Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-24 / 251. szám

IPetüfiSbiiBiifcin licif^riclo előtt A Petőfibányai Gépüzem rinos haszonanyagot takar i- esztergályosműhelyében üte- tott meg. niesen folyik a munka. Zúg, forog a sok gép s forrón siste­regve földre hull a spirál ala­kú fényes forgács. Huszonkét munkagép fölé hajolva dolgo­zik Ágó János ifjúsági szocia­lista fémforgácsoló brigádja. Tele vagyunk munkával — mondta Zilahi János esztergá­lyos művezető. — Most éppen a Magyar Hajó- és Darugyár váci üzemének 3 automatikus szeleprendszert, 1 vízszabályo­zó rendszert, 3 hidraulikus szel enrend szer forgácsolási munkáin dolgozunk. Ezek mel­lett még több sürgős feladatot kell ellátnunk, így például a Közép-dunántúli, illetve a Ta­tabányai Szénbányák üzemei részére. Sürgős, sürgős! A határidőt tartani! Az a legfontosabb, hi­szen a forgácsolómunka köz­ponti helyet foglal el egy-egy péo vagy szállító rendszer el­készítésénél és ide igazodik a szerelő és villamos egység is. — Jó kollektíva a mi brigá­dunk — állítja dicsekvés nél­kül Ágó János szocialista bri­gádvezető. — Igyekszünk méltóképpen megünnepelni a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulóját és s ennek szelle­mében a harmadik negyedév­ben különböző munkáknál ha­táridő előtt 19 nappal készü­lünk el. így nagyban elősegít­jük az üzem feladatainak megoldását A határidő betartása mel­lett pontos, minőségi munkát végeznek. A brigád 247 óra társadalmi munkát végzett, öt újítást készített el és 5200 Xo­A legjobb munkások között Kovács I. Imrét említik. — Korábbi munkahelyemet, a Jobbágyi Tömegcikk Müve­ket nem sajnáltam otthagy­ni — mondotta Kovács I. Im­re. — Itt érdekes és változa­tos munkát végzek. Nagyon jól érzem magam. Jó környe­zetben többre képes az ember. A szerény, halk szavú Ko­vács I. Imre gazdasági mun­kája mellett új feladatot vál­lalt magára. Három hónapja a pártszervezet sajtóterjesztő­je. Bizonyosan helytáll majd itt is, ugyanúgy mint a mun­kapad mellett. Nem lenne teljes a beszámo­ló, ha nem szólnánk arról a munkáról, amelyet az évi ka­pacitáson felül vállalt Agó János ifjúsági szocialista bri­gádja. A rózsa szentmártoni műanyagkészítő üzem profilja kialakításához szükséges al­katrészek forgácsolási munkáit elvállalták s ezzel hatvan asz- szonynak biztosítanak mun­kafeltételt az 1968-as évben. Az asszonyok nyugodtak le­hetnek, a brigád kitesz ma­gáért Dobrocsi Pál A trapézmenetes orsó méretét beszéli meg Ágú János brigádvezetö Kovács Imrével. (Dóra Győző felvétele.) Véradók vérkapók a — VÉRADÓK, vér kapók ta­lálkozója. Az Egyesült Izzó üzemi Vöröskereszt-szervezete a Bugát Pál Kórházzal együtt rendezte meg a véradók és vérkapók találkozóját a gyár tanácstermében. Itt mondtak köszönetét a felgyógyult be­tegek azoknak a gyöngyös4 dolgozóknak, akik a hívó szó­ra segítségükre siettek. Gyöngyös köszönti a jubileumot Egymás mellett sorakozik a múlt, a jelen és a jövő. Ké­pek, makettok, termékek, terv­rajzok beszélnek arról a tör­ténelmi folyamatról, amely Gyöngyös életét tükrözi visz- sza. A város a művelődési ház­ban megrendezett reprezenta­tív kiállítással köszönti a Nagy Októberi Szocialista For­radalom ötvenedik évforduló­ját, és egyben azt is ki akarja fejezni, milyen hatással volt ez a történelmi fordulat Gyön­gyös gazdasági és kulturális életére. 