Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

Jegyzetek a gazdaságirányítási reformról t Újítások, találmányok — SC * '-'rája hogyan lesz? * ' Vajon érdemes-e újí­tással bajlódni, hiszen a gaz­dasági vezetők 19ti8-tól féltik a nyereséget, nagyon megnézik majd, hogy mire Ódnak ki pénzt — mondta h_»almas be­szélgetés során egyik ismerő­söm. Valóban, mire számíthatunk? Bővül, vagy szűkül az újítások köre? A kérdésre helyes vá­laszt adhatunk, ha azt vizsgál­juk. hogy az új mechanizmus igényli-e a korszerűbb techno­lógiát, az olcsóbb termelést, a helyi lehetőségek és a tarta­lékok minél eredményesebb feltárását? Feltétlenül! Éppen ez a reform célja. És erre utal a Gazdasági Bizottság határo­zata, amely megállapítja, hogy az új gazdasági mechanizmus vívmányai között a műszaki al­kotó tevékenység kibontakozá­sával nagyobb mértékben lehet számolni. A Gazdasági Bizottság hatá­rozata nemcsak az igényekkel számol, hanem újabb lehetősé­geket biztosít az újítók kezde­ményezéseinek. A 15-ös rende­let megállapítja, hogy az újí­tási tevékenység körét az ed­diginél tágabban kell értel­mezni és kimondja azt az el­vet, hogy a vállalatok kötele­sek minden újítót, akinek újí­tását megvalósítják, erkölcsi és anyagi elismerésben része­síteni. Mennyit fizessenek az újí­tásért? Ezt központilag és ösz- szegszerűen nem lehet meg­szabni. A gazdasági eredmény­hez és az újítás színvonalához igazodjék a díj, de az évi ered­mény két százalékánál keve­sebb nem lehet. Jogszabály, il­letve vállalati szabályzat gon­doskodik majd arról, hogy jo­gos járandóságát megkapja az újító. Az alkotó ember erköl­csi megbecsülését jelenti az, hogy a vállalat és a dolgozó egyenrangú felként állapodhat meg az újítás megvalósításá­ra és díjazására vonatkozóan. Mennyi vitára, sőt. perre * * adott alkalmat az a bi­zonytalanság, hogy a benyúj­tott, illetve megvalósított ja­vaslat munkaköri kötelesség, vagy újítás és ennek megfele­lően, jár-e érte díjazás, vagy sem. Ugyancsak fonák helyze­tekre, sőt, visszaélésekre ve­zetett a közreműködői díj. A 15-ös rendelet — a köztudatban ezen a néven szerepel a Gaz­dasági Bizottság határozata — rendet iparkodik teremteni a vitás kérdésekben. Számíta­nak a vezető állást! dolgozók, a kutatók. a fejlesztők és a ter­vezők segítségére és az új ren­delet kimondja, hogy az ő újí­tási tevékenységükért — akár Őszí újdonságok Alig néhány hónapja csak. a külföldi' divatlapok színes hir­detéseiben láttuk — ma már a Röltex-boltokban is kapha­tó, a skót kockás ágynemű. A külföldi lapokban így hirdet­ték: „A legújabb divat, artiely nem csupán tetszetős, és rend­kívül praktikus, de jót tesz a kedélyállapotnak is”. Akár így van, akár nem, mindenképpen dicséretére válik a Röltexnek, hogy ilyen rövid idő alatt meg­jelent boltjainkban az újdon­ság. Vas Miklós áruforgalmi osztályvezető adott magyará­zatot e gyorsaságról: — Lépést kell tartani a di­vattal, nem csupán a ruházat­ban. hanem a hai „műfajunk­ban” is. Ezt egyébként nem­csak a kockás ágynemű pél­dázza. Egyelőre két önkiszol­gáló boltunk van, hamarosan következik a többi, őszi új­donság. hogy sokkal több fona­lat lehet vásárolni, mint ré­gebben, s a hagyományos kár­tolt- és szőnyegfonalakon kí­vül, már kapható a szintetikus alapanyagú & a gyapjúfonál is, ' S újdonság, hogy nemrég szerződést kötöttek egy terme­lőszövetkezettel. Ez a tsz látja el a nagykanizsai és a Május 1. Ruhagyárakat gombákkal, — vevői közé most a Röltex is betársult. S ugyancsak szerző­déses alapon dolgoznak együtt a budapesti Textilnagykereske­delmi Vállalattal. Helyszíni „tárgyalás" Nyitott ajtókon kopogtatnak ... tek el brigádjaink. Az