Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-21 / 249. szám
Beszélgetés Ghánáról £CV EGRI LAKÁSBAN VVvS.\\.\,V . GHÁNÁBAN az accrai egyetemi város egyik Lakása most csendes, ajtai-ablakai lezárva, mert lakói. dr. Ringelhann Béla orvos és családja itthon. Egerben tölti szabadságát. Először 1964 júliusában érkeztél: meg a ghanai fővárosba, 1966-ban hazalátogattak háromhónapos szabadságra, aztán vissza, s most újra itthon. rAz asszony accrai mogyoróval kínál. Jóízű. — Ghánában a földi mogyorót faparázson szokták pirí- táni, vagy a tengerparti homokban — mondja, s máris magunkra hagy férjével, hogy rokonainál, ismerőseinél tegyen látogatást, ami egyben búcsú is már. — Ránk fért ez a hazai pihenés, mért Ghánában október elejétől december elejéig tart az az időszak, amikor a hőmérő higanyszála 36 Celsius körül mozog és a levegő pára- tartalma 90 százalék fölött van. Majdnem úgy, mint fürdéskor % fürdőszobában. ; - Hogyan bírják el ezt a klímaváltozást? — A klíma szélsőségeit a gyermekek bírják jobban, az ő szervezetük könnyen „veszi” az európaiaknak szokatlan szélsőségeket. De a lakás szerkezete is segít az éghajlat elviselésében. Az egyetemi városban az új egyetemi épüle- ték, tudományos intézetek, kórházak mellé lakóépületeket is építettek már a függetlenség elnyerése, 1957 óta. Mi egy négy plusz egy szobás lakásban élünk. A lakás beosztása az angol hagyományoknak megfelelő: a földszinten a nappali és az ebédlő, míg az .emeleten a hálószobák. Az ablakok egymással szemben nyílnak, hogy a legfüllesztőbb időjárásban is legyen egy kis huzat, mert csukott ablaknál a hőség elviselhetetlen. ANNAK IDEJÉN dr. Ringelhann az egri kórház főorvosi beosztású, de tudományos kérdésekkel is foglalkozó munkatársát kutató-tudományos munkára hívták, s most újabb két évre hosszabbították meg ezt a meghívást. — Milyen beosztásban dolgozik majd Accrában, ha visz- szatér? — Az accrai egyetemre kétéves időtartamra hívtak meg kémiai patológiát előadni. — Miért éppen két évre? —- Ghánában az egész oktatást rendszer más, mint nálunk, Közép-Európában. Az egyetemi tanárokat nem kinevezik, mint nálunk, s megbízatásuk nem „életfogytiglanig’ vagy a .^nyugdíjaztatásig” szól, hanem megszabott időre. Ez a rendszer állandó mozgásban tartja a katedrák vendégeit vagy tulajdonosait, s nyilvánvaló, hogy ennek a megoldásnak a mi magyar gyakorlatunkhoz képest is megvannak a maga előnyös és árnyékos oldalai is. Az a fontos, hogy a ghanai fiatalok átvegyék a modern gyógyítás ismereteit a meghívott előadóktól. — Honnan, melyik országból kerülnek ki az accrai egyetem és tudományos világ munkatársai? — HAZAI GHANAI ERŐK jelentősen közreműködnek már a felsőoktatásban. Az Angliában szerzett orvosi diploma az évszázados beidegződés következtében is nagyobb becsben áll, mint bárkié. De a ghanai kormány e tekintetben sem egyoldalú. Jellemző példa fenntartás nélküli vendégszeretetükre és ér deklődésükre, hogy az accrai egyetemi városban harminchárom nemzet orvosai, szakemberei még Japánból és Ausztráliából is! — jönnek össze és dolgoznak együtt a ghanai egészségügy fejlődése érdekében. Szükség is van erre a munkára, mert Ghana hétmilliós lakosságát 660 orvos gondozza, gyógyítja és ebből több mint háromszáz orvos működik a félmilliót