1. Az összkép. Nagyon jól mutat mindaz, ami itt a kiál­lításon látható. ízlésről, rend- szerető gondoskodásról, hatá­rozott szerkesztésről tanúsko­dik. Bár a művelődési ház teljes terjedelmében áll a ki­állítás szolgálatában, a zsú­foltságot még így is nehéz volt feloldani. De sikerült. Az előcsarnoktól az udvarig tart a körséta, de a sorrendi­ség egyben a tárgyak, a tablók ági tatív erejét is fokozza. A rendezőség nemcsak a megfelelő keretekről gondos­kodott, hanem a szemléletes­ség nevelő hatásáról is. 2. Kontrasztok. Meghökken­tően nagy az a távolság, ami a múlt és a jövő között talál­ható meg itt, a kiállításon. Fényképek az 1917-es tűzvész­ről. Vele szemben a városköz­pont rendezésére kiírt pálya­munkák sora. Más tablókon az 1954-es és 1964-es árvíz pusztítását láthatjuk, hogy né­hány méterrel arrébb a ma­kett a jövőbe vigyen: milyen lesz majd a teljesen, kiépí­tett, hatalmas sástól üdülő- kombinát. Mindezt két nagy méretű, megvilágított színes fénykép vezeti be a nagyterem bejá­ratánál. A repülőgépről készí­tett felvétel madártávlatból mutatja az új városrészt és a Talajjavítás bonyodalmakkal Egy évvel a kezdési határidő után „már" dolgoznak Erken Amikor az erití Űj Barázda Termelőszövetkezet 1966. szep­tember 14-én megkötötte a szerződést a Debreceni Talaj­javító és Védelmi Vállalattal, hogy 1&4 holdinyi savanyú és szikes talaját javítsák meg, azt remélték, hamarosan megkez­dődik a munka. Erre gondol­tak azért is, mert azt hitték, hogy á számúikra nagy anyagi erőt igénylő beruházás leg­alább olyan fontos lesz a vál­lalatnak is, hiszen a 300 ezer forintos költség komoly terhet jelent a közös gazdaságnak. A szerződésen már rég megszáradt a tinta, sőt közben egy telje® év elballagott, de még mindig csak annyi jelez­te, hogy a talajjavítók még em­lékeznek a szerződésre, hogy néhány vagoneyi gipsz és mészpor került a javítandó táblák szélére. S ahogy közeledett az ősz, a várható esős időjárás, úgy szaporodtak a sürgető telefo­nok: kezdjék végre a munkát, mert a tengelyig érő sárban nem tudják a majd 200 vagon anyagot kiszállítani és elterí­teni a határban. Mi lett a sorsa a sürgetések­nek? Egyszer kivonultak a talajja­vítók, egy hetet téblábolfak a munkások, gépek, aztán elkö­szöntek Erkről, mentek más vidékre, s mögöttük bizonvta- lanség és az újbóli reményte­len várakozás lett úrrá a közös gazdaságban. Most is néhány gép és ember dolgozik csak egy 32 holdas tábla talajának javításán. A befejezési határ­idő ez év decemberének vége lenne, de addig 150 holdon kellene még elvégezni a talaj­javítást. Egy év telt el, amíg %egkezdődöt az igaza munka. s immáron csak két hónap van az adott szó teljesítésére. Olyan két hónap, amelyben ál­talában az időjárás nem ked­vez az úttalan utakon történő szállításoknak. S mivel a re­ménytelen várakozás közben a termelőszövetkezet a terület egy részét be is vetette, ide a fagy beállta előtt nem is jut­hatnak el a talajjavítók. A szövetkezetiek kétségbe­esett helyzetükben küldték SOS-jeleiket a különböző szer­vekhez, kérve, sürgetve a se­gítséget. Vajon sikerrel? A