egyik ifjúsági brigádunk már ötször nyerte el a szocialista brigád, három­szor a szocialista üzem címet. Politikai akciónk keretében megrendeztük a Forradalmi Ifjúsáki Napok-at, ünnepségen köszöntöttük a tízéves KISZ- tagjainkat. Részt vállaltunk a testvéri vietnami nép megse­gítésére indított termelési moz­galmakból, munkával ünnepel­ni, köszönteni a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Irodalmi színpa­dunknak a járáson kívül is te­kintélye van, tánccsoportunk is a rangos együttesek közé tartozik. Nemcsak kérünk te­hát, adunk is. Hozzánk is nyi­tott ajtón kopogtatnak műszak előtt, vagy műszak után. A gyár érdeke a mi érdekünk is. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk a gyárért. Ha azt mondják, se­gítsetek, mi segítünk, ha azt kérik gyertek, mi megyünk. Jó érzés így dolgozni, még ak­kor is, ha vasat gyűjtünk, vagy széket festünk. Értelme van munkánknak. A gazdaságvezetés, a párt, a szakszervezet segíti, támogatja a fiatalokat. Most már megérd, érdemes. Bizonyították, mun­kájukkal vívták ki az elisme­rést, s szolgáltak rá a bizalom­ra. — Szervezetűnk ma már minden olyan tárgyaláson kép­viselteti magát, amelyen a fia­talokat érintő, bér, lakás, vagy egyéb problémáikat tárgyal a gazdasági vezetőség. Két fiatal tagja a bérbizottságnak. Egy a lakásügyekkel foglalkozó bizott­ságnak, ketten népi ellenőrök, hárman az szb tagjai s a tár­sadalmi .bíróság elnökhelyette­se is közülük van. Mindezek azt bizonyítják: gyárunk veze­tői bíznak bennünk, s számítanak ránk. Nem Is olyan könnyű volt egy év aiatt idáig eljutni. Nem, nem azt mondom, hogy már minden jól megy. Persze, hogy jobban is csinálhatnánk. Van még bő­ven mit javítanunk, senkisem gondolja közülünk, hogy most már megállhatunk, ölbe tehet­jük kezünket. Igyekszünk, pró­bálkozunk. Erő, akarat, szív már van. A többiek nevében is megígérhetem: egy év múl­va ismét megérdemlőnk majd egy helyszíni „tárgyalást”, s talán még egy újságcikket is. Rajtunk nem múlik. K. 3. Kerékpáros-veszedelem \ Furcsa szokás alakult kf Gyöngyösön, ami főként ve­szélyessége miatt érdemel szót és — intézkedést. Esténként a déli városrész útjain csapatostól jelennek meg a kerékpáros fiatalok. Ez önmagában még semmi rosszat nem jelent. Bár ezért a szokatlan „csapatbajnok­ságért” sem lelkesedünk, mi­vel értelmetlennek látjuk. A közlekedési szabályok még azt sem engedik meg, hogy két kerékpáros haladjon egy­más mellett, nem pedig egy egész csapat, szinte az út teljes szélességét birtokba véve. Az pedig 1, "''»nősképpen veszedelmes „ját. k”, hogy a kerékpárok világítás nélkül száguldoznak. Mert talán mondani sem kell, ezek a fiatalok az esti kerékpározást mozgásigényük minél fékte­lenebb kielégítésére használ* ják. Nekik aztán igazán nem számít: úttest vagy járda, park vagy sétaút, minden az övék. Szinte élvezik, ha egy gyalogost félreugrásra kész­tethetnek egy szép lendület­tel végrehajtott beíveléssel. Mint a fecskék a levegőben, úgy cikáznak ők úton és úton kívül. Talán a csodával határos, hogy eddig még baleset nem történt, a kerékpáros „lova­gok” épségben tértek haza esti portyázásaikról. Eddig még — de meddig még...? Nagyon egyszerűnek lát­szik a megoldás: a rendőrség ellenőrizze szigorúan a kerék­párosokat. Majd akkor abba­hagyják veszélyes száguldo­zásaikat. Sajnos, ebben a „csodaszerben” nem hiszünk. Állandóan nem lehel egy rendőrt a déli városrészbe ki­vezényelni csak ezért. Sokkal célszerűbbnek tart­juk, ha a szülők gondolnak arra, hogy lámpa nélküli ke­rékpárral gyermekük nem közlekedhet esténként, tehát ne engedjék el őket. Mert azt is látni kell, hogy ma már a kerékpár nem szórakozási