkozhat azon, hogy néha gyengébb a leves, vagy íztelen a krumpli. Előfordul­hat. Nem vitatják ezt a válla­lat vezetői sem. Persze, hogy tudnának jobbat és jobban főzni. Ha nem kellene na­ponta megduplázni sőt sokszor megtriplázni erejüket. Kétség nem fér akaratukhoz, jóindu­latukhoz, igyekeznek s min­dent elkövetnék, hogy jobb le­gyen, Az egyébként azért nem is olyan rossz üzemi kosztjuk. Sok igazság van a panaszok­ban is, lehetne jobb a leves, a zaft, a tészta. De éhhez el­sősorban az kell, hogy segít­séget, anyagi támogatást kap­jon az üzemélélmezés, hogy az illetékesek a feltételeket is biztosítsák, előteremtsék a pa­naszok megszüntetéséhez. Mert az ÜzemélelmeaésS Vál­lalat a legjobb akaratával, indulatával sem tudja egyedül megváltoztatni a jelenlegi ál­lapotokat Az üzemi kosztra pedig nagy szükség van. Százak, ez­rek szeretnének mielőbb hoz­zájutná. Koós József koszttal. A levest (tojásleves , most is visszavitték. Száraz i > krumpli, a tészta összeáll, ; ■ zaítban is több a víz, mint i • zsír. Bizony, sokszor azt sen tudjuk, mit eszünk. Nem aka rom ér alaptalanul bántani a; Üzemélelmezési Vállalatot. Tud jól is főzni, többször is bebi­zonyította 'már, bár igaz, ak­kor meg kevesebbet kapunk. Az ebéd mennyisége elmegy, de a minőség nagyan-nagyon ingadozik. Tudom, hogy nem könnyű ennyi embernek főzni, de azért egy kicsivel jobban kellene. Szél Lajos vasbetonszerelő: — Egy gyereknek sem elég az a vacsora, amit mi kapunk. 150-en lakunk a szállóban, 120-an minden este főzőcské- lünk. A néhány kanálnyi pap­rikás krumplitól felkopna az ember álla. Legalább eleget adnának. (Az Üzeméielmezési Vállalat vezetői szerint is ke­vés a vacsora mennyisége, de egy adag vacsora nyersanya­gára csak 5,05 forint jut abból az összegből, amelyet a válla­lat és a dolgozók fizetnek a kosztért. A leimért adagoknál így semmiképpen, sem tudnak többet adni). Négy—ötszáz ember egy vé­sőben yen. Ilyenkor mondják, hogy zörög a haraszt. Jogos a gól. egyenlítettek a panaszko­dó1.«, a végeredmény tehát 2:2. Nincs szükség „a bundázásra" Mielőtt bálki ie bundázás­sal vádolna bennünket: nem véletlen, hogy eddig csak „né­zői” voltunk a két tábor küz­delmének. Nem, mert koránt­IZGATOTTAN MENT a hivatalba. Már éjjel sem aludt rendesen és ha el is szendere- dett egy-egy félórácskára, szörnyű álmok gyötörték. Egyszer arra riadt, a főnöke maga elé citálja és szidni kez­di. — Mit képzel maga, Ma­riann? Lehet ezt a kimuta­tást így, ilyen hanyagul össze­állítani? Nem kérem, nem le­het! És emiatt önt azonnali hatállyal elbocsátom..« Amikor fölébredt, txxlult volt, és a homlokát kiverte a verejték. Meggyújtotta az éj­jeli lámpácskát és olvasni próbált. Háromnegyed nyolckor ér­kezett a hivatalba, percekkel korábban, mint máskor. A ta­karítónő messziről hangos ke- zitcsókolomot köszönt, Gaál kartárs, aki mindig morcos volt, még meg is hajtotta ma­gát. A két kartársnőjét még nem találta a szobában, író­asztalán a kis műanyag vázá­ban a tegnapi virágok her­vadoztak. Leült a helyére, maga elé tette a kezét és tűnődött. A rézkarcot pillantotta meg a falon, amelyet egyszer név­napjára kapott, azután az ütött-kopott tintatartót, amely harminchét éven át hűséggel szolgálta. — Ezt hazaviszem — gon­dolta. Később mégis úgy döntött, rú arca és a felmondólevél... SARI KARTÄRS, az osz­tályvezető lépett a szobába és vele együtt legalább tizenöten úgy, hogy alig maradt egy mé­ternyi üres hely az asztalok körül. A l?eszád alatt csak Sári kartárs arca maradt nyugodt és ünnepélyes. Papír nélkül, de szabatosan beszélt, méltat­ta a búcsúzó munkatárs érde­meit. Egyetlen mondatot tu­dott csak megjegyezni Sári kartárs ötperces beszédéből. — Mariann néni a szorga­lom, a lelkiismeretes munka példaképe volt. Szép, de egyben nagyon ne­héz is volt ez a délelőtt. Ami­kor mindenki elment a hiva­talból, Mariann néni csoma­golni kezdett. Harminchét