is alig számláló fővárosban, Accrában. — Milyen az egészségügyi szervezet? — Az állami kórházak mellett missziós kórházak is működnek — a kor színvonalán. Járásokban és kerületekben dolgozik az egészségügyi köz- igazgatás, de a szakemberek létszámát feltétlenül növelni kelL — Milyen az élet? — A közélet élénk. Mindenütt a pezsgés jelei mutatkoznak. Az utcán egész nap nagy a nyüzsgés. Asszonyok árulják igen vegyes portékáikat a fejükön hordott magyal mosdótálakban — talán ez a legnépszerűbb gyártmányunk egész Ghánában! — S a sajátos stílusú üzletelés este sem szakad meg: pálmaloj-mécseket égetve árulnak alkonyat után is éjfélig, hiszen az üzlet üzlet. A személygépkocsi-forgalom Accrában — túlzás nélkül — a pesti háromszorosának mondható. Vasúthálózatuk csak a tengerparton van. A ghanaiak nagy része furgon-szerű teherautókon jár, de a menetrend ebben a viszonylatban ismeretlen. — A három kislány is visz- szautazik? — MINDHÁRMAN VELÜNK JÖNNEK. Accrában, egy nemzetközi iskoláiban tanulnak, ahol az oktatás angolul folyik. Az iskolai év beosztása is más mint nálunk. Az évet három részre osztják és a tudás szintjéhez képest kategorizálják a tanulókat. Lehet ugrásszerűen is végezni az egyes osztályokat, mert a gyermekek készültségi fokát százalékokkal mérik. Gabika, a legidősebb lányunk például már tizenhét éves és most készül az előérettségire. — Társasági élet, szórakozás? — A hazai tájakat az Accrában élő harminc magyar család pótolja. Ezeknek a családoknak is, nekünk is az igazi felüdülést a tengerpárt jelenti: Afrika parázsló élete a parton szelídül meg és itt kellemes, pihentető a levegő is. Érdeklődve nyitjuk ki a rádiót, a televíziót is, mint ahogyan nem lehet nem olvasni az Accrában megjelenő lapokat sem. Egy-egy európai pódiumművész fellépése esemény, de ámulva ismerkedtünk meg a ghanai táncosok és dobosok évszázados, inkább évezredes művészetével, mi mindent tudnak ezek a dobosok? Egy ghanai filmen láttuk Hamlet dán királyfi tragédiáját: a tendező afrikai környezetben, afrikai nevekkel játszatta a tragédiát, de a szövegből egy betűt sem hagyott el. Érdekes világ, csodálatos színű madarakkal, szavannákkal, fekete emberekkel és történelemmel, ez Ghana és Afrika. Ebbe az egykor aranya miatt Aranypartként számon tartott országba tér most vissza családjával egy egri főorvos, egyetemi katedrára. Jó utat Acczetfiizete m(x8l Távlati terv — csak öregeknek A községi tanácsok terveiben lapozgatva sokféle elképzeléssel találkoztam arra, hogyan építenek társulással törpe vízmüvet, szűkö6 keretből óvodát, vagy napközi otthont. Társadalmi munkában iskolát, bölcsődét. Megannyi tervük jellemzője, hogy a felnövekvő nemzedéket szolgálja. Füzesabonyban új dologgal találkoztam, az öregek napközi otthonának avatásán. Az orvosi rendelőt kinőtte a község. Mosit kissé átalakították, kimeszelték, s azoknak a rendelkezésére áll, akik magánosán pergetik öreg napjaikat. — De ez csak a kezdet — magyarázta a tanács elnöke. — Ennél többet akarunk adni. A község egy részén kisajátításra kerülnek kertek, új családi házak építéséhez. Ott egyet fenntartanak a tanácsnak, 3 vállalatok, szövetkezetek segítségével, a községfejlesztésból is kiszakítva némi pénzt, felépítjük az öregek klubját. Ott lesz