vállalattól kapott informá­ció szerint az anyagszállítás nehézségei okozták a késést, pontosabban, hogy a perkupái gipsz csak kis mennyiségben érkezett. Most mégis bizako­dóak, Azt mondják, végeznek a 184 hold talaj javításával az ígért határidőre, vagyis az év végére. Felnémetről már meg­érkezett az utolsó szállítmány mésizpor is és most minden erőt az erki határba összponto­sítanak. Mióta? Amióta a termelőszövetkezet — joggal unva az egyéves tétlenséget — felsőbb szervek­hez s közte az újsághoz for­dult segítségért. A jövő héten nagy brigád vonul az erki földekre, gépek jönnek, talán még Debrecen­ből is és ha az időjárás ke­gyes lesz a talajjavítókhoz és a termelőszövetkezet is meg­felelő segítséget tud nyújtani, talán állni tudják a szerződés­ben vállalt szavukat. Az erkiek panasza tehát or­voslást nyer, s hogy mégis szó­vá tesszük az esetet, azért tör­ténik, mert talán máshol is fordulhat elő hasonló helyzet amikor az „áthidalhatatlan ob­jektív okok” egyszeriben meg­oldódnak ... mert a felsőbb szervek varázsereje egyet ki­tett. De nem lelhetne anélkül? K. B. Ismerkedjünk az űi törvényekkel Az új munkajog alapelvei Amióta az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Mun­ka Törvénykönyvét — amelyet történelmünk során első ízben tárgyaltak a legfőbb törvényhozó testület fórumán —, a köz­véleményt élénken foglalkoztatja az a kérdés, mennyiben tér el a munkajogi szabályozás a régitől, milyen új elvek érvé­nyesülnek a munkát, a munkaviszonyt, munkakörülményeket meghatározó rendelkezésekben. A jelenleg még érvényben levő, túlcentralizált, központi utasításokra épített gazdaságirányítás — saját logikáját kö­vetve — központilag szabályozta a munkával összefüggő kér­déseket is. A különböző változások, amelyek az utóbbi évek­ben a munkaerőhelyzetben bekövetkeztek, több ízben a sza­bályok mósításához vezettek, s így nem egy rendelkezés a sok módosítás következtében el 1 entmondé- ossá, az egész tör­vénykönyv áttekinthetetlenné vált. Emiatt is sor került volna előbi-utóbb a Munka Törvény- könyve átdolgozására. De meggyorsította ezt a folyamatot az, hogy az 1968. január 1-ével életbe lépő gazdaságirányítási rendszer a munkajogi szabályozásban is lényeges változást követel. Az új Munka Törvénykönyve, a gazdaságirányítás reformjában összhangban, elsősorban abban tér el a régitől, hogy csupán a szabályozás elveit rögzíti, s a részletes intéz­kedések kidolgozásában messzemenő önállóságot ad a válla­latoknak, teret enged a helyi körülményeket, feltételeket számba vevő mérlegelésnek. A vállalatvezetés és a dolgozó­kat képviselő szakszervezet kollektív szerződésben állapodik meg tehát a munkaviszonyt érintő minden lényeges kérdés szabályozásáról. A helyi körülményekhez, szakmai feltételekhez történő önálló alkalmazkodás egyben a dolgozók jogainak bővítését, érdekvédelmének fejlesztését is lehetővé teszi, mert helyi­leg számtalan olyan probléma megoldható, amelyre a közponri szabály nem lehet tekintettel. A vállalatok a központi elvek szem előtt tartásával módot találhatnak a szakmával, az egészségi állapottal, a családi körülményekkel, a korral kap­csolatos sajátos dolgozói érdekek érvényesítésére. De maguk az elvi