eszköz. A mai közúti forga­lom nagyon korlátozza a ke­rékpározás lehetőségét. Ez a kétkerekű szerkezet semmi más, mint jármű. Komoly jármű, ami a vezetőjétől is teljes komolyságot igényel. A szomorú baleseti statiszti­ka a bizonyíték erre. Ha már a gyerekek köny- nyelműbben bánnak a kerék­párral, legalább a felnőttek, a szülők óvják őket a felelőt­lenségtől. Addig, amíg a baj be nem következik, mert utá­na már késő a bánat! (gmf) ismarkédjönk ag ú[ törvényekbe! Miit jelent a tsz-ek önállósága 2. «I A termelőszövetkezeti törvényben következetesen ki­fejezésre jut az az elv, hogy az állam ezentúl elsősorban az anyagi érdekeltségen alapuló, gazdaságpolitikai eszkö­zökkel befolyásolja a tsz-ek működését. Egyenesen követ­kezik ez abból a követelményből, hogy a gazdaságirányí­tás új rendszerének megfelelően a termelőszövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytathassanak, a tár­sadalom érdekével összhangban láthassák el feladataikat. Köztudomású, hogy a kormány a felvásárlási áraknak két lépcsőben végrehajtott, illetve végrehajtandó, összesen mintegy 17 százalékos felemelésével, az egyszeri hitelíén- dezéssel. a tsz-ek jövedelemszabályozásáról, adózásától és az állami támogatás rendszerének megreformálásáról ho­zott határozatával megteremtette az önálló gazdálkodás legfontosabb gazdasági feltételeit a tsz-ek nagyobb részé­ben. Emellett, s az ilyen jellegű egyéb intézkedéseken kí­vül azonban szükséges volt az is, hogy törvény mondja ki a termelőszövetkezetek önállóságát. A termelőszövetkezet jogi személy — szögezi le a tör­vény. A jogi személyiség kimondásával kifejezésre jut a tsz-nek az állam által elismert, a szocialista társadalom és népgazdaság törvényes érdekei által megszabott keretek között érvényesülő önállósága. Önálló a termelőszövetke­zet annyiban, hogy vagyoni jogokat szerezhet, valamint kötelezettségeket vállalhat és részt vehet a vagyoni for­galomban. Megmutatkozik az önállóság — a termelőszö­vetkezeti demokráciának megfelelően — abban is, hogy egyrészt a termelőszövetkezet gazdái a tagok, akik maguk intézik a tsz ügyeit, másrészt pedig az állami felügyelet a termelőszövetkezetekkel szemben a működés törvényes­ségének ellenőrzésére korlátozódik. Termelőszövetkezetre kötelezettséget csak törvény, törvényerejű rendelet, kor­mányrendelet. kormányhatározat és miniszteri rendelet, valamint meghatározott körben tanácsrendelet állapíthat meg, továbbá természetesen a tsz vezető szerveinek ha­tározata és az általa kötött szerződés. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején és köz­vetlenül után igen nagy feladatot jelentett meg a szűkén értelmezett mezőgazdasági termelés megszervezése is. A legutóbbi évek során azonban a termelőszövetkezetek nagy többsége megszilárdult, s egyidejűleg új igények ke­letkeztek velük szemben. Ebből és a tsz-ek önálló, válla­lati gazdálkodásának megvalósításából következik, hogy ma már idejét múlta a tsz-ek mezőgazdasági tevékenysé­gének régebbi szabályozása. Ezért a törvény terjesztette a tsz-ek tevékenységi körét, annak az elvnek megfelelően, hogy mindazt, amit a termelőszövetkezeti kereteken belül társadalmilag, gazdaságilag célszerű elvégezni, s lehetőség is van rá, önállóan csinálhassa a nagyüzemi társas gaz­daság. A termelőszövetkezeti gazdálkodás mérete és jellege, valamint a szolgáltató ipar és az építőipar jelenlegi hely­zete szükségessé teszi, hogy a tsz berendezkedjék olyan feladatok elvégzésére is, amelyek szerves kiegészítői a me­zőgazdasági termelésnek. Ebbe a körbe tartozik például a gépjavítás, karbantartás, az építőanyag-készítés, a fafel­dolgozás, növényvédelmi, kertészeti