tv-jük, rádiójuk, olvasgathatnák. dominózhatnak. Oda bejárhatnak, amikor jólesik nekik, s nemcsak azok, akikre nincs, aki főzzön. Szóval, igazi klubéletet teremíünk. Második otthont. S ahogy beszélt, szinte iáx- tuk magunk előtt a nagyablakos, barátságos, új épületet. íme egy falu, ahol távlati terv készül — csak öregeknek raig: Farkas András Szovjet filmalkotások elemzése A füzesabonyi járási művelődési ház programjában is jelentős helyet foglal el a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra való megemlékezés. Már megrendezték szeptemberben a Ki mit tud a Szovjetunióról? ifjúsági vetélkedő községi, illetve járási fordulóját. Ugyancsak nagy sikerrel zajlott le október közepén tíz énekkar részvételével az ünnepi dalos találkozó és hangverseny, ahol egy szovjet katonai együttes is 'részt vett. A gimnáziumban a következő hetekben filmkor alakulj amely néhány szovjet klasszi-r kus és mai filmalkotás közös megtekintését és az ehhez kapcsolódó filmtörténeti és esztétikai elemzést tervezi. Rosszindulatú gebines (Földes Vilmos rajza) Ahol mindenkinek igaza van Az ügyfél elkeseredett fiatal- asszony. A községi tanácsra panaszkodik. Az asszony: Négyen élünk egy fizetésiből. Bérben lakunk egy parányi házban. Dolgozni, szeretnék, mert szükség van a pénzre. Volna is munkahelyem ... De nem tudok élmenni, mert nem vették’fel a gyerekem az óvodába. Bezzeg ... Az óvónő: Kérem, nem mi döntjük el, hogy kinek a gyerekét vegyük fel. Egy nyolctagú bizottság döntött. Ott voltak a tanácstól, az iskolától, a nőtanácstól... A tanácselnök: Ismerjük a problémát, de egyelőre nem tudunk segíteni. Igaz, vettünk fel olyat, akinek nem dolgozik az anyja, de annak az apja, kérem, sportvonalon nagyon aktív. És csak egy ilyen van. Minden gyerek anyja dolgozik. Túlnyomórészt a tsz-ben. A tsz maga is hozzájárul az óvoda fenntartásához... A tsz-elnök: Egy dajkát mi adtunk az óvodának. Munkaegységre dolgozik. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy elsősorban tsz-asszonyok gyerekét, vegyék fel. Ez azt hiszem természetes. Hiszen jóformán mi jártuk ki, hogy legyen óvoda. A szomszéd: Kár, hogy kihagyták, rendes emberek. Igazán szükségük van a pénzre. Nézze, a faluban alig van már olyan család, akik bérben laknak... És a férj: Igazságtalanság történt velünk. Már holnap mehetne az asszony dolgozni. De az óvoda miatt nem mehet. Hogy hol dolgozna? Hát természetesen a városban... Lám, mindenkinek igaza van. A szövetkezetnék, amely anyagilag is segíti az óvodát, a tanácselnöknek, aki kiáll amellett, hogy a faluban maradók gyerekei kerüljenek be elsősorban, de áz asszonynak is, aki dolgozni akar ... De ha a szövetkezetben akarná megkeresni a kenyerét, talán könnyebb lenne összeegyeztetni a sokféle igazságot... Közömbösek vagyunk ... A világ legszomorúbb statisztikája a gyermekbalesetek összessége. A rideg számok mögött szörnyű a valóság. Egy óvatlan pillanat, s oda a szülők reménye, félbeszakadnak sokat ígérő kis életek. Az újságok fekete betűs híreit alig titkolt borzongással olvassák, s közben mindenki arra gondol, talán ha... Mindez a napokban jutott eszembe, amikor a nagytemplom előtti térről néztem a sokfelé ágazó keresztút forgalmát. Egy kiskatona állt sárga, piros zászlókkal a kezében, megálljt intett, mert katonai gépkocsioszlop