szabályok is sok tekintetben — a jutalomszabadság, a hátrány nélküli munkahely-változtatás biztosításával, a ju­bileumi jutalom feltételeinek egyszerűsítésével bővítik azo­kat a jogokat, kedvezményeket és juttatásokat, amelyek a dolgozókat megilletik. A törvény elfogadását megelőző vitákból úgy tűnt: sokan tartanak az önálló szabályozás lehetőségeitől, vagyis attól, hogy a vállalati vezetők visszaélhetnek az önállósággal és önkényes intézkedésekkel megsérthetik a dolgozók jogait. A törvény azonban nagyon egyértelműen és határozottan állást foglal az önkényeskedéssel szemben, szigorú szankciókkal sújtja a joggal történő visszaélést és biztosítja, hogy a dolgo­zó bármely ránézve sérelmes intézkedéssel szemben a mun­kaügyi döntőbizottsághoz, Illetve a szakszervezethez for­duljon. A legfőbb garanciát a joggal való visszaéléssel, s az ön­kényeskedéssel szemben a szakszervezetek törvénybe iktatott képviseleti és érdekvédelmi tevékenysége biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági vezetők minden, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésben csak a szakszervezet meghallgatásával, egyetértésével dönthetnek, s ha egyes ese­tekben a döntés sérti a törvényeket, a szocialista erkölcs sza­bályait. a dolgozók igazságérzetét, a szakszervezet vétót emel­het a döntés ellen, s végrehajtását mindaddig felfüggeszt­heti, amíg az illetékes szerv — egyedi ügyekben a Területi Munkaügyi Döntőbizottság, a dolgozók nagyobb csoportját érintő kérdésekben pedig a vállalat felettes szerve és a szak- szervezeti felsőbb szerv — állást nem foglal. Joga van a szakszervezetnek továbbá arra is, hogy a vele egyetértésben hozott döntések végrehajtását ellenőrizze, s a különböző kérdésekben tájékoztatást kérjen a gazdásági vezetőktől. A szakszerve ‘ észrevételeire a gazdasági vezeték köteles válaszolni, megindokolni az észrevételezett intézke­dést. A vállalati szociális és kulturális alapok felhasználásá­tól pedig a szakszervezet dönt, meghallgatva a gazdasági ve­zetés véleményét. Mivel a szakszervezet aktivistái jogaik gyakorlása köz­ben összeütközésbe kerülhetnek a gazdasági vezetőkkel, a Munka Törvénykönyve védelmet nyújt az esetleges retor­ziókkal szemben, s a szakszervezeti tisztségviselők munka- viszonyának megszüntetését a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásától teszi függővé. S. B. V. ALEKSZEJEV: Zsebrádió és szerelem — Natasa! — mond­tam izgatottan és be­nyúltam a jobb zse­bembe, ahol hűséges kis „GRISÁ”-m, feke­te bőrű, zöld szemű tranzisztoros rádióm lapult. Magam fabri­káltam, és én is ne­veztem el „GRISA"- nak. — Natasa! — ismé­telten határozottab­ban, s megnyomtam a csöppnyi műanyaggom- bot. — Nem hallgat­nál, egy kis táncze­nét? — ...ilyen ragadozó például a vidra — mondta bátortalanul „GRISA”, majd el­hallgatott. — Mit mondtál? — kérdezte Natasa és el­engedte lassan a bal kezemet. — Lehet, hogy csak hangosan gondolkoz­tam — dörmögtem za­vartan, s csavartam egyet a készülék kere­sőgombján. — ... tehát az ősszel kiszórandó szerves trágya mennyisége is attól függ... — szaval­ta kioktatólag „GRI­SA”, s részletesen ki akarta fejteni ezt a té­mát, de én ismét csa­vartam egyet a gom­bon. Elhallgatott. Natasa