és parkosítási munkák elvégzése. Közvetlenül csatlakozik a mezőgazdasági ter­meléshez az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység hagyo­mányos és nagyobb technikai felkészültséget nem igénylő formája. Főként a gyümölcs-, szőlő- vagy zöldségtermelés­re szakosodott nagyobb tsz-ekben gyakran sok csökkent értékű vagy egyéb módon gazdaságosan nem értékesíthető termény van, amelyet helyben lehet a legelőnyösebben feldolgozni. De beletartozik a tsz-ek üzemi tevékenysé­gének körébe a törvény értelmében a beszerzés és az ér­tékesítés is. A gazdasági mechanizmus-reform célkitűzé­sének megfelelően — az állami monopolcikkek kivételevei — helyet kell adni a tsz-ek és az állami vállalatok, intéz­mények közötti közvetlen árukapcsolatoknak. Az eddiginél nagyobb szerepet kapnak a tsz-ek a helyi ellátásban és piaci árusítóhelyeken felül a bolthálózat keretében is áru­síthatnak. A beszerzés és az értékesítés megnövekedett lehetőségei nemcsak a közös, hanem a háztáji gazdaságok igényeire is vonatkoznak. A tsz-ek önállósága mutatkozik meg abban Is. hogy a termelőszövetkezetek üzemi terveiket saját érdekeik, le­hetőségeik, és a különböző gazdasági ösztönzők együttes figyelembe vételével, a kockázatvállalás mérlegelése alapján, teljesen önállóan, állami jóváhagyás nélkül ké­szítik el. G. P. Az ember mindig tanul miamit. Példá­ul, hogy a közgazdasá­gi kategóriák szoros összefüggésben is le­hetnek a zenélés tech­nikájával. Lehetnek, ha hagyják... S ezt a zongoristáit hagyják — játszani. Kinézésre egy pályatévesztett kin­tornás, akit eléggé el nem ítélhető módon a társadalom és a kor kizökkentett régi mű­vészetének gyakorlásá­ból és most az új kor­nak új módon kényte­len áldozni. Hegyes orra időnkint olyan közel kerül s billentyűkhöz, amin1 mély és művészi át­éléssel belehajol a ré­mült révület akkord­jaiba. hogy az ember azt véli: tizenegy ujjal játszik. Igen: játszik és énekel is. Énekhang­ja mellett zongorázni tudása bocsánatos bűn­nek tűnik, olyannak, amelyet az emler visz- szasír és egyszerűen nem is érti. miért nem tetszhetett egymagában a zongora hangja, míg­nem megérti, mert nem tetszett, lám, ez a bün­tetés érte. Re nerton r ja kétség­kívül gazdag és elnyű­Van egyszer egy zongorista. hetetlen. Nyühetetlen- nek kell mondani, mert legalább fél évszázada nyekergik ezeket a szá­mokat, gajdoló, síró, öreg részegek, akik e melódiákban a két- krajcáros vizes zsöm­le-fiatalságukat nyá- ladzzák vissza. És gaz­dagnak is, mert csak félóránként ismétli meg őket... És fél óra. az nagy idő. Elemér! — bár ő a tíz perc szö­veggel énekli Veri a zongorát, mintha haragudna rá, énekel, mintha ránk, vendégekre is haragud­na, s hogy ebben ké­tely se érjen bennün­ket. a szemeit is for­gatja. Tömpe, a letűnt világot gyászoló ujjai ott szédelegnek a bil­lentyűkön>. csodálatos precizitással keresve meg mindig azt a han­got, amely még „terc- nek” sem jó. A feje felett, mint valami oklevél, fekete tábla, rajta aranybetűs szöveg: Zenedíj... S alább, kisebb betűkkel, hogy zenedijat már a „zenekezdés előtt’ ne­gyed órával felszámol­nak a tisztes vendég­van felháborodni, itt még nem is adják a bóvlit, már fizetni kell nek ebben a tisztes presszóban. Ha beme­gyek egy üzletbe és bóvlit adnak, jogom érte, és még csak fel sem húborodhatom, hiszen ez már az új me­chanizmus szellemében történt, hogy á kedves vendég elandalogjon és jól érezze magát. ... Mondja nekem ezt az ..