év után, véglegesen. A kulcso kát 9 fiókokban hagyta, a ru­hafogasát sem vitte magával, csak a kapott ajándékokat, a virágokat Kinézett még az ablakon, gondolatban végig- sjmogatta a rézkarcot a falon, azután gyermekmódra sírni kezdett. Egyedül volt, senki sem látta a kényeket... Tíz percre lakott a hivatal­tól, de most talán fél óráig is tartott az út. A lakás üres volt, az otthon mégis meg­nyugtatta. Vázába rakosgatta esztendőm, de az igazat meg­vallva, nagyon nehezen bírom. Tizenegy kályha, meg ezek a lépcsők ... Aztán egy csöp­pet se tessék búsulni, mert amúgy is ez a élet rendje. Az öregek mennek, a fiatalok jönnek.;. Az iktatóban csupa ünne­pélyesség fogadta. Mindenki mondott kérdezett valami, de mindenki zavart volt és túl­zottan tapintatos. — Hány cukrot tehetek a kávéjába, Mariann — kér­dezte egy deres hajú főelő­adó, aki máskor szórakozot­tan bement előtte az ajtón. Fél óra múltán Joli és Már- tika lelkendezve jöttek: — Tessék, tessék parancsol­ni! Fáradjatok be a Mariann néni szobájába. — Az én szobámba? —■ tű­nődött magában. — Nekem soha sem volt szobám... — Foglalj helyet az aszta­lod mellett. Az öreg íróasztal megiíjo- dott egy fél óra alatt, a tinta­foltokat elborították a virá­gok és az ajándékok, még egy piros kókuszszőnyeg is a pad­lóra került. Úgy érezte, mintha álmod­na. Hirtelen eszébe jutott az éjszakai licjérc, a főnök szigo­hogy a tintatartót, a rézkar­cot, a cserepes virágokat is itt hagyja. Csak egyedül megyek..« Nyolc előtt egy perccel rob­bant be Joli és Mártika. — Puszilunk,' drága Ma­riann néni és arra kérünk, fá­radj át egy kicsit az iktatóba. Beszélgessetek, azután egy fél óra múlva majd rohanunk ér­ted. MOSOLYOGNI PRÓBÁLT, de a mosoly rosszul sikerült. — Fél óra múlva! Igen. Fél óra hiányzik még a 37 évből. Ebben a pillanatban döbbent rá, hogy tulajdonképpen ré­gen fél ettől a félórától. Ami­kor a férje meghalt, nagyon egyedül maradt, megnyugvást csak a munka adott, meg a hi­vatal, ezernyi örömével, gond­jával. A zsörtölődések, a ka­cagások, a sikerült és rosszul sikerült viccek tudták csak feledtetni a szörnyű valósá­got. Később, amikor Antika, az unokája megszületett, me­gint mintha kiderült volna, de ez a szorongás, a nyugdíjba vonulástól való félelem, vál­tozatlanul kísérte. Felállt, kiment a folyosóra, ahol Józsi bácsi, az öreg fűtő állt elé. — (Jgye ma tetszett utoljára jönni? Nekem még lenne egy Csomagolás — rivaldafényben magáira vonja a figyébnet. Meg­figyelték, hogy ilyen esetben olyasmit is megvásárolnak a háziasszonyok, amit pillanat­nyilag nem állt szándékukban. A szakszerű, ötletes, egyben jó rektámhatású csomagolás vásárlásra ingerJi az embere­ket Ilyen meggondolások és is­meretek késztették az Országos Anyagmozgatási és Csomago­lási Intézetet arra, hogy átfo­góan és hathatóan foglalkoz­zon a csomagolási problémák­kal. A Magyar Hirdető pedig külön Csomagolásokat Tervező és Kivitelező Csoportot létesí­tett. Ennek az a feladata, hogy a legnevesebb grafikusak, for­matervezők, továbbá pszicho­lógus közreműködésével meg­felelő szolgálatokat nyújtson a vállalatoknak. Halasi Árpád sége és választéka, a fogyasz­tók örvendetesen fejlődő igé­nye, az utóbbi időben sürgető­vé tette az eddigi csomagolási elvek és eljárások felülvizsgá­latát. Ma már —, de különösen a jövő évtől — a különböző iparcikkeknek és c' elmdszerek- nek versenyképese, nek kell lenmdük nemcsak minőségük­ben, hanem költő megjelené­sükben, csomagolásuk ban is. Az eladással foglalkozó szak­emberek már régebben rájöt­tek, hogy a csomagolás nem­csak technikai probléma, ha­nem lélektani is. A polcokon sorakozó ten­gernyi áru a legkülönfélébb hatást válthatja ki a vásárló­ból. A vásárlás szempontjából kedvező hatást mindenekelőtt az az áru éri el. amely csoma­golásának színe, formája, a feliratként alkalmazott betűtí­pus és nagyság a leginkább

Next

/
Thumbnails
Contents