összerezzent és megállt. — Milyen különös vagy me — nézett rám szemrehányóan. — Csak fecsérled az időt és... Nem magyarázhat­tam meg, hogy nem az időt fecsérlem, hanem a gombot csavargatom a zsebrádiómon és a megfelelő hullámhosz- szot keresem. Szeret­tem volna, ha kívü­lünk minden más meg­szűnt volna létezni a világon, s nem lett volna más, csak sötét este, csak andalító ze­ne, csak ő és csak én... Egészen ütközésig te­kertem a gombot. — ... ebben az idő­szakban olyan bőven tápláljuk az állatokat vitamintartalmú^. — szavalta „GRISA14 a zsebemben. Átkapcsoltam a kö­zéphullámra. — Miért hallgatsz? — kérdezte aggódva Natasa. — Történt va­lami?... „Történt!” — nyúl­tam dühösen a zse­bembe és ismét meg­csavartam a készülék tuskám... — csicsereg­te Natasa, majd láb­ujjhegyre emelkedett és megcsókolt. — ...persze, az nyil­vánvaló, kedves hall­gatók, hogy jóból is megárt a sok... — mondta gúnyosan „GRISA”. „Hát ez már több a gombját. „Bizonyára valami katasztrófa tör­tént az éterben, hogy egyetlen zenei adás sem jut el az én rá­diómig! Mintha vala­hová másfelé hajtaná el a szél a dallamo­kat!” — Drágám,« kis bu­sóknál!” — dühösen útja átkapcsoltam a hosszúhullámra. — No, jól van... így is jól van — sóhajtott szomorúan Natasa. — Hát akkor... menjünk' — De miért men­nénk?! Várj még! — mondta ijedten. Me­gint csavartam egyet a gombon. — ...helyenként eső, havas eső, erős északi- északnyugati szél... — mormogta egykedvűen „GRISA”. — Hogy te milyen ellenszenves vagy most! — mondta Na­tasa. Erőteljesen megte­kertem a gombot. ..GRISA” mintha meg­sértődött, volna, hörög­ve elhallgatott. — Ne haragudj, de mennem kell — mond­ta szomorúan Natasa, majd sarkon fordult hirtelen és eliramodott. — Natasa! — kiál­tottam utána, de rám se hederített. — Az ördögbe is! — csaptam bosszúsan a zsebemre, ahol „GRI­SA” lapult — ...Most pedig tánc­zenét sugárzunk ked­ves hallgatóinknak — szólalt meg „GRISA”, majd kedves, andalító dallamok szűrődtek ki a zsebemből. Fordította: Boraié Rózáit* szélesebb panorámát a hegyek koszorújával. 3. Termékek. Nem lehet fel­sorolni mindazt a sok termé­ket, amit a gyöngyösi üzemek vonultattak fel. Az előcsarnok­ban a KAEV fogadja a láto­gatókat. A Könnyűipari Alkat­részgyártó és Ellátó Vállalat most kezd dolgozni a XII-es akna helyén. Ez a gyáregység a város legfiatalabb gyerme­ke. Illik, hogy ő fogadja a kiállítás vendégeit. Az Egyesült Izzó az ampul­latöltő és -lezáró géppel, a vá­kuumszivattyúkkal és a félve­zetőkkel büszkélkedik. A Vas- és Fémipari Vállalat minde­nekelőtt a díjazott termékét, a műszerész esztergapadot mu­tatja be. Meglepetés a Mátra vidéki Építő- és Szakipari Ktsz két­szobás víkendháza, amit tel­jes berendezéssel az udvaron állítottak fel. Nagyon sokan kíváncsiak rá. 4. Megjegyzés. A vlsontai külszíni bánya és erőmű csak fényképen látható. Ezt meg­értjük. A Húsipari Vállalat azonban a valóságban is be­mutathatta volna néhány ter­mékét. mint ahogy az élelmi­szer kisker. tette. Azt pedig kimondottan saj­náljuk, hogy néhány más üzem és vállalat távol maradt. A kiállítás mindenképpen bizonyít, olyan eredményeket, amelyekre méltán lehetünk büszkék. (ff. molnár)

Next

/
Thumbnails
Contents