kanyarodott le a dohánygyár felől. A kocsik kb. 100—150 méternyire követték egymást. A gyalogosok át-átsuhantak két kocsi között. A járda szélén hatéves forma kisfiú topogott. Minden pillanatban neki-nekilendült, aztán, visszalépett. Megszámoltam. Tíz felnőtt ment el mellette. Egyiknek se jutott eszébe, hogy kézen fogja, magával vigye. Szerencsére a kisfiú nem iramodott át elkésve, senki után. Elgondolkoztató volt a felnőttek közömbössége. S ugyanezek a felnőttek milyen hangon szidalmazták volna a gépkocsivezetőt, ha a kisfiú nekiindul egyedül... —deák— 36. Nos, csináljam meg mégis? Tanácskozzam meg a többiekkel? Per* sze semmi újat sem mondhatok, hisz nincs mit javasolni. Az optimális megoldást kiszámítani lehetetlen, mivelhogy nincs elég adatunk és többet beszerezni nem is tudunk. És mégis... • — Menjünk át az ügyeletes! szobába, ott megbeszéljük a teendőkét. Nyújtóztatják tagjaikat. Elfáradtak... Oleg és Valja élénken tárgyal valamit és úgy kezd füstölni, hogy szinte vágni lehet. Ügy látszik, va- lahonnét cigarettát kerítettek elő. Sztyopa oldalog befelé. Érzi, hogy főnöke kitaszította és ezen nem változtathat. Téved. — Sztyepan Sztyepanovics, ön mért nem megy haza, mikor lejárt a szolgálata? — Onyipko mellett ülök. Még nincs jól. Kedvem volna valami gorombaságot vágni a fejéhez, de türtőztetem magam. Egye meg a fene, hát üljön. Vezekel. Persze, ha vezekelni hagyom, akkor nem áll majd rá a nyelvem, hogy elkergessem. Nincs vele bajom, rendes, okos fiú. De hogy bocsássam meg neki azt, hogy a betegekkel nem törődik? No jó, azt majd később. — Nos, ki mit tud javasolni? Bontsuk fel a sebet vagy várjunk? És ha várunk, akkor mi mást tehetünk még? Ül . október 21., szombat NYIKOIAJ AMOSZOV:\ memmmmsM ^»FORDÍTOTTA* B ADÓ GYORGy Egy mukkot sem fognak szólni. Nem képzelem, hogy én vagyok a legokosabb. Csak épp ők már mindent megtettek, mialatt én odafenn diskurálgattam. Meg lehetne még ismételni az egyik vagy másik gyógyszert, de ez aligha változtatna a dolgon. Tudok ilyen esetekről, de a második operáció veszélye nem volt ilyen nagy. És ezenkívül — mit tagadjam — itt Szásáról van szó. Legalábbis nekem nehezebb döntenem. Ismét zúgolódnom kell orvostudományunk pontatlansága miatt, és a kibernetikában bíznom — a jövőben. Unalmas. Nem is élem meg. Szamárság. Hát így állunk. Petro javasolja: — Ismételjük meg az összes olyan szert, amely fokozza az alvadékony- ságot. — Gyima: — Már kétszer megismételtük. Minek töltsünk bele értelmetlenül? Ez sem közömbös. Persze, ha nem operáljuk meg, akkor később megismételhetjük. Vegyük figyelembe, hogy reggelig bizonyára vérezni fog, ha ugyan nem tovább. Szemjon közölte, hogy az állomáson a hármas és az egyes csoportból egy csepp friss vér sincs, a régi pedig nyilván ártana neki. — Hát akkor? — Hát akkor mit ajánlasz? Operáljunk? — Nem ajánlok semmit, magánynak is inamba száll a bátorság, ha a szívmegállásra gondolok. Egy ideig mind hallgatunk. Nézem őket. Itt ülnek — milyen rendesek, és milyen különfélék. Nem százszázalékosak, de mégis pozitív hősök. Hát én? önmagát mindenki túlértékeli. Szása szerint a jót meg a rosszat is lehet mérni, ha azt olyan bonyolult rendszer szempontjából nézi az ember, mint a társadalom. A keresztények úgy gondolják, hogy az úristennek van egy ilyen számológépe, amely automatikusan értékel, számon tart és azután jelenti Istennek, hogyan döntsön — kit hova... Sztyopa valahol itt topog az ajtóban. — Mihail Ivanovics, hátha megpróbálnák a közvetlen átömlesztést? Mindjárt siet is hozzátenni: — Az én vércsoportom hármas, hemoglobin nyolcvan százalék, szívesen adom. Csodálkozva nézünk rá. Micsoda ötlet. Még bántó is: szóval mi mind hülyék vagyunk, hogy erre senk: sem gondolt. Van ilyen vérzéselállí- tó módszer: nemcsak hogy friss vérrel, hanem egyenesen vénából vénába. Hogy semmi se sérülhessen meg, még a legkényesebb részecskék sem. Azért felejtettük el, mert a mi klinikánkon ez nem szokás. Tán kétszer alkalmaztuk ilyen súlyos betegeknél, eredménytelenül, és így könyveltük eL Helytelenül. Némely klinikán nagyon dicsérik. Oleg nem türtőzteti magát: — Éljen Sztyopa! Zseniális. Első örömöm elmúlt. Igen csábítónak látszott, hogy nem kell döntenünk a műtétről. Most már józanul mérlegelem. Mégiscsak értékes ötlet. Segíthet. És ha nem, akkor se sokáig halászijuk el miatta a műtétet. A kellemetlen csak az, hogy éppen Sztyopa ajánlotta. Most már kötelező az amnesztia. Ha nem veszünk is vért tőle, még akkor is. Ördög és pokol! — Sztyopa persze nem zseniális, de ismerjük el, hogy ezt jól gondolta ki. Sajnos egyikünk se zseniális. Éppen ellenkezőleg. De azért te Sztyopa, ne gondold, hogy ezentúl annyit lóghatsz, amennyi jólesik. A beosztást én ellenőrzőm és nem fogok szemet hunyni, ebben ne reménykedjél. Nyilván megint durva vagyok. Pedig dolgozik az úristen számológépe. — Hármas vércsoportú orvosunk is van elég. Ezt a kérlelhetetlen Marija Vaszil- jevna mondja. Igaza van, léteznek véradóink, de most az elsőbbség Sztyopát illeti. Joga van rá, tőle származik az ötlet. S ezenkívül nyilvánvaló, hogy nagy szüksége is van rá, — nemcsak a rehabilitációjáért... Saját maga előtt is. Megmutatni önmagának, hogy nem értéktelen. Kapja hát meg a teljes adagot. — Sztyepantól kell vért venni. Reméljük, hogy szerencsét hoz. — És hogy Szasa nem butul meg tőle... Ezt Oleg fűzte hozzá. Oleg mindig talpraesett. Csak éppen a szellemességei nem mindig helyénvalóak. Mindenki elégedett. Nem hiszem, hogy sokan rajonganak a véradás gondolatáért. És nem is mintha nem szívesen adnák vagy félnének a következményétől. Csak a fájdalomtól félnek. Szó ami szó — én is félek a szúrástól. Hisz olyan vastag az a tű. Ha kell, akkor igen — akkor mind hajlandóak vagyunk. De jobb, ha nem kell. Sztyopa őszintén örül, szinte ragyog. Szereti a gesztusokat. Hát csak örüljön. Most legalább van -értelme. — Oleg, te vagy a legfiatalabb és a legfrissebb, neked kell átömleszte- ned. A legfiatalabb — az idősebbek közt. Különben nem túlságosan ifjú. Harminc lehet, de kisfiúnak látszik. — Csak gyorsan csináld. — Mi legyen a csővel? Kivegyem? — Nem tudom. Tán jobb lenne könnyű gáznarkózissal végezni az átömlesztésit. Ez veszélytelen, a pszichikumára pedig vigyáznunk kell. Mind helyeslik. Végül is egy órával több vagy kevesebb már nem számít. Oleg eltökélten dobja csilikjét a kagylóba, és vezényel: — Cigarettázást befejezni, gyerekek, és indulás, Sztyopa, te mikor fürődtél utoljára? — Mindennap letusolom magam. Csak ma ügyeletes voltam. — No nézd, milyen kultúremberi (Folytatjuk)