üzemegység” lelkes és kövér vezető­nője. Nesze neked, új me­chanizmus. Nézem a zongoristát, aki nem szőke, mert kopasz, nem sápadt, mert SZTK-alapon kvarcol- tatni jár és főleg nem sovány, mert piszkos és ügyetlen ujjat jó­voltából napi nyolcva­nast vág zsebre és a műértő közönség tá­volidból italra egy fü­lért sem költ. Hm: új mechaniz­mus? Dehogy: ujj-mecha­nizmus! Igen, így függnek ősz- sze a közgazdasági ka­tegóriák a művésze­tekkel ... „Lesz maga juszt ts az enyém csak az enyém, csak az enyém... Az ég áldja magát, zongorista, legyen a magáié, csak a magáé és vigye... És viszi is. a nyolcvanast, az ujj- mechanizmusával, ál­lítólag az új mechaniz­mus szellemében... Igyurkö' munkaköri kötelezettségen be­lüli, akár azon kívüli alkotó' tevékenységről vaan szó — alapbér, prémium, jutalom, vagy egyéb anyagi elismerés jár. A közreműködői díjra, mint külön jogi kategóriára az új mechanizmus idején nincs szükség, mert az újítás megva­lósítása érdekében a közremű­ködőket a vállalat egyéb mó­don díjazhatja. A Gazdasági Bizottság hatá­rozata intézkedik arról is, hogy a feltalálók díjazásúnak eddigi mértékét lényegében fenn kell tartani. Ezen túlme­nően az új jogszabályokban le­hetőséget adnak arra is, hogy — különösen szolgálati talál­mányoknál — a feltaláló és a vállalat egyéni szerződésben a jogszabályban megjelölt mér­téktől eltérően állapodhassa­nak meg. ti vázlatos és a rövid fej­” tegetésből is látható, hogy a gazdaságirányítási re­form szabadabb légkört igyek­szik megvalósítani a vállalat és a dolgozók között. Nagyobb önállóságot ad a vállalatnak. A nagyobb önállóságot arra le­het és arra kell felhasználni, hogy még eredményesebb mun­kára .ösztönözzék az újítókat és a feltalálókat. F. L. Még a riválisok is elismerik, hogy a hatvani járás egyik leg­jobb KISZ-szervezete a Selypi Cukorgyárban található. Nagy Imre KISZ-titkártól nincs is ma jobb kedvű ember a gyár­ban, mert ha valaki, hát ő iga­zán tudja, hogy egy évvel ez­előtt mi volt a közvélemény a selypi cukorgyári KlSZ-esek- ről. — Hát igen, volt mit elfe­ledtetnünk, kijavítani. Nagyon örülünk, mert úgy érezzük: si­került. Ez év januárjában olyan fiatalok kerültek a ve­zetőségbe, akiknek nemcsak erejük, tehetségük, hanem szivük is van a. mozgalmi munkához. Mert szív nélkül csak látszat, for­maság az egész. Erre pedig senkinek nincs szüksége. Az igazsághoz tartozik: az év köz­ben új gazdaságvezetők kerül­tek a gyár élére. Az igazgató, a főmérnök is fiatalember. Közel kerültünk szívükhöz, az első perctől segítenek, támo­gatnak munkánkban. Mennyi­re más így dolgozni. Nyitott ajtókon kopogtatunk hozzájuk, elégedetten, öröm­mel távozunk tőlük. Nemrég a gyárban tartotta végrehajtó bizottság ülését a KISZ, Hatvani Járási Bizott­sága. Az ülés napirendje a Selypi Cukorgyár KISZ-szerve­zetének szervezeti, politikai élete, munkája s a termelést elősegítő mozgalmai volt. A helyszíni „tárgyalás” rész­vevői elismeréssel, dicsérő sza­vakkal méltatták a KlSZ-szer- vezet munkáját, s hivatalosan is megerősítették: valóban a Selypi Cukorgyárban található a járás egyik legjobb KISZ- szervezete. — Sok mindent csináltunk. , Az év elején még csak 42 tag­ja volt KlSZ-szer vezetőnknek, ma már 74-en vagyunk. Ran­gos fórumokká tettük tanács­kozásainkat, megbeszélésein- , két. Elvekről, munkáról vitat­koztunk, terveinket, elképzelé­seinket közösen beszéltük meg. s állítottuk össze, s közösen- láttunk munkához is. A KISZ- oktatás keretében feldolgoztuk pártunk IX., a KISZ VII. kongresszusának anyagát. Ak­tuális kül- és belpolitikai kér­désekről beszélgettünk, vitat­koztunk. Valamennyi termelé­si akcióba bekapcsolódtunk, mindent megteszünk, hogy gyárunk maradéktalanul tel­jesítse gazdasági feladatait. A szocialista munkaversenyben «emelkedő eredményeket ér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents